Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)

1959-01-01 / 1. szám

Gazdagabb, tartalmasabb a szocialista verseny írta: Varga György, a Szaktanács titkára A most lezárult esztendő gazdasági eredményei lehetővé tették, hogy számos — a mun­kásosztályt érintő és foglal­koztató — kérdést sikeresen oldjunk meg. Az új esztendőt a nyugdíjkérdés rendezésével kezdjük, emeljük a pedagógu­sok bérét, s az év folyamán még egyéb — a dolgozók élet­­körülményeit javító — intéz­kedésekre is sor kerül. A párt és a kormány meg­ez a felismerés volt az el­múlt esztendő eredményeinek legfőbb hajtóereje, ez ösztö­nözte a dolgozó tömegeket arra, hogy öntudatosan túl­szárnyalják a kitűzött felada­tokat, hogy szocialista módon versenyezzenek. Az üzemeinkben folyó mun­kaverseny — sok régebbi hi­bájától megszabadítva — új vonásokkal gazdagodott. Ezt tükrözte a Népszava hasábjain a munkaverseny kérdéseiről folytatott vita is. A munka­­verseny már mind inkább a gazdaságos termelést szolgálja. Gazdasági eredményeink és az életviszonyok javulása nap nap után táplálja és erősíti a párt és a kormány iránti bizal­mat, amely újabb eredmények forrása. Munkásosztályunkat a ma eredményei mellett ösz­sz élet, a dolgozó tömegek gyakorlata adott választ arra a sokat vitatott kérdésre, mit tekintsünk szocialista verseny­nek, ki a versenyző, lehet-e munkaversenyről beszélni, ha nem gyűjtünk tömeges felaján­lásokat, ha nem szervezünk nyakra-főre kellően meg nem alapozott és az adott iparág sajátságaihoz nem alkalmaz­kodó mozgalmakat. Versenyzőnek, a munkaver­seny résztvevőjének tekintünk mindenkit, aki öntudatosan tö­rekszik a vállalat feladatainak sikeres megvalósítására, aki azon töri a fejét, hogyan lehet jobban megszervezni a mun­kát, gazdaságosabbá tenni a termelést, aki igyekszik minél jobban elsajátítani szakmája művészetét, s tapasztalatainak átadásával segíti társait. A hangsúly azon van, meny­nyire öntudatos ez a tevékeny­ség, mennyire hatja át a fele­lősség a közös ügyért? Az üze­meinkben kialakult légkör ma sokkal inkább, mint bármikor, alkalmas a dolgozók öntudatos tevékenységének, versenyszel­lemének felkeltésére és foko­zására. A Minisztertanács és a SZOT 1957-ben kiadott határozata abból indul ki, hogy a verseny nem tűri a bürokratikus meg­kötöttségeket. Üzemeinkben ma nem »fenn« határozzák meg a verseny céljait, hanem a munkásokkal együtt a terme­lési tanácskozásokon állapítják meg, a vállalat feladataival összhangban. Ilyen módon a dolgozók aktivitása a vállalat eredményeiben is kifejezésre jut, hozzájárul a népgazdaság fellendítéséhez, a nemzeti jö­vedelem emelkedéséhez, vagyis az életkörülmények javulásá­hoz. A Ganz Vagon- és Gépgyár­ban, miután a dolgozókkal megvitatták, versenycélul tűz­ték ki, hogy az év végéig min­denki legalább száz forintot takarítson meg. _A textilipari üzemekben a Hulladék csök­kentéséért versenyeznek a dol­gozók. A Fémáru- és Szerszám­­gépgyárban a gyártmány fel­valósított és tervbe vett intéz­kedései bizonyítják, hogy a jobb és eredményesebb munkának, elsősorban a dolgozó nép látja a hasznát. Munkásnak és mér­nöknek egyaránt érdemes azon fáradoznia, hogyan lehet töb­bet, jobbat és olcsóbban ter­melni, mert a szocializmus épí­tésének gyorsabb üteme együtt jár az élet- és munkakörül­mények javulásával. tönzi és lelkesíti a holnap ígé­rete is. A munkaverseny szervezése és irányítása közben sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy az anyagi ösztönzés helyes al­kalmazása mellett mindig szükség van a tömegek ön­tudatának növelésére, a szo­cializmus távlatainak bemuta­tására. Az elmúlt esztendőben szé­leskörű, tömeges szocialista verseny bontakozott ki üze­meinkben, amelynek eredmé­nyeit nem az írásos felajánlá­sok száma, hanem a termelé­kenység emelkedése, a csök­kenő önköltség, a jobb minő­ség s végső soron a gazdaságo­sabb termelés fejezi ki. Ennek a versenynek jellemző és lé­nyeges vonása, hogy a három­éves terv gazdaságpolitikai célkitűzéseinek vallóra váltását mozdítja elő. lesztési mozgalom eredménye­ként csökkentették a szerszám­gépekhez felhasznált anyag mennyiségét. Az ifjúmunkások jelentős része brigádokba tö­mörülve, fiatalos lendülettel segíti gazdasági céljaink meg­valósítását. E néhány példa is tanúsítja, hogy munkásosztályunk, a dol­gozók széles rétegei megértet­ték: ahhoz, hogy szocialista módon éljünk, szocialista mó­don kell dolgoznunk. Szakszervezeteink a dolgozók Amikor ismételten aláhúz­zuk, milyen nagy a szerepe a dolgozók öntudatának, a táv­latok bemutatásának és a jó munkát végzők nagyobb erköl­csi megbecsülésének, a munka­versenyben nem feledkezhe­tünk meg az anyagi ösztön­zésről, a bérezés, a nyereség­­részesedés rendszerének to­vább­fejlesztéséről sem. Olyan korban élünk, amikor a szocialista tábor országai ro­hamosan törnek előre, s a szo­cialista gazdaság építésében si­ker­sikert követ. »A nagy ug­rás« nemcsak a kínai fejlődés­re jellemző. A Szovjetunió két­érdekeit szolgálják, amikor fe­lelősségük tudatában, a lehető­ségeket kihasználva, felkarol­ják és terjesztik a dolgozók kezdeményezéseit. Mindennapos tetteinkből­ érezzék a megbecsülést és elismerést De egyoldalú dolog lenne csak jobb munkára ösztönözni, ha ugyanakkor nem foglalkoz­nánk a dolgozók mindennapos ügyes-bajos dolgaival, nem őr­ködnénk a törvények betartá­sán. Ha a szakszervezeti tisztség­­viselők ott állnak az egyes em­berek mellett, amikor azok ne­hézségekkel küzdenek, ha eny­hítik gondjaikat, akkor hall­gatnak szavukra s követik őket olyankor is, amikor a gaz­daságosabb termelésről, a jobb munkáról van szó. A kiváló dolgozók, az újítók, a termelés élharcosai, akik a­­ legtöbbet tették a közös ügyért, minden­napos tetteinkből is érezzék, hogy tisztelet és megbecsülés övezi őket. S ne csak a kor­mánykitüntetésben részesített dolgozók, az országszerte is­mert emberek, hanem a derék­had, vagyis azok is, akik min­dennapi jó munkájukkal a ki­sebb közösség, az üzem, vagy a műhely dolgozóinak elisme­résére, tiszteletére szolgáltak rá. Új esztendőt köszöntünk. Új és nagyobb feladatok megol­dása áll előttünk. Az elmúlt esztendő eredmé­nyei tanúsítják: jó úton járunk s minden feltétel adva van, hogy az új feladatokat is meg­oldjuk. Arra van szükség, hogy még inkább a tömegek ügyévé tegyük a szocializmus építését. Használjuk fel az üzemi ta­nácsokat és a termelési érte­kezleteket arra, hogy minden dolgozó megismerje feladatait. Fordítsunk nagyobb gondot a verseny nyilvánosságára, s ter­jesszük mindenütt a jó kezde­ményezéseket. éves terve, a kommunizmus építésének sikerei valamennyi szocialista ország dolgozóit újabb eredményekre, j­obb munkára lelkesítik. Ezzel az általános fellendü­léssel mi is lépést akarunk tartani. Pótoljuk az ellenfor­radalom okozta visszaesést,­­ 1959-ben a munkaverseny újabb sikereivel fokozzuk né­pünk jólétét, erősítjük a szo­cialista tábort a kapitalizmus­sal folytatott békés versengés­ben, mert mi békét, nyugal­mat, jólétet akarunk magunk­nak és ezt kívánjuk a világ valamennyi dolgozójának! Nem az írásos felajánlások száma a döntő A dolgozók kezdeményező készségét az eredmények fejezik ki Az anyagi ösztönzés tovább fejlesztéséről Angol film Főszerepben: JACK HAWKINS Bemutató: január 8 Azokban a romantikus idők­ben, amikor a befolyásos ösz­­szeköttetéseket és meleg falato­kat nélkülöző diplomás fiata­lok téli zimankó idején a hó­lapátolás komor műfajában tevékenykedtek, nyáron pedig a könnyű múzsáknak hódoltak, többnyire strandkabinos-kisegí­­tői minőségben, Hasszán volt az állástalan jogászok, mérnö­kök és orvosok nesztora. Hasz­­szánt tulajdonképpen nem is hívták Hasszánnak és egyálta­lában nem volt muzulmán. Bölcsője itt ringott a pesti rónaságon és sose járt külföl­dön. Többször is hívták ugyan, állást is kínáltak neki külföl­dön, de valahányszor nekivá­gott. Kelenföldön már úgy gyötörte a honvágy, hogy min­dig visszajött, ördög tudja, mi­képp ragadt rá a Hasszán név, de mindenki így hívta és bölcsnek tartotta. Talán azért, mert ritkán szólt, ami a böl­csesség jele és egyben a leg­szebb férfiúi erény. Mint min­den szépet és jót, ezt is a nők­nek köszönhetjük, ők neveltek rá minket a hallgatagságra ... Hasszán még nem volt túl a negyvenen, de arcát már repedésnek beillő barázdák hasították keresztül-kasul, szerteágazó futóárkai a gond­nak és csalódásnak. Torzon­­borz fekete üstökén fehér szá­lak sápadoztak — ezüstösen csak a jómódúak őszülnek —, úgy hatottak hajában a fehér szálak, mintha azzal lenne fol­tozva a feje, tudják, úgy vala­hogy, mint amikor csak egy­féle cérna van otthon, másra nincs pénz, hát az ember fe­ K­­irály Dezső: hét cérnával varr­ja be a sza­kadást a sötét ruháján. Hasszán, a Bölcs, kora hajnalban kiment a rakodó­partra és néhány órai keserves cepekedéssel összehozta a napi fröccsrevalóját. Meglepő kön­nyedséggel hordozta a súlyos bálákat és ha valaki megkér­dezte, hogy hogy nem ejti le, elővette a mérnöki diplomáját és büszkén mondotta: — Kitűnőre szigorlatoztam statikából. Alapjában véve nagyon ke­veset tudtunk Bölcs Hasszán­ról. Az igazi nevét nem ismer­tük, nem tudtuk, hol lakik — feltéve, hogy egyáltalában la­kott valahol — és személyi kö­rülményeiről is csak annyit gyanítottunk, hogy sokat pró­bált magányos farkas, aki va­don tenyész a kicskocsmák tájékán. Délidőben a Lila Pipa hátsó ivójában szürcsölte a za­matos inárcsi nedűt, a nap és az éj többi szakában a Nevető Nadály söntésébe vette be ma­gát, ahol életét komoly ta­nulmányoknak szentelte, a mérgespusztai fröccs és a móri hosszúlépés kölcsönhatását ku­tatva, így trónolt gyanús csapszé­kek asztalfőjén Hasszán, a bölcs, tépettszárnyú öreg kot­­lós a nincstelen diplomás­csi­bék fölött. Haját mind több fehér szállal öltötte körül a jelen sivársága, arcán újabb gondcsatornákat ásott a re­ménytelenség. Mind kopottabb és elhanyagoltabb lett. Aggód­tunk érte. Elszoruló szívvel figyeltük, hogyan ássa alá szervezetét az örökös éjsza­kázás, az ital, a bús magány és az elhagyatottság. Elhatá­roztuk, hogy jó útra térítjük. Nagy körültekintéssel és sok tapintattal kellett hozzáfog­nunk, mert Bölcs Hasszán gő­gös és hozzáférhetetlen volt. Olyan büszke volt, mint egy középkori várúr, vagy egy jelenkori csatár, aki három gólt rúgott egy mérkőzésen. Ledér doktort bíztuk meg a kényes feladattal, ő volt a tár­saság egyetlen olyan tagja, aki rendezett viszonyok között élt. Csaknem állandó albérleti szo­bája volt és két inge, ami a legnagyobb jómód jele volt, hiszen nem kellett a vízcsap­nál kimosott inget azon nedve­sen magára húznia. Ez a jó­mód bizonyos tekintélyt bizto­sított Ledér doktornak. Anyagi megalapozottságát egyébként annak köszönhette, hogy ra­gyogó tudományos műveket írt az asztalfiókja, és hülye kalandorregényeket a kiadó számára. Ezeket valósággal falták. Meg is gazdagodott rajta. A kiadója ... Ledér doktor tehát egy éj­­szaka­ pedzeni kezdte a dolgot. — Bölcs mesterünk — mon­dotta az őt jellemző gyengéd tapintattal —, ez így nem me­het tovább. Ha nem akarja, hogy a keselyűk lakmározza­­nak magából, mint az útszélen felfordult dög húsából, akkor új életet kell kezdenie. Az ájtatos hangon mondott gyengéd szavak láthatóan mély hatást gyakoroltak meste­rünkre. Csodálkozva nézett körül véreres szemével: — Új életet kezdjek? Hogy érti azt? — Nem élhet továbbra is magányosan, mint a kivert ku­tya. Otthonra van szüksége. — Van lakásom. — A lakás még nem otthon Ismerek egy csinos fiata­lányt, aki nagy tisztelője mesternek. Szívesen gondozná és ápolná. Egy lány, aki gondozná és ápolná ... Már a gondolat meghatotta Bölcs Hasszánt Révedezve kérdezte: — Az a lány ... Valóban szép és fiatal? — Bűbájos teremtés. Amel­lett jő, szolid és házias. Főzne és mosna magára, tisztán tar­taná a lakását és megfoltozná a holmiját. — Hm... Az nem lenne rossz ... — Nagyszerű! Akkor még ma odaköltözik magához! — Helyes — mondotta mindannyiunk megkönnyebbü­lésére Hasszán, a bölcs, majd, mint akit baljós látomások nyugtalanítanak, aggodalmas­kodva dörmögte: — Csak egy baj van. — Micsoda? — Nem tudom, mit szól majd hozzá a feleségem ... A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület pályázata A textilipar fejlesztésének érde­kében 1959-re három pályázatot hirdet a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület. Az első pályázat tárgya a műszerezettség fokozása a textilipar valamelyik ágában. Ennek tartalmazni kell a gyártási folyamatok műszeres el­lenőrzését, automatikus szabályo­zását. Kidolgozható egy egész iparágra, de korlátozódhat egy üzemre, illetve egyetlen techno­lógiai folyamatra is. A második pályázat tárgya a korszerű gyártási szervezet terve­zése, mégpedig úgy, hogy az a termelés gazdaságosságát, a gyárt­mányok minőségének javítását szolgálja. Mindkét pályázat első díja 6000, a második 4000, a har­madik 2000 forint. Külön pályázaton vehetnek részt a 30 éven aluli mérnökök és tech­nikusok, beszámolhatnak a szin­tetikus fonalak feldolgozásánál nyert tapasztalataikról. Erre a pályázatra két egyenlő díjat tűz­tek ki: kéthetes külföldi tanul­mányutat a baráti országok va­lamelyikébe és 1000—1000 forintot. Mikor indul Mit kutat A HOLDRAKÉTA 1958 űrhajózási eredményei­ről, a jövő tervekről nyilat­kozott Sinka József, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkára. Elm mondotta, hogy a mester­séges holdak megfigyelésében tevékenyen közreműködtek a magyar állomások is. Igen jó az együttműködés a moszk­vai központtal; a magyar meg­figyelők értékes adatokat szol­gáltattak. Rámutatott, hogy a tudományos­­Világot a második lépés: a Holdba jutás foglal­koztatja. Ez a­ jövő terveinek a magva. A holdrakéta kezdő sebessége másodpercenként több mint tíz kilométer lesz, úgynevezett szöghibája pedig nem lehet nagyobb, mint amekkora szögben egy szál gyufa vastagságát észleljük 12 méter távolságból. A Hold másodpercenként egykilométe­­res sebességgel kering a Föld körül, éppen ezért az indítás idejét rendkívül pontosan kell megállapítani. Ez a rohanó céltábla azonban nehézsége­ket is támaszt, így például nem abban a síkban kering a Föld körül, mint a Föld a Nap körül. Nagy nehézségeket okoz az irányítás kérdése is. Elsősor­ban finomítani kell a rádió­hullámokkal kiépített össze­köttetést. A szakemberek jövő évi kutatási terveiben szere­pel még a holdrakéta indítási idejének megállapítása. Álta­lánosan elterjedt az a téves vélemény, hogy a holdrakétá­­kat azért indítanák új hold körüli időpontban, mert ilyen­kor van a Hold a Földhöz a legközelebb. A valóságban, a kísérletet azért kell ebben az időpontban végrehajtani, mert ilyenkor világítja meg a Nap a Holdnak tőlünk elfordult félgömbjét. Ez lehetővé teszi, hogy a műszeres rakéta a Hold megkerülésekor képet továb­bítson a Földre a Holdnak er­ről az oldaláról. Érdekes mé­réseket is végeznek majd: először a Föld, a Hold és a két égitest közötti tér elektromos és mágneses állapotát kíván­ják mérni. Mérik továbbá a rakéta felszíni és belső teré­ben kialakuló hőmérsékletet a Holdról visszavert napfény erősségét NÉPSZAVA­ Z. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A forradalmi munkás-pa­raszt kormány napirend előtt, Kállai Gyula államminiszter javaslatára elhatározta, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gával együtt levélben üdvözli Dobi István elvtársat, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét, 60. születésnapja alkalmából. A Minisztertanács a napi­rend első pontjaként meghall­gatta és jóváhagyta Dögei Imre földművelésügyi minisz­ter jelentését a gépállomások 1958. évi munkájáról. A jelen­tés szerint a gépállomások de­cember 20-ig 9 519 778 normál­hold gépi munkát végeztek, s ezzel 1958. évi tervüket 97,7 százalékra teljesítették. A Minisztertanács a Honvé­delmi Minisztérium előterjesz­tésére rendeletet adott ki a családfenntartó sorkötelesek szolgálat-halasztásáról, továb­bá a sorkatonai szolgálatot tel­******** jesítő személyek hozzátarto­zóinak segélyben, illetőleg bi­zonyos kedvezményekben való részesítéséről, majd folyó ügyeket tárgyalt. Befejezésül Apró Antal, a Mi-­ nisztertanács első elnökhelyet­tese beszámolt a forradalmi munkás-paraszt kormány 1958. évi munkájának eredményei­ről, és a kormány tagjainak, a Minisztertanács és a minisz­tériumok dolgozóinak további sikeres és jó munkát kívánt az új esztendőben. (MTI) ­Hazaérkezett a Kínai Népköztársaságban járt magyar katonai küldöttség A magyar katonai küldött­ség, amely Révész Géza ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter vezetésével baráti lá­­ogatáson a Kínai Népköztár­­saságban járt, szerda délután hazaérkezett Budapestre. A küldöttség fogadására megje­­lentek a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, dr. Nezvál Fe­renc iga­zság­ügy m­i­niszt­er, Úsz­ta Gyula altábornagy, a hon­védelmi miniszter első helyet­tese, Ugrai Ferenc vezérőr­nagy, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, a magyar néphadsereg tábornoki kará­nak több vezető tagja, és a magyar néphadsereg magasabb parancsnokai. Ott volt Hao De­cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, és több baráti ország buda­pesti katonai attaséja. Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter megér­kezése után nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda művi? k® társának: — Nagyon érdekes, hasz­nos, tanulságos és kellemes volt utunk a Kínai Népköz­társaságban. Rengeteg tapasz­talatot szereztünm. Láttuk a kínai nép hatalmas erőfeszíté­seit, s tapasztaltuk, hogy mi­lyen lendülettel, szívóssággal építi a szocializmust. Ebben a munkában tevékenyen részt vesz a kínai népi felszabadító hadsereg is — mondotta Ré­vész Géza honvédelmi minisz­ter. (MTI) ­ Tanácsköztársaság évfordulójára készülnek a fővárosi iskolák A fővárosi iskolákban rövi­desen megkezdik az előkészü­leteket a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünnep­lésére. Megemlékeznek a KIMSZ megalakulásának 40. évfordulójáról, és megrendezik a magyar—szovjet barátság hó­napját. " »­ • -• 4*-" Márciusban — a Tanácskozó társaság évfordulóján — a munkásmozgalom régi harco­sai tartanak előadásokat a­­fő­városi oktatási és nevelési in­tézményekben. Az osztályfő­nöki órákon élményeikről me­sélnek majd a veteránok. Az iskolák irodalmi és történelmi •szakkörei is bekapcsolódnak az •ünnepségekbe: a Fővárosi Pe­dagógiai Szeminárium irodal­mi és történelmi tanszé­ke különböző témáik aján­lásával segíti a szakkör­vezetőket. A kerületi okta­tási osztályok történelmi és irodalmi témájú pályázatot hirdetnek, s az egyes iskolák szülői munkaközösségei meg­jutalmazzák a versenyek győz­teseit és helyezettjeit. A fiatal­­ok gyűjtik a Tanácsköztársa­ság idejéből származó doku­mentumokat, és a pedagógusok vezetésével ellátogatnak az egykori nevezetes események színhelyére, illetve megtekin­tik a múzeumokban látható tanácsköztársasági emlékeket. A nevelőtestületekben fog­lalkoznak a Tanácsköztársaság pedagógiai jellegű intézkedé­seivel és eredményeivel. Az évforduló alkalmából több is­kolát a Tanácsköztársaság ki­emelkedő személyiségeiről ne­veznek el. (j) I­ AZ -AFORD Ásványolajforgalmi Vállalat ÉRTESÍTI a t. fogyasztókat, hogy evévi leltározás miatt 1959. január 2-án és 3-án a csepeli és a XIII., Balzsam utca 47. sz. alatti telepein az ÁRUKIADÁS SZÜNETEL ­ A NÉPSZAVA­­ TELEFONSZÁMA: 1­224—819* 1959. január 1

Next