Népszava, 1959. március (87. évfolyam, 51–75. sz.)

1959-03-01 / 51. szám

Elkészült a pedagógusok bérrendezéséről szóló végrehajtási utasítás A kormány — mint ismere­tes — korábbi határozatával ez év január 1-től 220 millió forintot biztosított a pedagó­gusok fizetésemelésére. A ren­delkezés értelmében több mint 80 ezer pedagógus részesül béremelésben. Most készült el a bérrendezés végrehajtásáról szóló miniszteri utasítás. Ez­zel egyidejűleg a Művelődés­­ügyi Minisztérium intézkedett, hogy a január 1-től vissza­menőleges hatállyal járó bér­különbözetet a pedagógusok legkésőbb március 3-ig meg­kapják. Az utasítás hatálya kiterjed a népművelési, tanulmányi és ifjúságvédelmi felügyelőkre, valamint azokra a pedagógu­sokra is, akiknek alkalma­zása meghatározott időre szól. A kormányhatározatnak meg­felelően bevezetnek két új alapbér jellegű pótlékot is. Az egyik a mérnök-tanárok ré­szére megállapított mérnöki pótlék, amelynek összege 400 forintig terjedhet. A másik az általános iskolai napközi ott­honokban működő pedagógiá­sok pótléka. Ennek összege 140 forint. A diákotthonokban és iparitanuló-otthonokban foglalkoztatott nevelők pótlé­ka a korábbi százról kétszáz forintra emelkedik. A tanul­mányi felügyelők képesítésük és szolgálati idejük szerint járó törzsfizetésen kívül havi 500—700 forint összegű pót­lékban részesülnek. Az utasítás lehetőséget ad arra, hogy 1960-tól lényegesen több pedagógust léptethesse­nek elő soron kívül. A kiemel­kedően dolgozó nevelőket ju­talomképpen két korcsoporttal is feljebb sorolhatják. (MTI) A VÖRÖSMARTY CUKRÁSZDÁBAN kiváló szakemberek oktatják az utánpótlást. Ké­pünkön: Puskás Dániel üzemvezetői Széphelyi Rudolf II. éves tanuló munkáját ellenőrzi (MTI Fotó : Friedmann Endre felvétele) GIIROOS milliós Részletek a szerzőnek a Kossuth Kiadónál a közeljövő­ben megjelenő könyvéből. A részletek 1919 januárja és már­ciusa között játszódnak. 7. A fehérvári megyegyűlés — ... és követeljük a régi, megbízható és használható hadseregnek és fegyelmének visszaállítását! A törvényes jogrend, az alkotmányos élet helyreállításának egyetlen le­hetséges alapja az országgyű­lés mindkét házának azonnali összehívása. A régi képviselők és főrendiházi tagok testesítik meg a jogfolytonosságot. Az iskolákban azonnal vissza kell állítani a valláserkölcsi neve­lést és biztosítani kell ennek hatékonyságát... A gabona­vásárlási, úgynevezett népélel­mezési rendeletet nem hajtjuk végre, mert ez súlyosan meg­károsítja a birtokosokat... Bizalmatlanok vagyunk a kor­mány iránt, lemondását óhajt­juk és szavazzuk meg ... Bi­zalmatlanok vagyunk az úgy­nevezett új rend, a köztársa­ság iránt és hűségesek va­gyunk az apostoli királyság iránt... — hallatszott a csönd­ben. A határozati javaslat mon­datait száraz hangon, gyorsan olvasta fel Károlyi gróf. Egyet­len pisszenés, hang nem za­varta; Prohászka püspök, szo­kása szerint, bólintott egyet­­egyet minden követelés után. Károlyi József letette a papi­rost, amelyre a határozati ja­vaslat írta. Szünetet sem tar­tott, de hangja megváltozott. Most nyersebb, durvább, még hangosabb is volt. — Nekem személy szerint szégyenkezni is van okom megtévedt, szerencsétlen Mi­hály testvérem miatt... De az, hogy testvérem, nem fékez a haragban és gyűlöletben!... Minden idegszálammal, vé­remmel tiltakozom az ellen, hogy nekem, magyar főrend­nek, grófnak, az utca népe, koszosok, parasztok, munkások dirigáljanak! És most még rosszabb felé rohan a szeren­csétlen ország! Orosz mintát emlegetnék, kommunisták je­lennek meg mindenütt. Jönnek a hírek, hogy a felbujtogatott nép már a birtokokat követeli, semmirevaló kéreseket akar­nak megtenni az elrablott bir­tokok vezetőjének! Ez mind a mostani úgynevezett köztársa­ság szüleménye, ennek a fel­fordult, bolond világnak követ­kezménye ... Csendőr kell és katona, fegyver és kíméletlen leszámolás ezekkel az irányza­tokkal! Én azt hiszem, Fejér vármegye ősi jogon együttülő közgyűlése kimondja, hogy megveti ezt a rendszert és visszavárja, visszahívja a ré­git, a jobbat! őfelsége negye­dik Károly törvényes kirá­lyunk oldalán állunk... Károlyi József után sorra álltak fel a grófok, a nagybir­tokosok és lelkes szavakkal köszöntötték a bátor kiállást. Gfiger plébánost hevesen megtapsolták. — Nagyon örülünk, hogy el­lenforradalmároknak tekinte­nek minket! Mi igenis azok vagyunk, büszkémn valljuk! — kiáltotta a fiatal pap. Pro­hászka püspök biccentett. A megyei közgyűlés végéin egyenként hajtottak el az urak a vármegyeház elől. Kövess kormánybiztos még beszélge­tett Heckenast szerkesztővel, aztán a titkárt hívatta: Buda­pestet kell felhívnia, a földmű­velésügyi miniszterrel akár FEBRUÁR KÖZEPE VOLT. A Visegrádi utcai pártköz­pontban késő éjszaka is égett a villany: megbeszélés volt Kun Bélánál. Nem ülés, előre megállapított napirenddel — éppen csak elvtársi, baráti ta­nácskozás a harc pillanatnyi szünetében. Pillanatnyi szünet volt csak valóban: a körúttól a párt helyiségéig vagy har­minc detektív ólálkodott; a szemben levő ház egyik ma­gánlakásában is ott ültek Nagy Vince belügyminiszter polgári­­ruhás nyomozói, szüntelenül lesték az ablakon át, mikor jön vagy megy valaki a kom­munista párt helyiségéből. Dietz rendőrfőkapitány állan­dó riadókészültségben tartotta embereit, Weltner Jakab és Bőhm Vilmos megállapodtak: a szociáldemokrata párt az ál­landó sajtó-össztűz mellett megpróbált még más harci módszereket is a kommunisták ellen. És az ellenség szakadat­lan támadásai még jobban megacélozták a kommunistá­kat. Nem volt egyetlen órája sem a napnak, amikor valahol ne kezdődött volna kommu­nista akció, ne lett volna kom­munista gyűlés és ne kérdez­beszélni. És a kagylóban ol­vadó alázattal zengtek a kor-­ mánybiztosi szavak: »Vannak­ nehézségek a népélelmezési törvény körül, de legyen nyu-­ godt, miniszter úr, mindent el­követünk a sikerért... Igyek­: szűrik gabonát szerezni, tud­juk, hogy kell Budapestnek...«. J­­ amikor lecsengette a készü­­­éket, együtt nevetett a titkár-r ral. Fejér megye nem ad ga-I bonát a szűkölködő főváros­nak í­ték volna ezrek és tízezrek a párttól a jó utat, a helyes cse­lekvést. Fáradtan, szájában füstölgő cigarettával ült az asztalfőn Kun Béla. — A Népszavában közölt felszólalásokon túl van már valami értesülésük a szociál­demokrata pártgyűlésről? En­gem különösen érdekelne an­nak a sátoraljaújhelyi elvtárs­nak a felszólalása ... Még a­ Népszava is kénytelen volt­ megemlékezni róla... —­ mondta Kun. — Ismerem a felszólalást.­ Lejegyezték nekünk — mond­­ ta Kelen József. — Munkás-­ ember volt a felszólaló és el­s­­ősorban a múlt heti gaztettről­ beszélt. A múlt héten két szá­zad csendőr érkezett Újhelyre és kétnapos rémuralmat ren­deztek, raboltak, erőszakos­kodtak. Még a szociálde­mokrata pártvezetőség né­hány tagját is letartóztat­ták. Amikor ezt elmondta, tiltakozott a kommunisták ki­zárása ellen a szocdem pártból és a szakszervezetekből. Még­ határozati javaslatot is előter­j­­esztett, amely ellentmond Gar­­ramiék kizárási javaslatának.* (Folytatjuk) Kun Béla a pártközpontban Korszerű közúti híd építését kezdték meg . Szolnokon Szolnokon megkezdték a bu­­dapesti debreceni főútvonalat összekötő új Tisza-híd építését. A munkát 1982-re fejezik be. A régi, úgynevezett százlábú híd helyén pedig az ország egyik legkorszerűbb ártéri híd­­ját építik fel. (MTI) A kölcsönösen hasznos együttműködésről tárgyaltak az országos mezőgazdasági konferencián Az országos mezőgazdasági konferencia, melyet a magyar— szovjet mezőgazdasági napok al­kalmából rendeztek, szomba­ton folytatta munkáját. A hoz­zászólók megvitatták Somos András akadémikus pénteken elhangzott előadását és a ki­egészítő felszólalásokat. Első­nek V. K. Gulevszki­, a Szov­jetunió magyarországi nagy­­követségének első titkára emelkedett szólásra. Nagy el­ismeréssel beszélt a magyar mezőgazdaság kimagasló ered­ményeiről. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió sok hasznos ta­pasztalatot és kiváló módszert kapott már a magyar mező­gazdasági szakemberektől és ezt a kölcsönösen hasznos együttműködést a jövőben igyekeznek még tovább széle­síteni.­­ Felszólalt Halász József, a­ MEDOSZ főtitkára, aki a me­­­zőgazdasági szakemberek fel-­ adatairól beszélt. Petőfi Sán-­ dor, a Helvéciai Állami Gaz-­ daság igazgatója, Ványi József, minisztériumi osztályvezető,­ Kapás László élelmiszeripari mi-­ nisztériumi osztályvezető szó-­­lalt fel ezután, majd Magyari­ András, a földművelésügyi mi-­­niszter helyettesének záróbe­­­széde fejezte be az ünnepi­ ülést. NÉPSZAVA A dolgozó nők továbbtanulása a társadalom ügye Befejezte tanácskozását a szakszervezetek országos nőkonferenciája A magyar szakszervezetek országos nőkonferenciája szom-­­bat reggel folytatta tanácsko­zását a vasas-szakszervezet székházában. Az értekezleten megjelent Vas-Witteg Miklós, a SZOT alelnöke, és az el­nökség több tagja. A beszámoló és a kétnapos vita egyik legfőbb tanulsága­­ volt — mint a küldöttek több­sége hangsúlyozta —, hogy az­­ elmúlt két évben az üzemek­ben, hivatalokban, intézmé­­­­nyekben sikerrel igyekeztek javítani a nők munkakörülmé-­­ nyeit, könnyíteni az otthoni­­ terheket. A Kiállításokat Kivi­telező Vállalatnál, a Fővárosi­­Villamos Vasútnál, a Hazai­­ Fésűsfonóban, a Kistextben és ■másutt is szabás-varrás tanfo­lyamokkal, üzemi mosodák lé­­­­tesítésével, háztartási gépköl­csönzéssel, néhol vacsorafőzés­sel mentesítették az asszonyo­kat a házimunka gondjainak lesúlyosabbjaitól. — Mosodát, ruhajavítást, szemfelszedést, szabás-varrás tanfolyamot, éjjeli orvosi ins­pekciót, háromműszakos böl­csődét és napközi otthont biz­tosítottunk a dolgozó asszo­nyoknak — mondta Baradzsej Lászlóné, a Kistext szb-elnö­­ke. — A két év erőfeszítései­nek eredményeit januárban értékeltük és megállapítottuk, hogy az asszonyok közül sok­kal többen veszik igénybe az üzemi könyvtárat, sokkal töb­ben vásárolnak színházjegyet, látogatják az ismeretterjesztő előadásokat. Jellemző például, hogy egy könyvankétra négy­száz nő jött el, előmenetelű forgalmi gyakor­lattal rendelkezik. Egy ilyen tanfolyamra elküldtek 61, fér­fit és négy nőt. Jelenleg egyetlen női forgalmi tiszt sincs a vállalatnál. Segítség a gyermeknevelésben Részarányukhoz képest ke­vés nő van vezető beosztás­ban a KPVDSZ-hez tartozó vállalatoknál, s a minisztériu­mokban is. Hasonló tények­ről számolt be több más kül­dött is. A KISZ képviselője el­mondta például, hogy az ará­nyok eltolódása már az ipari­­tanuló-képzésnél megmutatko­zik: az ipari tanulóknak mind­össze 15,5 százaléka lány, ami nyilvánvalóan kedvezőt­lenül befolyásolja az elkövet­kező években is a szakmunkás­­­nők arányát. Segítséget nyújtani a dol­gozó asszonyoknak a gyermek­­nevelésben — erről szintén igen sok szó esett a konferen­cián. Dr. Bencsáth Aladárné olyan kiadványok rendszere­sítését javasolta, amelyek a munkásasszonyok speciális gyermeknevelési problémáihoz nyújtanak segítséget. Mások azt hangsúlyozták, hogy az anyák sokkal szorosabb kap­csolatot tartsanak a napközi otthonokkal, és sűrűbben ér­deklődjenek gyermekeik tanul­mányi előmenetele iránt. — A nőmozgalom egyik leg­fontosabb feladata a nők tö­megét bevonni a békeharcba — fejtegette Kecskés Lászlóné —, így lehet növelni politikai látókörüket, és fokozatosan be­vonni őket a társadalmi életbe. A nők mint üzemvezetők ► Kevesebb eredmény mutat­kozik azonban a dolgozó nők [ szakmai, politikai képzésében ]é­s ez bizonyos fokig össze­­­függ a nők vezetésben való­­ részvételével. Nagyon találó­­ megjegyzést tett ezzel kapcso­­l­­atban Faragó Erzsébet, a Le­► mna Kohászati Művek küldöt­te, mondván: «­Ha női vezető­­követ el egy hibát, azzal ma­gyarázzák, hogy a nők nem­­ értenek a vezetéshez. Ha vi­­­szont férfivezető hibázik, egy­­­­szerűen azt mondják: a lónak is négy lába van, mégis meg­botlik.« — Nagyon helyes lenne a nőket foglalkoztató üzemek­ben kísérletképpen néhány megfelelő képességű szakmun­kásnőt kinevezni üzemvezető­nek — javasolta a konferen­cián Földi Istvánná, a Hazai Fésűsfonó küldötte. Nálunk az egyik üzemrészben két éve női üzemvezető dolgozik, s a termelési eredmények itt a leg­jobbak. Magasabb szakképzettséget A vita során kiderült, hogy egyik-másik vállalatnál a nők szakképzettségének megszer­zéséhez nem biztosítják a szük­séges feltételeket. Wetzel Fe­­rencné a Fővárosi Villamos Vasúttól elmondta, hogy a vál­lalat ötezer dolgozó nője közül igen kevesen képezik magu­kat. A fárasztó szolgálat, a rendszertelen beosztás mellett az is magyarázza ezt, hogy nem látnak perspektívát a vál­lalatnál.­­ Nálunk csak az le­het ellenőr, aki kalauzi, kocsi­vezetői képesítéssel és ötévi jó Bugár Jánosné vitazáró beszéde A kétnapos vitát Bugár Já­nosné, a SZOT titkára foglalta össze, elöljáróban hangsúlyoz­va, hogy sokat fejlődtek a dol­gozó asszonyok, a konferencia egésze felelősségteljes, a kér­déseket minden szempontból mérlegelő felszólalásaik, az élet örömeinek és gondjainak alapos ismerete bizonyítja ezt. Ezután arról beszélt, hogy a­­ munkakörülményeket szabá­­­lyozó különböző törvények és­­ rendeletek érvényesítésénél ez­­­­után is tekintettel kell lenni * a h­elyi körülményekre s hatá­­­rozott intézkedés szükséges­­ mindenütt, ahol közömbösség, nemtörődömség gátolja betar­tásukat. Ezt szem előtt kell tartani a nők egészséget védő rendelkezések és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek érvényesítésénél egyaránt.­­ A zárszóban részletesen ki­tért a dolgozó nők továbbtanu­lásának lehetőségeire, aláhúz­va, hogy a felnőttek oktatási reformjára már előkészületek történtek. A dolgozó nők to­vábbtanulása nem magánügy — hangsúlyozta —, elsősorban társadalmi probléma. Majd el­mondta, hogy a szakszerveze­tek ezután is támogatják a dolgozó anyákat a gyermekne­velésben. 1959-ben mintegy­­ 20 000—30 000 gyermek részére biztosítanak napközi foglalko­zást a kultúrotthonokban. Eh­hez minden bizonnyal anyagi­­ segítséggel is szívesen járulnak hozzá a dolgozó asszonyok. A szakmák központi vezetőségei és elnökségei rendszeresen na­pirendre tűzik az asszonyok problémáit, hasonló gyakorlat követendő a szakszervezeti bi­zottságoknál is. A legfontosabb feladat — mondotta végül — az elkövet­kezendő időszakban helyes arányokat kialakítani a mun­kában, hogy érvényt szerez­zünk a munkakörülményeket biztosító törvényeknek és ren­deleteknek, segítsük az asszo­nyok háztartási munkáját, a család ellátásának gondjait s ezzel együtt lépjünk előre a dolgozó asszonyok politikai és kulturális igényeinek fejleszté­sében és kielégítésében. A konferencia Sárfi Rózsi­nak, az Orvos-Egészségügyi Dolgozóik Szakszervezete titká­rának zárszavával ért véget. A vitában részt vett: László Istvánné, Szörény Rezsőné, Földi Istvánné, dr. Fényes Miklásné, Kecskés Lászlóné, Wetzel Ferenc­­né, Markos Tiborné, Tóth János­­né, Kiss Pálné, Korányiné dr. Sas Anna, Szeleczki Györgyné, Fü­lesi Istvánná, Thurn Ludmilla, Délceg Józsefné, dr. Czéród Sán­­dorné, Fazekas Sándorné, Pesti Ernőné, Faragó Erzsébet, Balogh Istvánné, Lokár Vilmosné,­ Barad­zsej Lászlóné, Győri Imréné, Pin­tér Lajosné, Szabó Imréné, Erdei Istvánné, dr. Bencsáth Aladárné, Szarka Sándorné, Újházi Ilona, Sándor Józsefné, Szolnoki István­ná, Schiller Flóriánná. A Béke és a Szocializmus kérdései most készülő száma közli az SZKP XXI. kongresszusa határozatát A kommunista és munkás­pártok havonta megjelenő el­méleti és tájékoztató folyóirata márciusi számának tartalmá­ból: F. Havlicsek, L. Gruppi: A kommunista építés növekvő nemzetközi jelentősége, É. Ochab: A Lengyel Egyesült Munkáspárt a III. kongresszus küszöbén, J. Mine: A népek nem felejtik el a múlt tanul­ságait, V. Joannes: A polgári demokrácia néhány tendenciá­járól, T. Buck: A kanadai munkásosztály önálló politi­kai akcióiért, V. Skriant: A re­vizionista »szocializmus« és­­ jugoszláv valóság. A lap most készülő száma közli a határozatot, amelyet az SZKP XXI. kongresszusa N. Sz. Hruscsov elvtárs »A Szov­jetunió 1959—1965. évi nép­gazdaságfejlesztési ellenőrző számairól« tartott beszámoló­jával kapcsolatban hozott és a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 6. plé­numán hozott »A népi kom­munák néhány kérdéséről« szóló határozatot. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 40. ÉVFORDULÓJÁRA A * a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat KÜLÖNLEGES JUBILEUMI ÉRMÉKET KÉSZÍT Részben az idő rövidsége, részben pedig a nagyobb igénybe­vétel folytén az érmekből vállalatunk csak korlátozott mennyi­séget gyárthat. . Felhívjuk ezért a pártszervezetek, a városi, megyei és já­rási sport- és mozgalmi szervek vezetőit, hogy megrendelései­ket március 15-e előtt feladni szíveskedjenek. Cím és részletes felvilágosítással szolgál: Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat Éremüzeme Budapest, VIII., Leonardo da Vinci utca 18. Telefon: 143 p OLO. 1959. március 1

Next