Népszava, 1959. április (87. évfolyam, 76–100. sz.)

1959-04-04 / 79. szám

A MOSZKVAI VÍRUSKUTATÓ INTÉZET egyik laboratóriumában Pjotr Szergiev orvos- akadémikus egy veszedelmes kórokozóval beoltott kísérleti majom egészségi állapotát vizs­gálja (Foto E. Porter) A debreceni pályaudvaron megdöbbenten álltak még a jó, királyit­ó urak is — az ostoba katonakarmester a Gotterhal­­tot vezényelte a vasúti kocsi­ból leszálló Habsburg Károly tiszteletére. A vastag ajkú fia­talember akkor még nem vette észre az ijedt tekinteteket —­­csak másnap, a parlamenti vi­har és a sajtó-össztűz világo­sította fel a példátlan balfo­gásról ..... A Habsburg-hivők, mint­­ annyiszor, újra megsér­tették a nemzeti önérzetet... Az osztrák császári him­nuszt többé soha nem játszot­ták hivatalosan Magyarorszá­gon, Ausztriában is rövid ideig lapozták csak már a Haydn­­kottát a zenekarok. A Gotter­halte akkor, 1918. októberé­ben elsüllyedt, együtt a Habs­burgokkal, a monarchiával i­s csak úgy élemedett meg po­raiból, mint egy másik ország sokszor hallott dala. De a dallam, a Haydn-dal­­lam, az új szöveg kíséretében újra meg újra felhangzott. Elő­ször Berlin és München zeng­te, aztán Bécsben is az új szö­veg élt, a »Deutschland, Deut­schland über alles...« És hallottuk újra itt Magyar­­országon is. Haydn e valóban megkapó, csodálatos vonósné­gyesének harmadik tétele, ez a dallamos adagio cantabile egy­re inkább összefonódott a po­litikával. Kompromittált és Nemcsak zene feedzve: nyírott tarkójú porosz generálisok vad étvágya jutott eszébe róla a gondolkodó hall­gatónak, ha visszaszólít az időben a K. u. K.-világ rémjeit fel előtte, a bécsi Burg csuka­szürkéje, a megátkozott teg­nap ... A Haydn-vonósnégyes most újra politikai vita tárgya lett Ausztriában. Az Osztrák Köz­társaságának a húszas évek óta más himnusza volt; Haydn he­lyett Mozart egyik Cantata-já­­nak dallamaiból­­merítették méltóságteljes, mélységesen emberi zenéjét. S most, a Hadn-év ürügyén felharsant a követelés: vissza jogaiba a régi himnuszt, a Gotterhaltét. ■. Vén jobboldali professzorok, egykori nácik és monarch­ista szédelgők házaltak az ötlettel, előbb csak zenei érveket emle­getve, aztán szemforgatva . Nem jut esz­e senkinek, hogy beleszóljon az ilyen iga­zán belső vitába, osztrák pol­gárok majdnem családi ügyé­be... Csak hát a múlt, a Got­­terhalte és a Deutschlandlied emlékei kissé borzongatóak .. . A kermester keze még a kottán matat, de azért a háta mögött, a minap már Habsburg Ottó hazatéréséről, köztársasági el­nökké jelöléséről fecsegtek a Gotterhalte-hívők. Kölnben fe­szes vigyázzban hallgatták nemrég a Deutschland-dalt egy katonatalálkozó résztvevői. Van valami kísérteties a dalla­­mok újraéledésében, hiszen a Gotterhalte és a Deutschland­lied mögé odasettenkedtek a zeneileg alacsonyrendű, de po­litikai értelmükben egy fokkal még borzongatóbb emlékű fércművek, a Horst Wessel-dal, a barna gyilkosok különböző indulói... Nem Joseph Haydn géniusza iránti tiszteletlenség éz a meg­magyarázható viszolygás a dal­lamra valaha írt szövegektől! Azokat a debreceni király­ fo­­­gadókat, negyvenegy éve, csak nacionalista gőgjükben sértet­ték meg a balkezes karmester által — de ma, a más, az új magyar világban már többet, értünk és tudunk a Gotterhalte és a Deutschlandlied szellemé­ről! Mert ez a himnusz nemcsak zene... Gárdos Miklós a vizen. Egyet meg akartak fogni s akkor, mintha vezény­szóra tűntek volna el, úgy me­rültek le a vízbe. A Baleari szigetcsoport kö­zelében 12 napig hánykolód­tak, mire kiköthettek. Amikor újból elindultak, egy hajó von­tat­ókötélre vette őket, de egy oldalhullám felborította a tu­tajt és mindenük a vízbe ve­szett. Újból felszerelkedve, eltute­­joztak Tangerig, ahol az angol útitárs megvált s Bombard egyedül utazott tovább. A Kanári szigeteken levő Las Palenasból indult neki az Atlanti-óceánnak, de előbb visszarepült Párizsba, újszülött kislányát és feleségét megnéz­ni, sokan hitték, hogy »meg­gondolja magát«, ő azonban ki­tartott elhatározása mellett és nekivágott hallatlanul merész útjának. Különös érzés fogta el, ami­kor egy spanyol iskolahajó le­génysége levett sapkával és félárbocra engedett lobogóval búcsúzott tőle, úgy, ahogy a vi­lág minden haditengerészeté­ben a tengerészhalált halt baj­­társaktól búcsúznak... A kísérőhajók elmaradtak, a tengerpart lemerült a horizont alá és ő egyedül maradt az óceánon, senkire sem számít­hatott, csak önmagára. Ráne­hezedet a legfélelmetesebb em­beri érzés, a magány. Vizes ruhában kevésbé fázik az ember Bombard expedíciója min­den más tudományos vállalko­zástól különbözött. A merész hegycsúcsok megmászása, a mély tengerekbe való leeresz­kedés, ,-a­ barlangkutatás, a sarkvidéki­ fáradalmak elvise­lése egész embert kíván — az igaz. A katasztrófa lehetősége minden nagy vállalkozásnál megvan, de Bombardnál ez a lehetőség még együtt járt az óriási testi és lelki megpróbál­tatással. Nyers halon tenger­vizet kortyolgatva, planktonon élni valóban hősi erőfeszítés a­ huszadik század derekán. Ami­kor Bombard szakított az em­ber, évezredek óta beidegzett életmódjával, óriási kockázatot vállalt, egészsége tönkretételé­nek, sőt a teljes megsemmisü­lésnek lehetőségét is. Milyen különös olvasnunk, hogy leg­finomabb csemegéje a nyers madárhús volt! Két hónapon át hányódott egyedül a tenge­ren, kizárva az emberi társa­dalomból, csupán egy nagysze­rű emberi cél, a hajótöröttek megmentése érdekében. Hozzá kellett szokni,­ hogy ruhá­ja állandóan tele volt víz­zel, így aludt — napjában 12 órát — és azt írja, hogy a tü­zes ruhában sokkal kevésbé fá­zik az ember, mint ruhátlanul. Vigyázni kellett, hogy az ál­landó ülés vagy- fekvés ki ne dörzsölje a gumitutaj tömlőit, mert ha a levegő kiszökik az úszókból, vége van. A cápa támadni készül Egy napon kiesett a kezéből valami doboz és ő utána ve­tette magát. Mekkora volt ijedtsége, mikor látta, hogy a tutaj gyorsabban halad, mint ahogy ő úszik. Bombard kitű­nő úszó volt — a La Manche - csatornát is átúszta — és csu­pán erejének végső megfeszí­tésével tudta utolérni tutaját Ekkor végképp lemondott a fürdés gyönyörűségéről. Ügyelnie kellett, hogy­ bele ne kerüljön a Sargosso-tenger­be, ebbe a hírhedt, szélcsendes, növényekkel borított tenger­részbe, amitől Kolumbus óta rettegtek a tengerészek. Éjszakánként lámpát akasz­tott az árbocra, nehogy valami hajó nekiszaladjon. A lámpa­fény azután odacsalta kit cápá­kat. Rémületes látvány volt, amint egy cápa hanyattf­or­dul­va, borotvaéles fogaival táma­dásra indult a tutaj ellen. Gyorsan eloltotta lámpáját, úgy látszik a cápa nem lát: sö­tétben, mert nem találta meg... Huzamosabb időn át tartó hullámverés idején egyszer tíz órán át merte szalmakalap­jával a vizet a tutaj fedélzeté­ről. Kolumbus útvonalán Sokféle rossz érzés kínozta. Félt az éhségtől, szomjúságtól, betegségtől, hajótöréstől és legfőképp félt­­ a félelemtől. Nem alaptalanul félt az elté­vedéstől. Aranyira elmerült ugyanis útja előkészítése so­rán az orvosi problémákba, hogy s­em tanulta meg a pon­tos navigációt s ez megbosszul­ta­ magát. így például, amikor trópusi madarakat látott, azt hitte, már Dél-Amerika partjai közelében jár, pedig még min­dig csak Afrika közelében ha­józott. Találkozott nagy gőzösökkel, de ezek sohasem vették észre. Időérzéke lassanként elveszett. Órája megállt és ahogy pará­nyi sajkája a végtelen tenge­rért vergődött, úgy úszott ő is az időóceánban. Tutaja nagy­jában azon az útvonalon ha­ladt, amelyen Kolumbus hajó­zott közel ötszáz éve. ,'­■ Horgászott mindennapi táp­­lálékáért. Egy napon furcsa, kígyó alakú, borotvaéles fogú halat fogott. Mérges nyál csur­gótt a szájából s kezére csep­penve, veszélyes bőrkiütéseket okozott. Ilyen halat csak egyet lógtak eddig, a híres Kon Tiki tutajexpedíción. Utasunk a cá­pákat lassanként megszokta, ha túl közel merészkedtek, eve­zővel orron koppintotta a tola­kodót, s az sietve eliszkolt. Egy karddal félelmetes éles csőré­től azonban nagyon félt, tíz órán át állt készenlétben szi­gonyával, hogy megvédje ha­jóját a veszedelmesnek ígér­kező­­támadótól. Földközel­ . Nagyszerű volt a trópusi eső, édesvizet ihatott, amennyit akart, sőt annyi édesvíz hullott hajójára, hogy — legnagyobb bánatára — ki is kellett menni. . Néha elúszott a tutaj mellett egy villanykörte, hálóhoz való úszó, parafadugó, ezek mutat­ták, hogy van egy más világ is, mint a vízé. Kíváncsian szemlélte egyszer a látóhatár közelében felbuk­kant ragyogó gömböt. Azt hit­te a híres »repülő csészealj«-at látja, de távcsővel megnézve, a Jupiter bolygónak bizonyult. Sok nyugtalanságot okozott neki, amint olajsimává szelí­dült a tenger és ólomszürkévé vált az ég. Minden jel torná­dóra vallott, de szerencsére nem , tört ki. A tornádót egy tengeri jármű sem bírja ki. Az ember utálja a legyeket, mégis, milyen, örömet, jelentett neki, amint legyet pillantott meg tutaján, ez a szárazföld közelségét, jelentette. ötvenhárom napi utazás után­­egy angol teherhajóval találko­zott. A hajón édesvízben meg­­filttlt, kicserélte rádiója szá­razelemeit, majd újból útnak indultjait 1000 km-re levő Bar­badosa felé. A hajó kapitánya megkérte, mit tehetne érdeké­ben s ő az­t kérte, táviratozza­nak családjának, hogy jól van, s karácsonykor a rádióból sze­retné a Brandenburgi Kon­certet hallgatni. „Ne kövessetek .. A hatvanötödik napon Bar­,­bados szigetén vetődött partra. Hivatalosan megállapították, hogy lepecsételt élelmiszeres kannái érintetlenek, tehát be­tartotta ígéretét, bebizonyítot­ta, hogy a hajótöröttek meg­élhetnek a tengerből, nem ízeli elpusztulniuk. Kanadán át utazott haza. Útközben repülőgépe majdnem kényszerleszállást végzett s az utasok váltig hajtogatták, mi­lyen szerencse, hogy Bombard, a hajótörésszakértő velük van. Karácsonykor valóban meg­­hallgatta a Brandenburgi Kon*­certet. A tudományos világ el*­ismeréssel fogadta eredmé­nyeit. Hajóját, az Eretneket a párizsi tengerészeti múzeum­ban helyezték el. Ő maga elő­adásokat tartott, könyveket, cikkeket írt. (Könyve, a »Nauf­­rage volontaire« — önkéntes hajótörött, magyarul is megje­y­­enik.) Könyvében felhívta a fiatalok figyelmét, nehogy kö­vessék őt, elég volt egyszer vállalni az embertelen szenve­­dést, a nagy cél érdekében, nem szükséges, hogy valaki kalandvágyból­ megismételje az ő útját,. ■’Alain Bombard orvos út­ja ás tanulmányai bizonyítják, hogy a terem­tő fantáziával megál­dott ész és erős akarat, szor­galommal és kitartással páro­sulva, újszerű nagy feladato­kat képes megoldani. Dr. Horváth Árpád 1959. április 4 ­ Viták, tervek, javaslatok a peremkerületek közlekedésének megjavítására Kispest, Pestlőrinc, Pester­zsébet,­ Csepel... Mintegy fél­millió ember él e négy dél­budapesti kerületben. Hajnal­ban, reggeltájt 100—150 ezer dolgozó indul innen munkába villamoson, autóbuszon. Kis­pestről Csepelre, Erzsébetről Pestlőringre — és persze Zug­lóba, Óbudára, Kőbányára is. Hozzávetőleges számítások sze­rint is,­­negyedmillió órát töl­tenek el naponta utazással. A négy­ munkáskerület köz­lekedési viszonyai éppen ezért gondos,­­ tanulmányozást, a problémák alapos ismeretét követelik meg. Hogyan véle­kednek a munkáskerületek közlekedéséről a­­ legérdekel­­tebbek: a villamosozó, autó-­ buszozó dolgozók? A Nagyvárad­­tér, afféle gyűjtőmedence. Reggel öt és fél nyolc között 40 000—50 000 embert­­szállítanak­ el­sm­ére a 43-as, 51-es, 52-es, 54-es vil­lamosok. Felszállók egy Kis­pestre tartó, zsúfolt 52-esre. Csúcsforgalom idején... Jankó Ferenc a Jástos Klór­ház közeléből jár be dolgozni ,az egyik Gyömrői úti üzembe. •Ahogy szóba elegyedünk, első­­ szava dicséret. .. — A 63-as gyors, jó járat.­­ Különösen most, hogy az új lUVrkocsikat beállították. De az­­ 52-es... Régimódi, kis kocsik ’.ezek, örökké zsúfoltak. Több ‘.új szerelvény kellene erre a ’.vonalra, a csúcsforgalom ide­­jén pedig Sűríteni kellene a ■ járatokat. ; Átszállók a 30-asra. Egyko­­­csis járat, a Gubacsi úti és a­­ Határ úti lakótelepnél zsúfo­lásig megtelik. A kalauznő­­ megjegyzi, hogy ez a villamos­­’­járat még a déli órák »holt­­­­szezonja« alatt is állandóan­­­zsúfolt. Csorba Gézáné, a Gu­­­­bacsi úti lakótelep egyik há­ziasszonya mindjárt telepi la­­­kótársainak véleményét is •tolmácsolja. • — Nem jó az erzsébeti köz­lekedés. Meg kellene már hosszabbítani az 59-es jára­tot az Alsó-Határ útig és a ■JCdvéf­­utcáig. Régi kocsik — vagy új kocsik járjanak a peremkerületekben ? A kerületi tanácsok és párt­bizottságok vezetői nemrégi­ben ugyancsak ankétokat, köz­­véleménykutatást tartottak. A XIX. és XX. kerületi pártbi­zottságon már összesítették a kívánságokat és panaszokat, érdemes idézni véleményü­ket:­­ Elsősorban szükség lenne a munkássterületek járatainak további sűrítésére, a lehetőség szerint modern kocsikkal is. Pesterzsébetnek és Kispest­nek régi sérelme,­­ hogy ki­mustrált, magas lépcső­jű ko­csik látják el javarészt a nagy­ forgalmú Vörös Hadsereg út és Ady Endre utca forgalmát. Miért nem lehet néhány új ko­csit a peremkerületekben já­ratni? Meg kellene vizsgálni az autóbuszok menetrendjét is — jó néhányszor előfordult már, hogy éppen délután, csúcsforgalom idején­­csopor­tosították át a külvárosi jára­tokat.. . ■ V • . v • ' Először a modern kocsik jára­tásáról kérünk véleményt. • . *—• Nem indokolt... .a _ kérés.. Tekintettel kell lennünk a belváros fejlesztésére s arra, hogy a nagy forgalmú főútvo­nalakon jobban ki­­lehet, hasz­nálni az új,­­gyors kocsikat — mondják a fővárosi tanács közlekedési igazgatóságán. Mi a valóság? A tanácsok és pártbizottságok véleménye szerint a hosszú megállóközűi peremkerületekben legalább olyan jól ki lehetne használni az új, gyorsabb­­ kocsikat — sőt, jobban, mint a belváros­ban, ahol 250—300 méteresek csak a megállókörök. Pester­zsébeten ■ a 30-as villamos — döcögő, egykocsis járat — me­netideje 45 perc. Az új UV- kocsi 30—32 perc alatt futná be ezt az útvonalat. Az 52-es járat menetideje ugyancsak mintegy háromnegyed óra. Itt is é 10­—15 perccel csökkenthet­nék ily módon az utazás idő­tartamát. Figyelembe véve azt a kétségtelenül fontos szem­pontot, hogy a belvárosban le­hetőleg modern járművek köz­lekedjenek — 15—18 új­ kocsit jól kihasználhatnának,­­sokkal gazdaságosabban üzemeltet­hetnének a munkáskerületek­ben. ■/ - „Operatív terv", és hibái A járatok sűrítése már vi­tathatóbb probléma. Az RW igazgatóságán igen komoly erőfeszítéseket tettek a csúcs­­forgalom enyhítésére, például az Üllői úton, a Vörös Hadse­reg úton. Ezekkel a vonalak­kal nincs is annyi baj. Annál több a panasz a 30-as, 31-es villamosok,­­ a 23-as autóbusz ritka járatára. A­ fővárosi tanácsnál kidol­gozott menetrenden szemlél­hető,­­ melyik járatot milyen napszakban sűrítik. A délutáni csúcsforgalom idején azonban a munkáskerületek jó néhány autóbuszvonalát megritkítják, mert a külvárosi csúcsfor­galom csaknem egybeesik a­ belterületivel.­­ Az autóbuszüzem­kocsis hiányra hivatkozik — a taná­csok és pártbizottságok véle­t m­énye szerint azonban a szer­­vezés is hibás, a 23-as buszok közül például négy kocsit az 54-es vonalra irányítanak át délután — pontosan a 23-as "rekordforgalma« alatt. Nem lenne kárbaveszett fáradság* ha a fővárosi tanács közle*,­kedési igazgatósága és a Fővá­rosi Autóbusz Üzem­­­szak-­ emberei 'ismét átvizsgálnák- $ közlekedési »operatív 'tervet* & a meglevő járművekkel ja*­vítanának néhány szervezési hibán. A munkáskerületek problé­máinak megoldására már szü­letett néhány jó, hasznos el­gondolás. A XIX. és a XX. ke­rületi tanács közlekedési osz­tályán a Határ úti villamos­­járat meghosszabbítását szor­galmazzák. Nagy szükség len­ne ezenkívül a három perem­­kerületet összekötő­ villamos­­járatra A fővárosi tanács közleke­dési igazgatósága is javaslato­kat dolgozott ki néhány szem­betűnő közlekedési fogyaté­kosság megszüntetésére. A kis­pesti vonalon például tíz új UV-típusú szerelvényt kap néhány villamosjárat. Nyárra elkészül a lépcsőzetes munkakezdés A munkáskerületek legsú­­lyosabb gondja: a csúcsforga­lom idején mutatkozó nagy zsúfoltság, amely rongálja a kocsikat, rengeteg vitának, kellemetlenségnek szülője. Er­re igen sok dolgozó hívta fel a figyelmet, de meg kell mon­dani őszintén, hogy a lépcső­zetes munkakezdés megszerve­zése — jobbára az üzemek ve­zetőinek ellenállása miatt —a vontatott, lassú. Néhány felső utasításra, erélyes rendsza­bályra lenne szükség.­­ ’ Ehhez a munkához a­ közle­­kedési szakszervezet vezetői is segítséget adnak. Sőt, rövide­sen a Szaktanács elnöksége elé terjesztik mindazokat a javaslatokat, amelyeket a köz­lekedés, és különösen a mun­­káskerületek közlekedésének javítására kidolgoznak. Várkonyi Margit NÉPSZAVA .4­ 11

Next