Népszava, 1959. május (87. évfolyam, 101–126. sz.)
1959-05-01 / 101. szám
87. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1959. MÁJUS 1. PÉNTEK A Szaktanács elnökségének üdvözlete a szervezett munkásokhoz MAGYAR DOLGOZÓK! SZERVEZETT MUNKÁSOK! NŐK! FÉRFIAK! FIATALOK! Május alkalmából szívből köszöntjük a szervezett munkásokat, minden magyar dolgozót. Hét évtizede immár, hogy május elseje a világ munkásainak ünnepe. Azóta évről évre mind nagyobb számban sorakoznak fel mögéjük azok a dolgozók, akik felismerték, hogy saját felemelkedésük biztosítéka is az a harc, amelyet a munkásosztály vezet mindenféle elnyomás, kizsákmányolás ellen. Ma csaknem egymilliárd ember — közöttük mi magyarok is — ,már a néphatalom birtokában ünnepeljük e napot. A felvonuló magyar munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek már nem kell félniük a szuronytól, a puskatustól, mint az elmúlt évtizedekben annyiszor. A hatalom birtokában, kéz a kézben együtt haladunk a május 1-i menetben és büszke örömmel tölt el bennünket, hogy tagjai vagyunk a szocialista tábor nagy, erős családjának. Május 1 a mi számunkra is a harc napja. Együtt küzdünk a földkerekségen mindazokkal, akik a népeknek békét, szabadságot, a kezük nyomán formált jobb életet akarnak. Figyelemmel kísérjük és teljes szívvel támogatjuk a népek küzdelmét szabadságjogaikért, megvetjük és elítéljük az embertelen, vad gyarmati rendszert. Együttérzünk a francia munkásokkal, akik számára ez évben tilos május megünneplése. Együttérzünk a rendőrtörvények ellen tiltakozó japán dolgozókkal. Szolidaritást vállalunk Nyaszaföld népével, a bebörtönzött szudáni szakszervezeti vezetőkkel; a spanyol politikai foglyokkal és a részükre amnesztiát követelő mozgalommal; a görög hazafiakkal, akiket a kormány terrorintézkedései sújtanak, a munkanélküliek millióival a világ minden táján, akik a tőkés válság terheit viselik. Támogatjuk az algériai háború befejezése érdekében indított nemzetközi szolidaritási mozgalmat, mindazokat, akik véget akarnak vetni a vérontásnak, erkölcsileg és anyagilag segítik a sokat szenvedett, mérhetetlen nélkülözésnek kitett algériai népet. Mi, felszabadult magyar dolgozók, teljes szívvel támogatjuk a Szovjetunió kezdeményezését az atomenergia békés célokra való felhasználására, az atomfegyver-kísérletek betiltására. Minden eszközzel erősítjük a Szakszervezeti Világszövetség és a Béke-Világtanács akcióit a nukleáris fegyverkísérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért. A világ békeszerető embereinek figyelme ezekben a napokban a német békeszerződéssel és a berlini helyzettel összefüggő külügyminiszteri tárgyalások felé fordul. Azt akarjuk, hogy itt is a népek akarata győzedelmeskedjék. Ezért küldjük el képviselőinket az európai szakszervezeteknek és dolgozóknak május első felében az Odera—Neisse határon összeülő Németországgal kötendő békeszerződést, leszerelést követelő konferenciájára. MAGYAR DOLGOZÓK! SZERVEZETT MUNKÁSOK! A szocializmus építésében elért minden sikerünk nemcsak azt jelenti, hogy egy lépcsőfokkal magasabbra jutottunk, és emelkedik a jólétünk, hanem ezzel a világ népeinek békéjéért, szabadságáért folytatott harcát is erősítjük! Magyar Dolgozók! Gyorsítsuk meg a szocializmus építését! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága célkitűzéseinek megvalósításával, a kongresszusi verseny sikereivel már az idén érjük el az 1960-ra tervezett életszínvonalat! Jólétünk emelése mellett serkentsen jobb munkára, újabb és újabb sikerekre a szocializmus építésében az tudat, hogy a még kapitalista és gyarmati elnyomás alatt élő munkástestvéreink, a Szovjetunióban és bennünk, a szocialista tábor többi tagjaiban látják saját jövőjüket. Ünnepeljük úgy a nemzetközi munkásünnepet, hogy növeljük és erősítsük a béke erejét, ápoljuk a nemzetközi munkásszolidaritást, a világ dolgozóinak összefogását, óvjuk, erősítsük hazánkban a munkások hatalmát. Éljen május elseje, a világ dolgozóinak harcos ünnepe! SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA ELNÖKSÉGE MÁJUSI FÉNY Az idén hetvenedszer gyullad ki május ünnepének csodálatos fénye. Hét évtizede múlott, hogy 1890. május elsején először ünnepelte saját ünnepét a munkásosztály, annak a határozatnak a nyomán, amelyet 1889-ben, a Második Internacionálé első alakuló kongresszusán hoztak meg — szerte a világ országaiban fennen követelve; mindenkinek munkát, mindenkinek szabadságot, minden embernek egyenlőséget. Különös ünnep ez, a történelmet alkotó nagyszerű harc, a történelmet hordozó nagyszerű osztály ünnepe. Nem istenek parancsolták s nem áldoz isteneknek, nem titkos tömjénfüst varázsa teremti hangulatát, s nem hangzanak el alázatos könyörgések és kesergő imák, béklyózva az akaratot. Nyílt és napfényes ez az ünnep, mint maga a május, a tavasz. A munkásosztály önnön nagyságát tiszteli e napon, saját ereje felett tart seregszemlét, bizonyságot tesz nemzetközi összefogásáról, testvériségéről és elszántságáról, hogy mindenütt felépíti a munka új világát. Ennek az ünnepnek nem volt elődje az emberiség múltjában. „... amikor e sorokat írom, az európai és amerikai proletariátus seregszemlét tart első ízben mozgósított csapatain, egységes hadseregként mozgósítva, egy zászló alatt és egy legközelebbi cél érdekében ...” — így írt az első májusi ünnepen, 1890. május 1-én a Kommunista Kiáltvány új kiadásának előszavában Engels. Mivé nőtt, mekkora nagyságra és hatalomra tett szert azóta az a proletariátus, amely rendre minden esztendőben összegyülekezett a májusi zászló alatt? A világ egyhatod részén már megvalósította a dolgozók világát, a szocializmust, és megint más országokban százmilliókat vezet biztos és győzhetetlen úton a szocializmus felé. A kapitalista országokban kemény és világos úton előretörő pártok, harcos szakszervezetek tömörítik és mozdítják előre tömegeit. Hegyeket mozdít meg, népeket emel magasba, országok ábrázatát változtatja meg e proletariátus egységes szíve dobbanása. Milliók, százmilliók fogadták megértéssel azt a felhívást, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség tett közzé április 4-én, május elsejének egységes megünneplésére szólítva fel a világ dolgozóit és szakszervezeteit. „Legyen 1959. május elseje jelenttős állomás azon az úton, amely a világ dolgozóinak és szakszervezeteinek akcióegysége felé vezet” — hangzott e felhívás. „Nem mulatós kedvéért jöttünk ma itt össze. Mi a mai napot, mint új korszak kezdetét ünnepeljük” — mondotta Engelmann Pál, az 1890-es első magyar május elsejének ünnepi szónoka. Akkor hatvanezren vonultak fel Budapesten — rettegt burzsoák és kardokkal hivalkodó rendőrig pillantásainak kereszttüzében. Ma százezrek, milliók vonulnak fel Budapesten és vidéken, akik a hatalom birtokában és új rendjükre büszkén küldik testvéri üzenetüket a határokon túlra, a munkásosztály nagy nemzetközi májusi folyama felé** (MTI Fotó: Vajda Ernő félvék