Népszava, 1959. december (87. évfolyam, 282–306. sz.)

1959-12-01 / 282. szám

(Folytatás a 3. oldalról) 02 Osztrák Köztársaság népeinek kö­zös érdeke. _ — Semmiféle tényleges érdekellen­tét nincs a Magyar Népköztársaság és az európai semleges államok, ne­vezetesen Ausztria, Svédország, Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véle­ményünk szerint a semleges orszá­gok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és a népek békés egymás mellett élésének elő­mozdításában. — Elvtársak! Korunk legfontosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk, s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imperializmussal szemben, széle­síteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköz­­társaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez. — Teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küzdő gyar­mati népekkel. Elítéljük az algériai nép elleni terrorháborút, teljesen jogosnak tartjuk követelésüket és támogatjuk az önrendelkezésért fo­lyó harcukat. A magyar nép felhá­borodva ítéli el a Tajvanon — amely egyébként a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen része — Dél-Ko­­reában, Dél-Vietnamban, továbbá a dél-afrikai és más népekkel szem­ben alkalmazott imperialista, gyar­mati elnyomást és terrort. Meggyő­ződésünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a fel­­szabadulásért és függetlenségért ví­vott harc folyamatát, s győzedelmes­kedik a gyarmati népek igazságos harca. (Taps.) — Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közü­lük is leginkább az Amerikai Egye­sült Államok kormányával vannak komoly ellentéteink. Az USA kor­mánya a nem normális viszonyért bennünket tesz felelőssé, mondván, hogy most néhány hónapja is korlá­toztuk budapesti diplomatái mozgá­sát.­­ Ez igaz annyiban, hogy Külügy­minisztériumunk vidéki utazásaik előzetes bejelentésére kötelezte a budapesti amerikai diplomatákat. A diplomáciai missziók évszázadok óta nem vitatott feladata a küldő és fogadó államok közötti kapcsolat ápolása és javítása. A Budapesten működő amerikai diplomaták — fel­tehetően kormányuk szándékai sze­rint — két éven át minden módon kifejezésre juttatták, hogy nem a vi­szony javítását, hanem inkább an­­­nak lehetetlenné tételét tekintik fel­adatuknak. Ezek után senkivel se akarják elhitetni, hogy katonai re­pülő- és gyakorlóterek, valamint a szovjet—magyar határ közelében tett kalandos kirándulásaik színhe­lyén akarták volna az amerikai— magyar viszonyt normalizálni. (De­rültség.) — Nekünk komolyabb kifogásaink vannak. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy 5000 magyar disszidenst fel­vettek az USA hadseregbe. Fenntart­ják az úgynevezett »Szabad Európa« rádióállomást, amely uszító hadjára­tot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomá­ciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivata­los küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos küldöttei­nek mandátumait az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és más nemzet­közi szervezetekben, beavatkozási kísérlettel és an­nak, hogy népünk helyesli és tá­mogatja külpolitikánkat. Ez kö­telez bennünket, hogy nemzet­közi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősít­sük tovább.­­ A nemzetközi helyzetben az el­múlt két-három esztendő alatt bizo­nyos enyhülés következett be. Ez a változás döntően a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a világ békemozgal­ma erős növekedésének, a békepoli­tikának köszönhető. A kapitalista országokban, a nemzetközi életben azonban nem jelentéktelenek a béke­ellenes erők, amelyek működnek és hatnak. Ezért a népeknek továbbra is állhatatos harcot kell folytatniuk a békeellenes erőkkel szemben és azo­kat még hátrább kell szorítaniuk.­­ A hidegháborús helyzet felszá­molásának irányába ható esemény volt a külügyminiszterek genfi ta­nácskozása, Macmillan moszkvai lá­togatása, Hruscsov és Eisenhower megegyezése a kölcsönös látogatás­ban. Kiemelkedő és jelentős ered­mény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöltek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész vi­lágon, még a kommunizmustól távol álló emberek is úgy tekin­tik, mint akinek a legnagyobb személyes érdeme van abban, hogy a hidegháború jege törede­zik. (Nagy taps.) Örülünk, hogy ezen a számunkra nagy napon Hruscsov elvtárs közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez, béke­missziójá­hoz. (Nagy taps.) — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonat­kozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ör­vendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy több­sége ezt a határozatot helyesléssel fo­gadta és — közös amerikai—szovjet indítványra — egyhangú szavazattal a tízes leszerelési bizottság hatáskö­rébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elv­társ és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni.­­ Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szo­cialista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az orszá­gok és népek egymás közötti viszo­nyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését.­­ Támogatjuk az atomfegyver-kí­sérletek megszüntetését, az atomfegy­vermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának meg­tiltását, megsemmisítését. Támogat­juk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vo­natkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot és helyesnek tartanánk, hogy addig is, amíg ez megvalósul­hat , közbeeső intézkedések történ­jenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön állomáso­zó csapatok kölcsönös visszavonása.­­ Ma, amikor rettenetes tömeg­­pusztító fegyverek vannak felhal­mozva és gyártásuk még folyik, az emberiség legfőbb kérdése: a béke megőrzése. Minden ország közvéle­ménye sürgeti a tárgyalásokat és a megegyezést. A népek a tömegpusz­tító fegyverek megsemmisítését és a teljes leszerelést óhajtják, mert békében akarnak élni. A magyar nép sem kíván semmi mást, minthogy erőit a békés építőmunka nagyszerű céljaira fordíthassa. — Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzetközi kap­csolatok formájában képzeljük el. Je­lenleg már 48 országgal államközi szerződések alapján fejlesztjük gaz­dasági kapcsolatainkat és arra tö­rekszünk, hogy hasonló formában fejlesszük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdaságii munkamegosztás, a specia­lizálódás és kooperáció elvét valósít­juk meg a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában, a szocialista álla­mokkal. Ugyanakkor az a vélemé­nyünk, hogy a nemzetközi kooperá­ció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok kö­zötti gazdasági kapcsolatokban is. Vannak olyan ipari és mezőgazda­­sági termékeink, amelyeket a kapi­talista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhat­nak a jövőben. Ugyanakkor értel­metlennek tartanánk, hogy idehaza gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel — olyan termékeket, ame­lyeket a kapitalista országok állíta­nak elő olcsóbban és megfelelő minő­ségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának termé­szetesen feltétele, hogy a szocialista és a­ kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hideg­háborús korlátozó és zavaró ténye­zők.­­ Véleményünk szerint a népek­nek békében kell egymás mellett élniük és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a ke­reskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasz­talatcseréjét és minden olyan kap­csolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmoz­díthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely már­is az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. A magyar—amerikai és a magyar—nyugatnémet viszony — Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony kialakí­tását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetsé­ges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lé­péseit, akik az utóbbi időben vala­melyest hozzájárultak a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezé­séhez, a nemzetközi helyzet bizo­nyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony nor­malizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják fe­lül és korrigálják a hamis presz­­tizs-okokba mindmáig fenntar­tott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikáju­kat a Magyar Népköztársasággal szemben.­­ Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kí­sérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a ma­gyar—amerikai viszony normalizá­lásának útját és módozatait megta­lálni. Kormányunk ennek érdeké­ben kész minden célszerűnek látszó lépés megvizsgálására. — Elítéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpoliti­káját. Adenauer kancellár szinteg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarorszá­gon is mindenki tudja, hogy a béké­ről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Németországban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására töreksze­nek.­­ Közismert a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Mindenna­pos a berlini kérdés rendezésével, az Odera—Neisse-határral, a Szudéta­­vidékkel és más kérdésekkel kapcso­latos agresszív és revansista uszítás. Egyre-másra rendezik a régi nácik »bajtársi« összejöveteleit, a »szudéta­­németek«, a »dunai svábok« revan­sista gyűléseit. Ismeretes előttünk, hogy Nyugat-Németországban mű­ködési teret és anyagi támogatást élveznek magyar háborús bűnösök, a különböző magyar fasiszta csopor­tok és sajtójuk. — Mindenkinek, így a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányának is tudnia kell, hogy Európa népei — közöttük a magyar nép — torkig vannak már azokkal a szenvedések­kel, amelyeket a történelem során a német militarizmus és annak hódító törekvései reájuk zúdítottak. A ma­gyar nép a nyugatnémet agresszív szellemmel szemben, teljes mérték­ben szolidáris a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikájával. (Taps.) A Magyar Népköztársaság és az első német munkás-paraszt állam, a Né­met Demokratikus Köztársaság tö­rekvései teljes mértékben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésé­ben elért nagy sikereiket. Örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan halad­nak előre, s az egy főre eső terme­lésben és fogyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szö­vetségi Köztársaságot. Kívánjuk: a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irá­nyuló politikájukban. (Taps.) Belső megerősödésünkkel párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyzetünk is . Három évvel ezelőtt, az átme­neti súlyos nehézségek idején nép­­köztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágal­mazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozatai­val a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavatkoz­zanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló, törvénytelen ha­tározatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem. (Nagy taps.) A határozatok közül évenként, mint most legutóbbi a napokban, fel­melegített hecc-kampány mindenkor a népi demokráciák ellen irányult, szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált.­­ A budapesti NATO-diplomaták két éven át boj­kottálták kormány­rendezvényeinket. A nyugati kapita­lista sajtó — sok pénzzel támogatott — meg-megújuló uszító kampányt indított ellenünk. Mi ezzel akkori­ban nem sokat törődtünk, hanem megerősítettük államunkat és rend­szerünket. Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan meg­erősödött a nemzetközi helyzetünk is. A kapitalisták bojkottja és rá­galomhadjárata részben már a múl­té. Ami a legfontosabb: népünk tö­megei előtt lelepleződtek és a ma­gyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellenségeink is kény­telenek tudomásul venni, hogy nép­­köztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztár­saság barátai pedig, akik a legsúlyo­sabb helyzetben is szolidárisak vol­tak velünk, ma értékelik eredmé­nyeinket és becsülik népünket.­­ Nemzetközi helyzetünk meg­szilárdulását annak köszönhet­jük, hogy következetesen szem­b­evállfü­nk­ mint ipn­ímnph­alkja A szocializmus eszméi alapján erősödött új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármikor Kádár János ezután a Magyar Nép­­köztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt. — A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához ve­zetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikai­lag sokat fejlődtek, nagy tapasztala­tokra tettek szert az osztályharcban. E harc menetében, a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége — ez a történelmi haldás jegyében született és a fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármikor. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 esztendő a proletárdiktatúra kivívá­sának, a szocialista forradalom győ­zelmének története. Népünk a mun­kásosztály vezetésével érte el min­den vívmányát, s a munkásosztályt forradalmi pártja irányította a harc­ban. Hazánkban munkáshatalom, proletárdiktatúra volt és a szocializ­mus épült, amikor 1956 októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lénye­ges mozzanatára kiterjedő vizsgála­tot folytatott, hogy feltárja az ellen­­forradalom okait, a közrejátszott té­nyezőket, az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapí­totta: az 1956. október 23-án Buda­pesten kirobbantott fegyveres fel­kelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért bur­­zsoá, ellenforradalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okokra, az azokban részvevő és ható tényezők­re vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet ját­szottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságo­kat, s így egy idő múltán képtelen­nek bizonyultak arra, hogy a szocia­lizmus építésének nemzetközi fő tör­vényszerűségeit helyesen alkalmaz­zák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletár­­diktatúrát és kedvező talajt terem­tett az osztályellenségnek az ellen­­forradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és cso­portjának példátlan árulása is- Vé­gigjárták az utat a pártom belüli frak­ciózástól a burzsoáziával és az impe­rialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig; mint osztályárulók, a munkáshatalom feladásáig; mint ha­zaárulók, az imperialisták beavatko­zásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságai­tól és gazdasági alapjától korábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirto­kos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt. Gyor­san újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapom újjá­szervezett három egykori koalíciós párt, csakúgy, mint a két vármegyé­ben nyitran zászlót bontott nyilas­keresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — párt­jaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett »mun­­kástanács«-okat és »forradalmi« bi­­zottságokat használtak fel politikai céljaikra.­­ A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerő­sebb tényezője a nemzetközi imperia­lizmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Nép­­köztársasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — belső ellenforradalmi és a nemzetközi im­perialista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János — az 1956 ok­tóberi ellenforradalomról adott mar­xista elemzését és állásfoglalását elő­ször az 1956 decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá: — Először, az 1956 novemberének első napjaiban és azt követően, az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyes­nek bizonyult, s a későbbiekben kide­rült tények mindezt csak megerősí­tették és igazolták. Másodszor: pár­tunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket el­fogadta és helyesli az egész nemzet­i Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kö­telessége szerint járt el. A nép sor­sáért érzett felelősségtől áthatva, a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervez­ték a harc vezető erejét, az új Köz­ponti Bizottságot, létrehozták a for­radalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és leg­jobb barátunk és szövetségesünk se­gítségét kérte. (Nagy taps.) — A kérdések, amelyeket a törté­nelem akkor napirendre tűzött, sú­lyosak és bonyolultak voltak — foly­tatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehe­tett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kel­lett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborá­ba. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársa­ság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett biztosítani a szocialista for­radalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az el­lenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionaliz­mus és a nemzeti gyűlölködés szítá­sával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igazi hazafiság, a munkásnemzet­köziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenforradalmárok »semlegessé­gével« szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi mind­addig, amíg a varsói szerződés szer­vezetére szükség lesz, hűek mura­közi kommunista mozgalom, s a ha­ladó emberek az egész világon. — Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköztársaság minden hazai ellensége egyesült. Szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécs­be vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai.­­ Ezek a többségükben ismert tő­kések, hírhedt reakciósok és haza­árulók előtérbe tolták az akkor még le nem lepleződött Nagy Imrét és so­káig hallgattak igazi céljaikról. Csak a szocialista eszme erköl­csi nagyságát és a tömegeknek a szocializmus iránti megmásítha­tatlan vonzódását bizonyítja, hogy korunkban a szocializmus és a szocialista forradalom leg­vadabb ellenségei sem állhatnak többé nyíltan a tömegek elé cél­jaikkal, hanem kénytelenek azo­kat »szocialista«, »demokrata«, »forradalmi« frázisok mögé rej­teni. Az ellenforradalmi erők, miiközben szocializmusról, demokráciáról, sza­badságról, forradalomról beszélteti, fegyverrel támadták a Magyar Nép­­köztársaság intézményeit és száz­számra gyilkolták a népköztársaság­hoz hű kommunistákat, haladó em­bereidet. uuuu ouuw es n­um­enkor együu ha­­ladunk a szocialista táborral. — Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A munkás-paraszt szö­vetséget vezető marxista-leninista pártra, a szakszervezetekre, a­ Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetre építjük politi­kai rendszerünket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalmi felkelés idősza­kában bebizonyosodott, hogy vi­szonyaink között a többpárt­rendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesz­tettük. A Hazafias Népfront alkal­mas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az or­szág szuverenitásának és független­ségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által ve­zetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozga­lom, amely a kommunisták mel­lett a pártonkívüli közéleti té­nyezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak voltak tagjai vagy esetleg mindig is pártonkívülieik vol­tak. A nép életbevágó érdekeinek biz­tosítása megkövetelte az ellenforra­dalmi felkelés kezdeményezőinek, ve- Az ellenforradalomról elmondható: minden területen teljes vereséget szenvedett és a múlt­é

Next