Népszava, 1959. december (87. évfolyam, 282–306. sz.)
1959-12-01 / 282. szám
(Folytatás a 3. oldalról) 02 Osztrák Köztársaság népeinek közös érdeke. _ — Semmiféle tényleges érdekellentét nincs a Magyar Népköztársaság és az európai semleges államok, nevezetesen Ausztria, Svédország, Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölthetnek az országok és a népek békés egymás mellett élésének előmozdításában. — Elvtársak! Korunk legfontosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk, s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imperializmussal szemben, szélesíteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez. — Teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küzdő gyarmati népekkel. Elítéljük az algériai nép elleni terrorháborút, teljesen jogosnak tartjuk követelésüket és támogatjuk az önrendelkezésért folyó harcukat. A magyar nép felháborodva ítéli el a Tajvanon — amely egyébként a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen része — Dél-Koreában, Dél-Vietnamban, továbbá a dél-afrikai és más népekkel szemben alkalmazott imperialista, gyarmati elnyomást és terrort. Meggyőződésünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és függetlenségért vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a gyarmati népek igazságos harca. (Taps.) — Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak komoly ellentéteink. Az USA kormánya a nem normális viszonyért bennünket tesz felelőssé, mondván, hogy most néhány hónapja is korlátoztuk budapesti diplomatái mozgását. Ez igaz annyiban, hogy Külügyminisztériumunk vidéki utazásaik előzetes bejelentésére kötelezte a budapesti amerikai diplomatákat. A diplomáciai missziók évszázadok óta nem vitatott feladata a küldő és fogadó államok közötti kapcsolat ápolása és javítása. A Budapesten működő amerikai diplomaták — feltehetően kormányuk szándékai szerint — két éven át minden módon kifejezésre juttatták, hogy nem a viszony javítását, hanem inkább annak lehetetlenné tételét tekintik feladatuknak. Ezek után senkivel se akarják elhitetni, hogy katonai repülő- és gyakorlóterek, valamint a szovjet—magyar határ közelében tett kalandos kirándulásaik színhelyén akarták volna az amerikai— magyar viszonyt normalizálni. (Derültség.) — Nekünk komolyabb kifogásaink vannak. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy 5000 magyar disszidenst felvettek az USA hadseregbe. Fenntartják az úgynevezett »Szabad Európa« rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben, beavatkozási kísérlettel és annak, hogy népünk helyesli és támogatja külpolitikánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősítsük tovább. A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás döntően a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom és a világ békemozgalma erős növekedésének, a békepolitikának köszönhető. A kapitalista országokban, a nemzetközi életben azonban nem jelentéktelenek a békeellenes erők, amelyek működnek és hatnak. Ezért a népeknek továbbra is állhatatos harcot kell folytatniuk a békeellenes erőkkel szemben és azokat még hátrább kell szorítaniuk. A hidegháborús helyzet felszámolásának irányába ható esemény volt a külügyminiszterek genfi tanácskozása, Macmillan moszkvai látogatása, Hruscsov és Eisenhower megegyezése a kölcsönös látogatásban. Kiemelkedő és jelentős eredmény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöltek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész világon, még a kommunizmustól távol álló emberek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb személyes érdeme van abban, hogy a hidegháború jege töredezik. (Nagy taps.) Örülünk, hogy ezen a számunkra nagy napon Hruscsov elvtárs közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez, békemissziójához. (Nagy taps.) — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a határozatot helyesléssel fogadta és — közös amerikai—szovjet indítványra — egyhangú szavazattal a tízes leszerelési bizottság hatáskörébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni. Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és népek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot és helyesnek tartanánk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat , közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. Ma, amikor rettenetes tömegpusztító fegyverek vannak felhalmozva és gyártásuk még folyik, az emberiség legfőbb kérdése: a béke megőrzése. Minden ország közvéleménye sürgeti a tárgyalásokat és a megegyezést. A népek a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését és a teljes leszerelést óhajtják, mert békében akarnak élni. A magyar nép sem kíván semmi mást, minthogy erőit a békés építőmunka nagyszerű céljaira fordíthassa. — Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok formájában képzeljük el. Jelenleg már 48 országgal államközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejlesszük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdaságii munkamegosztás, a specializálódás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatokban is. Vannak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, amelyeket a kapitalista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben. Ugyanakkor értelmetlennek tartanánk, hogy idehaza gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel — olyan termékeket, amelyeket a kapitalista országok állítanak elő olcsóbban és megfelelő minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hidegháborús korlátozó és zavaró tényezők. Véleményünk szerint a népeknek békében kell egymás mellett élniük és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. A magyar—amerikai és a magyar—nyugatnémet viszony — Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztizs-okokba mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben. Lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar—amerikai viszony normalizálásának útját és módozatait megtalálni. Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés megvizsgálására. — Elítéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpolitikáját. Adenauer kancellár szinteg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Németországban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására törekszenek. Közismert a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Mindennapos a berlini kérdés rendezésével, az Odera—Neisse-határral, a Szudétavidékkel és más kérdésekkel kapcsolatos agresszív és revansista uszítás. Egyre-másra rendezik a régi nácik »bajtársi« összejöveteleit, a »szudétanémetek«, a »dunai svábok« revansista gyűléseit. Ismeretes előttünk, hogy Nyugat-Németországban működési teret és anyagi támogatást élveznek magyar háborús bűnösök, a különböző magyar fasiszta csoportok és sajtójuk. — Mindenkinek, így a Német Szövetségi Köztársaság kormányának is tudnia kell, hogy Európa népei — közöttük a magyar nép — torkig vannak már azokkal a szenvedésekkel, amelyeket a történelem során a német militarizmus és annak hódító törekvései reájuk zúdítottak. A magyar nép a nyugatnémet agresszív szellemmel szemben, teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikájával. (Taps.) A Magyar Népköztársaság és az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság törekvései teljes mértékben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésében elért nagy sikereiket. Örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Kívánjuk: a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irányuló politikájukban. (Taps.) Belső megerősödésünkkel párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyzetünk is . Három évvel ezelőtt, az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavatkozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló, törvénytelen határozatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem. (Nagy taps.) A határozatok közül évenként, mint most legutóbbi a napokban, felmelegített hecc-kampány mindenkor a népi demokráciák ellen irányult, szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált. A budapesti NATO-diplomaták két éven át bojkottálták kormányrendezvényeinket. A nyugati kapitalista sajtó — sok pénzzel támogatott — meg-megújuló uszító kampányt indított ellenünk. Mi ezzel akkoriban nem sokat törődtünk, hanem megerősítettük államunkat és rendszerünket. Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött a nemzetközi helyzetünk is. A kapitalisták bojkottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellenségeink is kénytelenek tudomásul venni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság barátai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben is szolidárisak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik népünket. Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak köszönhetjük, hogy következetesen szembevállfünk mint ipnímnphalkja A szocializmus eszméi alapján erősödött új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármikor Kádár János ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt. — A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. E harc menetében, a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége — ez a történelmi haldás jegyében született és a fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bármikor. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 esztendő a proletárdiktatúra kivívásának, a szocialista forradalom győzelmének története. Népünk a munkásosztály vezetésével érte el minden vívmányát, s a munkásosztályt forradalmi pártja irányította a harcban. Hazánkban munkáshatalom, proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényezőket, az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapította: az 1956. október 23-án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforradalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okokra, az azokban részvevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságokat, s így egy idő múltán képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen alkalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoportjának példátlan árulása is- Végigjárták az utat a pártom belüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig; mint osztályárulók, a munkáshatalom feladásáig; mint hazaárulók, az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági alapjától korábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt. Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapom újjászervezett három egykori koalíciós párt, csakúgy, mint a két vármegyében nyitran zászlót bontott nyilaskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett »munkástanács«-okat és »forradalmi« bizottságokat használtak fel politikai céljaikra. A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János — az 1956 októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956 decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá: — Először, az 1956 novemberének első napjaiban és azt követően, az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult, s a későbbiekben kiderült tények mindezt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzeti Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett felelősségtől áthatva, a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. (Nagy taps.) — A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett biztosítani a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igazi hazafiság, a munkásnemzetköziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenforradalmárok »semlegességével« szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi mindaddig, amíg a varsói szerződés szervezetére szükség lesz, hűek muraközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon. — Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköztársaság minden hazai ellensége egyesült. Szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai. Ezek a többségükben ismert tőkések, hírhedt reakciósok és hazaárulók előtérbe tolták az akkor még le nem lepleződött Nagy Imrét és sokáig hallgattak igazi céljaikról. Csak a szocialista eszme erkölcsi nagyságát és a tömegeknek a szocializmus iránti megmásíthatatlan vonzódását bizonyítja, hogy korunkban a szocializmus és a szocialista forradalom legvadabb ellenségei sem állhatnak többé nyíltan a tömegek elé céljaikkal, hanem kénytelenek azokat »szocialista«, »demokrata«, »forradalmi« frázisok mögé rejteni. Az ellenforradalmi erők, miiközben szocializmusról, demokráciáról, szabadságról, forradalomról beszélteti, fegyverrel támadták a Magyar Népköztársaság intézményeit és százszámra gyilkolták a népköztársasághoz hű kommunistákat, haladó embereidet. uuuu ouuw es numenkor együu haladunk a szocialista táborral. — Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista-leninista pártra, a szakszervezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetre építjük politikai rendszerünket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalmi felkelés időszakában bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlenségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pártonkívüli közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak voltak tagjai vagy esetleg mindig is pártonkívülieik voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezdeményezőinek, ve- Az ellenforradalomról elmondható: minden területen teljes vereséget szenvedett és a múlté