Népszava, 1960. április (88. évfolyam, 78–102. szám)

1960-04-01 / 78. szám

Kiküldött munkatársunk telefonjelentése (Folytatás az 1. oldalról) fő­csarnokba, amelynek sza­lagjain naponta több száz Re­nault-Dauphin — itt még mez­telenül ezüstszürke váza — fut tovább. A munkásoknak csak egy pillanat idejük van arra, hogy elforduljanak a sza­lagtól, hogy lerántva a fekete szemüveget, odakiáltsák barát­ságos szavaikat. A Renault Művek vezérigazgatójának magyarázatát a munkafolya­matokról a hangszóró orosz nyelvű mondatai egészítik ki. A MOTORSZERELŐ CSAR­NOKBA ÉRÜNK. Itt már valamivel nyugodtabb a mun- Icatempó. — Tegnap Lille-ben még azt mondtam — fordul oda hoz­zánk, újságírókhoz Hruscsov —, hogy maguknak szerencsé­jük van, mert mialatt nekem a termelést magyarázzák a fő­nökök, beszélgetnének a mun­kásokkal. Hát most hadd áll­jak meg én is egy pillanatra. Nyikita Hruscsov és André Jouanneau motorszerelő kö­zött megindul a beszélgetés. — Itt ebédel a kantinban? •- kérdi Hruscsov. — Igen. Kétszáz frankot fi­zetek az ebédért. — És az órabére? — Kétszázkiencvennyolc. A napi átlagom pedig kilenc óra. Minden szóba kerül: a bé­rek, a társadalombiztosítási szolgáltatások, a szabad­idő és a gyermeknevelés. De a protokoll ismét közbe­lép. Menni kell tovább. Pedig Nyina Petrovna is maradna még. Jouanneau és társai tar­tóztatják a vendégeket. A fo­gadó szalonban azonban már nyitva áll a Renault Művek »aranykönyve«. Egy pillantást vetek rá. Hruscsov aláírása II. Erzsébet angol királynő alá­írása után következik. Az asz­tal előtt a Renault Művek leg­újabb típusú, piros bőrrel bé­lelt kék »Florida« kocsija áll: az ajándék. Nyina Petrovna 24 személyes étkészletet, Szergej fiuk pedig egy pár acél sítal­pat kap — ugyanazt az Allais —60 márkát, amellyel Squaw Valley bajnokai diadalmaskod­tak. — TUD VEZETNI, MINISZ­TERELNÖK ÚR? — kérdezi Dreyfus vezérigazgató, bemu­tatva Hruscsovnak a »Flori­dát«. — Azt hiszem, igen! — És a válasz nyomán viharzó nevetés hangzik fel. Kint a terem előtt pedig, a téren, új, vidám jelszó szüle­tik Flins türelmetlenül vára­kozó lakosainak ajkán: »Ne­künk is adjanak Hruscsovból! Ne tartsák meg egészen ma­guknak!« De a kocsisor már száguld tovább. A szovjet kor­mányfő a franciák utolsó ba­ráti köszöntését és egy albu­mot visz haza tőlük emlékül, amelyet az üzem háromezer munkása és tisztviselője írt alá. Ebben sok sikert kíván­nak de Gaulle-lal folytatandó tárgyalásaihoz. Hruscsov fáradhatatlan. Amikor 12 óra 15 perckor be­lépünk a Quai d’Orsay fogadó­szalonná átalakított biliárdter­mébe, már Benoit Frachon­nal, a CGT több más vezető­jével és a másik két szakszer­vezeti szövetség, a szocialista Force Ouvriere és a katolikus CFTC több üzemi képviselőjé­vel szorít kezet. — Én elkészítettem az elv­­társaknak egy 13 oldalas be­szédet, amit most odaadok önöknek. De nem ismerem a francia törvényeket és nem szeretném, ha tiltott irodalom terjesztésével vádolnának — mondja Hruscsov vidám mo­soly kíséretében, amikor Nyi­na Petrovna, Koszigin és Gro­­miko társaságában leül az asz­talhoz. MÁSFÉLÓRÁS KÖTETLEN BARÁTI BESZÉLGETÉS kez­dődik ezután, amelynek során Hruscsov hallatlanul érdekes és fontos adatokat közöl: a szakértők becslései szerint a következő húsz évben a Szov­jetunióban megduplázzák az amerikai ipari termelést, 1964-től pedig az iparban hat órára, a bányászatban öt órára csökkentik a munkaidőt. Miközben a Quai d’Orsay fa­lai között Hruscsov a francia munkásmozgalom képviselői­vel cserél véleményt — 40 ki­lométerrel odább, a rambouil­­let-i elnöki kastély termeiben folyik a nagytakarítás. Mert amikor e sorokat diktálom, a szovjet miniszterelnök kocsija — a szovjet nagykövetség 500 személyes fogadásáról jövet — Rambouillet felé száguld. S csütörtök estével megkezdődik a kétnapos párbeszéd Hruscsov és de Gaulle között. Róbert László Az emberi elme nem nyugodhat bele, hogy a halált hozó háború minden negyedszázadban betörjön az emberek békés életébe Hruscsov beszéde a roueni díszvacsorán Mint már jelentettük, Hrus­csov szerdán este díszvacsorán vett részt a roueni megyefő­nökségen. A beszédet az aláb­biakban ismertetjük. Hruscsov beszéde bevezető részében a vidéki'körútja só­­ráti,látottakról 'beszélt­'inija' így.:folytatta. . . ■ o ..stov ,ar- Rouen fontos utak keresz­teződésén fekszik. Békeidőben eleven ipari és kereskedelmi központ, amelyen át a legkü­lönbözőbb áruk nagy tömege árad. De a háborúban Rouen a német beözönlés útjába ke­rült, elkeseredett csaták szín­helyévé vált. A roueniak száz évnél is rövidebb idő alatt há­romszor élték át a német hódí­tókkal viselt háború borzal­mait, sokat szenvedtek és be­csülni tudják a béke áldásait. — Mindenki tudja, mily nagy áldozatot hoztak a szov­jet emberek a második világ­háborúban hazájuk szabadsá­gáért és Európa más népeinek felszabadításáért a hitleri te­rületrablók uralma alól. A szovjet nép legjobb fiainak milliói hősi halált haltak a csatamezőkön. A német fasisz­ta hódítók 1710 várost és mun­káslakótelepet, több mint 70 000 falut romboltak le és égettek fel, 25 millió embert tettek haj­léktalanná. Hazánk ebben a háborúban körülbelül 500 mil­liárd dollárra tehető károkat szenvedett.­­ A megpróbáltatások évei­ben országainkat a közös el­lenség ellen kifejtett harcos együttműködés fűzte össze. Franciaország joggal lehet büszke derék fiaira, a Nor­mandia— Ny­emun repülőezred pilótáira, akik hervadhatatlan dicsőséget szereztek, a szovjet harcosokkal vállvetve küzdöt­tek a német fasiszta hódítók ellen. Ez az ezred Moszkvától a Balti-tengerig dicsőséges, harcos utat tett meg. Két és fél év alatt nagy számú légiharc­ban vett részt, s e harcokban a francia repülők sok győzelmet arattak. Az ezred zászlaját a Vörös Zászló és az Alekszandr Nyevszkij Érdemrend díszíti. A hitleristák Nyeman-parti vé­delmi vonalának áttöréséért az ezred külön dicséretet és a »nyemani« kitüntető címet kapta. Negyvenkét repülő szov­jet érdemrendet kapott. Marcel Albert és Roland de la Poip főhadnagyok a Szovjetunió Hő­se címet érdemelték ki. A fran­cia kormány , becsületrenddel, felszabadulási kereszttel és több érdeméremmel tüntette fel az ezredet. — Amikor elcsitultak a har­cok, a francia repülők ugyan­azokon a gépeken tértek haza, amelyekkel harcoltak. A szov­jet és a francia nép barátságá­nak, jeléül ezeket a repülőgé­peket a francia légierős­ek ajándékoztak. ***'­** Ebben az időben írta de Gaulle tábornok I. V. Sztálin­nak, hogy a francia kormány és nép nagyra becsüli ezt az ajándékot, és »a két szövetsé­ges nép mély barátságának fé­nyes tanúbizonyságát látja benne«. Különös örömömre szolgál, hogy itt, Normandia fővárosában emlékezhetek meg a hős francia repülők bátor­ságáról, mert Normandia ne­vének dicsőséget szereztek az orosz égbolton. — Az én fiam is a Norman­­dia-Nyeman ezreddel azonos frontszakaszon áldozta életét a német fasisztákkal vívott harcban. Ő is repülő volt. Mélységesen átérzem mind­azoknak a fájdalmát, akik sze­retteiket vesztették el a hábo­rúban. Hiszen újjá lehet épí­teni városokat, fel lehet szán­tani pusztasággá tett földeket, de semmi sem adhatja vissza szeretteinket, akiknek életét derékba törte a háború. Az emberi elme nem nyugodhat bele, hogy a halált hozó há­ború minden negyedszázadban betörjön az emberek békés életébe. A föld legnagyobb szellemei felháborodással kel­tek ki a gyilkolás vak őrülete ellen. Köztük voltak Francia­­ország dicső fiai , Hugo és Mau­passant, Zola és Jaures, Ro­main Rolland és Henri Bar­busse. Csak most, a mi ko­runkban vált gyakorlati lehe­tőséggé, hogy kiiktassuk a há­borút az emberi társadalom életéből. A béke erői győze­delmeskednek a háború erői fölött. Minden világrészben sok millió becsületes ember emelte fel szavát a béke vé­delmében. Sikerrel fejlődik és napról napra erősödik a szo­cialista országok tábora, amely elveti a hódító háborúk mód­szerét és a békét, a békés együttélést írta zászlajára. Ez a tábor több mint egymil­­liárd embert tömörít, és ha­talmas erejét teljesen a béke szolgálatába állítja. — Nemrégen, amikor Indiá­ban, Indonéziában, Burmában és Afganisztánban jártunk, ismét meggyőződhettünk ar­ról, hogy ezek az országok, amelyek több mint 500 millió embert számlálnak, tevéke­nyen harcolnak az új háborúk, a hadi készülődések ellen. Sok más ország is ilyen politikát folytat. Mindezek tanúbizony­sága szerint növekszik annak reális lehetősége, hogy meg­szüntessük a nukleáris kísér­leti robbantásokat, véget ves­sünk a fegyverekezési haj­szának, és ne tűrjük új hábo­rúk kirobbantását. A dolog rajtunk, minden ország né­pein múlik, és jóra fordul, ha a népek békeóhaja tettekben fog megtestesülni! : — Emelem poharam népeink barátságára, a világbékére, igyunk arra, hogy a roueni to­ronyóra sohase jelezzen más időt, mint a béke óráit! A francia rendőrség jobboldali szervezkedést leplezett le Algériában Az AP algíri tudósítása sze­rint a francia rendőrség tudo­mást szerzett a »Május 13-a bizottság« néven ismert és ja­nuár 27-én feloszlatott jobb­oldali politikai csoport újabb föld alatti szervezkedéséről. A rendőrség röpiratokat és ok­mányokat foglalt le, amelyek­ben a szervezet felhívja a la­kosságot, készüljön elő a de Gaulle-kormányzattal szem­ben tanúsítandó fegyveres ellenállásra. 15 év alatt megvalósul a Szovjetunió teljes villamosítása A Szovjet Tudományos Aka­démia műszaki tagozata köz­gyűlésen vitatta meg a teljes villamosítás kérdéseit. A köz­gyűlésen elmondották, hogy a jelenlegi 264 milliárdról 1975-ig 1500 milliárd kilowatt­órára, 1980-ig pedig 2300 milliárd ki­lowatt­órára kell növelni a vil­lamos energia termelését. Tizenöt-húsz év alatt kiala­kítják az ország egységes energetikai rendszerét. Meg­teremtik a Közép-Szibériát az Urállal összekötő távvezeté­ket, amely a szibériai vízierő­művek rendkívül olcsó áramét a Szovjetunió európai vidé­keire szállítja. Hruscsov Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) volt fel, majd elmondotta: az a tendencia, hogy fékezik a magas fizetések emelését és igyekeznek az alacsonyabb fi­zetéseket emelni, mert minél előbb meg szeretnék valósítani azt az eszmét, amelyet a kom­munizmus tűz célul eléjük, hogy mindenki szükségletei szerint részesüljön a javakból. Az egyik küldött megkér­dezte, vajon francia munkások szabadságukat eltölthetnék-e a Szovjetunióban. — Bármikor szívesen látjuk a francia munkásokat — vála­szolta Hruscsov. Az a kérdés is elhangzott, vajon a szovjet munkások sza­bad idejükben bárhol táboroz­hatnak-e, illetve felkereshe­tik-e szabadon a Szovjetunió bármely részét. A kérdésre válaszolva, Hruscsov rámuta­tott, mennyi badarságot írhat­nak össze egyes újságok a Szovjetunióról, hogy ilyen kér­dést egyáltalában feltettek ne­ki. Természetes, hogy a szov­jet munkások szabad idejük­ben az országnak azt a vidékét kereshetik fel, amelyiket akar­ják. A további kérdések zöme a szakszervezetek szervezésére és az oktatás részleteire vonatko­zott. Ezekre Hruscsov részle­tesen válaszolt, majd befejezé­sül ezeket mondotta: — Higgyék el, nem akarok propagandát csinálni, csak rossz árucikknek kell propa­ganda. A kommunizmus pedig nem rossz árucikk. Az a cé­lom, hogy a francia—szovjet barátságot erősítsem. Nem aka­rok kommunistát csinálni azokból a franciákból, akik nem kommunisták. Az az óha­junk, hogy a barátság és a bé­ke jegyében szorosabbra fűz­zük a két ország kapcsolatait. Hruscsov beszéde Lille-ben Hruscsov a lille-i városi ta­nács által rendezett fogadáson mondott beszédében a többi között a következőket mon­dotta: — Az önök gyönyörű hazá­jában tartózkodva, örömmel látogattam el Lille-be, Charles de Gaulle elnök szülővárosá­ba. — A Szovjetunióban úgy ismerik de Gaulle elnököt, mint aki nagy bátorságot ta­núsított a második világhábo­rú súlyos megpróbáltatásai idején. Kivívta a szovjet em­berek megbecsülését azzal a fáradhatatlan harccal, amelyet Franciaország felszabadítá­sáért, a német fasiszta meg­szállók kiűzéséért, hazája nemzeti becsületéért folytatott. — De Gaulle tábornokkal először akkor találkoztam, amikor 1944-ben tárgyalni jött Moszkvába. Ezeket a tárgyalá­sokat akkor siker koronázta: országaink szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerző­dést kötöttek egymással.­­— Franciaországi látogatá­sunk másfajta körülmények között folyik. Azóta nagy vál­tozások történtek a nemzet­közi helyzetben. A hideghá­ború és a fegyverkezési haj­sza hosszú évei rányomták bé­lyegüket a francia—szovjet vi­szonyra is. Bár még nem osz­lottak szét teljesen a látóha­tárt elsötétítő felhők, bizo­nyosan elmondható, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet jelentősen kitisztult, nyilvánvaló jelei vannak a nemzetközi feszültség enyhü­lésének. A különböző orszá­gok államfér­fiainak találkozói feltétlenül hasznosak voltak a béke szempontjából. — Mi értékeljük de Gaulle elnöknek a Kelet és Nyugat jobb megértését előmozdító erőfeszítéseit. Reméljük, hogy találkozóink és az elnökkel folytatandó tárgyalásaink ál­lamaink viszonyának megja­­vulását, barátságunk erősödé­sét eredményezik, ami feltét­lenül előmozdítja majd az európai és a világbéke meg­szilárdulását. A de Gaulle el­nökkel való találkozóknak ezért tulajdonítunk nagy je­lentőséget. — Nemcsak tárgyalni jöt­tünk Franciaországba, hanem azért is, hogy megismerked­jünk a tehetséges és szorgal­mas francia nép életével. Franciaországi tartózkodásunk rövid ideje alatt sok érdekes és hasznos dolgot láttunk, hasznos dolgokat országaink baráti kapcsolatainak fejlesz­tése szempontjából. — Ma megismerkedtünk az önök városával, az északi ipar­vidék központjával, ahol sze­net bányásznak, acélt gyárta­nak, különböző bonyolult gé­peket állítanak elő. Különö­sen kedves számomra Észak- Franciaorsz­ág azért, mert sok tekinteten emlékeztet a mi »kovácsműhelyünkre«, a Do­­nyec-medencére. — Felhasználom most, az al­kalmat arra, hogy a szovjet emberek forró üdvözletét és baráti jókívánságait tolmá­csoljam Lille lakosságának, Észak-Franciaország dolgozói­nak. — A szovjet emberek most békés munkájukkal foglalkoz­nak. A Szovjetunió gazdasági élete és kultúrája gyors ütem­ben fejlődik. Sikeresen telje­sítjük hétéves tervünket. Az idén csupán a terven felül elő­állított termékmennyiség meg­haladja az egész forradalom előtti Oroszország egyévi ipari termelését.­­ Amikor minden eszközzel fejlesztjük gazdasági életün­ket, mindenekelőtt arról gon­doskodunk, hogy maximálisan kielégítsük a szovjet emberek anyagi és kulturális szükség­leteit, a legjobb feltételeket te­remtsük meg az ember, az egyén sokoldalú fejlődéséhez. Állami költségvetésünk egy­­harmada közoktatási, tudomá­nyos, kulturális, egészségvé­delmi és szociális célokat szol­gál.­­ Országunkban hatalmas arányú lakásépítkezés folyik. Az elmúlt évben például a vá­rosokban kétmillió-kétszázezer lakás, a falvakban mintegy nyolcszázötvenezer lakóház készült el.­­ Országunkban ingyenes az orvosi ellátás. Szakadatla­nul nő a kórházak, a gyermek­­otthonok, az üdülők száma. Országunkban az emberek át­lagos maximális életkora a forradalom előtti Oroszország­hoz képest több mint kétsze­resére — 32 évről 68 évre — emelkedett. A szovjet tudomány és ipar fejlődése lehetővé tette a Föld és a Nap mesterséges boly­góinak felbocsátását, a Hold láthatatlan oldalának lefény­képezését. A szovjet tudósok és technikusok vívmányait úgy tekintjük, mint a szocia­lista rendszer feltárta határ­talan emberi lehetőségek ta­núbizonyságát és úgy véljük, hogy ezeket a vívmányokat az egész emberiség javára kell felhasználni. — A szovjet tudósok, hogy megörökítsék a francia tudo­mány kimagasló egyéniségé­nek és a béke lánglelkű har­cosának emlékét, a Hold lát­hatatlan felén az egyik krátert Frédéric Joliot-Curie-ről ne­vezték el. — Mindenki előtt világos, hogy a gazdaságot, a tudo­mányt és a kultúrát eredmé­nyesen fejleszteni, az életszín­vonalat növelni csakis tartós békében lehet. Ezért harcol a Szovjetunió oly állhatatosan és következetesen a békéért, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés együttéléséért. — A szovjet emberek min­den néppel békében akarnak élni. Mélységes rokonszenvvel gondolnak a francia népre, szívből kívánnak nagyságot és virágzást Franciaországnak s azt szeretnék, hogy országaink barátságban éljenek, sokolda­lúan együttműködjenek. (Taps.) — Ha a Szovjetunió és Fran­ciaország egyesíti erőfeszíté­seit, sokat tehet a békéért, a népek biztonságának megszi­lárdításáért.­­ A magam és kísérőim ne­vében köszönetet szeretnék mondani önnek, polgármester úr és mindnyájuknak, uraim. Nagyon tetszett nekem a pol­gármester úr beszéde, és ked­vem támadt néhány szóban reflektálni rá. Meg kell je­gyeznem, hogy ha a szónoki emelvényen kellene vetélked­nem önnel, alaposan fel kel­lene készülnöm és összeszedni magam, hogy megelőzzem (de­rültség, taps), de azért nem te­szem le a fegyvert, csak elis­merem az ön képességeit, és kész vagyok versenyre kelni önnel. (Taps) — Ami pedig beszédének lé­nyegét illeti, polgármester úr, elmondhatom, hogy egyetér­tek azzal, amit mondott. Sőt mi több, mi teszünk is egyet s mást azért, hogy elérjük azt a célt, amelyet ön vázolt be­szédében. Kijelentem önöknek, uraim, hogy a Szovjetunió né­pei minden elgondolásukkal és erőfeszítésükkel erősíteni igye­keznek államukat és annak gazdasági erejét, s nem sze­retnék, ha bárki is megzavar­­ná őket ebben. Minden erőnk­kel azon vagyunk, hogy ná­lunk a dolgok a jövőben is úgy haladjanak, ahogyan ma. Ma pedig az a helyzet, hogy nép­gazdaságunk nagy léptekkel halad, emelkedik a szovjet nép életszínvonala, fejlődik a tu­domány és a kultúra. Terüle­tünk felmérhetetlen, termé­szeti kincseink megszámlál­­hatatlanok. A legcsekélyebb alapunk sincs arra, hogy elé­gedetlenek legyünk hazánk mai helyzetével. A szovjet nép­nek esze ágában sincs bármi­lyen hódításra, egyenes vagy közvetett agresszióra gondol­ni, mert az agresszió össze­egyeztethetetlen a mi szocia­lista rendszerünkkel. — Miért lenne jó nekünk a háború? Önök is tudják, hogy hazánk területe roppant tágas. Talán nem mindenki tudja el­képzelni, micsoda távolságok vannak a Szovjetunióban. Moszkva és Távol-Kelet között több ezer kilométer az út. Elég, ha megemlítem, hogy a moszkvai és a vlagyivosztoki idő között hét óra az eltérés, ugyanannyi, mint Moszkva és New York között. — Népünk szereti hazáját, szocialista rendszerét. S ha bárki fejébe venné, hogy meg­zavarja békés életünket és ke­zét emelné rendszerünkre, a szovjet nép még elkeseredet­tebben küzdene, mint annak, idején a hitleri fasiszta hor­dák ellen. — De mi mindent megte­szünk és erőnket nem kímélve továbbra is rajta leszünk, hogy megakadályozzuk egy új háború kirobbantását. Ezért mindenkivel leülünk a tár­gyalóasztalhoz, aki találkozni akar velünk, hogy szót ért­­­sünk és biztosítsuk a békét. — Szeretnék őszinte köszö­netet mondani dicső városuk lakosságának azért a meleg vendégszeretetért és szívélyes­ségért, amelyben engem és elvtársaimat részesítettek. Mindenütt szívélyesen, ven­­dégszeretően fogadtak bennün­ket, baráti tekintettel és baráti üdvözléssel. — Az önök városa vállalko­zóinak szíves meghívására megismerkedtem két vállalat — a Prouvost- és a Boussac­­gyár­­ munkájával. Boussac urat már régebben megismer­tem, akkor, amikor Moszkvá­ban járt. Prouvost és Boussac urak nagyon kedvesek voltak­; és megköszönöm nekik, hogy lehetővé tették számomra gyá­raik megtekintését. Meg kell mondanom, hogy gyártmá­nyaik termelése és minősége méltán tett szert hírnévre. — Engedjék meg, hogy kö­­szönetemet nyilvánítsam e gyárak munkásainak és mun­kásnőinek, akik meleg szívvel, nagy rokonszenvvel fogadtak bennünket. — Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik gondoskodtak arról, hogy láto­gatásunk jól szervezett és kel­lemes legyen, többek között a prefektus úrnak és a polgár­­mester úrnak, akik kedvező feltételeket teremtettek lille-i látogatásunkhoz. Megköszönöm ezt, s minden jót kívánok önöknek. — Éljen Franciaország és a Szovjetunió népeinek barátsá­ga és együttműködése! (Hosz­­szantartó taps.) Laurent polgármester Lille emlékérmét nyújtotta át ez­után Hruscsovnak. A szovjet kormányfő beírta nevét a vá­ros aranykönyvébe. Hruscsov ezután a pályaud­varra hajtatott, búcsúztatásá­ra itt ismét hatalmas tömeg sereglett egybe. Különvonat vitte a szovjet kormányfőt Rouenba.

Next