Népszava, 1961. január (89. évfolyam, 1–26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Az év kereskedelmi ígéreteinek nyomában Mi van a „Tartozik“ és mi a „Követel“ oldalon Nemcsak az az öröm, ha az ember önmagának vesz valamit — öröm volt elnézni karácsony és újév előtti napokon a tömegek hullámzását az áruházakban és üzletekben, a hatalmas ajándékcsomagokat, a gyarapodás, gazdagodás sok boldogító jelét. Feltűnt, hogy sok olyan új holmit vásárol- Itt a gara Emlékezzünk csak vissza, hányan járták heteken keresztül hiába a várost gavallér sarkú cipőért, nem lehetett kapni. Pedig a hozzánk érkezett levelek is tanúsították, hogy a nők széles tábora igényelte ezt az ortopéd orvosok véleménye szerint is legegészségesebb cipősarkot. Nos, bő választék volt most ebből a cipőfajtából: a Monori KTSz mogyoró és barna, a Duna Cipőgyár pedig — idősebbekre gondolván — fekete színben gyártotta.Hiánycikk volt sokáig a balerínacipő: ebben ezúttal válogathattak a táncos kedvű lányok, csak, fehér és drapp színben árusították. Most viszont — a változatosság kedvéért — a kétcentis sarkú női regattacipő fogyott ki. Látszik, hogy az ipart főleg férfiak irányítják: még mindig kevés a férfipapucs. Úgy látszik, mégiscsak idegenkednek a férfiak — a papucstól. Kabát jár a nadrághoz... A férfikonfekció-osztályokon rendkívül kapós volt az eltartó terlister gyűrhetetlen nadrág, amiben nemrégiben még csak a külföldi IBUSZ- utakról hazatért kirándulók tetszelegtek. Dicséret érte a Vörös Október Ruhagyárnak, de hol maradt az ugyancsak gyűrhetetlen zakó, amit a gyár szintén beharangozott? A méteráru-pultokon az elárusítók egymás után göngyölítették ki az 1960-ra ígért és jelentős mennyiségben gyártott, szebbnél szebb ajtak, amelyet az elmúlt évi ígéretek alapján gyártottak. Sokan reklamálták például az elmúlt télen, miért nem lehet valamiféle olcsó bundacipőt kapni. Most pedig a próbaszékeken ülve, csak a Lottó Áruházban 6000 vevőnek húzták lábára a Tisza Cipőgyár sertésbőrből készült, 150 forintos bundacipőjét; illér-sarok fajta női- és férfiruha-szöveteket; a szelídmintás fésűs férfiszövetet; a büksé nőikabát- és kosztümszövetet; a szintetikus anyaggal kevert nőiruhakelmét; a különlegesen mintázott tisztaselyemeket. Viszont hiába keresték a vevők a kedvelt Hugó gyapjúszövetet és a Nyír nevű nőiruha-anyagot. A betartott ígéretek között kipipáltuk a női és gyerek krepp-nylon harisnyanadrágot, valamint a legfiatalabb hölgy-korosztály régi kívánságára készült varrás nélküli harisnyát. (Mindkettőből többet szerettek volna a vásárlók.) A brüsszeli világkiállításról jött hozzánk a híre az orion- és dragonpulóvereknek, kardi ime még el »Megszüntetjük az apró cikkek bosszantó hiányát — nyilatkozott jó régen a keresőelem. — Nem szabad előfordulnia annak, hogy ne legyen gyermekjáróka ...« A járókagyártás, sajnos, még mindig »■nem tart lépést« a születő apróságokkal. A kis és nagy lakásokban is szívesen rendeznének be a szülők egy kis sarkot a gyerekeknek, könyvállvánnyal, iskolapaddal Ez utóbbi kedvelt bútordarabot is hiába keresték 1960-ban a szülők. Megtudtuk, hogy a ktsz-től — amely eddig készítette — »átprofilírozták«. Ám ebből még nem lett és nem lesz iskolapad. Ha nincs hozzá faanyag, gánoknak, »1960-ban mi is gyártjuk« — ígérte az ipar —, és ha egyelőre még csak kor-látozott mennyiségben is, de forgalomba kerültek a ha-zai gyártmányok, sőt ráadásul divatos, vastag kötésű kar-, oigánokat is készítettek. 1960-ban volt a premierje a NEVA férfiingnek is és• nem bukott meg a bemuta- tón. Jól fogadták, szívesen hordják ezt a praktikus, könynyes mosható, vasalást sem• igénylő fehérneműt. " Többször is szóvá tettük: nincs választék kismama-ruhákban. Most a Verseny Áruház külön osztályán 15 fajta fazonból válogathatnak a kismamák. És a centrifuga?! Hol késik az éji homályban, azaz a Hajdúsági Iparműveknél? Pedig a mosógép csak akkor igazán mosógép, ha centrifuga is van hozzá. Hány férj lepte volna meg feleségét, sőt — saját magát is — ezzel a villamos facsarógéppel... A pehelykönnyű vasalók is — pehelykönnyű ígéretek maradtak. .. „adósság”* helyes lenne pozdorjalemezből vagy megfelelő műanyagból készíttetni. Örömmel üdvözölték a háziasszonyok a két és félliteres alumínium Kuktákat, a Kukta-család 1960. évi »újszülöttjét«. A trafóval egybeépített »Dia-filmvetítő" váltóját is leszámította a Lemezárugyár. * : Az ígéretek nagy részét tehát beváltották, néhány maradt csak a tartozik oldalon. Ezeket abban a reményben visszük át 1961 folyószámlájára, hogy hamarosan egyenlegbe kerülnek. Ábel Olga Fekete Gyula: Fantáziaregény 1961-ről Kevesen ismerik Morócz Márknak, a piarista rend múlt századi tudós fizikatanárának a nevét. Nekem is csupán azért jutott eszembe, mert az utóbbi időben több tucat fantáziaregényt olvastam (magam is írtam egyet) a technika szédületes jövőjéről, amikor az ember reggeltől estig különböző színű gombokat nyomkod, s automata gépsorok szállítják az ágyától a fürdőszobáig, s elmés automata szerkezet töltögeti a szájába a kelkáposzta főzeléket stb. Morócz Márk szerint az elkövetkező száz esztendőben — 1961-ig bezárólag — a technikai fejlődés eléri a csúcspontját, s az emberek olyan csodáatos kényelemben élnek majd, milyenről ő és kortársai álmodni sem álmodhatnak. Elérzékenyülve és leplezetlen sóvárgással ír a jövendő dédunokákról, a Moróczik kései utódairól, akik majd életük delén érik meg 1961-et, s gondtalanul és megelégedetten élvezik a technikai Aranykor vívmányait. »Ó, ha ízlelhetnék néhány futó napot dédunokáink korából — írja könyve Utószavában —, örömest feláldoznám érte hátralevő éveim!« Hogy ezt a technikai Aranykort miként képzelte el Morócz Márk, arról az említett mű alább közölt részletei tanúskodnak: 1961! Ó, vágyaink kiteljesedése: 1961! Mi felemelő érzés elédbe gondolkodnom, mi nagyszerű vívmányokban részesedhetnek majd kései unokáink! Mi mondhatatlan kényelem lesz majd osztályrésze írástudó utódainknak, kik nem kényszerülnek a BláhunSka-cég akadozó tátogó pennáival karmolászni, de előhúzván zsebükből öníró pennájukat, mártogatás és törölgetés nélkül szánthatják vele a papirost, avagy zörgő-kattogó nyomtatómasinákba diktálhatják bizalmas magánleveleiket is. Nem kényszerülnek nyelni a faggyú és a petrol büdösét, de megnyomván egy gombot, kigyúl szobájukban a nappali fény, mely egy újabb gombnyomástól mindennemű fújkálás nélkül elalszik. S mi boldog és elégedett leend a jövő tisztes polgárasszonya, ki már nem kíntelen harapni a füstöt okádó sparheid gázait, de piros gombot nyomván, kigyúl a fazekak alatt a füstetlen tűz, kék gombot nyomván, a kánikulában is jeget izzad a kaszaiba rejtett szoba-jégverem, ki júliusban jeges italokat, karácsonykor frissen zöldellő sóskát avagy spenótot rakhat hőn szeretett férje elé az ünnepi asztalra! Szárnyas szekerek Ó, mi szánandó is a mi lóvontatású, zötyögő bérkocsink, csontos gebéivel az eljövendő korok dübörgő, önerejű szekereihez képest, melyekben a rúd mellé nem kell sem lovat, sem ökröt, sem egyéb állatot fogni, melynek bakján a kocsis nem káromolja az égieket, nem csápol ostorával, s nem veri ki a gyanútlan utas szemét! Ám ötpercenként indul egy önerejű, szép, eleven színekkel lakkozott szekér, s egy tojás árán az újpesti kofaasszony egyetlen kurta délelőtt retúr megjárhatja Cinkotát. Miután pedig nem kell lovakat és ápoló személyt tartani, közrendű polgáremberek is bírhatnak majd másnemű önerejű szekérrel — avagy legalább önerejű taligával, mely nem több, mint egy-két személy mondhatatlan ~~ors szállítására lesz alkalmatos. És az önerejű szárnyas szekerek! Melyeken fél óra leforgása alatt Pest-Budáról Bécsbe szállhatni! Melyek széles szárnycsapásaikkal átkelnek a mérhetetlen óceánokon, gyorsabban, mint a fecske, magasabban, mint a sas, s bárha istenkísértés elgondolni gyarló képzeletünknek, eljuthatnak a békésen úszó felhők tölibe is! Hang-befőtt, delejposta, távtársalkodó Gondolja el, szeretve tisztelt olvasóm: dédunokáink 1961- ben éppúgy conserválják majd az élőképet, sőt az élő, hallható hangot is, mint a mi szakácsnőink télire a zöldpaszulyt. Milyen lesz a hang-befőtt? Az ember elmond egy rigmust, eldanolász egy nótát, s bizonyos ördöngös szerkezet éppúgy utánozza, mint Tihany sziklái a kiáltozást, de nem csupán azonnal, hanem akár évek múlva is! Vagy a képbefőtt: sétálok a Halászbástyán, s mindezt lépésről lépésre viszontláthatom egy tökéletesített laterna magica segélyével, sateb. Azután a delejposta! Van egy láda a szobám sarkában (dehogy van, csak a dédunokáknak lesz), s ha megszólal Yokohamában a rezesbanda, én azon szempillantásban hallhatom! Ha füstöl egy hajó a Dunán, én azt Mátészalkáról megláthatom! Delejpostával a gondolat sebességével bárhová elérhetni a kerek földön! A távtársalkodó — mely egyetlen drótra fűzi a város minden házát, az ország minden falvát, s a világ minden ■nagyvárosát — bizonnyal már nem is lesz újdonság. Az Aranykor boldog szülötte zuglói lakásáról akár naponta többször elbeszélgethet soroksári jegyesével a távtársalkodón, akárha kicsiny, sötét szobácskában suttognának: »Szeretsz?« »Szeretlek.« »Örökké?« »Örökkön-örökké...« U. s. tv. — órák hosszáig. Oh, boldog, s megelégedett dédunokáink kora, beh irigyellek! Eddig az idézet. Kortársai természetesen nem értették meg Morócz Márkot. Habókos fantasztának tartották, a pedellus nem köszönt neki, a pápa indexre tette a könyvét, a piarista rendfőnök megfosztotta fizikatanári tisztétől, sőt utóbb kicsapatta a rendből is. Morócz vállalta a mártíromságot, a cölibátusz kötelmeitől szabadulva, hamarosan megnősült és utódokról gondoskodott, abban a meggyőződésben, hogy dédunokái majd büszkék lesznek rá, a technikai Kármán nagy szerelmesére. Egész élete szüntelen sóvárgással telt el az emberi kényelem és megelégedettség jövendő nagy korszaka iránt; emésztette a keserűség, hogy akkor él, amikor él, s nem száz évvel később született, önmaga utódjaként. Elmegyógyintézetben halt meg, s ginlso szava a dédunokája volt. E sorok írójának sikerült az egyik dédunoka nyomára bukkanni. Morócz Máté bérelszámoló, zuglói egyszobás társbérleti lakásában fogad, s éppen karácsonyi üdvözlőlapokat fusizik, sárga glóriás, rózsaszín hálóinges angyalkákkal, meg újévi üdvözlőlapokat, melyeken a szerencsemalac, a négylevelű lóhere, a kéményseprő és a szerencsepatkó a vezérmotívum (külön-külön két forintért vagy öt forintért együtt, mind a négy). Zavartan elpirul, amikor dédnagyapját említem. — Igen, igen — mondja —, kissé korlátolt volt az öregúr. Ő persze gyalogosan caplatott a sáros pesti utcán, s azt képzelte, hogy én kukorékolok az örömtől, ha a hatos lépcsőjén elbumlizok a Boráros tértől a Nyugatiig. Ő lelkendezett, hogy feltalálják a töltőtollat, avégből, hogy írjon vele az ember, de megfeledkezett olyan kicsiségről, hogy az Azur tintát is feltalálják, avégből, hogy mégse írhasson töltőtollat az ember... — Jó, jó — mondom —, de azért a szputnyik, a holdrakéta... Elhidegül az arca, türelmetlenül int. — Uram, tudja azt maga, milyen lassan mászik egy szputnyik a fénysebességhez képest?... Nos, én kiszá■yitattam az arányt, mint egy tangózó szerelmespár a szputnyikhoz képest. Ezt nevezi maga technikának? Különben is, hol vagyunk még mi... Van magának például színes televíziója? És tranzisztoros karórája? És helikoptere?... Bugacon vagyunk, uram, ez a helyzet. A keszeg kis ember beletúr hosszú művészhajába, s eltévedve folytatja: — Épp egy fantázia-regény tervével foglalkozom, mi lesz száz év múlva, 2061-ben... majd azt olvassa el. Az igen, azt lehet technikának és kényelemnek nevezni. Az IBUSZ úgy szervezi a hétvégi utazást a Hold köré, mint most Zebegénybe, húsz évet leadnék az életemből, uram, ha belekóstolhatni csak egypár napra is... Különben, lottózik?... Nézze ezt az üdvözlőlapot, a leherést, ezt ajánlhatom ... négy levél, négyes találat... meglátja, uram, ez szerencsét hoz... * így vagyunk. Hát mégsem változik a világ? 1961. január 1 Az egyetemi tanár: tíj távlatok a ki . Dr. Issekutz Béla egyetemi tanár, Kossuth-díjas akadémikus így válaszolt kérdésünk-re: : — Mivel a második ötéves s terv első évébe lépünk, meggyőződésem, hogy ez gyógyszerkutatásunk és gyógyszeriparunk fejlődésének új nagyszerű távlatú korszakát nyitja meg. Tető alá kerül az Akadémiai Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet nyolcemeletes épülete, amelynekkét és fél emelete a gyógyszer- kutatási osztályé lesz. Ez lehetővé teszi, hogy a kutatás intenzitása és terjedelme néhányszorosára bővüljön. Elkéz itatómunka előtt dődik a Gyógyszeripari Kutató Intézet új épületének építése is, és fokozott lendülettel gyógyszergyáraink újjáépítése. A gyógyszerkutatás most kezdődő 15 éves programjával hatalmas feladatok, nagyszerű lehetőségek nyílnak a gyógyszerkutatók előtt és örömmel látom ebben félévszázados munkám gyümölcseinek most már bizonyára gyors tempójú beérését is. Reményre jogosítanak az utóbbi években a gyógyszerkutatásban elért szép sikerek, amelyek alapján az új évben is több új gyógyszer kerülhet majd forgalomba Az agronóm UK :IA mezőgazdaság szocialista ; Németh László, a Zala megyei tanács főagronómusának ; szavai szintén a hivatásához kapcsolódnak: — Azt várom az új esztendőtől, hogy megyénkben s az egész országban is befejezzük a mezőgazdaság szocialista át- s szervezését és így több ,elkesőbb élelmiszert termelhetünk.majd. A mi megyénk már 63 százalékban szövetkezett. Sokat beszélgetünk mostanában ,a még egyéni gazdákkal a tsz- ről. Még bennünket is meglep. Az író átszervezésének befejezését hogy az egyéni parasztok többsége már mennyire felkészült a szövetkezetbe lépésre. Látták ugyanis, hogy a régi tsz-einkben a gépek, a közös munka, kevesebb fáradsággal is nagyobb termést, s jobb megélhetést biztosít. Persze, van még visszahúzó erő, de az egyéniek már jómaguk is szeretnének túl lenni az eddigi bizonytalanságokon. Így hát arra számítok, hogy a mi megyénk egésze is az új útra lép... NÉPSZAVA 1k1 Mit vár az új esztendőtől? : Minden esztendőtől régi és új tervek, remények teljesüléssé várjuk. Enélkül nem lenne világos emberi cél, s munkára, ■ küzdésre serkentő kedv, amely a milliók egyéni és közös ereje. Az esztergályos : •Békét, csúcskonferenciát — Elsősorban azt szeretném .— kezdte szavait Teleki Tibor,a Kismotor- és Gépgyár esztergályosa — amit a Föld ‘minden becsületes embere, haaz új esztendőben és mindörökre béke lenne. Szeretném,■ ha tavasszal létrejönne a csúcs’konferencia és mielőbb valóra válna a szovjet leszerelési javaslat. Az itthoni dolgokat szítéseit hevíti. Ezt tükrözik azok a válaszok is, amelyeket hat különböző foglalkozású, hivatású embertől kaptunk arra a kérdésünkre, mit vár 1961-től, az új esztendőtől? - és jobb munkaszervezést illetően pedig azt szeretném, ha az iparban még jobban megszerveznék a munkát, az anyagellátást, és minden területen szigorúbb ellenőrzés lenne a pazarlás meggátlására. Így több pénz és anyag juthatna a lakásépítkezésekre s talán én is hamarabb kaphatnék rendes lakást. — legyen az író vagy munkás, tudós vagy paraszt — ez a gondolat áll a legelső helyen. Az enyémben biztosan. Akár az egyéni írói terveimre gondolok, akár azokra a területekre, amelyeken mint közéleti ember tevékenykedek, a számvetésbe mindig beletartozik az is, hogy a tervek megvalósításához béke kell. — Nemcsakhivatalból-««, hanem egyébként is nagyon érdekel az, hogy mit ad a jövő évben az új magyar irodalon. Optimista vagyok. Amennyire ismerem az írók terveit és azt az egyre egészségesebb légkört, ami irodalmi életünket jellemzi, úgy érzem, a jövő évben több új izgalmas színnel fog gazdagodni irodalmunk. Ami az egyéni terveket illeti: izgalommal várom a Tavaszi tűz című új drámám januári bemutatóját. S végre neki akarok kezdeni újra a regényírásnak is ... A színész . Magasrangú művészetet és „unalmas annaleseket” Somló István Kossuth-díjas színművész vágyai természetesen a színházzal kapcsolatosak. — Mint színész, mint egy színészi közösség legizgatottabb tagja, természetesen, nagy múltú színházi kultúránk szocialista tartalmú gazdagodását szeretném remélni. Színházaink mindegyikében, évenként legalább egyszer — ha nem többször — olyan magasrangú, megható művészi teljesítményt, mint a Pillantás a hídról előadása. És még valamit! Valahol olvastam egyszer, hogy »boldog az a kor, amelynek annalesei unalmasak.« Nos, azt várom, azt szeretném, ha az 1961-es esztendő annalese -unalmas« lenne. Ha a -hideg«, -meleg«, -forró«, és -langyos« háború gyatra fenyegetéseitől megszabadulhatnánk, hogy a dolgos emberek szívesebben ébredjenek, ha estére színházjegyük van.. . Irodalmi életünkre És mát vár Darvas József, Kossuth-díjas, az Írószövetség elnöke az új esztendő toto vábbi gazdagodását — Békét! Az igazi, teremtő békét. Bizonyos, hogy ma minden ember gondolkodásában A csillagászat újabb eredményeket az űrkutatásban Vajon mit vár az új esztendőtől az egyik legújabb és legizgalmasabb tudomány művelője, Sinka József, a Központi Asztronautikai Bizottság titkára? Asztronautikai Bizottság tött még alig több mint hároméves múltra tekinthet vissza, de máris megszoktuk, a szovjet tudósok nagyszerű eredményei nyomán, hogy nem múlik el esztendő valamilyen újdonság nélkül. Ezért úgy vélem, hogy 1961-ben újabb tudományos eredményekre és esetleg már az ember személyes világűrutazására számíthatunk. Ez az út természetesen még a Föld közelében halad majd, és az utazás időtartama sem lépi túl * a néhányszor tíz órát. A csillagok közt személyesen megjelenő ember tapasztalatai szol*gálnak majd felvilágosítássala jövőben arra, hogy milyen * további munkára lesz szükség ,a távolabbi világok eléréséhez. .. Lehetségesek azonban más kísérletek is. Ilyen lehet például a Holdra épségben leszálló laboratórium, a Hold mesterséges holdja, vagy pedig a távoli bolygók — a Venus és a Mars — térségébe induló műszeres kutatórakéták. Ezek a lépések is szervesen belemennek abba a tudományos programba, amelynek keretében az ember tervszerűen ostromolja a mindenséget... Ennyi várakozáshoz, tervhez, reményhez az újságíró csak azt kívánhatja, hogy valamennyi teljesüljön. Szenes Imre