Népszava, 1961. január (89. évfolyam, 1–26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Az év kereskedelmi ígéreteinek nyomában Mi van a „Tartozik“ és mi a „Követel“ oldalon Nemcsak az az öröm, ha az ember önmagának vesz vala­mit — öröm volt elnézni ka­rácsony és újév előtti napo­kon a tömegek hullámzását az áruházakban és üzletekben, a hatalmas ajándékcsomagokat, a gyarapodás, gazdagodás sok boldogító jelét. Feltűnt, hogy sok olyan új holmit vásárol- Itt a gara Emlékezzünk csak vissza, hányan járták heteken keresz­tül hiába a várost gavallér sarkú cipőért, nem lehetett kapni. Pedig a hozzánk érke­zett levelek is tanúsították, hogy a nők széles tábora igé­nyelte ezt az ortopéd orvosok véleménye szerint is legegész­ségesebb cipősarkot. Nos, bő választék volt most ebből a cipőfajtából: a Monori KTSz mogyoró és barna, a Duna Cipőgyár pedig — idősebbek­re gondolván — fekete szín­ben gyártotta.­­Hiánycikk­ volt sokáig a balerínacipő: eb­ben ezúttal válogathattak a táncos kedvű lányok, csak, fehér és drapp színben árusí­tották. Most viszont — a vál­tozatosság kedvéért — a két­­centis sarkú női regattacipő fogyott ki. Látszik, hogy az ipart főleg férfiak irányítják: még min­dig kevés a férfipapucs. Úgy látszik, mégiscsak idegenked­nek a férfiak — a papucstól. Kabát jár a nadrághoz... A férfikonfekció-osztályo­­kon rendkívül kapós volt az eltartó terlister gyűrhetetlen nadrág, amiben nemrégiben még csak a külföldi IBUSZ- utakról hazatért kirándulók tetszelegtek. Dicséret érte a Vörös Október Ruhagyárnak, de hol maradt az ugyancsak gyűrhetetlen zakó, amit a gyár szintén beharangozott? A méteráru-pultokon az el­árusítók egymás után gön­gyölítették ki az 1960-ra ígért és jelentős mennyiségben gyártott, szebbnél szebb aj­tak, amelyet az elmúlt évi ígéretek alapján gyártottak. Sokan reklamálták például az elmúlt télen, miért nem lehet valamiféle olcsó bunda­­cipőt kapni. Most pedig a próbaszékeken ülve, csak a Lottó Áruházban 6000 vevő­nek húzták lábára a Tisza Ci­pőgyár sertésbőrből készült, 150 forintos bundacipőjét; illér-sarok fajta női- és férfiruha-szövete­­ket; a szelídmintás fésűs fér­fiszövetet; a büksé nőikabát- és kosztümszövetet; a szinte­tikus anyaggal kevert nőiruha­­kelmét; a különlegesen mintá­zott tisztaselyemeket. Viszont hiába keresték a vevők a ked­velt Hugó gyapjúszövetet és a Nyír nevű nőiruha-anyagot. A betartott ígéretek között kipipáltuk a női és gyerek krepp-nylon harisnyanadrá­got, valamint a legfiatalabb hölgy-korosztály régi kíván­ságára készült varrás nélküli harisnyát. (Mindkettőből töb­bet szerettek volna a vásár­lók.) A brüsszeli világkiállításról jött hozzánk a híre az orion- és dragonpulóvereknek, kardi­ ime még el »Megszüntetjük az apró cikkek bosszantó hiányát — nyilatkozott jó régen a keres­őelem. — Nem szabad előfor­dulnia annak, hogy ne legyen gyermekjáróka ...« A járóka­­gyártás, sajnos, még mindig »■nem tart lépést« a születő ap­róságokkal. A kis és nagy lakásokban is szívesen rendeznének be a szülők egy kis sarkot a gyere­keknek, könyvállvánnyal, is­kolapaddal Ez utóbbi kedvelt bútordarabot is hiába keres­ték 1960-ban a szülők. Meg­tudtuk, hogy a ktsz-től — amely eddig készítette — »át­profilírozták«. Ám ebből még nem lett és nem lesz iskola­pad. Ha nincs hozzá faanyag, gánoknak, »1960-ban mi is­ gyártjuk« — ígérte az ipar —, és ha egyelőre még csak kor-­­látozott mennyiségben is, de­ forgalomba kerültek a ha-­­zai gyártmányok, sőt ráadá­sul divatos, vastag kötésű kar-­, oigánokat is készítettek.­­ 1960-ban volt a premierje a­ NEVA férfiingnek is és­­• nem bukott meg a bemuta-­ tón. Jól fogadták, szívesen hordják ezt a praktikus, köny­­nyes mosható, vasalást sem• igénylő fehérneműt. " Többször is szóvá tettük­: nincs választék kismama-ru­hákban. Most a Verseny Áru­ház külön osztályán 15 fajta fazonból válogathatnak a kis­mamák. És a centrifuga?! Hol késik az éji homályban, azaz a Haj­dúsági Iparműveknél? Pedig a mosógép csak akkor igazán mosógép, ha centrifuga is van hozzá. Hány férj lepte volna meg feleségét, sőt — saját magát is — ezzel a villamos facsarógéppel... A pehely­könnyű vasalók is — pehely­könnyű ígéretek maradtak. .. „adósság”* helyes lenne pozdorjalemezből vagy megfelelő műanyagból készíttetni. Örömmel üdvözölték a házi­asszonyok a két és félliteres alumínium Kuktákat, a Kuk­ta-család 1960. évi »újszü­löttjét«. A trafóval egybeépí­tett »Dia-filmvetítő" váltóját is leszámította a Lemezáru­­gyár. * : Az ígéretek nagy részét te­hát beváltották, néhány ma­radt csak a tartozik oldalon. Ezeket abban a reményben visszük át 1961 folyószámlá­jára, hogy­­ hamarosan egyenlegbe kerülnek. Ábel Olga Fekete Gyula: Fantázia­regény 1961-ről Kevesen ismerik Morócz Márknak, a piarista rend múlt századi tudós fizikatanárának a nevét. Nekem is csupán azért jutott eszembe, mert az utób­bi időben több tucat fantázia­regényt olvastam (magam is írtam egyet) a technika szédü­letes jövőjéről, amikor az em­ber reggeltől estig különböző színű gombokat nyomkod, s automata gépsorok szállítják az ágyától a fürdőszobáig, s elmés automata szerkezet töl­tögeti a szájába a kelkáposzta főzeléket stb. Morócz Márk szerint az el­következő száz esztendőben — 1961-ig bezárólag — a techni­kai fejlődés eléri a csúcspont­ját, s az emberek olyan csodá­­atos kényelemben élnek majd, milyenről ő és kortársai ál­modni sem álmodhatnak. El­­érzékenyülve és leplezetlen sóvárgással ír a jövendő déd­unokákról, a Moróczik kései utódairól, akik majd életük delén érik meg 1961-et, s gond­talanul és megelégedetten él­vezik a technikai Aranykor vívmányait. »Ó, ha ízlelhetnék néhány futó napot déduno­káink korából — írja könyve Utószavában —, örömest fel­áldoznám érte hátralevő éveim!­« Hogy ezt a technikai Arany­kort miként képzelte el Morócz Márk, arról az említett mű alább közölt részletei tanús­kodnak: 1961! Ó, vágyaink kiteljesedése: 1961! Mi felemelő érzés eléd­­be gondolkodnom, mi nagysze­rű vívmányokban részesedhet­nek majd kései unokáink! Mi mondhatatlan kényelem lesz majd osztályrésze írástu­dó utódainknak, kik nem kény­szerülnek a BláhunSka-cég aka­dozó tátogó pennáival karmo­­lászni, de előhúzván zsebükből öníró­ pennájukat, mártogatás és törölgetés nélkül szánthat­ják vele a papirost, avagy zör­­gő-kattogó nyomtatómasinák­ba diktálhatják bizalmas ma­gánleveleiket is. Nem kénysze­rülnek nyelni a faggyú és a petrol büdösét, de megnyom­ván egy gombot, kigyúl szo­bájukban a nappali fény, mely egy újabb gombnyomástól mindennemű fújkálás nélkül elalszik. S mi boldog és elégedett leend a jövő tisztes polgár­asszonya, ki már nem kíntelen harapni a füstöt okádó spar­heid gázait, de piros gombot nyomván, kigyúl a fazekak alatt a füstetlen tűz, kék gom­bot nyomván, a kánikulában is jeget izzad a kaszaiba rej­tett szoba-jégverem, ki július­ban jeges italokat, karácsony­kor frissen zöldellő sóskát avagy spenótot rakhat hőn szeretett férje elé az ünnepi asztalra! Szárnyas szekerek Ó, mi szánandó is a mi ló­­vontatású, zötyögő bérkocsink, csontos gebéivel az eljövendő korok dübörgő, önerejű sze­kereihez képest, melyekben a rúd mellé nem kell sem lovat, sem ökröt, sem egyéb állatot fogni, melynek bakján a kocsis nem káromolja az égieket, nem csápol ostorával, s nem veri ki a gyanútlan utas szemét! Ám ötpercenként indul egy ön­erejű, szép, eleven színekkel lakkozott szekér, s egy tojás árán az újpesti kofaasszony egyetlen kurta délelőtt retúr megjárhatja Cinkotát. Miután pedig nem kell lova­kat és ápoló személyt tartani, közrendű polgáremberek is bírhatnak majd másnemű ön­erejű szekérrel — avagy leg­alább önerejű taligával, mely nem több, mint egy-két sze­mély mondhatatlan ~~­ors szál­lítására lesz alkalmatos. És az önerejű szárnyas sze­kerek! Melyeken fél óra lefor­gása alatt Pest-Budáról Bécs­be szállhatni! Melyek széles szárnycsapásaikkal átkelnek a mérhetetlen óceánokon, gyor­sabban, mint a fecske, maga­sabban, mint a sas, s bárha istenkísértés elgondolni gyar­ló képzeletünknek, eljuthatnak a békésen úszó felhők tölibe is! Hang-befőtt, delejposta, távtársalkodó Gondolja el, szeretve tisztelt olvasóm: dédunokáink 1961- ben éppúgy conserválják majd az élőképet, sőt az élő, hall­ható hangot is, mint a mi sza­kácsnőink télire a zöldpa­­szulyt. Milyen lesz a hang-befőtt? Az ember elmond egy rig­must, eldanolász egy nótát, s bizonyos ördöngös szerkezet éppúgy utánozza, mint Tihany sziklái a kiáltozást, de nem csupán azonnal, hanem akár évek múlva is! Vagy a kép­befőtt: sétálok a Halászbás­tyán, s mindezt lépésről lépés­re viszontláthatom egy tökéle­tesített laterna magica segé­lyével, sateb. Azután a delejposta! Van egy láda a szobám sarkában (dehogy van, csak a déduno­káknak lesz), s ha megszólal Yokohamában a rezesbanda, én azon szempillantásban hall­hatom! Ha füstöl egy hajó a Dunán, én azt Mátészalkáról megláthatom! Delejpostával a gondolat sebességével bárhová elérhetni a kerek földön! A távtársalkodó — mely egyetlen drótra fűzi a város minden házát, az ország min­den falvát, s a világ minden ■nagyvárosát — bizonnyal már nem is lesz újdonság. Az Aranykor boldog szülötte zug­lói lakásáról akár naponta többször elbeszélgethet sorok­sári jegyesével a távtársalko­dón, akárha kicsiny, sötét szo­bácskában suttognának: »Sze­retsz?« »Szeretlek.« »Örökké?« »Örökkön-örökké...« U. s. tv. — órák hosszáig. Oh, boldog, s megelégedett dédunokáink kora, beh irigyel­lek! Eddig az idézet. Kortársai természetesen nem értették meg Morócz Márkot. Habókos fantasztának tartot­ták, a pedellus nem köszönt neki, a pápa indexre tette a könyvét, a piarista rendfőnök megfosztotta fizikatanári tisz­tétől, sőt utóbb kicsapatta a rendből is. Morócz vállalta a mártíromságot, a cölibátusz kötelmeitől szabadulva, hama­rosan megnősült és utódokról gondoskodott, abban a meg­győződésben, hogy dédunokái majd büszkék lesznek rá, a technikai Kármán nagy szerel­mesére. Egész élete szüntelen sóvár­gással telt el az emberi kénye­lem és megelégedettség jöven­dő nagy korszaka iránt; emésztette a keserűség, hogy akkor él, amikor él, s nem száz évvel később született, önmaga utódjaként. Elme­gyógyintézetben halt meg, s ginlso szava a dédunokája volt.­­ E sorok írójának sikerült az egyik dédunoka nyomára buk­kanni. Morócz Máté bérelszá­moló, zuglói egyszobás társ­bérleti lakásában fogad, s ép­pen karácsonyi üdvözlőlapo­kat fusizik, sárga glóriás, ró­zsaszín hálóinges angyalkák­kal, meg újévi üdvözlőlapokat, melyeken a szerencsemalac, a négylevelű lóhere, a kémény­seprő és a szerencse­patkó a vezérmotívum (külön-külön két forintért vagy öt forintért együtt, mind a négy). Zavartan elpirul, amikor dédnagyapját említem. — Igen, igen — mondja —­, kissé korlátolt volt az öregúr. Ő persze gyalogosan caplatott a sáros pesti utcán, s azt kép­zelte, hogy én kukorékolok az örömtől, ha a hatos lépcsőjén elbumlizok a Boráros tértől a Nyugatiig. Ő lelkendezett, hogy feltalálják a töltőtollat, avégből, hogy írjon vele az ember, de megfeledkezett olyan kicsiségről, hogy az Azur tintát is feltalálják, avégből, hogy mégse írhasson töltőtollat az ember... — Jó, jó — mondom —, de azért a szputnyik, a holdraké­ta... Elhidegül az arca, türelmet­lenül int. — Uram, tudja azt maga, milyen lassan mászik egy szputnyik a fénysebesség­hez képest?... Nos, én kiszá■­yitattam az arányt, mint egy tangózó szerelmespár a szput­­nyikhoz képest. Ezt nevezi ma­ga technikának? Különben is, hol vagyunk még mi... Van magának például színes tele­víziója? És tranzisztoros kar­órája? És helikoptere?... Bu­­gacon vagyunk, uram, ez a helyzet. A keszeg kis ember beletúr hosszú művészhajába, s elté­­vedve folytatja: — Épp egy fantázia-regény tervével fog­­lalkozom, mi lesz száz év múl­va, 2061-ben... majd azt ol­vassa el. Az igen, azt lehet technikának és kényelemnek nevezni. Az IBUSZ úgy szer­vezi a hétvégi utazást a Hold köré, mint most Zebegénybe, húsz évet leadnék az életem­ből, uram, ha belekóstolhatni csak egypár napra is... Kü­lönben, lottózik?... Nézze ezt az üdvözlőlapot, a leherést, ezt ajánlhatom ... négy levél, né­gyes találat... meglátja, uram, ez szerencsét hoz... * így vagyunk. Hát mégsem változik a világ? 1961. január 1 ­Az egyetemi tanár: tíj távlatok a ki . Dr. Issekutz Béla egyetemi­­ tanár, Kossuth-díjas akadé­­­­mikus így válaszolt kérdésünk-­­re: : — Mivel a második ötéves s terv első évébe lépünk, meg­győződésem, hogy ez gyógy­­­­szerkutatásunk és gyógyszer­­­­iparunk fejlődésének új nagy­­szerű távlatú korszakát nyit­­ja meg. Tető alá kerül az Aka­­­­démiai Kísérleti Orvostudo­­­­mányi Kutató Intézet nyolc­­­­emeletes épülete, amelynek­­két és fél emelete a gyógyszer­­- kutatási osztályé lesz. Ez le­­­­hetővé teszi, hogy a kutatás­­ intenzitása és terjedelme né­­­­hányszorosára bővüljön. Elkéz­­ itatómunka előtt dődik a Gyógyszeripari Kuta­tó Intézet új épületének épí­tése is, és fokozott lendülettel gyógyszergyáraink újjáépítése. A gyógyszerkutatás most kez­dődő 15 éves programjával ha­talmas feladatok, nagyszerű lehetőségek nyílnak a gyógy­szerkutatók előtt és örömmel látom ebben félévszázados munkám gyümölcseinek most már bizonyára gyors tempójú beérését is. Reményre jogosí­­tanak az utóbbi években a gyógyszerkutatásban elért szép sikerek, amelyek alapján az új évben is több új gyógyszer ke­rülhet majd forgalomba ­ Az agronóm UK :­IA mezőgazdaság szocialista ; Németh László, a Zala me­­­­gyei tanács főagronómusának ; szavai szintén a hivatásához­­ kapcsolódnak:­­ — Azt várom az új eszten­­­dőtől, hogy megyénkben s az­­ egész országban is befejezzük­­ a mezőgazdaság szocialista át- s szervezését és így több ,­el­­k­esőbb élelmiszert termelhetünk­­.majd. A mi megyénk már 63­­ százalékban szövetkezett. So­­­­kat beszélgetünk mostanában ,a még egyéni gazdákkal a tsz-­­ ről. Még bennünket is meglep.­­ Az író­­ átszervezésének befejezését hogy az egyéni parasztok több­sége már mennyire felkészült a szövetkezetbe lépésre. Látták ugyanis, hogy a régi tsz-eink­­ben a gépek, a közös munka, kevesebb fáradsággal­­ is na­gyobb termést, s jobb megél­hetést biztosít. Persze, van még visszahúzó erő, de az egyéniek már jómaguk is sze­retnének túl lenni az eddigi bizonytalanságokon. Így hát arra számítok, hogy a mi me­gyénk egésze is az új útra lép... NÉPSZAVA 1k1 Mit vár az új esztendőtől? : Minden esztendőtől régi és­­ új tervek, remények teljesülé­ssé­ várjuk. Enélkül nem lenne világos emberi cél, s munkára, ■ küzdésre serkentő kedv, amely a milliók egyéni és közös ereje­. Az esztergályos : •Békét, csúcskonferenciát­­ — Elsősorban azt szeretném .— kezdte szavait Teleki Tibor,­­a Kismotor- és Gépgyár esz­­­­tergályosa — amit a Föld ‘minden becsületes embere, ha­­az új esztendőben és mind­örökre béke lenne. Szeretném,­­■ ha tavasszal létrejönne a csúcs­­’­konferencia és mielőbb valóra válna a szovjet leszerelési ja­­­­vaslat. Az itthoni dolgokat szítéseit hevíti. Ezt tükrözik azok a válaszok is, amelyeket hat különböző foglalkozású, hivatású embertől kaptunk ar­ra a kérdésünkre, mit vár 1961-től, az új esztendőtől? - és jobb munkaszervezést illetően pedig azt szeretném, ha az iparban még jobban megszerveznék a munkát, az anyagellátást, és minden terü­leten szigorúbb ellenőrzés len­ne a pazarlás meggátlására. Így több pénz és anyag jut­hatna a lakásépítkezésekre s talán én is hamarabb kaphat­nék rendes lakást. — legyen az író vagy munkás, tudós vagy paraszt — ez a gondolat áll a legelső helyen. Az enyémben biztosan. Akár az egyéni írói terveimre gon­dolok, akár azokra a területek­re, amelyeken mint közéleti ember tevékenykedek, a szám­vetésbe mindig beletartozik az is, hogy a tervek megvalósítá­sához béke kell. — Nemcsak­­hivatalból-««, hanem egyébként is nagyon érdekel az, hogy mit ad a jövő évben az új magyar irodalon. Optimista vagyok. Amennyire ismerem az írók terveit és azt az egyre egészségesebb lég­kört, ami irodalmi életünket jellemzi, úgy érzem, a jövő évben több új izgalmas szín­nel fog gazdagodni irodal­munk. Ami az egyéni terveket illeti: izgalommal várom a Ta­vaszi tűz­ című új drámám ja­nuári bemutatóját. S végre neki akarok kezdeni újra a regényírásnak is ... A színész . Magasrangú művészetet és „unalmas annaleseket” Somló István Kossuth-díjas színművész vágyai természete­sen a színházzal kapcsolato­sak. — Mint színész, mint egy színészi közösség legizgatot­­tabb tagja, természetesen, nagy múltú színházi kultúránk szocialista tartalmú gazdago­dását szeretném remélni. Szín­házaink mindegyikében, éven­ként legalább egyszer — ha nem többször — olyan magas­rangú, megható művészi telje­sítményt, mint a Pillantás a hídról előadása. És még vala­mit! Valahol olvastam egyszer, hogy »boldog az a kor, amely­nek annalesei unalmasak.« Nos, azt várom, azt szeretném, ha az 1961-es esztendő annale­­se -unalmas« lenne. Ha a -hi­deg«, -meleg«, -forró«, és -langyos« háború gyatra fe­nyegetéseitől megszabadulhat­nánk, hogy a dolgos emberek szívesebben ébredjenek, ha­­ estére színházjegyük van.. . Irodalmi életünk­re És mát vár Darvas József,­­ Kossuth-díjas, az Írószövetség­­ elnöke az új esztendő toto­ vábbi gazdagodását — Békét! Az igazi, teremtő békét. Bizonyos, hogy ma min­den ember gondolkodásában ­ A csillagász­a­t újabb eredményeket az űrkutatásban Vajon mit vár az új eszten­dőtől az egyik legújabb és leg­izgalmasabb tudomány műve­lője, Sinka József, a Központi Asztronautikai Bizottság tit­kára? Asztronautikai Bizottság tött még alig több mint hároméves múltra tekinthet vissza, de máris megszoktuk, a szovjet tudósok nagyszerű eredményei nyomán, hogy nem múlik el esztendő valamilyen újdonság nélkül. Ezért úgy vélem, hogy 1961-ben újabb tudományos eredményekre és esetleg már az ember személyes világűr­­utazására számíthatunk. Ez az út természetesen még a Föld közelében halad majd, és az utazás időtartama sem lépi túl * a néhányszor tíz órát. A csilla­­­­gok közt személyesen megje­­­­lenő ember tapasztalatai szol­*­gálnak majd felvilágosítással­­a jövőben arra, hogy milyen * további munkára lesz szükség ,­a távolabbi világok eléréséhez. .. Lehetségesek azonban más kí­sérletek is. Ilyen lehet például a Holdra épségben leszálló la­boratórium, a Hold mestersé­ges holdja, vagy pedig a tá­voli bolygók — a Venus és a Mars — térségébe induló mű­szeres kutatórakéták. Ezek a lépések is szervesen beleme­nnek abba a tudományos prog­ramba, amelynek keretében az ember tervszerűen ostromolja a mindenséget... Ennyi várakozáshoz, terv­hez, reményhez az újságíró csak azt kívánhatja, hogy­­ valamennyi teljesüljön. Szenes Imre

Next