Népszava, 1961. február (89. évfolyam, 27–50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

Irányelvek, téves nézetek és tények! A nyolcadik osztályos gyermekek szüleinek legizgalmasabb beszédtémája mostanában — a pályaválasztás. Az egyik XIV. kerületi szülői értekezleten több szülő érdekes problémákat vetett fel — a pályaválasztásról vitatkozva — az iparitanuló-iskolákkal kapcsolatban. — Ipari tanulónak szántam a fiamat — mondta például egy telefongyára dolgozó —, de az oktatási irányelvekből úgy látom, hogy egyre csökken az iparitanuló-iskolák jelentősége. — Ipariskola? Nem számít iskolai végzettségnek — vetették fel többen is —, hiszen előbb-utóbb megszüntetik vagy átszervezik. Van-e értelme tehát, hogy ilyen iskolatípusban tanuljon a gyerek? Ha csupán néhány szülő véleményéről lenne szó, akkor elég lenne egy kis beszélgetés is a meggyőzésre. Ez a szemlélet azonban eléggé elterjedt és megérdemli, hogy körülpillantsunk az iparitanuló-iskolák frontján: mi az igazság és milyen gondokkal, kell megküzdeniük ezeknek az intézeteknek? intézetek épülnek, Debrecen és Győr pedig az elkövetkező két-három évben gyarapszik új szakmunkásképző létesítményeikkel. Természetesen a zalaegerszegiek is megkapják — két zeneiskola után — az ipari tanulóintézetet. Új ipari tanulók tízezrei Mindez csupán egy-két részlet abból a gazdag intézkedési tervezetből amely az elkövetkező évekre megszabja az intézetek feladatait, fejlesztését. A beiskolázás várható aránya pedig arról tanúskodik, hogy több tízezerrel, nő az ipari tanulók száma — különösen akkor, ha a gimnáziumokban is meghonosodik végre a felvilágosító, tájékoztató rendszer, amely bőséges választékot kínál a szakmát kereső fiataloknak. Úgy véljük, hogy ennyi elegendő is a »cáfolatokból«. Igaz, a szakközépiskolák létrehozása, a felsőipari szakiskolák szervezése indokolhatta a téves nézetek megszületését az ipari tanuló iskolák megszüntetéséről, vagy átszervezéséről — ez azonban, mint a tények jelzik, nem helytálló. Az iparitanuló-képzés távlatai ma nagyobbak, mint bármikor az elmúlt években és az állam nem fukarkodik az anyagi áldozatokkal, ha a jövendő szakmunkás-generáció alaposabb képzését kell elősegíteni. Várkonyi Margit Évek óta csoki közoktatásunk továbbfejlesztésének irányelvei enynyit mondanak az ipari tanulóiskolákról: »Feladatuk a szakmunktásképzés... A tanulmányi időt az általános műveltségi és szakmai igényeknek megfelelően fokozatosan három évre emeljük, és meghatározzuk azokat a feltételeket... amelyek teljesítésével az iparitanuló-iskolát végzett fiatalok tovább tanulhatnak, valamely középfokú iskola felső osztályaiban, illetve — előkészítő tanfolyam után — felsőipari- stb. iskolán.« Az irányelvekben tehát nincs szó megszüntetésről, még csak különösebb átszervezésről sem. De a szavakon túl — mit jelez a gyakorlati élet az iparitanuló-iskolákban? — Komoly gondjaink vannak — mondotta el néhány nappal ezelőtt a zalaegerszegi iskola igazgatója. — Úgy érezzük, hogy mostohagyermekei vagyunk az oktatási irányító szerveknek. Itt, a városban ugyanis van már két zeneiskola is, az egyik újonnan épült, de a mi 670 gyerekünk négy kicsiny szobát kapott csupán. Több támogatásra, több megértésre lenne szükségünk. rend támogatás Panaszkodott a kecskeméti, a miskolci, az egri és a pécsi intézet vezetője is. Pécsett az iskola felét más célokra használják a helyi szervek, kétezer gyermek sínyli meg ezt az »albérleti« helyzetet. A miskolciak — mint az igazgató tájékoztatott — a kollégiumot is hiányolják, mert a gyerekek többsége vidékről jár be, albérletbe, vagy rokonokhoz kényszerülnek, így nem tudnak eléggé ügyelni nevelésükre. »Azt szeretnénk, ha gondjainkat jobban figyelembe venné a minisztérium, és iskoláink jelentőségüknek megfelelő támogatást kapnának.« 110 000 ipari tanuló, köztük 70 000 vidéki — ennyien tanulnak jelenleg az iparitanulóiskolákban és ez a szám ön-magában is figyelmeztető. Az iparitanuló-iskoláknak az elmúlt években több komoly nehézséggel is meg kellett küzdeniük, gazdasági és egyéb okokból adódóan, s ez befo-lyásolta fejlődésüket. Még a közelmúltban is mostohagyer- mek volt az iparitanuló-isko-lák többsége — jelzi ezt, hogy költségvetési, fejlesztési keresetüket egészen az utóbbi hóna pokig erősen csökkentették. ” 80 millió forint új is fejlesz Az irányelvek azonban a téves nézetekkel ellentétben félreérthetetlenül jelzik, hogy ezekre az iskolákra az elkövetkező tíz-tizenöt évben igen nagy szükség van, fejlesztésükre hamarosan sor kerül. — A hároméves szakmai képzést szinte mindenütt be kell vezetnünk — mondja kérdésünkre a Munkaügyi Minisztérium iparitanuló-képzési osztályának főelőadója. — Az oktatási irányelvek szerint most az elméleti képzésre is nagyobb gondot kell fordítanunk, ez egyik legfontosabb soron következő feladatunk. Szélesíteni kell a gyakorlati ismereteket, a vájártanulók például a lakatosmesterséggel is megismerkedhetnek, hogy Colákra, tanintézeteklésére ne legyenek tanácstalanok a bánya szerelési munkáiban sem. Tervezik, hogy az építőgépek szerelését, javítását, karbantartását is megtalnítják. A három évre növelt képzési idő tehát jobb szak- munkásokat jelent majd az iparnak. És az anyagi juttatás? — Jogos volt az intézetek * panasza — ismerik el a mi- I nisztériumban. — De az idei 180 millió forint már enyhít a helyzetükön. • * Csak egy kis ízelítő a filosz-tály terveiből (jó részük mars ,a megvalósulás útján is elindult): Miskolc 400 tanulós új iskolát kap, Pécsett, Székes-1 fehérvárott, Veszprémben, Szolnokon új tantermek, tan- 14 1961. február 1 Régi ember Miskolcon, egy falatozóban látom viszont a régi embert. Magányosan ül egy asztalnál, a levesét kanalazza s bár tűzött vattaködmönt, vattanadrágot és posztócsizmát hord, a keze járásán látni, hogy ő az, akinek gyanítom. Huszonötharminc éve magas rangot viselt egy vidéki városban, azután nyomtalanul eltűnt, gondolom, negyvennégy-negyenötben, amikor a rangjabeli emberek elmentek Nyugatra. Másutt nincs hely, letelepszem hozzám, egy percig nézzük egymást, arccsontján kipirul a bőr,azután leteszi a kanalat az üres tányér mellé, megtörli száját és tömör, ősz bajszát, aztán bólint: . — Hát igen, én vagyok.. . Régen találkoztunk ... — Régen ... Rágyújt s az első füsttel zavara is eloszlik. — Bizonyára csodálkozik azon, hogy itt vagyok és így vagyok itt — ezzel végigmutat ruházatán, amelyet általában a hideg időt is a szabadban töltő munkások hordanak. Megissza maradék sörét, bámul kicsit a füstbe, aztánfolytatja: — Munkás lettem, pedig a város harmadik embere voltam, közvetlenül a polgármester és a főjegyző után. Ha még emlékszik rá, nem volt semmi különösebb vétkem, nem voltam sem jobb,, sem rosszabb azoknál, akik akkor közhivatalt töltöttek be Magyarországon. — Emlékszem... — Negyvenötben, amikor a város felszabadult, még fungáltam rövid ideig, nem volt az már szabályos hivatali munka, csak afféle átadás. Átadtam az íróasztalomat, az aktáimat az utódomnak, aki nagyon sietett mindent átvenni, bizonyára érezte, hogy nemsokára ő is átadja az utódjának ... Az íróasztalok akkoriban gyorsan váltogatták a gazdáikat s én, most már bevallhatom, majdnem két évig vártam, hogy visszahívjanak. Messziről úgy láttam, hogy az utódaim rosszul végzik a dolgukat, s tétlenül, dölyfösen vártam, hogy egy nap majd kopog valaki és hív, hogy menjek vissza és csináljam ... De nem jött senki, s mire észrevettem, hogy az utódaim beletanultak és egészen jól csinálják az én munkámat, már későn volt, már elfelejtettek. Érti? — Értem. — Még élhettem volna a városban, de negyvenöt tavaszán megszületett a fiam, a feleségem éppen a legnagyobb harcok idején hordozta a szíve alatt, s én, bár élhettem volna még vagyonom maradékaiból, elhagytam a várost és Pestre mentem dolgozni. Segédmunkás lettem, igazolásra soha sehol nem jelentkeztem, nem érdekelt az egész ... Valami csöndes düh forrott bennem. Láttam felmerülni embereket, akik ugyanazt csinálták, mint én, s most lassan-lassan megint a lábukra álltak, szerény hivatalokat foglaltak el ,és csöndben éltek, csak én hordoztam a sértődésemet és haragomat.. . Egy nagy építkezésre kerültem, ahol milliók hevertek egy közönséges drótkerítés mögött s én elvállaltam az éjjeliőr állását ... A fiam már a tizedik évében járt, amikor észrevettük, majd orvos is megállapította, hogy születésétől szervi szívbajban szenved. A születés pillanatában valami elégtelenül zárult a szívében s állandó életveszélyben élt. Az orvos, régi barátom, bizalmasan közölte velem, hogy a gyermek nem lesz hosszú életű, esetleg meg lehet operálni, de egyetlen orvos van, aki ezt megcsinálja Magyarországon, egy professzor. El tudja képzelni, mit éreztem? — Természetesen... — Ezt az orvos úgy mondta, lealázó helyzetemnek avval a gondos mérlegelésével, amelyre csak orvosok képesek s amelyben az volt, hogy »de azt a professzort te úgy sem tudod megfizetni, barátom...« A véletlen néha galád ostobaságokra képes... Néhány nap múlva felkeresett abban a kis viskóban, ahol őrszolgálatomat teljesítettem, egy fiatalember. Az apja, volt barátom, szintén jelentős úr, de megyei vonalon, a fiú huszártiszt, most szintén zenész, vagyis segédmunkás ... Úgy főzött, mint egy kis kórista lányt a vidéki színházban huszárhadnagy korában ... Hogy itt ez a rengeteg anyag, a kutya se ellenőrzi, vagyont kereshetünk néhány éjszakai fuvar árán, s nekem más dolgom sem lesz, mint kinyitni a kaput... Ők majd jönnek autóval... Megegyeztünk az időpontban, a részesedésben pontosan, úri becsületszóra. — És eljöttek? — Eljöttek, de közben még valami történt. A fiam rosszul lett aznap délután, amikorra az első lopást terveztük. Oda telefonáltak értem a telepre s a pallér vette fel az üzenetet, akinél dolgoztam. Látta, hogy halálsápadt leszek, kifaggatott, azután telefonált ide és oda .. Egy óra múlva mentőautóban ültem a fiammal, akit egy budai kórházba szállítottak. Este fél hétkor ment be a műtőbe az a professzor, akit az orvos barátom említett s tízkor jött ki. Csurgóit róla a verejték csak annyit mondott, hogy a fiam életben marad. — Úgy is történt? — Úgy is történt.. . — Gyalog mentem vissza az építkezésre s tizenegykor átvettem az éjszakai szolgálatot. Fél tizenkettőkor kopogtak az ajtón, de az ajtót én nem nyitottam ki... Sokáig dörömböltek, suttogva és ingerülten a nevemen szólongattak, de a kapu zárva maradt, a telepről egy léc sem hiányzott. Soha senki nem tudta meg, hogy én mit álltam ki azon az éjszakán, de kiálltam .. . Nem lettem tolvaj... — És most? — Most kőműves vagyok s nagyon kevesen tudják rólam, hogy régi ember vagyok... A feleségem időközben meghalt, a fiam onnan számítja az ére-ttét, hogy egészségesen elhagyta a kórházat. A múltamról semmit sem tud... De azt hi-szem, ez így van jól... Baróti Géza ! ! A Szaktanács elnökségének üdvözlete a sajtó dolgozóihoz ! Baráti szeretettel köszöntjük » a magyar sajtó napján a sajtó ► minden dolgozóját. Felszabadult életünkben a már hagyományossá vált feb- sauár elsejének, a magyar sajtó ► napjának megünneplése. Ti► zenkilenc esztendővel ezelőtt, s ezen a napon jelent meg elő► szőr a munkásosztály harcos ► pártjának lapja, a Szabad Nép. Munkatársai akkor az il- i legalitás nehéz körülményei között hirdették a kommunista párt szavát, a dolgozó nép igazságát. Nemes hagyományok: a haladó magyar újságírás legjobbjainak példája és a ► nemzetközi kommunista moz► galom kimagasló egyéniségei► nek tanítása segített az első ► lappéldány megírásában. A Szabad Nép íróit, sokszorosi- ítóit és terjesztőit kommunista bátorság, elvhűség és a nép szeretete fűtötte. Ma más körülmények között ► dolgoznak a sajtó munkásai, szabad hazánkban mint az új életért folytatott harc része► sejt megbecsülés és szeretet övezi őket. A szakszervezeti mozgalom továbbra is számít a sajtó dolgozóinak értékes, nélkülözhetetlen munkájára. A legfontosabb most az, hogy lelkesedéssel, meggyőzően közvetítsék pártunk szavát; lendítsék előre szóval, tollal a mezőgazdaság szocialista átalakításának nagy feladatait; segítsék az 1961. évi népgazdasági terv megvalósítását, amely második ötéves tervünk indulását jelenti; járuljanak hozzá a dolgozók általános és szakmai művelődéséhez; erősítsék népünk harcát a szocialista tábor további sikereiért, a népek összefogásáért, a béke biztosításáért. Az újságírókat arra kérjük, hogy még színvonalasabban tájékoztassák népünket a haza és a nagyvilág eseményeiről, bátrabban adjanak hangot a dolgozók véleményének. Figyeljék a nap mint nap születő új eredményeket, segítsék továbbfejlesztésüket, tegyék közkinccsé a jó tapasztalatokat. Éberen figyeljék a hibákat is, kérlelhetetlenül ostorozzák mindazt, ami előrehaladásunkat gátolja. A nyomdák, papírgyárak, a kiadóhivatalok és a lapterjesztés dolgozóihoz azzal a kéréssel fordulunk, hogy továbbra is pontossággal, lelkiismeretes munkával segítsék a sajtóra váró mind nagyobb feladatokat. Külön szavunk van a szakszervezeti sajtóhoz. A Népszava, a Munka és a szakszervezeti lapok munkatársaitól azt kérjük, és várjuk, hogy még hatékonyabban foglalkozzanak a dolgozók általános és mindennapi problémáival, tegyék még világosabbá, hogy a szakszervezeti mozgalom milyen nagy erő abban a küzdelemben, amelyet a munkáshatalom erősítéséért, minden dolgozó szebb, jobb életéért folytatunk. A magyar szervezett dolgozók megbecsüléssel, elismeréssel és szeretettel gondolnak a sajtó dolgozóira. További munkájukhoz jó egészséget és sok sikert kívánnak a sajtó napja alkalmából. SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA elnöksége Több mint egymilliárd forint Budapest egészségügyi ellátására A főváros egészségügyi vezetőinek tanácskozása i A főváros egészségügyi ve-zetői ,a kórházigazgatók, ren- í ► delőintézeti vezető főorvosok is és kerületi , egészségügyi osz- - tályvezetők kedden a Péterfy Sándor utcai Kórház tanácstermében értekezleten beszéltél : meg Budapest egészségügyének múlt évi eredményeit és idei feladatait. A tanácskozáson részt vett dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese és dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Dr. Fónay Sándor, a fővá-ros vezető főorvosának helyettese beszámolójában elmond-ta: 1960-ban egy sor intézkedéssel javították Budapest lakosságának orvosi ellátását. , Évekig súlyos gondot okozott , például a szakrendelők zsú- 5 foltsága,túlterheltsége — az , irányított betegellátás rendsze- ,rének bevezetésével azonban a panaszokat nagyrészt orvo-solták, s ma már lényegesem kevesebbet kell várniuk a szakrendelőkben a gyógyulást a keresőiknek. Kitűnő eredmé- l nyekkel járt a körzeti gyer- mekorvosok hálózatának ki-építése — amely jelenleg az 10 éven aluli apróságok kezelé- séről, gyógyításáról gondosko-ó dik — s bevált a budai kerü-letekben bevezetett felnőtt bel- gyógyászati ellátás egységes, új rendszere is. Ugyancsak 1960- ban fektették új alapokra a kórházi beutalások rendszerét, amellyel jórészt megszűntek a beutalásokkal kapcsolatos korrábbi panaszok, kifogások. Tekintélyes összeget költött a főváros az egészségügyi intézmények fejpesztésére, korszerűsítésére is, s többek között 6 új gyermek-poliklinikai rendelőt, 7 körzeti orvosi rendelőt nyitottak meg. A Heim Pál Kórházban megkezdte működését az új véradó állomás, s munkához látott a főváros gyermek tbc-védelmi központja is. A szociális otthoni helyek száma 345-tel, a bölcsődei helyeik száma pedig 210- zel nőtt. • Az idén ismét hatalmas öszszeget, több mint egymilliárd forintot költ a főváros egészségrársi célokra. A kórházak 100 új ágyat kapnak, számos egészségügyi intézmény• tataroznak, felújítanak, javítják az orvosok munkakörülményeit és új röntgengépeket, vizsgálati és egyéb műszereket szereznek be. Az idei terveik között szerepel az orvosi ellátás több új szervezeti formájának kialakítása is, így például megszervezik a fogászati körzeteket,a körzeti fogorvos tehát felelős lesz az ott lakók fogászati ellátásáért. Hasonló elképzelés alapján alakítják ki a szülésznőgyógyász orvosi körzeteket. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy megszűnik a terhesgondozás és a nőgyógyászat jelenlegi kettéválasztottsága, s azonos orvos, vagy orvos-kollektíva kíséri figyelemmel az aszszonyok egészségi állapotát a terhesség, a szülés idején és a szülés után is. Fejlesztik az üzemegészségügyi munkát is. A lehetőségekhez mérten az üzemorvosi részállásokat főállásokká szervezik és a kedvező tapasztalatok alapján kiterjesztik az üzemek táppénzbevételi jogát Ahol nincs üzemi szakrendelés, üzemorvosi csoportokat alakítanak, s jelentős összegekkel fejlesztik az üzemi szakrendelést. Nagy jelentőségű az a terv is, hogy az egységes belgyógyászati ellátást ebben az évben már Budapest valamennyi kerületében bevezetik, s ezzel mindenütt megteremtik a magasabb színvonalú orvosi munka, a körzeti orvos—rendelőintézet—kórház közötti gyümölcsöző együttműködés feltételeit. A körzeti gyermekorvosok munkájának körét is bővítik s így nem egy, hanem hároméves korig bezárólag szakorvosok gyógyítják majd a körzetekben a gyerekeket. (MTI) NÉPSZAVA A felesleges készletei,felszámolása NÉPGAZDASÁG! ÉRDEK Inkurrencia hirdetéseink által segítjük az anyagbeszerzők munkáját ! Kísérje figyelemmel a hirdetéseinket.