Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)

1961-04-13 / 87. szám

Villámriportjaink hat világváros „kozmikus szerdájáéról Moszkvai különtudósítónk jelenti: Ünnepel a szovjet főváros Büszkék vagyunk... Pillanatok alatt elterjedt a Szovjetunióban a moszkvai rádió közleménye: április 12-én emberutasával elindult földkörü­ti gályájára a »Vosztok« szputnyik-űrhajó. A moszkvaiak boldogtul szorí­tották meg egymás kezét, gratuláltak a győzelemhez. 10 óra 40 perc. A metró Szokol állomása. Mindenki a szovjet tudomány vívmányá­ról, népünk nagy győzelmé­ről beszél. V. Bogatyenko elektrotechnikus a könnyeit törölve mondja: »Büszke va­gyok arra, hogy szovjet em­ber az első űrutas! S szerin­tem ez természetes is, más­képp nem történhetett.« »Olyan nagyszerű a hír, hogy eláll az ember lélegzete — teszi hozzá Hja Gorkovsz­­kij, a »Pjotr Alekszejev« Textilgyár tervezőművésze. A. Szemenyenko repülőalez­redes is bekapcsolódik a be­szélgetésbe. »Vártuk e nagy­szerű perceket, tudtuk, bekö­vetkeznek. Számunkra, kato­nai repülők számára külön öröm, hogy az első űrutas szovjet katonai pilóta.« Egy fiatal anyával beszélek: Szvetlána Pavlovával, a »Gyermekvilág« nevű üzlet eladójával. »Nagyszerű hőstett — mond­ja. — Anya vagyok és szí­vemből köszöntöm azt az orosz asszonyt, aki megszülte ezt a bátor fiút. Népünkkel együtt gratulálok az egész családnak és arra vágyom, hogy az én fiam legyen a jö­vő űrhajójának első utasa.« »Andrjusa, szeretnél űrutas lenni?« — kérdezem Szvetlá­na kisfiát. »Akarok és leszek!« — fe­leli a szőke hajú kisfiú, csil­logó szemmel. »Nincs ebben semmi — jegyzi meg a Metro egy uta­sa —, ma már ez teljesen reá­lis vágy.« A metró­állomásról a Ma­jakovszkij térre jutok ki. A Gorkij utcát ellepi a nép. A fejek fölött zúg a hangszóró. Moszkvai idő szerint 10 óra 15 perckor Gagarin őrnagy, űr­hajós közölte: »A repülőút za­vartalan, a súlytalanság álla­potát jól viselem.« Az embe­rek lélegzetüket visszafojtva hallgatják a rádiót, mindenkit magával ragadnak a jelentések. Egy repülőhadnagy halkan is­métli mellettem: »...jól vise­lem«. Bemutatkozik: »Furszin hadnagy vagyok, átutazóban Moszkvában. Büszke vagyok bajtársamra. És... kicsit irigy­lem is ...« A hangszóró ismét megszólal, leáll a forgalom Minden­ki a közleményt hall­gatja: a szputnyik-űrhajó megkezdte a leereszkedést. Az emberek sírnak örömükben, büszkék Gagarin szovjet piló­tára, a hazára. Ünnepel a nép! A Vörös té­ren spontán felvonulás kezdő­dik. A mauzóleum felől nagy oszlopokban vonulnak fel a dolgozók. Transzparenseiken: »Dicsőség az első szovjet űr­hajósnak!« »Dicsőség tudó­sainknak, mérnökeinknek, munkásainknak!« ... A rádió épülete. A hír­rovattal éppen most közlik telefonra a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Geológiai Intézetéből: »Ma új ásványt fedeztünk fel. A tudósok az első űrhajós tiszteletére Gaga­­rinitnak nevezték el«. A televízió képernyőjén Ju­­rij Gagarin fényképe jelenik meg. ...A rádió közli: Gagarin útja sikeresen véget ért. A­ Szurkon költő papírra veti e sorokat. Erősek va­gyunk a földön, s elsők az űr­ben ... Ciolkovszkij, a lángeszű orosz tudós sok évvel ezelőtt mondta: »Az emberiség nem marad örökké a földön.« A jóslat bevált. Az ember kitár­ta szárnyait. Korabeli tudo­mányunk legnagyszerűbb ál­lomásához érkeztünk. Galina Kudrjavceva Prágai különtudósítónk jelenti: Gagarin útja a szocializmus újabb győzelme A Népszava prágai tudósí­tója felkereste Vladimir Be­­rezint, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség titkárát, aki a következőket mondotta: »Még elképzelni is nehéz ezt a hatalmas és rendkívüli eseményt, amelyre ma került sor. Ember a világűrben! Új korszak nyílik az emberiség történelmében. Az egész vi­lág a legnagyobb tisztelettel adózik a szovjet tudósok, mér­nökök és munkások eredmé­nyeinek. A nemzetközi mun­kásosztály, az egész világ dol­gozói üdvözlik a szovjet em­berek, az egész béketábor újabb eredményeit. Jurij Ga­garin az első űrrepülő sikere további jelentős hozzájárulás az első űrrepülő szovjet em­ber, büszkék vagyunk a szo­cialista tábor legújabb felül­múlhatatlan sikerére!« Josef Stradel vájár, Ale­xander leánya, Kuncicky: »Beteljesült az, ami eddig álomnak tűnt: ember a világ­űrben! örömöm annál na­gyobb, hogy az első űrrepülő szovjet ember. Úgy gondolom, a mai nap nagyban hozzájá­rul a békeharc győzelméhez!« S. B. Akik büszkék a Gagarin névre Moszkvában és Moszkva környékén mintegy 1200 sze­mély viseli a Gagarin csa­ládnevet, közölték a moszk­vai bejelentő hivatalban. Varvara Gagarina, a Moszk­vai Nagy Színház művésznő­je, K. Gagarina háziasszony és A. Gagarina moszkvai munkásnő nyilatkoztak a TASZSZ munkatársának, ki­jelentették, hogy büszkék Jurij Gagarin őrnagyra, a világ első űrhajósára. a tartós békéért folytatott harc eredményeihez!« Jan Makarovsky akadémi­kus, a csehszlovák békebizott­ság elnökétől tudósítónk a következő nyilatkozatot kap­ta: »Az a hír, hogy az első em­ber átlépte a Föld vonzerejé­nek határait, fordulatot je­lent az emberiség történelmé­ben ... Egy az emberek kö­zül szélesre tárta a jövő ka­puját Jurij Gagarin miér­tünk, nekünk nyitotta meg ezt az utat. Értünk, akik most élünk, s azok számára is, akik majd utánunk jönnek. Egy pillanatig magára maradt a világűr félelmetes magá­nyában, de nem volt egyedül: a szovjet emberek millióinak munkája, tudása juttatta őt fel a világűrbe — ez a mun­ka­­ nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség ér­dekeit szolgálja.« Karel Ruska, a brnói ener­getikai gépgyár dolgozója: »Ma reggel óta csak az első űrrepülő útjáról beszélnek nálunk az üzemben. Az ér­deklődés és a lelkesedés ak­kora, hogy rendkívüli hírszol­gálatot szerveztünk s az üze­mi rádió szinte egyfolytában adta a legrissebb értesülése­ket. Büszkék vagyunk, hogy A szovjet űrhajózás óriási teljesítményének hírére ki­mentem Saint Denis-be a Re­­nault-gyár dolgozóihoz. A déli szünetben érkeztem. A mun­kások a napon sütkéreztek, várva a jelt a munka újrakez­désére. Az első szovjet űruta­zásról szóló hírről már a dél­előtti órákban értesültek. Amint mondják, néhány pil­lanatnyi csodálat és elgondol­kodás után, szenvedélyes viták alakultak ki. — Élve jött vissza? — for­dult hozzám kérdéssel az egyik dolgozó. — Igenlő vála­szomra hozzátette: — Ez a lé­nyeg. Ha nem jött volna vis­­­sza élve, micsoda öröm lett volna ez a szovjetellenesek­­­nek. De visszatért élve. Éljen! Teljes a siker! — Micsoda híresség lett egy­szerre ebből az emberből — mondja egy másik. — A nevét ismerni fogják nemcsak gyer­mekeink, hanem unokáink is, ugyanúgy, mint Kolumbus Kristófét. — Jó, hogy szovjet ember valósította meg az első űrre­pülést. Ha amerikai lett vol­na, aggódnék a békéért. A Hotchkiss-gyárban a hírt az esti lapokban olvasták, amelyek egész oldalakat be­töltő, óriási címbetűkkel je­lentették be a nagy eseményt. — Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb sikerül — mondotta a gyár egyik dol­gozója. — Mindig mondtam a komáknak, hogy a szovjetek lesznek, akik felküldik az első embert az űrbe. Egy lengyel származású munkás hozzátette: — Jó pont ez a békének. Ez a szputnyik azután ugyan­csak nyom a latban. Egy algériai munkás ezeket mondta: — Nagy napja ez a történe­lemnek. A szovjet űrrepülő látta a csillagokat, és a csilla­gok között láthatta az egyik legkisebbet, a mi Földünket. Jólesik nekem, hogy szovjet ember volt, aki először tett ilyen utat. Csak ezt tudom mondani: »Le a kalappal!« És még egyszer le a kalappal a szovjet emberek előtt, igazán ők a legkülönbek! Befejezésül tegyük még hoz­zá, hogy mit mondott az egyik dolgozó május elsejével kap­csolatban: »Micsoda nagysze­rű májusuk lesz Moszkvában ebben az évben! Gagarin bi­zonyosan ott lesz május 1-én a Vörös téren. Sokat adnék érte, ha magam is ott lehet­nék.­ Éljenek a szovjet elvtár­sak!« Georges Quiqueré Párizsi különtudósít­ónk jelenti: Vosztok-őrjáraton a Renault­­műveknél és a Hotchkiss-gyárban 1961. április 13 I Varsói különtudósítónk jelenti: Az ember diadala a természet felett A lengyel fővárosban, a rá­dióközlések révén még dél­előtt ismeretessé vált a kor­szakalkotó esemény, hogy az első ember, Gagarin, szovjet pilótaőrnagy űrutazása teljes sikerrel járt. A rádiókészülé­keket árusító boltok előtt hangszórókat szereltek fel, hogy kielégítsék a varsói járó­kelők lelkes kíváncsiságát és nyomban tudomásokra hozzák a legújabb rádiójelentéseket. A villamosok, autóbuszok és trolibuszok utasai kizárólag a váratlan szenzációról beszél­tek. Kora délután megjelent a Trybuna Ludu rendkívüli ki­adása, amelyet valósággal szétkapkodtak az emberek. A lap hasábjain Kotarbinski professzor, a Lengyel Tudo­mányos Akadémia elnöke rö­vid nyilatkozatában kijelenti: a szovjet ember űrrepülése s annak előkészítése a tudomány és általában az emberi érte­lem olyan hatalmas eredmé­nye, amelyhez foghatót nem könnyű a kultúrtörténelemben találni. A délután megjelenő két lap, az Express Wieczomy és a Kurier Polski hatalmas címekkel ellátott tudósítások­ban számol be a nagy ese­ményről. Az Express Wie­­czom­y kommentárjában meg­állapítja: »Gagarin őrnagy re­pülése az ember diadala a ter­mészet felett, az emberi tudás, előrelátás és az­ erős akarat diadala. A szocializmus orszá­gának diadala ez. Azé az or­szágé, amely soha nem sejtett, határtalan lehetőségeket bizto­sít a tudomány fejlesztéséhez, egész emberiség, a XX. százai Gagarin őrnagy neve, akinek igazi hőseként kerül be a tőr­­űrrepülését visszafojtott léleg- tételembe.«­zettel várta és követig az Vozári Dezső Londoni különtudósítónk jelenti: „A naprendszer a Szovjetunió lábai előtt6” Az I. sz. televíziós csatorna, a BBC képernyőjén megjele­nik Jurij Alekszejevics Gaga­rin képe és hangszalagról a moszkvai rádió angol nyelvű bemondását közvetítik az em­ber első sikeres űrrepüléséről. Változik a kép, és most a lon­doni utcát mutatja a televí­zió. Az emberek izgatottan tárgyalják a hírt. Szétkapkod­ják az újságokat, a televíziós riporter sorra kérdezi a járó­kelőket, mi a véleményük a szovjet űrhajós teljesítményé­ről? Egy idősebb ember. Ez vár­ható volt. A Szovjetunió már régen készül rá. Fiatal nő: Fantasztikus! — Igazán nem hittem, hogy meg tudják csinálni. Csak annyit tudok mondani, hogy csodála­tos! Csodálatos! Nyilatkozott a televíziónak W. Hamilton, Anglia legneve­sebb űrhajózási szakértője és ő sem fukarkodott a dicséret­­tel . A naprendszer a Szovjet­unió lábainál fekszik. Végül a televízió közli, hogy este műsorváltozás lesz vala­mennyi csatornán és »A török nyíl« helyett »Az ember az űrben« mű­sorszámot adják. A tudósok és űrhajózási szakértők telefonja állandóan foglaltat jelent. No de ez ért­hető. Számos kísérlet után végre sikerül egy helyen kap­csolást elérni. Massey profes­­­szort, az űrkutatási bizottság elnökét hívtam. A titkárnő je­lentkezik. — »Sajnos, nem ad­hatom, a professzor Firenzé­ben tanácskozik.« — Talán kapcsolna valaki mást az intézettől? Nagyon fontos! — sí­­­getem. — Ne haragudjon, de mind­nyájan Firenzében vannak. Az egész rakétaklub. De hadd nyilatkozzon egyszer helyettük a titkárnő — mondja kedve­sen. — Tessék — válaszolom. — Tudja, valamennyien vár­ták ezt a hírt. Számítottak rá, hogy az oroszok elsőnek jut­tatnak embert az űrbe. És most ott, Firenzében meg is ünneplik az eseményt. Az interjú ezzel véget ért. És azt hiszem, nem kell vitába szállni a titkárnővel, hiszen a világ minden igazi tudósának van mit ünnepelnie a nagy­szerű hír hallatára, amelynek lényegét az Evening Standard tömören így jellemezte szer­dán este Londonban: »Ez az emberiség első ragyogó lépése a csillagok felé! Lélegzetet el­állító vállalkozás, amely cso­dálatos eredményt hozott.« Forgács Marcell Római különtudósítónk jelenti: „Kozmikus hajnal“ az olasz fővárosban Az olasz lapok »csodákat« műveltek ezen a kozmikus hajnalon. Az újságárusokat megostromolták az egymást követő rendkívüli kiadások éles, az egész első oldalt be­töltő címekkel feketéllő lap­jaiért Természetesen a polgá­ri lapok első kiadásai még arról írtak, hogy Gagarin szervezetében esetleg kozmo­­agonizmus állhat be ... De ez a feltevés csak addig tartott ki, ameddig az ember felhajt egy Martinit, mert már meg­érkezett a jelentés Gagarin visszaérkezéséről... A hír: »örülök, hogy első­nek érkeztem, jól vagyok, üd­vözletemet küldöm Nyikitá­­nak. Csókolom az asszonyt és a gyereket« A célba érő ke­rékpárversenyzők stílusában azonnal elfoglalta az oldala­kat araszosnál nagyobb be­tűkkel. A népi pártok és a demok­ratikus szervezetek tagjai kö­zül sokan a rendkívüli kiadá­sokat, amelyekben öles betűk­kel állt a Vosztok szó, szélté­­ben-hosszában felragasztották a falakra, oszlopokra, keríté­sekre kedves, naiv rajzokkal tarkítva. A baloldali újságol­vasók szétterített lappal jár­ták a várost és a még nem informált járókelőknek ki­sebbfajta rögtönzött népgyűlé­sen válaszoltak. A Fiatban, a nagy torinói gyárban, kedden vannak az üzemi bizottsági választások: 77 000 munkás és tisztviselő most választja meg az üzemi bizottság képviselőit. Ma reg­gel az üzemépületek környé­két valósággal kitapétázták a friss lapokkal, amivel arra akarják figyelmeztetni a nagy­tőkéseket, hogy a kozmoszban valami változik. Annál inkább változni kell a gyárak világá­nak. Szinte egy századdal meg­öregedtek azok a plakátok is, melyek »Az első ember az űr­ben« című amerikai és »Az első ember a Holdon« című angol filmek bemutatását hir­­­detik ... Nem valószínű, hogy bemutatásra kerülnek ma es­te... Gianni Toil 1961. április 12-én a szovjet tudomány újabb diadalt ara­tott az első űrhajós útnak in­dításával. Ez a siker megkoro­názza azokat a hosszú erőfe­szítéseket, amelyeket az em­ber a világűr meghódítására tett. Három és fél esztendeje tet­ték meg a szovjet tudósok az első lépést, hogy meghódítsák a világűrt. 1957. október 4-én indult útjára a Szputnyik 1. a Föld körül. Az alábbiakban ismertetjük a világűr meghódításának főbb szakaszait: Szputnyik 1. 1957. október 4, súlya 83 kg, Földtől való távolsága 930 kilométer. A mesterséges hold három hónapig keringett a Föld körül. Szputnyik II. 1957. november .3, súlya 508,30 kilogramm. Földtől való távolsága 1700 kilométer. Ezen a szputnyikon jutott el a vi­lágűrbe az űrhajózás úttörője­iként a Lajka. A szputnyik 1958.­­ április 14-én semmisült meg. Szputnyik 111. 1958. május 15, súlya 1327 kilogramm. Földtől való távol­sága 1800 kilométer. Megsem­misült 1960. április 6-án. 1959. január 2-án indult út­ a Lunyik II.­ ­Súlya 1511 kg, útnak indult a Holdra, annak felszínét 1959. szeptember 14-én érte el. 1959. október 4., — a Szput­nyik I. felbocsátásának máso­dik évfordulóján — a szovjet tudomány újabb páratlan si­kert arat, a harmadik űrrakéta megkerüli a Holdat és lefény­képezi a Hold eddig még isme­retlen oldalát. A Lunyik III. súlya 1553 kg. 1960. május 15-én lőtték fel az első szputnyik-űirhajót. Súlya 4540 kg. (A hordozóra­kéta utolsó fokozata nélkül.) Jelenleg is a Föld körül ke­ring. 1960. augusztus 19-én a Bel­­ka és Sztrelka tesz utazást a Föld körül harmadik szputnyik-űrhajó (a hordozórakéta utolsó foko­zata nélkül) indult el földkö­­rüli pályájára. Az űrhajó 1960. december 2-án a Föld légkö­rében elégett. (Utasai: Pcselka és Muska.) 1961. február 4-én lövik fel a Szputnyik IV-et. A mesterséges hold — súlya a hordozórakéta utolsó foko­zata nélkül 6483 kg — még ugyanezen a napon végrehajt­ja kutatási programját. 1961. február 12-én újabb fontos lépés történik a bolygó­közi utazás megteremtésében. Útnak indult a 643,5 kg-os ön­működő bolygóközi állomás, a Venus-rakéta, amely még útban van a Venus felé. Noha a rakéta több millió kilométeres távolságot tett meg, mégis sikerült vele fenn­tartani még a közelmúltban is a rádiókapcsolatot. 1961. március 9-én indult út­nak a Csernuska a negyedik szputnyik-űrhajón (súlya a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül 4700 kg). Az űrhajó még ugyanazon a na­pon földet ért az előre megha­tározott körzetben. Az ember űrhajózásának megvalósítása előtt az utolsó állomást az ötödik szputnyik-űrhajó kilövése jelzi. Az űrhajó 1961. március 25-én — Zvezdocská­­val a fedélzetén — indul út­nak és még ugyanazon a na­pon földet ér az előre megha­tározott körzetben. Az űrhajó súlya a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül 4695 kg volt. 1961. április 12-én reggel je­lentette be a moszkvai rádió, hogy a Szovjetunióban föld­körüli pályára felbocsátották az első embert szállító űrhajót, a Vosztok-ot. A szputnyik-űr­hajó súlya az űrhajós-pilótával együtt — a hordozórakéta utolsó fokozatát leszámítva — 4725 kg. A szputnyik-űrhajó 89,1 perc alatt kerülte meg a Földet 165—302 kilométer tá­volságban. A világűr meghódításának főbb szakaszai 1957. október 4-től 1961. április 12-ig a második szputnyik-ű­rha­jóban. Mára a Nap körül keringő első űrrakéta,­­a A 4600 kg súlyú űrhajó (a Súlya 1472 kg, az űrrakéta a hordozórakéta utolsó fokozata Nap mesterséges bolygójává nétkül) 1960. augusztus 20-án válik, és ezt 443 nap alatt be­­ért földet két utasával­ rali meg. 1960. december 1-én a 4563 1959. szeptember 12-én kg-os NÉPSZAVA

Next