Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)
1961-04-13 / 87. szám
Villámriportjaink hat világváros „kozmikus szerdájáéról Moszkvai különtudósítónk jelenti: Ünnepel a szovjet főváros Büszkék vagyunk... Pillanatok alatt elterjedt a Szovjetunióban a moszkvai rádió közleménye: április 12-én emberutasával elindult földkörüti gályájára a »Vosztok« szputnyik-űrhajó. A moszkvaiak boldogtul szorították meg egymás kezét, gratuláltak a győzelemhez. 10 óra 40 perc. A metró Szokol állomása. Mindenki a szovjet tudomány vívmányáról, népünk nagy győzelméről beszél. V. Bogatyenko elektrotechnikus a könnyeit törölve mondja: »Büszke vagyok arra, hogy szovjet ember az első űrutas! S szerintem ez természetes is, másképp nem történhetett.« »Olyan nagyszerű a hír, hogy eláll az ember lélegzete — teszi hozzá Hja Gorkovszkij, a »Pjotr Alekszejev« Textilgyár tervezőművésze. A. Szemenyenko repülőalezredes is bekapcsolódik a beszélgetésbe. »Vártuk e nagyszerű perceket, tudtuk, bekövetkeznek. Számunkra, katonai repülők számára külön öröm, hogy az első űrutas szovjet katonai pilóta.« Egy fiatal anyával beszélek: Szvetlána Pavlovával, a »Gyermekvilág« nevű üzlet eladójával. »Nagyszerű hőstett — mondja. — Anya vagyok és szívemből köszöntöm azt az orosz asszonyt, aki megszülte ezt a bátor fiút. Népünkkel együtt gratulálok az egész családnak és arra vágyom, hogy az én fiam legyen a jövő űrhajójának első utasa.« »Andrjusa, szeretnél űrutas lenni?« — kérdezem Szvetlána kisfiát. »Akarok és leszek!« — feleli a szőke hajú kisfiú, csillogó szemmel. »Nincs ebben semmi — jegyzi meg a Metro egy utasa —, ma már ez teljesen reális vágy.« A metróállomásról a Majakovszkij térre jutok ki. A Gorkij utcát ellepi a nép. A fejek fölött zúg a hangszóró. Moszkvai idő szerint 10 óra 15 perckor Gagarin őrnagy, űrhajós közölte: »A repülőút zavartalan, a súlytalanság állapotát jól viselem.« Az emberek lélegzetüket visszafojtva hallgatják a rádiót, mindenkit magával ragadnak a jelentések. Egy repülőhadnagy halkan ismétli mellettem: »...jól viselem«. Bemutatkozik: »Furszin hadnagy vagyok, átutazóban Moszkvában. Büszke vagyok bajtársamra. És... kicsit irigylem is ...« A hangszóró ismét megszólal, leáll a forgalom Mindenki a közleményt hallgatja: a szputnyik-űrhajó megkezdte a leereszkedést. Az emberek sírnak örömükben, büszkék Gagarin szovjet pilótára, a hazára. Ünnepel a nép! A Vörös téren spontán felvonulás kezdődik. A mauzóleum felől nagy oszlopokban vonulnak fel a dolgozók. Transzparenseiken: »Dicsőség az első szovjet űrhajósnak!« »Dicsőség tudósainknak, mérnökeinknek, munkásainknak!« ... A rádió épülete. A hírrovattal éppen most közlik telefonra a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Geológiai Intézetéből: »Ma új ásványt fedeztünk fel. A tudósok az első űrhajós tiszteletére Gagarinitnak nevezték el«. A televízió képernyőjén Jurij Gagarin fényképe jelenik meg. ...A rádió közli: Gagarin útja sikeresen véget ért. A Szurkon költő papírra veti e sorokat. Erősek vagyunk a földön, s elsők az űrben ... Ciolkovszkij, a lángeszű orosz tudós sok évvel ezelőtt mondta: »Az emberiség nem marad örökké a földön.« A jóslat bevált. Az ember kitárta szárnyait. Korabeli tudományunk legnagyszerűbb állomásához érkeztünk. Galina Kudrjavceva Prágai különtudósítónk jelenti: Gagarin útja a szocializmus újabb győzelme A Népszava prágai tudósítója felkereste Vladimir Berezint, a Szakszervezeti Világszövetség titkárát, aki a következőket mondotta: »Még elképzelni is nehéz ezt a hatalmas és rendkívüli eseményt, amelyre ma került sor. Ember a világűrben! Új korszak nyílik az emberiség történelmében. Az egész világ a legnagyobb tisztelettel adózik a szovjet tudósok, mérnökök és munkások eredményeinek. A nemzetközi munkásosztály, az egész világ dolgozói üdvözlik a szovjet emberek, az egész béketábor újabb eredményeit. Jurij Gagarin az első űrrepülő sikere további jelentős hozzájárulás az első űrrepülő szovjet ember, büszkék vagyunk a szocialista tábor legújabb felülmúlhatatlan sikerére!« Josef Stradel vájár, Alexander leánya, Kuncicky: »Beteljesült az, ami eddig álomnak tűnt: ember a világűrben! örömöm annál nagyobb, hogy az első űrrepülő szovjet ember. Úgy gondolom, a mai nap nagyban hozzájárul a békeharc győzelméhez!« S. B. Akik büszkék a Gagarin névre Moszkvában és Moszkva környékén mintegy 1200 személy viseli a Gagarin családnevet, közölték a moszkvai bejelentő hivatalban. Varvara Gagarina, a Moszkvai Nagy Színház művésznője, K. Gagarina háziasszony és A. Gagarina moszkvai munkásnő nyilatkoztak a TASZSZ munkatársának, kijelentették, hogy büszkék Jurij Gagarin őrnagyra, a világ első űrhajósára. a tartós békéért folytatott harc eredményeihez!« Jan Makarovsky akadémikus, a csehszlovák békebizottság elnökétől tudósítónk a következő nyilatkozatot kapta: »Az a hír, hogy az első ember átlépte a Föld vonzerejének határait, fordulatot jelent az emberiség történelmében ... Egy az emberek közül szélesre tárta a jövő kapuját Jurij Gagarin miértünk, nekünk nyitotta meg ezt az utat. Értünk, akik most élünk, s azok számára is, akik majd utánunk jönnek. Egy pillanatig magára maradt a világűr félelmetes magányában, de nem volt egyedül: a szovjet emberek millióinak munkája, tudása juttatta őt fel a világűrbe — ez a munka nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség érdekeit szolgálja.« Karel Ruska, a brnói energetikai gépgyár dolgozója: »Ma reggel óta csak az első űrrepülő útjáról beszélnek nálunk az üzemben. Az érdeklődés és a lelkesedés akkora, hogy rendkívüli hírszolgálatot szerveztünk s az üzemi rádió szinte egyfolytában adta a legrissebb értesüléseket. Büszkék vagyunk, hogy A szovjet űrhajózás óriási teljesítményének hírére kimentem Saint Denis-be a Renault-gyár dolgozóihoz. A déli szünetben érkeztem. A munkások a napon sütkéreztek, várva a jelt a munka újrakezdésére. Az első szovjet űrutazásról szóló hírről már a délelőtti órákban értesültek. Amint mondják, néhány pillanatnyi csodálat és elgondolkodás után, szenvedélyes viták alakultak ki. — Élve jött vissza? — fordult hozzám kérdéssel az egyik dolgozó. — Igenlő válaszomra hozzátette: — Ez a lényeg. Ha nem jött volna vissza élve, micsoda öröm lett volna ez a szovjetelleneseknek. De visszatért élve. Éljen! Teljes a siker! — Micsoda híresség lett egyszerre ebből az emberből — mondja egy másik. — A nevét ismerni fogják nemcsak gyermekeink, hanem unokáink is, ugyanúgy, mint Kolumbus Kristófét. — Jó, hogy szovjet ember valósította meg az első űrrepülést. Ha amerikai lett volna, aggódnék a békéért. A Hotchkiss-gyárban a hírt az esti lapokban olvasták, amelyek egész oldalakat betöltő, óriási címbetűkkel jelentették be a nagy eseményt. — Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb sikerül — mondotta a gyár egyik dolgozója. — Mindig mondtam a komáknak, hogy a szovjetek lesznek, akik felküldik az első embert az űrbe. Egy lengyel származású munkás hozzátette: — Jó pont ez a békének. Ez a szputnyik azután ugyancsak nyom a latban. Egy algériai munkás ezeket mondta: — Nagy napja ez a történelemnek. A szovjet űrrepülő látta a csillagokat, és a csillagok között láthatta az egyik legkisebbet, a mi Földünket. Jólesik nekem, hogy szovjet ember volt, aki először tett ilyen utat. Csak ezt tudom mondani: »Le a kalappal!« És még egyszer le a kalappal a szovjet emberek előtt, igazán ők a legkülönbek! Befejezésül tegyük még hozzá, hogy mit mondott az egyik dolgozó május elsejével kapcsolatban: »Micsoda nagyszerű májusuk lesz Moszkvában ebben az évben! Gagarin bizonyosan ott lesz május 1-én a Vörös téren. Sokat adnék érte, ha magam is ott lehetnék. Éljenek a szovjet elvtársak!« Georges Quiqueré Párizsi különtudósítónk jelenti: Vosztok-őrjáraton a Renaultműveknél és a Hotchkiss-gyárban 1961. április 13 I Varsói különtudósítónk jelenti: Az ember diadala a természet felett A lengyel fővárosban, a rádióközlések révén még délelőtt ismeretessé vált a korszakalkotó esemény, hogy az első ember, Gagarin, szovjet pilótaőrnagy űrutazása teljes sikerrel járt. A rádiókészülékeket árusító boltok előtt hangszórókat szereltek fel, hogy kielégítsék a varsói járókelők lelkes kíváncsiságát és nyomban tudomásokra hozzák a legújabb rádiójelentéseket. A villamosok, autóbuszok és trolibuszok utasai kizárólag a váratlan szenzációról beszéltek. Kora délután megjelent a Trybuna Ludu rendkívüli kiadása, amelyet valósággal szétkapkodtak az emberek. A lap hasábjain Kotarbinski professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke rövid nyilatkozatában kijelenti: a szovjet ember űrrepülése s annak előkészítése a tudomány és általában az emberi értelem olyan hatalmas eredménye, amelyhez foghatót nem könnyű a kultúrtörténelemben találni. A délután megjelenő két lap, az Express Wieczomy és a Kurier Polski hatalmas címekkel ellátott tudósításokban számol be a nagy eseményről. Az Express Wieczomy kommentárjában megállapítja: »Gagarin őrnagy repülése az ember diadala a természet felett, az emberi tudás, előrelátás és az erős akarat diadala. A szocializmus országának diadala ez. Azé az országé, amely soha nem sejtett, határtalan lehetőségeket biztosít a tudomány fejlesztéséhez, egész emberiség, a XX. százai Gagarin őrnagy neve, akinek igazi hőseként kerül be a tőrűrrepülését visszafojtott léleg- tételembe.«zettel várta és követig az Vozári Dezső Londoni különtudósítónk jelenti: „A naprendszer a Szovjetunió lábai előtt6” Az I. sz. televíziós csatorna, a BBC képernyőjén megjelenik Jurij Alekszejevics Gagarin képe és hangszalagról a moszkvai rádió angol nyelvű bemondását közvetítik az ember első sikeres űrrepüléséről. Változik a kép, és most a londoni utcát mutatja a televízió. Az emberek izgatottan tárgyalják a hírt. Szétkapkodják az újságokat, a televíziós riporter sorra kérdezi a járókelőket, mi a véleményük a szovjet űrhajós teljesítményéről? Egy idősebb ember. Ez várható volt. A Szovjetunió már régen készül rá. Fiatal nő: Fantasztikus! — Igazán nem hittem, hogy meg tudják csinálni. Csak annyit tudok mondani, hogy csodálatos! Csodálatos! Nyilatkozott a televíziónak W. Hamilton, Anglia legnevesebb űrhajózási szakértője és ő sem fukarkodott a dicsérettel . A naprendszer a Szovjetunió lábainál fekszik. Végül a televízió közli, hogy este műsorváltozás lesz valamennyi csatornán és »A török nyíl« helyett »Az ember az űrben« műsorszámot adják. A tudósok és űrhajózási szakértők telefonja állandóan foglaltat jelent. No de ez érthető. Számos kísérlet után végre sikerül egy helyen kapcsolást elérni. Massey professzort, az űrkutatási bizottság elnökét hívtam. A titkárnő jelentkezik. — »Sajnos, nem adhatom, a professzor Firenzében tanácskozik.« — Talán kapcsolna valaki mást az intézettől? Nagyon fontos! — sígetem. — Ne haragudjon, de mindnyájan Firenzében vannak. Az egész rakétaklub. De hadd nyilatkozzon egyszer helyettük a titkárnő — mondja kedvesen. — Tessék — válaszolom. — Tudja, valamennyien várták ezt a hírt. Számítottak rá, hogy az oroszok elsőnek juttatnak embert az űrbe. És most ott, Firenzében meg is ünneplik az eseményt. Az interjú ezzel véget ért. És azt hiszem, nem kell vitába szállni a titkárnővel, hiszen a világ minden igazi tudósának van mit ünnepelnie a nagyszerű hír hallatára, amelynek lényegét az Evening Standard tömören így jellemezte szerdán este Londonban: »Ez az emberiség első ragyogó lépése a csillagok felé! Lélegzetet elállító vállalkozás, amely csodálatos eredményt hozott.« Forgács Marcell Római különtudósítónk jelenti: „Kozmikus hajnal“ az olasz fővárosban Az olasz lapok »csodákat« műveltek ezen a kozmikus hajnalon. Az újságárusokat megostromolták az egymást követő rendkívüli kiadások éles, az egész első oldalt betöltő címekkel feketéllő lapjaiért Természetesen a polgári lapok első kiadásai még arról írtak, hogy Gagarin szervezetében esetleg kozmoagonizmus állhat be ... De ez a feltevés csak addig tartott ki, ameddig az ember felhajt egy Martinit, mert már megérkezett a jelentés Gagarin visszaérkezéséről... A hír: »örülök, hogy elsőnek érkeztem, jól vagyok, üdvözletemet küldöm Nyikitának. Csókolom az asszonyt és a gyereket« A célba érő kerékpárversenyzők stílusában azonnal elfoglalta az oldalakat araszosnál nagyobb betűkkel. A népi pártok és a demokratikus szervezetek tagjai közül sokan a rendkívüli kiadásokat, amelyekben öles betűkkel állt a Vosztok szó, széltében-hosszában felragasztották a falakra, oszlopokra, kerítésekre kedves, naiv rajzokkal tarkítva. A baloldali újságolvasók szétterített lappal járták a várost és a még nem informált járókelőknek kisebbfajta rögtönzött népgyűlésen válaszoltak. A Fiatban, a nagy torinói gyárban, kedden vannak az üzemi bizottsági választások: 77 000 munkás és tisztviselő most választja meg az üzemi bizottság képviselőit. Ma reggel az üzemépületek környékét valósággal kitapétázták a friss lapokkal, amivel arra akarják figyelmeztetni a nagytőkéseket, hogy a kozmoszban valami változik. Annál inkább változni kell a gyárak világának. Szinte egy századdal megöregedtek azok a plakátok is, melyek »Az első ember az űrben« című amerikai és »Az első ember a Holdon« című angol filmek bemutatását hirdetik ... Nem valószínű, hogy bemutatásra kerülnek ma este... Gianni Toil 1961. április 12-én a szovjet tudomány újabb diadalt aratott az első űrhajós útnak indításával. Ez a siker megkoronázza azokat a hosszú erőfeszítéseket, amelyeket az ember a világűr meghódítására tett. Három és fél esztendeje tették meg a szovjet tudósok az első lépést, hogy meghódítsák a világűrt. 1957. október 4-én indult útjára a Szputnyik 1. a Föld körül. Az alábbiakban ismertetjük a világűr meghódításának főbb szakaszait: Szputnyik 1. 1957. október 4, súlya 83 kg, Földtől való távolsága 930 kilométer. A mesterséges hold három hónapig keringett a Föld körül. Szputnyik II. 1957. november .3, súlya 508,30 kilogramm. Földtől való távolsága 1700 kilométer. Ezen a szputnyikon jutott el a világűrbe az űrhajózás úttörőjeiként a Lajka. A szputnyik 1958. április 14-én semmisült meg. Szputnyik 111. 1958. május 15, súlya 1327 kilogramm. Földtől való távolsága 1800 kilométer. Megsemmisült 1960. április 6-án. 1959. január 2-án indult út a Lunyik II. Súlya 1511 kg, útnak indult a Holdra, annak felszínét 1959. szeptember 14-én érte el. 1959. október 4., — a Szputnyik I. felbocsátásának második évfordulóján — a szovjet tudomány újabb páratlan sikert arat, a harmadik űrrakéta megkerüli a Holdat és lefényképezi a Hold eddig még ismeretlen oldalát. A Lunyik III. súlya 1553 kg. 1960. május 15-én lőtték fel az első szputnyik-űirhajót. Súlya 4540 kg. (A hordozórakéta utolsó fokozata nélkül.) Jelenleg is a Föld körül kering. 1960. augusztus 19-én a Belka és Sztrelka tesz utazást a Föld körül harmadik szputnyik-űrhajó (a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül) indult el földkörüli pályájára. Az űrhajó 1960. december 2-án a Föld légkörében elégett. (Utasai: Pcselka és Muska.) 1961. február 4-én lövik fel a Szputnyik IV-et. A mesterséges hold — súlya a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül 6483 kg — még ugyanezen a napon végrehajtja kutatási programját. 1961. február 12-én újabb fontos lépés történik a bolygóközi utazás megteremtésében. Útnak indult a 643,5 kg-os önműködő bolygóközi állomás, a Venus-rakéta, amely még útban van a Venus felé. Noha a rakéta több millió kilométeres távolságot tett meg, mégis sikerült vele fenntartani még a közelmúltban is a rádiókapcsolatot. 1961. március 9-én indult útnak a Csernuska a negyedik szputnyik-űrhajón (súlya a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül 4700 kg). Az űrhajó még ugyanazon a napon földet ért az előre meghatározott körzetben. Az ember űrhajózásának megvalósítása előtt az utolsó állomást az ötödik szputnyik-űrhajó kilövése jelzi. Az űrhajó 1961. március 25-én — Zvezdocskával a fedélzetén — indul útnak és még ugyanazon a napon földet ér az előre meghatározott körzetben. Az űrhajó súlya a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül 4695 kg volt. 1961. április 12-én reggel jelentette be a moszkvai rádió, hogy a Szovjetunióban földkörüli pályára felbocsátották az első embert szállító űrhajót, a Vosztok-ot. A szputnyik-űrhajó súlya az űrhajós-pilótával együtt — a hordozórakéta utolsó fokozatát leszámítva — 4725 kg. A szputnyik-űrhajó 89,1 perc alatt kerülte meg a Földet 165—302 kilométer távolságban. A világűr meghódításának főbb szakaszai 1957. október 4-től 1961. április 12-ig a második szputnyik-űrhajóban. Mára a Nap körül keringő első űrrakéta,a A 4600 kg súlyú űrhajó (a Súlya 1472 kg, az űrrakéta a hordozórakéta utolsó fokozata Nap mesterséges bolygójává nétkül) 1960. augusztus 20-án válik, és ezt 443 nap alatt beért földet két utasával rali meg. 1960. december 1-én a 4563 1959. szeptember 12-én kg-os NÉPSZAVA