Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)

1961-04-13 / 87. szám

Gagarin neve nógrádi csillék oldalán és a traktoros­ brigádok rádióhullámain A pesti üzemekben villám­gyorsan elterjedt az első hír­adás a Vosztok űrhajó és bá­tor utasa teljesítményéről. Et­től kezdve a legtöbb helyen azonnal bekapcsolták az üze­mi hangosbemondók hangszó­róit, hogy a munkások figye­lemmel kísérhessék a leg­újabb híreket is. A Május 1. Ruhagyárban, ahonnan a nyár folyamán több fiatal utazik szovjetunióbeli szabadságra, népes csoport közepébe került Besenyei Ilona fiatal gépész, akit munkatársai máris meg­bíztak, tolmácsolja személye­sen is üdvözletüket Jurij Gagarinnak. A jutalomüdülés programjában ugyanis szere­pel a rakétafellövő állomás megtekintése is és Besenyei Ilona reménykedik, hogy ele­get tehet a megbízásnak. A Lenin Kohászati Művek­ben 60 helyen tartottak röp­­gyűlést, sok ezer diósgyőri munkás részvételével, akik indítványozták, üdvözöljék táviratban a szovjet technika minden eddiginél nagyobb sikerét. A borsodi bányákban több helyen magnetofonsza­lagra rögzítették a rádió hí­reit és a műszakról felérkező bányászoknak lejátszották, hogy minden mozzanatról pontosan értesüljenek. Rudolf­­telepen, Edelényben szemlél­tető plakátokon ábrázolták az űrhajónak a Föld körül megtett útját. A Szegedi Kenderfonó­ban azonnal a hír vétele után »megjelentek­« a gyár fali­újságjai a dolgozók saját kommentárjaival a nagy ese­ményhez. A Nógrádi Tröszt bányái­ban a külszínen dolgozó bá­nyászok a lefelé tartó üres csillék oldalára írták a nagy hírt, hogy a bánya mélyén, a szélfalakon dolgozók minél gyorsabban értesüljenek az űrkutatás nagy sikeréről. A déli órákig a Nógrád megyei postahivatalok száznál több üdvözlő táviratot továbbítot­tak az iparmedence munkásai­tól a szovjet követségnek. A magyar vidéki városok és a falvak lakossága ugyan­csak élénk figyelemmel kí­sérte Gagarin őrnagy útját. A Szegedi Tudományegyete­men a legtöbb előadó profes­­­szor megszakította óráját, úgy jelentette be az első űrutas visszaérkezésének hírét. »A történelemórákon ezentúl egy új szovjet nevet is meg kell tanulniuk a hallgatóknak, a világ első űrutasának nevét« — mondotta Gulya Károly történész adjunktus. Szolnok megye tsz-városai­­ban és falvaiban több helyen motoros küldöncök vitték szét a hírt a határban dolgozó szövetkezeti gazdáknak, így értesült Gagarin őrnagy út­járól és sikeres visszatérésé­ről Mezőtúr, Mezőhék, Ve­­zseny és Kunhegyes szövetke­zeti parasztsága. A Közép- Tisza vidéki és a mezőhéki ál­lami gazdaságban azonnal üzembe helyezték az üzem­egységeket és traktoros bri­gádszállásokat összekötő rádióadókat, s rajtuk közöl­ték a legfrissebb jelentéseket. A karcagi szövetkezetekben röpgyűléseken ünnepelték a Vosztok sikeres felbocsátását és visszatérését. Bi Mintha mindenki randevúra sietne. Idegen emberek szólít­ják meg egymást: tudja már, hallotta?... És a másik már­is válaszol: Igen, ember a vi­lágűrben ... Percenként újabb és újabb hírek. Gagarin Af­rika fölött repült el, és újabb üzenetet küldött... Mert már mindenki tudja, hogy ki az űrhajó utasa, hány gyereke van, hogy hívják a feleségét. A tranzisztoros zsebrádiók ezúttal jó szolgálatot tesznek: villamosokon, autóbuszokon, az utcákon mindenütt sztár­rá léptek elő, mindenki rájuk figyel. S mi a pestiek véleménye, mit mondanak e történelmi jelentőségű eseményről? Íme néhány válasz: A perecárus — Ma nem érdekel az üz­let — mondja Lécz Lászlóné. — Olyan izgatott vagyok, mint még soha. Az újságárus­nak segítek, szegénynek majd­nem elvitték a bódéját, úgy megrohanták a különkiadá­sért. Szeretném megölelni az első űrutast. Az újságárus Kacsó Károly: — Praxisom­ban először történt meg, hogy még azt sem tudtam kiabálni: szenzáció, rendkívüli kiadás. Szóhoz sem jutottam, ötszáz lapot kaptam, de ha tízezret hoztak volna, azt is eladom. A cipőtisztító Császár Nándor 31 éve dol­gozik ugyanazon a helyen, a Nemzetinél. — Történt már egy-két dolog életemben, de én még itt délelőtt ilyen tö­meget nem láttam. Az embe­rek ölelgetik egymást, min­denki tud valami újat. Azt hiszem, ma már az egész vi­lág a »Vosztok«-ról beszél. A diák már harmadszor olvassa a kü­lönkiadást. Mintha minden sorát meg akarná tanulni. Kamasz. Olyan igazi. Amikor kérdezzük, csak lelkesedve tud beszélni, kipirul az arca. — Nincs olyan fantasztikus könyv, amit ne olvasnék el — mondja Kostya György, a Bem Gimnázium tanulója. — Sokan találgatták, mikor lö­vik fel az első űrutast. Azt mondták, tíz év múlva. Most meg Verne vágya valóra vált. De jó lehet az űrhajósnak!... A mozigépész, Rácz Jenő a Puskinban egy filmet hetenként negyvenkét­­szer néz meg. — Mégis, ha most azt mon­danák, hogy három napig egyfolytában kell vetítenem az első űrhajósról szóló fil­met, szívesen tenném. Soha még nem vártam egy filmet sem olyan izgalommal, mint azt, amelyik az űrhajó vissza­térését mutatná be. A színész, Szakács Miklós a Vígszínház társalgójában vitatkozik. — Ma nincs próbám. Reggel a rádióban hallottam a hírt. Nem tudtam otthon maradni. Be kellett rohannom, hogy megbeszéljem a többiekkel. idapest — í Fent, a háziszínpadon a »Faust«-ot próbálják. Időn­ként leszól egy-egy hang: »Van valami új hír az űrutas­ról?­« Boldog érzés tölt el. A professzor, a Közlekedési Mérnöki Kar dékánja, Kádas Kálmán így nyilatkozik: » Nem minden­napi közlekedési mód... Az űrhajós utazása, visszatérése a Földre a közlekedés fejlődése szempontjából óriási jelentő­ségű. A rakéta a légiközleke­dési technika fejlődésében új korszakot nyitott meg. A »Vosztok« Föld körüli útja a szovjet technika páratlan tel­jesítménye, hatalmas műsza­ki fejlődésről tanúskodik. A pilóta, Hoffmann Róbert a Ferihegyi repülőtéren az űrutas rendkí­vüli teljesítményéről beszél: — Több mint 1 400­00 kilomé­tert repültem, el tudom kép­ í­rhajójátbi­ zelni, milyen felkészülésre volt szüksége Gagarinnak. Mi öt és fél—tízezer méter magasban repülünk. A repü­lők, ha eljutnak 30 000 méte­rig, az szenzációnak számít. Ö meg több száz kilométer magasságban utazott. Egy ilyen rakéta útnak­ indításá­hoz, előállításához hat-nyolc tudományág rendkívüli fej­lettségére van szükség. Új távlatok. Ki tudja, milyen szenzációt hoz a holnap? A gépkocsivezető, Seres Gábor: — Amikor be­mondta a Kossuth­ rádió a hírt, önkéntelenül a fékre lép­tem. Nem tudom miért, de meg kellett állnom. Kiszáll­tam a kocsiból, és megölel­tem az első embert... Az autószerelő, az 1. számú Autójavító dol­gozója, Jankó László így be­szél: “ Amikor először né­hány méter­­ magasságba­ ­n emelkedett az ember, azt mondták: csoda. Azt hiszem, törölni kellene a szótárakból a fantasztikus és a csoda szót. Ma már csak technika és cél van. Az ember legyőzi a természetet, és minden kép­zeletet felülmúló teljesítmé­nyekre képes. A műhelyvezető, Rajnák Ferenc, a Ganz Daru- és Kazángyárban, több száz munkás előtt röpgyűlésen be­szélt. — A mai nap történel­mi jelentőségű. A Szovjetunió űrhajója visszaérkezett em­berrel a fedélzetén a Földre. S az örömmámor leírhatat­lan. A munkások arról be­szélnek: e napot piros betű­vel kell a naptárakban jelöl­ni, mint az emberiség ünne­pét, a világűr meghódításá­nak napját. A titkárnő, Perbk­ó Endréné így jelentke­zik: — Itt, nálunk, a MA­­HART-székházban mindenki a rádiót hallgatja. A hajósor mindenhonnan érdeklődnek a vizekről: mi újság van? A trafikos, Reich Jenőné az 5906. számi Dohányboltban széttárja a ke­zét, és azt mondja: — Soha nem szerettem a fizikát s más kénytelen vagyok bevallani nagyon érdekel. Ma már nem lehet technikai ismeretei nélkül élni. Azt hiszem, izgal­masabb olvasmány még nem volt, mint a ma reggeli külön kiadás... A szerkesztőségben állan­dóan cseng a telefon, pesti és százai érdeklődnek az űrhajó utasának sorsa, a technika szenzáció részletei iránt. Az utcákon kis csoportok verőd­nek össze, a »Vosztok«-ról ta­nácskoznak. Budapest űrhajó­­lázban él... (moldován) ,,Nagyszerű U A Ganz Kapcsolók és Ké­szülékek Gyárában is felboly­­dult méhkashoz hasonlók a műhelyek: egy-egy hangosbe­mondó készülék közelében pillanatonként verődnek ki­­sebb-nagyobb csoportba a munkások, műszakiak. A hír — az első szovjet űrutas űr­repülésének és visszatérésének híre — mérhetetlen örömet, heves vitákat, találgatásokat^ és igen nagy büszkeséget lob­­bantott lángra a gyárban, amely — különleges technikai gyártmányai miatt — különö­sen sok műszaki, tudományos érdeklődésű dolgozóval dicse­kedhetik. — Régóta vártuk az ese­ményt, nagyon bíztunk a szov­jet űrkutatás újabb és újabb sikereiben — mondja maga­biztosan Troli István, a ve­­gyeskészülék-műhely szocialis­ta brigádjának vezetője. — Brigádommal már hetek óta minden, a szovjet űrkutatási programmal kapcsolatos hírt elolvastunk, megvitattunk, sőt a technikumban, ahol tanulok, különórákon faggattuk ki a fizika­tanárt, milyen feltéte­lek szükségesek az ember űr­repüléséhez. Most megtör­tént! És nagyon szeretnénk legalább gondolatban kezet szorítani a szovjet tudósok­kal. Steiner Mihály, a szerszám­­műhely esztergályosa kicsit restelkedve jegyzi meg: igen­csak nehéz most a gép mellé állni és dolgozni,­­reggeltől estig lesnénk a híreket, be­szélgetnénk erről a szédületes technikai, tudományos siker­ről. Vajon, mit mondanak vi­lágszerte az emberek? Érzik-e, amit mi, milyen jó, hogy a békés szovjet űrkutatás elérte az emberiség régi vágyát, mi­lyen nagyon előrelendíti az első szovjet ember űrutazása a béke ügyét?« A műhelyben így summázzák az április 12-i nap tanulságát: a békés, al­kotó tudomány, a kommuniz­must építő társadalom sike­rét jelenti a 27 éves őrnagy űrrepülése. — Hal­otta? Családos em­ber ... milyen bátor... üzent már Hruscsov elvtársnak .. torban élünk“ 4700 kg a »Vosztok« súlya... nincs véletlenül magánál egy újság? —­ Szenttamási Lajos­­nét a présműhelyből, Farkas Tibort a technológiáról per­cenként önti el ilyen s ha­sonló kérdésáradat. Egymás szavába vágva, izgatottan be­szélnek: »Azt a tökéletes biz­tonságot és pontosságot bá­­­nuljuk legjobban, amellyel irányították és visszahozok a »Vosztok«-ot. Voltak régebben a gyárban kételkedők, szkep­tikusok, akik még tegnapelőtt is azt mondták, lehetetlen élő embernek megjárni a földön kívüli világot. Most ezek hall­gatnak , és legtöbbjük nagy örömmel csatlakozik a sike­reknek örvendő dolgozókhoz. Nyitva az út a világűrbe! Hát nem nagyszerű korban élünk? V. M. NÉPSZAVA A A koreai kérdés az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága előtt New York, április 12. (MTI) ; Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága keddi ülésén meg­kezdte a koreai kérdés vitá­ját. A TASZSZ tudósítója be­számol róla, hogy a küldöttek túlnyomó többsége élesen ál­lást foglalt a koreai nép aka­ratát és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mányának véleményét semmi­be vevő NATO-hatalmak el­len. A küldöttségek többsége jogosnak és ésszerűnek nyil­vánította a Szovjetunió hatá­rozati javaslatát, amely szor­galmazza, hogy ne csak dél­­koreai diplomatákat, hanem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit is hív­ják meg az ENSZ-be. Zorin, a Szovjetunió képvi­selője, erélyesen szembe szállt azokkal, akik Korea békés egyesítésének akadályozására törekszenek. Tarthatatlannak minősítette a nyugati hatal­mak álláspontját, amelyek nem akarják tudomásul ven­ni, hogy Észak-Korea 10 mil­lió lakosú virágzó állam, amelyet a népakarat terem­tett meg. Zorin kijelentette, a koreai kérdés nem oldható eg a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak bevonása nélkül. Stevenson, az Egyesült Ál­lamok képviselője, az utolsó pillanatban lemondott arról a követeléséről, hogy ne hívják meg a közgyűlésre a népi Ko­rea képviselőit, de indítvá­nyozta: az észak-koreai kül­dött jelenlétét annak feltéte­léhez fűzzék, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság éppúgy elismeri az ENSZ tekintélyét, mint Dél-Korea. A politikai bizottság délutá­ni ülésén folytatták az ENSZ afrikai segélyprogramjának megvitatását. Az ülésen 22 or­szág határozati javaslatot ter­jesztett elő. A javaslat utal a gyarmati országok­­ és népek függetlenné nyilvánításáról szóló decemberi nyilatkozat jelentőségére és indítványoz­za, hogy az iparilag fejlettebb államok, valamint az ENSZ fokozott gazdasági segítséget nyújtson a fiatal afrikai álla­moknak. Egyben javasolja, hogy a kérdést terjesszék a gazdasági és szociális tanács­ 32. ülésszaka elé és vitassák meg az ENSZ-közgyűlés leg­közelebbi, XVI. ülésszakán. Kennedy fény­nyilatkozat Kennedy elnök kedden este interjút adott egy amerikai televíziós társaság riporteré­nek. Az amerikai elnök ismét támadást rendezett Kuba rendszere és választott veze­tői ellen. »Az Egyesült Álla­mok és a latin-amerikai or­szágok közötti kapcsolat vál­ságos szakaszba jutott — mon­dotta. — Most kell intézkedé­seket foganatosítani, mielőtt a kubai rendszer még nagyobb veszélyt jelenthet számunkra, mint amilyen veszélyes most.« Kennedy kijelentése nagy megütközést keltett. Az újság­írók megrohanták Sálingert, a Fehér Ház sajtófőnökét, magyarázza meg, mire célzott Kennedy, amikor intézkedé­sek foganatosításáról beszélt. Kennedy sajtófőnöke útján az­zal próbált magyarázkodni, hogy az intézkedések alatt a latin-amerikai országoknak nyújtott segélyt értette, s­­ az nem jelent közvetlen katonai beavatkozást Kubában. A New York Times wash­ingtoni tudósítója arról ír, hogy az elmúlt két hétben legmagasabb kormánykörök­ben tárgyaltak arról, hogy milyen segítséget tud adni az Egyesült Államok a kubai lá­zadóknak. A tudósító szerint Kennedy meghallgatta latin­amerikai szakértőit, a Közpon­ti Hírszerző Hivatal és a hadügyminisztérium jelenté­seit. Ezek a jelentések sürge­tik Kennedyt, hogy nyújtson katonai és gazdasági segélyt a kubai lázadóknak, hogy leg­alább Kuba egy részében meg tudják vetni lábukat. Kenne­dyt azonban aggasztja, hogy megető hangú la Kubáról Amerikában, de másutt is, kedvezőtlen katonai és poli­tikai kihatása lehetne ilyen kezdeményezésének. Adenauer Washingtonban Mint az AP jelenti, Ade­nauer kedden a késő esti órákban megérkezett Wash­ingtonba, ahol a kancellárt Bush amerikai külügyminisz­ter és Grewe nyugatnémet nagykövet fogadta. Az Egyesült Államok kor­­mánya egyébként kedden el­fogadta azt a nyugatnémet ja­vaslatot, hogy Bonn 587 mil­lió dollárt visszafizet Nyugat- Németország csaknem 800 mil­lió dolláros háború utáni adósságaiból. Egyes vélemé­nyek szerint a bejelentésnek többek közt az a célja, hogy­­ Adenauer amerikai látogatá­sával kapcsolatban­­ ellensú­lyozza az Eichmann-pernek az amerikai közvélemény bizo­nyos részére gyakorolt kedve­zőtlen hatását«. Kennedy és Adenauer szer­dán, magyar idő szerint a délutáni órákban megkezdte sorozatos megbeszéléseit az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Souvanna Phouma Belgrádban Souvanna Phouma laoszi kormányfő kedd este kétna­pos hivatalos látogatásra Bel­­grádba érkezett. A laoszi miniszterelnök Bel­­grádból Prágába, majd Varsó­ba utazik. Korunk legnagyobb tudomá­nyos kísérletének hőse, Jurij Alekszejevics Gagarin repülő­őrnagy — az első ember, aki 90 percnél rövidebb idő alatt, több száz kilométer magas­ságban körülutazta a Földet — visszaérkezett kozmikus út­járól. Ott, ahol járt, ahol űr­hajója másodpercenként mint­egy 7,8 kilométeres sebesség­gel száguldott, teljesen más körülmények uralkodnak, mint idelenn, a Föld felszínén. On­nan nézve eltűnik az égbolt kékje és a koromfekete vég­telenség ásít a bátor űrutazó­ra, s még az izzó napkorong környezetében is látni lehet a tűszúrásnyi, éles pontok­ként ragyogó csillagokat. A világűr Kolumbusának űrhajója a Föld légkörének úgynevezett termoszf­érájában keringett. Régen, az iskolában még úgy tanultuk, hogy a lég­kör hőmérséklete — felfelé haladva — egyre csökken. Ma azonban már pontosabb ké­pünk van a magaslégkör fizi­kai viszonyairól. A hőmérsék­let csak körülbelül 19 kilomé­ter magasságig csökken, on­nantól kezdve hozzávetőlege­sen 40 kilométerig növekszik. Most egy újabb hideg légré­teg következik, egészen 80— 81 kilométer tengerszint fe­letti magasságig, ahol a hő­mérséklet eléri a mínusz 80 fokot. E hőmérsékleti mini­mum után a légrétegek — fel­felé haladva — újra melegeb­­­bekké válnak. Gagarin űrha­jójának földközelségi pontja a felszín felett 175 kilométer­re volt; itt a levegő hőmér­séklete már közel 375 fok a zéruspont fölött! Még maga­sabban még nagyobb hőmér­séklet uralkodik; 302 kilomé­ter magasságban becslés sze­rint meghaladhatja a 600 fo­kot is! Hogy azonban az ilyen rendkívül magas hőmérséklet nem teszi tönkre az űrhajó fémfalát, az annak köszönhe­tő, hogy a levegő ebben a magasságban már igen ritka. • A Föld felszínén a levegő min­■­den köbcentimétere 25 trillió­s részecskét (molekulát és ma­r­gányos atomot) tartalmaz. 200 ■ kilométer magasságban a ré­■­szecskék száma az előbbi ér­téknek közel milliárdad ré­■­szére csökken. 302 kilométer­­ magasságban pedig százezer milliószorta kevesebb részecs­­­ke van egy köbcentiméternyi ■ levegőben, mint a tengerszint ■ magasságában. Ez a lég-»sűrű­ség« már a Hold légkörével hasonlítható össze. Mennél jobban távolodunk a Föld felszínétől, annál in­kább csökken a légnyomás is. Az űrhajó pályájának földkö­zelségi pontjában például a légnyomás értéke körülbelül 340 milliószorta kisebb annál, maint amilyent a Föld felszí­nén tapasztalunk. E rendkívüli légköri körül­mények következtében az űr­hajó sokkal intenzívebb nap­sugárzást kapott, mint ami­lyen a tenger szintjéig eljut. A légkör felettünk levő réte­gei ugyanis sok napsugárzást elnyelnek, különösen a rövid­hullámú tartományból. Ezek a sugárzások főként az úgyne­vezett mezoszférában, a ter­­moszféra alatt elhelyezkedő övezetben nyelődnek el, ma­gában a termoszférában vi­szont úgyszólván zavartalanul érvényesülnek. A Napból ér­kező röntgensugárzás is csak 100 kilométer magasságban nyelődik el teljesen, úgyhogy a »Vosztok« űrhajót — amely 100 kilométernél jóval na­gyobb magasságban keringett — a Napból származó, igen erős röntgensugárzás is érte. A világűr távolabbi részei­ből érkező kozmikus sugár­zást alkotó részecskék útjuk során összetalálkoznak a lég­kört alkotó molekulákkal. E folyamat következtében újabb, úgynevezett másodlagos koz­mikus sugárzás keletkezik és tulajdonképpen ez terjed to­vább a légkör mélyebben fekvő részei és a földfelszín felé. Abban a magasságban azonban, ahol a »Vosztok« ke­ringett, még az elsődleges, nagy áthatolóképességű koz­mikus sugárzás érvényesült. Amint ismeretes, a jelenle­­gi kísérletet több, kutyákkal és más élőlényekkel végrehaj­tott kísérlet előzte meg. A szovjet tudósok a korábbi­ kí­sérletek alapján megállapítot­ták, hogy az űrhajók utasait kellőképpen meg lehet védeni a káros sugárzások, így a Nap röntgenhullámai, a koz­mikus sugárzás, az erős ibo­lyántúli sugárzás stb. ellen. E kísérleti eredmények isme­retében kerülhetett most sor Gagarin űrhajójának felbo­csátására, miután tökéletes védelmet sikerült biztosítani számára. Hédervári Péter Merre utazott „a világűr Kolumbusa“? 1961. április 13

Next