Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)

1961-04-14 / 88. szám

A DÖNTŐ FÉL ÓRA így tért vissza a Földre az első űrhajós • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI L­APJA • 8». ÉVF­OLYAM, £ 8. SZÁM A.1A 60 FILLÉR 1961. ÁPRILIS 14. PÉNTEK földreereszkedés­ű ejtőernyővel . ff Világ proletárjai egyesüljetek ! GAGARIN ŐRNAGYA RÉSZLETES BESZÁMOLÓJA CSODÁLATOS UTAZÁSÁRÓL NÉPSZAVA Moszkva páratlan fogadtatással várja az űrhajózás halhatatlan úttörőjét Jurij Gagarin őrnagy, az első ember, aki utazott a vi­lágűrben, most nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának 1961. április 12-én tett történelmi jelentőségű útjáról. — Régi vágyam, hogy űr­­utas legyek — kezdte a be­szélgetést Gagarin őrnagy. — Repülni a világűrben, ez az én személyes kívánságom volt. Az utazás alatt támadt gon­dolatairól szólva, Gagarin ki­jelentette: — Minden gondolatom és érzésem arra irányult, hogy teljesítsem az utazás program­ját. Teljesíteni akartam a feladat minden pontját, még­hozzá a lehető legjobban. Sok dolgom volt. Az egész űruta­zás komoly munka. Gagarin hangsúlyozta: egy­általán nem érzett egyedül­létet a világűrben. — Jól tudtam — mondotta —, hogy barátaim, az egész szovjet nép figyelemmel kí­séri űrutazásomat. Szilárdan hittem, hogy a párt és a kor­mány mindig készen áll, hogy segítsen rajtam, ha bonyolult helyzetbe kerülök. Az első szovjet űrutas az­után arról beszélt, hogy ami­kor elkövetkezett a súlyta­lanság állapota, nagyszerűen érezte magát. Valahogy min­den könnyebb lett. Ez érthető — tette hozzá Gagarin —, a lábak, a kezek­­ elvesztették súlyukat, a tárgyak úszkáltak a levegőben. Én magam sem ültem a kilátóablaknál, mint addig, hanem függtem a sem­miben. Ebben az állapotban ettem is és ittam is, s mind­ez úgy ment végbe, ahogy a Földön. Aztán dolgoztam is ebben az állapotban — mon­dotta Gagarin — írtam, le­írtam észrevételeimet. A kéz­írásom nem változott, bár ott nem volt semmi súlya a ke­zemnek, csak a noteszt kel­lett tartani, különben elrepült volna. Dolgoztam a rádióval, használtam a távírókulcsot. Mindez meggyőzött róla, a Gagarint megkérdezte a tu­dósító, milyennek látszik fö­lülről a Föld napos és éjsza­kai oldala, a Nap, a Hold, s a csillagok. Az első űrutas erről a következőket mondot­ta: a Föld napos oldala jól látható, élesen meg lehetett kü­lönböztetni a kontinensek kör­­vonalait, a szigeteket, a nagy folyókat, a tavakat és a he­gyeket. Amikor a Szovjetunió területe fölött repült, meg tudta különböztetni a szántó­földet a mezőtől. Azután így folytatta Gaga­rin: azelőtt nem emelkedhet­tem magasabbra 15 kilométer­nél. A szputnyik­ űrhajóról a lelátás természetesen rosszabb, mint repülőgépről, de jó ér­zés repülni űrhajón! A repü­lés közben saját szemeimmel láthattam — ez nekem ada­tott meg elsőnek —, hogy a Föld gömbölyű­ súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre. A súly­talanságból abba a helyzetbe, amikor a gravitáció ismét hat, fokozatos és könnyű volt az átmenet. A kezeimet, lábai­mat az előbbi módon érez­tem, csak éppen súlyuk lett, és nem lógtam a levegőben többé, hanem visszaültem a figyelő nyíláshoz. — Amikor visszafordultam a Föld felé — folytatta az űrutas —, nagyon örültem. Leszállás után nagyon mele­gen fogadtak a szovjet em­berek. Könnyekig meghatott Nyikita Szergejevics Hruscsov távirata. Meghatott gondosko­dása, figyelme, melegsége. A legnagyobb örömet pedig ak­kor éreztem, amikor Hruscsov és Brezsnyev elvtársakkal te­lefonon beszéltem. Szívből jö­vő hála és fiúi köszönet illeti Nyikita Szergejevicset azért a gondoskodásért, amit irán­tam tanúsított — emlékezik Gagarin. Következik: Hold, Mars, Venus A fiatal őrnagy magáról, életéről szólva elmondotta, hogy amikor felbocsátották az első­­ szovjet szputnyikot, az orenburgi repülőiskola növen­déke volt. Azon a napon ép­pen MiG gépeken repültünk — mondotta. — A hír halla­tára engem és elvtársaimat büszkeség töltött el. Büszkék voltunk a szovjet tudomány és technika győzelmére. Világos volt, hogy nincs távol az a nap, amikor ember repül az űrbe. De azért arra gondol­tam, hogy ez körülbelül csak tíz év múlva történik meg. A valóságban még négy év sem telt el azóta. Természete­sen, én is nagyon kívántam akkor, hogy megjárjam a vi­lágűrt, de nem mertem volna abban reménykedni, hogy én leszek az első űrutas. Mint Gagarin elmesélte, ta­nulmányi évei alatt két tan­tárgy érdekelte mindennél jobban: a fizika és a mate­matika. Hat évig a gzsatszki iskolában tanult, majd ipari tanuló lett, végül a szaratovi ipari technikumot végezte el kitűnő eredménnyel. Gagarin elmondotta, hogy Ciolkovszkij nevét először az iskolában hallotta. — Későb­bi tanulmányaim során ez a név nagyon drága lett szá­momra és társaim számára is, igen sokat tanulmányoztuk munkáit — mondotta. — El­mondhatom, hogy A Földön kívül című munkájában Ciol­kovszkij nagyon világosan megjósolta, amit én saját sze­meimmel láthattam az űrre­pülés alatt. Ciolkovszkij min­denki másnál világosabban látta azt a világot, amely a világűrbe felemelkedő ember szeme elé tárul. — Amikor elfoglaltam he­lyemet az űrhajóban — foly­tatta Gagarin őrnagy —, iga­zán nagy örömet éreztem. Boldog és büszke voltam, hogy én hajthatom végre ezt az űrrepülést. Ugyanakkor nagy felelősségérzet töltött el azért, hogy az űrben fogok re­pülni, ahol annyi ismeretlen dolog vár rám, de eltöltött a büszkeség érzése is, hogy né­pünk olyan hatalmas űrhajó­kat tudott építeni, amelyek el­juttatják az embert a világ­űrbe. A jövő terveiről az űrhajós pilóta a következőket mon­dotta: “ Egész életemet, minden munkámat, gondolatomat és érzésemet a világűr meghódí­tása tudományának akarom szentelni. Szeretnék eljutni a Venusra, meglátni, hogy mi rejtőzik felhőrétege alatt, megnézni a Mars bolygót és magam meggyőződni arról, hogy vannak-e rajta csator­nák. A Hold már nem is olyan távoli szomszédunk. Úgy gondolom, nem is kell sokáig várnunk, hogy elre­püljünk a Holdig és a Hold­ra. Gagarin őrnagy, akit ma, csütörtökön neveztek ki első­osztályú repülőnek, megje­gyezte, hogy a szputnyik­ űr­­hajóban sokkal tovább is ma­radhatott volna. Az űrrepülés időtartamát azonban — mon­dotta — előre kidolgozott program határozta meg. Az űrhajóban jólesett a munka, közérzetem és hangulatom ki­tűnő volt. Az űrhajóban azon­ban csak addig maradhattam, amíg a feladat megkívánta — hangsúlyozta az űrhajós. Jurij Gagarin elmondotta, öröm töltötte el, amikor föl­det ért. Elsősorban azért örül­tem — jelentette ki —, hogy sikeresen hajtottam végre fel­adatomat. Amikor leereszked­tem, ezt a dalt énekeltem: »A haza hallja, a haza tudja ...« Jurij Gagarin elmondotta, hogy az űrrepülés előtt életé­nek legjelentősebb eseménye az volt, amikor tavaly nyáron belépett a Szovjetunió Kom­(Folytatás a 2. oldalon) Milyen színű a Föld? Meg kell mondanom — foly­­tancssárga színt észleltem, ez­­tatta —, hogy a látóhatár kő- után a láthatár kékké vált, de fölülről nagyon sajátságos majd elsötétült egészen a kő- és nagyon szép. Az átmenet a romfeketéig. Föld fényes felszínétől a vak- A Holdat nem láttam sötét, de csillagokkal pompá- mondotta Gagarin. — A Na­zó égig, rendkívül szines. A póz viszont igen, s az a világ- Föld kékes színű és ettől a űrben nagyon sokkal fénye­­halványkéktől a mélyfeketéig sebbnek látszik, mint lenn a igény lenyűgöző és árnyalt az Földről. A csillagok is jól átmenet. Nem lehet szavakkal láthatók. Általában az ég­­érzékeltetni! Amikor indulás bolt képe, az égitestek körve­­ntán kijutottam a Föld áo­­nalai sokkal pontosabban ki­­nyékából, a látóhatár akkor vehetők, mint a mi bolygónk­­másféle volt. Először élénk na- ról. Függés a semmiben »Büszkék vagyunk, hogy az űr első utasa honfitársunk!« Moszkva egyik utcáján (Rádiókép - kiáltja az ujjongó tömeg MTI Külföldi Képszolgálat) Jurij Gagarin szovjet őrnagy — civilben (Rádiókép MTI Külföldi Képszolgálat) Ma délután: milliós nagygyűlés a Vörös téren

Next