Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)
1961-04-14 / 88. szám
A DÖNTŐ FÉL ÓRA így tért vissza a Földre az első űrhajós • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 8». ÉVFOLYAM, £ 8. SZÁM A.1A 60 FILLÉR 1961. ÁPRILIS 14. PÉNTEK földreereszkedésű ejtőernyővel . ff Világ proletárjai egyesüljetek ! GAGARIN ŐRNAGYA RÉSZLETES BESZÁMOLÓJA CSODÁLATOS UTAZÁSÁRÓL NÉPSZAVA Moszkva páratlan fogadtatással várja az űrhajózás halhatatlan úttörőjét Jurij Gagarin őrnagy, az első ember, aki utazott a világűrben, most nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának 1961. április 12-én tett történelmi jelentőségű útjáról. — Régi vágyam, hogy űrutas legyek — kezdte a beszélgetést Gagarin őrnagy. — Repülni a világűrben, ez az én személyes kívánságom volt. Az utazás alatt támadt gondolatairól szólva, Gagarin kijelentette: — Minden gondolatom és érzésem arra irányult, hogy teljesítsem az utazás programját. Teljesíteni akartam a feladat minden pontját, méghozzá a lehető legjobban. Sok dolgom volt. Az egész űrutazás komoly munka. Gagarin hangsúlyozta: egyáltalán nem érzett egyedüllétet a világűrben. — Jól tudtam — mondotta —, hogy barátaim, az egész szovjet nép figyelemmel kíséri űrutazásomat. Szilárdan hittem, hogy a párt és a kormány mindig készen áll, hogy segítsen rajtam, ha bonyolult helyzetbe kerülök. Az első szovjet űrutas azután arról beszélt, hogy amikor elkövetkezett a súlytalanság állapota, nagyszerűen érezte magát. Valahogy minden könnyebb lett. Ez érthető — tette hozzá Gagarin —, a lábak, a kezek elvesztették súlyukat, a tárgyak úszkáltak a levegőben. Én magam sem ültem a kilátóablaknál, mint addig, hanem függtem a semmiben. Ebben az állapotban ettem is és ittam is, s mindez úgy ment végbe, ahogy a Földön. Aztán dolgoztam is ebben az állapotban — mondotta Gagarin — írtam, leírtam észrevételeimet. A kézírásom nem változott, bár ott nem volt semmi súlya a kezemnek, csak a noteszt kellett tartani, különben elrepült volna. Dolgoztam a rádióval, használtam a távírókulcsot. Mindez meggyőzött róla, a Gagarint megkérdezte a tudósító, milyennek látszik fölülről a Föld napos és éjszakai oldala, a Nap, a Hold, s a csillagok. Az első űrutas erről a következőket mondotta: a Föld napos oldala jól látható, élesen meg lehetett különböztetni a kontinensek körvonalait, a szigeteket, a nagy folyókat, a tavakat és a hegyeket. Amikor a Szovjetunió területe fölött repült, meg tudta különböztetni a szántóföldet a mezőtől. Azután így folytatta Gagarin: azelőtt nem emelkedhettem magasabbra 15 kilométernél. A szputnyik űrhajóról a lelátás természetesen rosszabb, mint repülőgépről, de jó érzés repülni űrhajón! A repülés közben saját szemeimmel láthattam — ez nekem adatott meg elsőnek —, hogy a Föld gömbölyű súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre. A súlytalanságból abba a helyzetbe, amikor a gravitáció ismét hat, fokozatos és könnyű volt az átmenet. A kezeimet, lábaimat az előbbi módon éreztem, csak éppen súlyuk lett, és nem lógtam a levegőben többé, hanem visszaültem a figyelő nyíláshoz. — Amikor visszafordultam a Föld felé — folytatta az űrutas —, nagyon örültem. Leszállás után nagyon melegen fogadtak a szovjet emberek. Könnyekig meghatott Nyikita Szergejevics Hruscsov távirata. Meghatott gondoskodása, figyelme, melegsége. A legnagyobb örömet pedig akkor éreztem, amikor Hruscsov és Brezsnyev elvtársakkal telefonon beszéltem. Szívből jövő hála és fiúi köszönet illeti Nyikita Szergejevicset azért a gondoskodásért, amit irántam tanúsított — emlékezik Gagarin. Következik: Hold, Mars, Venus A fiatal őrnagy magáról, életéről szólva elmondotta, hogy amikor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, az orenburgi repülőiskola növendéke volt. Azon a napon éppen MiG gépeken repültünk — mondotta. — A hír hallatára engem és elvtársaimat büszkeség töltött el. Büszkék voltunk a szovjet tudomány és technika győzelmére. Világos volt, hogy nincs távol az a nap, amikor ember repül az űrbe. De azért arra gondoltam, hogy ez körülbelül csak tíz év múlva történik meg. A valóságban még négy év sem telt el azóta. Természetesen, én is nagyon kívántam akkor, hogy megjárjam a világűrt, de nem mertem volna abban reménykedni, hogy én leszek az első űrutas. Mint Gagarin elmesélte, tanulmányi évei alatt két tantárgy érdekelte mindennél jobban: a fizika és a matematika. Hat évig a gzsatszki iskolában tanult, majd ipari tanuló lett, végül a szaratovi ipari technikumot végezte el kitűnő eredménnyel. Gagarin elmondotta, hogy Ciolkovszkij nevét először az iskolában hallotta. — Későbbi tanulmányaim során ez a név nagyon drága lett számomra és társaim számára is, igen sokat tanulmányoztuk munkáit — mondotta. — Elmondhatom, hogy A Földön kívül című munkájában Ciolkovszkij nagyon világosan megjósolta, amit én saját szemeimmel láthattam az űrrepülés alatt. Ciolkovszkij mindenki másnál világosabban látta azt a világot, amely a világűrbe felemelkedő ember szeme elé tárul. — Amikor elfoglaltam helyemet az űrhajóban — folytatta Gagarin őrnagy —, igazán nagy örömet éreztem. Boldog és büszke voltam, hogy én hajthatom végre ezt az űrrepülést. Ugyanakkor nagy felelősségérzet töltött el azért, hogy az űrben fogok repülni, ahol annyi ismeretlen dolog vár rám, de eltöltött a büszkeség érzése is, hogy népünk olyan hatalmas űrhajókat tudott építeni, amelyek eljuttatják az embert a világűrbe. A jövő terveiről az űrhajós pilóta a következőket mondotta: “ Egész életemet, minden munkámat, gondolatomat és érzésemet a világűr meghódítása tudományának akarom szentelni. Szeretnék eljutni a Venusra, meglátni, hogy mi rejtőzik felhőrétege alatt, megnézni a Mars bolygót és magam meggyőződni arról, hogy vannak-e rajta csatornák. A Hold már nem is olyan távoli szomszédunk. Úgy gondolom, nem is kell sokáig várnunk, hogy elrepüljünk a Holdig és a Holdra. Gagarin őrnagy, akit ma, csütörtökön neveztek ki elsőosztályú repülőnek, megjegyezte, hogy a szputnyik űrhajóban sokkal tovább is maradhatott volna. Az űrrepülés időtartamát azonban — mondotta — előre kidolgozott program határozta meg. Az űrhajóban jólesett a munka, közérzetem és hangulatom kitűnő volt. Az űrhajóban azonban csak addig maradhattam, amíg a feladat megkívánta — hangsúlyozta az űrhajós. Jurij Gagarin elmondotta, öröm töltötte el, amikor földet ért. Elsősorban azért örültem — jelentette ki —, hogy sikeresen hajtottam végre feladatomat. Amikor leereszkedtem, ezt a dalt énekeltem: »A haza hallja, a haza tudja ...« Jurij Gagarin elmondotta, hogy az űrrepülés előtt életének legjelentősebb eseménye az volt, amikor tavaly nyáron belépett a Szovjetunió Kom(Folytatás a 2. oldalon) Milyen színű a Föld? Meg kell mondanom — folytancssárga színt észleltem, eztatta —, hogy a látóhatár kő- után a láthatár kékké vált, de fölülről nagyon sajátságos majd elsötétült egészen a kő- és nagyon szép. Az átmenet a romfeketéig. Föld fényes felszínétől a vak- A Holdat nem láttam sötét, de csillagokkal pompá- mondotta Gagarin. — A Nazó égig, rendkívül szines. A póz viszont igen, s az a világ- Föld kékes színű és ettől a űrben nagyon sokkal fényehalványkéktől a mélyfeketéig sebbnek látszik, mint lenn a igény lenyűgöző és árnyalt az Földről. A csillagok is jól átmenet. Nem lehet szavakkal láthatók. Általában az égérzékeltetni! Amikor indulás bolt képe, az égitestek körventán kijutottam a Föld áonalai sokkal pontosabban kinyékából, a látóhatár akkor vehetők, mint a mi bolygónkmásféle volt. Először élénk na- ról. Függés a semmiben »Büszkék vagyunk, hogy az űr első utasa honfitársunk!« Moszkva egyik utcáján (Rádiókép - kiáltja az ujjongó tömeg MTI Külföldi Képszolgálat) Jurij Gagarin szovjet őrnagy — civilben (Rádiókép MTI Külföldi Képszolgálat) Ma délután: milliós nagygyűlés a Vörös téren