Népszava, 1961. május (89. évfolyam, 102–127. szám)

1961-05-09 / 108. szám

Az NDK nemzeti ünnepén Nemzeti ünnepe van ma a Német Demokratikus Köztár­saságnak. Tizenhat esztendő­vel ezelőtt, 1945. május 8-án a második világháború európai hadszínterein és magában ná­­ci­ Németországban is megsem­misült a fasizmus. Az embe­riséget megmentő világméretű küzdelemben a szovjet had­sereg­ hozta a legnagyobb ál­dozatokat, vívta a legvéresebb csatákat. S a fasizmus meg­semmisülésével a német nép történelmében új szakasz kez­dődött. Az ország egyik felé­ben azonnal megkezdődhetett a munka, hogy eltakarítva a romokat — s nemcsak házak, g­ várak romjait, hanem egy térben és szégyenben elpusz­tult, embertelen társadalmi rend romjait is — a német ma hozzálásson demokratikus, békeszerető országának felépí­téséhez. A történelmi fejlődés a Né­­met Demokratikus Köztársaság területén az emberiség jöven­dője, a világ békéje vonalán haladt: az Elbától keletre le­hetővé vált, hogy a német nép szakítson a reá és egész Euró­pára oly sok szenvedést hozó n­a­tarizmussal és imperializ­mussal, gyökerestől kiirtsa a fasizmust, megsemmisítse a porosz császári és a hitleri ideológia maradványait. Ma, tizenhat esztendővel 1945 má­jusa után a Német Demokra­tikus­­ Köztársaságban olyan államot tisztel a békeszerető világ, amely a demokrácia, a szocializmus és a béke esz­méinek jegyében alkot. Az Elbától nyugatra az an­gol, amerikai és francia impe­rializmus tevékeny közremű­ködésével viszont újjáéledt a német militarizmus és impe­rializmus. Az újrafelfegyver­­zés, az atomfelszerelés, a leg­­reakciósabb erők színpadra lé­pése, a revansizmus állami politikává avatása megmutat­ják, hogy milyen veszedelme­ket keltett életre a népi erők semmibe vétele, a nácikat tá­mogató monopóliumok megőr­zése, az elmaradt nácitlanítás. Az NSZK, számos politikai tettével, szinte örökösévé lett a tizenhat éve megsemmisí­tett hitleri államnak ... S éppen a német nép fel­­szabadulásának tizenhatodik évfordulóján látja a világ a maga jelentőségében a Német Demokratikus Köztársaság ke­letkezésének és létének törté­nelmi jelentőségét: az első né­met munkás, és paraszt állam az európai béke egyik fontos őrizője, a nyugatnémet milita­rizmus és imperializmus előtt álló szilárd, áthatolhatatlan és német gát; a békeszerető, szocializmus felé haladó né­pek nagy családjának meg­becsült, egyenjogú tagjt. Amikor a magyar nép tisz­ta szívvel kíván új sikereket nemzeti ünnepén a Német De­mokratikus Köztársaság népé­nek, ebben a jókívánságban az az őszinte óhaj a legerő­sebb, hogy az NDK az egész német nép javára és a béke javára dolgozva, erősítse a je­len és jövő vezető erejét, a szocialista világrendszert. Üdvözlet az NDK dolgozóinak Brutyó János, a Magyar Szakszervezetek Országos Taná­csa főtitkára táviratot intézett a Szabad Német Szakszervezeti Szövetséghez. A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa — így szól a távirat — a szervezett dolgozók nevében forró testvéri üd­vözletét és jókívánságait küldi hazájuknak a fasizmus alóli felszabadulása 16. évfordulója alkalmából a Német Demok­ratikus Köztársaság dolgozóinak, szakszervezeteinek, a szo­cializmusért, az egységes demokratikus Németországért, a világbékéért folyó harcban. Tizenhat évvel ezelőtt, 1945. május 8-án új korszak kez­dődött a német nép történelmében. A dicsőséges szovjet had­sereg a fasiszta német állam szétzúzásával megnyitotta az utat hazájuk békeszerető, demokratikus és szocialista fejlő­désének. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a párt ve­zetésével, a szakszervezetek aktív közreműködésével az el­múlt tizenhat év alatt győzelemre vitték a béke, a demokrá­cia, a szocializmus eszméit. Mi forrón üdvözöljük ezeket az eredményeket és meg vagyunk győződve arról, hogy ezek nagymértékben növelik a Szovjetunió vezette szocialista tábor erejét és egységét. Kívánjuk önöknek, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak, hogy érjenek el további új sikereket a szocia­lista népgazdaság fejlesztésében, a német nép életszínvona­lának emelésében, Németország békés egyesítése, a világbéke megvédése érdekében végzett munkájukban. Éljen a német és a magyar dolgozók megbonthatatlan barátsága és testvéri összefogása. Megszigorították néhány különösen veszélyes bűncselekmény üldözését a Szovjetunióban A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége úgy intéz­kedett, hogy a bíróságok ezen­túl halálos ítéletet is kiszab­hatnak az állami vagy társa­dalmi tulajdon különösen nagy mérvű megkárosításáért, valamint az üzletszerű pénz­­hamisításért. Golyó általi ha­lálra ítélhetők azok a vissza­eső bűnözők is, akik a bün­tetésvégrehajtó helyeken (bör­tön, munkatelep) megfélemlí­tik a javulás útjára lépett el­ítélteket, megtámadják az őr­séget, vagy ilyen céllal bűn­szövetkezetet szerveznek, il­letve abban részt vesznek. Az élet megmutatta, hogy a társadalmi nevelési módsze­rek kitűnően beváltak a meg­tévedt emberekkel szemben. Ám kíméletlen és éles harcot kell folytatni a javíthatatlan és megrögzött bűnözők ellen — írta Rugyenko főügyész az Izvesztyijában. Könnyűipari Szerelő és Épületkarbantartó V. VII., Nefelejts utca 6. azonnali belépésre felvesz vízvezeték és fűtésszerelő, festő, géplakatos, lemezlakatos, hőszigetelő, hideg-meleg burkoló, erőátviteli és automati­ka szerelésben jártas villanyszerelő, transzformátor állomás és kapcsolótéri szerelő szak­munkásokat és budapesti lakos segéd­munkásokat Jelentkezés: munkaerőgazdálkodáson Azonnalra felvessünk marós, szerelő­lakatos és horizontál­esztergályos szak­munkásokat férfi gép­munkásokat és segéd­munkásokat Fémáru és Szerszámgépgyár Budapest, IX., Soroksári út 160. MŰSZERÉSZ, ESZTERGÁLYOS, SZERKEZET-és GÉPLAKATOS szak­munkásokat valamint csökkent munkaké­pességű férfit ÖLTÖZŐŐRNEK FELVESZ GH.-DEJ HAJÓGYÁR xm., Váci Út 202. 1961. május T „Atomtámadás“ Kanadában Fülsiketítő szirénazúgás ver­te fel pénteken Ottawa és más kanadai városok, lakott terü­letek utcáit. A szirénazúgás azt adta hírül, hogy Kanadát »atomtámadás« érte. Miniszte­rek, magasrangú kormányhi­vatalnokok és tisztek a fővá­rosból különvonaton utaztak a biztos fedezékben elhelyezett főhadiszállásra. Hivatalos sze­mélyek­ szerint az atomriadó­nak az volt a célja, hogy meg­állapítsák: az államgépezet fennakadás nélkül tudja-e folytatni munkáját nagysza­bású atomtámadás után. Utasították a tűzszünetet ellenőrző háromhatalmi nemzetközi bizottságot: utazzék Laoszba .Mint a Reuter és a UPI je­lenti, Anglia indiai ügyvivője és Benegyiktov szovjet nagy­­követ szombaton jegyzéket adott át az indiai kormány­nak és ebben kérte, hogy a laoszi tűzszünetet ellenőrző háromhatalmi bizottság indul­jon Laoszba. A Reuter értesülése szerint a bizottság valószínűleg ma utazik Laoszba. Mint a Reuter közli, Sou­­vanna Phouma laoszi minisz­terelnök szombaton kijelen­tette, igen fontosnak tartja, hogy a tervezett időben meg­nyíljék a tizennégyhatalmi értekezlet. Hozzáfűzte, az érte­kezletnek még akkor is meg kell kezdődnie, ha kezdetben csak 5-6 ország vesz részt rajta. Hangoztatta, kívánatos len­ne, ha G­enfben a laoszi és a kambodzsai helyzetet együtte­sen tanulmányoznák, s fonto­lóra vennék egy semleges öve­zet megalakítását. Megjegyez­te azt is, nézete szerint a genfi értekezletnek nem sza­bad hozzájárulnia Kam­bodzsa távolmaradásához. Souvanna Phouma foglal­kozott a laoszi uralkodónak azzal a bejelentésével is, amely szerint állítólag hama­rosan új kormányt nevez ki. Közölte, hogy a király dönté­sét nem tekinti érvényesnek, mert az uralkodó kényszer hatására cselekedett, a törvé­nyes kormány pedig nem mondott le. Az SZVSZ és az UNESCO közös értekezlete Taskentben Három hétig tanácskozott Taskentben, az Üzbég SZSZK fővárosában a Szakszervezeti Világszövetség és az UNES­CO arról a kérdésről, hogyan lehetne elősegíteni a munká­sok képzését, kulturálódását. A delegátusok négy kontinens 24 országából érkeztek, hogy e kérdést megvitassák. Magyar részről Kolb József, a Szaktanács kulturális osz­tálya és Kaján László, a pe­dagógusszakszervezet képvise­lője vett részt a tanácskozá­sokon. A nemrég felszabadult országok képviselői előtt mindketten különösen arra a határtalan lehetőségre mutat­tak rá, amely a munkások és a nép hatalomra jutásával tárul fel. A záróokmányban a dele­gátusok egyhangúan mutattak rá arra, hogy mennyire fon­tos a katonai kiadások csök­kentése, a leszerelés megvaló­sítása, mert az így felszaba­duló összegeket a tudatlan­ság ellen, a kulturális színvo­nal emeléséért folytatott küz­delem céljaira lehetne fel­használni. A­ határozat felszó­lítja a munkásokat és az ér­telmiségieket, hogy teremtsék meg a cél érdekében az egy­séget, s felhívja a munkás­­osztályt, hogy törje meg a kapitalista országok uralkodó köreinek a monopolóliumát a kultúrában és a művelődés­ben. Az UNESCO tegye meg a lépéseket, hogy tevékeny­sége a kevéssé fejlett orszá­gokban is erősödjék, s keres­se az utakat a bizonyos álla­mokban mutatkozó fasiszta ideológiai áramlatok letöré­sére. Georg Auer Zeller tábornok André Zeller nyugalmazott francia tábornok, az algíri puccs négy vezetőjének egyi­ke szombaton jelentkezett az algíri rendőrparancsnoknál, miután előzőleg levélben be­jelentette megadási szándé­kát. Magyar idő szerint 14 órakor repülőgépen már út­nak is indították Párizsba, ahol Challe tábornokhoz ha­sonlóan őt is a Santé-börtön­be zárják. Zeller ellen köz­vetlenül jelentkezése után hi­vatalosan is vádat emeltek Mint a Reuter közli, Elie de Sant-Marc őrnagyot, aki a lázadás idején az idegenlé­gió ejtőernyős egységeinek helyettes parancsnoki tisztét látta el, és aki a puccsisták megadta magát megadása óta katonai őrizet­ben volt, szintén, hivatalosan vád alá helyezték. Három­­ tá­bornokot pedig, akik ellen a lázadásban való részvétel gyanúja merült fel, megfosz­tottak rangjuktól. A szökésben levő táborno­kokról, ezredesekről továbbra sincs megbízható értesülés. Madridban egy belga fasiszta újságíró, Pierre Joly hivata­los formában menedékjogot kért Sálán és csoportja, vala­mint Ortiz, az 1960 januári lázadás vezére számára Bel­gium ottani nagykövetségén. Spaak, az új belga kormány külügyminisztere elutasította a menedékjog megadását. NÉPSZAVA Hruscsov üdvözlő távirata Kennedyhez Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök szombaton a szovjet nép és a maga nevé­ben táviratban gratulált Ken­­nedynek,­az Egyesült Államok elnökének és az amerikai nép­nek Shepard kapitány sikeres rakétarepüléséhez.­­ A­ világűr meghódításá­ban elért legutóbbi kiváló tel­jesítmények korlátlan lehető­séget teremtenek arra, hogy az ember a haladás jegyében megismerje a természetet. Ké­rem, tolmácsolja szívélyes sze­­rencsekívánataimat Shepard pilótának — hangzik Hruscsov távirata. Kennedy holnap fogadja az amerikai rakétau­tast Hírügynökségi jelentések szerint Alan Shepard, a pén­teken végrehajtott amerikai űrrakétakísérlet rakétautasa, egyelőre a Grand Bahama­­szigeten levő amerikai légi­­támaszpont külön e célra be­rendezett egészségügyi megfi­gyelőjében tartózkodik. Az or­vosok véleménye szerint egészségi állapota kielégítő. Washingtoni értesülések szerint Shepard a kísérletre kiképzést kapott hat társával együtt , hétfőn repülőgépen Washingtonba utazik. Kenne­dy elnök ünnepélyes külsősé­gek között fogadja Shepar­­det, a Fehér Házban. Az el­nöki fogadás után Shepard, a washingtoni külügyminiszté­riumban rendezett és a tele­vízióban, valamint rádión közvetített sajtóértekezleten ismerteti rakétautazásának részleteit. Az Egyesült Államok sajtó­ja érthetően nagy lelkesedés­sel ír az első embert szállító amerikai rakéta kiröpítéséről. Az öröm megnyilvánulásai között azonban felbukkan a pénteki kísérlet összehason­lítása a Szovjetunió teljesít­ményével. A New York He­rald Tribune például megál­lapítja,­­nyilvánvalóan még sok hónapra lesz szükség, amíg amerikai űrhajós Ga­­garinéhoz hasonló eredményt ér el­. Az angol Daily Telegraph cikke hangsúlyozza: Az oro­szok egyetlen szökkenéssel ugrottak a világűrbe, az ame­rikaiak módszere sokkal las­súbb. A pénteki siker ellené­re az amerikaiak általában messze lemaradtak a Szovjet­unió mögött az űrrepülésben és a Szovjetunió jelentős po­litikai sikert is aratott el­sőbbségével. A Daily Mail ezt írja: — Az amerikaiak sikereik ellenére, sohasem hozták be az elszenvedett éveket, ami­dőn a Szovjetunió nagyobb és erősebb rakétáival kivívta a vezető szerepet. Gagarin neve már helyet kapott a tör­ténelem-tankönyvekben. # 80 politikai fogoly fegy­vert szerzett a Pena Hermo­­sa-i koncentrációs táborban, kitört az őrség gyűrűjéből és Brazíliába szökött. A Novos Ramos című brazil lap sze­rint a paraguayi táborok fog­lyait — a nőket és az aggo­kat is — rendszeresen kínoz­zák és napi 16 órát dolgoztat­ják. történik Kongóban?­ ­ A KONGÓI ÁRULÓK MA­RAKODÁSA A KONCERT, a­­ letartóztatások, cáfolatok, el­­­­lencáfolatok sorozata az egész­­ tragikus és bonyolult helyzet­­ ismét igazolja: Lumumbának X igaza volt. A jól fizetett nem­­­­zetközi ügynökök egymást­­ túllicitálva próbálják végre­­­ hajtani a nemzetközi impe­­r­rializmus politikai boszor­­­­kánykonyháiban kotyvasztott *terveket, közben időnként­­ egymással is hajba kapnak és ♦ az egésznek a kongói nép ♦ vallja kárát. ♦ Lumumba messzire látott, ♦ tudta, hogy a törzsi egyenet­♦ lenség, a széthúzás átkos­­ örökség Kongóban, de egy­­ olyan korszak velejárója,­­ amelyben a korlátokat mes­­­terségesen emelték magasba. A tartományi elválasztott­ság, a klikkek harca nem tör­ténelmi szükségszerűség. A kiút: belül nemzetté emelni a megosztott népet, kívül: be­leolvadni a haladó afrikai irányzatok áramába, egyesül­ni azokkal a törekvésekkel,­­ amelyek a fekete földrészt új­­ utakra vezetik. Ezt azonban­­ csak a gyarmatosítók nélkül­­ lehet megvalósítani.­­ A TRAGÉDIA LEGÚJABB­­ FEJEZETÉNEK GYÖKEREI : MESSZE ÁGAZNAK. Kasza­­,vubu és Csembe vetélkedése­inek egyik gyökere, hogy Ka­­itangában van a kongói bá­­­­nyakincsek háromnegyed ré­­­­sze. A tényleges katonai ha­­ ♦­­talmat gyakorló Mobutu és­­ Kaszavubu számára ily mó­­­­don Katanga különállása már­­ induláskor szálka volt. Ebben­­ a tartományban a főhatósá­­­­got lényegileg most is az­­ Union Miniére rézbánya­­ tröszt gyakorolja, végrehajtó­i közegként pedig külföldi szár­mazású és viszonylag nem­régen jött törzsfőnökök mű­ködnek. Az is valószínűnek látszik, hogy Csembe tovább akart lépni és ő akarta ke­zébe ragadni a politikai kez­deményezést Kongóban, elő­ször valamilyen laza konfö­derációra akarta rávenni ve­­télytársait, melynek élén azonban ő állt volna. Nem kérdéses, hogy Kasza­­vubunak is megvannak a bel­ga felső kapcsolatai, azonban más nyugati csoportok is be­leszólnak a játékba. Emlékez­tetnünk kell a tananarive-i értekezletre, melynek szálai nemcsak Brüsszelbe vezettek el. Hohlov szovjet szemleíró akkor állapította meg: »Leo­­poldville-ben két ,erős sze­mélyiség’ maradt, Timberla­­ke, amerikai nagykövet és Mobutu.« A NEMZETKÖZI SAJTÓ KOMMENTÁRJAI ARRÓL IS EMLÍTÉST TESZNEK, hogy kölcsönös összefüggés áll fenn Harriman tavaly szeptemberi és Williams ál­lamtitkár legutóbbi leopold­­ville-i látogatása között. Wil­liams annak idején leszögez­te, hogy az új amerikai kor­mány a Kongói Köztársaság­ban csak egy vezetőt ismer el. Harriman ugyanezt a té­telt hangoztatta, mivel az amerikai monopóliumoknak egy olyan bábra van szüksé­gük, amely az országon belül gyorsan és akadálytalanul végre tudja hajtani utasítá­saikat. Bizonyos jelek szerint a marakodás hátterében fran­cia érdekek is fellelhetők. Eredetileg az egykori Fran­cia Kongó elnökét, Fulbert Youlou abbét mozgósították, hogy a különböző kongói áru­lók valamelyikét nyerje meg a francia érdekek számára. Youlou akkor Kaszavubu ro­vására Csembe oldalára állt. Ezt a sakkhúzást túl nyíltan hajtotta végre és Párizs új megbízott után nézett. A vá­lasztás Ch­anana, madagasz­­kári elnökre esett, aki a fran­cia gyarmatosító politika egyik támaszának tekinthető. Ciranana ügyesebben dolgo­zott, mint a kiöregedett po­litikai hamiskártyás Youlou, állandóan hangoztatta semle­gességét, de közben mindent elkövetett, hogy francia meg­bízói politikai és gazdasági érdekeit szerephez juttassa Kongóban. NEM ÉRDEKTELEN AZ SEM, hogy megjelent a szín­téren az elmaradott országok felé egyre mohóbb érdeklő­déssel tekintgető nyugat­német nagytőke is. Kongóban maga Hermann Abs mozgósí­totta vezérkarát. A Deutsche Bank szövetségre lépett a So­­ciété Générale pénzügyi cso­porttal. Az utóbbi pedig az Union Miniére pénzügyi hát­terét jelenti. Ez a konszern egy év alatt Kongóból 28Q 300 tonna rezet, több mint 8000 tonna kobaltot (a világ ko­balt termelésének ez 75 szá­zaléka), 2900 uránkoncentrá­­tiumot és U0 000 kg ezüstöt, aranyat, rádiumot, germ­ániu­­mot és cadmiumot préselt ki. A következő láncszem a Deutsche Bank útján a Mor­gan tröszt és így ezen a vo­nalon is érezhető az amerikai tőke nyomása. Az elmondot­takból is kitűnik tehát, hogy Kongóban nagy a tét és ép­pen ezért késhegyig megy a küzdelem, a különböző nyu­gati tőkéscsoportok között. Pillanatnyi helyi kedvenceik vetélkedése nagymértékben ennek a csatározásnak a tük­röződése. A MARAKODÁS EGYIK TOVÁBBI JELENTŐS OKA, hogy a törvényes Gizenga­­kormány egyre inkább meg­erősíti helyzetét. Csőmbe pe­dig a saját portáján sem tu­dott »rendet« teremteni és így közvetve még inkább fo­kozta a veszélyt, hogy a Ka­szavubu—Mobutu-klikk hely­zete egyre ingatagabbá válik. Nem vitás az sem, hogy az ENSZ és mindenekelőtt Ham­marskjöld főtitkár gyászos szereplése is jó termőtalajt biztosított a kongói káosz ki­alakulásának. Hagyták, sőt, elősegítették Lumumba meg­gyilkolását. Ma már világos, hogy eközben nem csupán egyetlen ember fizikai létét semmisítették meg, hanem felidézték a rémuralom, a nyomor és a háború fantom­ját Kongó felett. A Biztonsá­gi Tanácsban a Szovjetunió gyors tettet sürgető követelé­seire mindig azzal válaszol­tak: »várjunk«. Ez a vára­kozó álláspont azoknak ked­vezett, akik előtt ismeretlen minden emberi és erkölcsi törvény, s nincs előttük más, csak a gazdasági haszon és a vérontás vad ösztöne. KASZAVURU, CSOMBE, KALONDZSI ÉS A TÖB­BIEK harcolnak egymás el­len, de mindenek előtt har­colnak a kongói nép ellen. S teszik ezt brüsszeli, párizsi, washingtoni és bonni megbí­zóik utasítására. Az esemé­nyek pillanatnyi kimenetele, a­ részletek alakulását ille­tően, ma még korai lenne­­ jós­lásokba bocsátkozni, bizonyos azonban, hogy végső fokon ezek a percemberkék el fog­nak tűnni az ébredő Afrika politikai porondjáról. Sümegi Endre

Next