Népszava, 1961. július (89. évfolyam, 154–179. szám)

1961-07-02 / 155. szám

Angol csapatok vonultak be Kuwaitba Az angol külügyminiszté­rium hivatalosan bejelentette, hogy szombaton angol csa­patok vonultak be Kuwaitba. A hírügynökségi jelentések szerint a csapatokat a kuwaiti uralkodó rendelkezésére bo­csátották. A külügyminiszté­rium közlése szerint az angol csapatmozdulatokról tájékoz­tatták Hammarskjöld ESTSZ- főtitkárt. A csapatok mind­addig Kuwaitban maradnak, amíg azt az ország uralkodó­ja kívánatosnak tartja. A csapatok (tengerészgya­logság) szombaton reggel, ma­gyar idő szerint 8.15 órakor, hadihajókon érkeztek meg Kuwait fővárosának kikötőjé­be. A kikötőbe érkezett ezen­kívül egy 22 000 tonnás angol repülőgépanyahajó is. A kuwaiti rádió közlése sze­rint az angol csapatokon kí­vül szaúd-arábiai katonaság is érkezik Kuwaitba. Abdulla Mulla államtitkár bejelentette, hogy Kurvait kérte a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívá­sát a »kuvaiti biztonságot és függetlenséget nyilvánvalóan veszélyeztető iraki fenyegeté­sek kivizsgálására«. Mint az MTI londoni tudó­sítója jelenti, az angol jobb­oldali sajtó már korábban je­lezte az angol csapatok beve­tését. A lapok azzal érveltek, hogy a válság alkalmat ad annak kipróbálásához, vajon az újfajta angol mozgékony stratégiai kötelékek eléggé erősek és hatékonyak-e a­­bozóttüzeknek­ nevezett kor­látozott háborúban. A Daily Express hozzáteszi: bizonyos, hogy Anglia harcol­ni fog kuvaiti olajérdekeltsé­gének védelmében. Az AP közlése szerint egy kuwaiti szóvivő sajtóértekez­leten hivatalosan bejelentette, hogy hazája »felkészült bár­milyen Irakból kiinduló táma­dás« visszaverésére. A szóvivő közölte, hogy fel­­fegyverzik a sivatagban élő törzseket, velük erősítik meg Kuwait egy dandárra becsül­hető haderejét. A közelmúltban olyan hí­rek terjedtek el, hogy Ku­waitba jordániai csapatok ér­keztek, illetve megérkezésük szombatra várható. Mint a Reuter jelenti, szombaton reg­gel a jordániai hadügyminisz­ter hivatalosan megcáfolta e híreket. A MEN hírügynökség tájé­koztatása szerint Hatem, az Egyesült Arab Köztársaság ál­lamminisztere közölte, kormá­nya olyan értesüléseket ka­pott, hogy iraki csapatok vo­nulnak Kuwait határai felé. Hozzáfűzte, hogy az EAK kor­mánya gondosan figyelemmel kíséri a fejleményeket, de ugyanakkor bízik benne, hogy a viszály békésen rendeződik. UPI-jelentés szerint a tu­niszi kormány szombaton újabb nyilatkozatban jelentet­te be, támogatja Kuwait füg­getlenségét. Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken újságíróknak kije­lentette, Irak két napja tájé­koztatta az Egyesült Államo­kat: »csak békés eszközöket« óhajt alkalmazni kuvaiti igé­nyének érvényesítésére. A szó­vivő elmondotta még, hogy az amerikai külügyminisztérium vezető munkatársai csütörtö­kön beható eszmecserét foly­tattak Irak washingtoni nagy­követével a kuvaiti helyzet­ről. ­s FLN felhívására sztrájkok és tüntetések Algériában Az algériai ideiglenes kormány elutasítja az ország felosztásának párizsi tervét Az algériai ideiglenes kor­mány szóvivője pénteken este ismertette kormányának nyi­latkozatát az Algéria felosztá­sára irányuló párizsi tervek­ről. A kormány nyilatkozata hangsúlyozza, hogy ez a terv tényleges veszélyt jelent Al­géria, a Maghreb és egész Af­rika jövőjére. A terv célja az, hogy Algériában francia szu­verenitás alatt álló övezeteket létesítsen azzal az ürüggyel, hogy megvédjék és biztosít­sák az európai érdekeket Al­gériában. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ez algériai ideiglenes kormány minden eszközzel szembeszáll Algéria felosztá­sának tervével. Július 5-ét, szerdát, az algériai ideiglenes kormány az ország felosztása elleni tiltakozás nemzeti nap­jává nyilvánítja. Ugyanakkor felhívja az összes baráti né­peket, és kormányokat, hogy kézzel fogható tettekkel adják tanúbizonyságát az algériai nép harcával való szolidaritá­sunknak — fejeződik be a nyilatkozat Július 5., mint ismeretes, a francia gyarmati uralom kez­detének 131. évfordulója, 1830. július 5-én foglalták el a fran­cia csapatok Algériát. Szombaton reggel megbé­nult az élet Algír és Oran városában: a muzulmán ke­reskedők lehúzták üzleteik redőnyét, az autóbuszközleke­dés leállt az arab személyzet sztrájkja következtében. Az Algériai Felszabadítási Front felhívására az ország muzul­mán lakossága egyöntetűen kinyilvánította akaratát: kö­veteli a tárgyalások folytatád­­sát és elutasítja Algéria fel-­­osztásának de Gaulle-féle ter­­­vét. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a helyzet ha­marosan kiéleződött: az utcá­kon több nagy városban is arab tüntetők jelentek meg, sok helyütt az FLN zöld-fehér zászlajával. Másutt a tüntető­ket fiatal lányok vezették fehér ingben és zöld szoknyában. Algír egyik arab negyedében a rendőrség fegyverét hasz­nálta a tüntetők ellen, nem hivatalos jelentések szerint az összetűzésnek három halottja volt és többen megsebesültek. A rohamrendőrség a város más részeiben 25 embert le­tartóztatott és több zöld-fehér, zászlót kobozott el. Tüntetésekről, összetűzések­ről érkeznek jelentések Algé­ria más városaiból is. A francia hatóságok később elismerték, hogy az arabok sztrájkja csaknem teljes Al­gírban és Oránban. Csaknem megbénult az élet a kikötők­ben is. A hírügynökségi jelentések szerint mindez csupán előjá­téka a július 5-ére várható nagy tüntetéseknek. Szakképzett kereskedőket zöldség-gyümölcs szakmá­ban árudavezetői-eladói munkakörben felveszünk Jelentkezés: Földművesszövetkezetek Budapesti Értékesítő Vállalata Bp., IX., Nagy­vásártelep földszint 8. Minden hétfőn és csütörtökön fél 8—12 óráig 1961. július 2 „Bonn megkezdte az idegháborút a békeszerződés ellen“ Az MTI berlini tudósítója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin közvéleménye érdeklődésének előterében jelenleg a két né­met állam legfőbb államha­talmi szerve elnökének pén­teki megnyilatkozása áll. Dr. Eugen Gerstenmaier, Nyugat-Németország szövetsé­gi gyűlésének elnöke pénteken nyilatkozatot olvasott fel, amelyben visszautasította a Szovjetunió kormányának és az NDK kormányának a né­met békeszerződés megkötésé­ről és Nyugat-Berlin kérdésé­nek rendezéséről szóló konst­ruktív javaslatait. Ugyanak­kor követelte, hogy a várható tárgyalások témája az egykori német birodalom határainak kérdése legyen. Dr. Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztár­saság népi kamarájának elnö­ke még péntek este elmondta véleményét az NDK rádiójá­ban, hangoztatta:­­a bonni ál­lam hatalmasai jól tudják, hogy a német békeszerződés megkötésére és Nyugat-Berlin helyzetének normalizálására vonatkozó szovjet javaslatok elfogadása eddigi fegyverkezé­si politikájuknak, háborús ké­szülődésüknek és a Bundes­wehr atomfegyverekkel való felszerelésének a végét jelen­tené. Ezért ellenzik e javasla­tok elfogadását Bonn uralkodó körei és a mögöttük álló né­met iparmágnások.« »Más sza­vakkal­ arról van szó, hogy Bonn megkezdte a nagy ideg­háborút a békeszerződés el­len« — mondotta Dieckmann hozzáfűzve, hogy ez a »hábo­rú« is kudarcra van ítélve. Megemlítette: az NDK kor­mánya Németország békés újraegyesítése érdekében 1949 óta eddig pontosan 149 javas­latot terjesztett az NSZK kor­mánya elé, 1952-ben pedig in­dítványozta, hogy a fenti kér­désben tartsanak szabad vá­lasztásokat a két német ál­lamban. »Bonn azonban — fűzte tovább a szót a népi ka­mara elnöke — összes javas­latainkat visszautasította.« Dieckmann hangoztatta: a Szovjetunió kormányának em­lékirata, amelyet Hruscsov Bécsben nyújtott át Kennedy elnöknek, ismét javasolta a békés újraegyesítést, mégpe­dig a két német állammal kö­tendő békeszerződés alapján. Ilyen vonatkozású nyugati ja­vaslatok ez idő szerint egy­szerűen nincsenek. Dieckmann határozottan kijelentette: ar­ról természetesen sem ma, sem pedig holnap nem lehet szó, hogy feladják az NDK ed­digi vívmányait. »A német békeállam népének politikai és erkölcsi egysége, amely az utóbbi évek szellemi forra­dalmának eredményeként jött létre, legújabb történelmünk legfontosabb ténye« — állapí­totta meg Dieckmann. Rendőr az égben Ki gondolta volna akár csak egy évtizeddel ezelőtt is, hogy a világmindenségre bejelentik igényüket a kémek is. Az amerikai kémek, akik műszereiket felküldik az égbe — nem égi, hanem földi titkok megfejtésére. Az már csak természe­tes, hogy mint azt mi a jó amerikai kémektől el is várjuk, nemcsak a földiek, hanem égi társaik is elég gyakran ►►le­buknak«. Ez sem riasztja el azokat, akik már a légben is áldatlan földi körülmények megteremtésén fáradoznak. A Holdat amerikai katonai támaszponttá kell tenni — íme az egyik olyan terv, amelynek szerzői szerint elkerülhetetlen, hogy a kozmosz harctérré változzon. A Life című amerikai hetilap már nemcsak tudósok, de katonák számára is «hasz­nos« elgondolásokról számol be. Az egyik: a «rendőr-űrhajó«. Feladata nem az égi közlekedés zavartalanságának biztosítása, s nem is az esetleges sztrájkok leverése. Még ennél is való­­szerűtlenebb feladattal kellene megbirkóznia: az égi őrszolgá­lattal. Kitől kell megvédenie az amerikai honpolgárt a csilla­gok között? A válasz igen egyszerű: az ellenség titkos és fé­lelmetes fegyvereitől, amelyekre le kellene csapnia. Bizonnyal a földi agressziós tervek szerzőitől tanulták az égi tervek fantasztái is, hogy ne engedjék magukat befolyá­solni a tényektől. Mit számít az, hogy az űrben nem kering «ellenséges fegyver«, s hogy az amerikai égi rendőr legfel­jebb csak az amerikai égi kémeket kísérhetné be rendbontás címén az amerikai égi őrszobára. A tervet összeállították és propagálják. Csak úgy, mint egy nem kevésbé «zseniális« el­gondolást egy olyan űrhajóról, amelyet kis nukleáris tölte­tekkel hoznának mozgásba. «Ez az űrhajó «nagy teherbíró­­képességgel rendelkezik majd és a mostani bombázógépek nagyobb egységét helyettesítheti.­ Egyelőre ez még mind csak terv, és bizonyosak vagyunk benne, hogy az is marad. Egyébként két amerikai pilota a közelmúltban egy különleges készülékben 17 napot töltött olyan körülmények között, mint amilyenekkel a leendő ná­d­­utasoknak kell majd előreláthatóan megbirkózniuk. A két tiszt közül az egyik mozdulatlanságra kárhoztatott­ helyzetben spanyolul tanult, a másik könyvet olvasott a tőzsdei siker titkáról. Helyesebb lenne, ha az égi tervek földi szerzői az eget a gagarinok és shepardok tudományt szolgáló űrutazásainak en­gednék át és felhagyva képtelen elképzeléseikkel, megmarad­nának ők is a spanyol nyelvnél és a tőzsdénél. . . Számukra mindkettő lényegesen könnyebben megközelíthető, mint a Hold. . .­­ (barabas) Kocsa Popovics jugoszláv külügyi államtitkár hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik Kocsa Popovics, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság külügyi államtitkára jú­lius 7-én hivatalos látoga­tásra a Szovjetunióba érkezik. Utazása összefüggésben áll a jugoszláv és a szovjet kor­mánynak Popovics és Gromi­­ko külügyminiszter csereláto­gatására vonatkozó megállla­­podásával. ­ Olaszország százezer kis­kereskedelmi alkalmazottja kezdett pénteken 48 órás bér­sztrájkot. Ugyanaznap lépett sztrájkba 48 000 kórházi, pos­tai és közüzemi alkalmazott is. Egyre hevesebb harcok Angolában A gyarmatosítók már Luandában sem érzik magukat biztonságban Salazar ,,makacskodik“ Angolában a felkelők szünet nélkül támadják a gyarmati hadsereget és érzékeny vesz­teségeket okoznak a nagy számbeli fölényben levő por­tugál katonaságnak. Most már egyre több hírügynökség utal arra, meghiúsult a gyarmato­sítóknak az a reménye, hogy a száraz időszak beálltával »véget vetnek« a népi felsza­badító mozgalomnak. Heves összecsapásokról ér­keznek jelentések Pango Alu­­quem és Quibaxe térségéből is. Még a Lusitania portugál hírügynökség is kénytelen el­ismerni, hogy a gyarmatosítók számos katonát veszítettek. Az AFP legújabb jelentésé­ből kitűnik, hogy a portugá­lok most már Luandában, a gyarmat fővárosában sem ér­zik magukat biztonságban. A katonaság és a gyarmati rend­őrség egyre-másra átfogó ház­kutatásokat tart Luanda afri­kai negyedeiben. Salazar portugál diktátor pénteken beszédet mondott a lisszaboni parlamentben. Is­mét azt hangoztatta, kormá­nya semmi esetre sem egye­zik bele Angola függetlensé­gébe. NÉPSZAVA M­egesúsult évforduló Mobutu és Csembe zsoldosainak díszszemléje Leopoldville-ben Leopolville-ben pénteken csak Mobutu zsoldosainak nagyszabású katonai dísz­szemléje emlékeztette a kon­góiakat, hogy egy éve, 1960. július 1-én alakult meg a Kongói Köztársaság. A terrorcselekményeikről hírhedtté vált zsoldossereg alakulatai — Kongó függet­lenségének megcsúfolására — belga és amerikai indulók hangjaira vonultak el a dísz­tribün előtt, amelyen Kasza­­vubu mellett láthatók voltak az ENSZ kongói képviseleté­nek vezetői. A menet élén a Katangából erre az alkalomra repülőgépen Leopoldville­­be szállított Csombe-csend­­őrök haladtak, majd a zsol­dosok és nehézfegyverzetük — tankok, tábori ütegek, lég­elhárító ágyúk, páncélos ko­csik és amerikai csapatszállí­tó kocsik — egyórás felvonu­lása következett. z Észtországban sügérből, an­golnából és tokból főzik a ha­lászlét. Ezenfelül abban kü­lönbözik a szegedi halászlé­től, hogy nem paprikával, ha­nem erős fekete borssal íze­sítik, fűszerezik. Ezt az ismeretünket Pärnu­­ban, a Tallintól 120 kilomé­ternyire fekvő tengerparti üdülő- és fürdőhelyen sze­reztük. Az ott működő »Jah­­ta« halászati kolhoz vendégei­ként motoros halászhajón sé­tautat tettünk a Rigai-öböl­ben. A fedélzet közepén nagy kondérban fortyogott a jó­fajta eledel, s miközben a szo­kásnak megfelelően közös tál­ból falatoztunk és poharazgat­­tunk, az észt halászok életük­ről mindennapi munkájukról beszéltek. Antsu elvtárs, a díszokle­véllel, vándorzászlóval és kü­lönböző kiállítási érmekkel ki­tüntetett kolhoz elnöke el­mondta, hogy a päruui halá­szok az 1940-ig tartott bur­­zsoá­ világban és az Észt Szov­jet Köztársaság létrejöttét kö­vető háborús években nehe­zen tengették életüket. A ren­delkezésükre álló primitív ter­melőeszközök, az egyszerű la­dikok és kisméretű hálók miatt csak csekély volt a zsákmány és ezzel a kereset. Makacs kezdeti ellenállás után, 1948-ban végre megjött a jobbik eszük és a »Jahta« halászati kolhozban szövet­keztek. A szovjet állam két részletben 280 000 rubeles köl­csönnel sietett segítségükre. Ezen motorcsónakokat és ki­lométer hosszú hálókat vásá­roltak. Hamarosan megkezdő­dött a nagyüzemi termelés. A szövetkezet, amelynek ma 97 tagja van, a Szovjetunió leg­ismertebb és legelismertebb millomos kolhozai közé tar­tozik. Bankban elhelyezett tartaléktőkéje egymillió új ru­bel (14 millió forint). A tagok havonta 200—200 új rubelt (2800 forintot) kapnak kéz­hez. A »Jahta« évi termelési terve 750 000 méter mázsa sü­gér és tok, valamint két ton­na angolna (ebből a halból viszonylag kevés van a hideg vizű Rigai-öbölben). A kolhoz 1960-ban közel 300 százalékra teljesítette a tervet. A halászok fiai már álta­lában egyetemet végeznek. Egy részük mérnöki, doktori oklevéllel a tarsolyában visz­­szatér a kolhozba, mert ott jobb a kereset. Természetesnek találtuk, hogy Antsu levtárs pohárkö­szöntői végén vendégein kí­vül a szovjet államot és an­nak népi politikáját éltette. * Az észt és a magyar népet a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó anyanyelve révén ro­koni kötelékek fűzik egymás­hoz. Az észtek beszédéből ennek ellenére úgyszólván semmit sem értettünk meg és eszmecseréinket orosz nyelven folytattuk. Meggyőződtünk ró­la, hogy az Észt Szovjet Köz­társaságban nemcsak az ösz­­szehasonlító nyelvészet műve­lői, hanem a legszélesebb ré­tegek képviselői is ápolják és fejlesztik a velünk, magyarok­kal való kapcsolatukat. Tallinban egy idő óta élénk tevékenységet fejt ki az Észt —Magyar Baráti Társaság, amely figyeli, tanulmányozza és népszerűsíti a Magyar Nép­­köztársaság gazdasági, szociá­lis és kulturális eredményeit. A búcsúvacsorán, amelyen Tallinból való elutazásunk előtt vettünk részt, megjelent J. Green elvtárs (a név fone­tikusan olvasandó), az Észt Szovjet Köztársaság minisz­terelnökhelyettese, az Észt— Magyar Baráti Társaság elnö­ke. Látható büszkeséggel be­szélte el nekünk, hogy a tár­saság létszáma az utóbbi idő­ben jelentősen megnövekedett. Az Észt-Magyar Baráti Tár­saság munkáját elsősorban kollektív tagokra, tehát üze­mekre, vállalatokra, testüle­tekre építik. A társaságnak jelenleg 40 kollektív tagja van. Ezek összesen körülbelül 150 000 embert foglalkoztat­nak. Elmondta még Green elvtárs, hogy Tallinban és a vidéki városokban gyakran rendeznek magyar tárgyú elő­adásokat és kiállításokat. Eze­ket a rendezvényeket általá­ban őszinte érdeklődéssel lá­togatja a közönség. * Észtország népe mindössze 1,2 millió lelket számlál. Két­százötvenezren a fővárosban, Tallinban laknak. A festői szépségű főváros több pont­ján évszázados bástyák, erődí­tések emelkednek a magasba és különböző más védelmi be­rendezések láthatók. Ennek az a magyarázata, hogy Észtor­szág viharos történelme során gyakran volt hódító támadá­sok célpontja és áldozata. Tallin és környéke több ízben került dán és svéd kézre, az orosz cárok birtokába. A ma­­gára hagyatott kis nép nem tudta megvédeni magát. Ezt a lehetőséget csak 1940-ben szerezte meg, amikor önálló szovjet köztársaságként a Szovjetunióhoz csatlakozott. Igaz, a második világháború pusztító hullámai két ízben is végigzúdultak Észtországon. A kegyetlen német fasiszta be­tolakodók az észt szovjet ha­zafiak megkínzásán felül 16 milliárd rubel anyagi kárt okoztak. Annak érzékeltetésé­re, hogy ez ott mennyi pénz, felemelíthető, hogy az Észt Szovjet Köztársaság 1960. évi költségvetésének egész össze­ge egymilliárd rubel volt. Az ország a reakció magasztalta tőkés ál-függetlenség viszo­nyai között talán sohasem tudta volna kiheverni ezeket a szörnyűséges csapásokat. Szovjet-Észtország azonban a többi szovjet köztársaság, az egész szovjet nép segítsége révén hamarosan pótolta a károkat, a romok helyén új lakóházakat és üzemeket emelt. Ennek legbeszédesebb bizonyítéka, hogy az Észt Szovjet Köztársaság ipari ter­melése ma tizenkétszer akko­ra, mint az 1940 előtti tőkés­rendszerű Észtországban volt. Az észt nép szocialista for­radalmát kultúrforradalom követte, amely magasra emel­te a múlt haladó szellemi ha­gyományait és széles meder­be terelte az új észt tudo­mányt és művészetet. Az or­szág ma az észt nyelvű alsó-, közép- és felsőfokú taninté­zetek, továbbá magas színvo­nalú kultúrintézmények sűrű hálózatával rendelkezik. Hadd írjak ide egyetlen adatot, amely őszintén szólva, ben­nünket is meglepett: az Észt Szovjet Köztársaság az isko­lai tanulók és főiskolai hall­gatók arányszámát illetően a legelső helyen áll a világon. Az észt nép új és gazdag életének védelmére nem emel többé bástyákat és erődítése­ket, hanem gondosan és lelke­sen továbbépíti testvéri szö­vetségét a Szovjetunió többi népével. Vozári Dezső Útijegyzetek a Szovjetunióból (II.) Észt rokonaink közt

Next