Népszava, 1961. július (89. évfolyam, 154–179. szám)
1961-07-02 / 155. szám
Angol csapatok vonultak be Kuwaitba Az angol külügyminisztérium hivatalosan bejelentette, hogy szombaton angol csapatok vonultak be Kuwaitba. A hírügynökségi jelentések szerint a csapatokat a kuwaiti uralkodó rendelkezésére bocsátották. A külügyminisztérium közlése szerint az angol csapatmozdulatokról tájékoztatták Hammarskjöld ESTSZ- főtitkárt. A csapatok mindaddig Kuwaitban maradnak, amíg azt az ország uralkodója kívánatosnak tartja. A csapatok (tengerészgyalogság) szombaton reggel, magyar idő szerint 8.15 órakor, hadihajókon érkeztek meg Kuwait fővárosának kikötőjébe. A kikötőbe érkezett ezenkívül egy 22 000 tonnás angol repülőgépanyahajó is. A kuwaiti rádió közlése szerint az angol csapatokon kívül szaúd-arábiai katonaság is érkezik Kuwaitba. Abdulla Mulla államtitkár bejelentette, hogy Kurvait kérte a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását a »kuvaiti biztonságot és függetlenséget nyilvánvalóan veszélyeztető iraki fenyegetések kivizsgálására«. Mint az MTI londoni tudósítója jelenti, az angol jobboldali sajtó már korábban jelezte az angol csapatok bevetését. A lapok azzal érveltek, hogy a válság alkalmat ad annak kipróbálásához, vajon az újfajta angol mozgékony stratégiai kötelékek eléggé erősek és hatékonyak-e abozóttüzeknek nevezett korlátozott háborúban. A Daily Express hozzáteszi: bizonyos, hogy Anglia harcolni fog kuvaiti olajérdekeltségének védelmében. Az AP közlése szerint egy kuwaiti szóvivő sajtóértekezleten hivatalosan bejelentette, hogy hazája »felkészült bármilyen Irakból kiinduló támadás« visszaverésére. A szóvivő közölte, hogy felfegyverzik a sivatagban élő törzseket, velük erősítik meg Kuwait egy dandárra becsülhető haderejét. A közelmúltban olyan hírek terjedtek el, hogy Kuwaitba jordániai csapatok érkeztek, illetve megérkezésük szombatra várható. Mint a Reuter jelenti, szombaton reggel a jordániai hadügyminiszter hivatalosan megcáfolta e híreket. A MEN hírügynökség tájékoztatása szerint Hatem, az Egyesült Arab Köztársaság államminisztere közölte, kormánya olyan értesüléseket kapott, hogy iraki csapatok vonulnak Kuwait határai felé. Hozzáfűzte, hogy az EAK kormánya gondosan figyelemmel kíséri a fejleményeket, de ugyanakkor bízik benne, hogy a viszály békésen rendeződik. UPI-jelentés szerint a tuniszi kormány szombaton újabb nyilatkozatban jelentette be, támogatja Kuwait függetlenségét. Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken újságíróknak kijelentette, Irak két napja tájékoztatta az Egyesült Államokat: »csak békés eszközöket« óhajt alkalmazni kuvaiti igényének érvényesítésére. A szóvivő elmondotta még, hogy az amerikai külügyminisztérium vezető munkatársai csütörtökön beható eszmecserét folytattak Irak washingtoni nagykövetével a kuvaiti helyzetről. s FLN felhívására sztrájkok és tüntetések Algériában Az algériai ideiglenes kormány elutasítja az ország felosztásának párizsi tervét Az algériai ideiglenes kormány szóvivője pénteken este ismertette kormányának nyilatkozatát az Algéria felosztására irányuló párizsi tervekről. A kormány nyilatkozata hangsúlyozza, hogy ez a terv tényleges veszélyt jelent Algéria, a Maghreb és egész Afrika jövőjére. A terv célja az, hogy Algériában francia szuverenitás alatt álló övezeteket létesítsen azzal az ürüggyel, hogy megvédjék és biztosítsák az európai érdekeket Algériában. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ez algériai ideiglenes kormány minden eszközzel szembeszáll Algéria felosztásának tervével. Július 5-ét, szerdát, az algériai ideiglenes kormány az ország felosztása elleni tiltakozás nemzeti napjává nyilvánítja. Ugyanakkor felhívja az összes baráti népeket, és kormányokat, hogy kézzel fogható tettekkel adják tanúbizonyságát az algériai nép harcával való szolidaritásunknak — fejeződik be a nyilatkozat Július 5., mint ismeretes, a francia gyarmati uralom kezdetének 131. évfordulója, 1830. július 5-én foglalták el a francia csapatok Algériát. Szombaton reggel megbénult az élet Algír és Oran városában: a muzulmán kereskedők lehúzták üzleteik redőnyét, az autóbuszközlekedés leállt az arab személyzet sztrájkja következtében. Az Algériai Felszabadítási Front felhívására az ország muzulmán lakossága egyöntetűen kinyilvánította akaratát: követeli a tárgyalások folytatádsát és elutasítja Algéria fel-osztásának de Gaulle-féle tervét. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a helyzet hamarosan kiéleződött: az utcákon több nagy városban is arab tüntetők jelentek meg, sok helyütt az FLN zöld-fehér zászlajával. Másutt a tüntetőket fiatal lányok vezették fehér ingben és zöld szoknyában. Algír egyik arab negyedében a rendőrség fegyverét használta a tüntetők ellen, nem hivatalos jelentések szerint az összetűzésnek három halottja volt és többen megsebesültek. A rohamrendőrség a város más részeiben 25 embert letartóztatott és több zöld-fehér, zászlót kobozott el. Tüntetésekről, összetűzésekről érkeznek jelentések Algéria más városaiból is. A francia hatóságok később elismerték, hogy az arabok sztrájkja csaknem teljes Algírban és Oránban. Csaknem megbénult az élet a kikötőkben is. A hírügynökségi jelentések szerint mindez csupán előjátéka a július 5-ére várható nagy tüntetéseknek. Szakképzett kereskedőket zöldség-gyümölcs szakmában árudavezetői-eladói munkakörben felveszünk Jelentkezés: Földművesszövetkezetek Budapesti Értékesítő Vállalata Bp., IX., Nagyvásártelep földszint 8. Minden hétfőn és csütörtökön fél 8—12 óráig 1961. július 2 „Bonn megkezdte az idegháborút a békeszerződés ellen“ Az MTI berlini tudósítója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin közvéleménye érdeklődésének előterében jelenleg a két német állam legfőbb államhatalmi szerve elnökének pénteki megnyilatkozása áll. Dr. Eugen Gerstenmaier, Nyugat-Németország szövetségi gyűlésének elnöke pénteken nyilatkozatot olvasott fel, amelyben visszautasította a Szovjetunió kormányának és az NDK kormányának a német békeszerződés megkötéséről és Nyugat-Berlin kérdésének rendezéséről szóló konstruktív javaslatait. Ugyanakkor követelte, hogy a várható tárgyalások témája az egykori német birodalom határainak kérdése legyen. Dr. Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke még péntek este elmondta véleményét az NDK rádiójában, hangoztatta:a bonni állam hatalmasai jól tudják, hogy a német békeszerződés megkötésére és Nyugat-Berlin helyzetének normalizálására vonatkozó szovjet javaslatok elfogadása eddigi fegyverkezési politikájuknak, háborús készülődésüknek és a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszerelésének a végét jelentené. Ezért ellenzik e javaslatok elfogadását Bonn uralkodó körei és a mögöttük álló német iparmágnások.« »Más szavakkal arról van szó, hogy Bonn megkezdte a nagy idegháborút a békeszerződés ellen« — mondotta Dieckmann hozzáfűzve, hogy ez a »háború« is kudarcra van ítélve. Megemlítette: az NDK kormánya Németország békés újraegyesítése érdekében 1949 óta eddig pontosan 149 javaslatot terjesztett az NSZK kormánya elé, 1952-ben pedig indítványozta, hogy a fenti kérdésben tartsanak szabad választásokat a két német államban. »Bonn azonban — fűzte tovább a szót a népi kamara elnöke — összes javaslatainkat visszautasította.« Dieckmann hangoztatta: a Szovjetunió kormányának emlékirata, amelyet Hruscsov Bécsben nyújtott át Kennedy elnöknek, ismét javasolta a békés újraegyesítést, mégpedig a két német állammal kötendő békeszerződés alapján. Ilyen vonatkozású nyugati javaslatok ez idő szerint egyszerűen nincsenek. Dieckmann határozottan kijelentette: arról természetesen sem ma, sem pedig holnap nem lehet szó, hogy feladják az NDK eddigi vívmányait. »A német békeállam népének politikai és erkölcsi egysége, amely az utóbbi évek szellemi forradalmának eredményeként jött létre, legújabb történelmünk legfontosabb ténye« — állapította meg Dieckmann. Rendőr az égben Ki gondolta volna akár csak egy évtizeddel ezelőtt is, hogy a világmindenségre bejelentik igényüket a kémek is. Az amerikai kémek, akik műszereiket felküldik az égbe — nem égi, hanem földi titkok megfejtésére. Az már csak természetes, hogy mint azt mi a jó amerikai kémektől el is várjuk, nemcsak a földiek, hanem égi társaik is elég gyakran ►►lebuknak«. Ez sem riasztja el azokat, akik már a légben is áldatlan földi körülmények megteremtésén fáradoznak. A Holdat amerikai katonai támaszponttá kell tenni — íme az egyik olyan terv, amelynek szerzői szerint elkerülhetetlen, hogy a kozmosz harctérré változzon. A Life című amerikai hetilap már nemcsak tudósok, de katonák számára is «hasznos« elgondolásokról számol be. Az egyik: a «rendőr-űrhajó«. Feladata nem az égi közlekedés zavartalanságának biztosítása, s nem is az esetleges sztrájkok leverése. Még ennél is valószerűtlenebb feladattal kellene megbirkóznia: az égi őrszolgálattal. Kitől kell megvédenie az amerikai honpolgárt a csillagok között? A válasz igen egyszerű: az ellenség titkos és félelmetes fegyvereitől, amelyekre le kellene csapnia. Bizonnyal a földi agressziós tervek szerzőitől tanulták az égi tervek fantasztái is, hogy ne engedjék magukat befolyásolni a tényektől. Mit számít az, hogy az űrben nem kering «ellenséges fegyver«, s hogy az amerikai égi rendőr legfeljebb csak az amerikai égi kémeket kísérhetné be rendbontás címén az amerikai égi őrszobára. A tervet összeállították és propagálják. Csak úgy, mint egy nem kevésbé «zseniális« elgondolást egy olyan űrhajóról, amelyet kis nukleáris töltetekkel hoznának mozgásba. «Ez az űrhajó «nagy teherbíróképességgel rendelkezik majd és a mostani bombázógépek nagyobb egységét helyettesítheti. Egyelőre ez még mind csak terv, és bizonyosak vagyunk benne, hogy az is marad. Egyébként két amerikai pilota a közelmúltban egy különleges készülékben 17 napot töltött olyan körülmények között, mint amilyenekkel a leendő nádutasoknak kell majd előreláthatóan megbirkózniuk. A két tiszt közül az egyik mozdulatlanságra kárhoztatott helyzetben spanyolul tanult, a másik könyvet olvasott a tőzsdei siker titkáról. Helyesebb lenne, ha az égi tervek földi szerzői az eget a gagarinok és shepardok tudományt szolgáló űrutazásainak engednék át és felhagyva képtelen elképzeléseikkel, megmaradnának ők is a spanyol nyelvnél és a tőzsdénél. . . Számukra mindkettő lényegesen könnyebben megközelíthető, mint a Hold. . . (barabas) Kocsa Popovics jugoszláv külügyi államtitkár hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkára július 7-én hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. Utazása összefüggésben áll a jugoszláv és a szovjet kormánynak Popovics és Gromiko külügyminiszter cserelátogatására vonatkozó megálllapodásával. Olaszország százezer kiskereskedelmi alkalmazottja kezdett pénteken 48 órás bérsztrájkot. Ugyanaznap lépett sztrájkba 48 000 kórházi, postai és közüzemi alkalmazott is. Egyre hevesebb harcok Angolában A gyarmatosítók már Luandában sem érzik magukat biztonságban Salazar ,,makacskodik“ Angolában a felkelők szünet nélkül támadják a gyarmati hadsereget és érzékeny veszteségeket okoznak a nagy számbeli fölényben levő portugál katonaságnak. Most már egyre több hírügynökség utal arra, meghiúsult a gyarmatosítóknak az a reménye, hogy a száraz időszak beálltával »véget vetnek« a népi felszabadító mozgalomnak. Heves összecsapásokról érkeznek jelentések Pango Aluquem és Quibaxe térségéből is. Még a Lusitania portugál hírügynökség is kénytelen elismerni, hogy a gyarmatosítók számos katonát veszítettek. Az AFP legújabb jelentéséből kitűnik, hogy a portugálok most már Luandában, a gyarmat fővárosában sem érzik magukat biztonságban. A katonaság és a gyarmati rendőrség egyre-másra átfogó házkutatásokat tart Luanda afrikai negyedeiben. Salazar portugál diktátor pénteken beszédet mondott a lisszaboni parlamentben. Ismét azt hangoztatta, kormánya semmi esetre sem egyezik bele Angola függetlenségébe. NÉPSZAVA Megesúsult évforduló Mobutu és Csembe zsoldosainak díszszemléje Leopoldville-ben Leopolville-ben pénteken csak Mobutu zsoldosainak nagyszabású katonai díszszemléje emlékeztette a kongóiakat, hogy egy éve, 1960. július 1-én alakult meg a Kongói Köztársaság. A terrorcselekményeikről hírhedtté vált zsoldossereg alakulatai — Kongó függetlenségének megcsúfolására — belga és amerikai indulók hangjaira vonultak el a dísztribün előtt, amelyen Kaszavubu mellett láthatók voltak az ENSZ kongói képviseletének vezetői. A menet élén a Katangából erre az alkalomra repülőgépen Leopoldvillebe szállított Csombe-csendőrök haladtak, majd a zsoldosok és nehézfegyverzetük — tankok, tábori ütegek, légelhárító ágyúk, páncélos kocsik és amerikai csapatszállító kocsik — egyórás felvonulása következett. z Észtországban sügérből, angolnából és tokból főzik a halászlét. Ezenfelül abban különbözik a szegedi halászlétől, hogy nem paprikával, hanem erős fekete borssal ízesítik, fűszerezik. Ezt az ismeretünket Pärnuban, a Tallintól 120 kilométernyire fekvő tengerparti üdülő- és fürdőhelyen szereztük. Az ott működő »Jahta« halászati kolhoz vendégeiként motoros halászhajón sétautat tettünk a Rigai-öbölben. A fedélzet közepén nagy kondérban fortyogott a jófajta eledel, s miközben a szokásnak megfelelően közös tálból falatoztunk és poharazgattunk, az észt halászok életükről mindennapi munkájukról beszéltek. Antsu elvtárs, a díszoklevéllel, vándorzászlóval és különböző kiállítási érmekkel kitüntetett kolhoz elnöke elmondta, hogy a päruui halászok az 1940-ig tartott burzsoá világban és az Észt Szovjet Köztársaság létrejöttét követő háborús években nehezen tengették életüket. A rendelkezésükre álló primitív termelőeszközök, az egyszerű ladikok és kisméretű hálók miatt csak csekély volt a zsákmány és ezzel a kereset. Makacs kezdeti ellenállás után, 1948-ban végre megjött a jobbik eszük és a »Jahta« halászati kolhozban szövetkeztek. A szovjet állam két részletben 280 000 rubeles kölcsönnel sietett segítségükre. Ezen motorcsónakokat és kilométer hosszú hálókat vásároltak. Hamarosan megkezdődött a nagyüzemi termelés. A szövetkezet, amelynek ma 97 tagja van, a Szovjetunió legismertebb és legelismertebb millomos kolhozai közé tartozik. Bankban elhelyezett tartaléktőkéje egymillió új rubel (14 millió forint). A tagok havonta 200—200 új rubelt (2800 forintot) kapnak kézhez. A »Jahta« évi termelési terve 750 000 méter mázsa sügér és tok, valamint két tonna angolna (ebből a halból viszonylag kevés van a hideg vizű Rigai-öbölben). A kolhoz 1960-ban közel 300 százalékra teljesítette a tervet. A halászok fiai már általában egyetemet végeznek. Egy részük mérnöki, doktori oklevéllel a tarsolyában viszszatér a kolhozba, mert ott jobb a kereset. Természetesnek találtuk, hogy Antsu levtárs pohárköszöntői végén vendégein kívül a szovjet államot és annak népi politikáját éltette. * Az észt és a magyar népet a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó anyanyelve révén rokoni kötelékek fűzik egymáshoz. Az észtek beszédéből ennek ellenére úgyszólván semmit sem értettünk meg és eszmecseréinket orosz nyelven folytattuk. Meggyőződtünk róla, hogy az Észt Szovjet Köztársaságban nemcsak az öszszehasonlító nyelvészet művelői, hanem a legszélesebb rétegek képviselői is ápolják és fejlesztik a velünk, magyarokkal való kapcsolatukat. Tallinban egy idő óta élénk tevékenységet fejt ki az Észt —Magyar Baráti Társaság, amely figyeli, tanulmányozza és népszerűsíti a Magyar Népköztársaság gazdasági, szociális és kulturális eredményeit. A búcsúvacsorán, amelyen Tallinból való elutazásunk előtt vettünk részt, megjelent J. Green elvtárs (a név fonetikusan olvasandó), az Észt Szovjet Köztársaság miniszterelnökhelyettese, az Észt— Magyar Baráti Társaság elnöke. Látható büszkeséggel beszélte el nekünk, hogy a társaság létszáma az utóbbi időben jelentősen megnövekedett. Az Észt-Magyar Baráti Társaság munkáját elsősorban kollektív tagokra, tehát üzemekre, vállalatokra, testületekre építik. A társaságnak jelenleg 40 kollektív tagja van. Ezek összesen körülbelül 150 000 embert foglalkoztatnak. Elmondta még Green elvtárs, hogy Tallinban és a vidéki városokban gyakran rendeznek magyar tárgyú előadásokat és kiállításokat. Ezeket a rendezvényeket általában őszinte érdeklődéssel látogatja a közönség. * Észtország népe mindössze 1,2 millió lelket számlál. Kétszázötvenezren a fővárosban, Tallinban laknak. A festői szépségű főváros több pontján évszázados bástyák, erődítések emelkednek a magasba és különböző más védelmi berendezések láthatók. Ennek az a magyarázata, hogy Észtország viharos történelme során gyakran volt hódító támadások célpontja és áldozata. Tallin és környéke több ízben került dán és svéd kézre, az orosz cárok birtokába. A magára hagyatott kis nép nem tudta megvédeni magát. Ezt a lehetőséget csak 1940-ben szerezte meg, amikor önálló szovjet köztársaságként a Szovjetunióhoz csatlakozott. Igaz, a második világháború pusztító hullámai két ízben is végigzúdultak Észtországon. A kegyetlen német fasiszta betolakodók az észt szovjet hazafiak megkínzásán felül 16 milliárd rubel anyagi kárt okoztak. Annak érzékeltetésére, hogy ez ott mennyi pénz, felemelíthető, hogy az Észt Szovjet Köztársaság 1960. évi költségvetésének egész összege egymilliárd rubel volt. Az ország a reakció magasztalta tőkés ál-függetlenség viszonyai között talán sohasem tudta volna kiheverni ezeket a szörnyűséges csapásokat. Szovjet-Észtország azonban a többi szovjet köztársaság, az egész szovjet nép segítsége révén hamarosan pótolta a károkat, a romok helyén új lakóházakat és üzemeket emelt. Ennek legbeszédesebb bizonyítéka, hogy az Észt Szovjet Köztársaság ipari termelése ma tizenkétszer akkora, mint az 1940 előtti tőkésrendszerű Észtországban volt. Az észt nép szocialista forradalmát kultúrforradalom követte, amely magasra emelte a múlt haladó szellemi hagyományait és széles mederbe terelte az új észt tudományt és művészetet. Az ország ma az észt nyelvű alsó-, közép- és felsőfokú tanintézetek, továbbá magas színvonalú kultúrintézmények sűrű hálózatával rendelkezik. Hadd írjak ide egyetlen adatot, amely őszintén szólva, bennünket is meglepett: az Észt Szovjet Köztársaság az iskolai tanulók és főiskolai hallgatók arányszámát illetően a legelső helyen áll a világon. Az észt nép új és gazdag életének védelmére nem emel többé bástyákat és erődítéseket, hanem gondosan és lelkesen továbbépíti testvéri szövetségét a Szovjetunió többi népével. Vozári Dezső Útijegyzetek a Szovjetunióból (II.) Észt rokonaink közt