Népszava, 1961. augusztus (89. évfolyam, 180–206. szám)
1961-08-01 / 180. szám
Közös közlemény a magyar— ghanai tárgyalásokról (A 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 1 80. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM ÁRA 60 fillér 1961. AUGUSZTUS 1. KEDD (r O t t .n porPAM WÁ fflAwyMraM MpnwcoBEicKoni cm Uinio,„T Üwmmb Az SZKP programtervezete a kommunizmus felépítéséről A béke és a jólét biztosításának történelmi okmánya Tíz év alatt: a világ legmagasabb életszínvonala és legrövidebb munkanapja . A szocialista országok egyazon történelmi korszakon belül térhetnek át a kommunizmusra július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plénum határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgozója elé terjesztik széleskörű megvitatása végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit. A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett. A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöl új kapitalizmus — az e Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az Októberi Forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A tervezet első része hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába, a monopolkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalma számára. A tervezet ezután taglalja az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentőségét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szocializmus győzelméig a Szovjetunióban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: A Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista-leninista tanítást, amely a Kommunista Pártnak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöltött döntő szerepéről szól. A tervezet leszögezi: A Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A szocializmus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, s még korábban a Mongol Népköztársaság népei, s a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembeállították Jugoszláviát a soka tervezet tartalmi összefoglalóját. A programtervezet bevezetése elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásának korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom középpontja a XX. század elején Oroszországba tevődött át. Oroszország hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin-vezette Bolsevik Párt irányításával e mozgalom élcsapatává vált. A tervezet ezzel összefüggés ből a kommunizmus mberiség fejlődésén. Az erőviszonyok a változti A szocializmus építésének elszigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szocialista társadalom objektív fejlődési törvényeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi munka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére, s az országnak a kapitalista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elválasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben. A jelenkori világka A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátossá szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forradalmai 1917 októbere után a világtörténelem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szervezetének új formája keletkezett: a népi demokrácia, a ben kiemeli: Az 1903. évi XI. pártkongresszuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig, a burzsoá-rendszer megszüntetéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért, megvalósult. Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. ha való átmenet ?»• útja proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, amikor az imperializmus meggyengül, az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg, kifejezésre jutottak az érdekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. Szocializmus javára is meg táplálja a burzsoá nacionalista irányzatokat, s végsősoron a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. pitalizmus válsága sait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az első világháború és az Októberi Forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságá ,nak második szakasza. A világkapitalizmus most e válságdíj, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy arányba kifejlődik, majd rá- A munkásosztály vih A tervezet első részének következő fejezete a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeketet aratott. Fő vívmánya a szocialista világrendszer. A munkásosztály világtörténelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanakkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobboldali opportunista eljárását leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista-leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi communista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a mutat, hogy az állami monopolkapitalizmus hallatlanul fokozza a militarizmust. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitalizmus »megmertőjének” szerepét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapitalizmus történelmileg elavult rendszerével. A történelmi küldetése szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei-politikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus—leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon »»elméleteket«, amelyek a burzsoárendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fel- A háború számító megteremtése a komi kürd korunk alapvető kérdése, a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocalista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháborúegakadályozható. A szociaizmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkező-ének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a s Áma harc még nem ért véget. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lessz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget élödéséhez, valamint hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborútól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatok, alá és fölé rendeltségen alapuló régi imperialista módszerét, a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, önrendelkezésének, valamenynyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre, ése, az örök béke nunizmus történelmi etése kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszályok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű állattok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalisa államok békés egymás melett élése az emberi társadaom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háborí Harc a burzsoá ideológia ellen