Népszava, 1961. szeptember (89. évfolyam, 207–232. szám)

1961-09-01 / 207. szám

Az ülnökbíráskodás igazságszolgáltatásunk alapvető rendszerévé vált 26 000 munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó vesz részt a bíróságok munkájában . A szakszervezetek feladata a társadalmi bíróságok támogatása Huber Lajos, a Szaktanács elnökségének tagja, a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek főtitkára a népi ülnökök munkájáról és a társadalmi bíróságok tevékenységéről tá­jékoztatta csütörtökön a sajtó képviselőit a Szakszervezetek Országos Tanácsának székhá­zában. A többi között elmondotta, hogy a tízéves ülnökbírásko­dás igazságszolgáltatásunk alapvető rendszerévé vált, és nagymértékben hozzájárul a szocialista demokratizmus ki­­szélesítéséhez. A népi ülnö­kök munkája beváltotta a hozzá fűzött reményeket; a dolgozók közvetlenül részt vesznek az igazságszolgálta­tásban. 1960-ban — az újra­választások során — 26 000 munkást, parasztot, értelmisé­gi dolgozót bíztak meg népi ülnöki tevékenységgel, akik szakmai tudásukkal sokat se­gítenek a hivatásos bíráknak. A népi ülnökök egy része rendszeresen beszámol válasz­tói előtt tevékenységéről — ez azonban még nem általános. Szükséges, hogy az üzemek szakszervezeti bizottságai a jövőben nagyobb lehetősége­ket adjanak a népi ülnökök­nek munkájuk ismertetésére dolgozó társaik előtt, legyenek az üzemekben is a törvény propagandistái. Ezután a társadalmi bíró­ságok tevékenységéről beszélt Huber Lajos, hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben meg­élénkült aktivitásuk. A Mi­nisztertanács és a Szaktanács határozata nyomán a három­száznál nagyobb létszámú üze- i­l mekben meg kell alakítani a '■ ■ társadalmi bíróságokat. A vál- • • lalatok többségében meg is •­­ alakultak a társadalmi bíró-'; ságok; egy részük azonban;; még­­ nem tölti be hivatását. A hibák ellenére mind több: I ben felismerik a társadalmi!! bíróságok jelentőségét, nevelő ■ ‘ szerepét. Szükséges, hogy a ■ ■ jövőben a szakszervezetek na- ;; gyobb figyelmet fordítsanak;; erre; járjanak közre a tár­­gyalások előkészítésénél, elő- • ■ zetesen ismertessék a dolgo- ■ zókkal a társadalmi bíróságok ;; elé kerülő ügyeket. Végül Huber Lajos megem- ;; lítette: illetékes helyen azzal;; foglalkoznak, hogyan lehetne­­ tovább növelni a társadalmi'■ bíróságok számát, szélesíteni,­ hatáskörüket, jogaikat. (1.) 2 Akkor 17 évesek voltak Bolgár film Bemutató: szeptember 7. Szeptemb­ert köszöntő ILYENKOR, szeptember első napjaiban mintha »nyári álomból« ébrednének az is­­kolák. Végigharsog a csengettyűszó a folyo­sókon, zsibongó csapatokkal tölti be az imént még kihalt tantermeket és a katedrára lépő pedagógus pillantása friss nyomdaillatú könyvek felett kémlelő gyermekarcokon álla­podik meg. Ez a pillanat egy kicsit mindig ünnepi, hi­szen ezekben a »tantermi alkotóműhelyek­ben« megkezdődik a munka, a pedagógus a társadalom megbízásából hozzálát a gyer­meki értelem fejlődésének elősegítéséhez, hozzálát, hogy magasrendű szellemi és er­kölcsi értékeket plántáljon az ifjú nemze­dékbe. Az álmos falakat riasztó csengettyűszó te­hát egy kicsit mindig a jövő ünnepi köszön­tése. De ez az év eleji első csengetés valami más is. Így is mondhatnánk: sajátságos éb­resztő, amely pedagógus, szülő és diák lelki­ismeretét keltegeti. Vajon mivel kell számol­nia az első tízórait csomagoló édesanya, a tanrendet feljegyző diák, az először kated­rára lépő nevelő lelkiismeretének ezekben a szeptemberi pillanatokban? MINDENEKELŐTT mérhetetlen felelősség­gel. Ez mindannyiukra egyformán vonatko­zik. A számonkérés idején lesz bizonyos mérce, osztályzatok mondanak majd józan ítéletet erőfeszítéseik eredményeiről — de mi lesz addig és azután? Mert ez a fontos. Hogy a maga módján a legapróbb diák is megértse, amit a régi rómaiak így fogalmaz­tak: »Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.« Hogy a legelfoglaltabb szülő, a hétköznapok gondjaival vesződő pedagógus is mindig tudatában legyen annak: a neve­lésben, a példaadásban nem szabad elma­radni, elrontani semmit és nincs rosszabb annál, mint amikor egy felnőtt embernek ebből a két »­tárgyból« kell pótvizsgára je­lentkeznie. NEM ÁRT SZÁMOT VETNI ilyenkor, az első csengőszó idején, bizonyos távlati elkép­zelésekkel sem, amit a gyermektől így szok­tak kérdezni: »Mi leszel, ha nagy leszel?« Igen, ezt a kérdést feltétlenül fel kell tenni, de akárki adja is rá a feleletet, bizony nem elég ha csupán annyit tartalmaz: »műsze­rész ... bányász ... orvos ...« Ha eljön az ideje, ebben is dönteni kell, de abban addig is mindenkinek megegyezésre kell jutnia, hogy a gyereknek az esztendők során magas­­rendű, szocialista életeszményeket valló, kulturált emberré kell válnia. Mert ez min­den másnak az alapja. Megegyezésre kell jutni? Igen, és erre nem utolsósorban figyelmeztet a lelkiismereteket ébresztő csengőszó. Napjainkban már a ta­nítást sem lehet a »tantermi alkotóműhe­lyek« falai közé zárni. A nevelést még ke­vésbé. Az ifjúság jövője csak egyfélekép­pen biztosítható: ha egységes, szocialista ne­velési elvek alapján formálja a társadalom, iskola és szülői ház. Erre megvan minden lehetőség, de ez egyszersmind állandó és ko­moly erőfeszítéseket is követel. BENÉPESÜLNEK AZ ISKOLÁK. Az első csengetés visszhangja elül a falak között, de annak a másik, nem akusztikai visszhang­nak, amit a lelkiismeretekben vett fel — az év végi csengetésig kell muzsikálnia. Fodor Gábor Kiosztották a budapesti közönségszervezők 1960—61. évi versenyének jutalmait A Szaktanács és a Művelő­désügyi Minisztérium rende­zésében csütörtökön a Víg­színházban tartották a buda­pesti közönségszervezők 1960 —1961. évi versenyének ju­talmazási ünnepségét. Füleki József, a Szaktanács kulturá­lis osztályának helyettes veze­tője szólt az elmúlt színházi évad eredményeiről: elmon­dotta, hogy a közönségszerve­zők dicséretet érdemlő mun­kát végeztek, s egyetlen szín­házi évad alatt hárommillió színház-, opera-, és hangver­seny-látogató volt, a fővárosi színházak közönségének mint­egy 80 százalékához juttatták el a jegyeket. Elmondotta, hogy a budapesti közönség­­szervezők vetélkedésének részvevői körülbelül félmillió színház-, opera- és hangver­seny-látogatót toboroztak, s 1 350 000 jegyet adtak el. (MTI) MEGKEZDŐDIK A TANÍTÓ (Czobor rajza) TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ■ .............TANÁCSADÓ ====== Ma: A tanulók biztosítási jogosultságáról A társadalombiztosítási ren­delkezések a biztosítás hatá­­lyát kiterjesztették az ál­talános és középfokú iskolák állami gyermekotthonokban, illetőleg diákotthonaikban el­helyezett (bentlakó) tanulóira, az állami ápolónőképző, a gyermekgon­dozónőképző, a szülésznőképző iskolák, továb­bá az állami védőnőképző in­tézet növendékeire, valamint az egyetemi és főiskolák — ideértve a hittudományi fő­iskolákat is — rendes hallga­tóira. A felsorolt tanulók csak sa­ját személyükben és csak a dolgozók családtagjait megil­lető társadalombiztosítási szol­gáltatásokra jogosultak. Az orvosi és gyógyellátás igény­­bevételére fennálló jogosult­ságukat az egyetemi és főis­kolai hallgatók érvényes diák­igazolvánnyal, a többi fel­soroltak pedig az illetékes gyermekotthon, illetőleg diák­otthon, iskola, intézet által tanulmányi félévenként érvé­nyesített biztosítási igazol­vánnyal igazolják. Kórházi beutalásnál, vagy egyéb olyan szolgáltatásnál, ahol az ügy­viteli szerv igénybevételére is szükség van, a jogosultság igazolására az úgynevezett kisalakú — pirosnyomású — és az illetékes egyetem, iskola, intézet által kiállított és sza­bályszerűen láttamozott mun­káltatói igazolványra van szükség. A biztosítás hatálya kiter­jed még a kandidátus képzés­ben részesülő személyekre (aspiránsokra), a szakérettsé­gizett egyetemi és főiskolai hallgatókra. Ezek a biztosí­tottak az előbbiektől eltérően nemcsak saját személyükben, hanem igényjogosult család­tagjaik részére is jogosultak a társadalombiztosítás szolgál­tatásaira, mégpedig a keresete pótló készpénzsegélyek, te­hát a táppénz és a terhességi­gyermekágyi segély kivételé­vel, mindazokra a szolgálta­tásokra, mint a munkaviszony­ban álló dolgozók és család­tagjaik. Jogosultságukat aspi­­ránsi igazolvánnyal, az illeté­kes egyetem, főiskola által kiállított érvényes diákiga­zolvánnyal, családtagjaik pe­dig az ugyanott kiállított és félévenként érvényesített csa­ládtagi biztosítási igazol­vánnyal igazolják. Kórházi beutalásnál és egyéb segélyek igénylésénél pedig a kisalakú munkáltatói igazolvány be­mutatása szükséges. Végül megjegyezzük, hogy a biztosítás hatálya alá nem tartoznak az esti előadásokat látogató egyetemi és főiskolai rendes hallgatók és a rend­kívüli egyetemi és főiskolai hallgatók azért, mert ezek munkaviszonyaik alapján amúgy is biztosítási kötele­zettség alá esnek és a társa­dalombiztosítás teljes értékű szolgáltatásaira jogosultak. TÖLTŐTOLL, GOLYÓSIRON JAVÍTÁSOK AZONNAL IS ! „TÖLTŐTOLL JAVÍTÓ KTSZ" Központ: VL, Majakovszkij utca 72. Fiókok: a város minden pontján Saját készítményű töltőtollak SzotNeT golyósironok____________ Az új magyar bányabiztosító berendezés megváltoztathatja szénbányászatunk jellegét, gazdaságosabban termelhetünk Tatabányán öttagú mérnök­­csoport (Német László, Barsi Károly, Monos Rudolf bánya­mérnök, Mező László, Do­mokos Kálmán gépészmérnök) tervei alapján deszkatetős kis műhelyben készül a legújabb — Már elkészítettünk a be­rendezésből egy darabot. Ki is próbáltuk — számol be Bak­­sai Vilmos bányatechnikus, aki a kivitelező munkákat irá­nyítja. Várakozáson felül jó­nak bizonyult. Most tízet gyár­tunk egyszerre, még mindig házilag. Októberben üzembe helyezzük valamennyit. S ha ezek is kiállják a próbát, lé­nyegesen emelkedik a terme­lékenység, nagymértékben meggyorsulhat a front előre­haladási sebessége. A készülő berendezésnek mindig akad néhány nézője, bár nagy »titokban« csinál­ják. Most is nézegeti egy bá­nyász. Körbejárja, alaposan szemügyre veszi, felvilágosí­tást kért, tanácsokat ad a ki­vitelezőnek, majd hozzánk for­dul. hidraulikus, acéltámos, önjárós biztosító berendezés, amely — ha beváltja a hozzá fűzött re­ményeket — nagyrészt meg­változtathatja a magyar szén­bányászat jellegét. — Látják azt a rengeteg fát — mutat a végtelen kötélre kapcsolt, bányafával megra­kott csillékre. — Sohasem ke­rül ki többé a bányából. Pe­dig drága pénzért vesszük. Ezzel a berendezéssel már egyetlen darab fát sem kell felhasználni. A széngyalu vagy másfajta Sürgős a szab A berendezések kezelése új­fajta bányászokat igényel. A szó mai értelmében nem is bányászokra, hanem gépészek­re, technikusokra lesz szük­ség. E tény viszont sürgetően veti fel a szakmunkásképzést és továbbképzést, az újabb szénmezők feltárásának gyor­sítását is, ha nem akarjuk, hogy a nagyon is közel­jövő­ben a széntermelés ezernyi akadályával találjuk szemben magunkat. 1961 első felében ugyanis a szénmennyiségnek csak a 2,8 százalékát termelték gépi jö­­vesztéssel. Igaz, hogy két év­vel korábban még csak 0,88 százalék gépi jövesztésről be­szélhettünk, s a jelenlegi csak­nem háromszázalékos gépi jö­­vesztés százezer tonnánál is jóval több szenet jelent. Azt mondhatnék tehát: a széngya­­lukat, a szénkombájnokat, a réselőgépeket kezelő munká­sok kitettek magukért. A Ne­modern bányagép ugyanis nem igényel tárnokát. A ké­szülő biztosító berendezés elő­tűző gerendái egyetlen szelep megnyitásával a fronthomlo­kig mennek előre, biztonságo­san tartják a főtét, majd ami­kor már ennek a hossza sem elegendő, ugyancsak egyetlen szelep megnyitásával percek alatt megtörténik a tulajdon­képpeni önjárás, illetve előre vonulás. A jelenlegi módszer­rel teljes műszakot vesz igény­be ez a munka és sok fáradt­sággal, veszéllyel jár. Az acél­­támos, hidraulikus berende­zéssel biztosított bányák nyo­mási viszonya is javul majd. munkásképzés Kézipari Minisztériumban ren­delkezésünkre bocsátott ada­tok azonban másra is figyel­meztetnek. Például arra, hogy a bányagépek optimális ki­használása csak 25—30 száza­lékos, mert nehézséget okoz a gyors biztosítási eljárás hiá­nya. Ezek szerint még mindig igaz lenne a megállapítás, amit egy évvel ezelőtt tettünk a Népszavában? Akkor ugyan­is a sajószentpéteri bánya­üzem II-es aknájában üzembe helyezett Westfalia—többle­­féle nagy teljesítményű szén­­gyaruval kapcsolatban a többi között ezt írtuk: »Ilyen nagy teljesítményű géphez elkelne az úgynevezett hidraulikus, acéltámos, önjárós biztosító berendezés. Azzal akár tíz centimétert is köny­­nyűszerrel, gyorsan biztosítani lehetne. Erre azonban sem a tröszt, sem a minisztérium nem gondolt időben.« Fa és tárnok nélkül A front-előrehaladás sebességéért Nos, azóta a szénbányászat­ban általában történt némi változás. Kikísérletezték a páncélpajzsos és az úgyneve­zett HÉV—1000-es önjárós biztosítóberendezést. Kitűnően be is vált a 180 centiméter— két méter vastagságú szénme­zőkben. Már exportra is gyár­tunk belőle. A nálunk jellem­zőbb vékonyabb telepű fejté­sek biztosítását azonban ez nem oldotta meg. Ennek elle­nére a széngyaluk frontelőre­haladási sebessége jelentősen növekedett, s ma már eléri a napi 220 centimétert is, ami 40—50 százalékos termelékeny­ség-emelkedésnek felel meg. Mégsem lehetünk elégedet­tek, mert az átlag frontsebes­­ség — a kézi frontfejtésekkel együtt — mindössze 119 centi­méter. Az évi bányafa-fel­­használás pedig még mindig megközelíti az 500 millió fo­rint értéket (ez év első felé­ben csak a tervezetthez vi­szonyított túllépés 12 millió forint értéknek felel meg.) Sok­kal gazdaságosabban bányász­­kodhatnánk tehát, ha a jelen­leginél jobban kihasználnánk a bányagépeket, ha a szén­­gyalukkal, a szénkombájnok­kal, a réselőgépekkel párhu­zamos ütemben győznénk a biztosítást. S ha a kettő ered­ményeként lényegesen gyor­sabb lenne a fejtési munka­helyek­ előrehaladási sebessé­ge, azaz, ha mindezek követ­kezményeképpen a jelenlegi­nél jóval nagyobb lenne a ter­melékenység. Ezek megoldá­sát segítheti a készülő acél­támos, hidraulikus, önjáró biztosítóberendezés. Az egy év előtti megállapí­tásunkat tehát némiképpen módosítanunk kell. A szénbá­nyászat szakemberei, vezetői és a munkások is, főképpen pedig az öttagú mérnökcso­port elindultak azon az úton, amely siker esetén­­ emeli az egy főre jutó szénterme­lést, gyorsítja a frontelőre­­haladás sebességét, s növeli a termelékenységet. Reméljük, ez új gép elkészí­tésének átfutási ideje nem lesz túlságosan hosszú, s most már végleg módosíthatjuk egy év előtti megállapításainkat. Zsidai Pál *~********·**·*^****^*^^^»»«·«’^# A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NÉPSZAVA 1961. szeptember 1

Next