Népszava, 1961. szeptember (89. évfolyam, 207–232. szám)
1961-09-01 / 207. szám
Az ülnökbíráskodás igazságszolgáltatásunk alapvető rendszerévé vált 26 000 munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó vesz részt a bíróságok munkájában . A szakszervezetek feladata a társadalmi bíróságok támogatása Huber Lajos, a Szaktanács elnökségének tagja, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára a népi ülnökök munkájáról és a társadalmi bíróságok tevékenységéről tájékoztatta csütörtökön a sajtó képviselőit a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában. A többi között elmondotta, hogy a tízéves ülnökbíráskodás igazságszolgáltatásunk alapvető rendszerévé vált, és nagymértékben hozzájárul a szocialista demokratizmus kiszélesítéséhez. A népi ülnökök munkája beváltotta a hozzá fűzött reményeket; a dolgozók közvetlenül részt vesznek az igazságszolgáltatásban. 1960-ban — az újraválasztások során — 26 000 munkást, parasztot, értelmiségi dolgozót bíztak meg népi ülnöki tevékenységgel, akik szakmai tudásukkal sokat segítenek a hivatásos bíráknak. A népi ülnökök egy része rendszeresen beszámol választói előtt tevékenységéről — ez azonban még nem általános. Szükséges, hogy az üzemek szakszervezeti bizottságai a jövőben nagyobb lehetőségeket adjanak a népi ülnököknek munkájuk ismertetésére dolgozó társaik előtt, legyenek az üzemekben is a törvény propagandistái. Ezután a társadalmi bíróságok tevékenységéről beszélt Huber Lajos, hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben megélénkült aktivitásuk. A Minisztertanács és a Szaktanács határozata nyomán a háromszáznál nagyobb létszámú üze- il mekben meg kell alakítani a '■ ■ társadalmi bíróságokat. A vál- • • lalatok többségében meg is • alakultak a társadalmi bíró-'; ságok; egy részük azonban;; még nem tölti be hivatását. A hibák ellenére mind több: I ben felismerik a társadalmi!! bíróságok jelentőségét, nevelő ■ ‘ szerepét. Szükséges, hogy a ■ ■ jövőben a szakszervezetek na- ;; gyobb figyelmet fordítsanak;; erre; járjanak közre a tárgyalások előkészítésénél, elő- • ■ zetesen ismertessék a dolgo- ■ zókkal a társadalmi bíróságok ;; elé kerülő ügyeket. Végül Huber Lajos megem- ;; lítette: illetékes helyen azzal;; foglalkoznak, hogyan lehetne tovább növelni a társadalmi'■ bíróságok számát, szélesíteni, hatáskörüket, jogaikat. (1.) 2 Akkor 17 évesek voltak Bolgár film Bemutató: szeptember 7. Szeptembert köszöntő ILYENKOR, szeptember első napjaiban mintha »nyári álomból« ébrednének az iskolák. Végigharsog a csengettyűszó a folyosókon, zsibongó csapatokkal tölti be az imént még kihalt tantermeket és a katedrára lépő pedagógus pillantása friss nyomdaillatú könyvek felett kémlelő gyermekarcokon állapodik meg. Ez a pillanat egy kicsit mindig ünnepi, hiszen ezekben a »tantermi alkotóműhelyekben« megkezdődik a munka, a pedagógus a társadalom megbízásából hozzálát a gyermeki értelem fejlődésének elősegítéséhez, hozzálát, hogy magasrendű szellemi és erkölcsi értékeket plántáljon az ifjú nemzedékbe. Az álmos falakat riasztó csengettyűszó tehát egy kicsit mindig a jövő ünnepi köszöntése. De ez az év eleji első csengetés valami más is. Így is mondhatnánk: sajátságos ébresztő, amely pedagógus, szülő és diák lelkiismeretét keltegeti. Vajon mivel kell számolnia az első tízórait csomagoló édesanya, a tanrendet feljegyző diák, az először katedrára lépő nevelő lelkiismeretének ezekben a szeptemberi pillanatokban? MINDENEKELŐTT mérhetetlen felelősséggel. Ez mindannyiukra egyformán vonatkozik. A számonkérés idején lesz bizonyos mérce, osztályzatok mondanak majd józan ítéletet erőfeszítéseik eredményeiről — de mi lesz addig és azután? Mert ez a fontos. Hogy a maga módján a legapróbb diák is megértse, amit a régi rómaiak így fogalmaztak: »Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.« Hogy a legelfoglaltabb szülő, a hétköznapok gondjaival vesződő pedagógus is mindig tudatában legyen annak: a nevelésben, a példaadásban nem szabad elmaradni, elrontani semmit és nincs rosszabb annál, mint amikor egy felnőtt embernek ebből a két »tárgyból« kell pótvizsgára jelentkeznie. NEM ÁRT SZÁMOT VETNI ilyenkor, az első csengőszó idején, bizonyos távlati elképzelésekkel sem, amit a gyermektől így szoktak kérdezni: »Mi leszel, ha nagy leszel?« Igen, ezt a kérdést feltétlenül fel kell tenni, de akárki adja is rá a feleletet, bizony nem elég ha csupán annyit tartalmaz: »műszerész ... bányász ... orvos ...« Ha eljön az ideje, ebben is dönteni kell, de abban addig is mindenkinek megegyezésre kell jutnia, hogy a gyereknek az esztendők során magasrendű, szocialista életeszményeket valló, kulturált emberré kell válnia. Mert ez minden másnak az alapja. Megegyezésre kell jutni? Igen, és erre nem utolsósorban figyelmeztet a lelkiismereteket ébresztő csengőszó. Napjainkban már a tanítást sem lehet a »tantermi alkotóműhelyek« falai közé zárni. A nevelést még kevésbé. Az ifjúság jövője csak egyféleképpen biztosítható: ha egységes, szocialista nevelési elvek alapján formálja a társadalom, iskola és szülői ház. Erre megvan minden lehetőség, de ez egyszersmind állandó és komoly erőfeszítéseket is követel. BENÉPESÜLNEK AZ ISKOLÁK. Az első csengetés visszhangja elül a falak között, de annak a másik, nem akusztikai visszhangnak, amit a lelkiismeretekben vett fel — az év végi csengetésig kell muzsikálnia. Fodor Gábor Kiosztották a budapesti közönségszervezők 1960—61. évi versenyének jutalmait A Szaktanács és a Művelődésügyi Minisztérium rendezésében csütörtökön a Vígszínházban tartották a budapesti közönségszervezők 1960 —1961. évi versenyének jutalmazási ünnepségét. Füleki József, a Szaktanács kulturális osztályának helyettes vezetője szólt az elmúlt színházi évad eredményeiről: elmondotta, hogy a közönségszervezők dicséretet érdemlő munkát végeztek, s egyetlen színházi évad alatt hárommillió színház-, opera-, és hangverseny-látogató volt, a fővárosi színházak közönségének mintegy 80 százalékához juttatták el a jegyeket. Elmondotta, hogy a budapesti közönségszervezők vetélkedésének részvevői körülbelül félmillió színház-, opera- és hangverseny-látogatót toboroztak, s 1 350 000 jegyet adtak el. (MTI) MEGKEZDŐDIK A TANÍTÓ (Czobor rajza) TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ■ .............TANÁCSADÓ ====== Ma: A tanulók biztosítási jogosultságáról A társadalombiztosítási rendelkezések a biztosítás hatályát kiterjesztették az általános és középfokú iskolák állami gyermekotthonokban, illetőleg diákotthonaikban elhelyezett (bentlakó) tanulóira, az állami ápolónőképző, a gyermekgondozónőképző, a szülésznőképző iskolák, továbbá az állami védőnőképző intézet növendékeire, valamint az egyetemi és főiskolák — ideértve a hittudományi főiskolákat is — rendes hallgatóira. A felsorolt tanulók csak saját személyükben és csak a dolgozók családtagjait megillető társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosultak. Az orvosi és gyógyellátás igénybevételére fennálló jogosultságukat az egyetemi és főiskolai hallgatók érvényes diákigazolvánnyal, a többi felsoroltak pedig az illetékes gyermekotthon, illetőleg diákotthon, iskola, intézet által tanulmányi félévenként érvényesített biztosítási igazolvánnyal igazolják. Kórházi beutalásnál, vagy egyéb olyan szolgáltatásnál, ahol az ügyviteli szerv igénybevételére is szükség van, a jogosultság igazolására az úgynevezett kisalakú — pirosnyomású — és az illetékes egyetem, iskola, intézet által kiállított és szabályszerűen láttamozott munkáltatói igazolványra van szükség. A biztosítás hatálya kiterjed még a kandidátus képzésben részesülő személyekre (aspiránsokra), a szakérettségizett egyetemi és főiskolai hallgatókra. Ezek a biztosítottak az előbbiektől eltérően nemcsak saját személyükben, hanem igényjogosult családtagjaik részére is jogosultak a társadalombiztosítás szolgáltatásaira, mégpedig a keresete pótló készpénzsegélyek, tehát a táppénz és a terhességigyermekágyi segély kivételével, mindazokra a szolgáltatásokra, mint a munkaviszonyban álló dolgozók és családtagjaik. Jogosultságukat aspiránsi igazolvánnyal, az illetékes egyetem, főiskola által kiállított érvényes diákigazolvánnyal, családtagjaik pedig az ugyanott kiállított és félévenként érvényesített családtagi biztosítási igazolvánnyal igazolják. Kórházi beutalásnál és egyéb segélyek igénylésénél pedig a kisalakú munkáltatói igazolvány bemutatása szükséges. Végül megjegyezzük, hogy a biztosítás hatálya alá nem tartoznak az esti előadásokat látogató egyetemi és főiskolai rendes hallgatók és a rendkívüli egyetemi és főiskolai hallgatók azért, mert ezek munkaviszonyaik alapján amúgy is biztosítási kötelezettség alá esnek és a társadalombiztosítás teljes értékű szolgáltatásaira jogosultak. TÖLTŐTOLL, GOLYÓSIRON JAVÍTÁSOK AZONNAL IS ! „TÖLTŐTOLL JAVÍTÓ KTSZ" Központ: VL, Majakovszkij utca 72. Fiókok: a város minden pontján Saját készítményű töltőtollak SzotNeT golyósironok____________ Az új magyar bányabiztosító berendezés megváltoztathatja szénbányászatunk jellegét, gazdaságosabban termelhetünk Tatabányán öttagú mérnökcsoport (Német László, Barsi Károly, Monos Rudolf bányamérnök, Mező László, Domokos Kálmán gépészmérnök) tervei alapján deszkatetős kis műhelyben készül a legújabb — Már elkészítettünk a berendezésből egy darabot. Ki is próbáltuk — számol be Baksai Vilmos bányatechnikus, aki a kivitelező munkákat irányítja. Várakozáson felül jónak bizonyult. Most tízet gyártunk egyszerre, még mindig házilag. Októberben üzembe helyezzük valamennyit. S ha ezek is kiállják a próbát, lényegesen emelkedik a termelékenység, nagymértékben meggyorsulhat a front előrehaladási sebessége. A készülő berendezésnek mindig akad néhány nézője, bár nagy »titokban« csinálják. Most is nézegeti egy bányász. Körbejárja, alaposan szemügyre veszi, felvilágosítást kért, tanácsokat ad a kivitelezőnek, majd hozzánk fordul. hidraulikus, acéltámos, önjárós biztosító berendezés, amely — ha beváltja a hozzá fűzött reményeket — nagyrészt megváltoztathatja a magyar szénbányászat jellegét. — Látják azt a rengeteg fát — mutat a végtelen kötélre kapcsolt, bányafával megrakott csillékre. — Sohasem kerül ki többé a bányából. Pedig drága pénzért vesszük. Ezzel a berendezéssel már egyetlen darab fát sem kell felhasználni. A széngyalu vagy másfajta Sürgős a szab A berendezések kezelése újfajta bányászokat igényel. A szó mai értelmében nem is bányászokra, hanem gépészekre, technikusokra lesz szükség. E tény viszont sürgetően veti fel a szakmunkásképzést és továbbképzést, az újabb szénmezők feltárásának gyorsítását is, ha nem akarjuk, hogy a nagyon is közeljövőben a széntermelés ezernyi akadályával találjuk szemben magunkat. 1961 első felében ugyanis a szénmennyiségnek csak a 2,8 százalékát termelték gépi jövesztéssel. Igaz, hogy két évvel korábban még csak 0,88 százalék gépi jövesztésről beszélhettünk, s a jelenlegi csaknem háromszázalékos gépi jövesztés százezer tonnánál is jóval több szenet jelent. Azt mondhatnék tehát: a széngyalukat, a szénkombájnokat, a réselőgépeket kezelő munkások kitettek magukért. A Nemodern bányagép ugyanis nem igényel tárnokát. A készülő biztosító berendezés előtűző gerendái egyetlen szelep megnyitásával a fronthomlokig mennek előre, biztonságosan tartják a főtét, majd amikor már ennek a hossza sem elegendő, ugyancsak egyetlen szelep megnyitásával percek alatt megtörténik a tulajdonképpeni önjárás, illetve előre vonulás. A jelenlegi módszerrel teljes műszakot vesz igénybe ez a munka és sok fáradtsággal, veszéllyel jár. Az acéltámos, hidraulikus berendezéssel biztosított bányák nyomási viszonya is javul majd. munkásképzés Kézipari Minisztériumban rendelkezésünkre bocsátott adatok azonban másra is figyelmeztetnek. Például arra, hogy a bányagépek optimális kihasználása csak 25—30 százalékos, mert nehézséget okoz a gyors biztosítási eljárás hiánya. Ezek szerint még mindig igaz lenne a megállapítás, amit egy évvel ezelőtt tettünk a Népszavában? Akkor ugyanis a sajószentpéteri bányaüzem II-es aknájában üzembe helyezett Westfalia—többleféle nagy teljesítményű széngyaruval kapcsolatban a többi között ezt írtuk: »Ilyen nagy teljesítményű géphez elkelne az úgynevezett hidraulikus, acéltámos, önjárós biztosító berendezés. Azzal akár tíz centimétert is könynyűszerrel, gyorsan biztosítani lehetne. Erre azonban sem a tröszt, sem a minisztérium nem gondolt időben.« Fa és tárnok nélkül A front-előrehaladás sebességéért Nos, azóta a szénbányászatban általában történt némi változás. Kikísérletezték a páncélpajzsos és az úgynevezett HÉV—1000-es önjárós biztosítóberendezést. Kitűnően be is vált a 180 centiméter— két méter vastagságú szénmezőkben. Már exportra is gyártunk belőle. A nálunk jellemzőbb vékonyabb telepű fejtések biztosítását azonban ez nem oldotta meg. Ennek ellenére a széngyaluk frontelőrehaladási sebessége jelentősen növekedett, s ma már eléri a napi 220 centimétert is, ami 40—50 százalékos termelékenység-emelkedésnek felel meg. Mégsem lehetünk elégedettek, mert az átlag frontsebesség — a kézi frontfejtésekkel együtt — mindössze 119 centiméter. Az évi bányafa-felhasználás pedig még mindig megközelíti az 500 millió forint értéket (ez év első felében csak a tervezetthez viszonyított túllépés 12 millió forint értéknek felel meg.) Sokkal gazdaságosabban bányászkodhatnánk tehát, ha a jelenleginél jobban kihasználnánk a bányagépeket, ha a széngyalukkal, a szénkombájnokkal, a réselőgépekkel párhuzamos ütemben győznénk a biztosítást. S ha a kettő eredményeként lényegesen gyorsabb lenne a fejtési munkahelyek előrehaladási sebessége, azaz, ha mindezek következményeképpen a jelenleginél jóval nagyobb lenne a termelékenység. Ezek megoldását segítheti a készülő acéltámos, hidraulikus, önjáró biztosítóberendezés. Az egy év előtti megállapításunkat tehát némiképpen módosítanunk kell. A szénbányászat szakemberei, vezetői és a munkások is, főképpen pedig az öttagú mérnökcsoport elindultak azon az úton, amely siker esetén emeli az egy főre jutó széntermelést, gyorsítja a frontelőrehaladás sebességét, s növeli a termelékenységet. Reméljük, ez új gép elkészítésének átfutási ideje nem lesz túlságosan hosszú, s most már végleg módosíthatjuk egy év előtti megállapításainkat. Zsidai Pál *~********·**·*^****^*^^^»»«·«’^# A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NÉPSZAVA 1961. szeptember 1