Népszava, 1961. november (89. évfolyam, 259–283. szám)

1961-11-22 / 276. szám

Novotny beszéde a CSRP Központi Bizottságának plénumán az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségéről és tanulságairól A Rudé Právo keddi száma közli Antonin Novotnynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának a Központi Bizott­ság plénumán tartott beszé­dét. Novotny az SZKP XXII. kongresszusával foglalkozva megállapította, hogy ez a kongresszus az SZKP egyik­ legfontosabb kongresszusa volt, mindenekelőtt azért, mert elfogadta az új társada­lom alapokmányát, a kommu­nizmus felépítésének prog­ramját. Novotny részletesen elemezte a nemzetközi hely­zetet és aláhúzta, hogy ma már a szocialista rendszer nyomja rá bélyegét a világ­­helyzet alakulására. Részlete­sen foglalkozott a német kér­déssel is, és kijelentette: mi teljes erővel támogatjuk a német békeszerződés aláírását és a nyugat-berlini abnormá­lis helyzet rendezését. Novotny a továbbiakban a személyi kultusz kérdésével foglalkozott és hosszasan ele­mezte annak csehszlovákiai hatását. Rámutatott arra, hogy az 1948—1953 közti idő­szakiban a pártellenes mód­szerek és a személyi kultusz fő képviselője Csehszlovákiá­ban Slansky volt, aki ugyan­olyan módszereket alkalma­zott, mint a Szovjetunióban Barija. Végül azonban olyan sorsra jutott, amelyet ő ké­szített elő másoknak. Novotny ezután Klement Gottwaldnak, a párt akkori elnökének szerepéről beszélt. Úgy jellemezte, mint nagy harcost és forradalmárt, aki a pártot az első köztársaság idején forradalmi alapra állí­totta, 1945 után pedig a pár­tot, a munkásosztályt a reak­ció felett aratott nagy győze­lemhez vezette.­­ Elnöksége idején a párt gyakorlati mun­kájának fő irányítója Slansky volt, aki arra törekedett, hogy szétválassza egymástól Gottwaldot és a pártot. Slans­ky leleplezése után Gottwald azzal követett el hibát, hogy magát a párt felett állónak tekintette. Azonban hibái és fogyatékosságai ellenére Gott­­wald úgy szerepel a párt tör­ténetében, mint elsőrendű forradalmár, akinek hervad­hatatlan érdemei vannak a párt szolgálatában és felépí­tésében. A párt első titkára a továb­biakban arról beszélt, hogy a párt, kijavítva e korszak hi­báit, a Slansky idején elkö­vetett, vagy más törvényelle­nes cselekedetek miatt ártat­­lanul elítélteket teljesen reha­bilitálta és e rehabilitáltak ma a párt és az állami, tár­sadalmi szervekben dolgoznak, teljes bizalmat élveznek. A prágai Sztálin emlékmű­vel kapcsolatban kijelentette, hogy ez az emlékmű az akiken ri korszak személyi kultuszá­nak kifejezője volt. A párt most bizottságot küld ki an­nak eldöntésére, hogy miként használják ki azt a helyet, ahol jelenleg az emlékmű áll. . Novotny bejelentette, hogy változások lesznek egyes üze­mek és utcák elnevezésében, s a Sztálinról elnevezett üze­meket és utcákat úgy fogják megváltoztatni, hogy az új ne­vek kifejezzék a csehszlovák népnek a Szovjetunió iránt ér­zett örök barátságát. Közölte azt is, hogy Klement Gottwal­dot a külön álló mauzóleum­ból a Vitkov hegyen ugyan­olyan módon temetik el, mint a párt más kiváló harcosainak tetemét Novotny a következőkben az Albán Munkapárt vezetői­nek álláspontjával foglalko­zott, s azt élesen elítélte. Rá­mutatott arra, hogy a CSKP egyik legfontosabb feladata, hogy a dogmatizmus ellen épp­úgy, mint a revizionizmus el­len, határozottan fellépjen. A revizionizmusnak és a dogma­­tizmusnak ugyanaz az ered­ménye — hangsúlyozta —, mind a kettő nacionalizmushoz vezet. A nacionalizmus egy része annak a revizionista ál­láspontnak is, amelyet a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ték programja fejez ki. Novotny ezután a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság dolgozóira váró feladatokról beszélt végül bejelentette, hogy 1962 októberére összehív­ják a párt XII. kongresszusát. A frmda baloldali szervezetek kezdeményezéseire nemzeti akció készül az OAS ellen Az OAS meggyilkolta a Szocialista Párt algériai szervezetének főtitkárát November 20-án több poli­tikai párt és tömegszervezet képviselői gyűltek össze a Francia Kommunista Párt pá­rizsi székházában, hogy Mau­rice Thoreznak, a Francia Kommunista Párt főtitkárá­nak a Központi Bizottság ne­veiben elhangzott felhívása ér­telmében a Franciaországot fe­nyegető fasiszta veszély elleni nemzeti összefogásról tárgyal­janak. A tanácskozás résztve­vői közös közleményt adtak ki. Ebben kiemelik: az OAS ter­rortevékenységének és a Fran­ciaországot fenyegető fasiszta veszélynek egységes, erőteljes akcióval kell útját állni. A baloldali szervezetek nemzeti akciónap rendezését határoz­ták el. További erőfeszítéseket tesznek, hogy ez a közös meg­mozdulás a legszélesebb töme­geket felölelő hatásos akció formáját öltse. A közleményt a Francia Kommunista Párt, az Egyesült Szocialista Párt, a Haladó Párt, az UDSR, a CGT és az Emberi Jogok Ligája képviselői írták alá. Az OAS merénylői hétfőn revolverlövésekkel meggyil­kolták Algírban William Le­­vy-t, a Francia Szocialista Párt­ algériai szervezetének fő­titkárát Az algériai fogházak kórhá­zaiból az elmúlt 24 órában nyolc OAS-vezető szökött meg. Vaudrey volt ezredes — akit a legutóbbi puccskísérlet után tízévi börtönre ítéltek — nem­régiben ugyancsak megszökött egy franciaországi fogházból, most megérkezett Algériába és átvette az OAS algíri kör­zetének főparancsnokságát. Az OAS egyébként mind Franciaországban, mind Algé­riában fokozza terrortevékeny­ségét. Hivatalos jelentés sze­rint csupán Algériában 503 bombamerényletet követtek el a fasiszta terrorszervezet tag­jai november első felében. A merényleteknek 10 halálos és száznál több sebesült áldozata van. Kennedy-Adenauer tanácskozások Kennedy amerikai elnök hétfőn este a Fehér Házban megbeszélésen fogadta a je­lenleg Washingtonban tartóz­kodó Adenauer nyugatnémet kancellárt. A tanácskozáson, amelyen a német és nyugat­­berlini kérdést, valamint a NATO-val összefüggő problé­mákat vitatták meg, amerikai részről Rush külügyminiszter, Clay tábornok, Kennedy nyu­gat-berlini megbízottja és több más kormánytisztviselő is részt vett, nyugatnémet rész­ről pedig Schröder külügymi­niszter, Strauss hadügyminisz­ter és más személyiségek. A hírügynökségek hozzáfűz­ték, hogy a több mint két óra hosszat tartó megbeszélést kedden újabb eszmecserék kö­vették. íli Sín­EiSZ Ull­mat Ifz Varsóban november 21-én megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának IX. plé­numa. Az ülés napirendje: 1. Az 1962. évi alapvető gazda­sági problémák megvitatása; 2. a LEMP Központi Bizott­sága küldöttségének beszámo­lója az SZKP XXII. kong­resszusáról. # Négyszáz gyémántcsiszo­ló munkás Tel Avivban sztrájkba lépett, hogy ily mó­don harcolja ki a bérek eme­lését. Válaszul 150 gyémánt­csiszoló vállalat tulajdonosai körülbelül hatezer­ munkást bocsátottak el. # Karjalainen finn külügy­miniszter hétfőn fogadta a Paul Scholz miniszterelnök­­helyettes vezetésével jelenleg Helsinkiben tartózkodó NDK kormányküldöttséget.­­ Alfred Weiner amerikai állampolgár, New York-i la­kos, menedékjogot kért a Né­met­­ Demokratikus Köztársa­ságban. Weiner Brüsszelből érkezett a Berlin—Schöne­­feld-i repülőtérre.­­ A Szíriai és egyiptomi katonák kölcsönös hazatelepí­tése vasárnap este befejező­dött. Az Arab Liga helyettes főtitkára, aki hazai telepítési el­járások felülvizsgálása végett Damaszkuszban tartózkodott, visszautazott Kairóba. 1961. november 22 A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata a nyugatnémet kémek ügyében A Szovjetunió Külügymi­nisztériuma nyilatkozatban hozta a moszkvai amerikai nagykövetség tudomására, hogy a szovjet kormány to­vábbra is követeli az Egyesült Államok kormányától olyan intézkedések megtételét, ame­lyek megakadályozzák, hogy turista utak ürügyén felderítő tevékenységet folytassanak a Szovjetunió ellen. A nyilatko­zat rámutat, hogy az illetékes szovjet szervek megállapítása szerint Naumann és Sonntag nyugatnémet polgárok a Szov­jetunióban tett utazásuk ide­jén kémadatok gyűjtésével foglalkoztak. A nyomozás kiderítette, hogy Naumannt és Sonntagot az amerikai felderítő szervek NSZK-beli megbízottai szer­vezték be. A nyilatkozat rámutat, hogy a szovjet külügyminisztérium már felhívta a figyelmet az amerikai felderítő szervek megengedhetetlen tevékenysé­gére, nevezetesen arra, hogy a turisztikát a Szovjetunió elle­ni kémkedésre használják fel. A vietnami néphadsereg főparancsnokának távirata Vo Nguyen Giap, a viet­nami néphadsereg főparancs­noka november 18-án táviratot intézett a vietnami nemzet­­közi felügyelő és ellenőrző bi­zottság elnökéhez, s ebben fel­hívja a ügyeimet az Egyesült Államok provokációs tevé­kenysége következtében kiala­kult dél-vietnami helyzet ve­szélyességére. A vietnami néphadsereg fő­parancsnoksága — hangzik a távirat — követeli a nemzet­közi bizottságtól az Egyesült Államok agresszív cselekmé­nyeinek megbélyegezését és e tevékenység folytatásának megakadályozását. Dominikai helyzetkép Dominikában a helyzet már nem annyira feszült, mint az elmúlt napokban, de hétfőn — mint a UPI jelenti — is­mét felvonulások, tüntetések voltak a fővárosban. A fel­vonulók, főleg fiatalok, a Tru­­jillo-dinasztia elűzését ünne­pelték és a rendőrség hol ele­jét vette a Trujillo-rendszer közismert vezetői ellen irá­nyuló támadásoknak, hol — például a dominikai Santiagó­iban — Trujillo-barát csopor­tok tüntetését akadályozta meg. NÉPSZAVA 5 Az SZKP XXII. kongresszusa a személyi kultusz következményeinek megszüntetéséről A Pravda keddi száma szer­kesztőségi cikket közöl "Az SZKP XXII. kongresszusa a személyi kultusz következmé­nyeinek megszüntetéséről­" címmel. A szerkesztőségi cikk rámu­tat­, hogy a kommunizmus épí­tése szempontjából óriási je­lentősége volt J. V. Sztálin személyi kultusza feltárásának és bátor elítélésének a párt, az SZKP Központi Bizottsága részéről. A Pravda szerkesztőségi cik­ke megmagyarázza, miért tért vissza az SZKP XXII. kong­resszusán a XX. pártkongresz­­szuson már elítélt személyi kultusz kérdésére.­­Amikor a Központi Bizottság a XXII. kongresszuson beszámolt a XX. kongresszus óta eltelt időszakban végzett munkájá­ról, jelentést tett arról a nagy munkáról is, amelyet a párt a személyi kultusz ártalmas kö­vetkezményeinek megszünteté­se, a pártdemokráciának a leninizmus szellemével össz­hangban álló fejlesztése, a for­radalmi törvényesség helyre­­állítása és a szovjet demokrá­cia fejlesztése területén vég­zett.« A XX. kongresszus irányvonalának megvalósítása együtt járt a frakciósok, a sze­mélyi kultuszt buzgón támo­gatók pártellenes csoportja el­len vívott kemény politikai harccal — mutat rá a cikk. A Pravda emlékeztet arra, hogy a kongresszusi felszólalá­sokban a küldöttek adatokat sorakoztattak fel, amelyek megmutatták,­­hogyan fogana­tosítottak a sztálini személyi kultusz időszakában Molotov, Kaganovics, Malenkov közvet­len és tevékeny részvételével büntető rendszabályokat sok pártmunkás, tanácsi, katonai és komszomolista tisztségvise­lő ellen, hogyan alkalmaztak tömeges büntető intézkedése­ket az oroszországi föderáció több területén és határterüle­tén, Ukrajnában, Belorussziá­ban, Grúziában, Örményor­szágban, Leningrádban«. »A XXII. kongresszus szem­léltetően megmutatta, hogy pártunkban visszavonhatatla­nul és mindörökre végeztek a személyi kultusz időszakának hibás formáival és módszerei­vel..« A szerkesztőségi cikk utal arra, hogy Sztálin, megsértve a lenini útmutatásokat, dur­ván, lábbal tiporta a kollek­tív vezetés elveit. Azokban az években, amikor a Szovjet­unióban harc folyt a szocializ­mus felépítéséért, amikor el­keseredett harcot vívtak a párt ellenségei ellen, a lenini irányvonaltól való elhajlások ellen, a párt nagy bizalmat ta­núsított Sztálin iránt. Ő visz­­szaélt ezzel a bizalommal, és kezdte helytelenül használni a hatalmat. A Pravda szerkesztőségi cikke nevetségesnek minősíti az imperializmus ideológusai­nak próbálkozásait, akik meg­próbálják durván eltorzítani annak a harcnak tényleges ér­telmét, amelyet az SZKP a személyi kultusz ellen folyta­tott A burzsoá »teoretikusok« — mondja a cikk — újból nekikeseredtek »a kommuniz­mus válsága« nótájának. Minden alapot nélkülöznek, és durván kiforgatják a való­ságot az olyan állítások, hogy a személyi kultusz a szovjet rendszer valamiféle »elkorcso­­sulásával« függ össze. Ezek lé­nyegében azoknak a régi rá­galmazó koholmányoknak új változatai — írja a lap —, amelyeket évtizedeken át hangoztattak a burzsoá ideoló­gusok és szekértolóik , a mensevikek és a trockisták. A cikk sajnálattal állapítja meg, hogy olykor idegen hang szólal meg külföldön egyes olyan becsületes emberek aj­kán is,­ akik nem hatoltak bele elég mélyen a dolog lényegé­be, nem ismerik a szocialista társadalom természetét. »Akik most kapva kapnak a szovjet rendszer „elkorcsosulásáról” hangoztatott burzsoá tételen, igencsak arra az emberre em­lékeztetnek, aki eltévedt há­rom fenyőfa között. Valójában az idealizmus rabjaivá válnak, amikor olyan I­sl Pravda szerkesztősé­i cikke­i képességest tulajdonítanak egy személynek, hogy gyökerében meg tudja változtatni társa­dalmi és politikai rendszerün­ket. Aki azt gondolja, hogy egy személy, még ha­ olyan magas tisztséget tölt is be, mint amilyent Sztálin betöl­tött, képes megváltoztatni egyik vagy másik rendszer gazdasági és társadalmi ter­mészetét, az szakít a marxista történelemf elfogással, valami­féle természetfeletti tulajdon­ságokat kölcsönöz egy sze­mélynek­.« A szovjet rendszer »elkor­csosulásáról« kitalált mesék legjobb cáfolatai azok a bá­mulatos sikerek, amelyeket a szovjet nép a kommunista párt vezetésével elért. Az a tény, hogy a Szovjetunió a személyi kultusz ellenére ilyen, ragyogó sikereket aratott, ép­pen a szocializmus hatalmas erejét, az SZKP és a szovjet nép erejét mutatja. A Pravda hangsúlyozza, hogy amikor a személyi kul­tusz időszakában, a központi szervezetek gyakorlati mun­kájában durván megsértették a pártélet szabályait, ez nem bénította meg egészben véve a párt és az állam tevékenysé­gét, nem változtatott a szovjet szocialista társadalom termé­szetén. „A személyi kultusz idegen kinövés volt a szovjet szocialista társada­lom egészséges testén. Pár­tunk feltárta ezt a kinövést és sikerrel eltávolította, éppen mert a társadalmi rendszer­nek, a szovjet állam szocialis­ta szerkezetének alapja egész­séges volt és maradt« —, hang­súlyozza a Pravda. A szerkesztőségi cikk rámu­tat, hogy a tömegek alkotó energiája, bár azt a személyi kultusz időszakának viszonyai jelentős mértékben béklyóba verték, valóságos csodákat mű­velt az ötéves tervek nagy építkezésein, a honvédő hábo­rú csatáiban, a népgazdaság fejlődésének háború utáni idő­szakában. »A személyi kultusz idősza­kában azonban a párt és a nép összes sikereit és győzel­meit egy embernek — Sztá­linnak — tulajdonították. Sztálinnak természetesen vol­tak érdemei a pártban és a kommunista mozgalomban, és a párt tekintettel van erre. De helytelen volna a párt és a nép valamennyi győzelmét egy ember nevéhez fűzni. Sú­lyos eltorzítása volt ez a való­ságnak. A XX. kongresszus visszaállította a történelmi igazságot, kidomborította a szovjet népnek és élcsapatá­nak, a kommunista pártnak nagy szerepét a kommunizmu­sért folyó harcban.« A cikk utal arra, hogy a személyi kultusz légkörében megnyirbálták Marx, Engels, Lenin munkáinak jelentőségét és ugyanakkor teljesen érdem­telenül dicsőítették Sztálin gyakorta olyan hibás tételeket tartalmazó kijelentéseit, ame­lyek egyaránt kárára voltak az elméletnek és a gyakorlat­nak. A Pravda »antileninistának« nevezi azt a tételt, amelyet Sztálin és Molotov 1937-ben a Központi Bizottság februári— márciusi ülésén fejtett ki, s amely szerint a szocializmus sikereinek gyarapodásával pár­huzamosan mind élesebbé vá­lik az osztályharc. Ez a tétel­­volt az alapja azoknak a tö­meges büntető rendszabályok­nak, amelyeket a szocialista rendszer győzelmének viszo­nyai között foganatosítottak, amikor az országban már fel­számolták a kizsákmányoló osztályokat. Ilyen körülmé­nyek között a büntető intéz­kedések éle a szocializmus iránt odaadó becsületet szov­jet emberek ellen irányult­. A párt — mint a szerkesztő­ségi cikk rámutat — a sze­mélyi kultusz következményei­nek megszüntetésével nagy eredményeket ért el az elmé­leti és az ideológiai munka területén. A párt és Központi Bizottsága nagy és sokrétű munkájának tükrözője az utóbbi időszak sok nagy jelen­tőségű, forradalmi jellegű in­­tézkedése, amelynek nemcsak gyakorlati, hanem elméleti je­lentősége is volt.­­Az SZKP programja való­ban kimagasló tudományos hőstett, amely megmutatja a pártnak, N. Sz. Hruscsov elv­társ vezette lenini Központi Bizottságának elméleti erőssé­gét.« A testvéri marxista —leninista pártok­ — állapítja meg a Pravda — az Albán Munkapárt vezetői­nek kivételével lelkesen támo­gatták a XX. kongresszusinak a személyi kultusz elítéléséről szóló határozatait.­­A nemzetközi kommunista mozgalom határozottan elítéli a személyi kultusz rendszeré­nek és módszereinek védel­mére kelő albán ve­zetők anti­­leninista, szaka­d­­ár irányvona­lát. Amint az utóbbi időszak eseményei mutatják, az albán vezetők nemcsak hogy nem hallgattak a testvérpártok jo­gos bírálatára, hanem rálép­tek hibáik elmélyítésének út­jára, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a XXII. kong­resszus, a testvéri marxista- leninista pártok ellen irányuló rágalmazó kirohanások útjá­ra, ugyanakkor azzal leplezik szakadár magatartásukat, hogy képmutatóan, hazug módon esküdöznek a marxizmus- leninizmushoz való hűségükre és a Szovjetunió iránt érzett barátságukra.« A Pravda cikke a továb­biakban emlékeztet a testvér­pártok képviselőinek 1960-as értekezletén elfogadott nyilat­kozatra, amelyben többek kö­zött szó van arról, hogy kö­vetkezetesen érvényesíteni kell a pártélet lenini szabályait, nem szabad megtűrni a sze­mélyi kultuszt, amely béklyó­ba veri a kommunisták al­kotó szellemű gondolatainak és kezdeményezéseinek fej­lesztését. Ezt a nyilatkozatot az Albán Munkapárt képvise­lői is aláírták. »Most azzal, hogy védelmükbe veszik a személyi kultuszt, s támadá­sokat intéznek a marxista­­leninista pártok egysége el­len, sárba tiporják e nyilat­kozatot, egyszersmind leleple­zik saját magukat, mint a nemzetközi kommunista moz­galom egységbontóit. És ezt teljes joggal ítélik el a test­véri marxista—leninista pár­tok.« A szerkesztőségi cikk rá­mutat, hogy amikor a marxiz­mus—leninizmus erélyesen el­ítéli a személyi kultuszt, egy­általán nem tagadja a párt, az osztály, a nép kiváló szer­vezőinek és vezetőinek szer­e­pét. V. I. Lenin, pártunk megalapítója és vezetője, a vi­lág dolgozóinak vezére, mind­végig hű maradt a dolgozók érdekeihez, kivívta az egész nép elismerését és szeretetét. A vezetők — akár nagyok, akár kicsinyek — csak mun­kájukkal, a kommunizmus ügye iránti odaadásukkal, energiájukkal, alkotó szelle­mükkel tesznek szert tekin­télyre a nép körében — hang­súlyozza a cikk. — És ez a tekintély szükséges további sikeres előrehaladásukhoz. Helytelen és káros volna ösz­­szetéveszteni a vezetők tekin­télyét a személyi kultusszal. A burzsoá propaganda kí­sérleteket tesz és még továb­bi kísérleteket fog tenni, hogy a személyi ki­btusznak és hí­veinek elítélését újabb ideoló­giai diverziókra, a kommuniz­mus, a Szovjetunió elleni újabb támadásokra használja fel. A kommunistaellenesség propagandistái azonban sem­mi mással nem rendelkeznek, csak hazugságokkal és rágal­makkal.­­ »A burzsoá világ meglepe­téssel párosult aggodalommal figyeli, milyen szoros sorok­ban haladunk a kommuniz­mus ragyogó magaslatai felé. És az útszéli párt, amelyet az imperializmus ideológusai, va­lamint a hozzájuk önként vagy nem önként csatlakozott lakások vernek fel, szétszórja és elhordja a történelem friss szelet — állapítja meg vége­zetül a Pravda szerkesztőségi cikke.

Next