Népszava, 1962. január (90. évfolyam, 1–25. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Hasznos tapasztalatcsere-látogatások a Hónai Vasműben 1961-ben a Dunai Vasmű műszaki szakemberei közül 34-en jártak külföldön tanulmányutakon, tapasztalatcseréken, tanácskozásokon. A vasmű igazgatója két nyugati országban tanulmányozta az egyes korszerű hideghengerlési eljárásokat és a berendezések működését. A főmérnök a Szovjetunióban járt tanulmányúton a nagyolvasztóknál, s tarsolyában az automatizált nyersvasgyártási eljárásokkal tért vissza. Az NDK-ban is jártak, s a német szakemberek már viszonozták is látogatásukat. Részt vettek például az NDK-ban és Lengyelországban megtartott KGST- tanácskozásokon. A martinacélmű vezetője maga előadást tartott egy csehszlovákiai értekezleten. Az egyik mérnökcsoport 12 000 kilométeres utat tett meg a Szovjetunióban, meglátogattak több bányászati kutatóintézetet, vízfejtésű bányát, s megnézték a nagy teljesítményű széniszapberendezések működését. A vegyészmérnökök csehszlovákiai tapasztalatcserén vettek részt, ahol tanulmányozták a távgázüzemeket és azok magasnyomású berendezéseit. A tapasztalatokat már fel is használták a rövidesen üzemelő dunaújvárosi gázindító állomásnál, amelynek segítségével a főváros részére küldenek gázt. Egy másik, ugyancsak Csehszlovákiában és Lengyelországban járt mérnökcsoport a szurok-kokszgyártást tanulmányozta. Ugyanis a vasműben keletkező nagy mennyiségű szurok hasznosítására külön szurok-kokszoló berendezést kívánnak építeni, s a tervezésnél már felhasználják külföldi tapasztalataikat. Az egyik közgazdász nemzetközi tanácskozáson vett részt, mint, küldött, ahol a kibernetika kérdéseivel foglalkoztak. Eredményes volt az a lengyelországi tapasztalatcserelátogatás is, amelyen a Tűzállóanyaggyár szakemberei vettek részt. A Dunai Vasmű szakemberei a külföldön szerzett tapasztalataikat hasznosan kamatoztatják saját üzemükben. B. Gy. 2 K Újév hajnali párbeszéd a rádió és a televízió szilveszteri műsoráról AKI LÁTTA: BUÉK! Magának hogy tetszett ? AKI HALLGATTA: BUÉK! őszintén szólva ... közepesen. Legalábbis az elmúlt évihez képest. Akkoriban ugyanis még sok volt az így gyengébben sikerült vidám műsor, s közülük magasan kiemelkedett a szilveszteri kabaré. Idén viszont a rádió humorszerkesztői kissé elkényeztettek bennünket, s így szilveszterre többet várh tunk. És milyen volt a tv2 műsora? RÁKI LÁTTA: Egészében jól sikerült. Nekem legjobban Rátonyi Róbert szellemes, ötletes konferansza tetszett. Elsősorban a rádióparódia-1 rész és a közbírálat-jelenet. felKI HALLOTTA: A rádiórban is ő konferált. A leg- jobban az állatkerti sor-HL tatarozásról elmondott szatíráján nevettem. De a szil- veszten humor-nagydíjat azért Pécsi Sándornak adnám szívem szerint. A »Pesti vadember« című jelenetben ellenállhatatlan volt! AKI LÁTTA: Idáig egyetértünk! A »Pesti vadember«-t én Kazal László előadásában láttam — minden elismerésem Róna Tiboré, a jelenet írójáé, aki egyébként a rádió és a televízió műsorának oroszlánrészét írta. Szellemes volt a szilveszteri műsort megelőző »előzetes« filmösszeállítás is, amelynek alkalmi riporterei közül főként Bessenyei Ferenc, Bilicsi Tivadar, Alfonzo, öveges professzor és az önmagát meginterjúvoló Kazal László tetszett. AKI HALLOTTA: És mit szól Szilágyi György »Fehér ökör« című szatírájához? AKI LATTA: Telitalálat! Rátonyi ebben is remekelt. A bírálatot pedig — remélem — az illetékesek is megszívlelik! AKI HALLOTTA: A rádió szilveszteri műsorából megemlíteném még a »Bumugya-puszitai riport«-ot, Sinkovits Imre és Tompa Sándor remek alakításában. Sokat nevettem a »Politikai iskola« talpraesett növendékein és Szuhai Balázs színészutánzatain is. Hangban teljes illúziót keltett. AKI LÁTTA: Hát még ha látta volna! A legnagyobb ötlet az volt, amikor Rátonyi paródiája után — maga Rátonyi köszönte meg a tapsokat... AKI HALLOTTA: És mit szól Haboshoz, mint maszek szerelőhöz? AKI LÁTTA: Nem vitás: alaposan »beolvasott« mindkét irányban. AKI HALLOTTA: Egy szava sincs az idei opera-slágerénekes vetélkedőről? AKI LÁTTA: Tudj’ isten... a tavalyi jobban tetszett Főként Kellér Dezsőtől vártam többet. De Székely Mihály és Gyurkovits Mária azért megérdemelte a pontokat. Táncdalénekeseink közül csak Németh Lehel állta a versenyt. AKI HALLOTTA: Ebben is egyetértek. De... hogyan csinálta, egyszerre nézte a televíziót és hallgatta * * 1 a rádiót? AKI LÁTTA: Még nem jött rá a megoldásra? Amiről idáig beszéltünk, mindkét szilveszteri műsorban szerepelt. Legalább a program 60 százaléka azonos volt AKI HALLOTTA: Tényleg ... úgy látszik, kevés volt a választék ... AKI LÁTTA: Mondjon valamit azért arról is, ami csak a rádió műsorában szerepelt! AKI HALLOTTA: Sajnálhatja, hogy néhány számot elmulasztott. Így például Tolnai Klári bűbájos magánszámát és Gobbi Hildáét, aki »testére szabott« feladatot kapott a szabványnagymama szerepében. Psota Irén új énekszámait is bizonyára sokszor halljuk még rádióban és pódiumon. AKI LÁTTA: A tv »saját« műsorából elsőnek kedves vendégünket, Rajkint említeném meg: magyarul elmondott konferansza az est egyik fénypontja volt. Ezúttal is tetszett — bár nem először láttam — Alfonzo magánszáma, igen jók voltak a rövid tánc- és énekfilmek is, főként a »Tacskó« című, Bogár Richárddal és Balogh Edinával a főszerepben. Az éjfél utáni kavalkád — rengeteg szereplőjével — kissé zavaros emlékként él bennem. Nem vitás: a televízió egészében derekas munkát végzett, s ez a közreműködőkön kívül Deák István rendező, Litványi Károly szerkesztő, Fábri Edit zenei szerkesztő és Mestyán Tibor vezető operatőr érdeme. AKI HALLOTTA: Akikor említsük meg a rádió szilveszteri műsorának szerkesztőjét: Éger Zsuzsát, rendezőjét: Horváth Tivadart és zenéjének összeállítóját: Hajdú Júliát is. Kár, hogy hiányzott a műsorból az egységes konstrukció, amely a tavalyi szilveszteri program egyik erőssége volt. Mindent összevetve, azért én is jól szórakoztam. AKI LÁTTA, S bizonyára velelünk együtt a rádió és a televízió sok millió hallgatója és nézője is. Ezért hát mégegyszer, s mindenkinek boldog új évet kívánunk, s legalább ilyen jó műsorokat — az egész esztendőben! Garai Tamás G. Szabó László . Az első esztendő eredményei a vegyipar ötéves tervéből 120 millió megtakarítás — épületben Ahol a kapacitásbővítés kisebb, mint az igény . A fejlesztési munka természetesen nem zökkenőmentes. Számos építő, gépgyártó és szerelő vállalat csak a saját globális tervének teljesítővel törődik, és nem végzi el határidőre az új vegyipari létesítményekhez szükséges munkákat — vázolják a nehézségeket a Nehézipari Minisztériumban. — Különösen a gépgyártásnál és a szerelésnél sok a probléma... Elsősorban a kiegészítő berendezésekből van máris hiány. A vegyipar hazai gépigénye nincs kielégítően biztosítva darukban, anyagmoz(Folytatás az 1. oldalról) termelését például öt év alatt oly módon kétszerezik meg. Az építkezési költségeket ugyanakkor más módszerekkel is csökkentik. A külföldön már régen elterjedt gyakorlathoz hasonlóan ma már nálunk is a szabadban, épületen kívül helyeznek el egyes vegyipari gató berendezésekben, zománcozott ipari készülékekben. Az iparfejlesztési célkitűzések és a gépgyártási tervek sajnos vegyipari vonatkozásban sincsenek megfelelően összehangolva. Az ipar több százmillió forint értékű gépet, berendezést nem tud időre előállítani , mert kapacitásának bővítése elmarad az igényektől. Így következhet be az a tarthatatlan állapot, hogy például a Ganz-MÁVAG két—hároméves késéssel akarja leszállítani azoknak a szivattyúknak egy részét, melyekre az idén lenne szükség, hogy a régi, korszerűtlen gépek helyett modern, nagyteljesítményű gépeket állítanak munkába, berendezéseket. Ily módon az elmúlt másfél évben mintegy 200 000 légköbméter épületmegtakarítást értek el, ami 120 millió forinttal csökkentette a beruházási költségeket. Az 1961-es év nem a legjobban indult Már az oktatási idényt hiánnyal kezdték. A vállalatok mintegy kétszázzal kevesebb ipari tanulót vettek fel a tervezettnél. A felnőttek 400 órás tanfolyamára pedig mintegy 400-al kevesebben jelentkeztek az előírtnál. Ráadásul azóta a tanfolyamok hallgatóinak körülbelül 20—25 százaléka lemorzsolódott, néhány foglalkozás után abbahagyta a tanulást. — A felnőtt dolgozók vonakodása részben a régi iparvezetés felelőtlenségével is magyarázható — indokolnak a vegyipari főosztály szakoktatási csoportjának dolgozói. — Azok a munkások, akik 1952 előtt végezték el a szakmunkásképző-tanfolyamot, még máig sem kapták meg a kilátásba helyezett béremelést. A munkások egy része attól tart, hogy a most kilátásba helyezett 5—10 százalékos béremelést sem kapja majd meg a tanfolyam elvégzése után. A mulasztás másik feléért azonban a jelenlegi gyár (és szakszervezeti) vezetőket terheli a felelősség. Úgy látszik, több vállalatnál még ma is csak szavakban ismerik el, hogy a vegyipar fejlesztése során épülő új termelőberendezések, technológiák, a nagyobbfokú automatizálás, és műszerezettség szakképzett, jó felkészültségű munkásokat igényel. Mással ugyanis nem lehet magyarázni, hogy néhol a legelemibb előfeltételeket (például a tanfolyamok hallgatóinak azonos műszakban történő foglalkoztatását) sem teremtették meg. A vegyipar 5 éves terve el► fő évének eredményei arról ► tanúskodnak, hogy az iparág fejlesztésében közreműködő munkások, műszakiak, vállalati és minisztériumi vezetők , zöme becsületre méltóan, apárt és a kormány hatérozatá► nak megfelelően dolgozik. ► Szégyenkezésre csak kevesek- nek van okuk, akik nem a kö► vetelményeknek megfelelően ► végezték eddig munkájukat. Marsán Károly Fiatal és idősebb tanulók — A másik fő probléma a szakmunkás-képzésben tapasztalható lemaradás — mondják a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársai. Régi keletű dologról van itt szó. Hazánkban éveken keresztül az a nézet alakult ki, hogy a vegyiparban nincs szükség szakmunkásokra. E helytelen gyakorlat csupán ez év elejétől szűnt meg, amikor is a minisztérium és a szakszervezet új alapokra helyezte a szakmunkás-képzést. Jelenleg az ipari tanulókon kívül a dolgozó felnőttek is lehetőséget kapnak, hogy két év alatt, 400 órás tanfolyamon szakmunkás-képesítést szerezzenek. A terv szerint öt év alatt 15 000 vegyipari szakembert kell kiképezni. Az MSZMP KB távirata A Chilei Kommunista Pártot megalakulásának 40. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte. (MTI) Elhunyt Sebő László Elhunyt Sebő László tartalékos alezredes, a Magyar Partizán Szövetség tagja, a MONIMPEX személyzeti osz- tályvezetője. Temetése csütörtökön délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri Új köztemetőben. (MTI) Tallózás szerkesztőségünk postájában Gimnazista szimfonikus zenekar — Nyugdíjas-találkozókról Rossz műszaki leírás, udvariatlan kiszolgálás — Javaslat a fővárosi tűzfalakról Mikor rossz a „Negro“ — Elkezelt hetijegy »Emlékezetes hangversenyt hallgattam nemrégiben a Zeneakadémián — írja levelében dr. Sipos Jenő, a Zeneművészeti Főiskola tanára. — Örültem, hogy ott lehettem, mert megismerkedtem egy csupa ragyogó arcú, zenétől átforrósult fiatalokból álló zenekarral, amelynek legidősebb tagja sem volt több 18 évesnél, ízléses és választékos műsoruk remek előadásával légkört teremtettek és komoly örömet szereztek a termet teljesen megtöltő fiatal közönségnek. Beethoven Coriollinus nyitánya, Brahms kettős versenye, Bartók: Két kép című műve és Berlioz: Római karneválja hangzott el, s előadásukkal kitűnően megállták a próbát a fiatalok. Karmesterük, Záborszky József volt, aki már nyolc éve neveli az ifjúságot a zene szeretetére. Sok hivatásos zenész került ki a keze alól. Jó lenne őt hivatásos zenekar élén is látni! Hadd említem még meg, hogy ez az ifjúsági zenekar — a XIV. kerületi tanács népművelési osztályának irányításával — igen sok üzemi hangversenyt tart társadalmi munkában. A Danuvia kultúrotthonban például állandó ifjúsági bérletsorozatban hangversenyeznek. Ezért külön elismerés illeti őket.« Több nyugdíjas-találkozóról kaptunk beszámolót az év utolsó napjaiban. Szerémi Jánosné olvasónk a Mezőtúri Téglagyár nyugdíjas-találkozójáról adott hírt. Ezt az üzem nőbizottsága rendezte, s az ünnepségen a vállalat vezetői üdvözölték a nyugdíjasokat, majd vacsorán látták vendégül őket. Körmöczi József a Fémbútor és Drótszövetgyár 1. sz. gyáregysége nyugdíjasainak nevében írja: »Ismét összejövetelre hívtak bennünket a kispesti »Halásztanya« különhelyiségébe. Május elsején is itt találkoztunk, decemberben pedig a gyár új igazgatója hívott meg minket, hogy — mint mondotta —, megismerjen bennünket. Igen kellemes estét töltöttünk együtt és meghatottan vettük tudomásul, hogy az új igazgató elvtárs is tovább ápolja azt a bensőséges, meleg kapcsolatot, amely fennáll régi munkahelyünk és közöttünk« — fejeződik be a levél. Szovjet gyártmányú táskavarrógépet vásárolt nemrégiben az Újpesti Állami Áruházban ifj. Fülöp György olvasónk. Odahaza kipróbálta az új szerzeményt — amellyel tizenkét féle művelet végezhető —, s nagyon megörült a szép gépnek. Annál kevésbé volt elégedett a műszaki leírással. Rájött ugyanis, hogy a szovjet prospektus magyar fordítása nem illeszkedik megfelelően az ábrákhoz. Ám ez volt a kisebbik baj, mert az alkatrészes doboz átvizsgálásakor észrevette, hogy abból hiányzik a hímzőlemez. Amikor az áruházban reklamált, először azzal utasították el, hogy szombaton nem foglalkoznak reklamációkkal. A következő héten viszont egyenesen elutasították panaszát, mondván, hogy ha szüksége van hímzőlemezre, csináltasson magának. Továbbították a panaszt a Belkereskedelmi Minisztérium áruházi kereskedelmi igazgatóságának. A válaszlevél közli, hogy utasították az áruház illetékes előadóját és osztályvezetőjét a reklamációk udvarias és kielégítő intézésére. Erre még akkor is kötelesek, ha a vásárló szombaton jelentkezik. Ugyanakkor figyelmeztették az illetékes nagykereskedelmi vállalatot, hogy a magyar fordítás nem követi a prospektus ábráit. Végül kérték olvasónkat, hogy keresse fel ismét az áruházat, ahol orvosolják panaszát. *Fővárosunk további szépítésének vágya késztette dr. V. J. olvasónkat arra, hogy a városrendezés egyes kérdéseivel foglalkozzon levelében. Többek között kifogásolta, hogy Budapesten — a múlt örökségeként — még mindig sok a csúnya, »kopasz« tűzfal, s ezeket véleménye szerint nem reklámokkal, hanem zöld növényzettel kellene eltakarni. Javaslatát továbbítottuk a fővárosi tanács városrendezési és építési osztályának, amely válaszában elismeri a megemlített szépséghibáikat, de ezeket, amennyire lehet, iparkodnak csökkenteni. A tűzfalak száma egyre fogy, s a tervezett foghíjas területek beépítésével egyre inkább eltűnik ez a csúnya látvány. Megállapítja azt is a válasz, hogy a tűzfalakon történő nagyméretű hirdetések valójában szükségmegoldások. Ilyen módon ugyanis gyorsan takarhatják és megóvhatják az épületek tűzfalait. Éppen mivel gyorsan kell elfedni a városképet zavaró falfelületeket, az olvasónk által javasolt növénytakaró nem alkalmas erre, mert hosszú ideig tart, amíg a kúszó növény a kellő magasságot eléri. Ettől függetlenül — ahol ez lehetséges — a városrendezési szervek ezt a megoldást is alkalmazzák. A népszerű »Negro« cukorka kifogásolható minőségét tette szóvá levelében Gyarmathy Béla berzéki olvasónk. »Mint idős ember, télen hamar elővesz a köhögés, és ilyenkor évek óta sikerrel fogyasztom a »Negróo-t. Sajnos, az utóbbi időben észrevettem, hogy már nem a régi. Azelőtt bőven volt benne töltelék, mostanában viszont egy csomagban alig van néhány darab töltött.« A Csemege Édesipari Gyár, amely a »Népről« készíti, olvasónk panaszára válaszolva megállapítja, hogy mivel a kifogásolt áruból nem kaptak mintát, nem tudják tisztázni: gyártási hibás, vagy pedig a jótállási időn túl került forgalomba a cukorka. A jótállási ideje ugyanis a kiszállítástól számított kilencven nap. Ezen az időn túl előfordulhat, hogy a cukorkaszemek tölteléke megkeményedik. Ez a »Negro« gyógyhatását nem csökkenti, a fogyasztása azonban kevésbéélvezetes így. Megtörténhet az is, hogy magában a gyárban egyegy főzet befejeztével az utolsó szemeket töltelék nélkül gyártják. Ez a mennyiség azonban az össztermelés ezrelékében sem fejezhető ki. Mindenesetre a jövőben még inkább ügyelnek arra, hogy a töltetlen szemek aránya csökkenjen. Arra kérik a »Negro«-fogyasztókat, kísérjék figyelemmel a gyártás idejét, amelyet minden egyes borítékon feltüntetnek. * Váratlan bosszúság érte utazás közben A. P. olvasónkat. »Vasárnap délután felszálltam a T 350 számú trolibuszra, és a kalauz kérésére átadtam hetijegyemet kezelésre. Ugyanakkor még két darabot is kértem, a jövő hétre. A kalauz kezelés közben kijelentette, hogy jegyem érvénytelen, összetépte és felszólított a büntetés kifizetésére. Természetesen én ez ellen tiltakoztam, hiszen egész héten ezzel a hetijeggyel utaztam. Érvelésemet nem fogadta el és a legközelebbi megállóban rendőrt hívott, aki igazoltatott és személyi adataimat a kalauz jegyzőkönyvbe vette. Odahaza én is jobban megnéztem a kérdéses hetijegyeit, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a hét elején azt valóban nem az érvényes naptári hétre kezelték. Mindettől függetlenül, a kalauz eljárását sértőnek tartom és kérem panaszom orvoslását.« Olvasónk panaszát a Fővárosi Villamos Vasút, igazgatósága megvizsgálta és a következőket állapította meg: a kalauz szabályosan járt el, amikor nem fogadta el az érvénytelen hétre kezelt hetijegyet. Helytelenül viselkedett azonban akkor, amikor a pótdíj megfizettetése érdekében a rendőri igazoltatást igénybe vette. Ezért az eljárásáért az FVV igazgatósága a kalauzt felelősségre vonta. A válaszlevélben felhívják olvasónk figyelmét, hogy a jövőben minden esetben ellenőrizze hetijegye kezelését és esetleges észrevételeit azonnal közölje a kalauzzal. B. J. NÉPSZAVA IPARI TANULÓKAT szerződtetünk Pest, Bács-Kiskun, Nógrád, Szolnok és Heves megyék területéről, szobafestő-mázoló épületüvegező épületburkoló parkettázóműanyagburkoló szakmákra. Jelentkezés személyesen vagy írásban. Vidékieknek szállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Jelentkezhetnek 14—16 év közötti fiatalok, akik az általános iskola VIII. osztályát eredményesen elvégezték. Tanulóidő: az épületüvegező szakmában 2 év, a többi szakmákban 3 év. A tanulóképzés 1962. április 1-én kezdődik. ÉM Budapesti Szakipari Vállalat Budapest, V. Báthori u. 12. I. em. szakoktatási csoport 1962. január 3