Népszava, 1962. március (90. évfolyam, 50–76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
Hruscsov. Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet intézett Nehruhoz és abban megelégedését fejezte ki, hogy az indiai miniszterelnök szükségesnek tartja, a legfelelősebb állami vezetők vegyenek közvetlenül részt a 18 hatalmi leszerelési bizottságra háruló feladatok megoldásában. — örülök — írja Hruscsov —, hogy Ön osztja a küszöbönálló leszerelési tárgyalások rendkívüli fontosságáról alkotott felfogásunkat. Az a tény, menetet intése, hogy ön kész személyesen részt venni a leszerelési tárgyalásokon, mint ezt válaszüzenetében közölte, megerősíti meggyőződésemet, hogy ebben az esetben is gondolataink azonos irányban haladnak. — A szovjet kormány — jegyezte meg Hruscsov — elismeréssel fogadja az indiai kormánynak a hozzájárulását a békeszerető államok és népek közös erőfeszítéseihez, amelyek célja gyakorlatilag megvalósítani a nagyszerű é Nehruhos célt: kidolgozni az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Hruscsov Nehrunak azzal a közlésével kapcsolatban, hogy április vége előtt rendkívül nehézségekbe ütköznék elutazása Indiából, a következőket írja: — Biztosíthatom Önt arról,megértjük törődését hazája életének fontos belső problémáival és azt az óhaját, hogy Indiában legyen akkor, amikor e problémákat megoldják. A genfi leszerelési konferencián részt vevő országok ENSZ-képviselőinek megbeszélése A március 14-én Genfben összeülő leszerelési értekezleten részt vevő 18 ország ENSZ- képviselői pénteken nem hivatalos jellegű előlkészítő megbeszélést tartottak. Az érdekelt országok ENSZ-képviselőit Omar Lutfi főtitkárhelyetgyalásokontes hívta meg villásreggelire. Ezt követően került sor a megbeszélésekre. Lutfi főtitkárhelyettes a jövő hét péntekjén repül Genfbe, hogy U Thant ügyvezető főtitkár képviseletében részt vegyen a leszerelési tár llja Ehrenseirff a szovjet irodalomról Hja Ehrenburg, a világhírű szovjet író fogadta Sugár Andrást, az MTI és Vajda Pétert, a Népszabadság moszkvai tudósítóját és válaszolt kérdéseikre. A szovjet irodalom jelenlegi helyzetéről szólva kijelentette: Azt hiszem, minden tárgyilagos olvasó láthatja, hogy a szovjet irodalom jó úton halad, új csúcsok felé tart. Bizonyos vagyok benne, hogy a XXII. kongresszus tovább erősítette, bátorítja és gyorsítja ezt a folyamatot. Alkotói terveiről Ehrenburg elmondotta, hogy hat részből álló emlékiratain dolgozik. Zalka Máténak egész fejezetet szentel. Ehrenburg emlékirataival egyidejűleg sajtó alá rendezi műveinek kilenckötetes gyűjteményes kiadását. A franciaországi helyzetről szólva, rámutatott arra a veszélyre, amelyet ma az OAS jelent, de kijelentette: A legutóbbi napok eseményei megerősítettek abban a hitben, hogy megtörténhet az, ami még néhány hónappal ezelőtt lehetetlennek látszott: a baloldali erők összefogása. Megnyílt (Folytatás az 1. oldalról) Fiaskóval végződött a nyugatnémet kormányköröknek, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Svájc hatóságainak az a kísérlete, hogy bojkottálják a lipcsei vásárt. Lipcsében, a Dimitrov téren szombat este ünnepi nagygyűlést rendeztek az idei tavaszi vásár megnyitása alkalmából. A téren egybegyűlt hatalmas tömeg lelkes éljenzéssel fogadta a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz-társaság kormányának képvi-selőit, akik Walter Ulbricht kíséretében érkeztek az ünn ünepség színhelyére. A nagygyűlésen beszédet mondott Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. Mikojan beeszédében bejelentette, hogy Lipcsében írják alá az 1962-es évre szóló árucsereforgalmi egyezményt a Szovjetunió és az NDK közt. Rámutatott, hogy ez a tény egymagában is ékesszólóan bizonyítja a 4 lipcsei vásár nagy jelentőség 4 gát a nemzetközi kereskede- l lemben. Ezután Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi nisztertanácsának elnöke mondott beszédet. A csehszlovák kormány és a nép szívélyes üdvözleteit Otakar Simunek, a Csehszlovák Szocialista Köz-társaság Minisztertanácsának a tavaszi tipi elnökhelyettese tolmácsolta. A lipcsei vásár magyar részlegének igazgatósága szombaton délután sajtóbemutatót rendezett. Dr. Lindner László, a Magyar Kereskedelmi Kamara külföldi sajtószolgálatának főszerkesztője tájékoztatójában elmondta, hogy Magyarország az idei tavaszi vásáron az eddiginél jóval nagyobb áruválasztékkal vesz részt. A vásár magyar részlegeinek együttes alapterülete megközelíti a 6000 négyzetmétert, ami azt jelen csel vásár i, hogy — az 1960. évi moszkvai magyar kiállítástól eltekintve — ez Magyarország eddigi legjelentősebb részvétele külföldi vásáron. Az ADN egyik jelentésében hangsúlyozza, hogy a NATO- országok minden eddiginél nagyobb létszámmal képviseltetik magukat a vásáron. Köztük is első helyen áll Franciaország 350 kiállító céggel. 270 angol cég között 40 olyan van, amely most állít ki először Lipcsében. ÉRTESÍTÉS A budapesti vasútállomások központosított fel és elfuvarozásának megszervezéséről szóló *2/1/1962. ?2. Központi Szállítási Tanács határozatában meghirdetett (Közl. Közlöny 1962. évi 7. sz.) SZERZŐDÉS az 1. sz. Autóközlekedési Vállalat, V., Tüköry u. 3., földszint 9. sz. alatti irodájában köthető! Felvilágosítás és szerződéskötés naponta 9—15 óráig, szombaton 9—12 óráig. Telefon: 317—130, 15, 16, 17, 18 mellék. 1962. március 4 Kennedy bejelentette az amerikai légköri atomfegyver-kísérletek felújítását Kennedy, az Egyesült Államok elnöke televízió- és rádióbeszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok április végén légköri atomfegyverkísérlet-sorozatot kezd a Csendes-óceán térségében. A sorozat két-három hónapig tart. Az amerikai elnök terjengős beszédében voltaképpen ezt az agresszív lépést próbálta igazolni. Megígérte, minden lehetőt elkövetnek, hogy minimálisra csökkentsék a légköri atomrobbantások rádióaktív csapadékának káros hatását. Kennedy azt állította, hogy a légköri kísérletsorozatot megkövetelik az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekei. Az elnök eltorzítva ismertette a nyugat-keleti leszerelési tárgyalások, egyebek között az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folytatott tárgyalások történetét és a Szovjetuniót hibáztatta azért, hogy nem sikerült megállapodni a nukleáris kísérletek betiltásában. Kennedy beszédében megjegyezte még, hogy ha a Szovjetunió hajlandó elfogadni az atomfegyver-kísérletek betiltására vonatkozó szerződés megkötéséről szóló angol— amerikai javaslatot, és ha ilyen szerződést aláírnak és az április végéig hatályba lép, az Egyesült Államok nem kezd légköri atomfegyver-kísérleteket. Kennedy az adott esetben semmit sem kockáztatott, hiszen jól tudta, hogy a Szovjetunió elutasítja az Egyesült Államok és Anglia által javasolt, teljesen elfogadhatatlan ügyeleti rendszert. Az amerikai elnök hozzáfűzte, hogy ha a Szovjetunió elfogadja az angol—amerikai tervezetet, ő és Macmillan angol miniszterelnökhelyénvalónak találják, hogy találkozzanak N. Sz. Hruscsovval Genfben a véglegesen kidolgozott egyezmény aláírása céljából. Amikor az Egyesült Államok elnöke ismertette a légköri atomfegyver-kísérletekre vonatkozó döntést, ezzel öszszeférhetőnek tartott egy olyan kijelentést, hogy ő és kormánya a leszerelési tárgyalások sikerességére törekszik. Kennedy megígérte, hogy az Egyesült Államok a Genfben március 14-én munkához látó tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban egész sorozat leszerelési tervet terjeszt elő, s e tervek, amint mondotta, »a fő áttörést jelentik majd a béke felé«. Kennedy elnök ezzel lényegében megerősítette azt a véleményt, amely szerint az Egyesült Államok a leszerelési bizottság munkájában kedvező lehetőséget lát arra, hogy enyhítse a világközvéleménynek az amerikai atomfegyverkísérletek felújításával szemben tanúsítandó elítélő magatartását. Katonaság őrzi Rangun fő stratégiai pontjait Rangunban a katonai államcsínyt követő napon a helyzet nyugodt volt. A város fő stratégiai pontjait katonaság őrzi. A pénteki események során a hadsereg mintegy ötven személyt tartóztatott le. A kormánynak csak két tagja nem jutott erre a sorsra: Bok Hu Aung hadügyminiszter és Samu Duwa Kachin államminiszter. -kinek mintegy tíz nap múlva kellett volna átvennie az államelnöki tisztséget U Win Maungtól. Ennek ötéves megbízatása lejárt. A szombat reggeli jelentések szerint a kormány négy miniszterét szabadon bocsátották, viszont U Nu miniszterelnök és kilenc minisztere továbbra is őrizetben van. Szabadon bocsátották a parlament két házának elnökét is. A burmai forradalmi tanács bejelentette, hogy feloszlatták a burmai parlament alsó- és felsőházát. A képviselőket visszaküldték választókerületeikbe. Az AFP jelentése szerint Saw Mir ’t ezredes, az új katonai krmány tájékoztatási minisztere kijelentette, hogy Burma külpolitikája változatlan marad, a semlegesség, az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartás és az összes országokkal való baráti kapcsolatok elve vezérlik. Prostituáltak fegyverben Mint a moszkvai Trud közli, Ngo Dinh Diem sógornője, Nu asszony egyedülálló hadászati, tervet dolgozott ki akommunisták leküzdésére. A szalgoni nemzetgyűlés nagy lelkesedéssel elfogadta Nu asszony törvényjavaslatát, amely az éjszakai mulatók bezárásáról intézkedik. Természetesen kivételt képeznek az amerikaiak által látogatott lokálok s nyilvános házak, amelyek a törvény egyik pontja értelmében, továbbra is nyitva maradnak. A bezáruló »műintézetek« 2000 női lakóját a tör- ♦ vény értelmében behívták, és a partizánok elleni harcra moz- * gósították. Nu asszony hadserege máris fegyverkezik. ? A Trud szemleírója mindezekhez hozzáfűzi: Még a legdú * sabb fantáziával is nehéz elképzelni, hogyan mentheti meg ez * a furcsa hadsereg Ngo Dinh Diem elkorhadt rendszerét. .. Az SZKP küldöttsége hazautazott Pekingből Az SZKP Központi Bizottságának küldöttsége Ponomarjovnak, az SZKP Közponi Bizottsága titkárának vezetésével, szombaton hazautazott Pekingből. A küldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaságból hazatérőben, átutazóban tartózkodott Pekingben. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szombaton a Kremlben fogadta a Moszkvában tartózkodó szíriai kormányküldöttség vezetőjét. NÉPSZAVA Tüntetés Tokióban a washingtoni bejelentés elhangzása után diákok vonultak fel az amerikai nagykövetség épülete elé. A rendőrök rátámadtak a diákoknak az épület felé közeledő menetére és gumibotok Tokióban ki kényszerítették a fiatalokat visszavonulásra. A japán tömegek erőteljes és határozott tiltakozásának nyomására Ikeda japán miniszterelnök levélben tiltakozott az amerikai kormány elhatározása ellen. Ghana öt év Ghana öt esztendeje független. Ghana öt év alatt fontos lépéseket tett a formális függetlenségtől a tényleges függetlenség felé vezető úton. Jellegzetes módon nem március 6-án van Ghana nemzeti ünnepe, hanem annak az 1960. július elsejének fordulóján, amikor Ghana köztársaság lett és Erzsébet angol király, nő helyébe saját köztársasági elnököt — Kwame Nkrumaht — választott. Ezt követően fokozatosan, de határozottan megkezdődött és mind nagyobb ütemben folyt a ghanai közigazgatás tényleges ghanai kézbevétele, afrikanizálása. Ma Ghánát a ghanaiak igazgatják és egyetlen vezető poszton sem állnak külföldiek, csupán tanácsadóként és re független kisebb beosztásokban működnek. A közelmúltban Ghana leváltotta a hadsereg brit vezetőit és oda is saját embereit nevezte ki. Határozottan fellépett a kormányt megdönteni és egy, a Nyugatnak kedvezőbb kormánnyal felcserélni akaró összeesküvőkkel szemben. Ezzel egy időben igen meleg baráti kapcsolatokatépített ki a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, amelyeknek tapasztalatait Ghána független államának felépítése érdekében sokféle módon használja fel. Prágában február 26 és március 2 között megtartották a KGST szénipari bizottságának tanácskozását. 7 TÖBB MINT HÉT ESZTENDŐN keresztül jóformán nem múlt el hónap, hogy a francia kormány hivatalos közleményeiben ne ismétlődött volna unos-untalan a címben szereplő kifejezés. Lanieltől Bourges-Maunouryn, Gaillardon stb., stb., stb-in keresztül Guy Mollet-ig, sőt — uram bocsá’ —, magáig de Gaulle tábornokig, az algériai háborún végigbukdácsoló valamennyi kormány ezzel áltatta a közvéleményt: »A maroknyi (később ez a jelző már elmaradt) lázadó bandák ellen folytatott tisztogató hadműveleteik befejező szakaszhoz közelednek. Az utolsó negyedóra van még csak hátra.« A vicclapok kedvenc témájává, pontosabban egy elvetélt politika tragikomikus kicsengésévé vált kifejezést ezúttal először komolyan, idézőjel nélkül írhatjuk le. Pontosabban: két hét óta mindennap leírhattuk volna — s időnként le is írtuk — ezt a mondatot: »Már csak napok kérdése a fegyverszünet«. E mondat értelmezését azonban két részre kell bontani. Egyrészt válaszolni kell arra, mit jelent a papíron már lényegében valósággá vált fegyverszünet. Másrészt pedig, mit kell felelnünk a »már csak napok kérdésé«-re. Hivatalos forrásból még nem ismerjük pontosan a titkos tárgyalások eredményeként létrejött fegyverszüneti egyezmény pontjait. A kiszivárgott értesülések szerint a legfontosabb rendelkezések mégis minden valószínűség szerint a következők: A fegyverszünet megkötése után három-négy hónapon belül népszavazást rendeznek, amely dönt az ország függetlenségéről. A népszavazásig a francia fegyveres erők helyükön maradnak. A felszabadító hadsereg Algériában tartózkodó egységeit meghatározott körzetekbe vonják össze. A fegyverszünet és a népszavazás közötti átmeneti időszakra arab többségű ideiglenes algériai végrehajtó szervet állítanak fel. A választási kampány szabadságának biztosítására európaiakból és arabokból álló vegyes karhatalmi erőt hoznak létre. (Itt vitás pont még az, kinek a fennhatósága alá tartozzon ez a karhatalom.) A párizsi kormány az algériai francia főkormányzó felügyelete alatt akarja tartani, míg az FLN — jogosan és logikusan — a már említett ideiglenes szervnek akarja alárendelni. A független algériai állam létrejötte után a francia hadsereg öt évig használhat három repülőteret, és 15 esztendőre igénybe veheti a Mers el Kebir-i támaszpontot. A szaharai olaj kiaknázásának hasznát Algéria és Franciaország egyenlően osztanák meg. MIT MUTATNAK EZEK A RENDELKEZÉSEK? Azt, hogy kölcsönös kompromisszum született. E megegyezés valóban nem más, mint a jelenlegi erőviszonyok kifejezése és nem elégíti ki azonnal az algériai nép valamennyi követelését. Ennél fontosabb azonban az, hogy min alapult ez a kompromisszum. Mert alapja, kiindulópontja az algériai nép létfontosságú követelésének, a nemzeti függetlenségnek az elismerése. S tegyük hozzá — kényszerű elismerése. A francia kormányok, vagy akár csupán de Gaulle algériai politikájának »bakugrásairól« sokat szóltunk már. Most, amikor tényleg az utolsó negyedóra van hátra, mégis még egyszer hangsúlyoznunk kell: az a de Gaulle, aki a múlt év nyarán az algériai kormánynak még a nevét sem volt hajlandó kimondani (csak rebellisekről beszélt), ma egyenlő félként volt kénytelen leültetni Joxeyt Ben Khedda miniszterével a tárgyalóasztalhoz. Hangsúlyozni kell: az egymillió halottat vesztett, a szenvedések tengernyi özönét kiálló algériai nép aratott itt győzelmet. Az a nép, amely lényegében minden külső segítség nélkül állt helyt egy nagyhatalom félmilliós, modern hadseregével szemben. Nem a »tisztogató hadiműveletek« hét évig tartó nevetséges »utolsó negyedórájához, hanem az algériai nép győzelmes harcának utolsó negyedórájához érkeztünk. De még nem értünk el a harc végéhez. SOHA TALÁN A BÉKE angyala nem ereszkedett le ilyen véres szárnyakon, érmint ebben az utolsó negyedórában. Algéria városainak szörnyűséges emberi mészárszékein nyolc percenként hal meg egy ember. Két héttel ezelőtt e rettenetes statisztika még »csupán« tizenötpercenként jelzett eg halottat. Első hallásra szinte híveellen, érthetetlen, példa nélkül álló. Hiszen itt van már a béke az ajtó előtt. Hiszen a béke hírére, közeledtére — általában — még az őrjöngök is megnyugszanak. Már ők sem szívesen kockáztatnak. A béke küszöbén már ők is felkészítik testüket és lelküket a nyugalomra, a béke áldásaira. Algériában ennek pontosan az ellenkezője történik most. Ott a béke közeledtének híre őrjíti meg az embereket. Pontosabban az OAS fasiszta banditáit, illetve az általuk megfertőzött telepesek tömegeit. Itt a béke a küszöbön és mégis a halál arat Algírban, Oranban. Gyermekeket, asszonyokat, mindenkit, akit ér. De hogyan történhet ez, hogyan lehetséges? Az Express című haladó párizsi hetilap főszerkesztője a napokban azt írta, hogy az algériai nép győzelmes harca a demokratikus forradalmi Franciaország hagyományainak gyümölcse is, amelyeken az FLN harcosai szintén nevelődtek. Legyen. De akkor az OAS emberi mivoltjukból kivetkőzött banditáinak vérfürdői kinek, minek a torzszüleményei? Persze, a gyarmatosítás bűnös, embertelen politikájának. De ne féljünk pontosabbak lenni. AZ ELSŐ SZÁMÚ FELELŐS az a de Gaulle tábornok, aki most a béke »első számú kovácsának« rennkölt és tiszteletre méltó szerepében próbál tündökölni. Az a de Gaulle tábornok, akinek meglett volna a lehetősége — mert megvett az ereje és tekintélye —, hogy már régen véget vessen az algériai gyalázatnak. Igen, ő, aki hagyta, hogy tegnap a mai gyilkosok emeljék a hatalom bársonyszékébe. De Gaulle tábornok, akinek a Francia-Algéria »örökkévalóságáról« szóló tegnapi ígéreteit — ha ő maga már nem is veszi komolyan —, de komolyan veszik az általa is elbolondított telepesek. Mert, igenis, ezeknek az ígéreteknek a nevében kell meghalnia nyolc percenként egy algériainak ebben az utolsó, reményekkel teli, s mégis oly szörnyű negyedórában. Csak a francia nép magásra ébredése, még erőteljesebb öntudatra ébredése, a francia baloldal egységes fellépése rövidítheti meg eztz utra-e negyedórát, s vívhatja ki azt, hogy a fegyverszünetből fegyverszünet, s hogy a fegyverek nyugvásából tényleg béke legyen. Róbert László AZ UTOLSÓ NEGYEDÓRA