Népszava, 1962. március (90. évfolyam, 50–76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

Hruscsov­­. Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke üzenetet intézett Nehru­­hoz és abban megelégedését fejezte ki, hogy az indiai mi­niszterelnök szükségesnek tartja, a legfelelősebb állami vezetők vegyenek közvetlenül részt a 18­ hatalmi leszerelési bizottságra háruló feladatok megoldásában. — örülök — írja Hruscsov —, hogy Ön osztja a küszöbön­álló leszerelési tárgyalások rendkívüli fontosságáról alko­tott felfogásunkat. Az a tény, menetet intése, hogy ön kész személyesen részt venni a leszerelési tár­gyalásokon, mint ezt válasz­üzenetében közölte, megerő­síti meggyőződésemet, hogy ebben a­z esetben is gondola­taink azonos irányban halad­nak. — A szovjet kormány — jegyezte meg Hruscsov — el­ismeréssel fogadja az indiai kormánynak a hozzájárulását a békeszerető államok és né­pek közös erőfeszítéseihez, amelyek célja gyakorlatilag­­ megvalósítani a nagyszerű é­ Nehruhos célt: kidolgozni az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Hruscsov Nehrunak azzal a közlésével kapcsolatban, hogy április vége előtt rendkívül nehézségekbe ütköznék eluta­zása Indiából, a következőket írja: — Biztosíthatom Önt arról,­­megértjük törődését hazája életének fontos belső problé­máival és azt az óhaját, hogy Indiában legyen akkor, ami­kor e problémákat megold­ják. A genfi leszerelési konferencián részt vevő országok ENSZ-képviselőinek megbeszélése A március 14-én Genfben összeülő leszerelési értekezle­ten részt vevő 18 ország ENSZ- képviselői pénteken nem hi­vatalos jellegű előlkészítő meg­beszélést tartottak. Az érde­kelt országok ENSZ-képvise­lőit Omar Lutfi főtitkárhelyet­­gyalásokon­­tes hívta meg villásreggelire. Ezt követően került sor a megbeszélésekre. Lutfi főtitkárhelyettes a jövő hét péntekjén repül Genfbe, hogy U Thant ügy­vezető főtitkár képviseletében részt vegyen a leszerelési tár­ llja Eh­renseirff a szovjet irodalomról Hja Ehrenburg, a világhírű szovjet író fogadta Sugár Andrást, az MTI és Vajda Pé­tert, a Népszabadság moszk­vai tudósítóját és válaszolt kérdéseikre. A szovjet iroda­lom jelenlegi helyzetéről szól­va kijelentette: Azt hiszem, minden tárgyilagos olvasó láthatja, hogy a szovjet iro­dalom jó úton halad, új csú­csok felé tart. Bizonyos va­gyok benne, hogy a XXII. kongresszus tovább erősítette, bátorítja és gyorsítja ezt a folyamatot. Alkotói terveiről Ehrenburg elmondotta, hogy hat részből álló emlékiratain dolgozik. Zalka Máténak egész fejeze­tet szentel. Ehrenburg emlékirataival egyidejűleg sajtó alá rendezi műveinek kilenckötetes gyűj­teményes kiadását. A franciaországi helyzetről szólva, rámutatott arra a ve­szélyre, amelyet ma az OAS jelent, de kijelentette: A leg­utóbbi napok eseményei meg­erősítettek abban a hitben, hogy megtörténhet az, ami még néhány hónappal ezelőtt lehetetlennek látszott: a bal­oldali erők összefogása. Megnyílt (Folytatás az 1. oldalról) Fiaskóval végződött a nyugat­német kormányköröknek, va­lamint az Amerikai Egyesült Államok és Svájc hatóságai­nak az a kísérlete, hogy boj­­kottálják a lipcsei vásárt. Lipcsében, a Dimitrov téren szombat este ünnepi nagy­gyűlést rendeztek az­ idei ta­vaszi vásár megnyitása alkal­mából. A téren egybegyűlt hatal­mas tömeg lelkes éljenzéssel fogadta a Szovjetunió, a Len­gyel Népköztársaság és a­ Csehszlovák Szocialista Köz-­­­társaság kormányának képvi-­­­selőit, akik Walter Ulbricht­­ kíséretében érkeztek az ünn ü­nepség színhelyére. A nagygyűlésen beszédet­­ mondott Mikojan, a Szovjet­­­­unió Minisztertanácsának első­­ elnökhelyettese. Mikojan be­­e­szédében bejelentette, hogy­­ Lipcsében írják alá az 1962-es­­ évre szóló árucsereforgalmi­­ egyezményt a Szovjetunió és­­ az NDK közt. Rámutatott,­­ hogy ez a tény egymagában­­ is ékesszólóan bizonyítja a 4 lipcsei vásár nagy jelentőség 4 gát a nemzetközi kereskede- l lemben. Ezután Cyrankiewicz,­­ a Lengyel Népköztársaság Mi­­­ nisztertanácsának elnöke mon­­­­dott beszédet. A csehszlovák­­ kormány és a nép szívélyes­­ üdvözleteit Otakar Simunek, a­­ Csehszlovák Szocialista Köz-­­­társaság Minisztertanácsának­­ a tavaszi tipi elnökhelyettese tolmácsolta. A lipcsei vásár magyar részlegének igazgatósága szom­baton délután sajtóbemutatót rendezett. Dr. Lindner László, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara külföldi sajtószolgálatának fő­­szerkesztője tájékoztatójában elmondta, hogy Magyarország az idei tavaszi vásáron az ed­diginél jóval nagyobb áruvá­lasztékkal vesz részt. A vásár magyar részlegeinek együttes alapterülete megközelíti a 6000 négyzetmétert, ami azt jelen­­ csel vásár­ ­i, hogy — az 1960. évi moszk­vai magyar kiállítástól elte­kintve — ez Magyarország ed­digi legjelentősebb részvétele külföldi vásáron. Az ADN egyik jelentésében hangsúlyozza, hogy a NATO- országok minden eddiginél nagyobb létszámmal képvisel­tetik magukat a vásáron. Köztük is első helyen áll Franciaország 350 kiállító céggel. 270 angol cég között 40 olyan van, amely most ál­lít ki először Lipcsében. ÉRTESÍTÉS A budapesti vasútállomások központosított fel és elfu­­varozásának megszervezéséről szóló *­2/1/1962. ?2. Központi Szállítási Tanács határozatában meghirdetett (Közl. Közlöny 1962. évi 7. sz.) SZERZŐDÉS az 1. sz. Autóközlekedési Vállalat, V., Tüköry u. 3., földszint 9. sz. alatti irodájában köthető! Felvilágosítás és szerződéskötés naponta 9—15 óráig, szombaton 9—12 óráig. Telefon: 317—130, 15, 16, 17, 18 mellék. 1962. március 4 Kennedy bejelentette az amerikai légköri atomfegyver-kísérletek felújítását Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke televízió- és rá­dióbeszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok áp­rilis végén légköri atomfegy­­verkísérlet-sorozatot kezd a Csendes-óceán térségében. A sorozat két-három hónapig tart. Az amerikai elnök terjen­gős beszédében voltaképpen ezt az agresszív lépést próbál­ta igazolni. Megígérte, min­den lehetőt elkövetnek, hogy minimálisra csökkentsék a légköri atomrobbantások rá­dióaktív csapadékának káros hatását. Kennedy azt állította, hogy a légköri kísérletsorozatot megkövetelik az Egyesült Ál­lamok nemzetbiztonsági érde­kei. Az elnök eltorzítva is­mertette a nyugat-keleti le­szerelési tárgyalások, egyebek között az atomfegyver-kísérle­tek betiltásáról folytatott tár­gyalások történetét és a Szov­jetuniót hibáztatta azért, hogy nem sikerült megállapodni a nukleáris kísérletek betiltásá­ban. Kennedy beszédében megje­gyezte még, hogy ha a Szov­jetunió hajlandó elfogadni az atomfegyver-kísérletek betil­tására vonatkozó szerződés megkötéséről szóló angol— amerikai javaslatot, és ha ilyen szerződést aláírnak és az április végéig hatályba lép, az Egyesült Államok nem kezd légköri atomfegyver-kísérlete­ket. Kennedy az adott eset­ben semmit sem kockáztatott, hiszen jól tudta, hogy a Szov­jetunió elutasítja az Egyesült Államok és Anglia által java­solt, teljesen elfogadhatatlan ügyeleti rendszert. Az ameri­kai elnök hozzáfűzte, hogy ha a Szovjetunió elfogadja az angol—amerikai tervezetet, ő és Macmillan angol miniszter­elnök­­helyénvalónak találják, hogy találkozzanak N. Sz. Hruscsovval Genfben a végle­gesen kidolgozott egyezmény aláírása céljából­. Amikor az Egyesült Álla­mok elnöke ismertette a lég­köri atomfegyver-kísérletekre vonatkozó döntést, ezzel ösz­­szeférhetőnek tartott egy olyan kijelentést, hogy ő és kormánya a leszerelési tár­gyalások sikerességére törek­szik. Kennedy megígért­e, hogy az Egyesült Államok a Genfben március 14-én mun­kához látó tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban egész sorozat leszerelési tervet ter­jeszt elő, s e tervek, amint mondotta, »a fő áttörést je­lentik majd a béke felé«. Kennedy elnök ezzel lénye­gében megerősítette azt a vé­leményt, amely szerint a­z Egyesült­ Államok a leszerelé­si bizottság munkájában ked­vező lehetőséget lát arra, hogy enyhítse a világközvélemény­nek az amerikai atomfegyver­­kísérletek felújításával szem­ben tanúsítandó elítélő maga­tartását. Katonaság őrzi Rangun fő stratégiai pontjait Rangunban a katonai állam­csínyt követő napon a hely­zet nyugodt volt. A város fő stratégiai pontjait katonaság őrzi. A pénteki események so­rán a hadsereg mintegy ötven személyt tartóztatott le. A kormány­nak csak két tagja nem jutott erre a sorsra: Bok H­­u Aung hadügyminiszter és Samu Duwa Kachin állam­miniszter. -k­inek mintegy tíz nap múlva kellett volna át­vennie az államelnöki tisztsé­get U Win Maungtól. Ennek ötéves megbízatása lejárt. A szombat reggeli jelenté­sek szerint a kormány négy miniszterét szabadon bocsátot­ták, viszont U Nu miniszter­elnök és kilenc minisztere to­vábbra is őrizetben van. Sza­badon bocsátották a parla­ment két házának eln­ökét is. A burma­i forradalmi tanács bejelentette, hogy feloszlatták a burmai parlament alsó- és felsőházát. A képviselőket visszaküldték választókerüle­teikbe. Az AFP jelentése szerint Saw Mir ’t ezredes, az új ka­tonai kr­mány tájékoztatási minisztere kijelentette, hogy Burma külpolitikája változat­lan marad, a semlegesség, az ENSZ alapokmányának tiszte­letben tartás és az összes or­szágokkal való baráti kapcso­latok elve­ vezérlik. Prostituáltak fegyverben Mint a moszkvai Trud közli, Ngo Dinh Diem sógornője, Nu asszony egyedülálló hadászati, tervet dolgozott ki a­­komm­u­­nisták­ leküzdésére. A szalgoni nemzetgyűlés nagy lelkesedés­sel elfogadta Nu asszony törvényjavaslatát, amely az éjszakai mulatók bezárásáról intézkedik. Természetesen kivételt képez­nek az amerikaiak által látogatott lokálok s nyilvános házak, amelyek a törvény egyik pontja értelmében, továbbra is nyitva­­ maradnak. A bezáruló »műintézetek« 2000 női lakóját a tör- ♦ vény értelmében behívták, és a partizánok elleni harcra moz- * gósították. Nu asszony hadserege máris fegyverkezik. ? A Trud szemleírója mindezekhez hozzáfűzi: Még a legdú­ * sabb fantáziával is nehéz elképzelni, hogyan mentheti meg ez * a furcsa hadsereg Ngo Dinh Diem elkorhadt rendszerét. .. Az SZKP küldöttsége hazautazott Pekingből Az SZKP Központi Bizott­ságának küldöttsége Ponomar­­jovnak, az SZKP Közponi Bizottsága titkárának vezeté­sével, szombaton hazautazott Pekingből. A küldöttség a Vietnami Demokratikus Köz­társaságból hazatérőben, át­utazóban tartózkodott Peking­­ben.­­ Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szombaton a Kremlben fogad­ta a Moszkvában tartózkodó szíriai kormányküldöttség ve­zetőjét. NÉPSZAVA Tü­ntetés Tokióban a washingtoni be­jelentés elhangzása után diá­kok vonultak fel az amerikai nagykövetség épülete elé. A rendőrök rá­támadtak a diá­koknak az épület felé köze­ledő menetére és gumibotok­ Tokióban k­i kényszerítették a fiatalo­kat visszavonulásra. A japán tömegek erőteljes és határozott tiltakozásának nyomására Ikeda japán mi­niszterelnök levélben tiltako­zott az amerikai kormány el­határozása ellen. Gh­ana öt év Ghana öt esztendeje függet­len. Ghana öt év alatt fontos lépéseket tett a formális füg­getlenségtől a tényleges füg­getlenség felé vezető úton. Jellegzetes módon nem már­cius 6-án van Ghana nemzeti ünnepe, hanem annak az 1960. július elsejének fordulóján, amikor Ghana köztársaság lett és Erzsébet angol király­, nő helyébe saját köztársasági elnököt — Kwame Nkrumaht — választott. Ezt követően fo­kozatosan, de határozottan megkezdődött és mind na­gyobb ütemben folyt a ghanai közigazgatás tényleges ghanai kézbevétele, afrikanizálása. Ma Ghánát a ghanaiak­ igaz­gatják és egyetlen vezető poszton sem állnak külföl­diek, csupán tanácsadóként és re független kisebb beosztásokban működ­nek. A közelmúltban Ghana leváltotta a hadsereg brit ve­zetőit és oda is saját embereit nevezte ki. Határozottan fel­lépett a kormányt megdönteni és egy, a Nyugatnak kedve­zőbb kormánnyal felcserélni akaró összeesküvőkkel szem­ben. Ezzel egy időben igen meleg baráti kapcsolatokat­­épített ki a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, ame­lyeknek tapasztalatait Ghána független államának felépíté­se érdekében sokféle módon használja fel. ­ Prágában február 26 és március 2 között megtartották a KGST szénipari bizottságá­nak tanácskozását. 7 TÖBB MINT HÉT ESZ­TENDŐN keresztül jóformán nem múlt el hónap, hogy a francia kormány hivatalos közleményeiben ne ismétlődött volna unos-untalan a címben szereplő kifejezés. Lanieltől Bourges-Maunouryn, Gaillar­­don stb., stb., stb-in keresztül Guy Mollet-ig, sőt — uram bocsá’ —, magáig de Gaulle tábornokig, az algériai hábo­rún végigbukdácsoló vala­mennyi kormány ezzel áltatta a közvéleményt: »A maroknyi (később ez a jelző már elma­radt) lázadó bandák ellen folytatott tisztogató hadműve­leteik befejező szakaszhoz kö­zelednek. Az utolsó negyed­óra van még csak hátra.« A vicclapok kedvenc témá­jává, pontosabban egy elvetélt politika tragikomikus kicsen­gésévé vált kifejezést ezúttal először komolyan, idézőjel nél­kül írhatjuk le. Pontosabban: két hét óta mindennap leír­hattuk volna — s időnként le is írtuk — ezt a mondatot: »Már csak napok kérdése a fegyverszünet«. E mondat ér­telmezését azonban két részre kell bontani. Egyrészt vála­szolni kell arra, mit jelent a papíron már lényegében való­sággá vált fegyverszünet. Más­részt pedig, mit kell felelnünk a »már csak napok kérdé­­sé«-re. Hivatalos forrásból még nem ismerjük pontosan a titkos tárgyalások eredményeként létrejött fegyverszüneti egyez­mény pontjait. A kiszivárgott értesülések szerint a legfonto­sabb rendelkezések mégis min­den valószínűség szerint a következők: A fegyverszünet megkötése után három-négy hónapon be­lül népszavazást rendeznek, amely dönt az ország függet­lenségéről. A népszavazásig a francia fegyveres erők helyü­kön maradnak. A felszabadító hadsereg Algériában tartózko­dó egységeit meghatározott körzetekbe vonják össze. A fegyverszünet és a népszava­zás közötti átmeneti időszakra arab többségű ideiglenes al­gériai végrehajtó szervet állí­tanak fel. A választási kam­pány szabadságának biztosítá­sára európaiakból és arabok­ból álló vegyes karhatalmi erőt hoznak létre. (Itt vitás pont még az, kinek a fenn­hatósága alá tartozzon ez a karhatalom.) A párizsi kor­mány az algériai francia fő­­kormányzó felügyelete alatt akarja tartani, míg az FLN — jogosan és logikusan — a már említett ideiglenes szerv­nek akarja alárendelni. A füg­getlen algériai állam létrejötte után a francia hadsereg öt évig használhat három repülő­teret, és 15 esztendőre igénybe veheti a Mers el Kebir-i tá­maszpontot. A szaharai olaj kiaknázásának hasznát Algé­ria és Franciaország egyen­lően osztanák meg. MIT MUTATNAK EZEK A RENDELKEZÉSEK? Azt, hogy kölcsönös kompromisszum szü­letett. E megegyezés valóban nem más, mint a jelenlegi erőviszonyok kifejezése és nem elégíti ki azonnal az al­gériai nép valamennyi követe­lését. Ennél fontosabb azon­ban az, hogy min alapult ez a kompromisszum. Mert alap­ja, kiindulópontja az algériai nép létfontosságú követelésé­nek, a nemzeti függetlenség­nek az elismerése. S tegyük hozzá — kényszerű elisme­rése. A francia kormányok, vagy akár csupán de Gaulle algé­riai politikájának »bakugrá­sairól« sokat szóltunk már. Most, amikor tényleg az utolsó negyedóra van hátra, mégis még egyszer hangsúlyoz­nunk kell: az a de Gaulle, aki a múlt év nyarán az algériai kormánynak még a nevét sem volt hajlandó kimondani (csak rebellisekről beszélt), ma egyenlő félként volt kénytelen leültetni Joxe­yt Ben Khedda miniszterével a tárgyalóasztal­hoz. Hangsúlyozni kell: az egymillió halottat vesztett, a szenvedések tengernyi özönét kiálló algériai nép aratott itt győzelmet. Az a nép, amely lényegében minden külső se­gítség nélkül állt helyt egy nagyhatalom félmilliós, mo­dern hadseregével szemben. Nem a »tisztogató hadiművele­tek« hét évig tartó nevetséges »utolsó negyedórájához­, ha­nem az algériai nép győzel­mes harcának utolsó negyed­órájához érkeztünk. De még nem értünk el a harc végéhez. SOHA TALÁN A BÉKE an­gyala nem ereszkedett le ilyen véres szárnyakon, érmint ebben az utolsó negyedórában. Algé­ria városainak szörnyűséges emberi mészárszékein nyolc percenként hal meg egy em­ber. Két héttel ezelőtt e rette­netes statisztika még »csupán« ti­zen­ötpercenként jelzett eg halottat. Első hallásra szinte hí­ve­­ellen, érthetetlen, példa nélkül álló. Hiszen itt van már a béke az ajtó előtt. Hiszen a béke hírére, közeledtére — általá­ban — még az őrjöngök is megnyugszanak. Már ők sem szívesen kockáztatnak. A bé­ke küszöbén már ők is felké­szítik testüket és lelküket a nyugalomra, a béke áldásaira. Algériában ennek pontosan az ellenkezője történik most. Ott a béke közeledtének híre őrjíti meg az embereket. Pon­tosabban az OAS fasiszta banditáit, illetve az általuk megfertőzött telepesek töme­geit. Itt a béke a küszöbön és mégis a halál arat Algír­ban, Oranban. Gyermekeket, asszonyokat, mindenkit, akit ér. De hogyan történhet ez, hogyan lehetséges? Az Express című haladó párizsi hetilap főszerkesztője a napokban azt írta, hogy az algériai nép győzelmes harca a demokratikus forradalmi Franciaország hagyományai­nak gyümölcse is, amelyeken az FLN harcosai szintén neve­lődtek. Legyen. De akkor az OAS emberi mivoltjukból kivetkőzött ban­ditáinak vérfürdői kinek, mi­nek a torzszüleményei? Per­sze, a gyarmatosítás bűnös, embertelen politikájának. De ne féljünk pontosabbak lenni. AZ ELSŐ SZÁMÚ FELE­LŐS az a de Gaulle tábornok, aki most a béke »első számú kovácsának« rennkölt és tiszte­letre méltó szerepében próbál tündökölni. Az a de Gaulle tábornok, akinek meglett vol­na a lehetősége — mert meg­vett az ereje és tekintélye —, hogy már régen véget vessen az algériai gyalázatnak. Igen, ő, aki hagyta, hogy tegnap a mai gyilkosok emeljék a ha­talom bársonyszékébe. De Gaulle tábornok, akinek a Francia-Algéria »örökkévaló­ságáról« szóló tegnapi ígére­teit — ha ő maga már nem is veszi komolyan —, de ko­molyan veszik az általa is el­­bolondított telepesek. Mert, igenis, ezeknek az ígéreteknek a nevében kell meghalnia nyolc percenként egy algé­riainak ebben az utolsó, re­ményekkel teli, s mégis oly szörnyű negyedórában. Csak a francia nép magásra ébredése, még erőteljesebb öntudatra ébredése, a francia baloldal egységes fellépése rö­vidítheti meg ezt­z utra-e ne­­gyedórát, s vívhatja ki azt, hogy a fegyverszünetből fegy­verszünet, s hogy a fegyve­rek nyugvásából tényleg bé­ke legyen. Róbert László AZ UTOLSÓ NEGYEDÓRA

Next