Népszava, 1962. május (90. évfolyam, 101–125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
L, 1962. május 3 Odaítélték az 1961. évi Nemzetközi Lenin Békedíjakat Dobi István a kitüntetettek között A Nemzetközi Lenin Békedíjaikat odaítélő bizottság az 1961. évi díjakat, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott harcban szerzett kimagasló érdemeiért a következőknek ítélte oda: Kwame Nkrumali ghanai államférfinak, Pablo Picasso francia festőművész és közéleti személyiségnek, Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság államférfinak, Faiz Ahmad Faizu pakisztáni költőnek és társadalmi személyiségnek, Olga Poblete de Espionosa chilei közéleti személyiségnek. A Nemzetközi Lenin Békedíj Bizottság Dmitrij Szkobelcin akadémikus elnökletével április 19-én és 20-án tartotta üléseit. • A bizottság döntését kommentálva, Szkobelcin akadémikus elmondotta, hogy dr. Kwame Nkrumah az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom egyik legkimagaslóbb vezére, aki tevékenyen harcol az afrikai népek felszabadulásáért és a gyarmaturalom elleni harcban való összefogásért. Nkrumah igen nagy és megérdemelt tekintélynek örvend az afrikai földrész országaiban, de ismeri őt az egész világközvélemény, mint a béke bátor és megingathatatlan harcosát. Pablo Picassóról szólva a szovjet akadémikus hangoztatta, hogy Picasso nevét az emberek százmilliói ismerik. Művészi alkotásait ott találni a világ majdnem minden fővárosának múzeumaiban. A festészet Picasso számára — saját szavai szerint — »fegyver az ellenséggel szemben vívott védelmi és támadó háborúban«, az ellenség pedig a fasizmus. 1950-ben Picassót beválasztották a Béke-Világtanács tagjai közé. Az egész világot berepülte nevezetes békegalambja, amelyért 1950-ben Nemzetközi Béke-díjat kapott. Dobi Istvánról szólva Szkobelcin akadémikus kijelentette, hogy Dobi István egész életét a népe boldogságáért vívott harcnak s az emberi haladás ügyének szentelte. Faiz Ahmad Faizu verseivel, cikkeivel és hős életével harcra lelkesít a gyarmati rendszer ellen, a szabadságért, a békéért és a népek testvériségéért. Olga Poblete de Espionosa, a santiagói egyetem professzora a békeharcban és a nők jogaiért folytatott harcban tette ismertté nevét. Tevékenyen részt vesz a chilei békemozgalomban, annak megalakulása óta. 1960-ban a Chilei Béketanács elnöke lett. A Lenin-Békedíjasokat meghívták a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusra A Nemzetközi Lenin-Békedíjakat odaítélő bizottság április 20-i ülésén nyilatkozatot fogadott el, amelyben többek között ez áll:•A Nemzetközi Lenin-Békedíj Bitottság, miután számításba vette az egyetemes leszerelési és béke-világkongresszus átfogó és reprezentatív jellegét egyszersmind nagy jelentőséget tulajdonítva a különböző nézeteket valló politikusok, társadalmi személyiségek és kulturális kiválóságok, valamint a leszerelésért és a nemzetközi együttműködésért küzdő különböző szervezetek találkozójának, meghívja a Lenin-Békedíjasokat, vegyenek részt a kongresszuson és minden eszközzel támogassák munkáját.« A kitüntetésben népünknek az emberi haladás és béke ügyében tett erőfeszítéseit is elismerés érte . Meghatott érzéssel vettem tudomásul a moszkvai jelentést, amely a Nemzetközi Lenin-Békedíjjal történt kitüntetésemről adott hírt, olyan személyiségek társaságában, akik különböző területeken valóban nagy szolgálatokat tettek a békére, biztonságra, jó életre vágyakozó emberiségnek a háborús félelmektől való megszabadítása érdekében. A magiam kitüntetését — mondotta Dobi István nem tudom másként értékelni, mint hogy ‘ abban a magyar népnek az emberi haladás és a béke ügyében tett erőfeszítéseit is elismerés érte, s ha eddig elvégeztünk valamit ezen a téren, ha talán elértünk számottevő eredményeket is, akkor ezután a béke és haladás szolgálatának elmélyítésére, kiszélesítésére kell törekednünk — mondotta a kitüntetésről szólva Dobi István. — A nagy kitüntetés, amelyben részesítettek, úgy érzem, nemcsak engem kötelez arra, hogy tovább haladjak a szocializmus, a haladás, a béke ügyének hűséges szolgálatában, hanem hiteim szerint népünket is további helytállásra és az eddiginél még eredményesebb építő munkára ösztönzi — fejezte be nyilatkozatát Dobi István. Földmunkás, államférfi, békeharcos A férfi arca — aki most, elsőnek népünk fiai közül, megkapta korunk egyik legmegtisztelőbb kitüntetését, a Nemzetközi Lenin Békedíjat ■— mindannyiunk előtt ismerős. Fényképről, fémről, televízióból mindenki ismeri az országban és tíz- meg tízezer ember találkozott vele személyesen is. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nem afféle íróasztalember; mindennapi munkájával vallja, hogy a szocialista vezető számára úgy kell az államdó, szüntelen kapcsolat a tömegekkel, mint az élethez a levegő vagy a víz. ! Hogyan rajzolja meg a mindennapok krónikása ennek a férfinak arcélét? Csak a jelent vázolja fel háttérül, napjain okait, amikor az állami legfelsőbb vezető testületének elnökeként tevékenykedik? Vagy próbálja meg néhány esztendővel ezelőtti napok képét megörökíteni, amikor a szocialista építés egész helytállást követelő napjaiban a kormány elnökeként tevékenykedett? Vagy lépjen még vissza az időben és próbálja felvázolni alakját abból az időből, amikor a felszabadulást követő első időben, övéi, a szegényparasztság szószólójaként lépett fel a Duna-parti gótikus palotában, a Parlamentben? Vagy akkor lesz hű ez a rajz, ha ifjúsága nehéz éveit, vagy a Horthy-korszakbal folytatott bátor küzdelmét rajzoljuk hátterül mai alakjához? I.Jű és igaz, teljes és őszinte akkor lesz a róla felvázolt kép, ha ott lesz rajta az út, amelyet Dobi István megtett. Szörnyben kell kezdődnie a történetnek, a Komárom megyei kisközségben, ahol egy korai árvaságra jutott szegényparaszt-fiú részesaratóként, napszámosként ismerkedik meg a dolgozó embert megnyomorító társadalmi renddel s válik ifjú éveiben tudatos harcosává egy más, egy újabb rendnek, a dolgozók rendjének. Ezen a képen ott kell szennie a vékony, lelkes vöröskatonának, aki a munkások lobogói alatt kiűzd a népjogért. Meg kell rajzolni annak a markáns arcú fiatal férfinak az alakjait, aki a munkába tört ember jellegzetes, kissé előrehajló testtartásával Ól és magyaráz sorstársainak a Kis-Alföldön, Hevesben, Vasban, a Viharsarokban: a szegény ember nehéz sorsait, s a szabadság felé vezető utat magyarázza. Meg kell rajzolni mellette a kakastollas csendőrt, amint nyers hangja csattan: »szedje a cókmókját, aztán gyerünk, amíg baj nélkül mehet!« Meg kell rajzolni múltjában azokat az esztendőket, amikor a dolgozó nép legjobbjaival együtt harcolt a nácik és magyar csatlósaik ellen a népellenes háború megszüntetéséért, a magyar függetlenségért. Meg kell mutatni a változást, az ország sorsának változását és az ember sorsának változását is , hogyan lett az ezerholdak országából a dolgozók országa, s hogyan lett az űzött harcosból miniszter, miniszterelnök, államelnök, a nép hivatott vezetője. Akkor lese jó és igaz a Nemzetközi Lenin-Békedíj kitüntetettjéről rajzolt kép, ha megmutatja azt is, hogy ez a szüntelenül dolgozó, küzdő férfi életének évtizedet adott következetesen, bátran lépett mindig előre: övét, a szegényparasztság szebb sorsát az élenjáró osztállyal, a munkásosktánsal szoros szövetségben képzelte el, s jól tudta mindig: a túlhaladott, egy évszázad óta elavult paraszti életforma helyén meg kell teremtenünk az újat, a szövetkezeti parasztság világát. Az ember életéért, az ember jobb életéért küzdeni — ez a legszebb és legnemesebb tett, az ilyen élet a béke igaz szolgálata. Hűség a néphez, hűség a békéhez: ez a jellemzője Dobi István életének. 1956-ban, amikor az ellenség rohamra indult a néphatalom ellen, Dobi István egy pillanatra sem tántorodoa meg. S amikor a Parlamentben kérdőre vonta az elenforradalmárokat, azok fölényes gúnnyal fogadták szavait. »Egyikük mégis annyira becsült, hogy kioktatott az amerikaiak mérhetetlen atomfölényéről, amiről nejei — így mondta — egész pontos számadatok állnak rendelkezésére. No, de ha az atom a következő lépés — kérdeztem, mi lesz az országgal és a néppel?« — emlékezett vissza később ezekre a napokra. Mindig az ország és a nép, a dolgozó ember holnapja, élete, békéje volt és marad az első gondolata. A kitüntetés, amelyben most részesült, vele együtt kitünteti egész népünket s azt a hatalmas, harcban, munkában, alkotásban egyformán nagyszerű réteget is, amely őt is adta a magyar népnek: a szegényparasztságot. Az a szőnyi parasztház, ahonnan elindult, hogy ma a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökeként kapja meg a megérdemelt kitüntetést, szinte jelképes. A mi korunk, a megvalósuló kommunizmus és szocializmus kora, az ilyen férfiaknak, az ilyen harcosoknak adott teret tettekre, győzelmekre, alkotásra: a nép fiainak, akikből egy, egy a legjobbak közül Dobi István, mimml-M-AWXvlvvlvi Már csak a jó idő kell, 225 000-en mennek az idén kedvezményes szakszervezeti üdülésre Emelik az üdülőkben az ellátás színvonalát is. A Szak* Befejeződtek az üdülési főszezon előkészületi munkái. A Balatoninál, a Mátrában, a Duma-kanyarban, Lillafüreden, Sopronban, Hévízen, Hajdúszoboszlón és másutt felkészülten várják az üdülők a szabadságukat töltő dolgozókat — tájékoztatta munkatársunkat Tóth Géza, a Szaktanács Üdülési Főigazgatóságának helyettes vezetője. Ebben az évben a Szaktanács üdülőiben 188 000 felnőtt dolgozó és 37 000 gyermek részesül kedvezményes szakszervezeti üdültetésben. Ebből a létszámból a főszezonban 118 000 felnőtt és 31 000 gyermek üdültetését biztosítják. A felnőtt létszámból ebben az időszakban magaslaton 26 000, gyógyüdülőhelyeken 23 000, a Duna-kanyarban 6000, a Szaktanács szanatóriumaiban 3200, a Balaton melletti üdülőkben pedig 60 000 dolgozó üdül. A nyári főszezonban utazik 10 000 dolgozó külföldi üdülésre. A nyári üdülési főszezon előkészületeivel egyidejűleg a Szaktanács átvette azokat a vállalati üdülőket is, amelyek korábban már a szervezett üdültetés céljait szolgálták. A vállalati üdülők átvételével lehetőség nyílt több kisebb, egymás mellett levő üdülő egyesítésére, így például Siófokon, a strand mellett levő 11 épületből egységes üdülőtelep lett; az egyik épület korábbi társalgójából könyvtárszoba, a másikból társalgó, a harmadikból olvasó, a negyedikből játékterem, az ötödikből táncterem lett. Az új üdülőtelepnek 7000 négyszögöles parkja van. Az állami támogatással együtt 50 millió forint áll rendelkezésre az épületek felújítására, környezetük rendbehozására, a belső berendezés cseréjére. Ebből az öszszegből mintegy 30 millió forintot a főszezon előkészítésére fordítottak, több mint 50 százalékot generál-felújításira költöttek. Generál-felújítás és teljes rekonstrukció történt a szakszervezetek hévízi szanatóriumánál, az alsóörsi volt Duna Cipőgyár üdülőjénél, a balatonfüredi volt BVK- és MEDOSZ-üdülőnél, Balatonföldváron valamennyi partmenti üdülőnél, a siófoki partmenti üdülők egy részénél és a Duna-kanyarban. A Szaktanács növelte a kétágyas szobák és fürdőszobák számát is. Több épületben teljesen kicserélték a bútorokat, illetve a régi berendezés faanyagából új bútorokat készítettek. Ebben az évben 1500 férőhelyet teljesen új berendezéssel, 800 férőhelyet pedig felújított berendezéssel korszerűsítettek. Beváltak az elmúlt évben kísérletképpen felállított szakszervezeti üdülőcampingek. A tapasztalatok alapján — elsősorban azokon a helyeken, ahol szabad éttermi és konyhakapacitással rendelkeznek — új, körülbelül 300 cammping-férőhely készült el ebben az évben, Alsóörsön, Balatonlelén, Bakonybéren, Zircen és Szilvásváradon. tanács Üdülési Főigazgatósága elrendelte: legyen az étlapon nagyobb választék, több étel. A legtöbb helyen háromféle főétkezés legyen étlapon, ebből az egyik kímélő jellegre Az üdülők többségében kétféle leves, két-háromféle reggeli választékot is biztosítanak. A beutaltak hazautazáskor már általában kétféle úticsomag-típusból választhatnak. A szakszervezetek »Budapest« nevű üdülőhajója október végéig jár Bratislavába, az Al-Dunára és Ausztriába. Október végétől a hajó ismét Budapesten lesz, a Vigadó téren kultúrüdülés céljára használják fel. (zs. p.) — NÉPSZAVA Kádár János interjút adott a japán televíziónak Az elmúlt hetekben a Japán Állami Televízió munkatársai, Nishikawa Yoshihisa, Kimura Toma, Kató Maszahiko és Umemura Hiroshi urak filmet készítettek Magyarországon. Ennek során — kérésükre — interjút adott Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az interjút a Magyar Televízió május 3-án, 19.45 órakor sugározza. Csak tudomásul vették, engedélyezték, helyeselték... Másfél éve tanítják a szép szeretetét — Másfél éve... A főiskolához közel van egy középiskolás diákotthon ... Ott voltunk először... — Mi mindent kérdeztek, hogy lelkesedtek a gyerekek! Mások - kapkodva, egymás szavába vágva -beszélnek. Töredezett mondataikban még ott vibrál az elmúlt két óra izgalma. Nagyon sápadtak, reszkető ujjaik között a füstölgő cigaretta táncot jár. Ha az utcán, vagy akár itt, a Puskin utcai Művészpince rafináltan modern faldíszei, meghökkentő színes fénypászmái között idegenként látnád őket, nem hinnéd, hogy így tudnak izgulni. Hogy azt tették, amit tettek. Mert olyan másnak látszanak! A legutolsó divat szerint készült sötét öltöny, a bokára simuló szűk nadrág, a hegyes orrú cipő, a rövidre nyírt, homlokba fésült haj, asszonyaik eleganciája ... Egy szóval: a külsőségek egészen mást mutatnak. De ha jól meggondoljuk és félretesszük az előítéleteket, el kell ismernünk, hogy éppen ezek a külsőségek foglalják harmonikus keretbe a lényeget. Mai fiatalok ők, az elmúlt másfél évtized neveltjei, modern emberek. Lelkesednek mindenért, Csipke a A gyerekek érdeklődése minden várakozást felülmúlt, rengeteg kérdést tettek fel és megérlelték a három fiúban az elhatározást, ha egyelőre kísérletképpen is, de szerencsét próbálnak másutt is. Vass professzor közreműködésével szép képanyagot állítottak össze, megfogalmazták a kísérő szöveget és útnak indultak. Elmentek a Bolyai János és a Rákóczi Ferenc Gimnáziumba, aztán Mátyásföldre, a Corvin Mátyás Gimnáziumba, a budapesti Gyors- és Gépíróiskolába, az Állami Ápolónőképzőbe. Jártak Szekszárdon és az Angyalföldi Bútorgyárban, előadást tartottak a Textilipari Tudományos Egyesületben, a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárában, összesen 36 helyen. S ahány helyen jártak, annyi történetet tudnak mesélni. — Mint mindenütt, az apa-Ez adta az ötletet... Aztán partizánkodtunk... — A szakemberek el sem tudják képzelni... Mi sem tudtuk! Óriási az érdeklődés az otthon, a modern lakás iránt... - maiak ami új, s régi mértékkel mérve szokatlan, magukénak éreznek mindent, ami a következő évek, sőt évtizedek modernebb életformájára utal. És mert ilyenek, azért indultak el másfél évvel ezelőtt előadásokat tartani diákoknak és munkásoknak a jövő modern lakásáról. Vass Antal Ybl-díjas építész, az Iparművészeti Főiskola belsőépítész főtanszakának vezetője — professzoruk — gyakran emlegette, hogy kulturális életünk fájdalmas »fehér foltja« még a lakás. Sokszor beszélt arról, hogy már az általános iskolában tanítani kellene, milyen legyen a mi új életformánknak megfelelő otthon. Azután, amikor annak a zugligeti diákotthonnak az igazgatója felkérte a tanszéket, tartanának náluk előadást a modern lakásról, Szörényi Béla, Drávai Tamás és Bősze György vállalkozott a feladatra. fotelon lóncképzőben is rengeteg kérdést tettek fel... Hogy mi a véleményünk a stílbútorról, mert a szülők szerint a stílbútor az elegancia teteje, hogy ugye mi is azt gondoljuk, divatját múlta már a régi polgári pompa... És megkérdezték, szeretjük-e a csipkét a lakásban ... — Nahát! Ez a csipke-ügy, óriási volt! — veszi át a szót Drávai Tamástól Szörényi Béla. — Vetítés közben, sötétben tette fel az egyik lány a kérdést, s mi persze »slágra« kifejtettük, hogy enyhén szólva, nem kedveljük a horgolt terítőcskéket. Elmondtuk, milyen szörnyű az, amikor az ember például gyanútlanul beül egy fotelbe, azután, amikor távozik, a lépcsőházba szaladnak utána, s levetkőztetik, hogy visszaszerezzék a hátára ragadt csipkét. Parázs vita volt ezen, nem is egészen értettük, miért. Amikor világos lett, megértettük. Hetven lány-hallgatónk közül 68 az egész vetítés és előadás alatt horgolt... S mesélnek, mesélnek, kifogyhatatlanul. Mindenütt, ahol másfél év alatt jártak, történt valami. Illetve az történt, hogy felfedezték: fiatalokat és idősebbeket egyaránt érdekli, izgatja ez a témát várják, igénylik az útmutatást, a tanácsot. Jó a tanács, de segítség is kell! Erről a »felfedezésről«, másfél évi munkájukról adtak most számot az Építőművésszek Szövetségében a szakemberek, a Kossuth-díjas és Ybl-díjas nagyok előtt. Ezért voltak olyan izgatottak, sápadtak, ezért remegett a kezük, amikor beszélgetni kezdtünk a kétórás, érdekes vita után. Tulajdonképpen indokolatlan volt ez a nagy »vizsgadrukk«, hiszen mindenki dicsérte őket, mindenki üdvözölte a kezdeményezésüket. És a legtöbben — közöttük a Kossuth-díjas Hincz Gyula, az Iparművészeti Főiskola főigazgatója, Juhász László, az Iparművészeti Tanács titkára — kifejezték azt a véleményüket, hogy szélesebb alapokra kell helyezni ezt a kezdeményezést, társadalmi mozgalommá fejleszteni a modern lakáskultúrát. Elhangzott az is — többek között Szabolcsi Hedvig, az Iparművészeti Múzeum bútortörténésze és Walkó Zoltán, a KÖZTI tervezőépítésze mondotta —, hogy intézményessé, esetleg általános és középiskolai tantárgygyá kellene tenni valamilyen formában a szép lakásról szóló ismereteket. Sok hasznos tanácsot kaptak a vita során, hogyan kellene ezeket az előadásokat csinálni, mit kellene még elmondani, s mit kihagyni az eddigi anyagból. Csak éppen... Tevékeny segítséget, közreműködést nem ajánlott fel senki. Igaz, eddig is csak annyi segítséget kaptak, hogy a Művelődésügyi Minisztérium, engedélyezte, a KISZ tudomásul vette, az Építésügyi Minisztérium helyeselte »miszsziójukat«... Köves Judit