Népszava, 1962. június (90. évfolyam, 126–151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

~4 — Micsoda új kitaláció ez megint? — csóválja fejét, tu­dom, az olvasó. — Miféle szerzet az az álsznob? Ilyen nincs is. Magam sem hittem volna soha, hogy van, ha nem ismer­kedem meg jelen karcolatom hősével. Ám, hogy önök se kételkedhessenek szavamban, megkísérlem idevázolni port­réját, »ánfász« — amint ő ki­fejezné magát. Tán esztendeje is már, hogy azt mondja egy napon a feleségem: — Délután elmegyünk Nó­­ráékhoz. Muszáj! Már nehez­tel, hogy annyiszor hiába in­vitált. Meg akar téged is ismertetni az új férjével. ■. De jól felkösd ám a lenge magyart, nagyon művelt em­ber. Nagy zenerajongó és iro­dalombarát, nem is szólva ar­ról, hogy három nyelvet tud... Vigye az ördög! Megint egy sznobbal leszek összezárva egész délután a társadalmi illemformák ketrecében — dohogtam magamban sötét gyanúval agyam mélyén. Aki ilyen reklámot csap a mű­veltségének, az nem lehet más, csak sznob. A sznobokat pedig éppúgy nem szeretem, mint kedvenc delikátesszeiket, az osztrigát vagy az olajban főtt csigát. S meleg együttérzéssel gondolok mindig a ködös Albion hajda­ni nemeseire, akik a­­sine nobilitates — nemesség nél­kül — latin kifejezésből meg­alkották ezt az azóta világ­szerte elterjedt angol szót. Tették pedig nem annyira nyelvújítási hevületből, mint inkább, hogy az eredeti tőke­­felhalmozódás, majd az ipari forradalom korában arcátla­nul meggazdagodott, s ezzel parallel sorolhatnámmá vált tőzsérekre és uzsorásokra al­kalmazzák. Így akarták elkü­löníteni őket maguktól — ha már a történelem annyira összekutyulta a dolgokat. Ezért mondja még ma is a szótár, hogy a sznobizmus: úrhat­­námság, előkelősködés, nagy­képűség, nyegleség. Képzeljenek el például va­lakit, akinek a reneszánsz a vesszőparipája, s ennek pro­pagálását tekinti élete fő hiva­tásának. Hisz magam is nagyra érté­kelem a reneszánszot. Az fe­szítette szét az ember agyá­ról a bilincset, melyet az egyedül üdvözítő egyház ideo­lógusai kovácsoltak rá szörnyű dogmáikból. Ám, ha valaki azt állítja, hogy az emberi történelem­nek és kultúrának ez az etapja volt a zenit, azóta semmi nagy nem született a földön, csak zuhanunk egyre gyorsuló sebességgel a nádir felé: ez már nekem sok. S még le is mosolyog kételyeim miatt. Elgondolhatják hát, mily rossz előérzettel indultam a vizitre. Ennek is lesz valami habókja, egész bizonyos — füstölögtem magamban elke­seredetten —, ha nem a re­neszánsz, akkor valami más. Eleinte mégsem volt semmi hiba. (Még csak a trics-tracs­­nál tartottunk.) S noha első blikkre megállapítottam, hogy az új férj — amolyan hatva­nas, a polgári eredet minden jegyét manón viselő lateiner ember — kissé túl választékos, mondhatnám finomkodó mo­dorú, aki minden taglejtésé­vel az etikettet idézi, mégis reménykedni kezdtem, hátha megúszom simán a dolgot. Ekkor odalépett a rádióhoz és bekapcsolta. Várt néhány pillanatig, majd midőn a va­­rázsdobozból áradó melódia felismerhetővé vált, lezárta a készüléket. Sajnáltam, Szép Barátom — Kely Mihály énekelte férfias zengésű hangján Fülöp király áriáját a Don Carlosból. — Meghallgathatnánk —je­gyeztem meg, mit sem sejtve. — Egyike Verdi legmegraga­­dóbb melódiáinak. — Verdi... az verkli! — jelentette ki kategorikusan. Ugye, mégis jól sejtettem, ez is sznob — dünnyögtem magamban. — Hiába, meg­vannak ennek a maga szimp­­tómái, akár a himlőnek. De mi a csuda baja Verdivel? Mielőtt szólhattam volna, megkaptam erre is a választ. — A melódia az pótkávé — emelte fel oktatón jobb keze mutatóujját —, nincs aromá­ja, zamata, felszabadító ereje. A primér reflexek húrjait pendíti bieg az emberben, mint mikor a hadimén tán­colni kezd a generalmars sztakkátóira. A sznobság ismeretében tudtam, nincs más mit ten­nem, mint behúzni a nyakam és hallgatni, mint izé a fű­ben. — Az igazi zene értelmi — folytatta továbbképzésemet. — Mondhatnám, absztrakt, mint a felsőbb mathézis, Bolyai Já­nos abszolút geometriájával rokon, melyben Euklides soha nem találkozó párhuzamosai mégiscsak metszik egymást. Schönberg zenéje, az ilyen. Ez volt az első találkozá­sunk. S akkor úgy döntöttem, ez lesz egyben az utolsó is. Van nekem egyéb gondom, mint absztrakt lelkek konkrét kinyilatkoztatásain mérgelőd­ az álsznob­ ni. Csakhogy az ember rab, a társadalmi konvenciók rab­ja. Az első találkozást tehát a kölcsönös vizitek sora kö­vette mégis. S mindegyik új meg új vo­nással tette pregnánsabbá arc­képét. Egyszer azzal bosszantott fel, hogy provinciálissá minő­sítette »ánblok« az egész ma­gyar irodalmat. Ezzel szem­ben valamelyik délutánon órá­kig fejtegette, milyen mélyre ásott le tudatalattijába Joyce monstrum alkotásának hőse, több mint félszáz oldalon át üldögélve egy falusi referáton. Ellennézeteimet, persze, le­­fricskázta magáról. De ez még hagyján! Mind­járt a kezdet kezdetén fel­tűnt azonban egy rendkívül ellenszenves szokása. Vala­hogy azt találtam mondani diskurzus közben: — Ott ültek tétátét. Rögtön lecsapott rám. — Nem »tétátét«, hanem »tétátét«. Nagy szemeket meresztet­tem rá. Hisz ezt a francia kifejezést éppen az a pesti polgárság akklimatizálta olyanformán, ahogy én mond­tam, amelyikből az ő sznobiz­musa is sarjadzott. S hiába biztat bennünket Lőrincze Lajos is, hogy mond­junk csak bátran fotelt, így honosodott az meg a magyar nyelvben, az én sznobom min­dig fotesre gallicizálta a fote­lemet. De nem untatom tovább az olvasót természetrajzának ecsetelésével, így ment ez vi­zitről vizitre. A kezdetben való gyanúper egyre inkább azzá a szent meggyőződéssé vált bennem, hogy ekkora sznob­­án nincs is több az egész világon, valóságos proto­típus. S akkor egy váratlan, meg­döbbentő epizód szépen rom­­badöntötte az én sziklaszilárd­nak hitt ítéletemet. Egész ju­­diciumom megrendült belé. Valahogy a humorról kere­kedett szó közöttünk. Kifej­tettem, mily nagyra becsülöm az emberi elmének ezt a mél­tatlanul degradált produktu­mát. Azután kedvelt humoros íróimról ejtettem néhány szót, Cervantesről, Mark Twain­­ről, Mikszáthról, Zoscsenkó­­ról, Caragialeról, Nusicsról, Hasekről... Midőn Hasekhoz értem, indulatosan vágott közbe: — Azt a Hasekot ne is em­lítse! Nem bírtam végigolvas­ni, annyi marhaságot firkált össze ... De, ha már a humor­ról beszélünk, ezt hallgassa meg, ragyogóan szellemes ... Leemelt a polcról egy kö­tetet, kinyitotta az egyik jel­zőül szolgáló papír szeleikénél, majd olvasni kezdett egy pasz­­szust. Arról volt benne szó, hogy egy merész pesti szela­­don valami úriasszony szalon­jában egyre hevesebben kuri­­zál. Olyan szépeket mond, hogy majd leomlik tőle a va­kolat. Azután, elegendőnek találva a bevezető manővríro­­zást, hogy úgy mondjam, tisz­tességtelen ajánlatot tesz a dámának. Amire a demno or­denáré szemérmetességet ön­megtartóztatásra inti, megje­gyezvén, hogy a szemközti házból megláthatják őket. S most hangzik el a pesti Ca­sanova szájából az a bizonyos ragyogó szellemesség. — Nem baj! Majd eloltjuk a villanyt. A döbbenettől velőmig meg­rendülve meredtem rá. Mi ebben a ragyogó és szellemes? Ha már Molnár Ferencet vo­nultatja föl Cervantes mellé, nemkülönben Hasek ellen, ak­kor legalább olyan művéből idézzen, mely valóban szelle­mes, humoros, mint »Az aru­­vimi erdő titka« vagy a pesti pletykáról írt, valóban her­vadhatatlan karcolata ... De ez a sikamlós pesti aszfalt­vicc! Ez neki ragyogó, ez szel­lemes?... Hova is tettem ed­dig a szemem? Hisz ez az ember nem is sznob!... Csak amolyan talmi sznob ... egy álsznob... Azóta konvencionális isme­retségünk óriásit fejlődött. Miután felfedeztem, hogy nem igazi sznob, hanem csak amolyan álsznob, már nem is találom ellenszenvesnek. In­kább egyre melegebb barátsá­got kezdek érezni iránta. S mondhat már akármit, egy pindurkát se érzem magam lekezeltnek, megalázottnak, alsóbbrendű poltronnak. Hanem én is mondok neki vadakat. Például azt, hogy az emberiség legnagyobb szeren­cséje az alexandriai könyvtár­­égés volt, mert így most sok­kal kevesebb vén salabaktert kell elolvasni a műveltség megszerzéséhez. Vagy, hogy nem adnám oda szegény Nagy Lajos egyetlen művét, »A ha­jasok és kopaszok világharca« című szatirikus karcolatát az egész modernista irodalomért. Ilyenkor aztán éktelenül dühöngeni kezd. Lehord min­denféle műveleten fráternek, primitív szamárnak, tudatlan analfabétának. Én meg csak nevetek rajta. Pikay Isten: SZARKALABAK ­­ m».... “­“«rnni*nninivwvvinnru~rnn.rirtnrjirinnnnnr B KÉTPÁREVEZŐS CSÓNAK MŰANYAGBÓL A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi üzemegysé­gének és a Veszprém megyei Colorchemia műanyagüzemé­­nek együttműködésével sikerült olcsó, megbízható és tartós kishajótípust kialakítani. A hajógyári tervezők útmutatása alapján a műanyagüzemben kétpárevezős poliészter-csóna­kokat készítettek, amelyek testszerkezete legalább ötszörre tartósabb a fánál. A sorozat első példányát Balatonfüreden sikerrel próbálták ki. Megállapították, hogy a kétpárevezős kitűnően állja az erős vihart és a tarajos, visszacsapódó hullámok sem borítják fel. Feltűnően jó stabilitását a hajó­testbe épített légszekrényeknek tulajdonítják. Az új típusú kissé szegletes formájú vízijárműben négy személy fér el kényelmesen, s ha véletlenül felborulnának, a hajótestbe kapaszkodva valamennyien felszínen tarthatják magukat. Az új kétpárevezős kishajó sorozatgyártását megkezdik. — DOBI ISTVÁN, az Elnöki Tanács elnöke Nagy-Britannia nemzeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte II. Er­zsébet királynőt, a Tuné­ziai Köztársaság nemzeti ünnepe­­ alkalmából pedig üdvözlő táviratot küldött Habib Burgibának, a Tunéziai Köztársaság el­nökének. — HITELES GRAFO­LÓGIA. Egy Rio de Ja­­neiró-i fiatal lány elküld­te vőlegénye kézírását az egyik legnagyobb hetilap grafológusnőjének. A kö­vetkező felvilágosítással kapta vissza: »A szöveg írója szeretetreméltó fér­fiú, azonban, sajnos, igen tapasztalt szoknyavadász. Legyen meggyőződve állí­tásom igazáról, tudniillik már hét éve vagyok a fe­lesége. — BENNY goODMANX DZSESSZ-ZENEK­ARA meg­érkezett Moszkvába és szer­dán megtartotta első hang­versenyét. A bemutatkozó hangversenyen jelen volt Hruscsov miniszterelnök, az SZKP és a szovjet kormány más vzetői, s Thomson ame­rikai nagykövet. A Fullasztó hőség ural­kodik néhány napja India északi vidékén. A nagy melegben eddig huszon­­ketten haltak meg guta­ütés következtében. A metorológiai állomások előrejelzése újabb forró, port hozó szeleket ígér.­­. . Halálozás. Szomorú szív­vel tudatjuk mindenkivel, akik ismerték és szerették, hogy Vadas Ernő fotómű­vész, az MTI főmunkatársa f. hó 29-én váratlanul el­hunyt. (Minden külön értesí­tés helyett.) Vadas Ernőné és a gyászoló család. — A HAZAFIAS NÉP­FRONT budapesti elnök­ségének felkérésére »­Tár­sadalmi összefogást a közlekedési balesetek megelőzésére" címmel Kelemen Lajos, a főváro­si tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyet­tese előadást tartott a népfront klubjában. — Leonyid Martinov, a kiváló szovjet költő Bu­dapestre érkezett, ő a vezetője annak a szovjet íróküldöttségnek, amely József Attila válogatott verseinek szovjet kiadá­sát készíti elő. A küldött­ség tagjai: Csukovszkij, Szamojlov és Kirszanov június 5-én érkezik fő­városunkba. Tragikus esemény ját­szódott le szerdán a késő délutáni órákban a IX., Ráday utca 47. sz. alatti ház kapualjában. Vizeli János, III., Nagyszombat utca 15. szám alatti lakos, 41 éves asztalos agyon­lőtte Nyári Jenő 35 éves hegesztőt, majd saját ma­gával is végzett. A rend­őrségi vizsgálat megálla­pította, hogy a drámát családi okok idézték elő. ■ Dráma a Ráday utcában ■ Ma lottósorsolás Rákos­palotán A 22. játékhét és a májusi tárgyjutalom-sor­solást ma, pénteken dél­előtt 10 órai kezdettel a rákospalotai Csokonai művelődési házban (XV., Eötvös utca 64—66) tart­ják. A jutalomsorsoláson a 19. játékhét szelvényei vesznek részt, amelyek között összesen 657 érté­kes nyereményt sorsolnak. A televíziós közvetí­tés papagájok számá­ra. A New York-i televízió nemrég külön programot kezdett sugározni papagájok számára. A program nyelv­­tanfolyamokból áll. New Yorkban ugyanis jelenleg csaknem egymillió olyan pa­pagáj él, amely nem tud beszélgetni a gazdájával. A televíziós tanfolyamokat azért szervezték, hogy a papagá­jok részt vehessenek a cse­vegésben. — A MAHART KÖZLI, hogy június 3-tól a Buda­pest—Dunaföldvár közötti vonalon az alábbi válto­zások lesznek: munkaszü­neti napokon Budapest a központi hajóállomásról­­ Dunaújvárosba 6 óra he­­­­lyett 6.30 órakor indul a­­ hajó. Dunaújvárosból a csatlakozó hajó 10 óra ,10­­ perckor megy tovább­­ Dunaföldvárra. Dunaújvá-­­­rosból Budapestre a köz­­­­vetlen hajó 10 órakor in­­i dul. — Szabadtéri körműsort adnak a nyári hónapok­ban Budapesten a fővá­ros legkiválóbb szakszer­vezeti szimfonikus zene­karai. Júniustól szeptem­berig több mint 50 kon­certet tartanak. ■ LEHELETPRÓBA a balatoni vitorlásokon A balatoni révkapitányság a tavalyi idényben 89, a MA­HART pedig 15 esetben sietett a bajba jutott fürdőzők, vi­torlások segítségére. Tíz ember életét már nem menthették­­ meg, közülük öten tiltott területen strandoltak, ketten gum s­mimatracon sodródtak mély vízre és amikor vízbe mentek,­­ szívgörcsöt kaptak, hárman pedig vihar áldozatává váltak. ] A fürdőzők, csónakázók, vitorlázók védelmére az idén új­­KRESZ-t léptetnek életbe a Balatonon. A révkapitány­­ságok fokozottan ellenőrzik a rendeletek, szabályok meg­tartását. Mivel a kisebb viharok alkalmával is tucatszámra borulnak fel a vitorlások, elrendelték, hogy a kisebb, ka­lóz típusú hajóknak óránként 40 kilométeres szélben még verseny idején is nyomban a révbe kell vonulniuk. A nagy­hajók 65 kilométeres sebességű szélben kötelesek abba­hagyni a versenyt. Az alkoholt fogyasztó vitorlázókat, csó­­nakázókat éppúgy a legszigorúbban büntetik, mint a szá­razföldön a közúti gépjárművek vezetőit. A motoroshajók­kal közlekedő vízirendészek a nyáron gyakran csinálnak majd leheletpróbákat, szükség esetén vérvizsgálatot is. június 1. A Nap kel 3 óra 51 perc­kor, nyugszik 19 óra 33 perckor. Szeretettel kö­szöntjük név­napjukon TÜNDE nevű kedves olvasóinkat. a HU­i­RblHVOVl — New York­­- ban olyan nép­szerű a sztrip­tíz, hogy már a tőzsdén is levetkőztetik az embere­ket? Pénteki konferansz Ja reggelt kívá­nok, kedves olva­­sná­sóink! Olvasom a J­­ Népszavában, hogy a Hajdúság össze­függő erdőterülete az elmúlt esztendőkben több ezer holddal növekedett, az őzállomány meghaladja az ezerötszázat s ami azelőtt so­hasem fordult elő: őzre va­­­­d­ásznak a Hortobágyon. En­nek őszintén örülök. (Ha őz­­ lennék a Hortobágyon, nem örülnék ilyen őszintén. Nem hinném, hogy egy őz valaha is beüljön egy fröccs mellé a vendéglőbe, hogy elmesél­je a tegnapi vadászatot, ame­lyen mint őz vett részt. Huszadszor azért nem, mert nincs is pénze az ilyesmire.) Jól megváltozhatott a Horto­­bágynak az a része. Tán nemsokára olvashatjuk majd a szép, hangulatos leírást egy regényben, amelynek író­ja, mielőtt nekiesett volna az írásnak, legalább három na­pot a helyszínen töltött. »Az anyja sem ismerné rá a Hor­­tobágynak erre a­ részére. Ahol hajdan a jó ízű gu­lyások fogyasztották a csár­­­daaszaloknál a jó ízű gulyá­sokat, ott most szelíd őzi­kék fogyasztják a finom n*_ combot^. Apropó, szelíd őzi­ke. Vigyázna­kel r­ám azok­kal is. Én már sok szelíd őzikét láttam tigrissé változni az esküvő után, hogy Kapuvár 100 éves? — Igazán nem gondoltam volna róla. — Mit bókol neki? Nem nő az. — Dehogynem. Olvastam, hogy milyen szépen fejlődik és nő. — Gyenge, üres szóvicc. Biztos Debrecenről is el­mondta. — Mit csináljak, ha olyan sok a régi városunk és a régi viccünk? NÉPSZAVA . ■ Szombaton temetik Vadas Ernőt Vadas Ernőnek, a Ma­gyar Távirati Iroda fő­munkatársának, a Magyar F­otóművészek Szövetsé­ge elnökének temetése szombaton délután 3 óra­kor lesz a Farkasréti te­metőben.­­ A KORRAL KÖNY­­NYEBBEK lesznek belső szerveink. Megállapítot­ták, hogy mihelyt az em­ber áthaladta a felnőttség küszöbét és megkezdődik az öregedési folyamat, belső szerveink fokozato­san veszítenek a súlyuk­ból. A férfi agyvelő pél­dául 20 éves kortól 29 éves korig általában 1389 gramm súlyú, 70—79 éves korban pedig 1266 gram­mot nyom. — Peter Karvas, a ne­ves nemzeti díjas szlovák író, a Magyar Rádió ven­dégeként néhány napos lá­togatásra feleségével együtt csütörtökön buda­­pestre érkezett. — HÁROMSZÁZTIZEN­­NYOL­C ÉLETUNT AZ EIF­­FEL-TORNYON. A napokban a 35 esztendős Jean-Jaques Berard leugrott az Eiffel-to­­rony 57 méter magas alsó teraszáról és halálát lelte. Ö vol az idén a negyedik, az Eiffel-torony felépítése óta pedig a 318. életunt, aki így vetett véget életének.­­ A VII. kerületi új körzeti orvosi rendelőin­tézet ünnepélyes megnyi­tását ma, június 1-én, 14 órakor tartják a VII., Csengeri utca 11. szám alatt. Június 4-től kezdve a Dembinszky utca 7 szám alatti éjszakai ügye­let a Csengeri utca 11 alatti rendelőintézetben működik.­­ A szocialista orszá­gok vasúti együttműkö­dési szervezete VI. bizott­ságának értekezlete Szó­fiában szerdán befejezte munkáját. Az értekezle­ten részt vettek a bolgár, a kínai, a lengyel, a ma­gyar, az NDK, a román, a szovjet és a demokra­tikus vietnami vasút­­igazgatóságok képviselői.­­ A KÉNYELMES HOLLANDOK. A hágai központi statisztikai hiva­tal adatai szerint Hollan­dia lakosságának fele egy­általán nem jár moziba. Ennek oka, hogy a hollan­dok rendkívül szeretik otthonukat, igen kényel­mesek és csak ritkán vesznek részt házonkívüli szórakozások­ban. — Autóbuszkirándulá­sok régészeti ásatásokhoz. A szolnoki Damjanich Já­nos Múzeum régészei Rákóczifalva határában bronzkori sírokra, vala­mint a besenyők idején és az Árpád-korból szár­mazó temetkezési hely maradványaira bukkan­tak. A TIT-tel , közösen autóbuszkirándulásokat rendeznek a színhelyre. ■ Rettegett Iván, mint zeneszerző A Troice-Szergejev-i kolostor könyvei és kéz­iratai között a szovjet történészek két zenemű­vet találtak, amelyeket Rettegett Iván, az első orosz cár szerzett. A szak­értők a zeneműveket meg­fejtették, áttették zongo­rára és újból felcsendül­tek a 400 éve írt dalla­mok.­­ SOROZATOS VISSZA­­ÉLÉSEKET követett el a Bel­városi Üzemi Vendéglátó Vál­lalat több alkalmazottja. Amikor a vágó­hídról­ érke­zett félsertéseket és marhá­kat felbontották és a húst a vállalathoz tartozó vendéglá­tó egységeknek továbbítot­ták, nagyobb mennyiséget elloptak. Az elvitt húst rész­ben eladták, részben maguk fogyasztották el. A Központi Kerületi Bíróság Matura Er­nő helyettes vezetőt 10 hó­­napi, többi társát 4—8 hóna­pi börtönre ítélte. — ARANNYAL BE­VONT telefonikészülék. Egy amerikai cég a belső piac ellátása után, most a Német Szövetségi Köztár­saságban arat nagy sikert legújabb készítményével, az arannyal bejuttatott tefonkészülékkel. Ára kö­rülbelül 2600 forint. — A balatoni üdülő­helyeken képzőművészeti kiállításokat rendeznek a nyári hónapokban, a Váltson 6 előadásra szóló kedvezményes bérletet a Jó­zsef Attila Színházba. A ré­gi bérlők helyeit a színház június hó 5-ig tartja fenn, mely időpontig a bérletek kiválthatók a színház közön­ségszervezés! irodájában (Xm, Acél utca 3. Tel.: 110 —403) délelőtt 11-től este 18 óráig. — Új bérletek váltása június 10-től. ■ SÚLYOS VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG OLASZORSZÁGBAN Az olaszországi Voghera közelében csütörtökre virradó éjjel két óra húsz perckor egy 70 kilométeres sebességgel száguldó tehervonat belerohant a vágányon veszteglő sze­mélyvonatba. A személyvonat Milánóból Genovába tartott. A teherszerelvény mozdonya a szó szoros értelmében ketté­vágta a zsúfolt utolsó személykocsit, és irtózatos szeren­csétlenséget okozott. A mentők és a tűzoltók még a dél­előtti órákban is emberfeletti küzdelmet vívtak a roncsok között rekedt súlyos sebesültek kiszabadításáért, akik közül többet hegesztőpisztollyal mentettek ki. Az ANSA olasz hír­ügynökség jelentése szerint eddig 24 holttestet számoltak meg. A hatóságok attól tartanak, hogy legalább harminc halálos áldozata van a katasztrófának. 78 ember megsebe­sült. ■ MÚZEUM TOKAJON, A RÉGI GÖRÖGKELETI TEMPLOMBAN Tokaj község egyik nevezetessége az 1800-as években épült görögkeleti templom. A műemlékké nyilvánított épü­letet a tanács megvásárolta, rendbehozatta, és ott múzeu­mot rendezett be. A múzeumban jelenleg több mint két­ezer tárgyat, régészeti emlékeket, ősi hegyaljai szőlőművelő eszközöket, és az egykori város történetét megörökítő ok­mányokat őriznek. Láthatók a volt hegyaljai szőlőbirtokos családok eredeti borpincéi, valamint a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek által Tokaj városának adományozott kiváltság- és oltalomlevelek fotókópiái. A templom-múzeum értékes anyagát az idén átrendezik. Két állandó kiállítást nyitnak. Az egyik a hegyaljai szőlőtermelés múltját, a to­kaji bor történetét és a szőlők jelenlegi felújítását mutatja be, a másik pedig az egykori város keletkezéséről és fejlő­déséről ad képet. U6ósuí£& 1962. június 1

Next