Népszava, 1962. július (90. évfolyam, 152–177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
A Parlamentben, az országos békekonferencián megválasztották Moszkvába induló küldötteiket a magyar békeharcosok Szombaton országos békekonferenciát tartottak a Parlamentben. A tanácskozáson megjelent és az elnökségben helyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára, Bozsik József, kiváló sportoló, Bugár Jánosné, a Szaktanács titkára, dr. Csűrös Zoltán Kossuthdíjas akadémikus, a TIT alelnöke, Dezséry László az Országos Béketanács főtitkára, Domanovszky Endre Kossuthdíjas festőművész, a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója, Dobozy Imre Kossuth-díjas író, az Élet és Irodalom főszerkesztője, Hamvas Endre Csanádi püspök, a püspöki kar, az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottságának elnöke, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, Káldy Zoltán evangélikus püspök, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, akadémikus, Kokas Ferenc, a Hazafias Népfront Szabolcs megyei titkára, Makoldi Mihályné Kossuth-díjas pedagógus, Markó Ödön győri szövőgyári munkás, Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának vezetője, dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront főtitkára, Öveges József Kossuth-díjas egyetemi tanár, Perjési László, a KISZ központi bizottságának titkára, dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Pintér Jánosné tsz-tag, Szakasits Árpád, az Országos Béketanács elnöke, Szamosközi István református püspök, Székely Mihály Kossuth-díjas operaénekes, Tolnay Klári Kossuthdíjas színművésznő, Tóth Lajos vezérőrnagy, Törőcsik Mari színművésznő, Vadász Elemér Kossuth-díjas akadémikus, dr. Zsebők Zoltán Kossuth-díjas egyetemi tanár. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet az országos békekonferenciára hazánkba érkezett külföldi vendégek: James Endicott lelkész, a Béke-Világtanács elnökségének tagja, J. D. Bernal asszony, az angol béketanács tagja, Heinz Altschul, az osztrák béketanács titkára, Runar Nordgreen, a Finn Nép Demokratikus Szövetsége svéd tagozatának titkára, Erkki Rautee tanár, Paul Layton francia építész, Wilm Abel nyugatnémet orvos, Nyikolaj Pantelejmonovics Semenyenko, az Ukrán Tudományos Akadémia alelnöke, Ibrahim Mohamed Hasim iraki küldött, Wojciech Korona, a krakkói népfront elnökségének tagja. Részt vett az országos békekonferencián az ország lakosságának mintegy ezer küldötte, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, művészek, íróik, tudósok. Dr. Ortutay Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának üdvözlő szavai után Szakosíts Árpád, a Béke-Világtanács irodájának tagja, az Országos Béketanács elnöke terjesztette elő referátumát »A magyar békemozgalom a leszerelési és béke-világkongresszus sikeréért« címmel. Cégek értekezletéig számtalan alkalmat leltek a békemozgalom céljainak ismertetésére, mindezeken a fórumokon több mint kétmillió honfitársunkhoz jutottak el. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt hónapokban sokrétűbbé váltak békemozgalmunk nemzetközi kapcsolatai is, ugyanakkor színesebbé, ötletesebbé vált egész mozgalmunk munkája is. A lényegében országos méretű beszélgetésekhez sok helyütt vonzó, újszerű kereteket találtak. Szakasits Árpád elmondotta, hogy a leszerelés problémáit ismertető papi békegyűléseken több mint 2500 katolikus pap vett részt. A továbbiakban méltatta a KISZ, a szakszervezetek, a nőtanácsok, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat részvételét a leszerelési akcióban, majd az Országos Béketanács tudományos bizottságának tevékenységével foglalkozott. Végül hangsúlyozta: — Meggyőződésünk, hogy a magyar delegáció méltóképpen képviseli majd a moszkvai kongresszuson népünk oly egységesen és szenvedélyesen megnyilvánuló békeakaratát. Támogassanak minden építő javaslatot, amely közelebb visz bennünket a nagy cél eléréséhez, dolgozzanak együtt nyílt,, baráti, őszinteséggel a nemzetközi közvételmény min- den áramlatával, minden olyan politikai és világnézeti irányzatképviselőjével, amely kész maga is lépéseket tenni a teljes és általános leszerelésért. Dolgozzanak, tevékenykedjenek úgy, hogy egész fellépésük a békeszerető erők egységének nagy ügyét szolgálja — mondotta befejezésül Szakasits Árpád. A III. és IV. Békekölcsön húzásának gyorslistája (A 6. oldalon) A IVI VIXIAAo Világ proletárjai, egyesüljetekl MNÉPSZAVA Válaszolunk olvasóink kérdéseire, megjegyzéseire Milyen kitüntetés illeti meg a mutakában kiemelkedő dolgozókat? (Interjú a 2. oldalon) ?0. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM • A MAGYAR SZAKSZERVEZETE.... KÖZPONTI LAPJA • 1962. JÚLIUS 1. VASÁRNAPIÁRA 80 FILLÉR " -■ --------- " Szakasits Árpád beszéde Szakasits Árpád referátumában hangsúlyozta: nem máról holnapra született a nagyszabású esemény, a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus gondolata. Igazán kézzel fogható formát azután öltött, hogy Hruscsov 1980 őszén az ENSZ közgyűlésén a népek szívét és elméjét egyaránt megragadó szavak kíséretében benyújtotta a szovjet kormány javaslatát az általános, teljes és szigorúan ellenőrzött leszerelésről. A javaslatnak termékenyítő hatása volt a nemzetközi békemozgalom fejlődésére. Azzal, hogy az általános és teljes leszerelés kiharcolása lehetséges és elérhető politikai céllá vált, a békemozgalomra az a kötelesség hárult, hogy hatásosan megszervezze a világ békeszerető erőinek egységes fellépését és egységes akcióját. A leszerelési világértekezlet összehívását 1931. decemberében a Béke-Világtanács stockholmi ülésén határozták el, s ennek nyomán látott napvilágot az idén márciusban Bécsben a BVT elnökségének nagyhatású felhívása. — Népünk helyesléssel fogadta a felhívást, s a magyar békemozgalom is legjava erőit mozgósította, hogy e nagyszerű szavak mély tartalma áthassa közvéleményünket. Az előadó ezután a nemzetközi helyzet más jellemzőiről beszélt. Felhívta a figyelmet: változatlanul fennáll az atomháború veszélye, az amerikai imperializmus a nemzetközi élet minden alapkérdésében tovább folytatja agresszív politikáját. Az események azonban azt mutatják, hogy az imperializmus erői végülis vereségre vannak kárhoztatva. A továbbiakban kitért arra, milyen terheket jelent az emberiség számára, a fegyverkezési verseny, s mit hozhatna az emberiség számára, ha a hadicélokra költött milliárdokat az emberiség javára, boldogulására fordítanák. — Örömmel jelenthetjük — folytatta ezután —, hogy a moszkvai értekezlet küszöbén a világ minden tájáról bíztató hírek érkeznek a nemzeti békemozgalmak előkészületeiről. Ezeknek a híreknek legáltalánosabb jellemzője: a mozgalom szélesedéséről és egységének növekedéséről számolnak be a szocialista és kapitalista országokban egyaránt. Jó hagyományaihoz híven a magyar békemozgalom sem sajnálta a fáradságot, amikor a világkongresszus előkészítéséről volt szó. Az Országos Béketanács elnöksége átfogó programot dolgozott ki a kongresszus céljainak ismertetésére. Örömmel jelenthetem a konferenciának, hogy a széleskörű akció tervét minden lényeges pontban teljesítettük, sőt több vonatkozásban a vártnál nagyobb eredményeket értünk el. Tízezer aktivistánk csaknem 15 000 békegyűlésen ismertette a nemzetközi helyzetet, s tájékoztatta a részvevőket a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus programjáról. Segítette őket az események helyes megítélésében. Aktivistáink találékonyságát mutatja, hogy termelőszövetkezeti közgyűlésektől, a tanácsüléseken át a sokszínű és sok embert mozgósító baráti összejövetelekig és a szülői munka közös Kanadai, angol, szovjet és finn békeharcosok üzenete Szakosíts Árpád nagy tapssal fogadott beszéde után James Endicott, a Béke-Világtanács üdvözletét tolmácsolta, majd arra emlékeztetett, hogy 1953-ban Budapestről indult útjára az üzenet: »Új, nagy reménység született, nyilvánvalóvá vált mindenki előtt, hogy a háborúnak igenis véget lehet vetni.« A szerelési és béke-világkongresszustól azt várjuk — hangoztatta —, hogy továbbfejleszti ezt a gondolatot: »Új remény született: az emberiség eltörli a háborút és az új világban, amely békét és függetlenséget biztosít mindenki számára, gyors és csodálatos fejlődés lesz jutalmunk.« Csűrös Zoltán azt fejtegette, hogy korunkban minden lehetőség megvan arra, hogy megfékezzük a háború megszállottjait, s új, virágzó korszakot nyissunk az emberiség történetében. J. D. Bernal asszony a brit békemozgalom mind erőteljesebb akcióit ismertette, majd így fejezte be felszólalását: — Boldogok lennénk, ha Magyarországról is minél több küldött érkezne Angliába, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, még jobban megismerjük egymást. Vadász Elemér hangsúlyozta: népünk újra és újra hitet tesz a Szovjetunió vezette béketábor mellett. Tudja, hogy a felemelkedés további útja a béke, a leszerelés. Békás Lajos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hall(Folytatás a 2. oldalon) A televízió közvetíti Hruscsov hétfői beszédét A Magyar Televízió közli, július 2-án, hétfőn N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a moszkvai televízióban beszámol a szovjet párt- és kormányküldöttség romániai útjáról. A Magyar Televízió hétfőn 16.25 órától közvetíti a szovjet kormányfő beszédét. Új szovjet akadémikusok A Szovjetunió Tudományos Akadémiája pénteki ülésén 13 új rendes tagot választott. Az új akadémikusok között van Nikolaj Zsavoronkov, a szervetlen kémia ismert szakembere, Vlagyimir Szmirnov, aki nyolc könyvet írt az ércképződés elméletéről és az érclelőhelyek feltárásának módszereiről, Andrej Belozerszkij biokémikus, Mihail Milkonscsikov, a kiváló izotópszakértő, Borisz Ponomarjov, a nemzetközi munkásmozgalom történésze, Leonid Iljicsov, nemzetközi közgazdász és filozófus. Az újonnan megválasztott akadémikusok és akadémiai levelező tagok között viszonylag sok a 35—45 éves fiatal tudós. DOKTORRÁ FOGADOM... Közel száz most végzett egyetemi hallgatót avattak doktorrá az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának aulájában. Képünk: Esküt tesz a hallgatók egyik csoportja (MTI Fotó : Fényes Tamás felvétele) Massmwas Algéria Ma hatmillió algériai járul a szavazóurnákhoz, hogy igenszavazatával feltegye a koronát az algériai nép függetlenségi harcának győzelmes befejezésére. Az országban 6500 szavazóhelyiséget állítottak fel és 60 000 főnyi arab rendfenntartó erő ügyel majd a szavazás zavartalan lebonyolítására. Az FLN felszólította az arab teherautó- és gépkocsitulajdonosokat, hogy szervezzék meg a távoli falvak lakosainak a szavazóhelyiségekhez szállítását. Úgy látszik, hogy lényegében az OAS is beletörődött sorsába és végre tudomásul veszi a reális helyzetet. Susini, az OAS egyik helyszínen maradt vezetője a kalózrádió adásában felhívta az európaiakat, jelenjenek meg a szavazáson és a leadott szavazatukkal járuljanak hozzá az új Algéria megszületéséhez. »Részt kell vennünk az ország építésében együtt azokkal, akik kezet nyújtottak nekünk« — mondotta Susini. A helyzet Oranban is nyugodt. Az arab negyedeket őrző francia katonaság lassan visszahúzódik az európai városrészbe. Arab—európai vegyes békéltető bizottságok munkálkodnak azon, hogy közelebb hozzák egymáshoz az eddig szemben álló két felet. A városban megszüntették a kijárási tilalmat. Valamennyi francia lap vezércikkben foglalkozik a vasárnapi népszavazással, az új algériai állam születésével. A polgári sajtó több-kevesebb nyíltsággal az elveszett gyarmatot siratja, a haladó lapok a franciák többsége nevében őszinte örömmel köszöntik Algéria felszabadulását. »Lezárult egy fejezet — írja az Humanité. — Hétéves véres háborúra és gépfegyverek, robbanások zajától kísért háromhónapos békére« volt szükség, hogy Algéria szuverén állammá váljék. De Gaulle nyilatkozatai nem tudják elfedni a valóságot: Algéria függetlensége nem a »fejedelem ajándéka«, hanem az algériai nép győztes har’ cáinak eredménye, fiatattak, és sebesültek százezrei; mérhetetlen szenvedés, bátor harc társa vívta ki szabadságát Algéria. A szélsőjobboldali Aurore is őszinte: semmi okunk az örömre — írja — nem örülünk annak, hogy Algéria, amelyről azt hittük, hogy hús a mi húsunkból, elszakad tőlünk. Ez évben július lire nem lesz a »glorie napja«. A haladó Liberation rámutat: a függetlenség kivívásával még nem múlt el a neokolonializmus veszélye Algéria felett. »A születő új államnak — írja — szembe kell néznie a belső és külső ellenséggel, amely készen áll, hogy elfojtsa a kivívott szabadságot. Algéria azonban bízhat barátaiban, elsősorban a francia népben, amely az algériai nép oldalán állt hoszszú, hősies harcában és vele van ma is, a győzelem órájában. Nem jó dolog várakozni. Sem okkal, sem ok nélkül. Pedig hivatalos ügyekben hány embernek kell órákat eltölteni előszobákban, semmire sem fordítható, üres órákat. Amikor belépek a kiskunhalasi városi tanács titkárságára, ott is legalább húszan várakoznak. A száimban két asztal, mögöttük két asszony, a titkárnők. Jobbra is, balra is ajtók, az elnöké és a helyettesé. Mondom, mi járatban vagyok. A két asszony mosolyogva tárja szét a kezét. Az elnök és a titkár szabadságon van, mondják, az elnökhelyettes végzi mindhármuk munkáját, mindenki rá vár. Egyre többen jönnek, már kevés a szék, a tanácsteremből kell kihordani. Mindenki tudja, hogy csak órák múlva kerül rá a sor, mégis bosszúság nélkül ülnek, beszélgetnek. S a titkárnők? Szemmel láthatólag sok a dolguk — postázás, gépelés, telefonok —, egyik szemük mégis állandóan az ajtón, az embereken, öreg néni óvatos TITKÁRNŐK ködük befelé, de megáll, ahogy a sok várakozót meglátja. — Tessék csak beljebb jönni, nénike — szól szinte egyszerre a két asszony —, mit segíthetünk? Valami bonyolult adóproblémát mond el a néni,Csak itt intézhetik el. De ahhoz várni kellene. Gyors telefonok, kire tartozik még az ügy. A nénike indulhat, az egyik osztályon azonnal fogadják. Utolsó szavak a telefonba: »Magyarázzátok el kétszer is, ne kelljen szegénynek annyit mászkálnia.« ■ Elveszett gyereket hoznak be. Közben újabb telefonok. A gyerek már nem sír, a néni rajzolt neki, s közben kifaggatta, hogyan hívják. Bemondhatja a hangosbeszélő, hogy itt van az elveszett pestiskisgyerek. Valaki rágyújt. Alig fújja el a gyufáját, keze ügyében ott a hamutartó. Fiatal lány áll az ajtóban. Rágyújtana, úgy látszik, nincs cigarettája. Legalábbis ezt veszi észre az egyik titkárnő, mert halkan benyit az elnökhelyetteshez és cigarettát hoz. Ismét egy néni áll meg tanácstalanul az ajtóban. Kérvényt kell írnia, de nem tudja, hogyan. Ketten magyarázzák, pontosan és egyszerűen. Tetszik érteni? A néni bizonytalanul bólint. Kezdik elölről türelmesen. Közben egyre fogy a várakozó. Megkerült a nagymama is, de a gyerek nem akar elmenni. A nagymama nem tud nyuszit rajzolni. Telnek az órák, mégis boszszúság nélkül, nyugodtan várnak az emberek, beszélgetnek. Egyik-másik talán már otthonról bosszúsan indult útnak, de itt, a hivatali kötelességet messze túlszárnyaló kedvesség mindenkihez elérő villámhárítóján lefutnak a rossz érzések. És kellemessé lesz a máskor oly sok bosszúságot okozó várakozás. Mert telik az idő, de a két kedves asszony arcáról nem fogy el a mosoly. Nemcsak titkárnők, melegszívű emberek is. . (diósdi)