Népszava, 1962. november (90. évfolyam, 256–280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

A munkaverseny lendület­ében...­Nyughatatlan szenvedély A Budapesti Marha vágóhídon a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny során eddig 4,5 mil­lió forint nyereség származott az anyagtakarékossági kezdeményezésekből. Kárpáti Gyula története csak egy a sok száz közül, ami feljegyzésre érdemes . .. Műszak végén szépen összehajtolgatta munkakö­penyét, megfürdött, majd régimódi, vastag csomóba húzta nyakkendőjét és át­ballagott a Szalámigyár­iba. Az igazgató titkárnő­je tudta, mi a rend, amint meglátta őt, az idős művezetőt, azonnal fel­emelte a kagylót és bele­szólt: — Gyuszi bácsi van itt! Régi barátok találkoznak Sárközi Rudolf gyár­igazgató határozott, ener­gikus ember hírében áll, de ha ezzel az öt elemit végzett, hatvan felé tartó férfival találkozik, vala­hogyan mindig elfogódott lesz a hangja, régi idők, közös emlékek jutnak eszébe és egy kicsit köz­legénynek érzi magát mellette. Most is így tör­tént ... Pillantásával vé­gigtapogatta az ismert ar­cot, a zöldbe játszó szürke szempárt, a min­dig lazán kötött nyakken­dőt és a nyitott ajtóban — hogy a titkárnő se hall­ja — halkan mondta: — Köszönöm, hogy el­jöttél, Gyuszi bácsi... Tudod, jött hozzánk egy csomó,új gép, gondoltam, mielőtt felállítjuk, meg­kérdezlek téged is. Per­sze van már elképzelé­sünk, de azért, ne hogyis­­mondjam, hisz érted, jó az öreg a háznál... Nézték a gépeket. Nem vitatkoztak, egy-egy szó­ból értették egymást. Az­után megálltak egy, de avatatlan szemre közön­séges masina előtt és az igazgató megkérdezte: — Láttad már, mit tud ez? . Kárpáti Gyula, a vágó­hídi pépkészítő művezető­je még nem látta. Egy in­tés, valamelyik munkás beledobott egy sertésfejet, s néhány pillanat múlva a lehető legis m­orzsabbra szőlt masszává változott. Nem,­­ilyen csodát lehe­tetlen állva végignézni annak, aki több, mint négy évtizedet töltött el a húsiparban és most elő­ször lát ilyent. Gyuszi bá­csi tehát leült a puszta földre és kezébe temette arcát. Az igazgató elne­ Vette magát: — Mi az öreg, elcsodál­koztunk? — Márminthogy én? — emelkedett fel Gyuszi bá­csi és a szeme furcsán­­derűsen csillogott — Má­sok csodálkoznak majd itt. Ha megengeded, át­hozok vagy két mázsa meleghúst a vágóhídról... A töprengés éjszakája ilyen egyszerű, közön­séges pillanatokban szü­letnek a rögeszmék és a nagy gondolatok egy­aránt. Ki tudná megítélni hát, mi indult most útjá­ra az idős férfi agyteker­­vényeiben? Az igazgató nem akarta elkedvetleníteni, pedig nemcsak a gondolat hord­­erejét látta, hanem a ki­vitelezés nehézségeit is. A párizsi, a virsli, a sza­­faládé, a csabai kolbász alapanyagát készítő vágó­hídi műhelyben pontosan öt fajta gépen kell keresz­tül mennie az árunak, amíg ilyen pépes massza lesz belőle. Csakhogy... csakhogy a Szalámigyár­ban fagyasztott, száraz hússal dolgoznak, a vágó­hídon pedig 45—50 száza­lék nedvességtartalmú anyaggal, amit aligha fognak ezek a kések. De azért intett: — Jól van, csak hozzad azt a meleghúst!... Drávai Sándor vágóhídi gyártásvezető nem ellen­kezett az öreggel. Az igazság az, hogy ő sem tudta­­még pontosan, rög­eszméhez, vagy nagy gondolathoz írja-e alá a szállítólevelet, de aláírta. Ezen az éjszakán vajmi keveset aludt Gyuszi bá­csi a Rákóczi­ úti kis la­kásban. Úgy éjfél táj­ban pedig felült az ágyá­ban, s amikor meggyúj­­totta a lámpát, a felesége rá is szólt: — Ma végképp nem akarsz aludni? — Te, abba a gépbe nem lehet jeget tenni! Mivel tartósítsam a húst? — Félrebeszélsz? — Jó, jó, csak aludj!... S másnap besózta a szállítandó árut, hogy meg ne romolják. Azután kísérte, nagy hittel kísér­te a Szalámigyárba, az első adagot ő dobta a gépbe. Feszült várakozás, majd egy szakavatott pil­lantás és csend, feszült csend. A kísérlet nem si­került. A 12 sarló alakú kés elcsúzott a nagy ned­vességtartalmú húson ... — Ne bánkódj pajtás... Csak kísérlet volt... Elő­fordul ilyesmi... Egy utolsó kísérlet Nem is hallotta a vi­gasztaló szavakat. Ekkor jutott neki is először eszébe, hogy talán rög­eszme az egész. A sarló alakú kések hajlásszögére gondolt, a nedvességtarta­lomra, amit kétségkívül csak fokozott a sózás, de a tartósítás feltétlenül... Feltétlenül szükséges? Hiszen itt percenkénti 2800-as fordulatról van szó, s a gépsor helyett egyetlen gépről, ami azt jelenti, hogy... Papírt, ceruzát vett elő és szá­molt. Nem szeret számol­ni, de számolt. Üggyel­­bajjal, újrakezdve, de megkapta a végered­ményt, amely szerint ez­zel a módszerrel 29 perc­ről mindössze kilencre csökken egy mázsa hús feldolgozási ideje... Oda állt másodszor is a gyártásvezetője elé. Ha most sem sikerül, nem lesz több baj vele, meg­ígéri, rögeszmék nélkül megy nyugdíjba, de ez egyszer még... Még ezt a megoldást... Hát jó. Viheti az újabb adag húst a Szalámigyárba. Viheti, viheti, viheti! Ha valaki akkor történetesen bele­lát az öreg munkásszívbe, hát, olyan ujjongást fedez fel benne, amit sok hiva­tásos kutató is méltán megirigyelhetne. De az arca, a mozdulatai nyu­­galomat tükröztek. Mit is mondhatnánk el még róla? Mindennap be­jár a műszakjára, féltő szeretettel vigyázza a »Krémer-gében« gyorsvá­gó duruzsolását, amely most egymaga látja el a régi gépsor munkáját, mivel a sikeres kísérlet után vásároltak egyet be­lőle. Pontosan 52 száza­lékkal kevesebb áramot fogyaszt, 22 munkás he­lyett 14 szolgálja ki, s a meggyorsult átfutási idő kiküszöbölte a régen oly gyakori túlórázásokat is. És nincsen abban sem­mi sértő, amiért így be­szélnek róla a vágóhídon: »Gyuszi bácsi, a nyugha­tatlan ember...« Hiszen ez a fajta nyug­­hatatlanság viszi előre az életeit. Fodor Gábor Férfi gumitalpú cipő Gyermek gumitalpú cipő Kapható Fogy.­ár: 179,—* Ft Fogy.­ár: 75—101,50 Ft az Állami Áruházakban, SZÖVETKEZETI ÁRUHÁZAKBAN ÉS SZAKÜZLETEKBEN lllllllllllllllllllllllllli Maffy ar államférfiak üdvözlő táviratai Algéria nemzeti ünnepe alkalmából Őexcellenciája AHMED BEN BELLA, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság miniszterelnöke, Algír Nemzeti felszabadító harcok megindulásának 8. évfordulója alkalmából kérem. Miniszterelnök úr, fogadja az egész magyar nép, a kormány és a magam legőszintébb jókívánságait. Örömmel tölt el bennün­ket a nagy győzelem, amelyet a hős algériai nép a nemzeti függetlenségért vívott áldozatos harcban elért. Szívből kívánok új sikereket az egész algériai népnek a kivívott függetlenség védelméb­en, a gyar­mati elnyomatás súlyos örökségének felszámolásában, országuk fejlődésében. Kádár János, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * Az Algériai nemzeti ünnep alkalmából Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke ugyancsak táviratban üdvözölte Ferhat Abbast, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzetgyűlésének elnökét, Pé­ter János külügyminiszter pedig Mohammed Khe­­misti külügyminisztert. Üdvözlő távirat az algériai szakszervezetekhez A Szaktanács az alábbi üdvözlő táviratot intézte az algériai szakszervezetekhez: Kedves Elvtársak! A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa két és félmillió szervezett dolgozó nevében forró, testvéri üdvözletét küldi az Algériai Dolgozók Általános Szö­vetségének az algériai nép hősi, nemzeti felszabadító harca megkezdésének 8. évfordulója alkalmából. A magyar nép együtt örül Önökkel harcuk eddigi sike­reinek, Algéria függetlensége kivívásának, és to­vábbra is az algériai dolgozók mellett áll abban a harcban, amelyet hazájuk függetlenségének megerő­sítéséért, gazdasági és társadalmi fejlődéséért vív­nak. Ebben a harcban további jelentős sikereket kí­vánunk. SOMOGYI MIKLÓS, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöke Hazaérkezett a Szovjetunióban járt mezőgazdasági nőküldöttség Szerdán hazaérkezett a tóink mindenütt, amerre Szovjetunióban járt 30 ta- csak jártunk, nagy szere­­gű mezőgazdasági nőkül­­tettel vettek bennünket döttség. Fekete Jánosaié, körül és barátsággal od­­a­kartak­ Új Élet Termet­ták át tapasztalataikat, főszövetlkezet elnöke, a Küldöttségünk minden küldöttség vezetőjé nél- egyes tagja hálás a von­­latkozott az MTI munka­ véglátókna­k a Szovjet­­társának, unióban eltöltött napo­t Szovjet vendéglő­­kért. (MTI) ­A hét filmjet Sámson Andrzej Wajda, a fia­tal, nagyon tehetséges lengyel rendező ,Sám­sonija megrendítő alko­tás. Jakub, a film hőse, nem dicsekedhet a bibliai Sámson félelmetes erejé­vel. Üldözött, agyongyö­tört fiatalember, aki meg­szökött a varsói gettó poklából, és halálos fá­sultságban, dermedt lé­lekkel tengődik sötét pin­ce­ rejtekhelyén. Naphosz­­szal ül egy ócska hinta­székben és különös bó­dulatba ringatja magát. Víziói vannak, halott anyja szól hozzá: »Légy erős, mint Sámson, a te erőd a borzalom...« A borzalmat nem véres tömegjelenetekben, nem embertelen szenvedések sorozatában mutatja meg a film — mindez ott tük­röződik Jakub tompa fé­nyű, kihunyt tüzű, sötét szemében. S ebbe a könnytelen, szinte halott szempárba csak akkor költözik megint élet és ragyogás, amikor a fiú Sámsonként bosszút áll ellenségein." A varsói get­tó hősi lázadásának híre felrázza kábult fájdalmá­ból, elhagyja rejtekhelyét és istápolóját, a szerel­mes Kaziát. A gettóból már csak üszkös romokat talál, de a véletlen ös­­­szehozza börtönbeli isme­rősével, Pankrattal, az el­lenállási mozgalom egyik vezetőjével. Amikor az illegális nyomdára rátör­nek a németek, Jakab vé­gez velü­k és maga is éle­tét veszti. »És mondá Sámson: haljak meg én együtt a fil­iszteusok­­kal...« Mi adott erőt a filmbeli Sámsonnak? A lázadók hősi példája, az ellenállá­si mozgalom, amely befo­g­alta, az a tudat, hogy harcostársakra talált, és nincs többé egyedül. Az átélt borzalom, az ön­emésztő szenvedés így ér­lelődött hősi tetté. Andrzej Wajda már több művével (például a »Hamu és gyémánt«-tal) igazolta, hogy új, művészi kifejező eszközöket kere­ső, kiváló rendező. Ha egy-egy jelenet túlságosan lelassított tempóján, vagy a víziók ábrázolásán le­het is vitatkozni, annyi bizonyos, hogy a »Sám­son« egészében nagyon szép, sikerült filmalko­tás. Jerzy Wojcik opera­tőr tehetségesen megkom­ponált képei elismerést érdemelnek. A címszereplő Serge Merlin igazi átéléssel ol­dotta meg feladatát. Fe­lesleges póz és pátosz nélkül, egyszerűen eleve­níti meg Jakub­ Sámson bonyolult figuráját, belső világát, válságát, és hőssé emelkedését. Alina Ja­­nowska (Lucyma) és Elz­­bieta Kepinska (Kazia) méltó partnerei. Jó alakí­tást nyújt Jan Cieciersky, a derék Matina úr, Irena Netto, az anya, és Ta­­deusz Bartosik, az ellen­álló Pankrat rövid, de jelentős szerepében. Kár, hogy ezt az értékes fil­met nem szinkronizálták. Csak ketten játsszhatják A házasságnak nevezett »társasjátékot« csak ket­ten játsszhatják, és ha megjelenik a csábító har­madik, ez rendszerint tra­gikusan komoly fordulat. Olykor azonban nagyon mulatságos is lehet , amint ezt Sidney Gilliat angol rendező filmvígjá­­téka bizonyítja. A történet hőse, John Lewis elégedetlen, a tisz­tes családapa és kispolgár egyhangú életével. Válto­zatosságra, kalandra vá­gyik. Egy gazdag, unatko­zó szépasszony nagyon is hajlandó arra, hogy Le­­wist kegyeiben részesítse és magasabb pozícióba juttassa. A férj sok mu­latságos, számára kínos helyzetbe bonyolódik, amíg rájön, hogy családi élete és emberi méltósága túlságosan nagy ár egy jobb állásért és holmi fu­tó kalandért. A forgatókönyv-író Bryan Forbes és Sidney Gilliat rendező sok ere­deti, szellemes ötlettel fű­szerezte az angoloknál szokatlan, kissé pajzán humorú filmet. Rendkívül mulatságos a házasságtö­rést megakadályozó jám­bor tehén, vagy a Lewi­­sék kislányának képzele­tében élő »Bob«, akinek nevében nyugodtan lehet rosszalkodni és kellemet­len igazságokat mondani a papának. John Wilcox tehetséges operatőr. A fő­szereplő Peter Seller­st már több filmben láttuk, ezúttal is kitűnő alakítást nyújt. May Zetterling hi­telesen formálja meg a gátlástalan szépasszonyt, Virginia Maskell bájos és rokonszenves a feleség szerepében. A remekbe szabott epizód-figurák — elsősorban Kenneth Grif­­fits félszeg, esetlen kis­tisztviselője, a divatos író, a felszarvazott férj, a zsémbes háziasszony — hozzájárulnak a nem túl nagyigényű, de szellemes, kellemes filmvígjáték si­keréhez. V. V. lás, melynek az űrhajózás korában is erős befolyása van a tömegekre. A cseh­szlovák filmművészek újabb filmje a felvilágo­sítás szolgálatában áll. A kis Martin szomorú gyer­mekkorának bemutatásá­val igyekeztek rádöbben­teni a nézőt, hogy az em­beri butaság, hazugság hogyan jelentkezik vallá­si köntösben. Mondani­valójuk igaz, amint a film címében is jelezték. Sajnos, ettől még nem válik filmjük művészet­té, inkább a tényközlő dokumentumszerű mű­fajt közelíti meg. Sablo­nos megoldásaikat csak néha deríti egy-egy egyé­nibb szereplő vázlatos rajzában, is megmutatko­zó érdekes szín. A film menetében néhány indo­kolhatatlan logikai botlás azt az érzést is felkelti a nézőben, hogy a forgató­­könyv kidolgozatlan. Hiá­ba próbálta a rendező — Václav Gájer — és az operatőr — Jiri Vojta — néhány újszerűnek ható beállítással javítani, mű­vészivé tenni a direkt mondanivalót, már csak azért sem sikerülhetett igazán, mert a megforga­tott kép, a hol jobbra, hol hátra dőlő táj mo­tívumát vagy a harang­tor­onybeli jelenetet mint­ha már láttuk volna — más, jobb filmekben. A főszereplő kisfiú, Michal Koblic igazán bájos és tehetséges játéka a film propagandisztikus haszna mellett, az egyetlen érde­me ennek a sajnálatosan gyengére sikerült film­nek. H. M. NÉPSZAVA A h­ivatali kötelesség , s ami azon túl van Gál József két gyerme­ke mellé harmadiknak odavette egy váratlanul elhunyt rokona kisfiát is. Nem számított arra, hogy ezért jár valami, így meg­lepődött, hogy miután már három gyerek után kapott családi pótlékot, néhány hónap múlva ar­ról értesítették: a neve­lésében levő árva gyerek után árvaellátást is kap. Gál József ekkor úgy érezte, hogy jogtalan előnyhöz fog jutni, ezért az SZTK debreceni al­központjánál bejelentette: Lemondok az árvaellátás­ról, mert családi pótlé­kot kapok a gyerek után. A válasz nem váratott sokáig magára: «­Az ár­vaellátásról nem lehet lemondani.« Igaz, hogy az árvaellá­tásról nem lehet lemon­dani, de az árvaellátást élvező gyermek családi pótléké­járól le kell mon­dani. Az ügyintéző, aki a választ írta, ezt már nem közölte Gál Józs­effel. Elvégre az ő kötelessége csak az, hogy válaszol­jon a kérdésre, s tőle senki nem kérdezte azt, hogy a családi pótlékkal mi legyen. Ha pedig nem kérdezték, nem válaszol. Elvégre nem hivatali kö­telessége, hogy tanácso­kat is osztogasson. S Gál József továbbra is kapta a családi pótlé­kot, azután a gyerek után is, aki árvaellátás­ban részesül. Tovább nem is kellett volna érdeklőd­nie, elvégre nem köte­lessége. S ő mégis érdek­lődött. Amikor megtudta: a családi pótlékra nem jo­gosult az árvaellátásban részesülő gyermek után, jelentkezett az SZTK-ki­­fizetőhelyen és kérte, szüntessék be a harma­dik gyermek után a csa­ládi pótlék folyósítását. A folyósítást beszün­tették, de Gál Józsefet arra is kötelezték, hogy visszamenőleg fizesse vissza az alaptalanul fel­vett családi pótlékot Ez az intézkedés jogszerű, de biztosak vagyunk ab­ban, hogy az illetékes SZTK-szervek méltá­nyosságból el fogják en­gedni a visszafizetést. A probléma nem is ez, ha­nem az, hogy izgalmast és szégyenkezést — mert Gál József úgy érzi, hogy ő bércsalást követett el — megtakaríthattak volna, ha az ügyintéző a hiva­tali kötelességén túl azt is megírja, ha a­z árvael­­látá­sról nem is lehet le­mondani, a családi pót­lékról le kell mondani... Igaz, nem szegte meg hi­vatali kötelességteljesíté­sét. De nem is tett annál többet. (szegő) Hazautazott a román pártmunkás-küldöttség Nemes Dezső és Fehér I­ajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságán­ak tagjai, a Központi Bizottság tit­kárai szerdán fogadták a román pártmunkás-kül­döttséget, amely Gheor­­ghe Rosu, a Román Mun­káspárt Központja Bizott­sága tagjának, a bacaui tartományi pártbizottság első titkárának vezetésé­vel tartózkodott hazánk­ban. A megbeszélésen részt vett Heltai Imre, a Központi Bizottság kül­ügyi osztályának vezetője és Bárányos József, a Központi Bizottság párt­os tömegszervezetek osz­tályának helyettes veze­tője. A küldöttség szerda dél­után hazautazott. A ro­mán vendégeket Sándor József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője és Heltai Imre, a Központi Bizottság külügyi osztá­lyának vezetője búcsúz­tatta a Ferihegyi repülő­téren. Jelen voltak Mihail Rosianu, a Román Nép­­köztársaság budapesti nagykövete, valamint Ni­­colae Plejan és Constan­tin Vladereanu, a nagy­­követség titkárai. (MTI) Igazság a hazugságról Napjaink egyik legké­nyesebb társadalmi, er­kölcsi problémája a val­ KITISZTÍTJUK SZÖVESRUHniT m­MMwnftó mm FIÓKOK MINDENÜTT! 1962. november 1

Next