Népszava, 1963. március (91. évfolyam, 50–76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
Megkezdte munkáját az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IV. kongresszusa " Csütörtök reggel az ÉDOSZ-székházban megkezdte munkáját az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, tudományos és kulturális osztályának vezetője, Gál László, a Szaktanács titkára, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront titkára, dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt elnöke, dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, dr. Babics Antal Kossuth-díjas akadémikus, dr. Törő Imre akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Végh Antal, a gyógyszerészkar dékánja. Megjelent a kongresszuson Kovács István, a MEDOSZ, Varga József a ruhás szakszervezet, Vess Imre, a MUDOSZ főtitkára, Keszei Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Sárfi Rózsinak, az egészségügyi szakszervezet titkárának megnyitó beszéde után a kongresszus megválasztotta a munkabizottságokat, majd dr. Szabó , Zoltán, a szakszervezet elnöke emelkedett szólásra, hogy előterjessze a központi vezetőség szóbeli beszámolóját. A központi vezetőség beszámolója Dr. Szabó Zoltán bevezetőül a szakszervezeti mozgalom lényegét, tartalmat, szerepet elemezte szocializmust építő társadalmunkban, majd a mozgalom alapvető érdekvédelmi feladatát taglalva, az egészségügyi szakszervezet munkája és az egészségügy állami feladatainak összefüggéséről beszélt. — Az ország csaknem 9,5 millió takosának, a magyar szakszervezetek több mint 2,5 millió tagjának egészségügyi ellátása — esetük és életszínvonaluk nagyon lényeges tényezője — mondotta. — Amikor tehát szakszervezetünk a maga sajátos eszközeivel az egészségügyi ellátás állami feladatainak megoldását elősegíti, akkor tágabb értelemben, az össz-szakszervezeti mozgalom szempontjából klasszikus érdekvédelmi tevékenységet fejt ki. A továbbiakban hos- 6zan foglalkozott a mezőgazdaság szocialista átaultttásávál adódó megnövekedett tennivalókkal az ingyenes ellátásra jogosult biztosítottak számának ugrásszerű növekedésével, elismeréssel nyugtázva az egészségügyi dolgozók politikai és szakmai helytállását. Dr. Szabó Zoltán ezután méltatta az MSZMP Politikai Bizottságának az egészségügyre vonatkozó határozatát, illetve annak eredményeit. Beszélt az egyes tömegszervezetek és az egészségügy kapcsolatáról, kiemelve a szakszervezeti mozgalom szerepét az egészségügyi problémák megoldásában. Az állami egészségügyi tervek kialakításáról szólva, aláhúzta a szakszervezeti szervek szerepét. Hangsúlyozta, hogy ehhez a vezető szervek és a tagság aktivitása, valamint alapos felkészültség, hozzáértés, a dolgozók elgondolásainak és javaslatainak ismerete, helyes és józan általánosítása szükséges. Az egészségügyi ellátás iránti igényekről szólva a betegellátás további fejlesztésének fontos feltételeként említette az egészségügyi dolgozók helyes létszáma kialakításának jelentőségét, a szakorvosképzés növelését, majd a kongresszus állásfoglalását kérte, hogy az említett feladatok mennyiben igénylik a meglevő egyetemek és fakultások bővítését, illetve újak létrehozását. Méltatta az előadó a szakcsoportok szerepét az orvostudomány fejlesztésében, a tagság szakmai tudományos továbbképzésében. A szakszervezet nevelő szerepéről szólva, hosszan időzött az orvosok és egészségügyi dolgozók etikai magatartásánál. Kifejezést adott az orvosok, egészségügyi dolgozók nagy többsége véleményének, amely szerint semmiképpen nem járnak el helyesen azok, akik arra törekednek, hogy a dolgozóknak közvetlenül juttatott nemzeti jövedelemből a maguk számára — a dolgozókat ezzel végső soron megkárosítva — részt biztosítsanak. A nemzeti jövedelemnek ez a meg nem engedhető újrafelosztása sérti a biztosítottak érdekeit, szembenáll a szocialista társadalom morális követelményeivel és érdekével. Felhívta a figyelmet arra, hogy — az etikai bizottságok gyakorlata szerint — a panaszok többsége ma már a bánásmódra vonatkozik, ami sürgős korrekciót kíván. Hangsúlyozta: a szocialista orvos-etikának is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a társadalombiztosításban részesülők valóban ingyenes és magasszintű ellátást nyerjenek. A beszámoló második részében az élet- és munkakörülményekről beszélt az előadó. Megállapította, hogy az egészségügyi dolgozók anyagi ellátottságát, élet- és munkakörülményeit a társadalom általános fejlődése maga mögött hagyta. Kiemelte, hogy bár az aránytalanságok korrigálási lehetősége elsődlegesen a népgazdaság, a nemzeti jövedelem alakulásának függvénye, az orvosok bértételeinek helyes alakulását például az a szemlélet is gátolja,amely nem a törvényesen megszabott munkaidőre biztosított bérből, hanem a vállalt munka összmenynyiségéből származó keresetből indul ki. A középkáderekről szólva kiemelte, hogy ők az egészségügy »szakmunkásai«, s ezt az elvet a bérpolitikai intézkedésekben is érvényesíteni kell. Anyagi elismerésük ugyanis lényegesen elmarad az egyéb kvalifikált szakmunkásoké mögött, ami igen sok nehézséget idéz elő a munkaerő-gazdálkodásban, holott arra kell törekedni, hogy az érettségizett, művelt fiatalok részére is vonzó legyen a pálya és megszűnjék a jelentős munkaerő-vándorlás. Az előadó részletesen szólt az egészségügyi intézmények szociális, kulturális célú helyiségeinek gyakori elégtelenségéről a védőruha-ellátás hiányosságairól, a lakáshiányról, amely elsősorban a falvak védőnőit sújtja. Aláhúzta, hogy a munkásvédelemben és a szociális ellátottságban csak akkor várható lényeges változás, ha ehhez a mainál jelentősen jobb anyagi, pénzügyi feltételek alakulnak ki. Befejezésül a szakszervezet szervezeti fejlődéséről, taglétszámáról, a tagság aktivitásának növekedéséről beszélt az előadó, majd a központi vezetőség elismerését fejezte ki a szakszervezeti tisztségviselők ezreinek lelkes munkájáért. A vita A központi vezetőség beszámolóját a számvizsgáló bizottság beszámolója követte, majd megkezdődött a beszámolók és a határozati javaslat feletti vita. A küldöttek hozzászólásaikban sokoldalú felkészültségről, felelősségérzetről tanúskodva elemezték az egészségügyi ellátást és az egészségügyi dolgozók időszerű problémáit. Méltatták az egészségügy dolgozóinak fokozódó aktivitását társadalmi és közéletünkben, ami mind több mód iatt Felszólalt az első napi tanácskozáson Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője is. Beszéde elején átadta a Központi Bizottság üdvözletét és jókívánságait. Hangsúlyozta: a Központi Bizottság nagyra értékeli a szakszervezet eddigi tevékenységét, jelentősnek tartja a IV. kongresszus munkáját, és a jövőben is számít a szakszervezet hatékony közreműködésére a közös feladatok megoldásában. — Közös munkánk csak akkor eredményes — folytatta —, ha egységesen értelmezzük céljainkat, együtt tervezzük meg teendőinket és az egészségügyi dolgozók tömegeinek egyetértésével és aktivitásával valósítjuk meg azokat. Ezért határoztuk el már a VIII. pártkongresszus előtt — és éppen a kongresszusi irányelvek vitájának egyik tanulságaként —, hogy ki kell dolgoznunk közösen egészségügyi politikánk irányelveit. Ebben a munkában a párt, állami, és tudományos szervek és intézmények mellett számítunk az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetére is. — A magyar egészségügy fejlődése — mondotta a továbbiakban — biztató képet mutat. Nem elégedhetünk meg azonban az eddig megtett úttal. Tudjuk, hogy a fejlődést jelző nagy számok még mindig több problémát takarnak, örömmel vesszük tudomásul az egyre gyarapodó új, egészségügyi intézményeket, de ugyanakkor tudjuk, hogy kórházaink még mindig zsúfoltak, nem kis részükben dolgoznak korszerűtlen felszerelésekkel és korántsem oldottuk meg a szakember-ellátást. Ha gyorsabban akarunk előre haladni, a nehézségeket is látnunk kell. Világosan kell látnunk, hogy a hibákon nem tudunk egyik napról a másikra segíteni. Feladatainkat csak a realitások talaján, a népgazdasági összefüggések tükrében közelíthetjük meg. Ennek alapján kell fontossági sorrendet meghatároznunk, és lépésről lépésre előre haladnunk. A magunk részéről támogatjuk mindazokat a javaslatokat, amelyek — a lehetőség határain belül — a munkakörülmények megjavítására, a szakképzés elődöt ad arra, hogy szót emeljenek e terület további előrehaladásáért javuló anyagi ellátottságáért. A biztosított betegei egészségügyi ellátásáról szólva, felhívták a figyelmet a körzeti orvosok munkafeltételeinek tőkéletesítésére, szálánál tudásának további növelésére, ami a gyógyító munka magasabb színvonalát szolgálja. Ez, továbbá a szakrendelései működésének fejlesztése — mutattak rá — nagymértékben csökkentheti a kórházak zsúfoltságát. A központi vezetőség beszámolójához csatlakozva, beszéltek a várható igények kielégítésének feltételeiről, s hangsúlyozták, hogy a terveket az adott területek szükségleteinek megfelelően szükséges kialakítani és már a tervezés előkészítő szakaszában nagyobb szerepet kell biztosítani a szakszervezeti szerveknek. Kifogásolták az egészségügyi irányításban, va idos Iván felizók segítésére, a kulturális és szociális célok megvalósítására irányulnak — fejezte be nagy tetszéssel fogadott felszólalását Darabos Iván. A tanácskozás első napján felszólaltak még: dr. Bene Zoltán (Szolnok megye), dr. Bacsó Károly (Bács megye), dr. Mike Zoltán (Győr megye), dr. Bencze József (Vas megye), dr. Ladányi Józsa (Debreceni Orvostudományi Egyetem), Balla Sándorné (János Kórház), Gosztola Sándorné (XIX. kerületi rendelőintézet), dr. Noszkay Aurél, az orvostudományok doktora e* ' '•'* 1 ■■ ...... ■ - lása — hangsúlyozták —, sok adminisztratív állást tenne feleslegessé és a felszabadult erőket hatásosabban lehetne összepontosítani a betegellátás további fejlesztéséra Az egészségügy dolgozóinak munka- és életkörülményeiről szólva alátámasztották, több oldalról indokolták a terület fokozott anyagi elismerésének szükségességét. Aláhúzták a további létszámfejlesztés fontosságát, ami egyik lényeges ’ módszere a még tapasztalható túlórázások megszüntetésének, a jobb munkafeltételek kialakulásának. Sok szó esett a szakorvos-képzésről, a továbbképzésről, a szakképzett középkáderek létszámának növeléséről, a lakáshiány enyhítéséről, az orvosok, gyógyszerészek nyugdíjproblémáinak megoldásáról. Írása i (budapesti bizottság), dr. Gyertyás Károly, a fővárosi tanács egészségügyi osztályvezetője, dr. Ra■ Pettli János főgyógyszerész (Békés megye), dr . Petri Gábor egyetemi tanár (Szeged), dr. Merényi Sándor (Nógrád megye), Dominó Ferencné (Pécsi , Orvostudományi Egyetem), dr. Arató Miklós ■ (Somogy megye), Szilágyi Dezső (Veszprém megye), dr. Pikter Emmi igazgató főorvos, Marách Béla , (OMKER), Sárközi Mihályné (Fejér megye). , A kongresszus péntek reggel folytatja munkáiát. Francia notesz III. „Já!é k tényeket kell vizsgálni és nem szabad csak az érzelmekre hallgatni, mondta egy gaulle-ista községtanácsos, amikor a »bidon villé«, a nyomortelep szörnyű látványáról beszéltem neki. Hosszú és érdekes beszélgetésünkben a termelés és a gazdagodás növekedésének valóban imponáló számadatait idézte, elmondta, hogy az elmúlt tíz esztendőben, ha egyenlőtlenül is, nőttek a beruházások, nőtt az építkezések száma, emelkedett a bérek színvonala, nőtt minden francia jövedelme Valóban így van ez? Gaulle-ista beszélgetőpartnerem nagy számokat és nagy kategóriákat említett. Elmondta például, hogy 1956-tól 1962-ig (ez lényegében a felemelkedés látható hat éve Franciaországban) az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 22 százalékkal emelkedett. Ez valóban igaz. Csakhogy a francia statisztikában mindenki, aki rendszeres havi fizetést, részesedést, jutalékot kap, azonos kategóriába kerül, a nyugdíjas ugyanabban a rubrikában szerepel, ahol a jelentős számú járadékos kispolgár. A huszonkét százalék így kerekedik ki — de például a Temps Modernes, Sartre folyóirata nemrég kimutatta, hogy a nemzeti jövedelemnek ebből a valóban tiszteletre méltó növekedéséből éppen azok részesülnek a legkevésbé, akik az értéket megtermelik: a munkások. Mert a munkáscsaládok jövedelme (beleszámítva azt, hogy 1958- iól társaias ban egyszerre 10 százalékot csökkentek a reálbérek) az adott hat esztendő alatt mindössze 7—8 százalékkal nőtt. • Az autóáradat, a fény, a gazdagság külső jelei valóban látható, érzékelhető tények. De miféle szemlélet lenne az, amely ennek láttán elfeledné az osztálykülönbségek tényét? »A jóléti társadalom felé haladunk« — mondotta nemrég de Gaulle. Tényleg így van? Genevilliersben a kommunisták vezette párizsi elővárosban egy gyönyörű új lakóház tizenegyedik emeletén lakik Colin, egy öngyújtóüzem raktárosa. Feleség, három gyerek — átlagos családról kell gondoskodnia, s Colinnak az átlagosnál jóval magasabb fizetése van, mert a sok túlórával (átlag 55—60 órát dolgozik hetenként) 1040 frankot keres. Colinné asszonnyal kis költségvetést csináltunk. — A lakbér 195,11 frank. Férjem munkahelyétől tíz kilométerre lakunk, a közlekedés havi 40 frankba kerül. Férjem egy olcsó kisvendéglőben ebédel, átlag öt frankot költ el. Az egész család kosztja, ezzel együtt 800 frank körül van. — De hiszen ez már majdnem több, mint a férje fizetése! — vetettem közbe. — A családi pótlékot és az én alkalmi keresetemet nem említettem. Egy gyermekotthonban van heti egy délutánon állásom. Ez a két tétel fedez minden más kiadást... Néhány nappal később, Ronnben beszélgettem a " Mi?’ kis házi költségvetésről egy másik asszonnyal, Simone Delestre-val, a Monoprix áruház tisztviselőnőjével. — A mi áruházunkban, ahol most 100—110 eladó dolgozik, 440—460 frank az átlagos fizetés. A fiatalok néha 20—25 százalékkal kevesebbet keresnek. Decemberben mindenki kapott 250—300 frank jutalmat — így a havi átlag 460—480 frank. Egyedül ebből bizony nem könnyű megélni. Számoljon csak! Mi a férjemmel s a fiammal együtt hárman vagyunk. A férjem fizetése 710 frank. Lakbérem — szerencsém van, egy régi házban lakunk — 110 frank, a gáz-villanyszámla 45 frank, a jövedelmi idő havi részlete kettőnknek 34 frank, a biztosításra ketten 92 frankot fizetünk... — És az árak? — A cigaretta, amire nost rágyújtok, Gitane. Egy doboz, 20 darab 1,50, egy kiló cukor 1,15, egy iter főzőolaj 2,70, s egy na gette (hosszú fehér kenyér, 25—30 deka) 42 ■entimes. Egr liter tej 70 centimes, egy kiló hús 8 —14 frank, a minőség szerint. Tegnap vettünk a férjemnek egy új nadrágot — 70 frank volt az ára. Hát számoljon! Lapozok a noteszben: mindjárt ott, ahol a gaulle-ista községtanácsos adatait írtam fel a nemzeti jövedelem emelkedéséről, feljegyeztem valamit az árakról is. (De Gaulle 1958 augusztusában jelentette ki, hogy meg fogja állítani az árak növekedését...) 1962 és 1963 januárját hasonlítja össze néhány fontos árucikk árát illetően egy statisztika. A legfontosabb húsfélék ára 9 százalékkal, a krumpli ára 33 százalékkal, a főzelékárak 12—25 százalékkal, egyes sajtfélék ára 20—25 százalékkal, a lakbérek (az új házakban) 7—15 százalékkal drágábbak az idén, mint tavaly. Idézem az előbb néhány év jövedelememelkedésének hivatalos számait — 22 százalék globálisan, 1—8 százalék a munkáscsaládoknál. A fényt és a csillogást Colinék és Celestre-ék fizetik meg. A »jóléti társadalom a tőkés jólétet növeli. Gárdos Miklós (A következő riport: A fellendülés és haszonélvezős)___________________ NÉPSZAVA Vidéken is megalakulnak az ifjúsági zenei klubok Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek Budapesten az Országos Filharmónia által kezdeményezett zenei klubok. Ezekben a klubokban az ifjúság — általános és középiskolás diákok, ipari tanulók — elsajátítják a zenei alapismereteket, sok zenét hallgatnak, maguk is játszanak, érdekes zenetörténeti előadások, fejtörők, vidám vetélkedések teszik teljessé a rendszeres programot. Az ifjú zenebarátoknak immár tizenöt klubja működik Budapesten, s a tagság száma hétről hétre gyarapszik. Ehhez a nagyon hasznos kezdeményezéshez most a vidékiek is csatlakozni kívánnak. Az Országos Filharmónia ezért háromnapos tapasztalatcserét szervez, vidéki zeneiskolai tanárokat, tanácsi művészeti előadókat, művelődési házigazgatókat, pedagógusokat hív meg a fővárosba. A vendégek meghallgatnak egy általános iskolai hangversenyt, ellátogatnak az Ikarus Művelődési Házba, s tanulmányozzák a mátyásföldi ifjú zenebarátok klubját, részt vesznek egy középiskolai klub foglalkozásain is. Március 3-án pedig a tanulmányút tapasztalatait tanácskozás keretében összegezik, s megbeszélik a vidéki zeneklubok megalakításának lehetőségeit. (K.) A hatvanöt© Egy jászárokszállási kubikos 12 éves kislányát megoperálták. Az operáció következtében járóképtelen lett, tanítói, diáktársai a betegágyánál 60 napon keresztül felkeresték a tananyaggal. A kislánynak járógépre volt szüksége ahhoz, hogy ismét járhasson az iskolába. A járógépet megrendelték, azonban a hatvanadik napon még nem érkezett meg a várva várt csomag a Gyógyászati Segédeszközök Gyárából. Az előírások értelmében viszont, ha a tanuló az iskolából 65 napot betegség miatt hiányzik, osztályozó vizsgát kell tennie, hogy befejezhesse a tanévet. K. Margit jászárokszállási kislány szomorú szívvel készült ezekre az osztályozó vizsgákra. Nem is gondolhatott arra, hogy az utolsó simításokat végzik az ő járógépén. Ennek a járógépnek története van. Ezt szeretnénk itt elmondani. sik napon... K. Margit édesapja szerkesztőségünknek küldött segélykérő levelét, melyben kislánya szorult helyzetét ismertette, elküldtük a Gyógyászati Segédeszközök Gyára szakszervezeti bizottságának, még azon a napon, hogy hozzánk érkezett. Két nap sem telt bele, s megérkezett a válasz. A járógép elkészült, azonban nem adták postára. K. Margit szüleit értesítették arról, hogy a Heim Pál Kórházban biztosítottak ágyat a kislány részére, ahol leveszik a gipszet a kislány lábáról. Egyidejűleg szülei átvehetik a járógépet. Lehet, hogy az szb-titkárnak s a munkásoknak, akiknek részük volt a gyors intézkedésben, szintén van gyermekük, s kiéreztek a jászárokszállási kubikos apa leveléből az aggódást kislányáért Egy bizonyos, jó szívvel és gyorsan cselekedtek a kérő szóra. Ezúttal tolmácsoljuk érte a kislány háláját és köszönetét. (baják) Érzékeny, száraz bőrűeknek GABIDÉ INI DA lemotókrém! Pattanásos, zsíros bőrűeknekGAJDÉINHA arcszesz! Díjtalan szaktanácsadást ad az ILLATSZERGYÁR kozmetikusa február 25-től március 2-ig az V. ker. Kossuth Lajos utca 10. szám alatti ILLATSZERBOLTBAN 1963. március 1