Népszava, 1963. április (91. évfolyam, 77-99. sz.)

1963-04-10 / 83. szám

Május 28-ra összehívták az SZKP Központi Bizottságának plénumát .Moszkva, április 9. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága határozatot ho­zott, amelynek értelmében ez év május 28-ra össze­hívják a Központi Bizottság plénumát. Az ülésen az ideológiai pártmunka soron következő feladatait vitatják meg. A beszámolót Leonyid Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkára fogja tartani. A központi bizottsági plénum munkájában részt vesznek a vezető párt- és tanácsi dolgozók, írók és művészek, a tudomány, a népgazdaság, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozói, valamint a köztársasá­gok, a határterületek és területek alkotó értelmisé­gének egyéb képviselői. Moszkvában, Kijevben és Novoszibirszkben hét­főn ideológiai értekezletek kezdődtek. Az első ilyen jellegű értekezletet március végén tartották Taskent­­ban, ahol Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkára mondott beszámolót. Ezt követően Volgográd­­ban, Irkutszkban, Cseljabinszkban és sok más szov­jet városban rendeztek ilyen értekezletet. Javaslatok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy össze kell hangolni a különböző köztársaságok ideológiai dolgozóinak erőfeszítéseit, rendszeresen össze kell hívni az értelmiségiek kongresszusait, az alkotói szervezetek és szövetségek egyesített plénu­mait. Az értekezletek résztvevői felhívták az iroda­lom és a művészet minden művelőjét, hogy állan­dóan harcoljanak a pártosságért, a népi jellegért, buzdítsák harcra a szovjet embereket a kommuniz­mus győzelméért. Az Amerika-barát Liberális Párt előretörése Kanadában Mint az MTI tudósító­ja jelenti, hétfőn lezaj­lottak a kanadai parla­menti választások. Nem végleges adatok szerint a Lester Pearson vezette Liberális Párt 126 man­dátumot szerzett, a Die­­fenbaker miniszterelnök vezette Haladó Konzer­vatív Párt pedig 94-et. A Szociális Hitel Párt 24 képviselői helyhez jutott, az Új Demokrata Párt 17-hez. Az Amerika-barát Li­berális Párt erősen előre­tört, de nem szerezte meg a parlamenti többséget, a 133 mandátumot. Pear­son, a Liberális Párt ve­zetője korábban kijelen­tette: Kanadának telje­síteni kell az Egyesült Államokkal szemben fennálló kötelezettségeit, tehát el kell fogadnia Amerikától a nukleáris tölteteket. Megfigyelők szerint, majdnem bizonyosra ve­hető, hogy­ Pearson lesz az új miniszterelnök. Diefenbaker ugyanakkor újságírók előtt kijelentet­te: nem szándéka lemon­dani. Elhatározását arra alapozza, hogy több­ párt elutasítja az amerikai nukleáris fegyverek elfo­gadásának gondolatát, s e pártok együttesen több szavazatot kaptak, mint a liberálisok. A kommunisták választási sikere Chilében hétfőn község­tanácsi választásokat tar­tottak. A választáson a kommunisták a szavaza­tok 12,37 százalékát sze­rezték meg, s így a ne­gyedik helyre kerültek a kereszténydemokraták (22,05 százalék), a radiká­lisok (20,82 százalék) és a liberálisok (12,65 száza­lék) után. A baloldali né­pi akciófront viszont amelyben a kommunistái a szocialistákkal és ké kisebb párttal fogtak ösz­sze, a szavazatok 28 szá­zalékát kapta. A Közös Pr. Ausztri­ a Pravda bécsi tudósí­tójának cikkét közli Gor­­bach osztrák szövetségi kancellárnak a parlament legutóbbi ülésén elmon­dott külpolitikai expozé­járól. A tudósító megálla­pítja, hogy Gorbach is­mét felvetette Ausztria és az Európai Gazdasági Kö­zösség­­kapcsolatainak rendezését«. Noha Gorbach kancellár azt is kijelen­tette, hogy Ausztria és a Közös Piac megegyezése csak az állandó semleges­ség és az államszerződés tiszteletben tartása esetén lehetséges, mégis rá kell mutatni, hogy az Európai Gazdasági Közösség a ró­mai szerződés tételeinek feltétel nélküli elfogadá­sát követeli, mint felvé­teli díjat Ausztriától. Az osztrák befolyásos erők — amint a jelek mutatják — egyre inkább odata­szítják Ausztriát, hogy el­fogadja a Közös Piac leg­főbb követelését, a sem­legességről való gyakor­lati lemondást. Sajnálnunk kell, hogy az új osztrák kormány hivatalos nyilatkozatai nem oszlatták el, hanem éppen ellenkezőleg, elmé­lyítették az osztrák sem­legesség minden őszinte az árnyékát ára vett hívének aggodalmait. A Európai Gazdasági Kö­zösség nem más, mint a NATO fegyvergyára,­­ árnyékát egyre inkább a semleges Ausztriára veti 1963. április 16 Fegyveres összetűzések Laoszban Washington meg akarja bontani a nemzeti egységet Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök kedden nyilatkozott a Reuter tu­dósítójának. A miniszterelnök kije­lentette, hogy a Kőedény­síkságról érkező jelenté­sek szerint a helyzet »nyugodt, de zavaros«. A fennsíkon az elmúlt na­pokban több összetűzés zajlott le az ott állomá­sozó katonai egységek között. Souvanna Phomua a Reuter tudósítójának ki­jelentette, hogy féltestvé­rével Szufanuvong­ her­ceggel, a Laoszi Hazafias Front vezetőjével a Kő­edény-síkságra szándéko­zik utazni, hogy megkí­sérelje rendezni a hely­zetet. A Laoszi Hazafias Front az Új Kína jelentése sze­rint felhívásban szólítot­ta fel az ország népét, emlékezzék meg minde­nütt a meggyilkolt kül­ügyminiszterről, Quinim Pholsenáról. A Hazafias Front az amerikai impe­rializmust és lakásait vá­dolja a gyilkosság elköve­tésével. A körlevél rá­mutat, hogy az amerikai imperializmus meg akar­ja bontani a laoszi nem­zeti egységkormányt és a hazafias erők egységét. A felhívás hangoztatja, hogy a laoszi népnek le kell lepleznie az ameri­kai imperializmust és la­kásait, fokoznia kell éberségét és egységét. A laoszi Hazafias Front bizottsága kedden Sam Nevában gyűlést rende­zett Quinim Pholsena emlékére. Elvi megállapodás született Kairóban Egyiptom, Szíria és Irak kormányfői hétfő délutáni megbeszélésükön megállapodásra jutottak az államszövetség vala­mennyi alapelvét illetően és egy albizottság fel­adatává tették a három­hatalmi nemzeti alapok­mány megfogalmazását. A jövőben Algéria és Jemen csatlakozására is számítanak. Laossról és Dél-Vietnamról tárgyal a SEATO értekezlete Párizs, április 9. (MTI) Párizs hétfő óta élénk diplomáciai tevékenység színhelye. A SEATO mi­niszteri értekezlete, amely a francia fővárosba szólí­totta Bush amerikai és lord Home angol külügy­minisztert, alkalmat adott arra, hogy Franciaország és angolszász szövetsége­sei között újra megindul­jon a három hónapja, de Gaulle emlékezetű, ja­nuári sajtókonferenciája óta szünetelő diplomá­ciai párbeszéd. Eddig egy sor megbeszélésre került sor, de Gaulle Ruskot fo­gadta, aki utána Pompi­­douval tárgyalt, Couve de Murville pedig Home an­gol külügyminiszterrel folytatott megbeszélést. Kedden zárt ajtók mö­gött folytatódott a nyolc SEATO-ország képviselői­nek konferenciája, szer­dán pedig a NATO állan­dó tanácsána­k ülésén négy nyugati nagyhata­lom — az Egyesült Álla­mok, Franciaország, Ang­lia és Nyugat-Németol­ De Gaulle új taktikája szag­ú külügyminiszterei találkoznak. A SEATO-tanácskozás fő témája Laosz, Rush­a Laosz függetlenségét fe­nyegető »kommunista ve­széllyel«, a Laoszban ál­lomásozó észak-vietnami csapatokról szóló hamis állításokkal igyekezett előkészíteni a talajt az Egyesült Államok katonai beavatkozásához. A tanácskozás másik fő témája Dél-Vietnam, ahol az Egyesült Államok évek óta nyitt háborút folytat a vietnami sza­badságharcosok ellen. A SEATO értekezlete, felszínre hozta a tagál­lamok közti ellentéteket is. Pakisztán, amely azzal is kifejezésre juttatta tar­tózkodását, hogy csak pá­rizsi nagykövetével kép­viselteti magát a tanács­kozáson, azt hangoztatta, hogy az ázsiai államok közötti kétoldalú tárgya­lások a feszültség enyhí­tésének leghatásosabb eszköze és példaként emelte ki a Kína és Pa­kisztán között létrejött megállapodást. A Fülöp­­szigetek külügyminiszte­re a Maláj Államszövet­ség angol tervével szem­ben országának Borneó­­ra támasztott igényeit húzta alá. A SEATO miniszteri konferenciáját háttérbe­szorítják a francia—ame­rikai és francia—angol megbeszélések. Kétségte­len, hogy de Gaulle takti­kát változtatott és a há­rom hónapja tartó diplo­máciai háború után ru­galmasabb módszerekkel igyekszik a francia és angolszász szövetségesek között uralkodó fagyos légkört enyhíteni. Egye­lőre azonban semmi jel sem mutat arra, hogy Franciaország feladná önálló atomfegyverkezési programját, vagy tárgya­lásra lenne hajlandó Angliának a Közös Piac­hoz való csatlakozásáról. NÉPSZAVA A értekezlet két társelnökének egyórás megbeszélése Kedden délután az amerikai küldöttség szék­helyén egyórás megbe­szélést tartott Carapkin és Stelle, a leszerelési bi­zottság munkájában részt vevő szovjet, illetve ame­rikai küldöttség vezetője, a genfi értekezlet két társelnöke. Ez volt az első találkozójuk azóta, hogy Carapkin az érte­kezlet múlt pénteki ülé­sén bejelentette: kormá­nya elfogadja azt az amerikai javaslatot, hogy létesítsenek közvetlen táv­beszélő- vagy géptávíró összeköttetést a Kreml és a Fehér Ház között. A találkozóról nem ad­tak ki közleményt. Az amerikai küldöttség szóvivője később kijelen­tette újságíróknak, »a két társelnök azért talál­kozott, hogy megvitassa a közvetlen távbeszélő­vagy távgépíró összeköt­tetés kérdését­». Részle­tekbe azonban nem bo­csátkozott.­­ Szovjet jegyzék a HATO-hatalmakhoz felével olyan intézkedé­seket tenni, amelyek biztosítják a Szovjetunió, valamint barátai és szö-» vetségesei biztonságának kellő szinten tartását.« A szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kí­vül, hogy a NATO-n be­lül egyfelől az Egyesült Államok kormánya, más­felől Franciaország kor­mánya, bár nem teljesen egyező indokok alapján, a nyugatnémet militariz­­mus kezére játszik és el­néző a nyugatnémet ve­zető körök legagresszí­­vabb törekvéseivel szem­ben is. A dolog sokban emlé­keztet a második világ­háborút megelőző idők történetére, amikor is a hitleri Németország »megbékítése« kedvéért a nyugati hatalmak politi­kájának akkori irányítói egyik ország biztonságát és szabadságát a másik után áldozták fel. Ettől a német militaristák ét­vágya csak megnőtt és egyre közelebb került a második világháború ka­tasztrófája.­­Az a körülmény, hogy tervbe vették a NATO kebelében a nukleáris hatalmak körének kibőví­­tését és ezzel megkönnyí­tik, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság nuk­leáris fegyverhez jusson, jelentős mértékben aláás­hatja annak kilátását, hogy a nemzetközi ügyek­ben a józan ész diadal­maskodik. Nem lehet jó vége annak, ha egyre újabb ösztönzést adnak a fegyverkezési hajszának és végtelenül sokoldalú­vá teszik e hajsza for­máit. Ez a fejlemény vég­zetes következmények felé sodorja az emberisé­get« — hangsúlyozza jegyzékében a szovjet kormány.­­ Szipka József, ha­zánk moszkvai nagyköve­te látogatást tett a Moszk­va melletti kupavnai textilműben és a gyár négyezer munkásénak tol­mácsolta Kádár János szí­vélyes üdvözletét. Kádár­ János 1961 novemberében járt az üzemben. (Folytatás az 1. oldalról) tása; a nemzetek fegy­verzetéből való kivonása és meglevő készleteinek megsemmisítése; a kül­földi katonai támaszpon­tok felszámolása; a kísér­leti nukleáris robbantá­sok minden fajtájának egyszers mindenkorra tör­ténő megszüntetése; a fe­lek megegyezése alapján a második világháború maradványainak kiküszö­bölése, a német békeszer­ződés megkötése és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezése, intéz­kedések a nemzet­közi feszültség eny­hítésére és az államok közötti bizalom fokozásá­ra, köztük első lépésként megnemtámadási szer­ződés megkötése a NATO és a Varsói Szerződés tagjai között. 5 A »FORRÓ DRÓT« gondolata nem­­**­régiben a regény színes világában jelent­­ meg a közvélemény előtt. Eugene Burdick és Harvey Wheeler »Fail-Safe« című könyvében, amely oly nagy érdeklődést váltott ki, érint­kezik egymással az amerikai elnök és a szovjet kormányfő a »forró dró­ton«, vagyis a Fehér Házban és a Kremlben felszerelt közvetlen telefo­non keresztül; beszélgetéseiknek az a célja, hogy elhárítsák azt az atomhá­borút, amely már-már elkerülhetetlen­nek tűnik annak következtében, hogy az USA Delta repülőszázadának bom­bázói műszaki tévedés folytán elhagy­ják a Fair-Safe pont­jaikat és nukleá­ris bombaterhükkel Moszkva felé ro­hannak. A »forró drót« most kilépett a re­gény és a romantika kulisszái közül és a nemzetközi politikai érdeklődés középpontjába került. A genfi tizen­nyolc hatalmi leszerelési bizottság 118. plenáris ülésén Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője bejelen­tette: kormánya egyetért azzal az amerik­ai javaslattal, hogy létesítsenek közvetlen távbeszélő- vagy telex-vona­lat a Kreml és a Fehér Ház között. A világsajtó üdvözlő visszhanggal vá­laszolt e lépésre és reményeket fűzött hozzá. E­Z ÉRTHE­tő, hiszen az az eshető­ség, hogy műszaki hiba következ­tében a nukleáris pokol szabadul rá az emberiségre, egyáltalában nem­ tartozik a képzelet birodalmába. A Szovjetunióban nemcsak az állam fegyelme, hanem a társadalom egész berendezkedéséből áradó gondolkodás­­mód is őrzi az atombomba-készletet. Az amerikai elnök dolgozószobájában ott áll a »vörös telefon«, amely a neb­­raskai légierőparancsnoksággal és a Pentagonnal létesít közvetlen összeköt­tetést, nem utolsósorban éppen abból a célból, hogy az államfő személyes ren­delkezése nélkül egyetlen nukleáris bomba se induljon el kalózkalandra. De hát... Ki a megmondhatója annak, hányszor rendeltek már el atomriadót csak azért, mert a radar­ernyőkön »rakétagyanús« tárgy tűnt fel? 1960. november 22-én riadókészültségbe he­lyezték az egész amerikai légierőt csak azért, mert a Holdról visszaverődő ra­darsugarak helytelen értelmezése kö­vetkeztében szovjet rakétatámadástól tartottak.­­ NEM IS CSUPÁN technikai fogya- t tékosságok következtében sodród­hat a világ az atomkatasztrófa szélére. Legalább ilyen mértékben kell tarta­nunk azoktól az üzemzavaroktól, ame­lyek az emberi idegrendszerben, vagy az emberi társadalom nagy politikai ideghálózatában következhetnek be. Őrült őrmesterek elszabadulhatnak kö­tőlékeiktől, hidrogénbombákkal a hó­nuk alatt , és őrült államférfiak őrült pillanataikban őrült intézkedé­seikkel felrobbanthatják azt a nukleá­ris bombahalmazt, amely a nyugati atomtudósok véleménye szerint 250 milliárd tonna TNT robbanóanyaggal ér fel, amely a fejünk felett lebeg, a lábunk alatt sistereg ... Bizonyos vi­lágpolitikai krízisek, vagy magas­­feszültségű állapotok különösen alkal­masak erre, gondoljunk csak a Nyu­­gat-Berlinnel vagy a Kubával kapcso­latos válságok emlékezetes napjaira.­­ARIAS! JELENTŐSÉGE lehet a »for­­ró drótnak« azokban az órákban, percekben, sőt másodpercekben, ame­lyekben a katasztrófa útja még eltor­laszolható. A kubai válság során eléggé veszélyes késedelmet okozott több eset­ben az a körülmény, hogy a rendes hírcsatornákon továbbított diplomáciai jegyzékeket fáradságos munkával de­­siffrírozni kellett. »Néhány esetben szükségessé vált, hogy nyílt rádióüze­neteket cseréljünk és így időt takarít­sunk meg« — nyilatkozott később Kennedy elnök. Megtörténhet, hogy ép­pen a »forró vonal« segítségével lehet élni annak az utolsó pillanatnak a lehetőségével, amelyben még ment­hető a menthető. »Ha csak egy ezrelék­kel is csökkentheti egy esetleges atom­világháború veszélyét, már van értel­me« — írja a »forró drót«-ról egy bé­csi lap. Ezzel teljesen egyet lehet érteni. A »forró drót« megnyugtató egy olyan világban, amelyre időnként politikai jégkorszak dermed rá a hidegháború következtében. De a »forró drót« csak az atomháború közvetlen veszélyét há­ríthatja el, az atomháborúnak azt az állandó fenyegetését, amely magukból a felhalmozott atombomba-készletekből táplálkozik, nem. Ezért még a »forró drótnál« is forróbb a szükség, hogy valósítsuk meg a követelések követelé­sét: az atomleszerelést, az általános ás teljes leszerelést. .. ■ (csató) A FORRÓ DRÓT

Next