Népszava, 1963. május (91. évfolyam, 100–125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

Hruscsov és Castro beszéde (Folytatás az 1. oldalról) a leninista elmélettől va­ló bármely eltávolodás ellen. A burzsoá sajtóban sok bedai koholmány lát napvilágot a Szovjetunió és Kína kommunista pártjainak viszonyáról. Mint önök is tudják, ha­marosan sor kerül az SZKP és a Kínai Kom­munista Párt küldöttsé­geinek találkozójára. Nem sajnáltuk az erőfeszítése­ket, hogy e találkozó erőink összefogására vezes­sen, kiküszöbölje az egyes kérdések felfogásában mutatkozó különbségeket. Reméljük, hogy ez a ta­lálkozó pártjaink, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom to­vábbi összeforrottságára vezet majd, a kommuniz­mus nagy ügye előrenyo­mulásában leküzd minden akadályt és az egész vi­lágon diadalmaskodni fog — jelentette ki Hruscsov. békében hagynak ben­nünket — folytatta Cast­ro. — Az Egyesült Álla­mok továbbra is szigorú gazdasági blokád gyűrű­jével veszi körül Kubát, s minden befolyását lat­ba veti, hogy más orszá­gok se kereskedjenek Ku­bával Az imperialisták sok ezer ellenforradalmárt képeznek ki saját terü­letükön, ellenforradalmi ügynököket, szabotőröket és fegyvereket dobnak át hazánkba. A hadihajók és repülőgépek rendszeresen megsértik határainkat, to­vábbra is megszállásuk alatt tartják területünk egy részét, a guantanamói támaszpontot. Kubaiakat gyilkolnak, felforgató ele­meket küldenek át a ha­táron. Kuba kinyilvání­totta hajlandóságát, hogy békében éljen az ameri­kai kontinens minden országával, így az Egye­­ dinél »»Ui is munkásmost annál nagyot — Népünk, miként a szocialista tábor minden népe, békére vágyik, hogy folytathassa a szebb élet építését. De a békéért folyó harc — amint Hruscsov elvtárstól sok­szor hallottam — nagy áldozatokat követel né­peinktől, hiszen a legkor­szerűbb fegyverekre van szükségünk. A szocialista tábor védelmi potenciál­jának fokozódása meg­köti a háborús gyújtoga­tók kezét és jó feltétele­ket teremt a népek anti­­imperialista, gyarmatosí­tásellenes harcához. Mi­nél szilárdabb lesz a kommunista és munkás­­mozgalom egysége, annál nagyobb lesz ereje is. Castro kijelentette, hogy a kubai küldöttség szovjetunióbeli látogatása megmutatta a kubaiak­nak, milyen roppant ál­dozatokat hozott és mi­lyen hatalmas eredmé­nyeket ért el a szovjet nép. »­Teljesen bizonyos vagyok abban — mon­dotta —, hogy a szovjet népgazdaság néhány év alatt elkerülhetetlenül utoléri és elhagyja az Egyesült Államok színvo­nalát. Már nem sok ide­jük marad a kommuniz­mus rágalmazóinak! A kommunizmus kísértete ma már az egész világot bejárja és nincs messze sült Államokkal is — mondatta Castro, majd rámutatott, hogy az ame­rikai nép is megsínyli a jelenlegi áldatlan állapo­tot. A kubai dohány, amelyhez hasonló finom termék sehol sincs a vi­lágpiacon, nem juthat el az Egyesült Államokba. Az idén körülbelül egy­­milliárd dollárral fizet­nek többet az amerikai fogyasztók a cukorért, mert a világpiacon jelen­tősen emelkedett a cukor ára, amióta az Egyesült Államok megakadályozza a kubai cukor értékesíté­sét. Az amerikai nép maga is áldozatául esett ennek az esztelen politi­kának, teljes csődbe jutott az Egyesült Államok Ku­­b­a-ellenes politikája, amely aláásta az észak­amerikai nagyhatalom te­kintélyét. Idabb lesz Malom egysége,­­ lesz ereje is az a nap, amikor örökre eltűnnek a Föld színéről a dolgozók kizsákmányo­­lói! Befejezésül hálás köszö­netet mondott Hruscsov­­nak, aki fáradhatatlanul kovácsolja a szovjet és kubai nép barátságát és szövetségét. — Köszönet nekteli, szovjet testvérek! — kiál­totta végül orosz nyelven Castro. — Éljen a kom­munizmus! Haza vagy ha­lál! Győzni fogunk! Amikor Castro a hall­gatóság ünneplésétől kísérve visszatért az emel­vényen elfoglalt helyére, összeölelkezett Hruscsov­­val, majd kart-karba ölt­ve üdvözölték a gyűlés hallgatóságát. A zenekar ezután eljátszotta Kuba és a Szovjetunió himnu­szát. Fidel Castro — a Szovjetunió Hőse Fidel Castrót a Szov­jetunió Legfelső Taná­csának elnöksége a Szov­jetunió Hőse címmel tün­tette ki és ünnepélyesen átnyújtották neki az ez­zel járó Lenin-rendet, valamint az Arany Csil­lag Érmet. Csütörtökön a Kreml­ben Castro és Hruscsov aláírta a szovjet-kubai közös nyilatkozatot Castro látogatása elősegítette a kommunista világmozgalom egységének erősödését — Jóleső érzés szá­munkra — mondotta Hruscsov —, hogy Fidel Castrónak a Szovjetunió­ban tett látogatása nem­csak a két nép és a két párt egységének megszi­lárdítását mozdította elő, hanem elősegítette az egész szocialista közösség és az egész világot átfogó kommunista mozgalom összefogásának erősödé­sét is. Hruscsov ezután a Szovjetuniónak a gazda­sági és kulturális fejlesz­tés terén elért sikereiről beszélt, elmondotta, hogy húsz esztendő múlva a Szovjetunió majdnem két­szer annyi iparcikket fog előállítani, mint ameny­nyit ma az egész nem szo­cialista világ termel. Beszéde végén kijelen­tette, hogy már nincs messze az a boldog idő, amikor minden ember le­rázza magáról a régi vi­lág bilincseit és belép igazi történelmének kor­szakába, a kommunizmus korszakába. A Szovjetunió és Kuba népek — hangoztatta — testvérek, egy sorban menetelnek ugyanazon nagyszerű cél felé. A szovjet—kubai barátság erős és megbonthatatlan. Nincs olyan távolság, amely meggyöngítené a szovjet népnek kubai testvérei iránt táplált for­ró érzelmeit. Castro beszéde Hruscsov nagy lelkese­déssel fogadott beszéde után Fidel Castro emelke­dett szólásra. Vica Cuba! Fidel— Hruscsov! Viva Fidel! — zengett-zúgott a hatal­mas aréna. Castro beszéde elején visszapillantást vetett többhetes szovjetunióbeli útjának eseményeire. — A szeretet lavinája zúdult ránk a Szovjet­unióban — mondotta. — Látogatásunk rendkívül tanulságos volt. A kom­munizmus kísértete, amelyről Marx beszélt — ma már Latin-Amerikát is bejárja, s hiába pró­bálják az imperialisták propagandistái mumussá tenni a kommunizmust a népek elrettentésére. — Kilencven kilomé­terre a legnagyobb impe­rialista országtól, amely­nek ideológiája elárasz­totta és rothasztotta a ku­bai társadalmat, megte­remtettük Amerika első szocialista országát — kiáltott fel Castro. — Még az észak-amerikai imperialisták sem állít­hatják, hogy a Szovjet­unió exportálta Kubába a forradalmat, ami bizo­nyítja azt a marxista igazságot, hogy a tőkés el­nyomás maga ássa meg saját sírját. A kubai munkások és parasztok örökre eltemették a régi tőkés társadalmat. A tavaly októberi válságért az Egyesült Államok és az ellenforradalmárok felelősek . José Marti, a kubai nép nagy forradalmára mondotta, hogy a forra­dalom nem mindig áraszt szekfű illatot, sok nehéz­séget, tévedést, akadályt kell leküzdenie. De a for­radalom nagysága elho­mályosítja az­ egyes em­berek tévedéseit és gyen­geségeit, s új, tisztább társadalmat teremt. A kommunista mozga­lom erkölcsi ereje minden új forradalommal csak növekszik, vonzóereje egyre élemállhatatlanab­­bá válik. Castro rámuta­tott, hogy a kubai forra­dalom fennmaradásához és fejlődéséhez nem lett volna elég a szigetország népének hősiessége és ön­­feláldozása, ha nem él­vezte volna a Szovjetunió, a szocialista tábor támo­gatását, ha nem alakul­tak volna ki világszerte az imperializmus számára kedvezőtlen, merőben új, erőviszonyok. — Külpolitikánk teljes mértékben a nemzetközi jogon, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alap­okmányán alapul, s jo­gunk van fokozni védel­mi készségünket"— foly­tatta Castro. — Az im­perialisták tengeri blo­kádjukkal a háborús sza­kadék szélére taszították a világot, fegyveres be­törésre készültek. Az ame­rikai imperializmus Ku­bára és a Szovjetunióra akarja hárítani a felelős­séget, de ma már világ­szerte tudják, hogy a ta­valy októberi válságért viselt súlyos felelősség az Egyesült Államokat és a kubai ellenforradalmáro­­kat terheli.­­ Az októberi válság megoldása óta eltelt idő megvilágítja az esemé­nyeket. Az imperializmus tervei kudarcba fulladtak Fennmarad azonban az a veszély, hogy az impe­rialisták helytelenül érté­kelik az októberi esemé­nyek tanulságait. A Szovjetunió és Kuba barátsága példaszerű . Küldöttségünk útja megmutatta az imperialis­táknak, mennyire erős a Szovjetunió Kommunista Pártja és a mi pártunk, a szovjet kormány és a kubai kormány, a szovjet nép és a kubai nép szo­lidaritása. A Szovjetunió, amely a Nagy Honvédő Háború idején több em­beréletet vesztett, mint amennyi Kuba egész la­kossága, nem habozott hogy védelmébe vegye a mi kis országunkat. A történelem nem ismeri a szolidaritás ilyen magas­fokú példáit — A Szovjetunió és Kuba barátsága valóban példaszerű — mondotta. Szólt Kuba és a szocia­lista tábor gazdasági kap­csolatairól. Megállapította, hogy a szocialista orszá­gok segítsége megmentet­te az éhínségtől a sziget­­ország lakosságát. A Szov­jetuniótól és a szocialista országoktól kapott fegy­verek lehetővé tették, hogy szétverjük az ameri­kai fegyverekkel ellátott, Amerikában kiképzett zsoldosok agresszióját.. Mindig velünk volt a Szovjetunió segítsége. — Az imperialisták ve­resége nem jelenti, hogy 1963. május 24 Ottawában nem sikerült összetákolni a multi-NATO-t A NATO miniszteri ta­nácsa szerdán két ülésen vitatta a katonai kérdé­seket. A vitában Olasz­ország, Izland és Luxem­burg képviselője nem vett részt, azaz Olaszország egyáltalán nem vett részt a katonai kérdések meg­tárgyalásában. Éjfél után a NATO szóvivője közöl­te, hogy a miniszteri ér­tekezlet megállapítása szerint az idő még nem érett meg a multilaterális (sokoldalú) nukleáris pa­rancsnokság felállítására. A harmadik­­ napirendi pont tárgyalása során el­határozták, hogy az­­Európa védelmére szol­gáló­ NATO nukleáris erőket megerősítik és át­csoportosítják. Az ülés során a dán és a norvég képviselő kije­lentette, hogy továbbra sem hajlandók területü­kön nukleáris fegyverek raktározását megenged­ni, mert az felborítaná az észak-európai államok csoportjának egyensúlyát. Couve de Murville fran­cia külügyminiszter han­goztatta, minthogy nem került sor a multilaterális nukleáris parancsnokság felállításának megtárgya­lására, nincsen ellenveté­se a hozott intézkedéssel , a meglevő európai NATO nukleáris erők át­csoportosításával és meg­erősítésével­­ szemben. Ez az jelenti, hogy lénye­gében a francia állás­pont győzött. Bush amerikai külügy­miniszter egész beszédét annak bizonyítására szen­telte, hogy az Egyesült Államok hajlandó meg­védeni Nyugat-Európát­­kommunista támadás­esetén. McNamara ame­rikai hadügyminiszter pe­dig ígéretet tett, hogy közvetlen kapcsolatot fog­nak létesíteni az Omahá­­ban székelő stratégiai lé­gierő parancsnokság és az európai NATO főpa­rancsnokság között. Csütörtökön az értekez­let a politikai problémák­kal foglalkozott. Több amerikai városban sikert értek el a négerek Kivívtuk, hogy gyerme­keink csütörtökön vissza­térhetnek iskoláikba — mondotta a birminghami néger szülők képviselője. A szülőknek a városi tanács döntése elleni fel­lebbezésére másodfokon Tuttle szövetségi bíró semmisnek mondotta ki a néger tanulók kizárását. Greensboro város néger lakossága tüntetéseivel kiharcolta, hogy a város polgármestere tárgyaláso­kat kezdeményezzen veze­tőikkel, illetőleg olyan üzlet- és vendéglátó üzem tulajdonosokkal, akik né­gert nem szolgálnak ki. A durhami polgármester szintén tárgyalásra hívta meg a néger lakosság és a helyi kereskedelem képviselőit . # Az újzélandi kor­mány tiltakozott Francia­­országnál amiatt, hogy utóbbi kísérleti atom­robbantást kíván végre­hajtani a Tuamotu szi­getvilághoz tartozó Muru­roa korallsziget térségé­ben.­­ Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi követe szerdán fo­gadást adott a Magyaror­szágról visszatért francia parlamenti küldöttség tiszteletére. NÉPSZAVA Ígj Afrikát kell létrehozni, amely saját sorsának ura ! Afrikai Közös Piac, felszabadítási iroda létesítését, a gyarmatosító és fajüldöző kormányok bojkottját javasolják a csúcsértekezleten Az afrikai csúcsérte­kezlet csütörtök reggel Nasszernek, az EAK el­nökének elnökletével kezd­te meg érdemi munkáját. A délelőtti nyilvános ülés első szónoka Sekou Touré guineai elnök volt Java­solta, hogy az afrikai ál­lamok hozzanak létre kö­zös piacot, és a kontinens természeti kincseit közö­sen aknázzák ki. Minden afrikai állam évi költség­­vetésének egy százalékát juttassa egy közös afrikai nevelésügyi alapnak.­­*Az értekezletnek egy olyan új Afrikát kell létrehoz­nia, amely saját sorsának ura lesz" — hangoztatta. Burgiba tunéziai elnök felszólalásában hangsú­lyozta ugyan az afrikai egység megteremtésének fontosságát, kifejezte azonban azt a vélemé­nyét, hogy az egység meg­teremtése hosszú és ne­héz feladat, csak lépés­ről lépésre valósítható meg. Senghor, Szenegál elnöke is Burgiba nézetei mellett foglalt állást. Fel­szólalt még a kameruni elnök és a Kongói Köz­társaság (Brazzaville) el­nöke. A délelőtti ülésen szó­lalt fel Oginga Odinga, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió alelnöke is, aki megfigyelőként vesz részt az államfők értekezletén. A még nem független or­szágok felszabadító moz­galmainak nevében java­solta, hogy az államfők értekezlete követelje a gyarmatosítóktól a még rabszolgaságban szenve­dő népek azonnali felsza­badítását. Sürgette, hogy léptessenek életbe gazda­sági és diplomáciai boj­kottot a Dél-afrikai Köz­társaság, Portugália, Dél- Rhodesia és Nagy-Bri­tan­nia ellen. Felszólítot­ta a Brit Nemzetközös­ség afrikai tagállamait, lépjenek ki a nemzetkö­­zössségből, amennyiben Nagy-Britannia nem mél­tányolja a gyarmati né­pek felszabadítására, a faji megkülönböztetés minden formájának meg­szüntetésére vonatkozó követelést Ugyanez vo­natkozik Franc­iaország és a már felszabadult volt francia gyarmatok kap­csolataira. Indítványozta, hogy állítsanak fel »nem­zeti felszabadítási irodát« az afrikai felszabadító mozgalmak harcának egy­behangolására. Csütörtökön kiosztották az újságírók között Mil­ton Obote ugandai mi­niszterelnök nyílt levelét amely élesen elítéli a faji megkülönböztetést. Ken­­nedyhez fordulva, az ala­­bamai négerüldözéssel foglalkozva rámutat, mi­lyen­­ellentmondásokat rejt magában az a tény, hogy az említett esemé­nyek bekövetkezhettek az Egyesült Államokban, amikor pedig ez az or­szág úgy szeretne feltűn­ni a világ előtt, mint a demokrácia mintaképe, a szabadság bajnoka. ##Minél előbb tárgyaljunk Khang Khay-ban" A Patet Lao főparancsnokságának nyilatkozata A Patet Lao harci egy­ségeinek főparancsnoksá­ga szerdán kiadott nyi­latkozatában ismételten követeli, vonják ki Laosz­­ból az amerikai katonasá­got és felhívja Souvanna Phouma miniszterelnö­köt: utasítsa Nosavan tá­bornokot és a köréje tö­mörült reakciós csoportot, szüntessék meg a táma­dásokat és vonják ki ro­hamcsapataikat a semle­ges fegyveres erők, vala­mint a Patet Lao fegyve­res erőinek ellenőrzése alatt álló területekről. Végül a nyilatkozat fel­kéri Souvanna Phoumát és a semlegesek többi ve­zetőjét, tegyenek erőfeszí­téseket, hogy Khang Khay-ban minél hama­rabb megkezdődhessenek a tárgyalások a jelenlegi helyzet megoldására. Az AFP és az UPI je­lenti: A laoszi nemzetközi felügyelő és ellenőrző bi­zottság, amely India, Len­gyelország és Kanada képviselőjéből áll, felkér­te a genfi értekezlet társ­elnökeit (a Szovjetuniót és Angliát), járjanak köz­ben a laoszi koalíciós kormánynál a tűzszünet megkötése és az 1962 jú­niusa előtt fennállt kato­nai és politikai helyzet visszaállítása végett (1962 júniusában alakult meg a kormány). Újabb megbeszélés a „forró drót“-ról Carapkin szovjet nagy­követ és Stelle amerikai fődelegátus — a genfi le­szerelési értekezlet két társelnöke — csütörtö­kön újabb egyórás meg­beszélést folytatott a „forró drót--javaslatról, vagyis a Kreml és a Fe­hér Ház közt létesítendő közvetlen távbeszélő-, il­letve távgépíró-vonal kér­déséről. Ez volt a tizedik alka­lom, hogy az értekezleten részt vevő két küldöttség vezetője — legtöbbször a technikai szakértők be­vonásával — a »forró drót«-j­avaslatról tanács­kozott. Előkészítik a maláj államfők csúcsértekezletét Sukamo, Indonézia el­nöke, aki egyhónapos ma­gánjellegű külföldi körút­ra indult, Tokióba tartva, rövid időre megszakította útját Manilában, a Fülöp­­szigetek fővárosában, s megbeszélést folytatott Macapagal elnökkel. A megbeszélés után ki­adott közös közlemény hangoztatja, hogy Sukar­no kész részt venni a ma­láj államok kormány-, il­letve államfőinek csúcs­­értekezletén. Ennek a csúcsértekezletnek, ame­lyen Indonézia, Maláj­­föld és a Fülöp-szigetek venne részt, az lenne a célja, hogy megteremtse­­a maláj népek kölcsönös megértését és harmóniá­ját­“. • Opportunista programtervezetet fogadott el a nyugatnémet szakszervezeti szövetség vezetősége A Német Szakszerve­zeti Szövetség, amely hat és félmillió nyugatnémet szervezett dolgozót tömö­rít, új programtervezetet fogadott el, amelyet a szövetség Düsseldorfban tartandó novemberi kong­resszusa elé terjesztenek végleges jóváhagyás vé­gett. A tervezet raétűnően opportunista jellegű vál­tozásokat tartalmaz az 1949-es müncheni kong­resszus irányvonalához képest. Habár a szakszer­vezeti szövetség továbbra is harcot hirdet célkitű­­zéseine­k megvalósításáért, mégis magától értetődő­nek tartja a jelenlegi ál­lamforma igenlését. Fon­tos változást jelent az is, hogy a szakszervezetek első ízben tesznek hitet a szabad verseny« létjo­gosultsága mellett. Az új programtervezet megemlíti ugyan a *►köz­tulajdonba vételt«, de csupán a gazdasági hata­lom egyik lehetséges for­májaként és az államosí­tás helyett a szakszerve­zeti szövetség most első­sorban a »tevékeny bér­harc« és a gazdasági irá­nyításban való részvétel »fokozása« mellett száll síkra. ­ Kivételes állapot Ankarában, Isztambulban és Izmirben A török nemzetgyűlés szerda esti ülésén jóvá­hagyta azt a kormány­rendeletet, amely egyhó­napi időtartamra kivéte­les állapotot hirdet ki Ankara, Isztambul és Iz­mir területére. Az Igazságpárt elnöke az ellenzék nevében a kormány rendeletéhez annyit fűzött hozzá: »„Bí­zunk benne, hogy a kivé­teles állapottal megfon­toltan élnek majd.«

Next