Népszava, 1963. május (91. évfolyam, 100–125. szám)
1963-05-30 / 124. szám
Több ezer csökkent munkaképességű és fiatalkorú dolgozóról van szó • Hogyan lehetne megjavítani a kézműipari vállalatok munkakörülményeit ? Fő utcai telepünk üzemeltetési engedélyét megvonja a kerületi tanács egészségügyi osztálya, ha június elsejéig nem javítunk a telep munkakörülményeinek, szociális létesítményeinek állapotán — telefonált kétségbeesve a XII. kerüForgács Sándorné nem először panaszkodott ilyen ügyben. Az idén azonban a tröszt igazgatója, Bossányi György sem tudta megnyugtatni. Sem őt, sem azokat a kézműipari vállalati vezetőket, akik hasonló okból fordultak hozzá. A tanács, illetve a szakszervezet gyakran kifogásolja a kézműipari vállalatok telephelyeinek munkakörülményeit, szociális létesítményeit. És ha a megjelölt határidővel nem kezdenek hozzá a megfelelő szociális létesítmények építéséhez, megvonják az üzemeltetési engedélyt. — A vállalatok igazgatói minden tőlük telhetőt megtettek eddig is a jobb munkakörülményekért — egészíti ki tájékoztatásunkat a Kézműipari Tröszt vezetője. — Az elmúlt években a fővárosi tanács csak jelentéktelen pénzösszegeket tudott adni. Mi mégis sokat változtattunk a telepek munkakörülményein, szociális létesítményeinek állapotán. — Hogyan lehetséges ez? — vetjük közbe. — Úgy lehet — hangzik a válasz —, hogy a fejlesztési, felújítási és a karbantartó keretből fedeztük a költségeket. Ezután iratokat szed elő és sorolja a tényeket: — A II. kerületi Kézműipari Vállalatnál 1962- ben 151 000 forintot fordítottunk a szociális helyzet javítására; ehhez ■54 000 forinttal járult hozzá a fővárosi tanács. De például a IV., a VI., a VIII., a X., a XI., a XII., a XIII. és a XX. kerületi kézműipari vállalatok munkásvédelmi és szociális jellegű beruházásaihoz egyetlen fillért sem kaplott Kézműipari Vállalat igazgatója, Forgács Róbertné, a trösztigazgatóhoz. „ A telep munkájára szükségünk van, viszont fogalmunk sincs róla, honnan vegyünk pénzt a munkakörülmények és a szociális helyzet javítására. Junk, noha 1962-ben majd mindenütt mintegy 100— 100 000 forintot ruháztunk be ilyen célra. Sok helyütt azonban sürgősen javítani kellene a munkakörülményeket. Az üvegtechnikai részleg pinceműhelyében nagy hőség uralkodik. Az üvegfúvók ebben a Karinthy Frigyes úti műhelyben izzadva a rossz, gázos levegőben dolgoznak már évek óta. — Nagy a hőség és különösen nyáron, mivel a kicsiny ablakokon lehetetlen megfelelően szellőztetni — halljuk Szuhányi István segédművezetőtől. Blank Károlyné ezüstöző munkás pedig az állandó gázos levegő okozta fejfájásokról panaszkodik. A Fehérvári úti kábelrészlegben viszont a hideg a »fő ellenség«. A pinceműhelynek — amelyben a kábelrészleg helyet kapott — a teteje ugyanis betonnal van fedve, s ha az időjárás csak egy kicsit is hűvös, az ott dolgozók máris úgy érzik magukat, mintha jégveremben lennének. Szinte mindennap panaszkodnak a művezetőnek: — Fázik az ujjunk, lehetetlen így dolgozni. A Thököly úti részlegnél a talajvíz okoz gondot. A textilrészleg dohos levegőjű helyiségében térképet is rajzolt a falra. — A fal mellett ülők lépten-nyomon megfáznak, s gyakran betegeskednek, ami az egészségromlás mellett munkakieséseket is okoz — mondja Gombár Károly részlegvezető. — És ezt nem lehet az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan megoldani? Iparban nem tudnak elhelyezkedni. A kilenc ifjúsági foglalkoztatóban olyan, többnyire 14—16 éves lányok dolgoznak, akik az általános iskola elvégzése után nem mentek sem középiskolába, sem szakmát tanulni. Itt pedig szinte észrevétlenül sajátítják el a szőnyegszövést, varrást, cipőfelsőrész készítés mesterségét. Nem közömbös, hogy milyen feltételek között dolgoznak, hogy munkakörülményeik biztosítják-e az egészség-, a munkásvédelem elemi követelményeit. Milyen lehetőség nyílik erre, hogyan lehet gondoskodni a megfelelő munkakörülményekről? — Lenne megoldás — véli a trösztigazgató. — Szeretnénk, ha néhány Budapestről kitelepülő zajos, bűzös üzem helyiségeinek egy részét megkapnánk, s ezeket, céljainknak megfelelően, átalakíthatnánk. A kívánság, illetve javaslat — úgy véljük — teljesíthető. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága bizonyára nem is hagyja figyelmen kívül. Hiszen nemcsak a vezetők gondjairól, hanem a telephelyeken dolgozók, csökkent munkaképességűek, fiatalkorúak egészségéről van szó. Lepies György A pénzügyi keret• Mi mindennel foglalkoznak — Sajnos, nem — mondja Bossányi György —, mert az új pénzügyi szabály szerint azokból a keretekből, amelyeket eddig e célra felhasználtunk, az idén már nem finanszírozhatunk építési jellegű beruházásokat. Tehát ez a forrás is kiapadt. A községfejlesztési alap elosztásánál a kézműipari vállalat a fővárosi tanács végrehajtó bizottságától az 1963-as évre külön kérése ellenére sem kapott pénzt a pinceműhelyek felszámolására, illetve a munkakörülmények, a szociális helyzet megjavítására. Bizonyára más helyütt nagyobb szükség volt a sürgős segítségre, illetve beruházásokra. De... Ha már a fontosságnál tartunk, érdemes megnézni, mivel is foglalkoznak a Budapest Lenne megoldás Ha a kézműipari vállalatok rugalmas tervszámokat kapnának, akkor a jelenleginél jóval több csökkent munkaképességű és fiatalkorú juthatna munkához. A megoldást az anyaghiány sem gátolhatja, hiszen a kézműipari vállalatok többnyire az anyaggazdálkodás alól kivont hulladékokból dolgoznak. A kézműipar munkájának létjogosultságát azonban nemcsak a jelentős forint-termelési érték igazolja , hanem az a tény is, hogy termékeivel és a területén dolgozó kézműipari vállalatok? A Kézműipari Tröszt csaknem 14 000 embert foglalkoztat és mintegy 600 millió forint értéket — ennek egy részét exportra — termel az esztendőben. — A Várban levő telephelyünkön kézi szőnyegszövés folyik — több száz év előtti módszerekkel. Csepelen pedig a legkorszerűbb mérőműszereket gyártjuk — sorolja a trösztigazgató. — Az itt készülő fonalegyenetlenség-mérő berendezésünk a világpiac egyik keresett cikke. Éppen úgy, mint az ugyancsak itt készülő titráló műszer és az ötfilléres nagyságú törpeakkumulátor. Tehát a kézi szőnyegcsomózástól, a műszergyártásig mindennel foglalkozunk. Fő profilunk mégis a konfekció. M foglalkoztatási feltételeivel kitölti azt az űrt, amelynek kitöltésére a nagyipar szerkezeténél fogva alkalmatlan. Gazdaságosan tudják gyártani népgazdasági szempontból is rendkívül fontos kisszériákat és részben mgoldják a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását is. A vállalatok csökkent munkaképességű bedolgozóinak, s állandó alkalmazottainak létkérdése, hogy ez a vállalat foglalkoztassa őket, hiszen az TEMPE Kedves meglepetés a nagy költő szellemének színpadi felidézése majd 200 esztendő távolából. Annál is inkább, mivel nemcsak az ő életét megkeserítő kor jelenik meg hiteles vallomásban, hanem — Benedek András igazító keze nyomán — verseinek színpompás füzérében, Csokonai örökifjú költészetében is gyönyörködhetünk az előadás folyamán. A korabeli nemesi világ szellemi sötétségében az alig 20 esztendős poéta elkeseredésében írta ezt a darabot. A főszereplő Tempefői ő maga, aki a parlagi, műveletien, az idegen világot külsőségeiben majmoló urak közt nem talált életében megértő pártfogót, aki nem érhette meg teljes életművének kinyomtatását. Színművében sorra vonultatja fel társadalmának jellegzetes képviselőit, Fegyverneki grófot, akinek kisebb gondja is nagyobb, minthogy a költészettel törődjék, hanem mélységesen meg is veti az efféle haszontalanságokkal foglalkozó embereket. Node a többi uraságok sem különbek. Báró Serteperti, Koppóházi, Tökkolopi szintén az idejüket haszontalan időtöltéssel múlató nemesek közé tartozik. Az egyik magára aggat mindenféle külföldi cicomát, a másik csak a kutyákért, a harmadik pedig a kártyáért bolondul. Ezeknek van kiszolgáltatva Tempefői, akit a német tipográfus, Betrieger szorongat. Nem tudja ugyanis kifizetni verseinek nyomdaszámláját és ezért a tömlőc árnyéka sötétlik felette, is. Hiába fordul a nemes urakhoz, azok ridegen visszautasítják. . . Végső kétségbeesésében az egyházhoz fordul. Főtisztelendő Guardian úr nem késik a 'Válasszal. Hosszú, latin szavakkal éktelenül kicirkalmazott levélben utasítja el kenetteljesen a kérését. Egyedül Fegyverneki lánya, Rozália az, aki megérti őt, s a maga üde lényével a szellem egyetlen tiszta oázisa a műveletlenségnek ebben a kietlen Szaharájában. Kettőjük szerelmét azonban eleve kilátástalanná teszi a köztük terpeszkedő grófi vagyon. Csokonai Vitéz Mihály Tempefőije minden dramaturgiai fogyatékossága ellenére a magyar drámaköltészetnek kiemelkedő alkotása. A magyar játékszín abban az időben tette meg az első botladozó lépéseket. Pesten megalakult az első magyar színjátszó társulat. Műsorrendjén jobbára fordított darabok szerepeltek. Az addigi iskoladrámák után az éledő magyar színjátszás a színpad felé fordítja az írók érdeklődését. Csokonai úgy írta meg a Tempefőit, hogy igazi színpadot sosem látott. Erre a művére is azonban az a szomorú sors várt, mint annyi máséra: a szerző nem láthatta meg színpadon. Illik is rá, amit egyik versében írt: »Bízom az érdemes késő maradékra, Mely több szívességgel néz a jó szándékra, Vagy pedig nem hajtván semmi tartalékra. Pipára rakgatom és vajas fazékra.« Benedek András még a harmincas években, igazította a darabot a modernebb játékstílushoz. Munkájában nagy tisztelettel és Csokonai szelleméhez híven járt el. Maga a befejezés is hiányzott, mivel az író nem akart megalkuvó módon pontot tenni e műve végére. Ebből a szempontból is jó ötlet volt, hogy a darabot egy színpadi keretjátékba helyezték, mely szerint magának a költőnek az irányításával játsszák el színész barátai Lilla tiszteletére. Az átigazítás során a szöveg kiegészült Csokonai seik szép versrészletével. Ilyformán lírája szinte sugárkoszorúként fogja át az egész játékot. A Jókai Színház mostani felújítása jól hangolta össze a harsány komédiázást a lírai pillanatokkal, amelyek keverednek a Csokonai Vitéz Mihály műve a Jókai Színházban korabeli színjátszást parodizáló elemekkel. Ez, valamint a jó ötletek sokasága a rendezők — Kazimir Károly és Gosztonyi János — érdeme. Ami a színészi játékot illeti, a főszerepet alakító Keres Emil szép szövegmondásával most is magával ragadó. Mellette Dajka Margit játékát kell megemlítenünk. Az utóbbi időben több vígjátéki figurában találkoztunk vele. Ez alkalommal is fényesen bebizonyította kivételes színészi képességeit. Rozáliát Sütő Irén alakította, nemes kisaszszonya bájos, néhol azonban nem eléggé oldott volt. Eredetien hatott Peti Sándor Csikorgónak, a fűzfapoétának a szerepében. Fegyverneki grófot Kovács Károly alakította, kiemelve az alak fenköltségbe burkolt korlátoltságát. A három magyar gavallért Horváth Gyula, Besztercei Pál és György László keltette életre. Közülük különösen Horváth Gyula komédiázása tetszett. Betrieger könyvnyomtató figuráját Egri István ábrázolta híven. A többiek közülki kell emelnünk még Bánhidy Lászlót. Szuszmirnak, a kályhafűtőnek, Keleti Lászlót pedig Páter Kötelesnek a szerepében. Rajkai György díszletei korabeli hangulatot keltettek s jellegzetesek voltak Láng Rudolf ruhaterve, Szombathelyi Ervin Pogányok ideje Amerika egyik déli államának országútjain magányosan bolyong egy elkínzott arcú férfi. Rettenetes terhet cipel: egyike volt azoknak a pilótáknak, akik az atombombát ledobták Hirosimára. Ez az ember, akinek tízezrek halála, szerencsétlensége terheli a lelkiismeretét, fásultan tűri, hogy belekeverjék egy gyilkosságba. Ártatlanságának egyetlen tanúja, egy néma néger kisfiú, azzal kóborol, menekül üldözői elől. De szörnyű emlékei, víziói elől nem tud menekülni, gyötrődésének csak a megbékélten fogadott halál vet véget Peter Kass író és rendező angol—amerikai koprodukcióban készült filmje megrendítő alkotás Mélységesen humánus mondanivalója, művészi ábrázolásmódja és a főszereplő John Heffernan ragyogó alakítása egyaránt emlékezetessé teszi. Ed Emshwiller operatőr s fekete-fehér filmen belül mesteri színes képekkel érzékelteti a volt pilóta gyötrő vízióit. Ez a gondolatokat ébresztő film nem nyújt könnyű szórakozást, az igényes mozilátogatók figyelmébe ajánljuk. NÉPSZAVA Átadta megbízólevelét a Guineai Köztársaság új magyarországi nagykövete Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szerdán fogadta Maurice Camara rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Guineai Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Maurice Camara nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott. Sikereket kívánt a magyar népnek a szocialista építésben, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével folytat, majd átadta Sékou Touré elnök szívélyes üdvözletét. — E napokban ért véget az Addisz Abeba-i konferencia — folytatta ezután. — Felelős vezetőink ott összevetették nézeteiket és megpróbálták megvetni az alapjait az új afrikai társadalomnak, amely kiküszöböli a gyarmati maradványokat, megszünteti a diszkrimináció minden formáját és olyan közös frontot alakít, amelyen nem törhetnek át a mi fiatal államainkra leselkedő uralkodási és kizsákmányolási formák. Dobi István válaszában hangsúlyozta, hogy a magyar nép mindig szívből jövő szolidaritással figyelte és figyeli Afrika népeinek harcát a gyarmati iga lerázásáért. — Erőnkhöz mérten részt kívánunk vállalni a gyarmatosítók által hátrahagyott nehézségek felszámolásában. Különösen büszkék vagyunk a Magyar Népköztársaság és a Guineai Köztársaság jó kapcsolataira, amelyek az önök elnökének szavaival élve, »harcos kapcsolatok«. örülünk, hogy Sékou Touré elnök szakembereink, a magyar vízkutatók, bauxitbányászok, gépkocsiszerelők guineai munkáját eredményesnek és hasznosnak tartja. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács elnöke hosszan, szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel. Maurice Camara nagykövet megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősi emlékművet. A hét özött vad Renato Castellani kétdeszes filmdrámája egy dél olasz falu történetét, lakóinak nehéz küzdelmeit mondja el 1942-től napjainkig. A történet hőse Michele, egy fiatal földműves, aki bátran küzd az embertelenség, a nyomorúság ellen és a földfoglaló parasztok élére áll. Michele és társai hiába áhítoznak a szebb és jobb életre, a feudális földesúr parlagon heverő földjét fegyverrel őrzi a fennálló társadalmi rend. Michele menekülni kényszerül és megölik. Dióhéjban ennyi a történet, a film azonban húsz év eseményeit foglalja össze és szociográfiaszerű hűséggel ábrázolja a dédolasz falu nyomorúságos életét, érdekes embertípusait. Castellani, a kiváló rendező, a teljes hitelesség érdekében két évig dolgozott a film előkészítésén és a főszerepeket egyszerű halászokra, parasztokra, munkásemberekre bízta A két és félórás film helyenként kissé vontatott, némi tömörítés fokozta volna drámaiságát. Kitűnőek Armando Nannuzzi operatőr képsorai, különösen a nagyszabású, hatásos tömegjelenetek. A magyar szinkron jól sikerült. Váratlan találkozás A film eredeti címe — A zöldfülűek — jobban fedi a tartalmát. Hősei ugyanis mai szovjet fiatalok, egy távoli tajgai város építői, tele a fiatalság buzgalmával, lelkesedésével, rokonszenves hibáival. A film érdekes figurákat villant fel, de története lényegében nincs, életképek és jellemrajzok sorozatából áll. Hibája, hogy túl sokat markol: az új tajgai város, sőt a szovjet élet minden pozitív és negatív jelenségét, problémáját be akarja mutatni. Ezért aztán szerkezetileg töredezett, mozaikszerű — egyszóval elég gyengén sikerült. Az alkotók közül csak Dobronravov operatőrt illeti fenntartás nélküli dicséret. (v. v.) Nemzetközi újságíróképző iskola nyílik Budapesten A Nemzetközi Újságíró Szervezet több tagszövetségének képviselői szerdán értekezletet tartottak Budapesten. A tanácskozáson a Budapesten szeptember elején megnyíló nemzetközi újságíróképző központ kérdéseit tárgyalták. Az értekezlet egyhangúlag jóváhagyta a nemzetközi újságíróképző központ alapszabályát és határozatot hozott a központ tanulmányi tanácsának létrehozására. A tanulmányi tanácsban európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok újságíró szövetségeinek képviselői vesznek részt. Az alapszabály hangsúlyozza: az újságíróképző központ fő feladata, hogy segítséget nyújtson az újságírók neveléséhez a nemzeti demokratikus sajtó és rádió számára azokban az országokban, amelyek hoszszú időn át gyarmati elnyomás alatt éltek, és ezzel elősegítse az illető országok népeinek gyorsabb fejlődését és társadalmi haladását. Az értekezlet munkájában részt vett Szakosíts Árpád, a MUOSZ elnöke és Alekszandr Jefremov, a Nemzetközi Újságíró Szervezet titkára is. (MTI) Komócsin Zoltán, az * A KÖZÉLET ESEMÉNYEI José Maria Guido, az szerdán délelőtt fogadta Argentin Köztársaság el- Marian Rybickit, alelnöke táviratban mondott gyei Népköztársaság igazköszönetet Dobi Istvánságügyminiszterét és színak, az Elnöki Tanács elvélyes eszmecserét folytanökének az Argentin tett a két országot érdek- köztársaság nemzeti ünlő igazságügyi kérdésekről. A látogatáson jelen volt dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter népe alkalmából kifejezett jókívánságaiért. * Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán MSZMP Politikai Bizottdélután fogadta a lengyelságának tagja szerdán katonai küldöttséget, Szekszárdra, majd Taamely Wojciech Jaruzelsmásiba látogatott, végül ki altábornagy, miniszter- több termelőszövetkezetet helyettesnek, a lengyel keresett fel. néphadsereg politikai főcsoportfőnökének, a LEMP Központi Bizottság Az Opus Pacis és az ga tagjának vezetésével Országos Reketanácskatartózkodik hazánkban. tolikus bizottsága szerdán délelőtt az Újvárosháza Fehér Lajos, a Minisz dísztermében papi béketertanács elnökhelyettese nagygyűlést rendezett. A papi békegyűlésen megjelent és zárszót mondott dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, a püspöki kar, a Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottságának elnöke is. * . . A Budapesti Nemzetközi Vásár bizottsága szerdán este a városligeti Gundel Étteremben fogadást rendezett a hétfőn véget ért vásár alkalmából. A fogadáson Inczi Jenő külkereskedelmi miniszter összegezte a vásár tapasztalatait, eredményeit. Ő Dr. Kovács Vince váci püspök, apostoli kormányzó, Miháczi József püspöki általános helynök és dr. Akos Géza megbízott irodaigazgató látogatást tett a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. * A leszerelési hónap keretében a Szabolcs-Szatmár megyei protestáns papok békegyűlést tartottak Nyíregyházán. Békegyűlést rendeztek a megye katolikus papjai is. * Budapestre érkezett Tilisse Mazzolini ügyvéd, a Balzan alapítvány elnökhelyettese és két munkatársa. 1963. május 30