Népszava, 1963. június (91. évfolyam, 126-151. sz.)
1963-06-01 / 126. szám
Szórakozás a strandon! sport Békauszony 140,- Ft Dékány András: Rokkó visszatér A legnagyszerűbb kalandok színhelyén, a tengeren játszódik Dékány András új ifjúsági regényének cselekménye most is, mint előző köteteiben. Különben ismerjük már a főhőst is: egy korábbi Dékány-könyvből tért most vissza, mint a cím is jelzi, hogy fiatalságát, gyermekéveinek viszontagságos, hol derűs, hol borús napjait felidézze. Jokkó, a félelmetes kalózősök leszármazottja, a rettenthetetlenül bátor matrózinas, akinek fantasztikusnak tűnő kalandjait most már nemcsak az Adriai-tenger matrózai adják tovább szájról szájra, hanem a hazai, tíz éven felüli fiúk is megismerhetik. Megszeretik a bátor kis matrózt, mert benne önmagukra ismerhetnek, romantikus kalandvágytól fűtött képzeletükben ott hajóznak vele a kérdő vizeken, együtt élik át a különböző izgalmakat. Jokkóval együtt szabadítják ki Iliát a rabságból, Jokkóval, aki annyira belopja magát a felnőtt- és gyermekolvasó szívébe. Dékány András sajátos stílusának könnyed természetessége igen alkalmas arra, hogy csevegő modorban földrajzi, biológiai, tengerészeti és történelmi ismereteket is nyújtson a fiatalabb korosztálynak. (Móra) H. M. Tersánszky J. Jenő: Sarkantyúvirág Tersánszky ebben az új kötetében négy kisregénnyel, négy mai történettel ajándékozza meg nagyszámú híveit, olvasóit. A történetek a jelenben, illetve a közelmúltban játszódnak, hőseik is mai jellemek: egy fiatal mérnöknő, egy termelőszövetkezeti elnök, egy zenész és egy régész. Ha nem is meglepő, de nagyszerű az a készség, tartalmi és formai frisseség, amellyel a 80. életévén túl járó író a mai élet problémái felé közelít. Megőrizte az immár klasszikus Tersánszky-művek sajátosságait, humorát, hangulatát, érdekes, szinte rögtönzésszerűen ható elbeszélőstílusát, virtuóz könynyedségét. Az olvasó érzi, hogy minden sora a valóságban gyökerezik és hogy az idős író nyitott szemmel, az új élmények befogadására készen jár a mai életben. Tersánszky J. Jenő új kötetével is igazolja, hogy a szépirodalom — saját szavaival — »a valódi valóságot, az embert ábrázoló szépirodalom« mestere. (Magvető) V. V. Galabárdi Zoltán: Heres A fiatal, tehetséges Galabárdi Zoltán új szatirikus regénye, a Móres a legégetőbb és legfontosabb ideológiai kérdéseinkre ad a maga sajátos eszközeivel választ. A szatíra különleges, derűt keltő világában semmi sincs a helyén, ott minden lehetséges, és mégis: a cselekménye mélyen törvényszerű, a társadalmi méretekben jelentkező visszahatás legtöbbnyire véresen komoly. Ez áll Galabárdi könyvére is. Gyönyörű Frédi — típusa szerint: öntudatlan, de jó szándékú munkás — egy kocsmai ultipartiban elkártyázza az «országrészét«, azaz a munkáshatalom reá eső darabkáját. A nyertes — Kupa Mihály öntudatos munkás, némi illúzióval rendszerünk egyes fonákságainak meglétét illetően — elhatározza, hogy Frédit megneveli. E pedagógiai hadművelet — sok kacagtató és meghökkentő kaland után végül is sikerrel jár. A végig friss, jókedvű, frappáns ötletektől sziporkázó szatíra eszmeisége éppen ez, vagyis a hit az ember nevelhetőségében. (Szépirodalmi) Jorge Amado: A vén tengerész A brazil parasztok forradalmi mozgalmainak kiváló írója, Jorge Amado új regényében, A vén tengerészben merőben új oldaláról mutatkozik be. Főhőse ezúttal Vasco Moscoso de Aragáo parancsnok, hosszújáratú kapitány, aki valójában se nem parancsnok, se nem kapitány, csak egy rangkórságban szenvedő öreg legény, aki baráti szívesség révén, némi készpénz és itóka ellenében elnyeri mindeme cíímeket és kitüntetéseket Kalandos utazásokkal, csodálatos szerelmekkel, izgalmas tengerész-emlékekkel népesül be a »■hosszújáratú kapitány« képzelete; hősiességét, lovagiasságát és kiemelkedő parancsnoki képességeit tanúsító elbeszélésekkel ragadtatja bámulatra Pemperi üdülőhely nyugdíjas vénecskéit. A derűsen anekdotázó, sok szereteted bölcsességet és megértést árasztó mű Aragáo kapitány alakjában megteremtette a magyar Háry János viszontagságosabb sorsú, de modernebb brazil édestestvérét. A regény színes, mulatságos forgataga ugyanakkor hű keresztmetszetet nyújt a brazil kispolgárság életéről. A kitűnő fordítás Szalay Sándor munkája. (Európa) B. Gy. F. A KÖNYVHÉT KÖNYVEI ! — Mi most a gyár legnagyobb gondja, milyen kérdések megoldásán fáradoznak az üzem vezetői? S a munkások, a gyár dolgozói ismerik-e azokat a feladatokat. Fordultak a n — Gondjaink egy részét megoldja az ipar átszervezése — mondja Szántó József igazgató. — A közeljövőben sor kerül tizennyolc vállalat egyesítésére s akkor nem a jelenlegi Vegypapírgyárat terheli majd a többletköltség, ha néhány grammal súlyosabb papírt kapunk a szükségesnél. Az utóbbi években ugyanis egyik legégetőbb bajunk volt, hogy bizony csehül álltunk a költségszint csökkentésével a többi között amiatt, hogy — bár a tűrési határokon belül — a számunkra előírtnál nehezebb papírt kaptunk. Ez a teher a jövőben az országos papíripari vállalatot terheli. Persze, a gond gond marad a vállalatok egyesítése után is. Legfeljebb más szinten foglalkoznak majd vele. A megoldás zöme azonban továbbra is a jelenlegi üzemekre hárul. — Akkor vágjunk a közepébe — kapcsolódik a beszélgetésbe Markos László, a tervtermelési osztály vezetője. — Rajtunk csattan az ostor azért, mert a papírfeldolgozó ipar messze elmaradt a textilipar, a legnagyobb megrendelőnk fejlődése mögött. A felszabadulás óta úgyszólván semmiféle beruházást sem kaptunk. A régi, aratva néves gépekkel kell dolgoznunk s ezekkel a textilipar igényeit természetesen nem tudjuk teljesen kielégíteni. Modern gépeikhez hosszabb, 280— 305 milliméteres csévéket kérnek. Ilyen hosszú csévék gyártására mi képtelenek vagyunk. Igaz, egy gépet sikerült átalakítanunk s ezzel már 295 milliméteres csévéket is gyárthatunk. Ezek szerint a gyár legnagyobb gondjai közé tartozik a modernizálás, új gépek beszerzése vagy a régiek átalakítása révén, hogy ne kelljen viszszautasítani a textilipar megrendeléseinek egy részét. Mert bizony a harmadik negyedévi megrendelésekből is le kellett mondani: puha csávákból tíz, a Herax-hüvelyekből pedig negyvenöt százalékot. Az új gépek beszerzése azonban nehézkes, valuta kell hozzá. — A gépek további átalakítása azonban technikai lehetetlenség — mondja az osztályvezető. — Csak importgépek segíthetnek. — Fordultak a munkásokhoz, a szakemberekhez? Hátha van valami hasznos elgondolásuk, s belső erőből is tudnak valamit lendíteni a helyzeten? Hiszen egy gép átalakítása már sikerrel járt. A Vff/iLn.lA&fjil. o amelyek teherként nehezednek vezetőik vállára. A kérdések kissé váratlanul érték a Vegypapírgyár vezetőit. De különösebb gondolkodási idő nélkül készek voltak a válaszra. munkásokhoz ? problémát nem tudják megoldani. A válasz elgondolkoztató. Nem hisszük, hogy Ha lenne elég — Az a legnagyobb baj, hogy nincs karbantartás, tmk — mondja Nusser Laci bácsi a csereosztályon. — Ezek a gépek velem egyidősek, pedig már jóval túl vagyok a hatvanon. Nagyobb gondot kellene rájuk fordítani. — Nem lehetne átalakítani, hosszabb csévék gyártására alkalmassá tenni? — érdeklődünk. — Ha lenne elég szakemberünk, akkor mindent lehetne. Ezt a gépet is át lehetne állítani — mutat egyikre —, 230 millimétereset gyárthatnánk rajta. De hát... egyszóval termelni kell, szorít a terv. — Szakmunkásképzés, vagy továbbképzés folyik az üzemben? — Mindössze két tanulónk van Ha elviszik őket katonának, nem tudom, mi lesz Én figyelmeztettem a vezetőket időben, de ... Még a késői segítség is jobb lenne a semminél. — Mi szeretünk itt dolgozni, bár csak néhány hónapja vagyunk az üzem alkalmazottai — mondják többen. Az igazgatónkat úgyszólván naponta látjuk a műhelyben, mindenkihez van kedves szava. Ez jólesik. — Az viszont nem tetszik, hogy kevés nyereségrészesedést kaptunk — mondja egy másik munkásnő és rögtön hozzáteszi: bizonyára az is hozzájárult ehhez, hogy a jó dolgok mellett sok a javítanivaló. A vezetők nem a munkásokat ne érdekelné az üzem gondjabaja. Az igazgató maga mondotta el, hogy a fürdővíz kondenzvízzel történő melegítése éppen a dolgozók elgondolása nyomán oldódott meg s így most több gép jut az egyébként szűk kapacitású kazánból az üzem termékeinek előállításához. De mi a dolgozók és az alsóbb szintű vezetők véleménye erről? szókent kérünk elég szigorúak. Elnézik, vagy talán nem is tudnak róla, hogy a délutános műszakban tízkor már leállnak a gépek, pedig a munkaidő fél tizenegyig tart. Az sem tűnik fel, hogy szombaton már délben gépkarbantartás kezdődik, holott fél kettőig kellene dolgozni. Valahogy az sincs rendjén, hogy amennyiben nincs gépállás, egy géppel is teljesíteni tudom, mennyi hasznos elgondolás szunnyad az emberekben. Csak jobban kellene élni a lehetőséggel, bátrabban kellene támaszkodni a munkásokra. Igaz, a jelenlegi vegypapírgyárat valósággal a semmiből hozták össze a vezetők és a munkások együttesen. A vállalat dolgozói azonban a jelenleginél is többre képesek. De csak akkor, ha azjuk a ránk kirótt csévemennyiség legyártását, viszont egy ember két gépet kezel. Így túlságosan nagy biztonsággal dolgozhatunk. — Miért nem teszik ezt szóvá? — Őszinte legyek? Sokan közülünk még szeretnek kényelmesen dolgozni. Ha szóvátennénk, azt mondanák, elrontjuk a normát. S ha egészen tárgyilagosak akarunk lenni, azt is meg kell mondani, hogy a jelen körülmények között azért szükség van a biztonságra, öregek már ezek a gépek, nagy gonddal kell ápolni, arra pedig idő kell. Külön karbantartókat kellene beállítani, akkor jobban ki lehetne használni a gépeket, s nem kellene annyi textilipari cseremegrendelést visszautasítani. Akkor sem dolgoznánk többet, a jelenleginél viszont többet kereshetnénk. üzem gazdasági vezetői számolnak a megmásíthatatlan ténnyel: az emberek ma nem azok, akik tegnap voltak. Nő az igényük, saját sorsuk jobbra fordítása iránt és szélesebb az érdeklődési körük. Igényük jogos: a gyárnak és vezetőinek minden gondjáról-bajáról tudni akarnak, mert segíteni akarásuk is más, mint tegnap volt. Zsidai Pál Ismerik-e a munkások a vezetők gondjait? A dolgozók mindenről tudni akarnak , hogy segíthessenek Mindenről tudni akarnak A szakszervezet nevelési munkájáról tanácskozott a HVDSZ központi vezetősége A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteken a szakszervezet nevelési munkájáról tanácskozott. Az általános ismeretterjesztő munka értékelésén túl részletesen foglalkozott a központi vezetőség a munkásakadémiák helyzetével és színvonalával. Értékelték a Budapesten és vidéken szervezett politikai iskolák eredményeit, a felnőtt oktatásnál jelentkező szervezeti gondokat, végül a könyvtármunka és az olvasómozgalom helyzetét vitatták meg. NÉPSZAVA A szokottnál vastagabb boríték érkezett a minap szerkesztőségünkbe. Felbontáskor egy mellkasi röntgenlelet és elektrokardiogramm hull az asztalra. A megnyugtató szabályos, normális bélyegzők helyett sok-sok jel, hosszú szöveg, s egy másik papír rögzíti a diagnózist: szívinfarktus.. . Azután előkerül két orvosi javaslat is. Az egyik januári, a másik áprilisi dátummal ajánlja, hogy a hetvenhárom esztendős B. Sándort küldjék szívszanatóriumba. Ő azonban, mint levele tanúsítja, még mindig otthon van. Amikor ügyében dönteni kellett, mindannyiszor rövid választ kapott: »sok a beteg, kevés a beutaló, nyugdíjast egyelőre nem küldhetünk«. Ugyanezt halljuk mi is a rendelőintézet igazgatófőorvosától, amikor B. Sándor sorsa felől érdeklődünk. És még valamit: hogy a betegnek tulajdonképpen nem is felelne meg Balatonfüred, mert az ottani szanatórium legfon- Nem a gyógyszerkönyvben szerepel... tosabb gyógyeszközét, a szénsavas fürdőt magas vérnyomása miatt úgysem vehetné igénybe. Ez utóbbit azonban —s ez az, amit kifogásolnunk kell, senki nem magyarázta meg neki. Sem az, aki javasolta a beutalást (magas vérnyomása ellenére is), sem az, aki megtagadta azt. ő az egészből csak annyit értett — és érthetett —, hogy nem mehet Balatonfüredre, mert nyugdíjas, mert öreg ... Bárkinek belehasítana a szívébe ez a tudat, a betegség okozta görcsnél is fájdalmasabban, de őt különösen bántja, s ez érthető. Itt van ugyanis előttünk az Országos Vértransfúziós Szolgálat igenigen meleg hangú elismerő levele is , bizonyítványa arról, hogy B. Sándor 1950-től 1960-ig 54 alkalommal adott vért az intézetben, összesen csaknem nyolc litert. Hatvanéves korában kezdte, s hetvenéves fejjel fejezte be önkéntes adózását az Életért. Soha nem kérdezte, öreg vagy fiatal élet kedvéért nyitja-e meg ereit. Aminthogy neki sem mondták soha, hogy öreg. Ismerjük a szanatóriumi elhelyezés nehézségeit, de nem törődhetünk bele, hogy a mérleg úgy maradjon, ahogyan most áll: egyik oldalon a Sándor bácsi nyolc liternyi meleg, életmentő vére — a másikon pedig mindössze néhány csepp tinta, amellyel időnként leírják, hogy »javaslom — elutasítom«. Erre a beteg szívre nemcsak a szanatórium lehet orvosság. Több gondosság, törődés — olyasmi, ami nem szerepel ugyan a gyógyszerkönyvben, de szomorú lenne, ha nem találnánk meg... M. J. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Tunézia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Habib Burgiba köztársasági elnököt. G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter társaságában pénteken látogatást tett a Csepel Vas- és Fémművekben. * Manubai Sah indiai külkereskedelmi miniszter Budapestre érkezése után, pénteken látogatást tett a Parlamentben, ahol Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta. A minisztert elkísérte látogatására S. V. Patel, India magyarországi nagykövete. A Minisztertanács elnökhelyettesével folytatott megbeszélésen részt vett Incze Jenő külkereskedelmi miniszter is. * Pénteken este S. V. Patel, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete fogadást adott Manbai Sah indiai külkereskedelmi miniszter tiszteletére. A közélet eseményei A lengyel katonai küldöttség, amely Wojciech Jaruzelski altábornagy, miniszterhelyettes, a lengyel néphadsereg politikai főcsoportfőnökének vezetésével 10 napos baráti látogatást tett hazánkban, pénteken délelőtt Budapestről visszautazott Varsóba. A Theatre de la Cité vendégjátéka Budapesten A hazánkban tartózkodó Theatre de la Cité francia színtársulat vezetői péntek délelőtt az Újságíró Klubban találkoztak a sajtó képviselőivel. Roger Planchon, a színház igazgatója és főrendezője elmondotta, hogy a 38 tagú társulat 1957- ben alakult. Állandó székhelyük Lyon egyik ipari külvárosában, Villeurbanne-ban van. Színházuk nagy népszerűségnek örvend. Repertoárjuk igen gazdag, műsorukon Shakespeare-, Moliére-, Dumas- és Goldini-művek szerepelnek, a klasszikusok mellett játszanak modern darabokat is, így Brecht-drámákat és fiatal francia szerzők műveit. A társulat Budapesten az Izabella téri színházépületben 31-én és június 1-én Dumas: A három testőr, június 2-án és 3-án pedig Moliére: Danáti György című vígjátékát mutatja be. Pákolitz István: Esti dal Tavalyi könyvheti kötetét — Fény és árnyék című, második önálló versgyűjteményét — már az igen jelentős, a nemzedéke legjobbjai között helyet kérő költő műveként üdvözölhetjük. Új kötete tanúsága szerint ez a szinte eszköztelen, mégis magas művészi hőfokon izzó költészet tovább érett, tökéletesedett, igazolva az időközben kapott nagy elismerés, a József Attila-díj jogosságát. Találunk ebben a gyűjteményben is néhány régebbi keltezésű verset, de az anyag zöme az utóbbi négy év termése. A kötetnek szinte semmitmondó, szándékosan igénytelen címe is mintegy jelképezi azt a végtelenül szerény, de magasfokúan tudatos emberi alapállást, amelyből Pákolitz a világot szemléli, bírálja vagy éppen önfeledt gyönyörködéssel megénekli. Politikai költészetét megfontolt érettség jellemzi, feltétlen tisztesség és szigorú pártosság (gondolunk itt a többi közt A paksi csőszház falára című, a személyi kultusz korának galádságait idéző versére). A kötet két záró ciklusának, a Berlini anziksz és a De profundis verseit nyilván antifasiszta líránk legművészibb darabjai között tartjuk majd számon. (Szépirodalmi) Ladányi Mihály: Mint a madarak Elszórtan megjelenő verseiből s eddigi két kötetéből is sajátos költői arcélként ismerhette meg az olvasó Ladányi Mihályét; volt benne valami hetyke, fenegyerekes, afféleszocialista villon-is vonás is ... Most, az ünnepi könyvhétre megjelent új verstermése már nem hagy kétséget afelől: Ladányiban mai líránk, a fiatal költőnemzedék egyik markáns egyéniségét, eredeti mondanivalóid alkotóját kell látnunk. Amit sokáig csak rokonszenves, kamaszos mutálásnak — esetleg póznak — vélhettünk hangjában, az művészileg megérve tudatosan vál,lalt, sajátosan egyéni stílussá alakult — se látszólag nem illő keretbe a költő olykor megdöbbentően mély és elgondolkoztató, egész mai habitusunk lényegét érintő problémákat tud beleilleszteni anélkül, hogy akár a formán, akár a tartalmon erőszakot követne el. Egyik fő — és ritkának számító — költői erénye a verseit átitató kesernyés humor. Legtöbb versét a felfedezés örömével olvashatjuk, amely csak vérbeli költőnek jár ki. (Magvető) G. Sz. L. Eltemették Burghardt Rezső festőművészt A Farkasréti temetőben péntek délután nagy részvéttel temették el Burghardt Rezső festőművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét. A ravatalnál a pályatársak nevében Bánhidi Antal, a Képzőművészeti Főiskola tanára, a sírnál a tanítványok nevében Balogh András búcsúzott az elhunyttól. (MTI) 1063. június 1