Népszava, 1963. július (91. évfolyam, 152–177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
ígérték! Megtartották? KI MITŐL TÜDŐS ? ISL* tg* Ígéret-lesre indultunk a fővárosba. Néhány hónappal ezelőtt sok szép ígéretet tolmácsoltunk ugyanis lapunk hasábjain, s egy kis körsétáin most arról akarunk meggyőződni, vajon megvalósult-e mindaz, amiről írtunk? Mese a táskaírógépről Közöltük például, hogy az Optikai, Finommechanikai és Fotócikkeket ÉrtéksítőVállalat mindent elkövet, hogy 1963-ban bő választékot kínálhassanak üzletei nagy teljesítményű táskaírógépekből. Néhány OFOTÉRT- boltot kerestünk fel tehát, s érdeklődtünk: milyen gépeket tudnának adni. — Semmilyet — hangzott a kurta válasz. Amint kiderült, ebben az esztendőben csupán kisebb teljesítményű csehszlovák Consul és német Colibri volt kapható. De még ezek is csak nagy ritkán. Köztudomású, ezek a gépek hosszabb, komolyabb munkára nem alkalmasak, legfeljebb három példányt visznek. Ezt annak idején megírtuk. Import útján szerezzük be ezeket a gépeket. Tavaly azért volt hiánycikk a táskaírógép, mert az illető külföldi gyár nem elégítette ki az igényeket. Akkor a vállalat azt ígérte: »Hamarosan újabb tárgyalásokat kezdünk, hogy a jövő esztendőben ne legyenek ilyen problémáink... Hát vannak. S az idén szinte már azokat a gépeket sem lehet kapni, amelyekből még tavaly volt. 1:0 az illetékesek javára Terliszter nadrágot a múlt esztendő tavaszán még sehol sem találtunk. Minden üzletben azt válaszolták, kifogyott, nem is tudják, mikor lesz. A Könnyűipari Minisztérium illetékesei akkor azt ígérték: annyi szövetet bocsátanak a Vörös Október Férfiruhagyár rendelkezésére — ez a gyár varrja a nadrágokat —, hogy abból bőven ki lehet majd elégíteni az igényeket Most alig néhány üzletet jártunk végig, de nyomban meggyőződtünk arról, hogy a könnyűipar illetékesei beváltották ígéretüket. Minden üzletben volt bőven s minden számban terliszter nadrág, pedig ottjártunkkor is alig néhány perc alatt négyet adtak el a Keleti Férfiruhaházban. Szólóbútor ügyben nagyot kellett csalódnunk, noha megírtuk 1962 novemberében a Bútorértékesítő Vállalat információja alapján, hogy 1963-ban elegendő szólóbútor lesz. A 3-as számú Otthon Bútorboltban négy sötét kárpitozott széket kértünk. Nem kaptunk. Talán a jövő héten — hangzott a válasz. Vajna könyvszekrény is kellett volna, de arra azt a választ kaptuk: egyáltalán nem lesz. Az 1-es Lakberendezési Áruházban is csak drága — 530 forintos — székek voltak. Könyvszekrényt semmilyet nem tudtak adni. Hová lettek a 200—300 forintos olcsó, hagyományos székek, s miért nincs elegendő szólóbútor , ha ígérték? Most joggal keresi a vásárló, hiszen a Bútorértékesítő Vállalat megígérte, az újság megírta. Se kávéfőző, se alkatrész Karácsony előtt hírt adtunk arról is, hogy Autopress kávéfőzőhöz szükséges alkatrészekből a jövő esztendőben — 1963-ban jó lesz az ellátás. Hiába kerestünk azonban kengyelt, előtálcát és kupakot Az egész városban kifogyott. Mi több, új kávéfőzőt sem kaptunk sehol. Tavaly a Vastömegcikk Értékesítő Vállalat úgy védekezett: nemrégiben vették át ezt a cikket s nem ők készítették a rendelési tervet. Az idén azonban már ők voltak a gazdák. Úgy látszik, még sem terveztek elég gondosan. S emiatt naponta több száz vásárlónak kell bosszankodnia. Villanytűzhely. Tavaly ez a cikk is kedvenc témája volt a lapoknak. Az 54-es boltban azt mondták, mindössze két darab volt az üzletben ebben az évben. Idézzük csak fel a tavalyi cikket: »Jövőre minden bizonnyal megoldódik a villanytűzhely-ügy, mert a folyamatos gyártáshoz szükséges alkatrészek már megvannak.« Lehet, hogy csak éppen villanytűzhelyek nem készültek belőlük. Jó volna, ha mindenki, aki illetékes, tudomásul venné a hazánkban már általánossá vált szabályt: nem szabad ígérni fedezet nélkül így nemcsak a vásárló szabadulna meg a sok felesleges bosszúságtól, hanem biztosak vagyunk benne, az érintett illetékesek is! Kovács Ildikó Hat fiúnak ment el a levél a kérdéssel: kinek köszönheti? Perjés Zoltánnak, Vámos Györgynek, Rudas Lászlónak, Hámori Gyulának, Bejczi Miklósnak, Szegi Andrásnak. ők hatan lettek az elsők a szellemi küzdelemben, amelyet végigült az ország tv-néző része. — Volt osztálytársamnak, Nagy Dénes Lajosnak köszönhetem — jelentkezett Szegi András. A fiú, kinek a sikert tulajdonítják, elhárítja az érdemet. — Nyolcadikban találkoztunk először, egybetudósoknak bizonyultak a maguk területén, a fizikában, a biológiában, a földrajzban vagy a történelemben. Sikerükhöz az utat a jupiter-lámpák fényén kívül maradtak egyengették. És sorra szólt a telefon területi matematika versenyen. Aztán a gimnáziumban egy osztályba kerültünk. Nem ő tanult tőlem, én inkább tőle. Alkati különbség kettőnk között: ő logikusabban gondolkodik, én meg, mihelyt elkövetem az első hibát a feladatban, izgulni kezdek. Nagy Dénes Lajos a középiskolai fizikaversenyek állandó sikeres résztvevője volt Tavaly például Szegivel együtt nyerték meg az Eötvös-versenyt. — Mégiscsak kell, hogy értsen a fizikához!? — Hát igen, talán Andrást az piszkálta fel, hogy az első években nekem volt jobb ponteredményem, ő meg nem akart alulmaradni. Akkor kezdte komolyan venni a fizikát. Most, aKi miben tudása alatt már semmit sem kellett tőlem kérdeznie. Dr. Philipp Ilona, a Rákóczi Gimnázium történelem szakkörét vezeti. Ő nem háríthatja vissza diákjára a köszönetét. Hát egy nemzedékkel visszamegy, még a vári Szilágyi Erzsébet Gimnasziumig, ahol őt oktatta dr. Schultheisz Vincéné a régmúlt idők eseményeire. Ma tanított meg lelkesedni a történelemért, s Rudas Laci sikere így az övé is. Meg a gyerek tanáráé, Solymossy Lászlóé. Aztán igen-igen tehetséges gyerekek járnak a Rákócziba, megérdemelt tehát a győzelem. Így hát nála is a tényeket kell kifürkésznünk. Szakköre az idén első lett az országos történelmi versenyben Indonéziáról írt pályázatával, s négy év óta minden esztendőben szereznek díjat. Maga birtokosa egy kiváló dolgozó jelvénynek, s egy nemhivatalos címnek: Ilus fidelissima. (Ilus, a leghűségesebb). Vissza a feladónak ,Robbantás a utózengéssel A Loginak — a kártyázógépnek —, a Csodamalomnak, a Halomnak, meg a Műegérnek külön-külön története van. A sajtó, a tv már hírt adott róluk, mikor a kibernetikai szakkör munkája nyomán megszülettek. Tavaly a Technika Házában is láthatók voltak. Most, a nyári meszelés miatt a terem közepére hordva, porosodnak a Piarista Gimnázium fizikatermében. Ide járt Perjés Zoltán, aki szintén a fizikával szerzett első helyet, s volt tanárának, Kovács Mihálynak tulajdonítja győzelmét. — Nem nézhettem a versenyt, azzal a hatalmas vitorlással jártuk a Balatont, amelyet az ablakon kellett kiemelnünk az utcára — mondja Kovács Mihály. — Azt is éppúgy a gyerekek csinálták, mint ezeket a gépeket A Logi meg a Csodamalom egyedül Perjés műve, öt éve indult a kibernetikai szakkörünk, s ő akkor nem jelentkezett. Aztán egyszer — harmadikos lehetett — meghallgatott egy előadást a felfogókról. Azzal jött hozzám: »Ezekből összeadógépet lehetne csinálni.- S kivonni is tudna a gép? — kérdeztem. -Ezen még nem gondolkoztam« — válaszolta. A gép azonban két nap múlva kivonni is tudott. — Őrobbantott« itt , most már mennek utána a többiek. Azóta mindegyik akar valamit csinálni. Így jött létre a sok logikai gép is. — Mi volt a módszere Perjésnél és a többieknél? — A lehetőséget teremtjük meg. Például Perjés első két gépéhez, amelyek több tízezerbe kerültek volna, ha gyárban készülnek, a postától szereztünk kiselejtezett jelfogókat. S buzdítjuk őket, s hagyjuk, hogy csinálják, amit elgondolnak. 4 Nincs rá mentség! Egy asszony, aki három gyermekét ölte meg Haja frissen ondolált, a szőkébe ősz hajszálak vegyülnek. Arca kellemes, vonásai arányosak, tekintete szelíd. Kifogástalan hófehér blúzt visel. Ha nem tudnám, hogy három gyermek gyilkosa, vidéki tanítónőnek nézném. Mert Pátkai Eszter 42 éves gyári munkásnő lelkiismeretét háromszoros emberölés terheli. A monori illetékességű lány először 1948-ban hozott világra gyermeket. A kislányt örökbefogadták. — Kicsoda? — kérdezem. — Már nem tudom, elfelejtettem — feleli halkan. Az elmúlt években egyetlenegyszer sem érdeklődött gyermeke után, aki most tizenöt éves. Az első gyilkosság Tíz évvel később munkahelyének öltözőjében szülte meg második gyermekét. Az újszülöttet egy szatyorban hozta ki a gyárból, vonatra ült, majd a kicsit kidobta a vonatablakon. A bűntényre világosság derült és a bestiális nőt másfél évi börtönre ítélték, enyhítő körülménynek véve védekezését: félt gyermekét hazavinni Monorra, mert szülei elzavarták volna. Az elmúlt hetekben — mint megírtuk — egyik Kresz Géza utcai ház kapualjában a kuka-tartályban újszülöttet találtak. A nyomozás során végigjárták a terhesrendeléseket és itt figyeltek fel ismét Pátkai Eszterre, akit mint más állapotban levő nőt nyilvántartottak, sőt betegállományba is helyeztek. Mi lett a gyermekkel? — ezt kutatták a nyomozók és így derült ki Pátkai Eszter újabb bűne. Másodszor és harmadszor is... Május 4-én albérleti lakásán megszülte gyermekét, egy egészséges kisleányt. Egy napig a rekamié fiókjában rejtegette, majd kofferban kicsempészte a lakásból és az Újpesti rakpartról a Dunába dobta. Tíz nap múlva Paksnál fogták ki a vízből. A bestiális anya beismerte a rendőrségen a bűncselekményt. Megállapították azt is, hogy közben 1960-ban is eltette láb alól újszülött gyermekét. — Miért tette? — Nem tudom — tördeli idegesen kezeit — Talán a lakás miatt... Féltem, hogy kitesznek. — Nem így van — szól közbe a rendőrtiszt. — A lakásadónőjével jó viszonyban volt, ő maga is leányanya, akinek két gyermeke van. De azokat is megverte többször. — Mert csúnyán beszéltek — jegyzi meg halkan a gyilkos nő. De arról már nem beszél, hogy munkahelyén a párttitkár és a szakszervezeti titkár, amikor észrevették, hogy más állapotban van, felajánlották segítségüket segélyt és azt, hogy később a születendő gyermek elhelyezéséről is gondoskodnak, ő azonban azt hazudta később nekik és a házbelieknek is, hogy májdaganata van, ezért helyezték betegállományba. Nyilván már akkor kitervezte, hogy végez majd a születendő gyermekkel. Elvetemült gonosztett Hiába várok feleletet megdöbbentő tettére, harapófogóval kell kihúzni belőle a szavakat. Amivel tettét magyarázni igyekszik, az sem felel meg a valóságnak. A tiszazugi arzénes asszonyok tettei jutnak eszembe — de azoknak irtózatos bűnét az akkori szociális viszonyok, a döbbenetes földéhség némileg megmagyarázta. Az ő bűnére azonban nem lehet magyarázatot találni. Társadalmunk mindent megtesz az anyákért és gyermekekért. Ha Pátkai Eszter nem akart gyermeket, elmehetett volna valamelyik AB-bizottság elé. De ha már a gyermek születése mellett döntött, a szülés után is minden segítséget megkapott volna, örökbe is adhatta volna a kicsinyeket, hiszen egy-egy csecsemőért valóságos harcot vívnak az örökbefogadók. Elvetemültség, társadalomkívüliség indította arra, hogy megölje gyermekét Tettére nincs enyhítő körülmény! Balla Ödön Hímes verseny matyóföldön Egy csapat gyereket — kislányokat — kéne ide beengedni. Hegyek tornyosodnak az asztalokon, sokszoknyájú, hímeskendős babákból. Végszámra szabják-varrják itt a babaruhát, sűrűn pettyent arcpirosat az ecset a babaképre, óraszám kötik kontyba az aranyhajat. Babaüzem matyóföldön. Akár szalagon, sorozatban is készülhetne a munkadarab, annyi lány, aszszony hajladozik fölötte. De a híres mezőkövesdi hímzést nem tudhatja gép, hát ügyességgel hozzák be a fürge kezek, amit lehet. Lehet: csaknem ezer babán dolgozik az egész terem, s egy hét kell hozzá, míg harmincöten elkészülnek velük. A mezőkövesdi matyóházból nyolc-tízezer baba vándorol ki évszakonként — egyelőre csak hazai piacra. A szomszéd termekben már messzibb útra vasalják a rózsás ingvállakat, kendőket — az idén hatmilliónyit hoz a konyhára a kövesdi hímzés. Nyolcszázféle holmin öltik a tűt a lányok, asszonyok. Mindig ugyanazokat a formákat, virágokat varrják? — Megújulnak a formák, felfrissülnek a virágok hamarosan — mondják. »Kisjankó Bori néni pályázat«-ot tűztek ki augusztus 20-ra Kövesden — a híres népművészasszony neve jelzi az első ilyen versengést. Nevezhet bárki — még hímesebbé tenni a matyóhímzést. a. SZABAD A NEVÉT? Mielőtt elárulná nekünk nagyra becsült nevét, szükségesnek tartjuk kijelenteni: nem holmi szemfényvesztő trükkökhöz, jövendölésekhez vagy hasonlóakhoz kívánjuk azt felhasználni, hanem üljünk fel az időgépre, szálljunk vissza az Árpád-korba, mikoron a jól ismert ősmagyar nevek mellett ilyenek is előfordultak fiúgyermekeknél: Nemvaló, Nemés! Miért adták a szülők e különös neveket magzatuknak? Csak azért, hogy a gonosz szellem rájuk ne találjon, mert ugyebár aki nem létezik, azt hiába is keresné fent nevezett szellem. (Minden célzatosság nélkül: mit szólna hitelezőnk egy ilyen és 1963- beli hirtelen névváltoztatáshoz?!) Idézzünk egy pillanatot a későbbi kebemutatjuk körvonalaiban az onomastica, magyarul névkutatás érdekes tudományágát, s ezzel kapcsolatban felderítjük a keresztnévadási szokások mai indítóokait — legalábbis részben. rokban: divatos volt a földesurak, helyi elöljárók és egyéb nagyságok keresztneveinek utánzása, a környékbelinévjárásokBüky Béla, az Akadémiai Könyvtár kézirattárának tudományos munkatársa érdekes tanulmányt készít a névadás pszichológiájáról, bizonyos fokú törvényszerűségeiről. Az adatok VIII. kerületiek — Itt van ugyanis a legtöbb szülőotthon és klinika —, de jellemzőek az egész fővához való alkalmazkodás — még a múlt században is. A többszörös keresztnevek megszámlálhatatlan sokaságával is találkozhatunk, de ahogy közeledünk a XX. századhoz és napjainkhoz, legfeljebb kettő a számuk. Csökken a kalendáriumok, a rokonság vagy az egyházi anyakönyvezés névválasztásra ható szerepe is. Végül is: milyen akkor a mai modernnévrecept városra. Kutatásai bizonyítják, hogy a névadásnál újabban ügyelnek a jó hangzásra — vagyis a vezeték- és keresztnév ne csengjen egybe. Itt van például Kelemen: elárulhatjuk, sok a magánhangzója. A fia valószínűleg már nem Kelemen, hanem István, György lesz talán. De a legnagyobb névdiktátor a divat! Hölgyek, ezt önök tudják a legjobban, hiszen igen sokan viselik most letűnt (persze nemrégen) filmcsillagok nevét, de hogy 1945-től kezdve hogyan és miért lett a másik nemnélcsászárka László, ez még — e sorok megjelenéséig — egyelőre rejtély. Döntő fordulat a divatban: 1959 és 1962! Négy évvel ezelőtt — tán az ősanyai vér felpezsdülésére — Éva lépett a porondra és csak szívós,körömre menő harc után engedte át a dicsfényt, azaz a vezető szerepet a női nevek között Zsuzsának — 1962- ben. (Annyi és természetesen olyan Zsuzsa van jelenleg Budapesten, mint égen a csillag.) De vigasztalódjanak az Évák, mert azt mondja a statisztika — illetve az anyakönyv —, hogy ismét feltűnőben vannak új napok a láthatáron: Ildikók, Erikák és Katalinok! Néhány év, és közöttük dől el az elsőség, pontosabban számbeli többség. De itt a bökkenő. Melyik nő örül annak, ha történetesen társaságban névmásával, esetleg annaktöbbszörösével találkozik? Fő a hidegvér, nincsen baj. Különben mi a helyzet aférfifronton, ami a számbeliséget illeti? Szomorú, de így van, hogy Lajosok, Jenők, Palik és Károlyok mind kevesebben lesznek, át kell engedniük a terepet a Zoltánoknak, Gáboroknak. Lászlók, Lászlók! Szakértői vélemény szerint tíz éven belül vége az egyeduralomnak. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy bizonyos nevekosztódással szaporodnak. Így lesznek manapság Magdolnákból Magdák, Piroskákból Pirik és Barnabásokból Barnák. A névkutatás, a keresztnévadás indítóokainak tanulmányozása más különlegességekre is gondolnak az előrelátó szülők, majd a Loliták, Edinák, sőt Yvonne-ok szépen és lassacskán helyrebillentik az egyensúlyt. (Férfitársaink, ti se féljetek: jönnek a Szilárdok, Arnoldok.) tudományoknak is segédeszköze. Kitűnően felhasználható történelmi, kulturális és néprajzi kutatásokhoz, a lakosság nemzetiségi megoszlásának tanulmányozásához, nyelvészeti feladatok megoldásához, a gondolkodásmód elemzéséhez. Majd elfeledtünk azonban valamit! Csatoljuk írásunkhoz a szigorú tárgyilagosság kedvéért. Az előzőekben említett vizsgálatok szerint ritka, valószínűleg divatja múlt manapság az alliteráló név is, vagyis amikor a vezeték- és keresztnév azonos betűvel kezdődik. Például ilyen, hogy Jankovszky János Aki Nemés az nem él! Új „napok" a láthatáron Lászlók tündöklése és bukása NÉPSZAVA Mikroszkóp a sportszatyorban Hogy a jó pedagógusok elvei mennyire hasonlóak, arról dr. Kiss-Kocsis Imrénénél győződünk meg. Hozzá Hámori Gyula, a biológia első küldött. — Bízni és biztatni! És potyatárgynak vegyék a gyerekek a biológiát. Amitől nem félnek, megszeretik. Gyuszi biokémikusnak termett, megérdemelte a döntést: én orvos szerettem volna lenni, nem lehettem, hát most én indítok el diákokat az orvosi pályára. Persze, a versennyel kockáztattunk is. Otthon is szüksége lett volna egy mikroszkópra. Hát — szabálytalanul — sportszatyorban jutott haza a műszer, de meghozta a sikert. Bejczi Miklós Székesfehérvárról levélben válaszolt: -A középiskolában dr. Janovszky Antal volt a történelemtanárom, neki köszönhetem a legtöbbet , azonban tavasszal meghalt. Javaslom, keressék meg dr. Ságh Károlynét, volt osztályfőnökömet a Kandóban. Általában ő segített a legtöbbet. — Miklós megérdemelte a győzelmet, annál is inkább, mert mi műszaki iskola vagyunk — mondja a fiatal tanárnő. — A humán tantárgyak óraszáma alig egyharmada a többinek, de legalább olyan komolyan vesszük, mint a műszakiakat. Hogy a gyerekért mit tettem? Mint a többiért. Előbb meg kell őket ismerni, aztán kit-kit egyénisége szerint értékelni, vezetni. Róla az első képem: a legelső kirándulásunkra könyvet hozott magával... Az otthon Vámos György a földrajzban volt verhetetlen, ő az otthonát jelölte meg a válaszban, annak köszönheti győzelmét, hogy mindent megkapott otthon, amit csak kívánt. Az ifjú tudós a Balatonhoz utazott aznap, mikor a lakótelepi új lakásba bekopogtattunk. Komoly arcú édesanyja tessékelt be, s ilyen előzmények után hűtőszekrényes, televíziós, a falakon körbefutó, mennyezetig érő könyvespolcos lakásra számíthat akárki. Helyette: két apró szoba, napfényes, könyves, otthon. — Nézte a versenyt? — kérdezzük. — Igen, az apjánál végigizgultuk. — ?? — Elváltunk, mikor Gyuri még kicsi volt De megegyeztünk, a gyereknek úgy kell felnőnie, otthona van. Apjával együtt örültünk a sikernek. Az adottságot valamennyien a bölcsőből hozták, mint annyi más gyerek. Hogy tarisznyájukból mégis többre futja? Szárnyakat kaptak — időben, jó kezektől. Légrády Eszter 1963. július 28