Népszava, 1963. július (91. évfolyam, 152–177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
A megállapodás békés egymás mellett élésre való törekvést tükrözi Az atomcsend-megegyezés nemzetközi visszhangja A moszkvai részleges atomcsend-megállapodás híre továbbra is élénken foglalkoztatja a világ közvéleményét. A következőkben a megállapodás újabb visszhangját ismertetjük. Amerikai szenátorok ellentétes nyilatkozata India, Írország és a Fülöp-szigetek csatlakoznak az egyezményhez A további sikerek nem önmaguktól jönnek létre A moszkvai szerződés akkor lép érvénybe az Egyesült Államokban, ha azt a szenátus ratifikálja. Hogyan reagálnak az amerikai szenátorok a szerződés parafálására és milyenek a ratifikálás kilátásai? »A légköri, víz alatti és magaslégköri nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló megállapodás jó kezdet — mondotta Mansfield szenátor. — Első lépés ez, amely kezdete lehet a légkör felmelegedésének. Meggyőződésem — folytatta a szenátor —, hogy a szenátus jóváhagyja a szerződést. Mansfield kifejezte azt a véleményét is, hogy a szenátus külügyi bizottsága, amely megvizsgálja a szerződést, mielőtt jóváhagyásra átadná a szenátusnak, támogatni fogja ezt a megállapodást. »Fulbright szenátor — hangsúlyozta Mansfield — nem fogja elhúzni a szerződés megvitatását.« Morse szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja a következőket mondotta: »Ha a szerződés parafálását követi a ratifikálás, az új korszak kezdetét jelentheti nemzetközi téren. Lelassulhat ezáltal az esztelen fegyverkezési verseny, amely a legroszszabb esetben pusztulással, a legjobb esetben mérhetetlen pénzügyi teherrel fenyegeti az emberiséget Ez a szerződés elismeri azt a tényt, hogy bármilyen nagyok legyenek is az ideológiai nézeteltérések, valamenynyien a Föld lakosai vagyunk, és a talaj, a levegő, és a víz beszennyezése egyformán ártalmas minden emberre.« John Stennis szenátor ezzel szemben kijelentette, hogy a harci készültség kérdéseivel foglalkozó szenátusi albizottság »tüzetesen« tanulmányozza az Angliával és a Szovjetunióval kötött szerződés szövegét. A hét főből álló bizottság Stennis szerint azt akarja kideríteni,valóban megfelel-e az egyezmény az Egyesült Államok nemzeti biztonsági érdekeinek és valóban elfogadható-e a kockázat, amellyel feltehetően ez a szerződés együtt járt. Az AP hírügynökség szerint ez a nyilatkozat azt jelentheti, hogy a kormány erőfeszítései ellenére a szerződés ratifikálása elhúzódhat, hogy Írország csatlakozik a részleges atomcsendszerződéshez, mihelyt azt az eredeti aláíró felek ratifikálták. Macapagal Fülöp-szigeti elnök szombaton kijelentette, hogy kormánya tanulmányozza a szerződés szövegét azzal a szándékkal, hogy csatlakozzék hozzá. VI. Pál pápa szombatarjalainen finn miniszterelnök a Finn Távirati Irodának adott nyilatkozatában üdvözli a szerződést. Véleménye szerint a szerződés politikai jelentősége is igen nagy, mert bizonyítja, hogy a három nagyhatalom együttműködésre törekszik a feszültség enyhítése és a béke megőrzése céljából. Norvégiában nagy megelégedéssel fogadták a moszkvai tárgyalások sikeres befejezésének hírét. A Friheten vezércikkében megállapítja, hogy a szerződés eredményeként az egész világon felcsapott az optimizmus hulláma. A további sikerek azonban nem önmaguktól jönnek majd létre — mután zarándokok egy csoportjához intézett beszédében a moszkvai megállapodásról szólva kijelentette: »örömmel üdvözöljük ezt a fejleményt abban a reményben, hogy valóban őszinte, előremutat és további fejleményekhez vezethet a világ nyugalmának, rendjének és békéjének megteremtése érdekében,Utal rá a lap. — Ezek eléréséért egyesíteni kell mindazokat, akik törekszenek a feszültség nélküli világra. A Moszkvában létrejött megállapodás igen fontos, mert tükrözi a békés együttélésre való törekvést — mutat rá a Japán Szocialista Párt pénteken közzétett nyilatkozatában. — A szocialisták felhívással fordultak a moszkvai tárgyalások résztvevőihez, hogy tekintsék alapnak ezt a szerződést az általános és teljes leszerelés eléréséhez. A török külügyminisztérium bejelentette, hogy a kormány megelégedéssel fogadta a moszkvai egyezmény hírét. A brazil lapok közük Goulart elnöknek a moszkvai szerződést aláírt három hatalom kormányfőihez intézett levelét. Goulart hangsúlyozza az egyezmény jelentőségét a béke és a nemzetközi biztonság ügyére nézve és a brazil nép nevében készségét fejezi ki további erőfeszítések megtételére az általános és teljes leszerelési egyezményt egyelőre akadályozó kérdések és problémák megoldása érdekében. Az indiai külügyminisztérium szombaton nyilatkozatot adott ki, amelyben bejelentette, hogy India csatlakozni óhajt a Moszkvában parafált háromhatalmi atomcsendegyezményhez. A nyilatkozat a szerződést a nemzetközi együttműködés mérföldkövének nevezi, s felkér »minden országot, amely valóban békét kíván, s amelyet érint az emberiség egészségének és haladásának ügye«, hasonlóképpen csatlakozzék az egyezményhez. Az Ír Köztársaság kormánya szombaton közleményben jelentette be. A VITA ma már az ** egész világ előtt zajlik; a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a Kínai Kommunista Párt vezetői között a jelen alapvető fontosságú kérdéseinek egész sorában lényegbevágó nézeteltérés van. Fájdalmas, de tény: a KKP vezetői elszakadtak a realitásoktól, dogmatikus módon reagálnak korunk mai feleletet követelő kérdéseire, hol megcsonkítják, hol meg eltorzítják a marxista-leninista tanítást, téves nézeteket hirdetnek. Az SZKP július 14-i nyílt levelének nyugodt, méltóságteljes és tudományosan érvelő megállapítása, amely »a szocializmusnak főképpen saját erőből való építése« címszó alatt terjesztett kínai elgondolás bírálatának summázata, leszögezi, hogy »ennek a politikának magától értetődően semmi köze aszocialista internacionalizmus elveihez; ezt az elgondolást csak úgy lehet értékelni, mint kísérletet a szocialista közösség egységének aláásására«. Márpedig a szocialista közösség egysége olyan erő, amelyet minden eszközzel szilárdítani kell, hiszen ez az egyik legfőbb forrása a szocialista társadalmi rend világméretű, feltétlen bizonyossággal bekövetkező győzelmének. XÉHÁNY TÉVES, KÁ- JÁROS, ÉLETTŐL ELSZAKADT NÉZET éppen napjainkban kapta meg egészen pregnáns, megtámadhatatlan cáfolatát. A moszkvai megállapodás a részleges atomcsendről, annak nemzetközi visszhangja, félreérthetetlenül megmutatja, hogy a valóban leninista, a békés egymás mellett élés elvéért a gyakorlati politika mezőin is következetesen küzdő szovjet politika, amelyet méltatlan eszközökkel és méltatlan hangon támadnak a kínai vezetők, ma egyedül lehetséges és célhoz vezető utakat talál. De a minap véget ért KGST-csúcstalálkozó és annak döntései is felelnek a kínai vezetőik egységbontó és téves koncepcióinak egy másik részére. Arra a kínai álláspontra gondolunk, amely lényegében megtagadja azt a lenini tanítást, hogy a nemzetközi forradalomra éppen a gazdasági politikával, a szocialista építőmunkával, annak sikereivel gyakorolhatjuk a legnagyobb befolyást. A kínai vezetők különböző megnyilvánulásaiban s a KKP legutóbbi a tényeket durván elferdítő levelében (amelyre az SZKP július 14-i levele megfelelő módon felelt), súlyosan rágalmazó állítások találhatók a szocialista nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás most Moszkvában, a KGST-csúcsértekezleten újra további lépésekkel megerősített, kipróbálván helyes és valóban internacionalista elvei ellen. Ezek a rágalmazó állítások egy tőről fakadnak a kínai vezetőknek a »világforradalomért vívott harc« és a szocialista közösség gazdasági építőmunkája közötti, általuk kiagyalt, nemlétező »ellentétről« szóló és a marxizmus—leninizmustól távoli, úgynevezett »elveivel«. TSJEM KISEBB DOLOGRÓL van itt szó a vitában, mint hogy a kínai vezetők tagadják a gazdasági építőmunka sikereinek világforradalmi hatását, egyszerűen lebecsülik a kommunista társadalmat építő Szovjetunió eredményeit, s vele együtt a szocialista országok munkáját is — mégpedig valami álradikális irrealitás nevében. Hogy is mondja az SZKP levele? »Az ő logikájuk szerint, ha a nép bocskorban jár és húsgombóclevest kanalaz közös tálból, akkor ez kommunizmus, ha pedig a dolgozó ember jól él és holnap még jobban akar élni, akkor ez majdhogynem a kapitalizmus restaurálása.'* MI ITT, MAGYARORSZÁGON — a hátunk mögött egy dogmatikus gazdaságpolitika sok kárt okozó vargabetűivel — az utóbbi esztendők kiegyensúlyozott, becsületes és jó ütemű gazdasági haladása láttán, saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a dolgozó ember jobb életéért vívott eredményes küzdelem a szocializmus hazai bástyáinak megszilárdításával együtt a szocializmus nemzetközi tekintélye szüntelen növekedésének is legnagyobb erőforrása. S a tekintély, a vonzóerő végül is a jelenben döntő hozzájárulás a világ forradalmi erőinek harcához. A betűvágó szemlélet, a gazdasági építőmunka forradalmi jelentőségének a kínai vezetők különböző dokumentumaiban és megnyilvánulásaiban nyomonkövethető semmibevevése nem más, mint alig leplezett visszariadás a tényleges forradalmi tennivalóktól. Nem más, mint a munkásosztály — a hatalomra került és szocializmust építő munkásosztály — erejének, alkotóképességének teljes lebecsülése. A szocialista államok együttes harca a gazdasági előrehaladásért, áldozatos küzdelme a békéért és a két rendszer békés együttéléséért (és az ezt kifejező gazdasági versenyért) ,nem fékezi, nem odázza el a nemzetközi munkásosztály végcéljainak elérését, hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi, hogy teljesen kibontakozzék a harc e célok eléréséért. Így állapítja meg ezt az SZKP nyílt levele és ezt bizonyítja az elmúlt esztendők minden világpolitikai ténye: a gazdasági téren a legfejlettebb kapitalista ország nyomába lépő, sőt egyes területeken azt már el is hagyó Szovjetunió gazdasági ereje és nemzetközi tekintélye a lenini tanításokat híven követve, a világ forradalmi mozgalmainak új erőt és új sikerek lehetőségét nyújtotta. FÁJDALMAS, DE TÉNY: a vita zajlik. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, a magyar munkásosztály is, teljes mértékben egyetért az SZKP Központi Bizottságának világos, következetes, szilárdan marxista-leninista álláspontjával és azt kívánja: lépjenek rá a kínai elvtársak a nézeteltérések megszüntetésének útjára. A nemzetközi munkásmozgalom igazi egysége megerősítésének természetesen csak egy útja van: mérföldkövei a proletár internacionalizmus, a marxizmus—leninizmus elvei. Gárdos Miklós SZILÁRD ELVEK ÉS TÉVES NÉZETEK . 1963. július 28 Castro beszéde a latin-amerikai forradalmi mozgalomról Fidel Castro kubai miniszterelnök pénteken beszédet mondott a Batistarendszer elleni első felkelés 10. évfordulója alkalmából folyó ünnepségsorozat egyik tömeggyűlésén. Castro egyebek között szólt a Moszkvában megkötött háromhatalmi atomcsend-megállapodásról. Kijelentette, hogy ez az eredmény a világ népei öntudatra ébredésének és a Szovjetunió következetes békepolitikájának érdeme, a béke ügyének győzelme. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok, amely kézjegyét adta erre a megállapodásra, ugyanakkor élezi a karibi helyzet feszültségét. A kubai kormány — mondotta Castro — hajlandó békés tárgyalások útján rendezni nézeteltéréseit az Egyesült Államokkal, nem hajlandó azonban semmiféle ideológiai engedményre, s Kuba fenntartja szoros kapcsolatait a Szovjetunióval. »Hazánknak szüksége van a Szovjetunióra, de elboldogulunk az Egyesült Államok nélkül” — mondotta. Castro beszélt a latinamerikai népek forradalmi mozgalmának kérdéseiről is. Kijelentette, hogy a latin-amerikai országok népeinek ki kell vívniuk forradalmukat, s ehhez segítséget kapnak a Szovjetuniótól, s az egész szocialista tábortól. A forradalom feltételei azonban nem egyformák Latin- Amerikában. Castro kifejtette, hogy éppen azokban a latin-amerikai országokban, amelyek kormányai megszakították a diplomáciai viszonyt Kubával — így például Venezuelában, Nicaraguában, Ecuadorban, Guatemalában és Argentínában — a forradalmi helyzet sokkal érettebb, mint a szilárdabb gazdasági helyzetű államokban, amelyek Kubával kapcsolatokat tartanak fenn. Ez utóbbiak között a kubai miniszterelnök Mexikót, Brazíliát, Chilét, Bolíviát és Uruguayt említette meg. A phenjani ifjúsági park nyári színházában ünnepi gyűlést tartottak a koreai honvédő és felszabadító háború befejezésének 10. évfordulója alkalmából. NÉPSZAVA Kennedy a moszkvai megállapodásról Fontos és első lépés a béke felé, egy lépésnyi eltávolodás a háborútól Az atomfegyver-kísérletek részleges megszüntetésére vonatkozó szerződés Moszkvában történt parafálása alkalmából Kennedy, az Egyesült Államok elnöke pénteken beszédet mondott az amerikai rádióban és televízióban. Az amerikai elnök a többi között a következőket mondotta: — A remény szellemétől áthatva, szólok önökhöz ma este. Az atomfegyverek megjelenése 18 évvel ezelőtt megváltoztatta a világ és a háború arculatát. Azóta az emberiség azért harcol, hogy megmeneküljön a tömegpusztulás egyre sötétebb perspektívájától. Hangoztatta: most először született egyezmény arról, hogy a nukeláris pusztítás erőit nemzetközi ellenőrzés alá helyezik. Ennek az egyezménynek megvannak a maga korlátai — mondotta. — A szerződést aláíró országok bármelyike visszaléphet, ha úgy látja, hogy rendkívüli események veszélyeztetik érdekeit. Ez az egyezmény önmagában még nem jelenti az atomháború fenyegető veszélyének megszüntetését, nem csökkenti a felhalmozott atomfegyver-készleteket, nem állítja le az atomfegyverek gyártását, nem korlátozza használatukat egy háború esetén. Mégis e korlátozott jellegű egyezmény csökkenteni fogja az atomfegyver-kísérletek számát. Ez az egyezmény még nem jelenti az aranykor kezdetét, de fontos és első lépés a béke felé, az ésszerűség felé és egy lépésnyi eltávolodást jelent a háborútól. Kennedy ezután a következőkben foglalta öszsze véleményét az egyezmény jelentőségéről: 1. Ez az egyezmény csökkentheti a nemzetközi feszültséget és megnyithatja az utat szélesebb körű egyezmények megkötése előtt. A további egyezményekre vonatkozóan nem bocsátkozhatunk jóslásokba — mondotta —, de hozzátette, hogy ezek az egyezmények kiterjedhetnek a meglepetésszerű támadások előkészítésének ellenőrzésére, s a fegyverkezés más vonatkozásaira. Tovább lehet korlátozni az atomfegyverek elterjedését stb. A lényeges az, hogy további erőfeszítéseket kell tenni, új, további haladást jelentő egyezmények megkötése érdekében. A következő lépések megtételének esetleges nehézségei nem jogosítanak fel arra, hogy lemondjunk a nukleáris kísérletek betiltásáról folytatott tárgyalásokban már elért lépésről — jelentette ki. — A nukleáris kísérletek eltiltásáról folyó vita régóta a Nyugat és a Kelet közötti ellentéteket szimbolizálta. Ha ez a szerződés is szimbólummá válhat — vagyis egy korszak végét és egy új korszak kezdetét szimbolizálhatja —, ha ennek a szerződésnek a segítségével mindkét felet áthatja a biztonság érzete és tapasztalatra tesz szert a békés együttműködésben, akkor ez a rövid, egyszerű szerződés minden bizonnyal az emberiség béketörekvésének történelmi kifejezője lesz. 2. Ez az egyezmény megszabadíthatja a világot a rádióaktív melléktermékek okozta veszélyektől és aggodalmaktól. »Egyetlen egy ember pusztulása és egyetlen egy nyomorék gyermek születése is felelősséget ró reánk« — mondotta ezzel kapcsolatban. 3. Ez az egyezmény olyan lépést jelenthet, amely megakadályozhatja az atomfegyverek elterjedését. Az elkövetkező néhány évben a jelenlegi négy atomfegyverekkel rendelkező hatalom mellett egy sor más ország is rendelkezni fog az atomfegyverek gyártásához szükséges feltételekkel.Sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Királyság, sem Franciaország nem lehet közömbös. Felelősségünk nagy, kötelességünk, hogy megakadályozzuk az atomfegyverek elterjedését és rábírjuk a többi országot is arra, hogy ne kísérletezzék, ne törekedjék atomfegyverek birtoklására, illetve gyártására.* 4. Végül az elnök kifejtette, hogy ez az egyezmény oly módon korlátozhatja az atomfegyverkezési hajszát, amely jobban megfelel országa biztonsági érdekeinek, mint a korlátlan atomkísérletek folytatása. »Egy ország biztonsága ma már nem nő feltétlenül egyenes arányban fegyverkezésével« — mondotta. Remélem — mondotta az elnök —, hogy a nemzet jóváhagyja az egyezményt. — Hosszú idő óta először nyílik meg a béke felé vezető út. Nem tudhatjuk, hogy a jövő mit hoz. A történelem és saját lelkiismeretünk azonban szigorú ítéletet mond felettünk, ha nem teszünk meg minden erőfeszítést reményeink gyakorlati valóraváltására, ezt pedig itt kell megkezdenünk — fejezte be beszédét Kennedy. Harriman és Hansham elutazott Moszkvából Averell Harriman amerikai külügyminiszter-helyettes és lord Hansham, tudományos ügyekkel megbízott angol miniszter , az Egyesült Államok elnökének és Nagy- Britannnia miniszterelnökének a moszkvai háromhatalmi tárgyalásokon részt vett különleges megbízottai — szombaton tanácsadóikkal együtt elutaztak a szovjet fővárosból. Lord Hansham a délutáni órákban visszaérkezett Londonba. A repülőtéren kijelentette, hogy igen értékesnek tartja a moszkvai megállapodást. A miniszter elmondotta, úgy véli, hogy a részleges atomcsend-szerződés ünnepélyes aláírására augusztus első hetében kerül sor Moszkvában. Amikor egy újságíró megkérdezte, hogy mi a helyzet a föld alatti robbantások kérdésében, Hansham válaszában kijelentette, hogy Moszkvábannem jutottak holtpontra a helyszíni nemzetközi ellenőrzés problémájáról folytatott megbeszélések, csupán a rendelkezésre álló idő alatt nem volt lehetséges a megegyezés. Lord Hansham végül hangoztatta, az a benyomása, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök örömmel üdvözölne egy csúcstalálkozót. Koreai emlékirat A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma július 25-én emlékiratot tett közzé, amelyben elítéli, hogy az amerikai imperialisták ismételten megszegték a fegyverszüneti egyezményt. Az amerikai fél szüntelenül provokációkat szervez a KNDK ellen, katonai személyeket, fegyveres diverzánsokat dob át, ellenséges cselekedeteket hajt végre. A fegyverszünet megkötése óta eltelt tíz év alatt 7075 ilyen provokáció történt. Az emlékirat rámutat, hogy Koreában akkor szűnik meg a feszültség, ha az ország déli részéből kivonják az amerikai csapatokat. Csak ekkor valósulhat meg Korea egysége is. 5 . A Syncom 2., a pénteken felbocsátott amerikai távközlési műhold sikerrel folytatja útját — jelenti a NASA. A műhold körülbelül 9680 kilométeres óránkénti sebességgel kering a Föld körül kelet—nyugati irányban, több mint 35 000 kilométer magasságban.