Népszava, 1963. szeptember (91. évfolyam, 204–228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 91. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1963. SZEPTEMBER 1. VASÁRNAP ,r.h­é 1fet Diákok csapatai indulnak L­ASSAN ROZSDABARNÁBA öltöznek a falevelek. Ismét elkövetkezett egy ősz. A költők évszáza­dok óta az elmúlás szimbólumát látják a termé­szet e különös szépségű változásában. Pedig ilyenkor figyelmeztet talán a legjobban valami a jövőre, az életre: feltűnnek az utcákon az iskolába, egyetemre igyekvő csapatok... A táskákban gondosan csomagolt taneszközök, tiszta irkák, jegyzetfüzetek. Vajon lehet-e, kell ezen­kívül valami útra valót adni nekik a szülői házban? 171 tantermek, áldozatkész pedagógusok, bővülő szer­tárak, szaporodó tanműhelyek felé vezet útjuk. Vajon lehet-e, kell-e ennél is többet várni őket? A mi életünk új valósága tükröződik abban is, ahogyan a szülők túlnyomó többsége útjára bocsátja azon a napon gyermekét, amikor megkezdődik a tanév. Még a viszonylag gyengébben kereső édes­apák és édesanyák is komoly összegeket fordítanak ilyenkor vásárlásra. Rendszerint új ruha kerül a diáknak, a tankönyvek hihetetlenül olcsók, a hasz­nált kiment a divatból és a csillogó körző, a szép táska ma már nem vágyálom, hanem elérhető való­ság, szinte magától értetődő kellék. * M­INDEZ NEM ELÉG. Ha a szülői ház nem tudja útravalóul adni gyermekének — a legkisebbtől a legnagyobbig — az emberformáló felelősség­­érzetet, akkor semmit sem tett, vagy legalábbis nagyon, de nagyon keveset. Világos, egyértelmű do­log ez ma már minden apa és anya számára? Egyre többen és többen értik meg, de akadnak bizony még olyanok, akik azt vélik: ha a gyerek számára min­den anyagit előteremtenek , megtették kötelessé­güket. Nincs jobb alkalom, mint éppen most, a tan­évnyitón figyelmeztetni arra, hogy ez megengedhe­tetlenül rövidlátó szemlélet. A felelősségérzet olyan portéka, ami nélkül a legjobb taneszközök sem ér­nek semmit. Ezt nem lehet üzletben vásárolni, ezt az otthon levegőjében kell kialakítani, s állandóan ébren tartani, ha valóban becsületes, komoly felké­szültségű, tiszta erkölcsű embereknek szeretnénk majd látni gyermekeinket. Az iskolareform megvalósulásával párhuzamosan gyarapodnak tantermeink, politechnikai műhelyeink, modernizálódnak a kor követelményeinek megfele­lően tanterveink. Az iskola nagy átalakulása első­sorban a pedagógusokra hatott, akiket majd kivétel nélkül magukkal ragadtak a párt nagyszerű célkitű­zései, s áldozatkészségük jóformán határt nem is­merően várja e tervekkel és anyagi gyarapodással együtt a diákokat. Minderről csak az elismerés hangján lehet szólni, de talán mégis helyénvaló, ha ez évnyitón azt is kimondjuk: bizony ennél is töb­bet lehet és kell várni a jövő nemzedékét iskoláink­ban és felsőfokú intézményeinkben. M­IRE GONDOLUNK? Arra, hogy minden pedagó­gusnak arra kell törekednie, hogy a szocialista pedagógia alapelveinek megfelelően használja ki a rendelkezésére álló anyagi eszközöket, erköl­csi tulajdonságokat. Megváltozott történelmi helyze­tünknek megfelelően, pártunk útmutatása alapján megszüntettük például a származási kategóriák fi­gyelembevételét az egyetemeken és főiskolákon. Az anyagi eszközök, a pedagógusok helytállása fontos tényező lesz abban, hogy a fizikai dolgozók gyer­mekeit is felkészíthessük elegendő számban a felső­fokú tanulmányokra. De csak a szocialista pedagó­gia, a mindenki számára egyértelmű és világos ma­gyarázatok tüntethetik el végérvényesen azt a kü­lönbséget, amely sokszor még kétségtelenül jelentke­zik abban az »indítási­« különbségben, amit az ér­telmiségiek és a munkások között tapasztalhatunk. Az általános iskolától az egyetemekig olyanok­nak kell lenniük a magyarázatoknak, az oktatási módszereknek, hogy az a gyermek is megértse, aki­nek otthon esetleg még nem tudnak elegendő segít­séget adni a szülők gyengébb felkészültsége miatt. S ez azoknak a diákoknak az életében is sorsdöntő, akik a középiskola elvégzése, vagy a magasabb szín­vonalú iparitanuló-képzés után valamely szakmában akarják kamatoztatni tudásukat. Hiszen a mind ma­gasabb és magasabb műveltség életünk, boldogulá­sunk alapvető követelménye lett. Tanulóifjúságunknak pedig meg kell értenie, hogy dolgozó népünk mérhetetlenül sokat áldoz ér­tük, s ezért az áldozatvállalásért komoly munkával, egyre inkább kialakuló hivatástudattal kell háláját lerónia. Mert lehet a tankötelezettségnek úgy is ele­get tenni, hogy a diák eljár az iskolába, úgy ahogy elsajátítja a legszükségesebb tudnivalókat, s ezzel készen is van. Azután lehet már egészen fiatal kor­ban is komoly munkának tekinteni a tanulást és készülni az életre. Munkásosztályunk, népünk ezt az utóbbit méltán elvárhatja és el is várja. S itt, ezen a ponton válik el a tanulás a magánügytől. Mert a tudás megszerzése bármennyire is szolgálja az egyén boldogulását, jelentősége nem mérhető csak abban. S­ZEMÉLY SZERINT IS má­sképpen alakul persze az élete annak, aki igazán jó szakemberré tud válni életünk bármely területén. De ennél a sze­mélyes ügynél is sokkal nagyobb horderejű — persze attól nem elválaszthatóan —, hogy a tanu­lásnak társadalmi funkciója, társadalmi jelentősége van. A szocialista társadalom megvalósítása csak magas képzettségű, elegendő kulturáltsággal rendel­kező egyénekkel képzelhető el. Kívánunk sok sikert az új tanévben minden szülőnek, diáknak, pedagógusnak, amikor az idei őszön feltűnnek az első tanúim igyekvő csapatok az utcákon. Fodor Gábor A béke a szocializmus leghűbb szövetségese — mondotta Hruscsov a velenjei gyűlésen A pénteken Velenjében tartott nagygyűlésen, amelyről tegnapi szá­munkban hírt adtunk, az Tito­k — A szocializmus nap­jaink döntő erejévé vált — állapította meg beszé­dében —. Ezzel együtt növekszik a szocialista or­szágok és minden szocia­lista és haladó erő fele­lőssége a világban. A szo­cialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett csa k­is anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek élet­­színvonalának emelésével lehet bebizonyítani, nem pedig mesékkel és forra­ Álláspontunk a nemzetközi — A szocialista orszá­gok egész háború utáni fejlődésükben szemben találták magukat kölcsö­nös viszonyuk és soraik marxista—leninista elvek alapján történő rendezé­sének problémájával. Ez nem könnyű dolog, és most sem megy könnyen — folytatta Tito. — Utun­kat körülményeink hatá­rozták meg. 1956-ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjet­unió Kommunista Pártja viszonyáról Moszkvában aláírt nyilatkozat hang­súlyozta azt a lenini ál­láspontot, hogy a­­szo­cialista fejlődés útjai kü­lönböző országokban és különböző feltételek kö­üdvözlések után elsőnek Tito elnök lépett a mik­rofon élét­ esséde­ dalmi szólamokkal. Ezért mi teljesen egyetértünk a szovjet elvtársakkal, Hruscsov elvtárssal, akik teljesen indokoltan hang­súlyozzák, hogy a szocia­lista országok számára most a leglényegesebb az, hogy fejlesszék gazdasági erejüket, megszervezzék a korszerű termelésű olyan szintre emeljék a dolgozók életszínvonalát, amilyent a kapitalizmus nem ismer, Hen ott a lényeges kérdésekben tött különbözőek, és a szocializmus fejlődésének formagazdagsága hozzá­járul erősödéséhez«. Ez­zel a kérdéssel kapcso­latban Hruscsov elvtárs spliti beszédében hang­­súlyo­zta eme álláspont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben álláspontjaink teljesen azonosak. Tito elnök méltatta a munkás-önigazgatás rend­szerét, majd így folytat­ta: mikor a Szovjetunió­ban jártunk, alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy az utóbbi évtized alatt rendkívül nagy fej­lődést értek el az építés, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika minden terü­letén, nagyszerű sikerek születtek a világűr meg­hódításában, a társadalmi viszonyok terén. Ez a szovjet párt- és állam­vezetés és személyesen Hruscsov elvtárs lenini politikájának az eredmé­nye. Mi most dolgozunk Ju­goszlávia fejlődése új távlati tervének összeállí­tásán. Ezzel összefüggés­ben tervbe vettük gazda­sági kapcsolataink sokol­dalú fejlesztését a szocia­lista országokkal, továbbá Ázsia, Afrika és Latin- Amerika államaival és a többi országgal. Ez lehetővé teszi a ter­melés nagyobb fokú szakosítását, tőlünk pedig megköveteli a ma­gasabb szintű termelé­kenység elérését. Egyet­értek Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, hogy ez a szocialista országok útja a jólét felé. — Örömmel állapítha­tom meg, hogy álláspon­tunk a lényeges nem­zetközi kérdésekben azo­nos — folytatta Tito el­nök. — Teljesen egyet­értünk azzal, hogy nap­jainkban a kommunisták, és általában a haladó em­berek, különösen az ál­lamférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozá- Hruscsov Ezután Hruscsov lépett a mikrofonhoz, megkö­szönte a vendégszerető ■— ---------­ja, a világbéke megszilár­dítása és a népek közötti együttműködés erősítése. A különféle politikai kalandorok és az építő jellegű nemzetközi együttműködés ellenségei gyakran kiforgatják eze­ket a nézeteket. A világ azonban nem fog velük haladni és nem is halad­hat velük — jegyezte meg Tito —, mert kalan­dor elképzeléseik elfo­gadhatatlanok a nemzet­közi munkásmozgalom­­ számára, a világ népei számára. Hruscsov elvtárssal al­kalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konk­rét kérdéseit — mondot­ta ezt követően Tito. — Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlőd­tek. Eredményesek voltak az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kikü­szöböljük és áthidaljuk a letűnt félreértések követ­kezményeit, hogy mi ma­gunk is, mint felelős em­berek, népeink jövője fe­lé forduljunk. Ez nem je­lenti azt, hogy már min­dent megtettünk. Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsola­taink még barátiabbak, még tartalmasabbak le­gy­enek. A beszéde fogadtatást, majd kije­lentette: — Az önök or­szágában mindenütt dol­goznak, az élet forr. A nép gondolatai a jövő fe­lé irányulnak. A jugo­szláv nép joggal lehet büszke arra, amit orszá­gában a néphatalom évei­ben teremtett. Hruscsov ezután ismer­tette a szovjet mezőgaz­daság eredményeit és problémáit, majd így folytatta: A nép vagyonának és jólétének növeléséről gon­doskodva gondolunk más dolgokra is, nevezetesen arra, hogyan mentsük meg azt, amit teremtettünk, a háború tűzvészétől, ho­gyan őrizzük és n’szilárdít­suk meg a békét. A termo­nukleáris világháború megakadályozásáért, a (Folytatás az 5. oldalon) Csaknem 500 új általános és középiskolai tanteremben kezdődik meg a tanítás Az év végéig 1400-zal nő az óvodai helyek száma A hétfői tanévnyitóin országszerte tatarozott, szépen rendbehozott is­kolák ezrei várják a pe­­­dagógusokat és a diáko­kat, számos helyen pedig új, a legkorszerűbb kö­vetelményeknek is meg­felelő oktatási intézmé­nyek nyitják meg kapui­kat. Csupán állami beru­házásokból szeptember elején 313 általános isko­lai és 175 középiskolai tantermet adnak át ren­deltetésének, az óvodai helyek számát pedig négyszázzal növelik. Szeptemberben meg­kezdődik a tanítás egye­bek között az új pécs­­váradi, szeghalmi, kiste­leki, szentesi, dunaújvá­rosi, móri, győri, püspök­ladányi, nádudvari, gö­döllői, isaszegi, kaposvá­ri, barcsi, fonyódi, nyír­egyházi, csengeri, jászbe­rényi, várpalotai általá­nos, illetve középiskolák­ban. Ugyancsak szeptem­ber elején nyitják meg a XX. kerületben a Pölters­­berg utcai 16 tantermes gimnáziumot és a IX. ke­rületben az Üllői úti új lakótelep 12 osztályter­mes általános iskoláját Az új tanintézetekben jól felszerelt tornaterem, napközi, úttörőszoba, szaktan­termi helyiségek, szertárak várják a diáko­kat Az év hátralevő részé­ben egyébként újabb ok­tatási intézmények építé­sét fejezik be, így decem­ber végéig további 92 ál­talános iskolai, 53 gimná­ziumi osztályteremmel gyarapszik az iskolaháló­zat, az óvodai helyek szá­mát pedig ezerrel növe­lik. Lugossy Jenő, művelő­désügyi miniszterhelyettes az új tanév megnyitása alkalmából szeptember 3-án regg­el 8 órakor a Kossuth rádióban köszön­­ti a tanulóifjúságot és a pedagógusokat. Egy hét államkölcs. Az Országos Takarék­­pénztár alig több mint kéthónapos szünet után ismét államkölcsön hú­zásra készült fel. Egy hét múlva, szeptember 9-én és 10-én rendezik meg az I., az V. és a VI. Békeköl­csön 1963 második félévi húzását. Az első napon, szep­tember 9-én az I. Béke­kölcsönt sorsolják, amely­ből 110 000 kötvényre 20,5 millió forint jut. Szep­tember 10-én az V. Béke­kölcsönből 175 000 köt­vényre 35,5 millió forin­tot, a VI. Békekölcsönből pedig 227 000 kötvényre 52,9 millió forintot sor­solnak ki, így a két nap alatt a három kölcsönből összesen több mint fél­millió kötvényre 108,9 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesz­tés formájában. (MT­ 1 . múlva"­" ín-sorsolás Az ipar mással beszél (Riport a 4. oldalon) Nyeretlenek, akik csak veszthetnek A végvári gyermekorvos (Riport a 3. oldalon) Város nő a Vértesben (Riport a 3. oldalon) (Riport a 4. oldalon)­ érkezett Mégis megépül a csatorna-alagút LONDON: Az angol ál­lamvasutak bejelentette, hogy megjavítja a közle­kedést a kontinens és a szigetország között a so­ron következő hét évben, amelynek elteltével eset­leg már megnyílhat az alagút a La Manche-csa­torna alatt. A folcrotti csata PHILADELPHIA: Va­lóságos csata folyt le pénteken este Folcrost­­ban, Philadelphia külvá­rosában, ahol egy néger család beköltözött újon­nan vásárolt lakásába egy fehérek lakta negyedbe. Mintegy ezer tüntető vo­nult fel a néger Horace Baker és felesége háza elé, különböző sértő jel­szavakat kiáltozott és kő­vel dobálózott. Később a tüntetés a fehérek és a rendőrök közti nyílt ösz­­szecsapássá fajult. Két ember megsebesült, négy embert letartóztattak. Szórakozott professzorok LONDON: Az angol or­vosok érdekvédelmi szer­vezete, amely műhibák miatt beperelt tagjainak jogi védelméről­­is gon­doskodik, évi szemléjé­ben megállapítja, hogy 1962 folyamán 38 olyan bíróság elé került esetet jegyeztek fel, amelyben az volt a vád az operáló orvos és az asszisztencia ellen, hogy néhány tam­pont vagy orvosi műszert »bennefelejtett« a beteg gyomrában. Milyen ízű a római tej? RÓMA: Raffaele Jervo­­lino olasz egészségügyi miniszter különbizottsá­got jelölt ki annak meg­állapítására, miért van furcsa mellékíze a római tejnek. Egy vizsgálat al­kalmával kiderült, hogy az egyik, tejet szállító tartálykocsiban két tej­szállítmány között petró­leumot fuvaroztak. Azóta a rendőrség szúrópróbák alkalmával vörösbort ta­lált a tejszállításra szol­gáló kocsikban. AZ ALULJÁRÓ FÖLÖTT közlekednek már a villamosok az Astoria elő­L Ezen a részem a lejárati lépcsők is elkészültek már (Gonda György felvételi)

Next