Népszava, 1963. december (91. évfolyam, 281–305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA Ha adminisztrál a mérnök... (Cikk a 2. oldalon) Mit gondolnak a gyerekek­­mai fogalmakról? (Riport a 3. oldalon) Tíz ország divatcikkei (Tudósítás a 12. oldalon) 91. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA ÁRA 80 FILLÉR - 1963. DECEMBER 1. VASÁRNAP F Elébe kell menni­ ilozófus hajlamú hengerésszel talál­koztam az elmúlt napokban a Magyar Kábel­művekben. Amíg csöndesen figyeltük az izzó anyag útját, s a hengerészek harmonikusan rit­mikus mozdulatait, nagyon komolyan ezt mondotta :Az ember is ilyen, mint ez az izzó anyag. Hajlít­ható, irányítható, csak jól kell hozzányúlni. Egy el­késett mozdulattal itt már nehéz segíteni. Elébe kell menni az anyagnak, vezetni az úton. Az embernek is elébe kell menni.« A gondolat egyszerű és igaz. Éppen ezért furcsa, hogy még nagyon sok helyen nem ismerték fel ennek a fontosságát Vannak, akik bizonyos nyugalmi szem­léletből kiindulva, ragaszkodnak ahhoz a gyakorlat­hoz, hogy az emberekkel csak akkor törődjenek, ami­kor probléma van velük. Fontos beosztásban dolgozó üzemi vezető mondotta egy vita során a következő­ket: »Mit csináljak azzal az emberrel, aki jól végzi a munkáját, akivel semmi gond nincs? Mestersége­sen teremtek számára problémát akkor, ha beleavat­kozom az életébe. Menjenek a maguk útján, s így legalább több időm jut azokra, akikkel valami baj van.Ú A GONDOLATMENETET ÍGY KELLENE MÓDO­­­I­SÍTANI; törődni kell azokkal, akikkel gond van. Il De — álproblémák teremtése nélkül — legalább ilyen mértékben kell foglalkozni a többiekkel­ is. Ma még több olyan szocialista brigádot találhatunk — egyről a közelmúltban lapunkban is írtunk —, ahol látszatra nagyon jól mennek a dolgok. Úgy tű­nik, hogy egy-egy munkáscsoport, amely vállalta a szocialista cím eléréséhez szükséges feltételek teljesí­tését, jó úton halad. Azután jön egy buktató és elő­tűnik, hogy nem voltak még elég szorosak az emberi kötelékek egy nehezebb próba kiállásához. Ilyenkor természetesen segítségre van szükség, hiszen az élet, következésképpen egy szocialista brigád élete sem képzelhető el különféle buktatók nélkül. De elkép­zelhető úgy, hogy az említett buktatókon nem szen­ved törést egy alakuló közösség hite, munkakedve, összetartozása. És ennek a titka abban az egyszerű gondolatban fejezhető ki, amelyet a kábelgyári hen­gerész így fogalmazott meg: »Elébe kell menni az embereknek is.« UT­ÁLUNK A SZOCIALISTA GONDOLKODÁSMÓD, jól erkölcs, magatartás legfontosabb kovácsműhelyei s ma a szocialista brigádok. Éppen ezért az előbb említett gondolat a szocialista brigádok­ életében kap különös jelentőséget. Az emberekkel való bánás­módnak ez az egyszerű és igaz elve a szocialista bri­gádok összekovácsolódásának, jó működésének­ egyik legfontosabb feltétele. Olyan közösséget feltételez, amelyben az emberek ismerik — minden beavatkozás nélkül — egymás gondjait, ezeknek mennek elébe, vagyis segítenek megelőzni a nehézségeket. Fontos összetevője a sikernek, hogy az említett elvnek a gyakorlatban való megvalósulása nem kigondolt dön­tés hatására, hanem a mindennapi munka, az élet parancsára megy végbe. A Csepeli Motorkerékpárgyárban találkoztam az­zal a szocialista brigáddal, amelyre az üzem vezetése egyaránt tud támaszkodni műszaki és emberi prob­lémákban is. Náluk történt, hogy a forgácsoló üzem­részben tíz éven át hiába kísérleteztek a vezetők az­zal, hogy bevezessék a teljesítménybérezést. A veze­tők szándéka állandóan tiltakozásba ütközött. Két éve új vezetőt kapott az üzemrész, aki nem terveket készített a teljesítménybérezés bevezetésére, hanem elmondta annak szükségességét. Az üzemrész szocia­lista brigádja a saját háza táján intézte el a többit. Előkészítette az embereket az új bérezési formára. Az a tény, hogy az üzem vezetői s a szocialista bri­gád öntudatos magja is elébe ment az embereknek, a problémának, nemcsak azt eredményezte, hogy végre sikerült gondok, ellenvetések nélkül megvaló­sítani a teljesítménybérezést, hanem azt is — és ez a fontosabb —, hogy az új bérforma bevezetése után a dolgozók maguk jelezték, ha az üzemérdekkel el­lentétesen, valahol túlságosan meglazultak a normák. E­LÉBE MENNI AZ EMBEREKNEK azt is jelenti, hogy segítjük gondolataiknak átformálódását. Olyan eredmények születhetnek ebből, mint a Csepeli Motorkerékpárgyár egy másik szocialista brigádjánál, ahol feleslegessé vált a minőségi ellen­őrzés. A brigád minden tagja felelősséget vállal a végzett munkáért. Ma még gyakran van szükség arra, hogy »utána nyúljunk az embereknek«. Ismét a szocialista brigá­dok életéből merítek példát Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a brigádok a maguk által kialakított rendszabályokkal igyekeznek megfékezni azt, aki felelőtlenségből vagy meggondolatlanságból a közösség ellen vét. Ma még szükséges ez a mód­szer, de jövője annak a módszernek van — s a szo­cialista brigádok nagy része is ezt tartja fontosnak­­, amely olyan légkört alakít ki, ahol már rendsza­bályok nélkül sem vét senki a közösség ellen. A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM olyan gaz-­­ dag forrása ma már a termelést segítő ötletek­­1-­ nek, amely nemhogy apadna, de mindig gazda­­gabb lesz. Ennek a titka az, hogy a szocialista közösségekben élők fejében egyre tisztábbak a célok. De van még fehér folt a gondolatokban is, akad még elég, az előrejutást fékező nézet, s ezek gyakran ve­zethetnek buktatókhoz. Elkerülésük módja meglel­hető a filozófus hengerész bölcsességében. Elébe kell menni az embereknek. Ezt megvalósítani azonban nemcsak a filozófus hengerész dolga, hanem mind­annyiunké. Diósén­y László T­ovább növekszik magyar—szovjet -iiiárucsere-forgalom­ Aláírták az 1964—65-re szóló megállapodást Több ezet cikkre terjed ki a két ország közti árucsere IV. ok. I*íita Iicsev és Incze Jenő nyilatkozata Magyarország és a Szovjetunió kereskedelmi delegációi között a ba­rátság és a testvéri együtt­működés szellemében le­folytatott tárgyalások eredményeként szombaton este Budapesten a Kül­kereskedelmi Miniszté­­rimban aláírták az 1964— 1965. évekre szóló, ma­gyar—szovjet áruszállítá­si jegyzőkönyvet. A megállapodás a gaz­dasági együttműködés to­vábbi fejlődését irányoz­za elő a két ország között. A jegyzőkönyvet az elő­ző évektől eltérően nem egy, hanem két esztendő­re írták alá és ez lehető­vé teszi a jobb tervezést, az ipari termékek egyen­letesebb szállítását. A két ország közötti áruforgalom 1964-ben kö­rülbelül 790 millió rubel lesz, s 10 százalékkal meg­haladja az 1963. évi jegy­zőkönyvben rögzített érté­ket. 1965-ben tovább nö­vekszik az árucsereforga­lom és meghaladja majd 830 millió rubelt. A most aláírt jegyző­könyv szerint, az előző évekhez hasonlóan, a Szovjetunió Magyaror­szágnak kőszenet, kok­szot, kőolajat, vasércet, ferro-ötvözeteket, nyers­vasat, hengerelt árut, acél­csöveket, színes­fémeket, faféleségeket, gyapotot, és egyéb nyersanyagokat, valamint gépeket és be­rendezéseket, köztük 2000 lóerős Diesel-mozdonyo­kat szállít. Magyarország a Szovjetunió részére fém­vágó szerszámgépeket, élelmiszeripari és vegy­ipari berendezéseket, hír­adástechnikai és vákuum­­technikai berendezéseket, Diesel-mozdonyokat, Die­sel-vonatokat, személyva­gonokat, vegyi cikkeket, kábelkészítményeket, ten­geri és folyami hajókat, műszereket, valamint nagy választékban köz­szükségleti cikkeket, pél­dául konfekció- és kötött­árut, divatcikkeket, cipő­ket, szöveteket, gyógysze­reket, bútort és egyéb árucikkeket szállít. A jegyzőkönyvet a ma­gyar kormány meghatal­mazása alapján Incze Jenő, a szovjet kormány megha­talmazásából pedig N. Sz. Patolicsev külkereskedel­mi miniszterek írták alá. Az aláírásnál jelen volt a Kül­­ereskedelmi Mi­nisztérium és az Országos Tervhivatal több vezető beosztású munkatársa, ott voltak a két delegáció tagjai. Az aláíráson részt vett G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. N. Sz. Patolicsev szov­jet külkereskedelmi mi­niszter­ az MTI munka­társának elmondotta, hogy a mostani megálla­podást igen nagy jelentő­ségűnek tartja. A mosta­ni jegyzőkönyv minden eddigitől eltérően, nem egy, hanem előre két esz­tendőre szabja meg a két ország kereskedelmi for­galmát és stabilabbá teszi a tervezetig bu­szivivé vétik a­­vállalatok jobb felké­szülése. A megállapodás figyelembe veszi a KGST- hez tartozó országok gaz­dasági együttműködésével járó munkamegosztás, szakosítás lehetőségeit is. Mindkét ország elsősor­ban olyan árukat szállít, melyeknek előállítására berendezkedett. A Szov­jetunió mindenekelőtt alapanyagokat, Magyaror­szág pedig híradástechni­kai cikkeket, speciális szerszámgépeket szállít. Árucsere-forgalmunk ép­pen a szakosítás eredmé­nyeként növekszik min­den eddiginél nagyobb mértékben. A két ország közötti árucsere 1965-ben 65 százalékkal lesz ma­gasabb az 1960-as szint­nél. Incze Jenő külkereske­delmi miniszter is a sza­kosítás térhódításában és a hosszabb távú tervezés­ben látja a szerződés nagy jelentőségét. Elmondotta még, hogy a most aláírt jegyzőkönyv több ezer cikk árucseréjét tartal­mazza, jelentős részben olyan árukét, amelyek a két ország forgalmában teljesen újak, vagy a ré­gitől lényegesen külön­böznek. Ezúttal első íz­ben a többi között például 2000 lóerős Diesel-moz­donyt is vásárolunk a Szovjetuniótól, Magyaror­szág pedig teljesen újfaj­ta, korszerű szerszám­gépeket, híradástechnikai és átviteltechnikai beren­dezéseket szállít. Mindkét részről jelentős mérték­ben növekszik a közszük­ségleti cikkek forgalma. A megállapodás számunk­ra azt is jelenti — mon­dotta —, hogy még gyor­sabb ütemben emeljük gyártmányaink műszaki színvonalát, törekedjünk a szállítások pontos lebo­nyolítására. * N. Sz. Patolicsev szov­jet külkereskedelmi mi­niszter György Gyula ko­hó- és gépipari miniszter­­helyettes, Maracskó Lász­ló külkereskedelmi mi­nisztériumi főosztályveze­tő és Greiner Sándor ke­reskedelmi főtanácsos tár­saságában- a szombati­ nap folyamán a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárba látogatott. A vendégeket Vankó Gyula, a gyár ve­zérigazgatója és­­ a gyár több más vezető beosztá­sú munkatársa fogadta. Ismertették az üzem tör­ténetét, majd a vendége­ket végigkalauzolták a különböző üzemrészeken. (MTI) AZ AGYAG MŰVÉSZEI dolgoznak a Hódmező­vásárhelyi Majolika Gyárban, amely tizenkét or­szágba több mint 1400 féle terméket exportál. Hegedűs Eszter nagy gyakorlattal és ügyességgel helyezi a vásárhelyi motívumokat a vázára (MTI Fotó : Hadas János felvétele) 13 vállalat összefogása: Határidő előtt kilenc hónappal átadták az Astoria-aluljárót Az Astoria Szállónál 11 alatt építettek meg, január 2-án láttak mánd Szombaton délután több kádot az építők. Az ere­ ezer ember jött el az a va­­deti program alapján arra jóünnepségre, várakozott számította!:, Hogy a fővá- az aluljáró 12 lejárójánál, vos első ilyen gyalog-alul- a megnyitón ott volt járó rendszerét 1964. Gáspár Sándor, az augusztus ,20-áilVadják­ át. MSZMP Politikai. Bízott­­á forgalomnak, Az~épít­. ságának ; tagja..."a .birda­­kezésben részt vevő. 13 pesti pártbizottság első vállalat munkásai szocia- titkára, dr. Sarlós István, lista szerződéseket kötött a fővárosi tanács vb-elnö­­kek és vállalták, hogy jó- ke,­­ Földvári Aladár, a val­a tervezett határidő Közlekedési és Szállítási előtt befejezik munkája­ Dolgozók Szakszervezete­­knt. November 30-ra en­­nek főtitkára, Somoskői készült az új létesítmény, Gábor, az építők szak­amelyet 20 hónap helyett szervezetének főtitkára, valamint Prieszol József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes is.­­ Különösen az építke­zés első hónapjaiban há­rult nehéz feladat a mun­kásokra — mondja Dalmy Tibor, az aluljáró terve­zője. — Sokszor 15—20 fo­kos hidegben kellett dol­gozniuk. Az volt a célunk, hogy a forgalom lebonyo­lítása közben építsük fel az aluljárót. Sokat segített a Zagyva-híd, amely fe­leslegessé tette terel­ő­­utak építését, s biztosítot­ta a munkánk zavarta­lanságát. Az építkezésnél több mint 18 000 köbméter földet mozgattak meg. A 600 négyzetméter alap­­területű csarnok belső magassága mindössze 240 centiméter. A csaknem 1000 tonna súlyú vas­beton-gombát, a födémet, csuklókon álló nyolc fe­­kete műmárvány oszlop tartja. A belső világítást 280 fénycső biztosít­,­ja. A világítás mindig alkalmazkodik a külső fényerőhöz, tehát nappal ég a legtöbb cső, éjszaka a legkevesebb. A levegő­ állandó cseréjéről külön berendezés gondoskodik, 22 lépcsőfok vezet le, illetve fel az aluljáróban. A bel­ső burkolatot fekete-fehér aszfaltból képezték ki. Az új aluljáró átadásá­val megváltozott a csomó­pont közlekedési rendje. A gyalogosok csak az aluljárón keresztül mehet­nek át az egyik oldalról a másikra, vagy a villamos­­megállókhoz. A közúti forgalom gyorsabb lesz és — az eddigiektől eltérően — a gépkocsik kis ívben (Gonda György felvételei) elfordulhatnak. (moldován) A Rákóczi út—Kiskörút kereszteződése az aluljáró lejárataival A nappali fényben úszó aluljáró-csarnok

Next