Népszava, 1964. január (92. évfolyam, 1-25. sz.)

1964-01-03 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1964. JANUÁR 3. PÉNTEK Az­­új esztendő haj italán |* ELÉG KÉZSZORÍTÁSSAL, csupa jókívánsággal |V| köszöntöttük egymást az új esztendő hajnalán. jj| Békét, erőt, egészséget, jó munkát, még jobb éle­tet óhajtó érzések és szavak sugározták be a családi otthonokat, a társas összejövetelek színhelyeit és a munkahelyeket. És ha az ünnepi hangulat hevé­ben a jókívánságokat nem is szőttük össze tenniva­lóinkkal, megvalósulásuk feltételeinek első »kapavá­gásai« már megtörténtek a gyárakban, a vállalatok­nál, az üzemekben, az intézményekben és hivatalok­ban. Az elképzelt szép kép csak úgy teljesül, ha óha­jaink nyomban a feladatainkkal és az ehhez szüksé­ges munkával párosulnak. Kívánságaink összhangban vannak az új eszten­dőre szóló céljainkkal, amelyeknek a sorsa most mindenekelőtt rajtunk múlik. Kétkezi és szellemi munkásokon, akik egyre tudatosabb cselekvésükkel, szorgalmukkal, akaraterejük gyakori csillogásával úrrá lettek a legnehezebbnek tűnő gondok megoldása felett is. Mindezekre a tulajdonságokra építenünk kell ebben az esztendőben is, hiszen mindnyájunk javát szolgáló célkitűzéseink magasabbak, nagyobbak, mint bármikor voltak. Sőt, olyanok, amelyek mindenkitől, a minisztertől a segédmunkásig még több képességet, odaadást és fegyelmet kérnek számon majd. És ezzel egyetemben mindazoknak a hibáknak, bennünk rejlő lazaságoknak a megszűnését, amelyek nemcsak bosz­­szúságot, hanem anyagi és erkölcsi károkat is okoz­tak magunknak, társadalmunknak. N­­ÉPGAZDASÁGUNK minden ágazatában a mun­­­­kahelyeken már ismertek vagy a közeli napok­al­ban ismertté válnak az év feladatai. Ez a körül­mény jelentős fejlődést hordoz magában a ko­rábbi évek tapasztalataihoz képest..A gondosabb és gyorsabb ütemű tervezés lehetővé tette, hogy már az indulás első napjaiban megismerjék a vezetők, hogy milyen felétel közepette, mit és mennyit kell ter­­melni az irányitásuk alatt működő üzemekben. Ez azonban csak akkor járhat sikerrel, ha a feladatokat alaposan megismerik a terv közvetlen megvalósítói is. Az elmúlt év jó és követésre nem méltó tapasz­talatai még jobban figyelmeztetnek bennünket arra, hogy teljes értékű munka csak ott születhet, ahol min­den közösség és ennek minden egyes tagja jól ismeri feladatait. Ahol az emberek széleskörű vita alapján érvényesíthetik ésszerű és nagyszerű gondolataikat, javaslataikat. Ma már nem elég ennek az elismerése és helyeslése, hanem mindenütt gondoskodni kell, gyakorlatilag is biztosítani kell e feltételek megte­remtését. A minisztériumok és más irányító szervek semmiképpen sem elégedhetnek meg önmaguk mun­kájával, azzal, hogy a hatáskörükbe tartozó üzemek­nek, vállalatoknak megküldték az éves tervet, hanem az eddigi általánosan érvényesült szokástól eltérően, segítsék és ellenőrizzék is azt a soron következő fo­lyamatot, amely a tervek részletes megismerését je­lenti minden munkásember számára. H­A EZ MEGVALÓSUL a legkisebb munkahelyeken is, úgy szó szerint megnyertük az első csatát tennivalóink hosszú sorában. Ezúttal azonban már nem elég csak arról szólni, milyen nagyok a feladataink, hanem méginkább arról kell beszélnünk, hogy milyen módon, hogyan, milyen áron kell meg­valósítanunk azokat. A »minden áron« útja elfogad­hatatlan a számunkra. A csak mennyiség szem előtt tartása nem oldja meg céljainkat, sőt, növeli a gond­jainkat, bajainkat. Nemcsak meghatározott mennyi­ségű acélt, gépet, bútort, televíziót, és más használati­­ és fogyasztási cikket kell biztosítanunk ahhoz, hogy boldoguljunk, hanem mindez legyen korszerű, minő­ségileg kifogástalan, és a lehető legkisebb ráfordítás­sal, költséggel készüljön el. Ha ezt szem elől téveszt­jük, illetve kevés gondot fordítunk rá, ez a mi zse­bünkre, az életszínvonalunk és munkaviszonyaink kárára megy. E megcáfolhatatlan megállapítás és következtetés már eddig is mindenütt helyesléssel és fogadkozással találkozott. Minisztériumi vezetők, gyári igazgatók, mérnökök, műszaki vezetők és munkások fogadták meg az elmúlt esztendőkben is, hogy minden szem­pontból kifogástalan cikkeket és munkát bocsátanak­ ki kezük alól. Ennek ellenére sok még a korszerűtlen,­­ értékesíthetetlen és használhatatlan termékünk. Gyakran emelünk panaszt a forgalomba került ipar­cikkek ellen. Sok-sok munkaidőt és forintot költünk különböző használati eszközök pótlólagos minőségi javítására. Ha ezt folytatjuk, önmagunkat csapjuk be, s minden jószándékunk ellenére, nemigen gyarapít­juk erőnket, vagy csak nagyon nehezen jutunk előre. 1­Z ÚJ ESZTENDŐ hajnalán úgy kívánjunk sok is sikert és minden jót embertársainknak, hogy a megvalósulásért mi magunk érezzünk felelőssé­get. Kimondottan, saját erőnkön, szorgalmunkon, is fegyelmezetten és becsületesen végzett munkánkon­­ múlik, hogy meddig jutunk el vágyaink teljesülésé-'' ben.­­ Timmer József D­obi István r • r • l m­­*• rr • ujem koszöntoje Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke január 1-én délben újévi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban: Kedves hallgatóim! — Ismét ránk köszön­tött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjsza­ka játékos öröme, vigas­sága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetés­sel búcsúztassuk el a ma­gunk mögött hagyott óesztendőt. — Elégedett szívvel zár­juk le az 1963-as esztendő számadását. — Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csa­lódásai, gyászai és veszte­ségei, egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elmaradhatatlan az élet­től. Voltak terveink, szán­dékaink, amelyek nem tel­jesültek, maradt elhanya­golt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis jó szívvel, barátsággal kö­szönünk el az óesztendő­­től, mert, ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredmé­nyeket, a fejlődést, az or­szág állapotát, a népjólé­tet, hazánk nemzetközi te­kintélyének növekedését, hírünk,alakulását a világ­ban — panaszkodásra ke­vés okunk van. A csú­csoktól még messze va­gyunk, de általában jobb, szervezettebb­, eredmé­nyesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életben, a kultúra terüle­tein, a közszellemben sza­porodtak a szocialista jel­lemvonások, a párt okos, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nemzeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és ez további fejlődésünk biztosítéka 1964-re.­­ Lépten-nyomon érez­hetjük, hogy a szeretethez és barátsághoz, amit a szocialista országok csa­ládjában élvezhetünk, Nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés csatlakozik. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyo­lult világpolitikai játék következménye, hanem magunk népe, hazánk boldogulása és az emberi hala­dás becsületes szolgá­lata érdekében választott úton járunk, több siker­rel, mint amennyi ellen­ségeinknek kedvére lehet­. Nem a barátságos vagy a kényszerű elismerések és dicséretek, hanem kizáró­lag népünk­ érdeke ösztö­nöz bennünket, hogy to­vább haladjunk a szocia­lista úton, amelyet ma­gunk választottunk és a legjobbnak tartunk, örü­lünk neki, ha közben a népek békés egymás mel­lett élését is szolgálhat­juk politikánkkal. — A hidegháború eny­hült. A világ halad a szo­cializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hin­nünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősségér­zete kialakítja a verseny és a fejlődés békés mód­szereit, megóvja az embe­riséget az atomkatasztró­fától.­­ A Szovjetunió 1963- ban is hatalmas erőfeszí­téseket tett az emberiség békéjének megőrzésére, és a világ népei mély béke­vágyának, a szocialista vi­lágrendszer létének, a szovjet kormány állhata­tos erőfeszítéseinek kö­szönhető, hogy megszüle­tett az atomcsend-egyez­­mény, amely­, ha szerény kezdet is, de biztató, a béke híveit további har­cokra ösztönző siker. — Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkés államok vezetői is felelősséggel foglalkozza­nak nemcsak a béke és a háború, hanem az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények kö­zött a szovjet békepoliti­ka újabb sikereire és a szocializmus eszméinek további térhódítására szá­míthatunk az 1964. évben.­­ Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világhely­zetre bizakodással tekint­ve zárjuk le az óesztendő számadását és jogos remé­nyekkel nyitjuk meg az új év lapjait. — 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartani akarjuk, ha­nem az a törekvésünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tő­lünk függ, hogyan boldo­gulunk azokkal a lehető­ségekkel, amelyeket en­nek a szép országnak különböző természeti kin­csei, gazdagsága, népünk­nek szorgalma és tehetsé­ge kínál. — Ezekkel a gondola­tokkal köszöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok min­denkinek sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt. AZ ÉV ELSŐ MUNKANAPJA A HAJTOMOGYÁR­­BAN. A képen: Kiss József, a szerelőcsoport veze­tője csehszlovák megrendelésre készülő villany­gyorsvonathoz való segédelosztókat szerel (MTI Fotó : Hadas János felvétele) Szilveszteri mérleg (Riport a 8. oldalon) Központosították Budapest zöldség-gyümölcsellátását (Tudósítás a 2. oldalon) A rendkívüli Ic­td-juzsicasorsolás gyorslistája [A 10. oldalon) ­MTF TTT Vfz V Hruscsov üzenetet intézett Joh­nsonhoz Szovjet jegyzék Angliához és az NSZK-hoz A Szovjetunió kormánya csütörtökön jegyzéket intézett Nagy-Britannia és a Német Szövetségi Köz­társaság kormányához. A jegyzéket, amely a nemzet­közi kérdések békés megoldásával foglalkozik, a Szov­jetunió londoni és bonni nagykövete nyújtotta át. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma hiva­talosan közölte, hogy Dobrinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete csütörtökön felkereste Rush külügyminisztert és egy húszoldalas okmányt adott át neki. Az okmány tartalmazza Iljuscsovnak Johnson­­hoz intézett üzenetet. Magyar és külföldi államférfiak újévi üdvözletváltása Az új esztendő alkal­mából üdvözlő táviratvál­tásra került sor magyar Üdvözlő táviratot vál­tott az új esztendő alkal­mából Péter János kül­ügyminiszter és A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere is. Ugyancsak újévi üd­vözlő táviratot váltottak a magyar állami és pártve­zetők, valamint a Bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köz­társaság, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köz­társaság, a Kínai Népköz­­társaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságba Lengyel Népköztár-­­saság,, a Mongol,. Népköz­­társaság, a Német Demok­rat­ikus­ Köztársaság,, a Ró, és külföldi államférfiak között. Az SZKP és a szovjet állam vezetőihez mán Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság állami és pártvezetői. A magyar államférfiak újévi üdvözletet váltottak U Thanh­al, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárával, valamint az Afgán Királyság, az Algé­riai Demokratikus és Né­pi Köztársaság, az Ameri­kai Egyesült Államok, az Egyesült Arab Köztársa­ság, Felső-Volta Köztársa­ság, a Finn Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Görög Királyság, a Gui­neai Köztársaság, a Hol­land Királyság,­­az Indiai Köztársaság, az Iraki Köztársaság­ az. Iráni­­sá­ az alábbi táviratot intéz­ték a magyar állami és pártvezetőká­ szárság, az Izlandi Köz­társaság, a Japán Csá­szárság, a Jemeni Arab Köztársaság, a Kambod­zsai Királyság, a Kuwaiti Sejkség, az Egyesült Lí­biai Királyság, a Luxem­burgi Nagyhercegség, a Marokkói Királyság, Nagy-Britannia és Észak­­írország Egyesült Király­ság, a Norvég Királyság, az Olasz Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Pakisztáni Köztársaság, a Svéd Királyság, a Szene­gáli Köztársaság, a Szí­riai Arab Köztársaság, a Tanganyikai Köztársaság, a Török Köztársaság és a Zanzibári Szultánság ál­­lamférfiaival. (MTI) N. SZ. HRUSCSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, Moszkva A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében elvtársi szeretettel köszöntjük Önöket, a testvéri szovjet népet az új, 1964-es év beköszöntése alkalmából. Örömmel tölt el benn­ünket, hogy pártjának vezetésével a szovjet nép az elmúlt 1963. évben is újabb nagyszerű sikereket aratott a kommunista társada­lom építésében, jelentős mértékben nö­velte hazája gazdaságát és ezzel együtt az egész szocialista közösség erejét. A Szovjetunió következetes békepolitiká­jának nagyarányú nemzetközi sikerei hozzájárultak a feszültségek csökkenté­hez, a béke megszilárdításához, a gyar­mati rendszer maradványainak felbom­lásához. A szocializmus alapjainak lerakása után a magyar nép is biztosan halad előre a szocialista társadalom teljes fel­építésének útján. Az 1963. esztendő eredményei erősítenek bennünket az előttünk álló feladatok megoldására. Jó egészséget és eredményes, gazdag új esztendőt kívánunk Önöknek, kedves elvtársak. Szívből kívánjuk, hogy a testvéri szovjet nép újabb hatalmas si­kereket érjen el a kommunista építő munkában, az egész emberiség javát ■szolgáló béke fenntartásáért vívott har­cában. Kívánjuk, hogy az új esztendő­ben tová­bb­ erősödjön a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága, a szocialista népek családjá­nak egysége. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára,­­ a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke A szovjet vezetők Dobi István és Ká­dár János elvtárshoz intézett távirata így hangzik: KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Budapest A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjetunió dolgo­zói és a magunk nevében az új év al­kalmából forró üdvözleteinket küldjük Önöknek és önökön keresztül a Magyar Népköztársaság testvéri népének. A szovjet emberek őszintén örülnek a magyar nép nagyszerű sikereinek, an­nak, hogy a magyar nép kipróbált él­csapata, a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével sikeresen építi a szo­cialista társadalmat és tevékenyen küzd a békéért, a népek barátságáért. Jól­esik megállapítani, hogy az elmúlt év fo­lyamán tovább erősödött a szovjet— magyar barátság, minden téren tovább fejlődött népeink és országaink között az együttműködés, amihez nagymérték­ben hozzájárult a Magyar Népköztársa­ság párt- és kormányküldöttségének 1963-ban a Szovjetunióban tett látoga­tása. Kívánunk Önöknek, kedves barátaink és az egész magyar népnek további nagy sikereket a szocialista társadalom építésében, a szocialista országok és­­a nemzetközi kommunista és munkás­­mozgalom egységének és összefogásá­nak megszilárdításában, a világbékéért vívott harcban. Erősödjék a szovjet és magyar nép örök, megbonthatatlan testvéri barátsága. L. BREZSNYEV N. HRUSCSOV Moszkva, Kreml, 1963. december 30.

Next