Népszava, 1964. február (92. évfolyam, 26–50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Mlég proletárjai, egyesüljetek 2 ZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1964. FEBRUÁR 1. SZOMBAT Az országgyűlés folytatta a költségvetés vitáját­ Az országgyűlés pénteki ülésén folytatta az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tár­gyalását.­­ Az­­ ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Miniszter­tanács elnöke, Apró An­tal, Fehér Lajos, Focst Je­nő, Gáspár Sándor, Kál­levezetőül a kormány nevében köszönetet mon­dott a képviselőknek a kritikában, vélemények­ben, és javaslatokban a legutóbbi ülésszakon meg­nyilvánult segítségéért. — Szocialista társadal­mi rendünk alapvető cél­ja — folytatta —, hogy az emberek jobban, bol­dogabban, kulturáltabban éljenek, mint a kapitaliz­musban. Következetesen harcolunk e cél eléréséért. Nem értünk egyet azok­kal, akik a szocialista társadalmi rendszerben élő népek életszínvonalá­nak emelkedésétől a for­radalom távlatait féltik, sem azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomá­­lyosodását várják. Nem, éppen ellenkezőleg, mi azt tartjuk, hogy minél többet teszünk népünk életének további javítá­sáért, annál jobban szol­gáljuk a szocializmus esz­méinek világméretű tér­hódítását is. — Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan, folyamato­san emelkedjék népünk életszínvonala. 1956. no­vember 4-e óta követke­zetesen érvényesítjük ezt azt el­vet. Újra tisztává tettük az 1947—1948-as évek forradalmai jelszavát: »Tiéd az ország, magad­nak építed.« — Népünk életszínvo­nala az elmúlt esztendő­ben a lehetőségekhez mér­ten tovább növekedett — állapította meg az ada­tok alapján, majd rámu­tatott: — A magyar nép jelen­legi életkörülményeit ösz­­sze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy­­rendszer idején volt. Nyu­­god­tan állíthatjuk, szám­űztük a nyomort, népünk túlnyomó többsége szilárd, biztosított szolid életkö­rülmények között él, s tudja, hogy amilyen be­csülettel dolgozik tovább, helyzete a jövőben olyan mértékben javul. — Népünk életszínvo­nalát, természetesen még nem hasonlíthatjuk a nyu­gati országok ama kivéte­lezett rétegeinek életní­vójához, amelyek — ilyen vagy olyan formában — részesei a kapitalista és gyarmati kizsákmányolás­nak, vagy abból hozadé­­kot kapnak. De már most vállaljuk az összehasonlí­tást a kapitalista orszá­gok nagy többsége alap­vető munkás- és paraszt­tömegeinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét, bi­zonyítja. Erről egyébként jó néhány, nálunk járt nyugati újságíró cikke is Jai Gyula, Komócsin Zol­tán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, vala­mint a Politikai Bizott­ság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, s a kormány tag­jai. A diplomáciai páho­lyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több veze­tője. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­­tertanács elnökhelyettese szólalt fel tanúskodik. E téren van­nak saját tapasztalataink is. Az elmúlt esztendő­ben csaknem 600 ezer ál­lampolgárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer for­dult meg az európai ka­pitalista államok földjén. Rendszerünk ottani ellen­ségei nagy reményeket fűztek a turisztika ilyen mértékű kiterjesztéséhez, mert arra gondoltak, hogy az úgynevezett »szabad világ« tömegével csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság állampol­gárait. — Egynéhány esettel el­Ezután emlékeztetett az elmúlt tél mostoha idő­járására és az azzal járt nehézségekre, majd így folytatta: — Az idei tél eddig még a tavalyinál is hide­gebb, az ország és a fő­város ellátása mégis jobb, mint tavaly: folyamatos a termelés és a főbb ter­mékek szállítása. Az is­kolákban nem kellett, s nem is kell szénszünetet elrendelni. Sok helyen vannak ugyan átmeneti nehézségek, de mindent egybevéve azt mondhat­juk: az idén jobban fel­készültünk a télre, s már eddig is bebizonyítottuk, hogy gondos, alapos, elő­relátó munkával elvisel­hetőbbé lehet termi a nagy hideget is. A jobb munka lehetőségei még az elmaradásai miatt legtöb­bet emelegetett iparág­ban, az építőiparban is adva vannak. Ezzel kap­csolatban méltatta a Du­nai Cement- és Mészmű építőit, akik a többi mun­kahelyekkel azonos kö­rülmények közt végeztek kimagasló, példamutató munkát. A munka termelékeny­ségének növekedésével kapcsolatban hangsúlyoz­ta az üzemek vezetőinek és politikai munkásainak feladatait, majd kiemel­te: a műszaki fejlődés egész szocialista építő­munkánk gyorsításának kulcskérdésévé vált.­­ A költségvetés a műszaki fejlesztési alapra 2 és félmilliárd forintot fordít — ez a tavalyinál 13 százalékkal több. A Tu­dományos és Felsőoktatási Tanács segítségével a kormány behatóbban fog­lalkozik a tudományos ku­tatások fejlesztésével az e célra fordított összegek évről évre növekednek. Mind a műszaki fejlesz­tésben, mind a tudomá­tekintve , keserű csaló­dás érte őket. A világjáró magyarok elismeréssel adóztak Olaszország mű­emlékeinek, megnézték Párizs fényeit, megállapí­tották, hogy látnivaló van elég a ködös Albionban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista Ma­gyarországon. Számunk­ra az elért eredmények azonban nem a végcélt jelentik. Népünk élet­­színvonalának további emelése csupán rajtunk múlik, egyedül a mi mun­kánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehaj­tásától függ.­nyos kutatásban feltétle­nül szükség van a rendel­kezésre álló szellemi ka­pacitás és ezzel együtt az anyagi erők jobb, össz­­pontosítottabb felhaszná­lására. — ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszön­hetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemek­ben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó mun­kások zöme mindig híven teljesítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vál­lalni a nem várt nehézsé­gek leküzdéséért. De szól­ni kell arról is, hogy csak­nem minden gyárban, üzemben, hivatalban van­nak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze. A mun­kásosztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példá­jukkal és ha kell, jó szó­val is, serkentsék jobb munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dol­gozzunk is érettük mind­nyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azo­nos szívvel és lelkesedés­sel! Az idén a mezőgazdasá­gi termelés a terv szerint 5 százalékkal növekedik. Ez reális célkitűzés, amely mezőgazdaságunk jelenle­gi anyagi-technikai szín­vonalával, munkaerő­helyzetével, s bizonyos fo­kig az időjárás esetleges­ségével is számol. Mezőgazdaságunk ez év­ben is több gépet és ve­gyianyagot kap és a bel­terjesség irányában fejlő­dik. A tudomány és a technika a szocialista nagyüzemi gazdálkodás viszonyai között széles fronton tör előre a me­zőgazdaságban is, meg­könnyíti és megváltoztat­ja a paraszti munkát — de természetesen nem te­szi azt nélkülözhetővé! — állapította meg, s ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy máris meg kell kez­deni a tavaszi munkák előkészítését. — Az idei népgazdasági terv, a szocialista szektor beruházásaira 46 milliárd forintot irányoz elő. Az új létesítmények gyorsabb üzembehelyezésének alap­vető eszköze a beruházá­sok koncentrálása. Beru­házási politikánk legfon­tosabb célja, hogy a folya­matban levő létesítménye­ket gyorsan befejezzék és üzembe helyezzék. Gazdasági,.., életünkben egyre növekvő, a jelentő­sége a Kölcsönös Gazda­sági Segítség­ tanácsába tömörült államok között egyre jobban elmélyülő nemzetközi munkamegosz­tásnak. Az előadó részletesen felsorolta a KGST kereté­ben végrehajtott beruhá­zásokat és megkötött meg­állapodásokat, majd meg­állapította, hogy a KGST- ben tömörülő országok si­keres kooperációja két úton halad előre: vala­mennyi ország közös meg­állapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két- vagy több oldalú megállapodásokkal. Mind­két út azonos célhoz, az együttműködés elmélyíté­séhez, a szocialista nem­zetközi munkamegosztás­ból fakadó előnyök tel­jesebb, jobb kihasználásá­hoz vezet. Az ilyen együtt­működés elmélyítése a legfontosabb eszköz arra is, hogy a szocialista or­szágok népgazdaságainak színvonala a fejlődés so­rán kiegyenlítődjék — még­pedig a legfejlettebb ország színvonalán. A szocialista nemzetkö­zi munkamegosztás elő­nyös nemzeti érdekeink szempontjából, elősegíti iparunk és egész nép­gazdaságunk fejlődését. Már a nyugati hírharso­nák is rájöttek: hatástala­nul pufogtatják frázisai­kat arról, hogy a KGST miatt nemzeti iparunk háttérbe szorul. Kénytele­nek voltak frontot változ­tatni, s ma már nem az együttműködést, a mun­kamegosztást támadják, hanem éppen ellenkező­leg, a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembe­állítják ezzel azt, hogy a Közös Piacban az együtt­működés jobban és gyor­sabban fejlődik. »Jóaka­róinkat­« arra kérjük, ne fájjon a fejük a mi együtt­működésünkért. Ezeknek a tollforgatóknak — ha akarnának — volna mit írniuk a Közös Piac tag­államainak olykor viharos összeütközéseiről! A szo­cialista országok gazdasá­gi együttműködése él, vi­rul és egyre gyorsabb ütemben fejlődik! Költségvetésünk közel 2 milliárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forin­tot fordít egészségügyi, szociális és kulturális ki­adásokra. Ez a költségve­tésnek csaknem 29 száza­léka. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az Egye­sült Államok költségveté­se 98 milliárd dollárjából 54 milliárd a közvetlen ka­tonai kiadások összege, te­hát minden dollárból 62 cent jut hadikiadásokra , egészségügyi és szociális kiadásokra pedig csak 6 cent Kállai Gyula beszéde A műszaki fejlődés építőmunkánk gyorsítasának kulcskérdése Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese beszédét mondja (MTI Foto — Fényes Tamás felvétele) Kádár János képviselőnőkkel a Parlament folyosóján (MTI Foto — Fényes Tamás felvétele) Megérlelődnek a feltételek a középiskola általánossá tételére — A mi idei költségve­tésünk — folytatta — ja­vítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igények ellátását és to­vább növeli iskoláztatási lehetőségeinket. Az iskolatörvény végre­hajtásáról szólva kiemel­te: különösen szembeötlő az a nagy fejlődés, ame­lyet az utóbbi néhány év­ben a középfokú iskoláz­tatásban elértünk. Míg pél­dául az 1960—61-es tanév­ben, ötéves tervünk első esztendejében 155 ezren tanultak középiskolában, ebben a tanévben már 210 ezer a nappali tagozaton tanuló középiskolások szá­ma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan megér­lelődnek a feltételek ah­hoz, hogy általánossá te­gyük a középiskolát. Az iskolareform köz­ponti gondolata: a munká­ra nevelés, a munkaokta­tás bevezetése az iskolák­ba az egész társadalom osztatlan elismerésével ta­lálkozott. A középfokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szak­­középiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általá­nossá váló középiskolájá­nak. Jelenleg azonban még jóval kevesebb szak­középiskolánk van, mint amennyit a társadalom már is igényel. Ezután arra emlékezte­tett, hogy a származás szerinti megkülönböztetés megszüntetésekor sokan azt hitték, hogy ez a dön­tés veszélyes, háttérbe szo­rítja a munkás- és pa­rasztfiatalokat az egyete­meken és főiskolákon. — Nos,­ mit mutatnak a té­nyek?" Az idei­ tanévben nem volt semmiféle elő­írás, hogy az első évfolya­mok hallgatóinak hány százaléka legyen munkás vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyano­kat vegyenek fel, akik a szocialista társadalmi rend hívei és rátermettek a vá­lasztott szakma elsajátítá­sára.­­ Az idei tanévre az egyetemekre és egyetemi jellegű főiskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vettek fel; 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyermeke. Ez azt igazol­ja, hogy a munkásosztály és a parasztság gyermekei jórészt leküzdötték azt a műveltségbeli hátrányt, amely az értelmiségi, kis­polgári és más foglalko­zású szülők gyermekeivel szemben korábban meg­volt — Államunk változat­lanul nagy gondot fordít jól felkészült, kommunis­ta szemléletű szakembe­rek képzésére — mondot­ta Kállai Gyula, szólt az egyetemek, főiskolák to­vábbi bővítéséről, majd rámutatott:, — A szak­emberek képzésében már túlhaladtuk a legtöbb fej­lett tőkésországot, elértük a világszínvonalat. Ná­lunk ezer lakosra 8 egye­temi hallgató jut és ez azt jelenti, hogy hazánk a nemzetközi összehason­lításban az első öt or­szág között foglal helyet. — Az a fölény, amelyet a tőkésországok felett a szakemberképzésben ki­vívtunk és kivívunk, ak­kor lesz még nagyobb ha­tóerő a két rendszer bé­kés gazdasági versenyé­ben, ha a szakembereket a termelésben, a termelés irányításában, a műszaki fejlesztésben, a kutatás­ban, a kísérletezésben — mindenütt a szakképzett­ségüknek és rátermettsé­güknek legjobban megfe­lelő munkakörben foglal­koztatják. Hazánk kivívott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segíti a béke és a haladás erőit . A tavalyihoz viszonyít­va növekedett költségve­tésünknek az az összege is, amelyet népköztársa­ságunk külpolitikai fel­adatainak ellátására for­dítunk. Ez az indokolt növekedés abból ered, hogy tovább bővültek ha­zánk kapcsolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 álla­mával állunk diplomáciai kapcsolatban. Csaknem 100 országgal rendszere­sen kereskedünk. Szilárd belső helyze­tű­nk, a békés egymás mellett élés elveit meg­valósító aktív külpoliti­kánk eredményeként ha­zánk nemzetközi tekinté­lye az utóbbi esztendőben tovább növekedett. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének tizennyolcadik közgyűlésén nem került napirendre, elhalt az úgy­nevezett »magyar kérdés«. Hét éve folytatott töret­len és világos bel- és kül­politikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. El­múlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Nép­­köztársaság nevét a reak­ciós erők a hidegháborús uszításban a haladással szemben fegyverként hasz­nálhatták. Hazánk belső viszonyai, külpolitikája, kivívott nemzetközi te­kintélye egyre hatéko­nyabban segítik a béke és haladás erőit világszerte. Figyelemre méltó tény az is, hogy a nyugati or­szágok, közöttük az Északatlanti Szerződés egyes tagállamainak kez­deményezésére az utóbbi hónapokban néhány dip­lomáciai­­ képviseletünk szintje emelkedett. Kül­képviseleteinket a ma­gyar-görög, magyar­­svájci, magyar—angol, magyar—francia, magyar —belga, magyar—svéd vi­szonylatban kölcsönösen nagykövetségi szintre emeltük. Külpolitikánkban vál­tozatlanul arra törek­szünk, hogy tovább erő­sítsük annak a testvéri barátságnak a szálait, amely hazánkat a szocia­lista világrendszer or­szágaihoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dol­gozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt teremtsünk a Magyar Népköztársaság és a gyar­mati rabságból felszaba­dult államok között Kor­rekt, jó viszonyban aka­runk élni a kapitalista társadalmi berendezkedé­sű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyek­kel még rendezetlen

Next