Népszava, 1964. február (92. évfolyam, 26–50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

ügyeink vannak, hajlan­dók vagyunk az egyenjo­gúság és a kölcsönös meg­értés szellemében tárgya­lásokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szocialista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos ál­lam, példát mutathatna a Világnak a különböző tár­sadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mel­lett élésében, a kölcsönö­sen előnyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok fej­lesztésében. Úgy gondoljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsolatainkat ma már magasabb érintkezési for­mákkal kell helyettesí­teni.­­ Úgy ítéljük meg, el­érkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok kö­zötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszo­nyát zavaró, ma még vi­tás kérdésekről hivatalos tárgyalások kezdődjenek. Ezután a nemzetközi helyzetről szólva hangsú­lyozta, hogy az valame­lyest enyhült, annak el­lenére, hogy a háború megszállottjai, a leghatal­masabb monopolista cso­portok továbbra is foly­tatták hidegháborús tevé­kenységüket. — Javult a nemzetközi helyzet — mondotta —, erősbödött A vitás hé tárgyalások útja — Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy léteznek még olyan befolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet eny­hülése. Ezek a legdur­vább provokációktól sem riadnak vissza, hogy a vi­lág hajóját viharos, hábo­rús veszélyekkel terhes tengereken tartsák. Ilyen provokatív merényletnek esett áldozatul az Egye­sült Államok fiatal elnö­ke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki székében természetesen az amerikai monopoltőke alapvető érdekeit védte, s az Egyesült Államok po­litikai céljait akarta meg­valósítani. De felismerte, hogy a régi módszerek­kel és eszközökkel az Egyesült Államok sem folytathatja politikáját, mert egy Világháború az Egyesült Államok pusztu­lását is maga után von­ná. Ezért tett bizonyos lé­péseket a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása felé, s ez a bé­kés egymás pisilett éles politikájának erősítése irányában hatott. Azok az ultrareakciós jobboldali körök, amelyek meggyil­kolását megszervezték, e tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére töreked­tek. Céljukat nem sike­rült megvalósítaniuk, mert ezt egykönnyen nem­ te­szi lehetővé a mai világ­­helyzet, amelyben az erő­fölény, a béke, a szocia­lista világrend, a Szovjet­unió oldalán van. Véle­ményünk szerint az Egye­sült Államok népének ér­dekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő rea­litással vonná le a kö­vetkeztetéseket a világ mai helyzetéből, amely parancsolólag írja elő a vitás kérdések tárgyalá­sok útján történő rende­zését.­­ A béke erőinek gya­rapodásában fontos sze­repe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzet­közi helyzete megszilár­dult és tekintélye megnö­vekedett. Amikor 1962 ok­tóberében az amerikai imperialisták által provo­kált karib-tengeri válsá­got a kubai kormány és a nép, együtt a Szovjet­unióval és a világ haladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg vol­tak, akik azt gondolták, hogy a visszavonulás be­­hódolás, sőt mi több, áru­lás. Nos, az azóta eltelt az a szellem, amely a vi­tás kérdéseket tárgyalá­sok útján kívánja megol­dani. E kedvező légkör megteremtésében döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atom­­csend-egyezmény, amely­hez — egész népünk aka­ratát kifejezve — a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya is csatlakozott. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének tizennyolcadik közgyűlése nyugodtabb légkörben zajlott le, a vi­ták jórészt konstruktívak voltak. Ennek köszönhető, hogy a három nagyhata­lom között elvi megálla­podás született, hogy nem küldenek atomfegyverrel felszerelt mesterséges égi­testet az űrbe. Ezeket a megállapodásokat úgy te­kintjük, mint további kez­deti lépéseket a leszere­lés irányába. Hasonló­képp üdvözöljük a tizen­nyolcadik közgyűlés hatá­rozatát, amely az egész­séges világkereskedelem útjába álló akadályok el­hárításának megtárgyalá­sára nemzetközi konfe­renciát hívott egybe. Úgy véljük, ez is előmozdítja a népek közötti jobb meg­értést, segíti a kölcsönös előnyökön alapuló keres­kedelmet, és ezáltal is csökkenti a háborús ve­szélyt.­ rdéseket in kell rendezni idő fényesen igazolja, hogy a karib-tengeri vál­ság megoldása nem visz­­szavonulás, hanem lénye­gében előretörés volt, ami biztosította a békét, s ugyanakkor megszilárdí­totta Kuba nemzetközi helyzetét is. Fidel Castro elvtárs moszkvai útja újabb bizonysága a fiatal Kubai Köztársaság szi­lárd belső és külső hely­zetének. A forradalmi Kuba a szocializmus erős szigete a nyugati féltekén: függetlensége, népének szabadsága mellett ott áll a hatalmas Szovjetunió és a szocialista világrend­szer, ez pedig legyőzhetet­len erő. Kuba megítélésében a józanabb szemlélet utat tör a kapitalista világban is. Több tőkésország fo­kozni óhajtja kereskedel­mi kapcsolatait Kubával. Az Egyesült Államok ál­tal kikényszerített gazda­sági blokádon Kuba ka­put nyitott. Ez is bizo­nyítja, hogy az élet reali­tásai elől nem lehet ki­térni. A jövőben minden bizonnyal egyre több tő­kés állam tényként veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és teremt vele kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokat .■ A napokban a kínai Népköztársaság és a Fran­cia Köztársaság közös közleményben bejelentet­ték, hogy diplomáciai kap­csolatot létesítenek egy­mással. A Kínai Népköz­­társaság megalakulásától kezdve a nemzetközi po­litikai élet egyik legfon­tosabb tényezője. Elisme­résével a Francia Köztár­saság kormánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye mutatja, hogy kezd töredezni az a rea­litásoktól elszakadt izo­lációs politika, amelyet a nyugati hatalmak a szo­cialista országok egy ré­szével, közöttük a világ legnagyobb lélekszámú országával szemben hosz­­szú időn át folytattak. Örülünk a testvéri Kínai Népköztársaság nagy si­kerének. — Meg vagyunk győ­ződve, hogy közel van a Kínai Népköztársaság jo­gainak helyreállítása az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében is. Változatla­nul valljuk, hogy a vi­lágszervezet csonka ma­rad és nem lehet a béke teljes értékű őre mind­addig, amíg nem foglal­ja el ott őt megillető he­lyét a Kínai Népköztár­saság. — A Kínai Népköztár­saság elismerése a Fran­cia Köztársaság részéről, még élesebb fényben mu­tatja meg a mai nyugat­német politika tarthatat­lanságát a Német Demok­ratikus Köztársasággal szemben. — Walter Ulbricht elv­­társ, a Német Demokra­tikus Köztársaság Állam­tanácsának elnöke, nem­régiben nagy fontosságú javaslatot tett a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának: a két Né­metország mondjon le az atomfegyverek gyártásá­ról, beszerzéséről és tilt­sa meg, hogy területén ilyeneket állomásozhassa­nak. A kancellár a javas­latokat még csak át sem vette. Világos tehát: Adenauer ment, de a leg­lényegesebb kérdésben a nyugatnémet kormány to­vábbra is a realitásoktól elszakadt politikát folytat, amikor nem akar tudo­mást venni a szomszédsá­gában levő, biztatóan fej­lődő, erős, szuverén ál­lamról, a Német Demok­ratikus Köztársaságról, amelyne­k nemzetközi po­zíciói erősödnek. A Né­met Demokratikus Köz­társaság létéről, erejéről, fejlődéséről tudomást nem venni a politikai vakság jele. — A német nép és a béke érdekét az szolgálná, ha a Német Szövetségi Köztársaság vezetői nem ezen az úton járnának. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövetségi Köz­társasággal is a békés egymás mellett élés alap­ján alakítsuk kapcsola­tainkat. Ennek szellemé­ben kötöttünk megállapo­dást kereskedelmi kiren­deltségek kölcsönös fel­állításáról és a kereske­delmi forgalom bővítésé­ről. Ezen az úton halad­va látunk lehetőséget kap­csolataink további bőví­tésére. — A békés egymás mel­lett élés politikájának ér­­vényrejutását szolgálja Feladatainkat­­ odaadó m oldhatji —■ A nemzetközi hely­zet további enyhüléseinek jegyében ült össze újabb ülésszakra a tizennyolc­­hatalmi genfi leszerelési értekezlet. Korábban ez a testület mázsányi papír­hegyet termelt, de érdem­leges eredményre nem jutott. A szocialista or­szágok részéről a jóaka­ratban itt sincs hiány, elég csak arra emlékeztet­ni, hogy a Szovjetunió Legfelső tanácsának de­cemberi ülésszakán egy­oldalúan 600 millió rubel­lal csökkentették az 1964. évi katonai kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya —■ mérlegelve a nemzetközi helyzet ala­kulását, valamint honvéd­ségünk harci készültségé­nek eddig elért fokát­­—­szintén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetés­ben kisebb összeget irá­nyozzon elő honvédelmi kiadásokra, mint amekko­rát az ötéves terv kidol­gozásakor erre az évre korábban meghatároztunk. Mi azt szeretnénk, ha mi­nél előbb eljönne az az idő, amikor már egy fil­lért sem kell fegyverre költeni. Gondolom, hogy ezzel az óhajunkkal még parlamentünk katona­képviselői is egyetértenek, ők is könnyen találnának maguknak helyet a békés termelésben. De ezt ma még nem tehetjük meg. Mindaddig éberen kell őrködnünk fegyveres erőink harckészségén, amíg az imperialista ha­talmak részéről háborús veszély fenyeget, amíg a békéért harcoló erőknek nem sikerül kivívniuk az általános és teljes lesze­relést. Ha a nyugati fia­ Hruscsov elvtárs javasla­ta, amelyet a világ állam- és kormányfőihez intézett a területi és határviszá­lyok békés, fegyveres ösz­­szetűzéseket kizáró meg­oldására. — Bár a m­a meglevő területi és határviszályok jellege különböző, bár vannak még elnyomott, nemzeti figvet­lenségüktől megfosztott népek, ame­lyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy —, fegyverrel vívják ki szabadságukat. Hruscsov elvtárs javaslata alkal­mas arra, hogy megsza­badítsa a világot a hábo­rús feszültségek sok for­rásától és megerősítse a békét. — A Magyar Népköz­­társaság kormánya üdvö­zölte a Szovjetunió kor­mányának újabb javasla­tait és kifejezte egyetér­tését azokkal. A javasolt nemzetközi egyezmény egybeesik a Magyar Nép­­köztársaság külpolitikai törekvéseivel; kormá­nyunk a maga részéről kész minden szükséges lé­pést megtenni, amellyel elősegítheti az egyezmény megkötését. Ezután a gyarmati rendszer felborulása so­rán létrejött új államok­ról, Kenya és Zanzibár függetlenné válásáról és a gyarmatosítók törekvé­seiről beszélt, amelyekkel befolyásukat korábbi gyarmataikon fent akar­ják tartani. A szocialista világrendszer és a világ haladó erői ebben a küz­delemben a nemzeti füg­getlenségüket kivívott, azt védelmező népek mellett vannak. Ezért is elítéljük — mondotta — az Északat­lanti Szövetség tagálla­mainak Ciprus szigete el­len tervezett katonai in­tervencióját Úgy véljük, hogy a ciprusiaknak ma­guknak, külső erők és fő­ként külső fegyveres be­avatkozás nélkül, kell megoldani problémáikat a nemzeti függetlenség és Ciprus népeinek barátsá­ga javára. Csak a tömegek unkájával tök meg­ halmak a szocialista or­szágokéhoz hasonló, jó szándékkal küldték el képviselőiket Genfbe, újabb lépésekre van lehe­tőség az általános és tel­jes leszerelés útján. Erre kiváló alkalmat nyújta­nak azok a javaslatok, amelyeket a Szovjetunió képviselője az értekezlet elé terjesztett.­­ A szocializmus teljes felépítésének munkája ma elsősorban termelő, gaz­dasági, kulturális és tu­dományos tevékenység. Azt jelenti-e ez a tény, hogy a politikai szervező-, ne­velőmunka, a párt­szervezetek, az állami­ és a társadalmi szervek te­vékenysége háttérbe szo­rult, vagy másodrendűvé vált? — Nem, természetesen nem jelenti ezt. Felada­tainkat csak a tömegek odaadó munkájával, a szo­cialista építésben való ön­tudaté® részvételével old­hatjuk meg. Helyes és jó dolog a prémium és a nyereségrészesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösztönözné dolgozóin­kat az eredményesebb, a jobb munkára. Ipari, me­zőgazdasági, kulturális terveink teljesítésének el­sőrendű feltétele, hogy a dolgozó tömegek odaadás­sal, alkotó erővel vegye­nek részt valóra váltá­sukban. Ez pedig nélkü­lözhetetlenül szükségessé teszi a tömegek között a kiterjedt, széles körű fel­világosító és szervező­munkát.­­ A párt és a kormány az élet minden területén arra törekszik, hogy ki­próbált és helyesnek bi­zonyult politikai vonalát következetesen megvaló­sítsa és attól a jövőben sem tér el. Minél többen teszik benső meggyőző­désből magukévá ezt a politikát, annál biztosab­ban és gyorsabban hala­dunk előre a szocializmus teljes felépítésében, annál erőteljesebben növeked­­hetik népünk jóléte. — Országunk fejlődése annál biztosabb, minél szilárdabb társadalmunk egysége. Az alapvető po­litikai célok tekintetében általában egész társadal­munk egységes: megszűnt a belső széthúzás, a min­den erőnket az építőmun­kára fordíthatjuk. A Ha­zafias Népfront-mozgalom szerepe és hatóköre nő, s legfőbb feladata most az, hogy országépítő terveink megvalósítására mozgósít­sa a dolgozó milliókat, se­gítsen olyan közszellemet kialakítani, hogy minden­ki megértse, népünk jó­létének további növelésé­hez, hazánk fejlődéséhez, nemzetközi tekintélyének gyarapodásához, a béke védelméhez azzal járulhat hozzá legjobban, fut lelki­ismeretesen, okosan, szor­galmasan dolgozik. Ta­vasszal összeül a népfront kongresszusa. Bízunk ab­ban, hogy nemcsak pon­tosan meghatározza a mozgalom további felada­tait a népgazdaság, a tu­domány, a kultúra és a szocialista közélet további fejlődésében, hanem újabb száz- és százezreket von be a mozgalom értékes te­vékenységébe. — Ez év végén és a következő esztendő első hónapjaiban történetes eseményekről emlékezünk — mondotta ezután. — Októberben lesz 20 éve, hogy hazánk földjére lép­tek a felszabadító szovjet hadsereg első egységei, ül­dözve és verve a fasiszta ellenséget. 20 évvel ez­előtt, 1944. december 22-én alakult meg Debre­cenben az Ideiglenes Nem­zeti Kormány.­ A jövő év március 15-én lesz a hu­szadik évfordulója annak, hogy a magyar parasztság a munkásosztály támoga­tásával, az új, demokrati­kus hatalom segítségével diadalra vitte az ezeréves port, s megkezdte a föld­reform megvalósítását. A jövő év április 4-én ünne­peljük nemzetünk legna­gyobb történelmi esemé­nyét: Magyarország teljes felszabadulása 20. évfor­dulóját. — Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, az öröm és büszkeség érzése hat át bennünket. Né­pünk küzdelme, munkája nem volt hiábavaló! Le­győzve az ellent, a tor­nyosuló millió akadályt, kijavítva saját hibáinkat, végül is közel értünk a célhoz: a szocialista Ma­gyarország teljes felépí­téséhez. Azt hiszem, mindnyájunk gondolatát tolmácsolva mondhatom: hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját ez évi terveink pontos vég­rehajtásával, a szocialista építőmunkában elért újabb eredményekkel ün­nepelhetjük méltóképpen! — Az idei költségveté­sünk e célok elérését szol­gálja. Elfogadva a költ­ségvetést, képviselőtársai­mat e nagy feladatok megoldására, eredményes, jó munkára hívom fel — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kállai Gyula. NAGY RICHARD (Budapest) a honvédelmi költségvetés részleteivel foglalkozott, hangsúlyozva, hogy a hon­védelmi bizottság helye­selte a bevonulási korha­tár leszállítását. A KISZ- ben, a középiskolákban és az iparitanuló-intézetek­­ben jelentősebb helyet kell kapnia a honvédelmi ne­velő- és szervezőmunká­nak. A továbbiakban a népgazdasági tartalékok feltárásáról szólva, rámu­tatott, hogy még kedvező szalmaellátás esetén is in­dokolt a hazai nádfélék papír- és cellulózipari hasznosítása. A Dunai Szalmacellulózgy­árban minimális beruházással el lehetne érni, hogy a nád­cellulóz gazdaságosan be­illeszkedjen a termelőap­parátusba. DR. SZABÓ PÁL ZOLTÁN (Baranya megye) az élővizek tisztaságának védelmére hozott kor­mányrendelet végrehajtá­sáról szólott. Az elmúlt kilenc év alatt 45 száza­lékkal romlott a Duna vi­zének minősége. Fűzfő és környékének ipartelepei igen rövid tárolás után a Séd patakba engedik a ve­gyianyagokkal szennyezett vizet és ez rontja a Séd, a Nádor-Csatorna, az alsó Sió-szakasz és a Duna vi­zét. VARGA GYULA (Zala megye) méltatta a költségvetési javaslat célkitűzéseit, majd a bevételi előirány­zatokkal foglalkozva a termelés szükségszerű bő­vítésének, a termelékeny­ség növelésének problé­máit elemezte. Helyeselte a mezőgazdasági beruhá­zások növelését; a közle­kedés és hírközlés fejlesz­tésére fordítandó összeg 4,6 milliárdos növelését pedig annak reményében méltatta, hogy ez remél­hetőleg lehetővé teszi a Zalaegerszeg és Budapest közötti vonatközlekedés és a helyi hírközlés meg­gyorsítását. Felhívta a fi­gyelmet a tanárképzés, a mezőgazdasági szakmun­kás- és traktorosképzés növekvő fontosságára. Ja­vasolta, hogy lehetőség szerint erősítsék a kab­­hegyi televíziós közvetítő­állomást, a dél- és nyu­­gat-dunántúli műsorvétel javítása érdekében. ELEK LÁSZLÓ (Békés megye) a művelődésügyi tárca költségvetését méltatta. Megemlítette, hogy me­gyéjében a legutóbbi há­rom esztendő során 28-ra emelkedett a középisko­lák száma, s azokban mintegy 45 százalékkal többen tanulnak, ez azon­ban sok helyen súlyos ter­heket rak a pedagógusok vállára. Bírálta a beruhá­zások helyenként tapasz­talható ésszerűtlenségét, felvetette, nem lenne-e ér­demesebb a kevés tante­remmel rendelkező kis is­kolák helyett a meglevő nagyobb oktatási intézmé­nyeket bővíteni és a diák­otthoni helyek számát nö­velni. PR. DÉSI FRIGYES (Budapest) tudomán­yos életünk prob­lémáival foglalkozott. Különösen a tudományos eredmények gyakorlati al­kalmazását, a természet­tudományos eredmények n­épgazdasági felhasználá­sát szorgalmazta. Változá­sokat javasolt az Akadé­mia szervezetében is. Az új struktúra létrehozására első lépésként azt javasol­ta, hogy alakítsák ki a lé­nyegében azonos elméleti és gyakorlati területen dolgozó szakemberek együttesét. SZABADY BEJÁnd (Veszprém megye) felhívta a figyelmet arra, hogy vegyipari be­ruházásainknál minde­nütt a­­ világszínvo­nalnak megfelelő, legkor­szerűbb berendezéseket kell beépíteni. Növelendő a műszerekhez, automati­­kához jól értő szakembe­rek száma, ezért a Veszp­rémi Vegyipari Egyetemen meg kellene indítani a vegyipari gépészképzést. DR. ORTUTAY GYULA (Bács-Kiskun m­egye), a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtit­kára a tavaszi népfront­­kongresszus országos elő­készületeiről szólva Hang­súlyozta, hogy dolgozó né­pünk legszélesebb rétegei­ben teljes az egyetértés a kormányzat politikai vo­nalával, s olyan részlet­­kérdésekben is, mint a nemzeti szuverenitásunk érdekében végzett honvé­delmi munka, a közokta­tásügy reformja, továbbá népi államunk külpoliti­kája. Méltatta Hruscsov miniszterelnök újévi üze­netét, Kádár Jánosnak, a Minisztertanács elnökének erre küldött válaszát, s örömmel állapította meg, hogy ez az újévi üzenet is növelte a világbéke esé­lyeit. Kifejezte egyetérté­sét a honvédelmi kiadá­sok csökkentésével, s el­ismeréssel emlékezett meg a külügyi tárca kép­viselőiről, akik az elmúlt években nehéz viták so­rán jól és jogos nemzeti önérzettel képviselték ügyünket a nemzetközi fó­rumokon. Végül Bács me­gyei problémákról, köztük a mezőgazdaság járulékos beruházásairól és a mező­­gazdasági szakmunkás­­képzésről szólott. DOBOS JÓZSEF (Baranya megye) fiatal bányavárosunk, Komló problémáit hozta az országgyűlés elé. A vá­ros ma már sok vonatko­zásban kinőtte korábbi években szabott ruháit, így a vízszolgáltatásban, vagy a tantermek számá­ban és az egészségügyi el­látásban. Kereskedelmé­nek munkáját raktárhiány nehezíti. Felvetette új já­rulékos beruházások szük­ségességét. JUHÁSZ JÁNOS (Fejér megye) a többi között elmondot­ta, hogy Fejér megye több mint 30 000 dolgozója vesz részt a különböző munka­mozgalmakban, 1310 bri­gád küzd a szocialista cí­mért, közülük 489 már el is érte ezt. A tsz-ek 6 százalékkal nagyobb ter­melési értéket állítottak elő, mint 1962-ben. Intéz­kedést kért, hogy a Dunai Szalmacellulózgyár im­portmegtakarítást lehető­­vé tevő működését ne za­varja a szalmahiány, és szóvá tette, hogy a 7-es számú főútvonal Velencei­tó melletti szakasza meg­javításával nem lehet 1967-ig várni, amikorra az új balatoni m­űút megépül. DR. H. NAGY ANNA (Heves megye) a falusi egészségügyi szol­gálat továbbfejlesztéséről, az orvosok mellett a fog­orvosok, védőnők, ápoló­nők számának növelését sürgette. Javasolta, hogy ezek az egészségügyi dol­gozók is kapjanak letele­pedési segélyt, épp úgy, mint az orvosok, s meg kellene vizsgálni a mun­­karuha-ellátá­s kérdését is. Ezután bírál­ta azt, hogy Heves megyében a bölcső­dék fejlesztésére a község­­fejlesztési alapokból vi­szonylag csekély összeget fordítottak. Foglalkozott a csecsemőhalandóság to­vábbi csökkenésének, a szakmai gyakorlatra köte­lezett fiatal orvosok és ápolónők elhelyezésének, élet- és munkakörülmé­nyeik javításának felada­taival is. PR. HORNUNG MÁTYÁS (Szabolcs-Szatmár megye) az állattenyésztés kérdé­seivel foglalkozott. A szarvasmarha összlétszám és ezen belül a tehénlét­szám csökkent az ország­ban — annak ellenére, hogy a nagyüzemek szarvasmarha-állománya nőtt. A csökkenés tehát elsősorban a háztáji állo­mányban következett be. Gazdasági érdekünk, hogy ennek a folyamatnak vé­get vessünk. Hangoztatta, hogy a kormány sokat tett a szarvasmarha-tenyésztés érdekében, évről évre ja­vítja a tenyésztési felté­teleket, fejleszti az állat­­egészségügyet. A megyé­ben ma 89 állatorvos te­vékenykedik, szemben a múltbeli 17 hatósági és 14 községi vagy magánorvos­sal. A tsz-ek számára jel As országgyűlés ülése 2 NÉPSZAVA 1964. február X

Next