Népszava, 1964. április (92. évfolyam, 76–100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1964. ÁPRILIS 8. SZERDA lírái a sor izlazsai illományos központjában Beszélgetés a tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról A Hruscsov - látogatás többnapos króinikájában április 7-e bizonyára úgy kerül be, mint a martonvásári beszélgetés dátuma. A régi kastélyban, amely a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetének otthona most, már órákkal előbb nagy volt a várakozás. A négyszögletű tornyon a szovjet és a magyar zászlót lengette a szél, az óriáspark környékén pedig a környék lakossága gyülekezett, hogy integetéssel, éljenzéssel köszörűse a befutó kocsisort. A martonvásári látogatásra Nyikita Szergejevics Hruscsovot és a delegáció tagjait elkísérte Kádár János, Komócsin Zoltán és Németh Károly. Az intézet bejáratánál Juhász János, a megyei pártbizottság első titkára, dr. A mezőgazdaság szakkérdései így hát a férfitársaságban hangzanak el — de ebben az intézetben, ebben a környezetben a szakmai beszámolót is megelőzi egy kis történelem. A Brunswickok kastélyához hozzátartozik Beethoven is — és mielőtt a kukoricafajták, a hibridizáció, a genetika kemény tudományos igéi szóba kerülhetnének, az igazgató kimondja a Holdfény szonáta, az Appassionata ctErdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára, megyei, járási és községi vezetők üdvözlik — és a házigazda, dr. Rajki Sándor, a kutatóintézet igazgatója. És néhány perc múlva a tanácsteremben megkezdődik a martonvásári beszélgetés. Az igazgató megkezdi tájékoztatóját, és — szokatlan fordulattal — bekezdésenként önmagát tolmácsolja, oroszra fordítja a szót. A vendégek örömmel fogadják az újítást. Az igazgató láthatólag felkészült a vendégfogadásra, mert még Hruscsov és Kádár elvtársak feleségét is köszöntené — azok azonban Budapesten* maradtak. »Meggyőztük a nőket, hogy nélkülük is boldogulunk — mondja a vendég. 'émet — és a hivatalos beszélgetés, az agrártudomány és a gyakorlati mezőgazdaság légkörében egy pillanatra mintha megjelenne a Halhatatlan Kedves. Ám, a délelőtt mégis a realitásoké, sőt a számokkal leírható realitásoké elsősorban. Az igazgató az 1949-ben alapított és 1953-ban az Akadémia fennhatósága alá került intézmény egész tevékenységét, kutatási eredményeit összefoglalja Most hangzik el először az a két szóból álló orosz kifejezés, amely vezérmotívuma lesz a délelőttnek: »Nasi hibridi«, a mi hibridjeink. Szóba kerül a gyomirtás egyetlen, igazán korszerű módja a kémiai védekezés, az atrazin, a hungazin alkalmazása. Elmondja Rajki Sándor, hogy országosan elért 27,5 mázsás tavalyi kukoricatermésünk (száraz szemben számítva, teszi hozzá Erdei Ferenc), jelentős részben már a korszerű módszereknek, a javuló agrotechnikának köszönhető. Azután az mz már a részletek, a mezőgazdasági tudomány finom árnyalatainak birodalma. Az igazgató elmondja, hogy tavaszi fejtrágyázás helyett a télitélvégit ajánlják, mert ez akkor biztosítja a tápanyag-ellátást, amikor a kalászdifferenciálódás már megindult, és bőven van gép- és munkaerőkapacitás a mezőgazdaságban. Hruscsov megjegyzi : Imkjanyenko, a Bezosztája nemesítője, maga is ajánlja ezt a módszert, bár más indokokból, mint a martonvásáriak. Mennyi minden érdekli a vendéget! A búza őszisége, tavaszisága és fagyállósága, a lucernafajták terméseredményei, a szudáni fűtés mindez még az előadás közben. A Intézet kezdeményezése, az intenzív külföldi búzafajták magyarországi elterjesztése a téma: a vetésterületünk több mint felén termelt Bezosztája »főszereplésével«. Nyikita Hruscsov itt már belekérdez: »Mennyit ad maguknál a Bezosztája?« — és mindjárt hozzáfűzi: »Próbálják ki a Mircmnovka 88-ast, az északibb származású, jobban bírja a hideget, Kalinovkában, az én falumban, a Mirovovka nagyon kemény tél után 43 mázsát adott hektáronként.Ajékoztató után pedig, amikor egészen a szovjet miniszterelnöké a szó, néhány meglepő kérdés következik. Az első — a csemegekukorica-fajtákról. Az Egyesült Államokban széles körben alkalmazzák, nagyszerű ételeket főznek belőle, nálunk pedig csupán mint takarmánynövényt kezelik. Hogy áll a dolog itt? (A hallgatónak most eszébe jut, hogy a magyar főváros utcáin néhány év óta még a kukoricafőzés is tilos, pedig ez a kedves csemege, úgy látszik, most kezdi befutni világkarrierjét.) Még egy kérdés, arról a bizonyos 27 és fél mázsás holdankénti termésről, amelyet az igazgató büszkén említett. Hruscsov kevesli ezt a menynyiséget, hosszabban fejtegeti, hogy ha a kukorica csak annyit ad, akkor az intenzív búzafajták megverik, kiszorítják. Az igazgató: — A mi elégedettségünk csak relatív, mivel az előző évekéhez képest magas az eredmény; itt, a mi gazdaságunkban 40 mázsa is termett hektáronként. Garattól — a híres amerikai kukoricatermelő farmertől hallottam, hogy 1500 hek .Hezerűséget Nyikita Szergejevics most nem kérdez: összefoglaló áttekintést ad a szovjet mezőgazdaság irányításának átszervezéséről. Hazaérkezése után továbbfejlesztik a specializálást, mert tulajdonképpen még nagyüzemeink is az önellátó kisparaszti gazdaság elvei alapján termelnek. Nem helyes, hogy mindenütt minden termelési ágat megtartanak. Igazgatóságokat kell létrehozni és közgazdasági számítások alapján teljes gépesítéssel, tudományos bázison, takarmány előkészítéssel dolgozni. Ennek helyessége feltétlenül beigazolódik. Mindehhez, persze, beruházás kell, de két év alatt megtérül. És nem tudom — mondja —, hogyan épült ki az önök tudományos hálózata, de a mienk meglehetősen elszakadt a termeléstől. Nagy derültség fogadta tájon átlagosan 87 mázsa volt a termése. A vendég eltűnődik: — Nyolc éve még csak 25 mázsát termelt Garat. Nagymester. És minden tudományos magyarázat nélkül termel 87-et. De ez a kritika csak a mi szovjet tudósainkra vonatkozik, önökre nem. Kádár János szólal meg: — Ha elmennek Hruscsov elvtársék, majd vonatkozik rájuk is, a termelésbe néhány megjegyzését arról, hogy a szovjet baromfitenyésztési kutatóintézet Moszkvában működik, noha Moszkvában csak eszik a tyúkot, nem tenyésztik. Egyes akadémiai intézmények fővároshoz ragaszkodását azzal bírálja, hogy nincs semmi szükség arra, hogy a balettintézet közelében működjenek. Ebből a néhány tréfás mondatból ismét a gyakorlati élet egyszerű tapasztalatai szólnak. Amerikában igen értelmes a szervezése a mezőgazdasági oktatásnak: a tanulás a nagyüzemek közelében folyik. Nálunk meg kimegy a diák a szovházba, fél a traktortól, fél a tehéntől... Nehéz ezt átépíteni, megváltoztatni, de szükséges ... Ez bizony őszinte szó, s ha kissé karikíroz is, tükröződik benne a könyörtelen bírálata minden elavult, felemás, a termelést, tehát a nép jólétét nem jól szolgáló gazdasági vagy oktatási módszernek. Martonvásár vendége termelési kérdésekben éppen akkor ismeri a legkevésbé a tréfát, amikor tréfál. Minden vidám megjegyzése a hibákat veszi célba. Ez a természete. Néhány perc múlva pedig, amikor már átvette Martonvásár ajándékait, kísérőivel végigsétál a tavaszi napfényben fürdő parkon. Kétoldalt Klári, Sanyi, Kati, Rajkiék gyerekei. Az államférfi, a mezőgazdaság és a tudományos kutatás szenvedélyes kritikusa és építője ebben a pillanatban egyszerűen Hruscsov bácsi, a nagyapa, sétál a kicsikkel, tréfálkozik, átmegy a kis hídon, a szigetre, amely Beethoven szerelmének emlékét őrzi. Útközben pedig fényképezőgép elé áll. De hiszen egész úton filmhíradósok, televíziósok, fotóriporterek pergőtüze kíséri! Ez azonban másfajta fényképezés: a kis Pletser Robi áll a kavicsos út szélén Pentimasinájával és két barátságos arcot... És a kísérő vendéglátók gyűrűjében Nyikita Szergejevics Hruscsov belemosolyog a martonvásári kisfiú fényképezőgépébe. Ezzel az akkorddal ér véget a martonvásári látogatás. (baktat) A délelőtt a realitásoké A csemegekukoricáról N. Sz. Hruscsov és Kádár János az Intézet parkjában Séta az intései parkjában. Balról jobbra: dr. Sándor, N. Sz. Hruscsov, Kádár János és Erdélyi Károly --------(MTI főlm — Pálfai Gábor felvételei)