Népszava, 1964. május (92. évfolyam, 101–126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

II Az idén különös ünnepélyességgel ruházza fel, törté­nelmi ténnyel vonja be május elsejét az a körülmény, hogy hetvenötödször kerül sor a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének megünneplésére. 1889-ben ho­zott határozatot a II. Internacionálé első, alakuló kongresszusa arról, hogy a következő esztendőben, 1890-ben, május elsején nemzetközi munkásünnepsé­get rendeznek. Ezen — a nyilatkozat szerint —­­... egyidejűleg minden országban és minden város­ban ... a munkások követelik a hivatalos szervektől (hatóságoktól) a napi nyolc órai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus többi határozatá­nak megvalósítását.« És 1890 május elsején valóban megmozdultak a világ proletárjai, hitet tettek eszmé­nyeik mellett, hangot adtak követeléseiknek. Engels­­ben, a proletariátus nagy tanítómesterében lelkesedést váltott ki a munkásosztály első nagy nemzetközi se­regszemléjének élménye. «­Bár mellettem állana még Marx, hogy ezt saját szemével láthatná!« — írta. Mi, magyar dolgozók, büszkén vallhatjuk, hogy munkásosztályunk mindvégig kivette részét a május elsejék megünnepléséből. Harcosan, bátran, méltó mó­don járult hozzá az ünnep fő tartalmának, fő céljának hirdetéséhez és megvalósításához. E fő cél: a nemzet­közi munkásosztály sorainak és erőinek összefogása annak az új társadalmi rendnek a megvalósítására, amelyben megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása és érvényre jut a dolgozó ember igazsága, amelyben az ínség, az elmaradottság és az erőszak helyét átveszi a bőség, a műveltség és az er­kölccsel egybefonódó jog. A magyar munkások kezdet­től fogva magasra emelték május elseje zászlaját, nem tagadták meg a megpróbáltatások, az üldöztetések, a megaláztatások sötét évtizedeiben sem. Mindjárt 37 Első május elsején, 1890-ben 60 OOO buda­pesti munkás vonult fel — kisebb csoportokban, mint­hogy a nagyobb felvonulást a rendőrség nem engedé­lyezte — a Városligetbe, ahol az Aréna előtti téren gyűlést tartottak. A gyűlésen — amelyen többek kö­zött felolvasták a szentpétervári munkások üdvözlő táviratát is — a nemzetközi proletárszolidaritásnak adtak hangot a szónokok. Ez volt és ez maradt a ma­gyar május elsejék vezércsillaga mindvégig. Munkástársaink nemegyszer tették kockára testi épségüket és életüket, hullatták vérüket, hogy hitet tehessenek a májusi gondolatok mellett. »Tudom, hogy azt, amiért küzdök, nem fogom elérni, de egy fát aka­rok ültetni, amely a jövőnek hajtja gyümölcsét« — mondotta perének tárgyalásán Szántó Kovács János. A fát elültette és a fa most hajtja gyümölcsét... Elnyomás, terror, halál és börtön kísérte a május elsejéket az első világháború előtt és alatt, így akar­ták elnémítani a munkásosztály hangját, megsemmisí­teni és eltemetni a munkásosztály május sugallta re­ményeit a szocializmus eljövetelében. De nem volt annyi rendőrkard, csendőrszurony, tömlöc és akasztó­fa a császár és király Magyarországán, amennyi meg­állíthatta volna a történelem előrehaladását. Az áldo­zatok nem voltak hiábavalók. 191­0-ben, a Tanácsköztársaság idején virradt hazánk­ra az első szabad május elseje. Ekkor a szabadság je­gyében vonult fel Budapesten és szerte az országban a proletariátus, amelynek forradalmi hatalma törvé­nyes ünneppé nyilvánította május elsejét.­­Tegnap Budapest 600 000 elnyomottja és kizsákmányolt­ja meg­váltását ünnepelte a tavaszi ég kupolája alatt« — írta másnap a Vörös Újság. Büszkén tekinthetünk e har­cos múltra, most, amikor a kivívott szabadság, a szo­cializmus építésének körülményei között emeljük ma­gasra a nemzetközi munkásosztály, s egyben fel­szabadult hazánk vörös lobogóját. Ezután az ellenforradalmi Horthy-Magyarország szörnyű elnyomása nehezedett a május elsejékre, egé­szen a felszabadulásig. Közvetlenül a Tanácsköztársa­ság leverése után egy évtizedig tilos volt május 1. megünneplése, később pedig az ellenforradalmi rend­szer és a rendszerrel megalkuvók mindent megtettek, hogy május elsejét megfosszák forradalmi, harcos tartalmától és békés majálissá szelídítsék. Az illegális kommunista párt azonban arra ösztönözte a munkáso­kat, kommunistákat és baloldali szocialistákat, hogy az igazi proletáreszmények, a harc jegyében ünnepel­jék meg e napot. A párt szavára szálltak szembe a minden korábbinál kegyetlenebb terrorral, építve a munkásegységet, a nemzetközi összefogást, küzdve a munkások és a többi dolgozó embertelen életkörülmé­nyeinek megváltoztatásáért, Magyarországnak a fa­siszta iga alól való felszabadításáért. Így érkezett el 1345-ben a második szabad május el­seje, amely örök időkre egész népünk, egész nemze­tünk ünnepévé avatta e napot. A Szovjetunió hadse­rege által felszabadított országok egész sora ünnepel­hette ekkor velünk együtt a szabadság körülményei között a nagy ünnepet. Ez így van azóta is, így lesz ezután is. A nemzetközi munkásosztály, a demokrácia és a béke erői javára döntően megváltoztak a nem­zetközi viszonyok. Ezért a májusi eszményekért síkra­­szálló tömegek, államok és népek száma és ereje csak növekedni fog. Minél szilárdabb, minél egységesebb a munkások nagy nemzetközi serege, minél összefogottabban ha­lad előre, annál nagyobb erőt tud mozgósítani az em­beriség legnagyobb kincsének, a békének a megmen­tésére, a demokráciáért, az országok nemzeti függet­lenségének biztosítására, a még gyarmati vagy fél­gyarmati elnyomás alatt élő népek felszabadításának támogatására, az imperializmus hadállásainak rombo­lására, végső soron az imperializmus megdöntésére és az emberiség szép, nagy álmának, a szabad társada­lomnak a megvalósítására. Ezt különösen szem előtt kell tartanunk most, amidőn az egykor mindenütt el­nyomott proletariátus az országok egész sorában az államhatalom birtokosává vált, és ennek következté­ben a nemzetközi támogatás biztos tudatában, maga­sabb öntudattal és nagyobb erővel léphet fel azokban az országokban is, amelyekben még a tőkés kizsákmá­nyolás és elnyomás viszonyai uralkodnak. A munkásság nemzetközi seregszemléje mindig so­rainak szorosabb összefogását, harci egységének erősí­tését szolgálta. Ennek jegyében kellett és kell fellép­nünk napjainkban is a szakadár törekvések ellen. Ár­talmas minden olyan törekvés, amely a nemzetközi munkásosztály forradalmi erőinek egysége, és az álta­lános imperialista-ellenes küzdelem egysége ellen irá­nyul. Ezért kell napjainkban fellépni a kínai vezetők szakadár tevékenysége ellen, amely zavart kelt és az egységbontás szellemét igyekszik bevinni a munkás­­osztály nemzetközi szervezeteibe. A magyar munkás­­osztály, a magyar szakszervezetek mindig állhatatosan védelmezték a forradalmi és antiimperialista erők egységét, és védelmezni fogják ezután is, együtt mind­azokkal, akik hűen képviselik a nemzetközi munkás­­osztály és a népek ügyét, a szocializmus és a béke ügyét. Úgy vélem, hogy a magyar munkásosztálynak, amely hét és fél évtizeden keresztül becsülettel emelte magasra május lobogóját, ma is megvan a maga sze­repe e nagyszerű ünnep eszményeinek védelmében, a nemzetközi proletárszolidaritás, a munkásosztály nemzetközi egysége erősítésében. A munkásosztály nemzetközi egységéért szállunk síkra azzal, hogy is­mételten kinyilvánítjuk teljes egyetértésünket a kom­munista és munkáspártok vezetőinek 1957-ben és 1960- ban tartott értekezletein hozott határozatokkal. Ezek az okmányok helyesen értelmezik a nemzetközi hely­zet fő vonásait és így biztos iránytűt szolgáltatnak mindenütt a világon a munkásosztály egységes fellé­péséhez, egységes harcához a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért. A munkásosztály nemzetközi egységéért küzdünk azzal is, hogy derekasan dolgozunk az iparban, a me­zőgazdaságban, a fizikai és szellemi munka minden műhelyében. Az ország építésében, gyarapításában a párt bizton számíthat a szervezett munkások, a szer­vezett dolgozók öntudatos tömegeire és az őket tömö­rítő szakszervezetekre. Mindent megteszünk szeretett hazánk felvirágoztatásáért, a szocializmus művének befejezéséért. Előrehaladásunk nemzeti ügy — de egy­ben nemzetközi jelentősége is van. Minden sikerünk igazolja a nemzetközi forradalmi mozgalom fő irány­vonalát, amelyet a kommunista és munkáspártok kö­zösen fogadtak el. Minden sikerünk erősíti a nemzet­közi munkásosztályt és egységét. Így a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának és egységének ügye is arra kötelez bennünket, hogy annak a gyakorlatban is helyesnek bizonyult politikának a jegyében halad­junk tovább történelmi utunkon, amelyet pártunk leg­utóbbi, VIII. kongresszusa határozott meg, és amelyet helyesen értelmezett és alkalmazott a szakszervezetek XX. kongresszusa. Ezért is fogadta megértés és he­lyeslés azokat a jelszavakat, amelyeket pártunk Köz­ponti Bizottsága adott ki május elsejére, éltetve a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléjét, a test­véri kommunista és munkáspártok marxista—leni­nista egységét és mozgósítva a haza, a jövő építésére: »Jó munkával, erőink összefogásával előre a szocia­lizmus teljes győzelméért, népünk még boldogabb jö­vőjéért!« Most, amikor visszatekintünk a 75 év alatt megtett út­ra, meghajtjuk a tisztelet piros lobogóját a hősök em­léke előtt, akik a börtön, az üldöztetés vállalásával, sokszor életük áldozatával is egyengették azt az utat, amelyen mi magyar dolgozók már a beteljesülés felé , a szocializmus teljes felépítésével a kommunizmus felé közeledünk, így köszöntjük mindazokat, akiknek május else­jén szívük együtt dobban, és harcolnak a tartós bé­káért­, a világ proletariátusának végső győzelméért! Világ proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1964. MÁJUS 1. PÉNTEK

Next