Népszava, 1964. május (92. évfolyam, 101–126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
II Az idén különös ünnepélyességgel ruházza fel, történelmi ténnyel vonja be május elsejét az a körülmény, hogy hetvenötödször kerül sor a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének megünneplésére. 1889-ben hozott határozatot a II. Internacionálé első, alakuló kongresszusa arról, hogy a következő esztendőben, 1890-ben, május elsején nemzetközi munkásünnepséget rendeznek. Ezen — a nyilatkozat szerint —... egyidejűleg minden országban és minden városban ... a munkások követelik a hivatalos szervektől (hatóságoktól) a napi nyolc órai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus többi határozatának megvalósítását.« És 1890 május elsején valóban megmozdultak a világ proletárjai, hitet tettek eszményeik mellett, hangot adtak követeléseiknek. Engelsben, a proletariátus nagy tanítómesterében lelkesedést váltott ki a munkásosztály első nagy nemzetközi seregszemléjének élménye. «Bár mellettem állana még Marx, hogy ezt saját szemével láthatná!« — írta. Mi, magyar dolgozók, büszkén vallhatjuk, hogy munkásosztályunk mindvégig kivette részét a május elsejék megünnepléséből. Harcosan, bátran, méltó módon járult hozzá az ünnep fő tartalmának, fő céljának hirdetéséhez és megvalósításához. E fő cél: a nemzetközi munkásosztály sorainak és erőinek összefogása annak az új társadalmi rendnek a megvalósítására, amelyben megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása és érvényre jut a dolgozó ember igazsága, amelyben az ínség, az elmaradottság és az erőszak helyét átveszi a bőség, a műveltség és az erkölccsel egybefonódó jog. A magyar munkások kezdettől fogva magasra emelték május elseje zászlaját, nem tagadták meg a megpróbáltatások, az üldöztetések, a megaláztatások sötét évtizedeiben sem. Mindjárt 37 Első május elsején, 1890-ben 60 OOO budapesti munkás vonult fel — kisebb csoportokban, minthogy a nagyobb felvonulást a rendőrség nem engedélyezte — a Városligetbe, ahol az Aréna előtti téren gyűlést tartottak. A gyűlésen — amelyen többek között felolvasták a szentpétervári munkások üdvözlő táviratát is — a nemzetközi proletárszolidaritásnak adtak hangot a szónokok. Ez volt és ez maradt a magyar május elsejék vezércsillaga mindvégig. Munkástársaink nemegyszer tették kockára testi épségüket és életüket, hullatták vérüket, hogy hitet tehessenek a májusi gondolatok mellett. »Tudom, hogy azt, amiért küzdök, nem fogom elérni, de egy fát akarok ültetni, amely a jövőnek hajtja gyümölcsét« — mondotta perének tárgyalásán Szántó Kovács János. A fát elültette és a fa most hajtja gyümölcsét... Elnyomás, terror, halál és börtön kísérte a május elsejéket az első világháború előtt és alatt, így akarták elnémítani a munkásosztály hangját, megsemmisíteni és eltemetni a munkásosztály május sugallta reményeit a szocializmus eljövetelében. De nem volt annyi rendőrkard, csendőrszurony, tömlöc és akasztófa a császár és király Magyarországán, amennyi megállíthatta volna a történelem előrehaladását. Az áldozatok nem voltak hiábavalók. 1910-ben, a Tanácsköztársaság idején virradt hazánkra az első szabad május elseje. Ekkor a szabadság jegyében vonult fel Budapesten és szerte az országban a proletariátus, amelynek forradalmi hatalma törvényes ünneppé nyilvánította május elsejét.Tegnap Budapest 600 000 elnyomottja és kizsákmányoltja megváltását ünnepelte a tavaszi ég kupolája alatt« — írta másnap a Vörös Újság. Büszkén tekinthetünk e harcos múltra, most, amikor a kivívott szabadság, a szocializmus építésének körülményei között emeljük magasra a nemzetközi munkásosztály, s egyben felszabadult hazánk vörös lobogóját. Ezután az ellenforradalmi Horthy-Magyarország szörnyű elnyomása nehezedett a május elsejékre, egészen a felszabadulásig. Közvetlenül a Tanácsköztársaság leverése után egy évtizedig tilos volt május 1. megünneplése, később pedig az ellenforradalmi rendszer és a rendszerrel megalkuvók mindent megtettek, hogy május elsejét megfosszák forradalmi, harcos tartalmától és békés majálissá szelídítsék. Az illegális kommunista párt azonban arra ösztönözte a munkásokat, kommunistákat és baloldali szocialistákat, hogy az igazi proletáreszmények, a harc jegyében ünnepeljék meg e napot. A párt szavára szálltak szembe a minden korábbinál kegyetlenebb terrorral, építve a munkásegységet, a nemzetközi összefogást, küzdve a munkások és a többi dolgozó embertelen életkörülményeinek megváltoztatásáért, Magyarországnak a fasiszta iga alól való felszabadításáért. Így érkezett el 1345-ben a második szabad május elseje, amely örök időkre egész népünk, egész nemzetünk ünnepévé avatta e napot. A Szovjetunió hadserege által felszabadított országok egész sora ünnepelhette ekkor velünk együtt a szabadság körülményei között a nagy ünnepet. Ez így van azóta is, így lesz ezután is. A nemzetközi munkásosztály, a demokrácia és a béke erői javára döntően megváltoztak a nemzetközi viszonyok. Ezért a májusi eszményekért síkraszálló tömegek, államok és népek száma és ereje csak növekedni fog. Minél szilárdabb, minél egységesebb a munkások nagy nemzetközi serege, minél összefogottabban halad előre, annál nagyobb erőt tud mozgósítani az emberiség legnagyobb kincsének, a békének a megmentésére, a demokráciáért, az országok nemzeti függetlenségének biztosítására, a még gyarmati vagy félgyarmati elnyomás alatt élő népek felszabadításának támogatására, az imperializmus hadállásainak rombolására, végső soron az imperializmus megdöntésére és az emberiség szép, nagy álmának, a szabad társadalomnak a megvalósítására. Ezt különösen szem előtt kell tartanunk most, amidőn az egykor mindenütt elnyomott proletariátus az országok egész sorában az államhatalom birtokosává vált, és ennek következtében a nemzetközi támogatás biztos tudatában, magasabb öntudattal és nagyobb erővel léphet fel azokban az országokban is, amelyekben még a tőkés kizsákmányolás és elnyomás viszonyai uralkodnak. A munkásság nemzetközi seregszemléje mindig sorainak szorosabb összefogását, harci egységének erősítését szolgálta. Ennek jegyében kellett és kell fellépnünk napjainkban is a szakadár törekvések ellen. Ártalmas minden olyan törekvés, amely a nemzetközi munkásosztály forradalmi erőinek egysége, és az általános imperialista-ellenes küzdelem egysége ellen irányul. Ezért kell napjainkban fellépni a kínai vezetők szakadár tevékenysége ellen, amely zavart kelt és az egységbontás szellemét igyekszik bevinni a munkásosztály nemzetközi szervezeteibe. A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezetek mindig állhatatosan védelmezték a forradalmi és antiimperialista erők egységét, és védelmezni fogják ezután is, együtt mindazokkal, akik hűen képviselik a nemzetközi munkásosztály és a népek ügyét, a szocializmus és a béke ügyét. Úgy vélem, hogy a magyar munkásosztálynak, amely hét és fél évtizeden keresztül becsülettel emelte magasra május lobogóját, ma is megvan a maga szerepe e nagyszerű ünnep eszményeinek védelmében, a nemzetközi proletárszolidaritás, a munkásosztály nemzetközi egysége erősítésében. A munkásosztály nemzetközi egységéért szállunk síkra azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk teljes egyetértésünket a kommunista és munkáspártok vezetőinek 1957-ben és 1960- ban tartott értekezletein hozott határozatokkal. Ezek az okmányok helyesen értelmezik a nemzetközi helyzet fő vonásait és így biztos iránytűt szolgáltatnak mindenütt a világon a munkásosztály egységes fellépéséhez, egységes harcához a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. A munkásosztály nemzetközi egységéért küzdünk azzal is, hogy derekasan dolgozunk az iparban, a mezőgazdaságban, a fizikai és szellemi munka minden műhelyében. Az ország építésében, gyarapításában a párt bizton számíthat a szervezett munkások, a szervezett dolgozók öntudatos tömegeire és az őket tömörítő szakszervezetekre. Mindent megteszünk szeretett hazánk felvirágoztatásáért, a szocializmus művének befejezéséért. Előrehaladásunk nemzeti ügy — de egyben nemzetközi jelentősége is van. Minden sikerünk igazolja a nemzetközi forradalmi mozgalom fő irányvonalát, amelyet a kommunista és munkáspártok közösen fogadtak el. Minden sikerünk erősíti a nemzetközi munkásosztályt és egységét. Így a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának és egységének ügye is arra kötelez bennünket, hogy annak a gyakorlatban is helyesnek bizonyult politikának a jegyében haladjunk tovább történelmi utunkon, amelyet pártunk legutóbbi, VIII. kongresszusa határozott meg, és amelyet helyesen értelmezett és alkalmazott a szakszervezetek XX. kongresszusa. Ezért is fogadta megértés és helyeslés azokat a jelszavakat, amelyeket pártunk Központi Bizottsága adott ki május elsejére, éltetve a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléjét, a testvéri kommunista és munkáspártok marxista—leninista egységét és mozgósítva a haza, a jövő építésére: »Jó munkával, erőink összefogásával előre a szocializmus teljes győzelméért, népünk még boldogabb jövőjéért!« Most, amikor visszatekintünk a 75 év alatt megtett útra, meghajtjuk a tisztelet piros lobogóját a hősök emléke előtt, akik a börtön, az üldöztetés vállalásával, sokszor életük áldozatával is egyengették azt az utat, amelyen mi magyar dolgozók már a beteljesülés felé , a szocializmus teljes felépítésével a kommunizmus felé közeledünk, így köszöntjük mindazokat, akiknek május elsején szívük együtt dobban, és harcolnak a tartós békáért, a világ proletariátusának végső győzelméért! Világ proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1964. MÁJUS 1. PÉNTEK