Népszava, 1964. május (92. évfolyam, 101–126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

Már nem oldott kéve - szervezett erő Perkáta , furcsa elren­dezésű község. Központi intézményei — sajátos települési viszonyai miatt — a falu szélén létesül­tek. Ez némileg nehezíti a társadalmi szervezetek munkáját, bár alkalmaz­kodtak a helyzethez. Köztük a szakszervezetek szakmaközi bizottsága is, amely a falu legfiatalabb társadalmi szerve. Amikor felkeresem tit­kárát, Kotosz Gyula nyugdíjas pedagógust, éppen egy asszony búcsú­zik tőle: — Jó dolog, hogy a fa­luban is van szakszerve­zet. Köszönöm, a felvi­lágosítást .. . A magas, fehér hajú ta­nár elmondja, hogy az Mintha kido Hogyan értékelik hát a perkátaiak a szakmaközi bizottságot? — Mi, falusi dolgozók. Szakszervezetileg vala­hogy úgy voltunk, mint szélben az oldott kéve. Most viszont mi is a moz­galom nagy seregéhez tar­tozónak érezzük magun­kat. Hiszen a szakma­közi bizottság megalaku­lása óta már nemcsak tagdíjfizetők vagyunk, hanem helyi szerveze­tünk is van — külön klubhelyiséggel. Itt rend­szeresen összejöhetünk szórakozni, problémáink megbeszélésére, politizá­lásra, előadásokra. Ma már nemcsak tagjaink, hanem a tsz-parasztok is gyakran felkeresnek. — Hogyan jutottak idáig? — Megalakulásunk után a falu különböző össze­­jövetelein, gyűlésein »be­mutatkoztunk«. Megláto­gattunk beteg szakszerve­zeti tagokat — egy kis ajándékkal — és külön­böző családi események­énél, is képviseltettük ma­gunkat. Mindennek olyan híre terjedt , mintha keldobolták volna., s Nem a pénz­­­ Ilyen esetben, persze, a szakmaközi bizottság a dolgozót a gyári illetékes asszonyka bolti elárusító és munkaügyi problé­májában kért tanácsot. Az ötezer lakosú Ferká­­tán ugyanis csak 36 ke­reskedelmi dolgozó van és nincs külön szakszer­vezeti alapszervük. Hasonló helyzetben van itt 36 pedagógus, 18 köz­­alkalmazott, 6 postás, 7 egészségügyi és 12 élel­mezési dolgozó. A falusi szakmaközi bizottság ép­pen azért alakult, hogy az itt élő s dolgozó szak­szervezeti tagok, a "szór­vány­tagság", önálló alap­szervezet nélkül is ren­delkezzék érdekképvise­lettel és szakmai köz­pontjuktól távol is érez­zék a szakszervezetek tö­rődését... ibolták volna Ezek , után merült fel annak a gondolata, hogy szükségük lenne egy kü­lön helyiségre is, így ju­tottak el odáig, hogy a falu még kihasználatlan kultúrházá­ban két-három szobát saját klubként rendezhettek be, amihez a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsától kap­tak segítséget. A kiszes fiatalok mellett most már a szakszervezeti klub is élénkséget vitt a kultúr­­házba, amely így az ed­diginél sokrétűbb sze­repet tölthet be a falu társadalmi és kulturális életében. — Ezt nagyon fontos feladatunknak tekintjük. Már csak azért is, mert falunkból naponta több százan járnak Dunaújvá­rosba dolgozni. Munka után sietnek haza: kultu­rális, sportolási és szóra­kozási igényeikkel itt je­lentkeznek, de ezt a fa­lunkban még nemigen tudjuk kielégíteni. Ne­künk tehát velük kapcso­latban is sok tennivalónk lenne. Hiszen olykor még a saját üzemi bizottsá­g­ukra tartozó problémák­­o­kai is bennünket keres­nek­ fel." segítés a fontos sebhez tanácsolja, esetleg külön levelet is ír­ nekik — de munka utáni szabad idejük jó kihasználásának igényével mégsem lehet a városi üzemi bizottság­hoz küldeni őket. A szakmaközi bizottságnak viszont nincs elég anyagi lehetősége, pénze, felsze­relése. Mi lehetne itt a megoldás? — A helybeliek havi tagsági díjából szemé­lyenként 3 forint a szak­maközi bizottság pénz­ügyi alapját szolgálja, amit szociális, kulturális és sportcélokra fordítunk. Jó lenne, ha ezt az ala­pot kiszélesíthetnénk, méghozzá úgy, hogy a városba járó munkásaink után is kapnánk hasonló visszatérítést. Így jobban gondoskodhatnánk az ösz­­szes falusi szervezett dol­gozó neveléséről és szabad idejük kulturált eltölté­séről. Megoldhatnánk pél­dául klubunk mindennapi nyitva tartását, amit töb­ben is igényelnek. A szándék helyes, a módjáról mégis vitatkoz­ni kell Kotosz Gyula tit­kárral. A városban dol­gozók utáni visszatérítés két okból sem lenne he­lyes: először is ők­­min­denfajta szakszervezeti jogaikat, lehetőségeiket, főleg a munkahelyükön realizálhatják, mivel ott van alapszervük, helyze­tük tehát nem azonos a kocsmázás he­ m perkátai szakmaközi bizottság jó bázisa lehet­ne a helyi népfront­­munkának is. De tovább kell jutniuk az együtt­működés közös óhajá­nál. Beszélgettem pos­tásokkal, kereskedel­mi és malombeli dol­gozókkal. Mindnyájan vágyódnak olyan mozgal­masabb helyi társadalmi élet után, amelyet éppen a népfront és a szakma­közi bizottság jó együtt­működése teremthetne meg- különösen a kultúr­­házi élet olyan kifejlesz­tésével, hogy az a társas­életre, szórakozásra és politizálásra egyaránt le­hetőséget nyújtson. Az ilyen közösségi életről szólva, Móker Gáspár perkátai postás, találóan faluban dolgozó szórvány­­tagságéval, másodszor pedig csak formai támo­gatás lenne a visszatérí­tés, a szakszervezeti bi­zottságok viszont más módon is jól segíthetik üzemeik falusi munká­sainak kulturális életét Mire gondolunk? Arra, hogy például a perkátai szakmaközi bizottság ve­gye fel a közvetlen kap­csolatot azokkal a duna­újvárosi üzemekkel, ahol falubeliek dolgoznak. A faluban jelentkező igé­nyek ismeretében vizsgál­ják meg együttműködé­sük lehetőségeit, és kér­jenek konkrét segítséget azok kielégítéséhez (pél­dául előadókat az esetle­ges tanfolyamok rendezé­séhez, könyveket, isme­retterjesztő filmeket, klubfelszerelést stb.). Ily módon az érin­tett üzemek Szakszervezeti bi­zottságai eredményeseb­ben mozdíthatnák­ elő fa­lusi munkásaik kulturál­tabb életének kialakítá­sát , ami kötelességük is. Hiszen így falun élő munkásaik is jobban lé­pést tarthatnának az ál­talános fejlődéssel. Ilyen vonatkozásban pedig Per­­káta, de más falu szak­maközi bizottsága is,­még sok kihasználatlan lehe­tőséggel rendelkezik. I­ lyett klubélet fejezte ki többek igé­nyét: — Inkább mindennapi klubéletet, mint minden­napi kocsmázást... Szenes Imre Több nyelven beszélünk Mulatságos, bátor, he­lyenként elmélyült kriti­kai hang és szinte napra­kész aktualitás jellemzi a Vidám Színpad új mű­sorát. A 70 éves magyar kabaré történetében ta­lán először fordul elő, hogy egy egész estét be­töltő műsort egyetlen szerző írjon. A jó tollú, szellemes, kitűnő politi­kai érzékkel rendelkező Róna Tibor sikerrel ol­dotta meg ezt a rendkí­vüli feladatot. Közéletünk légköre szókimondásra biztat és Róna Tibor él is e lehetőséggel. Bátran bírálja, csipkedi, a szatí­ra­ nyílvesszőivel célozza — és többnyire telibe is találja — az egészséges fejlődést gátló hibákat, fonákságokat. A műsor kerete egy »idegenforgal­mi kabaré-tanfolyam­«, de a jelenetek, tréfák nem­csak és nem elsősorban idegenforgalmunk gyen­géit leplezik le. A szerző kölcsönkérte a külföldi szemüvegét, hogy azon át felnagyítva vizsgálja tár­sadalmi és politikai éle­tünk különböző jelensé­geit. Nem ismer kényes témát, a külpolitikai kér­déseket, éppúgy tollheev­­re tűzi, mint a hazai munkaerkölcsöket, a gaz­dasági vezetés és a ter­vezés hibáit. Egy-két kevésbé sike­rült, vagy inkább csak átlagos színvonalú jele­net kivételével a műsor minden számában renge­teg mulatságos ötlet szi­porkázik. Különösen a második rész bővelkedik remek szatirikus groteszk hangvételű, harcosan bá­tor jelenetekben. A szel­lemes, borsos humortöl­tetű Politikai tájékoztató­t Kazal László és Viola Mihály kitűnő előadásá­ban a két pesti polgár gondolatait tükrözi a nagy politika kérdéseiről. A műsor egyik legjobb jelenete az idegenvezetői záróvizsga, fontos kérdé­seket vet fel ellenállha­tatlanul mulatságosan, ugyanakkor érezni, hogy itt az epébe mártott tol­lal egy jó ügyet féltő író hadakozik. Jól sikerült, A Vidám Színpad új műsora ötletes tréfa az Egy kis szellemidézés, amelyben Mátyás király, Gerbeaud cukrászmester, egy haj­dani budai basa és Ano­nymus mondja el mind­nyájunk véleményét az idegenforgalomról és an­nak ürügyén egy sor más kérdésről. Romhányi Jó­zsef ügyes, mulatságos rímeit Erdődy Kálmán, Hlatky László, Kibédy Ervin, Petites Ferenc és Viola Mihály tolmácsolta. A­­ színészgondokkal küzdő színház két jeles vendégművészt is szere­peltet új műsorában. Agárdy Gábor egy kémet játszik fanyar tumorral és Rajkinra emlékeztető nyálszívű átalakulások­kal. Mányai Lajost már a­ Vidám Színpadon is láttuk jobb szerepben, ez­úttal nem kapott elég jó lehetőséget sajátos komi­kusa képességeinek csil­logtatásához. Kazal László igen jó színésszé érett, ezt a jelenetekben és a ta­n­­folyamvezető« konferan­sziéként egyaránt bizo­nyítja. Nincs módunk a népes szereplőgárda fel­sorolására, valamennyien hozzájárultak a produk­ció sikeréhez. Zsudi József rendező megtalálta a politikai ka­baréhoz illő szatirikus hangvételt és játékstílust. Biztos kézzel fogja össze az előadást és különösen a második részben, pergő iramot diktál. Vogel Eric díszletei és jelmezei mo­dernek, ötletesek, min­dent összevetve, a Vidám Színpad új műsora kelle­mes estét, jó mulatságot szerez a nézőknek. (vajk) A játék, a színpadi tel­jesítmény könnyedsége mindenkor külön megra­gadó. Ez ad napjainkig Molnár Ferenc darabjai­nak sajátos varázst, s a most látott Anouilh szín­műnek is ez kelti káprá­­zatát. Az újkori francia drá­mairodalom jeles alakja bámulatos biztonsággal bontja ki színpadán a cselekményt, anélkül, hogy valamiféle szellemi erőmutatványnak hatna. Igaz, ez esetben monda­nivalója — emberről, vi­lágról — nem is készteti, őt átlagon felüli erőkifej­tésre. A szereplők könnyű széllel hajóznak a mé­lyebb emberi-társadalmi igazságok felszínén. Csak pillanatok, amikor tara­jos hullám tetején buk­dácsolnak, jelezve, hogy alattuk végzetesebb áram­latok sodródnak. Anouilh szándéka, hogy egy kis virágárus alakjá­ban megfogalmazza azt a kérdést: érdemes-e erköl­csösnek lenni, ha az meg­­fakítja az életet? Nem jobb akkor már a köny­­nyű élvezetek közt lubic­kolni, felelőtlen gondta­lanságban? Kétféle válasz kísért a darab végén. Az egyiket Colombe, a színészvilágba csöppent fruska, a mási­kat a nehéz természetű, az erkölcsi normákkal szüntelenül tusakodó fér­je sugallja. Colombe szemrebbenés nélkül hagyja faképnél Julient, az élet csillámló színeiért. Julien­­viszont a végén teljesen magára marad, csupán emlékeiből szőtt illúzióit álmodhatja visz­­sza. Színház a színházban. Az újkori szerzők ked­venc ötlete. Anouilh is nagy kedvét leli benne. A századforduló utáni fran­cia színházat idézi fel bő humorral, maró szatírá­val. Ebbe a mesterkélt pó­zokkal teli, a komolyta­lan külsőségeket komo­lyan vevő, az igazi életet festett kulisszákkal kö­­rülsáncoló világba kerül be a kis Colombe. Naiv bája, hamvas szemérmes­sége, amelyet csupán eré­nyes férje oldalán öltött fel, egyszeribe lefoszlik róla. Megejti őt a szírtészki­­rálynő másik fiának, Ar­­mandnak nagyvilági könnyedsége, no meg raj­ta kívül az öreg direktor, az idióta »­költőkirály­«, a kivénhedt hősszerelmes és a pacsuli szagú szín­házi figaró legyeskedése. A szellemes párbeszé­dek, a fordulatos cselek­mény nyomán támadó vígjátéki hangulatot néha érzelgős jelenetek is ki­kezdik. Ilyen például a két testvér, a töprengő lelkű Julien és a híg jel­lemű Armand közti össze­csapás a második felvo­nás végén. Csak a szerző ügyessége menti meg egy kitűnő ötlettel a helyze­tet, mielőtt a függöny le­hullana. A Nemzeti Színház mű­vészei Dobai Vilmos ren­­­dezői irányításával a Ka­tona József Színházban mutatták be Anouilh komédiáját. A rendező érdeme, hogy sehol sem fárad el a játék menete, a hangos vidámság nem perel a mélyebb szatírá­val A szereplők közül Me­zei Mária a színészkirály­nőt alakítja páratlan mű­vészettel. Sziporkázó hu­mora, iróniával színezett játéka különösen az első felvonásban kap korlát­lan lehetőséget. Egyszer­re keveredik benne a mérhetetlen hiúság, a számító ravaszsággal — megszórva az emberi jó­zanság aranyporával. A címszerepét Demján Edit játssza biztos színészi eszközökkel, kedves báj­jal. Sztankay István Ju­­lienje eleinte a kelleté­nél komorabb, későbben azonban színészi tehetsé­ge megcsillantja a figura többi színeit is. A köny­­nyűvérű testvért Fülöp Zsigmond eleveníti meg elegáns könnyedséggel. Rajtuk kívül remek víg­játéki alakítás fűződik Balázs Samu, Rajz János, Kemény László és Garas Dezső nevéhez. Az örök­kön sopánkodó, a színhá­zért azonban élő-hajó öl­töztetőnőt Pártos Erzsi keltette életre híven. A szöveg szellemes for­dítása Bajomi Lázár End­re műve. Az ötletes dísz­letek Varga Mátyás, a vígjátéki hangulatot jól segítő jelmezek pedig Nagyajtay Teréz elképze­lései alapján készültek. Szombathelyi Ervin ■ COLOMBE Jean Anouilh-bemutató a Katona József Színházban ­ LÁTOGASSA MEG KIÁLLÍTÁSUNKAT A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR LENGYEL PAVILONJÁBAN MNITRA gyártmányú rádiókészülékek, televíziós készülékek, gramofonok, magnetofonok. Kali szakszervező látogatása a­z A Szaktanács elnöksé­gének meghívására­­a má­jus elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett külföl­di küldöttségek elutazá­suk­­előtt látogatást tettek a Szaktanács székházá­ban. Gál László és Kara­kas László, a Szaktanács titkárai fogadták Argen­tína, Kenya, India és In­donézia szakszervezeti küldöttségét. Keszei Ká­roly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa vezető titkára fogadta az arab és a szenegáli küldöttséget. Fabók Zoltán, a Szakta­nács titkárságának tagja fogadta a kubai és az uru­guayi küldöttséget. Kádas István, a Szaktanács nem­zetközi osztályának veze­tője pedig a zanzibári és a guineai küldöttséget. Jóid­­ti küldöttek szaktanácsnál NÉPSZAVA Cikkünk nyomán: , Azonnali hatállyal elbocsátották a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat önk­ényeskedő igazgatóját Április 26-i számunk­ban .»Történt Som­ogyban 1957 és 1964 között« cím alatt beszámoltunk róla, hogy a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat igazgató­ja éveken át önkényes­­kedett, durva eszközök­höz folyamodott s vissza­élve funkciójával, meg­engedhetetlen módon vi­selkedett a vállalat dol­gozóival. Az üggyel kapcsolatban Molnár János, a KPM Közlekedési Építő Tröszt vezérigazgatója arról tá­jékoztatta szerkesztősé­günket, hogy a cikk meg­jelenését követő újabb és részletesebb vizsgála­tok során ismételten bi­zonyítást nyert, hogy Czellár László igazgató alkalmatlanná vált funk­ciója betöltésére: az üze­mi demokrácia megsérté­se, a munkaügyi rendel­kezések mellőzése, s bot­rányos magatartása ká­rokat okozott a vállalat­nak, de kiváltotta a mun­kások megvetését is. Az elmúlt évek folya­mán hasonló jelenségek miatt többször figyelmez­tették, pártfegyelmit és minisztériumi büntetést is kapott Czellár László, de mindebből nem okult. A tröszt vezetője közöl­te, hogy Czellár Lászlót fegyelmi úton azonnali hatállyal elbocsátotta és a népgazdaságnak okozott anyagi károk miatt egy­havi illetményének meg­felelő összegű kártérítés­re kötelezte. Ugyanakkor 50 százalékkal csökken­tette a múlt évi üzemi jutalékát is. Ezzel egyide­jűleg más jellegű intézke­déseket is foganatosítot­tak, hogy a vállalatnál helyre álljon a rend és mindent megtesznek a törvények, a dolgozók jo­gainak érvényrejutásáért Cikkünkben a szabály­talan szénvásárlásról is írtunk. Ezzel kapcsolat­ban helyesbítünk: nem a munkásokat, hanem a vállalatot érte károsodás — a munkások TÜZÉP- áron kapták meg a sze­net —­, amiért Németh Mihály főkönyvelőt fe­­gyelmileg írásbeli megro­vásban részesítették és kétheti munkabérének megfelelő összegű kárté­rítésre kötelezték. (F. B.) Elhunyt Leni Május 13-án, hosszú be­tegség után, életének 63. évében elhunyt Lendvay Andor érdemes művész, az Állami Operaház tag­ja, a kiváló bariton-éne­kes, a Zeneművészeti Fő­iskola ének-főtanszaká­­nak tanára. Kiváló művészt­ veszí­tettünk el személyében, aki harminc évi operaházi tagsága folyamán emlé­kezetes sikereket aratott idehaza és külföldön. Nemcsak énekben és színpadi játékban magas színvonalú, zeneileg ki­egyenlített Wagner- és dray Andor Verdi-főszerepeire emlé­kezik majd sokáig a kö­zönség, hanem azokra a kisebb karakterszerepekre is, amelyekben életének utolsó szakaszában láttuk és hallottuk gyakran, s amelyekben mindig pél­dát adott az emberfor­­máló operaszínpadi ma­gatartásra. Ilyen érte­lemben, ilyen stílusban tanította növendékeit is, akikből több generációt indított el az énekesi pá­lyán, s akik közül többen tartoznak ma ifjabb éne­kesi gárdánk élvonalába. * Lendvay Andort a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola saját ha­lottjának tekinti. Temeté­séről később intézkednek. Az É központi vezeti Az ÉDOSZ központi ve­zetősége csütörtöki ülé­sén Csatorka, Lajos főtit­kár beszámolója alapján megvitatta az élelmezési ipar első negyedévi mun­káját, majd a szakkáde­rek képzéséről, a szak­szervezet múlt évi pénz­ DOSZ iségének ülése gazdálkodásáról, a költ­ségvetésben jóváhagyott kulturális és sportcélokra fordított összegek felhasz­nálásáról tárgyalt. Az ülé­sen megjelent Karakas László, a Szaktanács tit­kára is.­­ ■ A közélet eseményei Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára fo­gadta és az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében köszöntötte Nógrádi Sán­dort, az MSZMP Közpon­ti Ellenőrző Bizottságá­nak elnökét abból az al­kalomból, hogy betöltöt­te 70. életévét. Jelen voltak Biszku Béla, Fock Jenő, Nemes Dezső, a Politikai Bizott­ság tagjai és Nyers Re­zső, a Politikai Bizottság póttagja. Sri Savang Vatthana, Laosz királya táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Ta­nács elnökének, Laosz nemzeti ünnepe alkalmá­ból küldött jókívánságai­ért. IDEJÉBEN A LEGJOBB... OTP-RÉSZLETRE IS, SORON KÍVÜL VÁLLALUNK LAKÁSLEVÁLASZTÁST És ÁTALAKÍTÁST MINŐSÉGI MUNKAI HIVATALOS ÁR! CÍM: FŐVÁROS! JAVÍTÓ SZERELŐ VÁLLALAT Budapest, XIV. ker. Telepes utca 2—4 Telefon: 18-20-22 1964. május 15

Next