Népszava, 1964. május (92. évfolyam, 101–126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Fedezzék fel Szelídet! Lassan fejlődik az Alföld Balatonja Immár harmadszor indulunk felfedező útra a Szelidi-tóhoz. Harmadszor lessük, mennyit fejlődött, szépült egy esztendő alatt. Mindig ugyanazzal a lelkesedéssel fedezzük fel, s vesszük számba, mi valósult meg a szép tervekből, elképzelésekből. Három évvel ezelőtt, amikor először adtunk hírt az Alföld Balatonjáról, a Szelidi-tóról, még mindannyian bíztunk abban, hogy néhány év múlva lüktető élet lesz itt, s idegenforgalmi nevezetességként fogják emlegetni a víz csodálatos gyógyerejét... Már tavaly is csalódnunk kellett, vajon mi lesz az idén? Letérünk az országútról, elhagyjuk Dunapatajt. A felszálló párán át már látszik a part, s messzebb megcsillan a víz is. Még jó két hét van a szezonig. Tavaly csak június elsején nyitott a szálloda, de a múlt esztendei nagy látogatottságra való tekintettel, az idén május 15-én kezdődik az élet. Végig a parton munkások dolgoznak. A tavaly megígért hatalmas parknak egy része elkészül az idén, most ültetik a díszcserjéket, fiatal fákat, arrább ágyásokat igazgatnak, füvet vetnek. Varjú Pál, a kalocsai járási tanács vb-elnöke kalauzol bennünket vérig a parton. A földre terítjük a háromesztendős tervrajzot, keressük, mi hiányzik még, mi készül el az idén, mi marad jövőre. Mellettünk a földet mérik. Ott, ahol a rajzon a családi víkendházakat jelöli a tus, kétszáz telket mérnek ki most és sok helyen még az idén megkezdik a kis hétvégi házak építését. Messzebb a vállalati üdülők sorakoznak, s majd mindegyiken dolgoznak. Bővítik, csinosítják a régit, ho°v méltó legyen a tó egyre szépülő környezetéhez. A part másik részén kalapácsok zaja veri fel a csendet. Szolgálati lakások épülnek. A szálloda, s az új park mögött salakot terítenek szét. Két nagy autóparkoló kerül ide. Tavaly bizony sok gondot okoztak az itt-ott leállított gépkocsik. Újra a tervrajzba pillantunk. A camping megjelölésű részt nézzük, majd nekiindulunk megkeresni a valóságban. A kijelölt helyen csak téglákat találunk szerteszét, egy lélek sincs ezen a részen. Varjú Pál azonban megnyugtat bennünket, s örömmel újságolja: elkészül a sátortábor, a nyáron itt már kétszáz gyerek nyaralhat. Nem messze a tábortól korszerű busz végállomást emeltek. De hiába keressük a valóságban a rajzon látható motelt, sportpályát, halászcsárdát, szabadtéri színpadot, a többszáz személyes gyorséttermet, törpe vízművet. Csak a papíron léteznek, falaik csupán fekete vonalak. — Anyagi lehetőségeink maximumát nyújtottuk — tárja szét kezét Varjú Pál. — Segítséget nem kapunk senkitől, pedig tavaly már felvetettük: jó lenne, ha végre felfigyelnének e gazdag idegenforgalmi lehetőségeket kínáló, egyedülálló gyógyerejű és folrmájú tóra. Rövid időn belül ugyanis kellemes és nagyon népszerű üdülőteleppé lehetne varázsolni Szelídet, ha végre felfedeznék azok is, akik hathatós segítséget tudnának nyújtani e szép üdülőhely továbbfejlesztéséhez. Kovács Ildikó Helikopteres közlekedési rendőrök a balatoni út felett A budapesti autósok lassan a párizsiak sorsára jutnak: ha a csúcsforgalmi időszakban sürgős dolguk van, hamarabb érnek gyalogosan a célba, s elsősorban a nyári időszakban, az országutak is túlterhel- Televízió a Tudósokkal, matematikusokkal, pszichológusokkal, közlekedési szakemberekkel közösen vizsgáljuk a gyorsabb, biztonságosabb közlekedés megteremtésének lehetőségeit — mondotta Ladvánszky Károly rendőralezredes, a Belügyminisztérium közlekedési csoportfőnöke. — Úgy gondoljuk, hogy a kivezető utat, a megoldást a technika legújabb vívmányainak fokozottabb alkalmazásában is keresnünk kell. 1964 több fontos, nálunk még nem alkalmazott berendezés, műszer premierjének éve lesz, s a két legfontosabb kísérleti góc: a Belváros, tek, zsúfoltak. A növekvő forgalom bonyolítása, irányítása, ellenőrzése a jövőben szinte elképzelhetetlen a legkorszerűbb gépi berendezések, műszerek (■közreműködése« nélkül, Kiskörúton valamint a balatoni út. A Belváros teljes közlekedési rendjét átszervezzük — ez ma már elkerülhetetlen —, valamennyi utcát egyirányúsítunk, a József Attila utcában az átépítés után mód nyílik a többsoros közlekedésre, új parkírozó helyeket létesítenek, parkírozó utcákat nyitunk. A kiskörúti zöldhullám-rendszer még az őszig megkezdi működését. Az előzetes tervek szerint itt állítják munkába először az ipari televíziót is, amely 5 fontos csomópontot »tart szemmel«, ha valahol torlódást észlel, a rendőr azonnal közbe tud avatkozni, intézkedhet motorosokat. Igaz, ez az út 10 kilométerrel hoszszabb, de gyorsabban juthatnak el céljaikhoz a járművek, mint a túlzsúfolt útvonalon. A balatoni úton alkalmazzuk majd először a balesetek jegyzőkönyvezésénél a magnetofonokat. Sztereo-fényképezőgépeket is vásárolunk, amelyek egyszerre rögzítik a rendőrségi gépkocsi és a szabálytalankodó jármű helyzetét. A szabálysértési eljárás, a bírság kiszabásakor a fényképet mellékeljük, úgy gondoljuk, ez elég »szemmel látható« indokolás, bizonyíték lesz, a határozatokkal nem lehet majd sokat vitatkozni. Helikopter, sztereo-fényképezőgép — És a balatoni út? — A tervek már készen állnak. A program szerint a forgalom lebonyolítását repülőgépek, helikopterek, földi URH-adó-vevő állomások, motoros- és gépkocsis irányító rendőrök segítik. A repülőgép és a helikopter madártávlatból figyeli az utat és állandóan tájékoztatja a földi irányítókat a különböző szakaszokon kialakult forgalmi helyzetről. A hétvégi napokon a székesfehérvári út telítettsége esetén a Balaton irányába Bicskén keresztül »vezetjük« a gépkocsioszlopokat. A gyorshajtók és az ittas vezetők alkonya — A gyorshajtók és az ittas vezetők tavaly minden eddiginél több balesetet okoztak. Mit tesznek ellenőrzésük, »megfékezésük« érdekében? — 1963-ban kísérleteztünk először Magyarországon sebességmérő radarokkal — hangzik Ladvánszky Károly válasza. A tapasztalatok szerint a berendezés csak a gépkocsivezető javára »csal«, előfordult ugyanis, hogy 3,5 kilométerrel kevesebbet mutatott. A külföldiek, ha meglátják a radart, nem sokat vitatkoznak, azonnal elismerik a gyorshajtást. Reméljük, hogy a mi járművezetőink körében is hasonló tekintélyt szerez a radar, az idén Lengyelországtól többet vásárolunk, s ezeket a legfontosabb útvonalak mellett állítjuk fel. Tavaly 2498 balesetet idéztek elő alkoholos állapotban a járművezetők s ezek döntő többsége súlyos kimenetelű volt. A napokban megkezdtük az új alkoholszondák alkalmazását, amelyek pontosan kimutatják, fogyasztott-e vagy sem szeszes italt a járművezető. Meg kell mondanom, hogy a jövőben az alkoholszondák segítségével az eddiginél sokkal több ellenőrzést végzünk, s a törvény minden eszközével, szigorúan büntetjük azokat az embereket, akik mások életét is kockára téve, ittasan vezetnek. A közlekedési rendőrök a főváros legforgalmasabb és legveszélyesebb csomópontjaiban segítik a járművezetők munkáját. Az elmúlt hetekben, hónapokban hozott szervezési intézkedések már éreztetik hatásukat, reméljük, a legmodernebb technikai eszközök alkalmazásával tovább javul közlekedésünk biztonsága. Moldován Tamás „Felajánlom a múzeumnak...“ 62—70, 63—61, 62—210, 62—10. Szürke leltári számok. Száz és száz ilyen sorakozik a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvében. De ezek a számok különböznek a többi leltári számtól. Mielőtt rákerültek volna a lapokra, levél íródott: »Felajánlom a múzeumnak...« Elrejtett 48-as lobogó A »62—70«-esért Pilisszentivánra és több mint 116 esztendőt kell visszamenni. Idős Sántha Mózsi Ferenchez, a gyümölcsfavirág illatú faluba, időben pedig Kossuth lobogóbontásáig. — Jankó Anna volt a nagyanyám — kezdi idős Sántha Mózsi Ferenc. — A dédapám meg Jankó Ferenc. Azt már nem tudni teljes bizonyossággal, hogy ő vagy a testvére, de valamelyikük Bem tábornok parancsnoksága alatt harcolt a szabadcsapatban. A csapat zászlóját egy Gál nevű kapitány mentette meg és az ősöm őrizgette, rejtegette. Halálbüntetés járt érte a Bach-időkben. A Kossuth-címeres, gyapjúból varrt nemzetiszín lobogó örökségként szállt nemzedékről nemzedénre. — Hányszor úgy volt, hogy tovább nem lehet őrizni, de mégsem váltam meg tőle. Most már nagy útra készülök, azért adtam oda. Tanú a Genfi-tó partjáról A bokát rejtő ruhába öltözött nő képével díszített keskeny, kecses formájú gyufásdoboz még félig tele. Utoljára a múlt század végén lobbantott lángra üvegpapírcsíkos oldalán egy kénfejű szálat Deák Ferenc. — Mi már egyetlen szálat sem gyújtottunk meg soha — mondja Sz. László földrajz-természetrajzszakos tanár a »63—61«-esről. — Édesanyám csak megmutatta, kezünkbe sose vehettük. Nálunk családi hagyomány, hogy ilyesminek nem szabad magántulajdonban maradni. Ügyvéd nagyapám jövedelmét történelmi emlékek gyűjtésére fordította s halála előtt a fővárosnak adományozta mind. De ez az apróság akkor — történelmi távlat híján — nem volt érdekes. Így maradt ránk. A tárgyak némák, pedig most ide az kívánkozna, hogy ők meséljenek. Az előbbi gyufásskatulya, s a gomb, a »62—210«-es. A parányi gomb Erzsébet magyar királynő ruháját díszítette, azt a ruháját, amelyen a Genfi-tó partján a gyilkos tőr áthatolt. A gombot Pongrácz Margit, a Dózsa György út 82/b alatt levő szociális otthon lakója adta a múzeumnak. — Benczúr Gyula feleségével jó barátnők voltunk. Mikor meghalt Erzsébet, Benczúrnak kellett megfestenie a képét. Hogy hűségesen tudja megfesteni, sok fényképet kapott Ferencz Józseftől, meg egy ruhát is, amelyben meggyilkolták a királynőt. A ruha jobboldalán volt egy zseb, azon a gomb. Mikor az udvarhölgy visszavitte a ruhát, Benczúr elkérte emlékül, őriztem, amíg csak tudtam. Ne menjen feledésbe. A kék garnitúra titka A »62—10« XVI. Lajos korabeli kék bútorgarnitúrát jelöl, tíz széket és egy kanapét. Mindjárt csenget a francia nyelvórára érkező gyerek a Szentkirályi utcai lakás ajtaján, s addig nekem öt generáció történetét kellene megtudakolnom. De Brossé Marie Henriette másról beszél: »ötvenöt éve élek Magyarországon, tizennyolc éves koromban jöttem el otthonról. Ha már nem bírok tanítani, hazamegyek. Nem fért itt a bútor és boldog voltam, hogy adhatok valamit.« Egy levél azonban elárulja a kék garnitúra titkát. A napóleoni csaták híres angol vice-admirálisáé, John Richard Strachané volt. Lányának, Martidnak hagyta a bútort, ahol magyarhoz, gróf Berchtold Antalhoz ment férjhez. Ekkor a bútor Velencébe, a Contaríni palotába került. Onnan a harmadik nemzedékhez, Nagyorosziba, Nógrád megyébe költöztették örökül, majd Bernecére, az első magyar atléta olimpikonhoz, Szokolyi Alajos otthonába Szokolyi lánya, Révay Istvánná örökölte ezután, akinek családját Brossé Marie Henriette tanította franciára. Négy leltári száman a mesének alig lehet végét szakítani. Légrády Eszter A DÉL-PESTI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPET egyéves próbaüzemelés után leállították és most a tapasztalatok alapján tovább építik. A telep az év végétől teljes kapacitással működik majd, és naponta 30 000 köbméter szennyvizet tisztít meg (MTI Fotó : Lajos György felvétele) Hét évszázad őrzője Egy galamb szállt a turulra. Hófehér pont a két szétterjesztett szárny között. Onnan, felülről meszszire láthat. Fiatalodó várost s maga alatt az állványaiból bontakozó óriást. Vár, 1964. május. A kupola rézteteje korinthoszi oszlopsorára könyökölve levetette az állványerdőt. Vakolat és ideiglenes üveg csillog már a Dunára néző homlokzat nagyján. De benn, udvarok sorában félig faragott kövek, pallórengeteg, törmelék között lábalunk. A munka dandárja ez, újjászületése esztendeit éli a Vár. — Ide a háború és béke szobra kerül. Emitt a helyreállított Mátyás kút szökteti vízsugarait. Fadrusz két oroszlánjának még várnia kell. — Így a tervek készítői. S egy félmondat még: »A déli oldal feltárt középkori részeit egy-másfél év múlva megnyitjuk a nagyközönségnek.« Talán — ez volt a legnagyobb munka. Tart ma is: bepillantani hét évszázad távlatába, megőrizni a Várból azt is, ami már csak történelem, ami legjobban pusztult, amit minden sorsforduló rombolt és emésztett. Egy séta a múltban. A középkori palota alatt. Fojtó a csend a lépcsősor után, tétován kalandoz a villanyfény a Zsigmond, Mátyás kori kőfalak sötét kockáin. Csodálatos épségben maradt ajtórészeket egészített ki a ma kőművese, nyolc-tíz méteres boltozatok őrzik Mátyás pincéjének csendjét, hűvösét. Odább két kápolna, barokk boltozatuk finom íve régmúlt korok áhítatát varázsolja pillanatra. »Üvegajtó kerül ide, márványburkolat.« S profán hirtelenséggel a XV. század konyhaművészeinek hatalmas terme, korabeli rajzok őrzik raffinált gazdagságát, pompáját. »Hűsölő« pince: két oszlopa szinte teljes egészében megmaradt, a boltozat tetejéig nyúlik. Börtön. Több méter vastag falak, sötétség és csend regél porrá lett rabok szenvedéséről, sóhajokról és soha nem jött vigasztalásról. Majd a déli zárófal, a Dunáig nyúlt le valamikor, belsejében most is lépcsőfokok százán haladhat lefelé az ember. Mindezek fölött, oldalt már áll a Buzogánytorony, Zsigmond lovagudvara bontakozik, a Rondella, az északi kapu s a Kelenföldi kapu, Karakas basa zömök kerek őrtornya is visszanyeri korhű szépségét. A múlttal harmonikus egységben, ide, a felettük levő, Tabánra néző épületbe költözik a Történeti Múzeum, szeráf-fejek, freskó-maradványok, frízek, majolikacsempék s ezer más értékes régészeti lelet tár utat majd a múltban kalandozó képzeletnek. A feltárt örökbecsű emlékek felett csendben állnak a ma épületei. Könyvek millióiról álmodik az egyik, szobrokról, képzőművészeti remekekről a másik. Szobieszky lovasszobra várvívó hős méltóságával vigyázza a kupola előtti teret, távolabb alakulóban már az északi szárny. Egy perc tűnődés Hunyadi László kivégzésének színhelyén, egy pillantás arra, ahonnan 1686-ban Savoyai Jenő hadai vívták küzdelmüket a várért — s egy emlékezés a Hartmann—Schedel krónika rajzára. XV. század közepének várpalotáját örökítette meg, segítségével gyorsabb a munka, gondosabb a feltárás, könnyebb az eligazodás. S ha a krónikás rajzának fényképe mellé tesszük a néhány év múlva kész, mai várpalota rajzát: előttünk múlt és jövő. Ybl és Hauszmann álmodta olyannak, amivé lesz. Műépítészek, régészek, munkások, mérnökök formálják mai arcát. És mindennap kevesebb lesz a rom, több az új. Akik itt dolgoznak esztendők óta, rajongói lettek. Akik majd jönnek, búvárkodók és turisták, kirándulók és ismerkedők, hódolói lesznek. Tovaröpült a galamb, magára maradt a turul. Színpadi kellék egy mai díszleten. De e díszlet a főváros legszebb ékessége és egyik legmaradandóbb nemzeti kincsünk lesz. Várkonyi Margit Kopognak a billentyűk, száguld az áram, a gépagy »gondolkodik« és késedelem nélkül továbbítja a parancsot. Fények villannak az éjszakában, pirosak, sárgák, zöldek, fehérek és minden árnyalatúak. Betűk formálódnak szavakká, amelyek figurákkal és díszekkel váltakozva több színben kúsznak végig a lámpamezőn. A villanyújság nem ismeretlen fogalom, de a most megjelenő színes fényújság pompás színfoltja lehet bármelyik világváros éjszakai életének. Tízezer különféle színű izzó várja a gépagy parancsát, hogy hírt adjon, mozgó figurákat és rajzokat mutasson be. A lámpamezőn gyors egymásutánban latin, cirill, vagy bármilyen, akár kézírásos betűk, olyan színösszeállításban, ahogy ezt a tervező elképzelte és ahogy a parancsot a gépagy útján kiadta. A távvezérlésű színes fényújság fővárosi adóközpontjából kelnek szárnyra a jelek, de egyidőben láthatók városszerte, ahová föld alatt, vagy levegőben az elektromos távközlés eljuthat. Lehetővé teszi a kábel, a légvezeték. Az adóközpontban lekopogott, vagy egy közbeiktatott berendezés segítségével telefonon felvett híranyagot az irányító központ sifrírozza, a logikai központ a jeleket azonnal megfejti és a lámpák kigyújtásához, illetve eloltásához szükséges parancsokká alakítja át. Egyidejűleg végrehajtja a megfelelő kapcsolást és a szöveg, illetve az ábrák olyan ütemben kerülnek fel a színes fényújság izzótáblájára, ahogy azt az irányító központ diktálja. Az »okos berendezés«nek még arra is van ideje, hogy a kapott jeleket tárolás céljából lyukszalagra rögzítse. Az »illetékes« műszer a továbbítandó szöveget villámgyorsan »elolvassa«, gyors áramimpulzusokká alakítja át és késedelem nélkül továbbítja a nézőnek, országhatárokon és földrészeken túlra. A színes villanyújság logikai központjában és lámpa tábla-vezérlésében 30 000 tranzisztort, 20 000 germánium-diódát és 8000 logikai kártya-áramkört helyeztek el. A berendezés logikai elemei a színes fényújság kezelését teljesen automatikusan végzik. A kezelő személyzetre tehát csak a lyukszalagok befűzése és a berendezés bekapcsolása vár. Az új és sokoldalú hírközlő berendezés a Villamos Automatika Intézetben készült el. Külföldi útjai előtt a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozik be és röviddel azután a budapesti éjszaka színeit fogja gazdagítani. Szentiványi György Színes fények az éjszakában NÉPSZAVA 1964. május 1