Népszava, 1964. július (92. évfolyam, 152–178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

(A 6. oldalon) Gyorslista a IL, HL, IV. Békekölcsön sorsolásáról Világ proletárjait egyesüljetek/ NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. JÚLIUS 1. SZERDA A késlekedő derékhad­ ban már néhány esztendeje, hogy furcsa témájú re­gény került a kezembe. «­Hőse«: néhány, világot megunt ember. Nem akarnak társadalomban élni, s önmaguk alkotta, világtól elzárt városban ren­dezkednek be. De néhány nap múlva bekövetkezik életformájuk csődje: nincs lakatos, aki a letört ajtó­zárakat helyrehozza, nincs esztergályos, aki a jármű­vek alkatrészeit elkészítse, nincs kovács, aki akár egy egyszerű kalapácsot is megcsináljon. Kimondják te­hát, csalódva a tanulságot: »Így nem lehet élni!« A PÉLDA — mint legtöbbször — itt sem teljesen pontos, arról a furcsa és csak keserű szájízzel tu­domásul vehető jelenségről kell szólnunk, hogy némelyik szakmának kevés a becsülete fiataljaink körében. De a hasonlat valamit mégis elárul: olyan fontos kérdésről van szó, amelyről ma csak a legma­gasabb hőfokon lehet szólni, írni. Sok száz férőhely áll üresen most az ipari tanuló­intézetekben: kevés a jelentkező kőműves, lakatos, esztergályos, marós, kovács szakmára. Üresen maradt rubrikák jeleznek egy káros és veszedelmes eltoló­dást: túljelentkezés, mérték nélküli iparkodás néhány divatos, közismert szakmába — és feledése az alap­vető, mondhatnánk legfontosabb iparágak utánpótlá­sának. »Elektroműszerész lesz a fiam« — újságolta né­hány napja egy édesapa szerkesztőségünkben. »Sike­rül bejuttatnom.­» Egy másik családnál viszont való­sággal tragikus hangulat uralkodik: a fiút nem vették fel középiskolába, »még utóbb valami iparra kell ad­nunk«. Szülők százai járnak-kelnek sértve az ország­ban, próbálják bejuttatni valamilyen középiskolába gyereküket — akkor is, ha sem kedve, sem tehetsége nincs hozzá — s tiltakoznak, elkeserednek, ha valaki arról ejt szót: várják a gyerekeket a szakmunkás ta­nulóintézetek. Nagyon tárgyilagosan, őszintén meg kell mondani, egy esztendők óta vajúdó, születőben levő szemlélet bontakozik ki minden hátrányával, ez pedig bizonyos szakmák lebecsülése, vagy tartózkodás ezektől, mert nem ismerik őket Közszájon forog és közismert a mű­szerészet, sokféle ágával, tetszetős képesítési lehető­ségeivel, a fodrászat és még néhány »fehérköpenyes« szakma — azután pedig csak várakozás és húzódozás. Ott tömeges jelentkezés — itt üres helyek tucatjai az iskolapadokban. KÉT ALAPVETŐ DOLGOT kell e jelenséggel kap­csolatban leszögezni. Boldogulhat-e egy ország, ha nincs elegendő képzett építőipari szakmunkása? Van-e ipar, közlekedés, bel- és külkereskedelem, építés vagy családi élet — darukat, mozdonyokat, vil­lamosokat, gépeket készítő esztergályosok, marósok, kovácsok, lakatosok nélkül? Nevetségesen magától ér­tetődő a válasz: nincs, nem is lehet nélkülük, ők: az alap, a gerinc, a váz, amelyre építhetünk. A szocia­lista társadalom különösen elképzelhetetlen a munka e derékhada nélkül. Hozzá tartoznak ezek a szakmák életünkhöz, fejlődésünkhöz, ahhoz a mához és holnap­hoz, amelyet mind szebbé, gazdagabbá kívánunk ten­ni. De­­ az öregek, a munkákat immár befejezők helyébe álló új, fiatal szakmunkások nélkül ez nem si­kerülhet egészében. Ezt ki kell mondani. És még valamit: nélküle nem lenne teljes a kép. Az iparitanuló-képzés iránti lebe­csülés, s általában ennek az oktatási formának a hát­térbe szorulása szülők és gyerekek szemében, adódik abból is, hogy művelődésügyi, ipari szerveink nem ad­tak mindmáig megfelelő rangot ennek a képzésnek. Gondoljuk csak el, hány esetben olvasunk, látunk képzettséget, előtanulmányokat összefoglaló jelentése­ket, statisztikákat, szerepel rajtuk: »Végzett 8 általá­nost«, vagy »végzett gimnáziumot, technikumot«, é­s hol marad a rubrika: »végzett ilyen, vagy olyan szakmunkás tanulóiskolát«? Nem kerül ez rá legtöbb személyi lapra, jellemzésre, vagy nem abban a hang­­súlyozásban, ahogy kellene. Elsikkad — mint képzett­ségi fok — az a három év, amelyet kemény tanulással töltenek a fiatalok, több tárgyban a középiskolainál jóval átfogóbb tudást szerezve. Pedig — s ezt figyelmébe ajánljuk szülőknek, hi­vatalos szerveknek, ez az oktatási forma középfokú ismeretanyagot ad, s az ilyen képzés fejlesztése szoro­san összefügg az oktatási reform céljaival. Az ipari tanulóképzés az az oktatási módszer, amely — szeren­csésen egészítve ki az egyéb formákat — középfokú képzést ad már ma is. Ennek megfelelő jelzést, elne­vezést kellene mihamarabb rendszeresíteni, közhasz­nálatúvá tenni, hogy formailag is »helyére tegyük« ezt a rendkívül fontos oktatási módozatot. A MAI HÚZÓDOZÁS, s az elnevezés és formai ér­tékelés azonban mit sem változtat a tényeken: sú­lyos problémát jelent a népgazdaságnak a fontos szakmák utánpótlásának késlekedése. Jelentkező­ket várnak, jelentkezők kellenek, akik vállalják e szép és fontos szakmákkal járó ismereteket és feladatokat. Talán segít valamit elhatározásuk érlelésével, ha azt is hozzáfűzzük: ezeknek a szakmáknak az átlagosnál több­­" szépsége, romantikája, kézzel fogható haszna. Akik vállalják: a nagy létesítmények, gépóriások al­kotóivá, az emberi tudás birtokosaivá válnak; kezük nyomán a legközvetlenebbül teremtődik a javak bő­sége, alakul és fejlődik a haza, a nemzet. És ez nem az utolsó , hanem a legelső szempont. Várkonyi Margit Megkezdődtek a norvég-szovjet tárgyalások Kis Csaba, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Kedden délelőtt meg­kezdődtek a norvég- szovjet tárgyalások. A megbeszéléseken Hrus­­csovon és Gerhardsenen kívül részt vesz a két or­szág külügyminisztere, Gromiko és Lange, vala­mint számos szakértő. Lapjelentések szerint el­sősorban a két ország ke­reskedelmi és kulturális kapcsolatai állnak majd az előtérben, de termé­szetesen szó lesz a nem­zetközi politika időszerű kérdéseiről is. Hruscsov, mint ismeretes, már Dá­niában hangsúlyozta, az adott körülmények között a Szovjetunió nem kí­vánja a NATO-ban részt vevő skandináv államok­tól azt, hogy kilépjenek a szervezetből, s ezt a kér­dést az általános és tel­jes leszerelés, illetve a NATO és a Varsói Szer­ződés szervezetei közötti megnemtámadási egyez­mény keretein belül lát­ja megoldhatónak. Ami a két ország ke­reskedelmi kapcsolatait illeti, ezeknek fejlesztésé­re megvan a lehetőség. Hruscsov Langhelle-vel, a norvég parlament, a Stor­ting elnökével lezajlott találkozóján említést tett arról a gyümölcsöző együttműködésről, amely a két ország távoli észa­ki területein kialakult, így például a boriszo­­glebszki erőmű építéséről. H hasonló lehetőségek nem­­csak­ az egymással köz­vetlenül határos területe­ken kínálkoznak. A nor­vég szakemberek, akik az elmúlt években országuk­ban számos vízierőművet építettek, bekapcsolód­hatnak a Szovjetunió ha­talmas villamosítási prog­ramjának megvalósításá­ba. A szovjet kormányfő egyébként ellátogat az egyik legnagyobb norvég nehézipari vállalat, a Norsk Hydro egyik tele­pére. Van lehetőség a vegyipari együttműködés­re, valamint különböző halászati egyezmények megkötésére is. A kultu­rális kapcsolatok is egyre szélesednek a két ország között — jelenleg például szovjet filmeket is vetí­tenek a norvég főváros­ban, s több alkalommal került sor az előadómű­vészek kölcsönös vendég­­szereplésére, a sportolók találkozóira. A délelőtti politikai ta- tárgyalások befejeztével Hruscsov az oslói Grand Hotelben ebédett adott Gerhardsen tiszteletére. Délután részt vett az os­lói városi tanács fogadá­sán, este pedig beszédet mondott a norvég Kül­ügyi Intézetben. Kedd reggeli norvég la­pok nagy terjedelemben foglalkoznak a szovjet miniszterelnök látogatá­sával, képes riportokban ismertetik az első nap eseményeit. Beszámolnál arról is, hogy a Szovj­unió Legfelső Tanácsa­i Elnöksége öt norvég ál­lampolgárt magas kitün­tetésben részesített, mert a második világháború idején szovjet katonák életét mentették meg. Nyina Hruscsova dél­előtt Gerhardsen minisz­terelnök feleségének tár­saságában egy oslói cso­koládégyárat tekintett meg. A szovjet—norvég tár­gyalások hivatalos közlés szerint szívélyes és őszin­te légkörben folytak. A mintegy háromórás meg­beszélés nagyobb részét . (Folytatás az 5. oldalon) W­ "V**.mm Izmirből jövet, rövid időre hazalátogatott a Csepel, 1300 tonnás Duna-tengerjáró hajónk. Osztrák és nyu­gatnémet cégeknek hozott mogyorót és olajpogácsát. Kedden már vissza is indult Latakiába, fedélzetén darabáruval és az izmiri kiállítás magyar pavilon­jának anyagával (Gyulavári Béla felvétele) Üzembe helyezték az automata távíró főközpontot Kedden délután üzem­be helyezték a több mint tízmillió forintos költség­gel épült budapesti auto­­mata távgépíró főközpon­tot, amelybe egyelőre 76 postahivatalt kapcsoltak be. Ez a 76 postahivatal ezentúl többszörös közve­títés nélkül, közvetlenül adhatja le az egymásnak szóló táviratokat, ami egy órával csökkenti a keze­lési időt. Bakos Elemér, a Központi Távíró Hivatal vezetője jelentette, hogy a főközpont fél évvel a ha­táridő előtt készült el Az ünnepségen, amelyen je­len volt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Horn Dezső, a miniszter első helyettese mondott avató­beszédet, és ugyancsak ő adta le az első táviratot is. Jövőre Miskolcon és Debrecenben építenek au­tomata központot, majd 1968-ban befejeződik a postai távíróhálózat auto­matizálása. (MTI) MEGKEZDTÉK A GABONA BESZÁLLÍTÁSÁT A TÁRHÁZAKBA. Szolnokra kedden reggel érkezett az első gabonaszállítmány a környező tsz-ekből. Megkezdte a szállítást a szajoli Vörös Csillag, a rákóczifalvai Rákóczi, valamint a nagykörűi Hala­dás Tsz is. Az eddigi számítások szerint még e héten mintegy 130—130 vagon gabona kerül erre a tárolóhelyre (MTI Fotó : Kácsor László felvétele) ­Túlteljesítette félévi termelési tervét a szénbányászat A Nehézipari Miniszté­rium bányászati műszaki főosztálya kedden jelen­tette, hogy a szénbányá­szat befejezte félév ter­melési tervét. Nehéz időszakot zárt le ezzel sikeresen a szénbá­nyászat. Az első negyed­évben a szigorú tél akadá­lyozta a termelést, a bá­nyászok azonban vasárna­pi műszakok segítségével több mint 180 000 tonná­val termeltek több szenet az előirányzottnál. A má­sodik negyedévben várat­lanul még nagyobb nehéz­ségekkel kellett megküz­deniük. A legöregebb bá­nyászok sem emlékeznek olyan vizes negyedévi idő­szakra, mint az elmúlt há­rom hónap volt. Az isme­retes balinkai, tatabányai, ebszőnyi, padragi és jókai­bányai vízbetörés követ­keztében, mérsékelten számítva legalább 40—50 ezer­ tonna szén esett ki a termelésből. A komlói 3- as aknában keletkezett tűz szintén visszavetette a munkát, amelyet kedve­zőtlenül befolyásolt még a munkaerő-hiány. A bányák ilyen körülmények között is vasárnapi műszakok igénybevétele nélkül ter­melték ki a második ne­gyedévi tervükben előírt szénmennyiséget és meg­őrizték az első negyedév­ben szerzett többletet. A derekas munkában éppen azok a trösztök jár­tak elöl, amelyeket a ter­mészeti csapások, a víz és a tűz sújtott: a közép-du­nántúli, a mecseki, vala­mint a tatabányai. Tervé­hez képest a legtöbb sze­net a Várpalotai Szénbá­nyászati Tröszt termelte. Elutazott hazánkból szovjet pártmunkás-küldöttség Kedden elutazott Buda­pestről a Szovjetunió Kommunista Pártjának pártmunkás-küldöttsége, amely V. I. Poljakovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével tíz napot töl­tött hazánkban, tanulmá­nyozta a magyar mező­gazdaságot. A küldöttség meglátogatott több terme­lőszövetkezetet, állami gazdaságot és tudomá­nyos intézetet. Megbeszé­lést folytatott a Baranya megyei pártbizottságon és a püspökladányi járási pártbizottságon. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Németh Károly, az MSZMP KB titkára. A Ferihegyi repülőté­ren a küldöttség búcsúz­tatására megjelent Né­meth Károly az MSZMP KB titkára, Bencze Ká­roly és Kimmel Emil, az MSZMP KB osztályveze­tő-helyettesei, valamint G. A. Gyenyiszov, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete. (MTI) A magyar tv közvetíti a tokiói olimpiát Az egész világon seré­nyen készülődnek a tokiói olimpiára. A sportolók az olimpiai szintek eléréséért küzdenek, a szállásfogla­lók helyet keresnek Ja­pánban a csapatoknak, a szurkolók pedig már most szeretnék tudni, hogyan kapnak hírt, a tv-n ke­resztül az olimpia esemé­nyeiről. A Magyar Rádió és Te­levízió vezetői időben megtették a szükséges lé­péseket az olimpia tele­víziós és rádiós közvetíté­­seinek biztosítására. Mun­katársaik ott lesznek To­kióban és a képernyőn, valamint a rádió hullá­main keresztül »ott lesz­nek­« a magyar tévé­nézők és rádióhallgatók is. A tokiói olimpia sport­­eseményeinek közvetítésé­­re a közelmúltban meg­állapodást kötöttek az In­­tervízió képviselői és a ja­pán rendező szervek. En­nek alapján — miután Tokióból Európába tech­nikai okokból helyszíni közvetítés nem valósítható meg — naponta különre­­pülőgép hozza a video­magnóra, fénymagnóra felvett filmanyagot, ame­lyet az Intervízió tagor­szágok Berlinben tartóz­kodó sportszerkesztői ki­válogatnak, anyanyelvü­kön »alámondják« a szö­veget és a kész anyagot az országaink között ki­épített mikroláncon ke­resztül továbbítják és su­gározzák. A magyar televízió — a tervek szerint — napon­ta átlagosan háromórás olimpiai műsort ad este 7, vagy 8 órai kezdéssel. A műsorban azokat a film­­felvételeket láthatjuk, amelyeket aznap délelőtt Tokióban felvesznek. Fris­seségben, gyorsaságban a mi televíziónk nem marad el, a magyar tévé­nézők ugyanakkor látják majd az olimpiai műsort, mint Nyugat-Európában az Eurovízió nézői. Az olim­piai közvetítések lebonyo­­lítását ugyanis a legtelje­sebb együttműködéssel va­lósítja meg az Intervízió és az Eurovízió. A magyar tv olimpiai műsorában sugározza majd a japán tv által ké­szített napi olimpiai film­összefoglalót, de lesz önálló magyar anyag is, amit a magyar tv-sek Tokióban készítenek közvetlenül a magyar televízió számá­ra. Ebben a műsorban be­mutatják Japánt, az olim­piai létesítményeket, az olimpiai falu életét és ter­mészetesen interjút készí­tenek az olimpia győzte­seivel — reméljük, a leen­dő magyar aranyérmesek­kel is. Mint ismeretes, jól sike­rült a rádió tokiói próba­közvetítése és így a rádió­­hallgatók százezrei közvet­lenül Tokióból jövő hely­színi olimpiai közvetítése­ket hallhatnak majd. (vándor)

Next