Népszava, 1964. július (92. évfolyam, 152–178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
(A 6. oldalon) Gyorslista a IL, HL, IV. Békekölcsön sorsolásáról Világ proletárjait egyesüljetek/ NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. JÚLIUS 1. SZERDA A késlekedő derékhad ban már néhány esztendeje, hogy furcsa témájú regény került a kezembe. «Hőse«: néhány, világot megunt ember. Nem akarnak társadalomban élni, s önmaguk alkotta, világtól elzárt városban rendezkednek be. De néhány nap múlva bekövetkezik életformájuk csődje: nincs lakatos, aki a letört ajtózárakat helyrehozza, nincs esztergályos, aki a járművek alkatrészeit elkészítse, nincs kovács, aki akár egy egyszerű kalapácsot is megcsináljon. Kimondják tehát, csalódva a tanulságot: »Így nem lehet élni!« A PÉLDA — mint legtöbbször — itt sem teljesen pontos, arról a furcsa és csak keserű szájízzel tudomásul vehető jelenségről kell szólnunk, hogy némelyik szakmának kevés a becsülete fiataljaink körében. De a hasonlat valamit mégis elárul: olyan fontos kérdésről van szó, amelyről ma csak a legmagasabb hőfokon lehet szólni, írni. Sok száz férőhely áll üresen most az ipari tanulóintézetekben: kevés a jelentkező kőműves, lakatos, esztergályos, marós, kovács szakmára. Üresen maradt rubrikák jeleznek egy káros és veszedelmes eltolódást: túljelentkezés, mérték nélküli iparkodás néhány divatos, közismert szakmába — és feledése az alapvető, mondhatnánk legfontosabb iparágak utánpótlásának. »Elektroműszerész lesz a fiam« — újságolta néhány napja egy édesapa szerkesztőségünkben. »Sikerül bejuttatnom.» Egy másik családnál viszont valósággal tragikus hangulat uralkodik: a fiút nem vették fel középiskolába, »még utóbb valami iparra kell adnunk«. Szülők százai járnak-kelnek sértve az országban, próbálják bejuttatni valamilyen középiskolába gyereküket — akkor is, ha sem kedve, sem tehetsége nincs hozzá — s tiltakoznak, elkeserednek, ha valaki arról ejt szót: várják a gyerekeket a szakmunkás tanulóintézetek. Nagyon tárgyilagosan, őszintén meg kell mondani, egy esztendők óta vajúdó, születőben levő szemlélet bontakozik ki minden hátrányával, ez pedig bizonyos szakmák lebecsülése, vagy tartózkodás ezektől, mert nem ismerik őket Közszájon forog és közismert a műszerészet, sokféle ágával, tetszetős képesítési lehetőségeivel, a fodrászat és még néhány »fehérköpenyes« szakma — azután pedig csak várakozás és húzódozás. Ott tömeges jelentkezés — itt üres helyek tucatjai az iskolapadokban. KÉT ALAPVETŐ DOLGOT kell e jelenséggel kapcsolatban leszögezni. Boldogulhat-e egy ország, ha nincs elegendő képzett építőipari szakmunkása? Van-e ipar, közlekedés, bel- és külkereskedelem, építés vagy családi élet — darukat, mozdonyokat, villamosokat, gépeket készítő esztergályosok, marósok, kovácsok, lakatosok nélkül? Nevetségesen magától értetődő a válasz: nincs, nem is lehet nélkülük, ők: az alap, a gerinc, a váz, amelyre építhetünk. A szocialista társadalom különösen elképzelhetetlen a munka e derékhada nélkül. Hozzá tartoznak ezek a szakmák életünkhöz, fejlődésünkhöz, ahhoz a mához és holnaphoz, amelyet mind szebbé, gazdagabbá kívánunk tenni. De az öregek, a munkákat immár befejezők helyébe álló új, fiatal szakmunkások nélkül ez nem sikerülhet egészében. Ezt ki kell mondani. És még valamit: nélküle nem lenne teljes a kép. Az iparitanuló-képzés iránti lebecsülés, s általában ennek az oktatási formának a háttérbe szorulása szülők és gyerekek szemében, adódik abból is, hogy művelődésügyi, ipari szerveink nem adtak mindmáig megfelelő rangot ennek a képzésnek. Gondoljuk csak el, hány esetben olvasunk, látunk képzettséget, előtanulmányokat összefoglaló jelentéseket, statisztikákat, szerepel rajtuk: »Végzett 8 általánost«, vagy »végzett gimnáziumot, technikumot«, és hol marad a rubrika: »végzett ilyen, vagy olyan szakmunkás tanulóiskolát«? Nem kerül ez rá legtöbb személyi lapra, jellemzésre, vagy nem abban a hangsúlyozásban, ahogy kellene. Elsikkad — mint képzettségi fok — az a három év, amelyet kemény tanulással töltenek a fiatalok, több tárgyban a középiskolainál jóval átfogóbb tudást szerezve. Pedig — s ezt figyelmébe ajánljuk szülőknek, hivatalos szerveknek, ez az oktatási forma középfokú ismeretanyagot ad, s az ilyen képzés fejlesztése szorosan összefügg az oktatási reform céljaival. Az ipari tanulóképzés az az oktatási módszer, amely — szerencsésen egészítve ki az egyéb formákat — középfokú képzést ad már ma is. Ennek megfelelő jelzést, elnevezést kellene mihamarabb rendszeresíteni, közhasználatúvá tenni, hogy formailag is »helyére tegyük« ezt a rendkívül fontos oktatási módozatot. A MAI HÚZÓDOZÁS, s az elnevezés és formai értékelés azonban mit sem változtat a tényeken: súlyos problémát jelent a népgazdaságnak a fontos szakmák utánpótlásának késlekedése. Jelentkezőket várnak, jelentkezők kellenek, akik vállalják e szép és fontos szakmákkal járó ismereteket és feladatokat. Talán segít valamit elhatározásuk érlelésével, ha azt is hozzáfűzzük: ezeknek a szakmáknak az átlagosnál több" szépsége, romantikája, kézzel fogható haszna. Akik vállalják: a nagy létesítmények, gépóriások alkotóivá, az emberi tudás birtokosaivá válnak; kezük nyomán a legközvetlenebbül teremtődik a javak bősége, alakul és fejlődik a haza, a nemzet. És ez nem az utolsó , hanem a legelső szempont. Várkonyi Margit Megkezdődtek a norvég-szovjet tárgyalások Kis Csaba, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Kedden délelőtt megkezdődtek a norvég- szovjet tárgyalások. A megbeszéléseken Hruscsovon és Gerhardsenen kívül részt vesz a két ország külügyminisztere, Gromiko és Lange, valamint számos szakértő. Lapjelentések szerint elsősorban a két ország kereskedelmi és kulturális kapcsolatai állnak majd az előtérben, de természetesen szó lesz a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről is. Hruscsov, mint ismeretes, már Dániában hangsúlyozta, az adott körülmények között a Szovjetunió nem kívánja a NATO-ban részt vevő skandináv államoktól azt, hogy kilépjenek a szervezetből, s ezt a kérdést az általános és teljes leszerelés, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetei közötti megnemtámadási egyezmény keretein belül látja megoldhatónak. Ami a két ország kereskedelmi kapcsolatait illeti, ezeknek fejlesztésére megvan a lehetőség. Hruscsov Langhelle-vel, a norvég parlament, a Storting elnökével lezajlott találkozóján említést tett arról a gyümölcsöző együttműködésről, amely a két ország távoli északi területein kialakult, így például a boriszoglebszki erőmű építéséről. H hasonló lehetőségek nemcsak az egymással közvetlenül határos területeken kínálkoznak. A norvég szakemberek, akik az elmúlt években országukban számos vízierőművet építettek, bekapcsolódhatnak a Szovjetunió hatalmas villamosítási programjának megvalósításába. A szovjet kormányfő egyébként ellátogat az egyik legnagyobb norvég nehézipari vállalat, a Norsk Hydro egyik telepére. Van lehetőség a vegyipari együttműködésre, valamint különböző halászati egyezmények megkötésére is. A kulturális kapcsolatok is egyre szélesednek a két ország között — jelenleg például szovjet filmeket is vetítenek a norvég fővárosban, s több alkalommal került sor az előadóművészek kölcsönös vendégszereplésére, a sportolók találkozóira. A délelőtti politikai ta- tárgyalások befejeztével Hruscsov az oslói Grand Hotelben ebédett adott Gerhardsen tiszteletére. Délután részt vett az oslói városi tanács fogadásán, este pedig beszédet mondott a norvég Külügyi Intézetben. Kedd reggeli norvég lapok nagy terjedelemben foglalkoznak a szovjet miniszterelnök látogatásával, képes riportokban ismertetik az első nap eseményeit. Beszámolnál arról is, hogy a Szovjunió Legfelső Tanácsai Elnöksége öt norvég állampolgárt magas kitüntetésben részesített, mert a második világháború idején szovjet katonák életét mentették meg. Nyina Hruscsova délelőtt Gerhardsen miniszterelnök feleségének társaságában egy oslói csokoládégyárat tekintett meg. A szovjet—norvég tárgyalások hivatalos közlés szerint szívélyes és őszinte légkörben folytak. A mintegy háromórás megbeszélés nagyobb részét . (Folytatás az 5. oldalon) W "V**.mm Izmirből jövet, rövid időre hazalátogatott a Csepel, 1300 tonnás Duna-tengerjáró hajónk. Osztrák és nyugatnémet cégeknek hozott mogyorót és olajpogácsát. Kedden már vissza is indult Latakiába, fedélzetén darabáruval és az izmiri kiállítás magyar pavilonjának anyagával (Gyulavári Béla felvétele) Üzembe helyezték az automata távíró főközpontot Kedden délután üzembe helyezték a több mint tízmillió forintos költséggel épült budapesti automata távgépíró főközpontot, amelybe egyelőre 76 postahivatalt kapcsoltak be. Ez a 76 postahivatal ezentúl többszörös közvetítés nélkül, közvetlenül adhatja le az egymásnak szóló táviratokat, ami egy órával csökkenti a kezelési időt. Bakos Elemér, a Központi Távíró Hivatal vezetője jelentette, hogy a főközpont fél évvel a határidő előtt készült el Az ünnepségen, amelyen jelen volt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Horn Dezső, a miniszter első helyettese mondott avatóbeszédet, és ugyancsak ő adta le az első táviratot is. Jövőre Miskolcon és Debrecenben építenek automata központot, majd 1968-ban befejeződik a postai távíróhálózat automatizálása. (MTI) MEGKEZDTÉK A GABONA BESZÁLLÍTÁSÁT A TÁRHÁZAKBA. Szolnokra kedden reggel érkezett az első gabonaszállítmány a környező tsz-ekből. Megkezdte a szállítást a szajoli Vörös Csillag, a rákóczifalvai Rákóczi, valamint a nagykörűi Haladás Tsz is. Az eddigi számítások szerint még e héten mintegy 130—130 vagon gabona kerül erre a tárolóhelyre (MTI Fotó : Kácsor László felvétele) Túlteljesítette félévi termelési tervét a szénbányászat A Nehézipari Minisztérium bányászati műszaki főosztálya kedden jelentette, hogy a szénbányászat befejezte félév termelési tervét. Nehéz időszakot zárt le ezzel sikeresen a szénbányászat. Az első negyedévben a szigorú tél akadályozta a termelést, a bányászok azonban vasárnapi műszakok segítségével több mint 180 000 tonnával termeltek több szenet az előirányzottnál. A második negyedévben váratlanul még nagyobb nehézségekkel kellett megküzdeniük. A legöregebb bányászok sem emlékeznek olyan vizes negyedévi időszakra, mint az elmúlt három hónap volt. Az ismeretes balinkai, tatabányai, ebszőnyi, padragi és jókaibányai vízbetörés következtében, mérsékelten számítva legalább 40—50 ezer tonna szén esett ki a termelésből. A komlói 3- as aknában keletkezett tűz szintén visszavetette a munkát, amelyet kedvezőtlenül befolyásolt még a munkaerő-hiány. A bányák ilyen körülmények között is vasárnapi műszakok igénybevétele nélkül termelték ki a második negyedévi tervükben előírt szénmennyiséget és megőrizték az első negyedévben szerzett többletet. A derekas munkában éppen azok a trösztök jártak elöl, amelyeket a természeti csapások, a víz és a tűz sújtott: a közép-dunántúli, a mecseki, valamint a tatabányai. Tervéhez képest a legtöbb szenet a Várpalotai Szénbányászati Tröszt termelte. Elutazott hazánkból szovjet pártmunkás-küldöttség Kedden elutazott Budapestről a Szovjetunió Kommunista Pártjának pártmunkás-küldöttsége, amely V. I. Poljakovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével tíz napot töltött hazánkban, tanulmányozta a magyar mezőgazdaságot. A küldöttség meglátogatott több termelőszövetkezetet, állami gazdaságot és tudományos intézetet. Megbeszélést folytatott a Baranya megyei pártbizottságon és a püspökladányi járási pártbizottságon. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Németh Károly, az MSZMP KB titkára. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelent Németh Károly az MSZMP KB titkára, Bencze Károly és Kimmel Emil, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesei, valamint G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) A magyar tv közvetíti a tokiói olimpiát Az egész világon serényen készülődnek a tokiói olimpiára. A sportolók az olimpiai szintek eléréséért küzdenek, a szállásfoglalók helyet keresnek Japánban a csapatoknak, a szurkolók pedig már most szeretnék tudni, hogyan kapnak hírt, a tv-n keresztül az olimpia eseményeiről. A Magyar Rádió és Televízió vezetői időben megtették a szükséges lépéseket az olimpia televíziós és rádiós közvetítéseinek biztosítására. Munkatársaik ott lesznek Tokióban és a képernyőn, valamint a rádió hullámain keresztül »ott lesznek« a magyar tévénézők és rádióhallgatók is. A tokiói olimpia sporteseményeinek közvetítésére a közelmúltban megállapodást kötöttek az Intervízió képviselői és a japán rendező szervek. Ennek alapján — miután Tokióból Európába technikai okokból helyszíni közvetítés nem valósítható meg — naponta különrepülőgép hozza a videomagnóra, fénymagnóra felvett filmanyagot, amelyet az Intervízió tagországok Berlinben tartózkodó sportszerkesztői kiválogatnak, anyanyelvükön »alámondják« a szöveget és a kész anyagot az országaink között kiépített mikroláncon keresztül továbbítják és sugározzák. A magyar televízió — a tervek szerint — naponta átlagosan háromórás olimpiai műsort ad este 7, vagy 8 órai kezdéssel. A műsorban azokat a filmfelvételeket láthatjuk, amelyeket aznap délelőtt Tokióban felvesznek. Frisseségben, gyorsaságban a mi televíziónk nem marad el, a magyar tévénézők ugyanakkor látják majd az olimpiai műsort, mint Nyugat-Európában az Eurovízió nézői. Az olimpiai közvetítések lebonyolítását ugyanis a legteljesebb együttműködéssel valósítja meg az Intervízió és az Eurovízió. A magyar tv olimpiai műsorában sugározza majd a japán tv által készített napi olimpiai filmösszefoglalót, de lesz önálló magyar anyag is, amit a magyar tv-sek Tokióban készítenek közvetlenül a magyar televízió számára. Ebben a műsorban bemutatják Japánt, az olimpiai létesítményeket, az olimpiai falu életét és természetesen interjút készítenek az olimpia győzteseivel — reméljük, a leendő magyar aranyérmesekkel is. Mint ismeretes, jól sikerült a rádió tokiói próbaközvetítése és így a rádióhallgatók százezrei közvetlenül Tokióból jövő helyszíni olimpiai közvetítéseket hallhatnak majd. (vándor)