Népszava, 1964. július (92. évfolyam, 152–178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
GUTEN TAG, DEAR MADAME Bábeli délután az idegennyelvű klubban Népes angol társaság szórakozik a margitszigeti Casinó teraszán, egy másik asztalnál franciául társalognak, odébb németek köszöntik egymásra jókedvű profittal a söröspoharakat. Micsoda idegenforgalom! Talán külföldi turisták találkoznak itt ma? Az asztalokon azonban nincs külföldi zászló — milyen figyelmetlenség! — s a pincér is magyarul érdeklődik a francia társaság óhajai iránt De lám az egyik mademoiselle hamisítatlan pesti nyelven válaszol: rövid duplát kér tupírozás (azaz gőzölés) nélkül. Az angolul, németül, franciául csevegő asztaltársaságok tagjai ugyanis tősgyökeres pestiek — az Egressy Klub keretében működő idegennyelvű klub tagjai. Segédmunkástól tudásig — Nehéz idegen nyelvet tanulni, könnyű elfelejteni — mondja Pásztor Miklósné nyelvtanár, a klub vezetője. — Ma már sokan vannak, akik közép-, vagy felsőfokon elsajátítottak egy-két idegen nyelvet és szeretnék gyarapítani szókincsüket, fejleszteni beszédkészségüket. Szerdai klubdélutánjaink és vasárnapi közös kirándulásaink erre jó lehetőséget adnak. A klub tagjai között van segédmunkás és fizikus, diák és nyugdíjas, kenyai egyetemista és budai háziasszony. Bárkit szívesen látnak, aki részt tud venni az idegennyelvű társalgásban. Téten kávéházakban találkoznánk, nyári rezidenciájuk a szigeti Casino, vasárnaponként a pilisi erdő, vagy egy dunai sétahajó. Az »angliusoknál«, most éppen Hetzel György öt nyelven beszélő nyugdíjas bíró tart angol nyelvű előadást Stephen Leacockról, és a mintegy húszfőnyi csoport érdeklődéssel hallgatja. Ne zavarjuk őket, inkább lássuk, min mulatnak olyan jól a «■franciák« asztalánál. Madame Szikora, vagyis özvegy Szikora Ferencné nyugdíjas tisztviselő vicceket mesél, természetesen franciául. Aki nem érti a poént, annak vagy a humorérzékével, vagy a nyelvtudásával van baj. Két vicc között néhány komoly szót váltunk Juhász Vilmosáéval, a Tannimpex külkereskedelmi vállalat dolgozójával. — Új és lelkes tagja vagyok a klubnak — mondja a négy nyelven beszélő fiatalasszony. — Nagyon tetszik nekem, hogy itt kötetlen társalgás közben felfrissíthetjük nyelvtudásunkat, de volna néhány javaslatom. Több fiatalt kellene toborozni a klubba, több nyelvtanárt, akik beszélgetés közben kijavíthatnák a kiejtésbeli, vagy nyelvtani hibákat. Irodalmi délutánokat is rendezhetnénk, közösen látogathatnánk az idegen nyelvű mozi előadásait és talán egy olcsóbb külföldi társasutazáson is részt vehetnénk. „Mindenkit szívesen látunk“ Juhászné javaslatainak jó része már a megvalósulás útján van. Pásztor Miklós nyugdíjas iskolaigazgató, a klub szervezője, házigazdája, »mindenese« rengeteg ígéretes tervről számol be. A FOMO-val folytatott tárgyalások értelmében ősztől kezdve a klubtagok rendszeresen megnézik a Gorkij mozi idegen nyelvű előadásait, sőt a filmek forgatókönyvét is megkapják, hogy felkészülhessenek a helyes kiejtés megfigyelésére. Idegen nyelvű irodalmi színpadot alakítanak. A közép- és főiskolás fiatalok részére diáknyelvklubot létesítenek, az általános iskolások játékos nyelvoktatására is gondolnak. Július 1-től szeptemberig működik a pasaréti napközi tábor, ahol a gyerekek szórakozva, játszva sajátíthatják el az orosz, német, angol, vagy francia nyelv alapjait. A XI. kerületi Ságvári Endre Művelődési Otthonban szervezik az idegen nyelvű napközi tábort, szeretettel várják az érdeklődőket A »németek« asztalához közben kedves vendégek érkeztek: Karl-Friedrich Karnatz potsdami filmfőiskolás és menyasszonya, Heidemarie. Karli most két hétig a Budapest Filmstúdióban gyakornokoskodik. A vasárnapi pünkösdfürdői hajókiránduláson hozta össze a véletlen a németül beszélő társasággal. Örömmel tett eleget a klub meghívásának és — amint mondja — kellemes meglepetés számára, hogy nálunk ilyen sokan és ilyen jól beszélnek anyanyelvén. Két fiatal lány között ül Karli — vajon melyik a menyasszonya? A baloldalán ülő csinos barnára tippelek, ám kiderül, hogy a szép kiejtéssel, nagy biztonsággal csevegő kislány, Hirsch Ágnes, a Teleki Blanka külkereskedelmi technikum negyedikes tanulója. Ági az iskolában és a szabadegyetem tolmács tanfolyamán tanul németül, idegenvezetőnek készül. Ne szólj szám — magyarul Az »angliusok« asztalánál Hetzel György már befejezte Leacockról szóló előadását és most a társaság kisebb beszélgető csoportokra oszlik. Néhányan a sajátos angol humorról vitatkoznak, mások dr. Remete Jenő műszaki fordító hollandiai útiélményeit hallgatják. Freud Gézáné tudományos kutató boldogan újságolja, hogy Londonba készül a Pitman School négyhetes nyári nyelvtanfolyamára. öreg Mária varrónő H. G. Wells egyik könyvéről beszélget Schreiber Ede dekorációssal. Mindketten kitűnően tudnak angolul és szorgalmas látogatói az idegen nyelvű könyvtárnak, könyvesboltnak. A frissen érettségizett Révész Tamás először vesz részt a klubdélutánon, de nem utoljára. Felvételi vizsgára készül az egyetem angol—arab nyelvszakán és bizony jól jön most a gyakorlás. Beszélgetek, ismerkedem a pesti »angolokkal« — persze magyarul —, ám odajön Pásztor Miklós és csendesen megjegyzi: — Nem tudom, ismeri-e klubunk alapszabályát, egy szót se magyarul! Aki ezt megszegi, fizet egy pohár szódát. Ó, dear mister Pásztor, ezt én nem tudtam. Most mit csináljak? — Főúr, kérek egy rund szódavizet! Vajk Vera Simon Emil: HULLÁMOK Keresztapja megengedte, hogy elmehet a motorcsónakkal. Komolynak ismerte a fiút, bízott benne. Amikor kellően kioktatta, hogy mire kell vigyáznia, mosolyogva megkérdezte: — Utasod is lesz? A fiú elvörösödött. — Na, jó! — nevetett a keresztapja. Vállon veregette. — Nagyon vigyázz! Az alsó kikötőből indult, a legkisebb sebességgel járatta a motort. Közel ment a parthoz, szépen, egyenesen akart haladni, de azt is kívánta, hogy a fürdőzők felfigyeljenek. A lánnyal a nádas szélén találkozott. Közvetlenül a vízből szállt a csónakba, leült, aztán helyet váltott. A fiú sokáig nézte a testének nyomait őrző vízfoltokat. A lány rámosolygott — igazán kedves, hogy elhozta a csónakot. — Semmi! — mondta ügyetlenül a fiú. Nagyobb sebességre kapcsolt, de óvatosan és figyelmesen vezetett. Szorította a kormányt, hogy az erőlködéstől kifehéredett az ökle. A lány végighevert a csónak elején. Két évvel idősebb volt, mint a fiú. Fejlett nő. Egy hete ismerkedtek össze. A fiú akkor is a motorcsónakkal körözött, a lány a vízből integetett neki. — Elvinne? — kiabálta egyszer. Kinyújtott karja a víz fölé emelkedett, a legszebb fák ívelő mozdulatával. A fiú zavartan kormányozta a csónakot, majdnem rossz irányba ment. Végül a lány közelében megállt. — Tessék! — mondta suta udvariassággal. A lány hullámokat kavarva futott a vízben, aztán ügyes mozdulattal kiemelkedett és a csónakba ugrott. A fiú csak nézte. — Nahát, indulhat! — nevetett rá a lány. Egészséges fogsora fehéren villant, mint napsütésben a kikövezett partszegély. A fiú indított, lassan köröztek a vízen. Közben szél támadt és oldalról lökdöste a csónakot. — Nem fél? — kérdezte a fiú. — Nem vagyok félős! — mondta a lány. Így volt az első délutánon, s azóta csaknem mindennap együtt csónakáztak. A lány megszokta a fiú csöndességét, a fiú pedig hőstettekről ábrándozott, nem egyszer a lány élete megmentőjének képzelte magát. Néha a hazautazás is eszébe jutott, s arra gondolt, hogy egy délutánon végképpen kiszáll a lány a csónakból, kilábal a partra, s nyomában elsimul a víz. A lány észrevette, hogy töpreng és megkérdezte: — Világmegváltó gondolatai vannak? A fiú zavarba jött, kicsit bosszankodott is. Arra számított, hogy a lány megsajnálta és hirtelen beleszeret. Filmekről emlékezett hasonló jelenetekre. — Nem! — mondta dacosan. Szándékosan kerülte a lány tekintetét. A motor egyenletes pöfögését hallgatta, s ahogy a kormányt fogta, egész teste a motor ütemére rázkódott. Váratlanul zavart pufogás törte meg az ütemet, a motor asztmásan fuldoklott, aztán leállt. Egyszerre átfogta őket a csend, meghallották a fürdőzők kiabálását. A lány felemelkedett fektéből és hátra fordult. — Mi történt? — Nem tudom — mondta a fiú. Kinyújtotta a kezét, s a motorra mutatott. — Megállt. — Azt hallom! — mondta a lány. — Csináljon vele valamit! — Van evezőnk — mondta csendesen a fiú. — Azzal is kimehetünk a partig. — Nem szégyellenél — kérdezte gúnyosan a lány. A fiú lehajtotta a fejét. Aztán levette a védőborítást a motorról és belenézett. Érezte, hogy most ez az az alkalom, amikor érdemessé válhat a lány előtt. Hányszor visszatérhetne rá beszélgetés közben: »Emlékszik, amikor megjavítottam a motort?« És felcsillanna a szeme, büszke lenne rá, hogy ahhoz is ért. De a valóság más volt. A motor alkatrészei ismeretlenül feküdtek előtte, mintha olvasni nem tudó ember ütött volna fel egy könyvet. — Nem megy? — kérdezte kis idő múlva a lány. — Még nem találom — mondta a fiú. Mindkét keze feketén olajos volt, de maga is tudta, hogy éppen csak maszatolja magát, s nem halad előbbre. A víz közepéről erős hullámzás indult, dobálni kezdte a csónakot. A fiú szíve a szokottnál jóval erősebben lüktetett, mintha a hullámzás keringett volna az ereiben. Sokáig szótlanok voltak. Akkor meghallották a közeledő motorcsónak zümmögését. A hajó körüljárta őket, aztán egészen közel jött. Harmincöt év körüli férfi ült benne, olajjal bekent barna teste, mint a mányványszobrok, fénylett. Bizalmaskodva intett a lánynak, aztán a fiúra nézett: — Baj van, öcskös? A fiú hirtelen felegyenesedett. A megszólítás a lány előtt úgy érte, mintha az ember ráütött volna. Elvörösödve tüzelt a feje, keze ökölbe szorult. A lány észrevette ezt, elfordult és mosolygott. A férfi mindezzel semmit sem törődve, átlépett a csónakjukba, saját hajója kötelét az evezőkampókba akasztotta. Belehajolt a motorba, kis idő múlva azt mondta: — Sajnos, gyertyát kell cserélni. Van eveződ? — Van — mondta halkan a fiú. Ordítani szeretett volna, belevágni az ember arcába, de, ahogy mind a ketten ott álltak felette, minden bátorságát elveszítette. — Nincs messze a part! — mondta vigasztalással a férfi. Visszamászott a saját csónakjába, beindította a motort. Akkor a lány felegyenesedett. — Elvinne? — kiabált a férfinak. Mindkét karját magasra emelte, mint a győzelmet jelképező szobrok. — Jöjjön! — mondta a férfi és nevetett. Amikor a lány beszállt, a férfi még intett a fiúnak. — Lassan evezz, nehogy elfáradj! Aztán elrobogtak. Nyomukban összesimult a meghasadt víz, eleven hullámok futottak, mint a kapkodó gondolatok. 1964. július 1 Aratók a szélviharban Azt mondják a sárbogárdi járási pártbizottságon, hogy a sok küzdelem és verejték teszi nemessé az idei aratási munkát. A járás egész területén éreztette hatását az időjárás, de szinte minden községben másként. Most is orkánszerű szélvihar dúl, miközben Mezőszállásra igyekszünk. A szél szinte csontunkat is átjárja. Az egyenetlen, hepehupás úton még gépkocsival is nehéz leereszkedni, majd felhúzatni. De a hatalmas, lomhának látszó SZK—3-as kombájn Marékkel József keze alatt engedelmesen, simán kúszik felfelé. A főagronómus, Semjén István odaint: — Figyelje csak, valósággal leborotválja a tarlót! Nem is lehet máshova figyelni, mint ennek a fiatalembernek a munkájára. Innen, a tarlóról is látszik, hogy minden idegszálát a gépére és a gabonára összpontosítja. A domboldalon lefelé vezeti a gépet. A kanyarban feláll, meggörbül, úgy figyeli, hogy a dőlt gabonát mind egy szálig felszedje a kombájn. Munkája nyomán nem találni kivetnivalót. Néhányat fordult, és máris mellette áll egy traktor pótkocsival. Aranysárga sugárban ömlik a kicsépelt őszi árpa. Innen, a kombájnszérűkre viszik, ahol elektromos úton szárítják. Marékkel József nem egyedül arat ezen a részen, itt van a segítője. A kombájnosokat, traktorosokat keressük. Az emberek mindenhol a szélkárról és a viharról beszélnek. Ez a keddi nap csak a szelet hozta. Hajnalban esett az eső, és gondolták, ha kicsit felszikkad, már munkához láthatnak. Dél volt, amikor a szövetkezet két legjobb kombájnosa elindíthatta a gépét. Nagy László, azután a másik gépen Nagy István és Borza István, a harmadikon Szabó Sándor, a tavalyi megyei győztes. Úgy bánnak a gépóriásokkal, mint valami finom műszerrel. Maguk bizonyítják: téves az a nézet, hogy a dőlt gabonát csak kaszával lehet vágni. Elismerik, hogy van olyan öszekaszált, a szél és a vihar által tönkretett gabona, amelyet valóban csak kézzel lehet learatni — és most sok ilyen vár az országban a kaszásokra —, de nagy figyelemmel és kellő tudással a dőlt gabona egy részét fel lehet szedni a kombájnnal is. És ők erre vállalkoztak. * Szabó Sándor egyébként szerelő is. Olyan kombájnt kapott, amelynek rossz híre járt az országban, és nem alaptalanul, mert a B—62-esekkel szemben valóban minőségi kifogások merültek fel. Szabó a télen elvállalta, hogy kijavítja ezt a kombájnt és ő maga dolgozik majd vele. Most nagyszerűen állja a szavát és szaktudását bizonyítja, hogy még egy percre sem állt le a gépe meghibásodás miatt, zökkenők következnek be. Az emberek gondolkoztak, tanakodtak, és végül is tudja, mi történt? Egész éjszaka ügyeletet tartottak, a termény forgalmisok. Mi hordtuk az 1700 zsák gabonát, ők rendre átvették, mérlegelték, és reggelre kiürült a komáz csak egy termelőszövetkezet a sárbogárdi járásból, sokba mehettünk volna. Történetet hallottunk például Mezőkomáromból, ahol olyan kevés ember van, hogy az agronómus attól tartott, hogy nem tudják elvégezni az aratást. Az emberek a gyűlésen, ahol ezt tárgyalták, vészharangot húztak. Csornai János párttitkár állt fel akkor, és azt kérdezte: »Emberek, kire várunk mi? Hány gépet akarunk mi ezen kívül, ami a rendelkezésünkre áll? Csak úgy tudunk magunkon segíteni, ha felkeressük az idegen helyen dolgozókat és hazahívjuk őket, hogy az aratásban segítsenek.« bájszérű! Elindulunk a tarlóról. Közben elpörög mellettünk a vontató, viszi a a mai nap első szállítmányát a szérűre. Mire mi beérünk, az emberek már lapátolják le, a villanygépek dolgoznak, tisztítják a gabonát, a zsákok telnek. Az egész gyűlés hangulata megváltozott, egymás után ajánlották fel az emberek, hogy ki kit kér fel, és két nap múlva a községi tanácselnök jelentkezett a párttitkárnál, hogy ő már egy cséplő csapatot megszervezett, az iparban dolgozó mezőkomáromiak jönnek segíteni. Küzdenek az időjárással, küzdenek a nehézségekkel Cecén is, Sáregresen, Igaron. Csupán ebben a járásban 35 000 holdnyi aratnivaló vár a termelőszövetkezetekre, ahol — mint a keddi határjárások mutatják — minden nehézség ellenére megmentik a megtermelt gabonát. Lendvai Vera Az engedelmes óriás Segítség az iparból Közösen , minden megoldható Lankadatlanul dolgoznak, mint amilyen kitartóan süvít a szél a domboldalon, hordja-viszi a szalmát. A kazlazást abba is kellett hagyni. A kazlazók és szalmalehúzók az időt lesik, várják, hogy elcsöndesedjen a szél, és folytathassák a munkát. Ott fenn, a szalmakazal tetején most veszélyes a munka, nem maradhat ott senki. Megpróbálták, s a főagronómusnak valósággal le kellett parancsolnia őket, mert tovább akartak dolgozni, féltették a megtermelt szalmát, amelyre olyan nagy szükség van egész éven át. — Van sok gondunk is, de közös erővel megoldjuk — mondja Semjén István. — Tegnap 1700 zsák őszi árpánk várt elszállításra, és nem tudtuk, mi lesz vele, mert a Terményforgalmi Vállalatnál már nem volt átvétel. Lejárt a munkaidő, és este mit csináljunk? Beszéltünk az emberekkel, elmagyaráztuk minden bajunkat. Elmondtuk, hogy ha az éjszaka nem tudjuk elszállítani a kombájnszerűről a kitisztított árpát, akkor két nap múlva leállhat a kombájn, és mire a búzaaratás elkezdődik, súlyos Évzáró ünnepély az Állami Balettintézetben Az Állami Balettintézetben kedden évzáró ünnepélyt tartottak, amelyen egyúttal búcsút vettek az elmúlt oktatási évad munkájában vendégtanárként részt vett Olga Lepesinszkajától, a Szovjetunió népművészétől. Hidas Hedvig, az intézet igazgatója ünnepi beszédben értékelte az elmúlt oktatási évadot és az idén végzett növendékek operaházi vizsgakoncertjét. Hidas Hedvig ezután virágot és ajándékot nyújtott át a szovjet mesternőnek, aki meghatottan mondott köszönetet és további jó tanulásra, munkára biztatta a fiatalokat. NÉPSZAVA Bánfi János vezet a kombájnosok versenyében Eddig hat állami gazdasági kombájnos haladta túl az 1000 mázsás teljesítményt Az állami gazdaságok hagyományos aratási vetélkedőjének első eredményeit kedden foglalták össze. Eszerint a szovjet kombájnok csoportjában eddig hatan haladták túl az 1000 mázsás teljesítményt. A rangsorban jelenleg Bánfi János, a Derekegyházi Állami Gazdaság kombájnosa az első, aki 1124 mázsa őszi árpát és búzát adott át a szállítóbrigádoknak. Második Pál András, a Jászsági Állami Gazdaság, a harmadik Barna László, a Pankotai Állami Gazdaság kombájnosa. A hazai gyártmányú, kisebb teljesítményű kombájnok kezelői közül Elek Ferenc, a Bácsalmási Állami Gazdaság dolgozója jár az élen 403 mázsás teljesítményével. A rendre arató kombájnosok közül Zsótér József teljesítménye a legjobb, aki a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság határában 145 hold termését vágta le eddig. Megkétszerezik a szakközépiskolai osztályok számát Az 1963—64-es tanév budapesti tapasztalatairól tartott tájékoztatón Perlős Béla, a fővárosi tanács oktatási osztályának vezetője elmondotta, hogy a főváros általános- és középiskoláinak diákjai az elmúlt tanévben a korábbinál kedvezőbb körülmények között tanulhattak. Az általános iskolai hálózat 52 új tanteremmel bővült, s 1963— 64-ben 880 millió forintot fordítottak az iskolák felszerelésének fejlesztésére. A most zárult tanévben a budapesti általános iskolások 21,3 százalékának, azaz 44 700 tanulónak biztosítottak napközis elhelyezést. Az általános iskola nyolcadik osztályát 22 400 fiatal végezte el. Az idei tanévben Budapesten csaknem 12 ezer fiatal fejezte be érettségi-, illetve képesítővizsgával tanulmányait gimnáziumokban, szakközépiskolákban, technikumokban. A végzettek 52,7 százaléka továbbtanulásra, 10 százaléka szakmunkásképzésre jelentkezett. Az új oktatási évben megkétszerezik a fővárosban a szakközépiskolai osztályok számát, az 1964—65-ös tanévben már több mint 200 ilyen jellegű osztály működik majd. 5 HSH 5 ESE 5ESH 5 ESSS 25 I S 5 HSH I 3 júliusi(■ tsioUis * MAtrÁNAUTÓ* ■8mu~5 navaiossím •iitosításímak MÁSODIK rtkvi DÍJA minuisoskrin. ■ Ultit Csapot Az ÁlUMI BITOsÍtÓ fiÓKJAI ADNAK !5H52SHSE5F525HSaS252Sa53