Népszava, 1964. augusztus (92. évfolyam, 179–203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
A nép színházai MÁSFÉL ÉVTIZEDE olvashattuk a lapok híradásai közt a hivatalos szöveget: »Az eddig magánkézben levő budapesti színházak vezetésében a közeljövőben döntő változás áll be. A színházak az állam felügyelete és irányítása alá kerülnek. A színházak munkáját, színházvezetői megbízatások kiadásával és munkaterv előkészítésével a Kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya irányítja és ellenőrzi majd.» Ami azt illeti, a hivatásos magyar játékszín történetében az elmúlt 15 esztendő nem éppen nagy idő. A változás, a fejlődés mértékét tekintve, azonban, szinte beláthatatlanul óriási. A két világháború közti, majd az azokat követő évek színházi vállalkozóinak művészi és anyagi csődtömege emelt kilátásátalanul hatalmas torlaszt a további fejlődés elé, amikor az idézett szűkszavú híradás megjelent. Hiába nőtt fel és létezett a harmincas években egy olyan nagyképességű színésznemzedék, amelyet többek között Bajor Gizi, Márkus Emília, Csortos Gyula, Somlay Arthur neve fémjelzett. Hiába ostromolta a magyar színpadot szép magyar igéivel Móricz Zsigmond, a magyar színjátszáson úrrá lett az ügyeskedő üzleteskedés, olyan gazdasági-társadalmi viszonyok közepette, amelyben a színházak kapuit a nép elől a pénztárak erődítményei vigyázták. A Népszava írta abban az időben: »Nemhogy színházjegyre, de mindennapi kenyérre sem jut a dolgozni akaró, de munkaalkalmat ma nem találó városi népnek.» Majd hozzáfűzte: »A magyar színészek sorsán se segít más, mint ami az egész ország sorsán segíthet: a fölszabadulás a kurzus uralma alól.» DE AZ AKKORI VÁGYÁLOM beteljesülésének első pillanataiban a felszabadulás után még nem juthatott elő, hogy az újjáépítés azonnal meginduljon a szellemi romokon is. A kezdettől fogvaami kezelésben levő Nemzeti Színház és az ft Opera mellett ismét a magánkezdeményezés próbálta a magyar játékszínt a háború utáni aléltságából talpra állítani. A színházak államosításáig eltelt négy esztendő alatt a mintegy 32 tőkés nekibuzdulás azonban megint csak az új közönségre szinte ügyet sem vetve végezte a számítását. Nem csoda, ha kudarc kudarcot ért, és a 32-ből mindössze négy tudott ideig-óráig fennmaradni. Ezek a polgári vállalkozók — jó szándékaikat sem tagadva — egyszerűen nem voltak képesek kibújni a saját bőrükből. Kényszerűségből régi, megfogyott közönségükre kacsintottak, de szükségképpen az új korszellemhez is próbáltak igazodni, s némi szocialista mázzal kenték be produkcióikat. Ez viszont nem ízlett sem a polgári színházlátogatóknak, sem pedig azoknak az embereknek, akik a maguk problémáiról őszintén, kendőzetlenül akartak hallani, így azután sorra véreztek el a színházi vállalkozók ebben a reménytelenül felemás küzdelemben. Ilyen előzmények után virradt új nap a magyar színművészetre 1949. augusztus elsejével. Ha nem is teljesedett be egycsapásra minden remény, azonban a további egészséges fejlődés alapjait lerakta az államosítás ténye. Elsősorban: a színházak a nép színházai lettek. Ugyanakkor mindez termékenyítően hatott egész újjáformálódó szellemi életünkre. A meglevő s az egyre burjánzó igényeknek megfelelően, megalakult az Ifjúsági és Úttörő Színház és elindult útjára sajátos küldetésben a Bányász Színház. MÁR A KEZDET KEZDETÉN megszilárdult a művészek anyagi helyzete, a művészi képességek nem hánykolódtak többé a létbizonytalanság szeszélyes hullámain. Különösen ami a vidéki színésztársadalmat illeti, amelyről a negyvenes évek elején a krónikás így írt: „ők volnának a kultúra úttörői, akiknek kijárna legalább is a mindennapi kenyére. S most, az évforduló alkalmával, visszatekintve a másfél évtizedre — bár van elégedetlenség bennünk színházi életünk egyik-másik ma is meglevő visszássága miatt —, jó érzésekkel teli nyugtázhatjuk, hogy a kezdeti törekvésekből mennyi mindent sikerült beváltanunk. Többek közt új hajlékot adtunk a szocialista és a mai életünkkel foglalkozó drámairodalomnak. Olyan sikerült alkotásoknak, mint Sarkadi, Illyés Gyula, Sándor Kálmán, Darvas József, Németh László, Dobozy Imre műveinek — hogy csak néhány nevet említsünk, találomra. Ugyanakkor új fényben ragyognak a világ- és a magyar drámairodalom klasszikusai: Shakespeare, Moliére, Csehov, Gorkij, nemkülönben Katona, Vörösmarty, Madách. Mindez pedig olyan színházban, amelynek nézőterén az idők folyamán az a bizonyos új közönség telepedett meg, amely korábban anyagi helyzeténél és kényszerű szellemi érdektelenségénél fogva is kívül rekedt Thália szentélyének falain. Az az új közönség, amely nemcsak a főváros kőszínházaiban, hanem a vidéki és az Állami Déryné Színház tájelőadásain barátkozott össze a színművészettel. Érdeklődésének méreteire pedig mi sem jellemzőbb, minthogy egyes darabok hosszú sorozatokat érnek meg s tartalmi értékükkel, nem hig mondanivalójukkal teremtenek kasszasikert. NÉP ÁLLAMÁNAK sikerült visszájára fordítani tehát Móricz Zsigmond kedveszegett szavait: a színészet ma ismét azzal nyer a csatán, hogy a nemzeti kultúra egyik leghatékonyabb tényező- Azonfelül a kultúrának a bajnoka... Szombathely! Ervin Ae. Ma: Munkaügyi tanácsadó (A 4. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 92. ÉVFOLYAM, 179. SZÁMÁRA 60 FILLÉR 1964. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT Újabb három megyében fejezték be az aratást Tiz gépállomási kombájnos szárnyalta túl a szaxvagonos teljesítményt Megkezdték hétezer hold szikes digózását Pénteken az ország három nagy gabonatermő vidékén, Szolnok, Bács és Pestmegyében végeztek — a zab kivételével — a kenyér- és takarmánygabona betakarításával. Szolnok megyében, annak ellenére, hogy a nyár eleji zivatarok sok helyen megdöntötték a gabonát, mégis kereken 92 százalékát gépekkel takarították be. Az állami gazdaságokban már minden szem gabona magtárban van, a szövetkezeti gazdaságok termésének pedig mintegy 86 százaléka került a tárolókba. Bács megye 267 000 holdnyi kalászos vetésének 50 százalékát vágták kombájnnal. Sokhelyütt a kombájnok most a földeken közvetlenül keresztekből csépelik a szemet. Pest megyében, ahol a cséplőgépek mellett ugyancsak sok kombájnt foglalkoztatnak a csépléssel, a terv szerint augusztus második felében kerül magtárba az utolsó holdak termése. A Földművelésügyi Minisztérium gépállomási igazgatóságán értékelték a gabonabetakarítási verseny eddigi eredményeit és megállapították, hogy július 29-ig a gépállomási kombájnosok közül tízen haladták túl a 100 vagonos teljesítést. A rangsorban jelenleg Gácsér Ferenc, a mezőkovácsházi gépállomás kombájnosa vezet, aki 115 vagon gabonát adott át eddig az SZK-4-es gépe alól a szállító brigádoknak. A második helyen egyformán 114 vagonos teljesítéssel: Fábián József, a polgárdi és Vas J. Imre, a törökszentmiklósi gépállomás dolgozója áll. A jászsági és nagykunsági szikeseken a gabonakombájnok után megindultak a talajjavító gépek. A karcagi talajjavító vállalat október közepéig Jászberény, Jászkisér, Besenyszög, Tiszasüly, Jászapáti, Jászalsószentgyörgy határában és a Nagykunság több termelőszövetkezetében mintegy 7 ezer holdon végez digózást. A jászladányi Táncsics Tsz határában 343 holdon, a rákóczifalvi Rákóczi Tsz területén pedig 260 hold sziken hintik szét a márgát. (MTI) Géptávírda Kolerajárvány Indiában ÚJ-DELHI: Kolerajárvány tört ki Közép-Indiában. Bombay-tól északkeletre július 1-e óta 202 személy halt meg. Megtalálták egy 40 éve eltűnt magyar alpinista holttestét ZERMATT: Az Alpokban, csütörtökön megtalálták egy megfagyott alpinista holttestét. A halott, mint a mellette talált okmányokból kiderült, a 40 évvel ezelőtt eltűnt Magyar Lajos, magyar alpinista volt. Eredménytelen nyomozás négy gyilkosság ügyében BERLIN: Január 29-én emberfejet találtak a nyugat-berlini gesundenbrunneni S-Bahn állomás illemhelyén. Az áldozat kilétét mindmáig nem sikerült felfedni. A bűnügyi rendőrség most csaknem 4000 nyugatberlini orvos, valamint sok kórház és rendelőintézet segítségét kérte a halott személyazonosságának megállapításához. Ezen az eseten kívül tavaly november óta elkövetett további három gyilkosság tettesét keresik: Nyugat-Berlinben. A Ranger 7. lefényképezte a Holdat A Ranger 7. amerikai űrhajó pénteken, magyar idő szerint 14 óra 25 perckor becsapódott a Hold felszínére, a Felhők tengere nevű holdsíkságra, miután előzőleg hat televíziós kamerája segítségével lefényképezte Földünk útitársának felszínét A Ranger 7. televíziós berendezését magyar idő szerint 14 óra 07 perckor kapcsolták be. Amikor az űrhajó a Holdtól 1760 kilométerre volt, először két nagy látószögű optikával készítettek felvételeket, majd amikor a Ranger 7. közelebb ért, a kisebb látószögű kamerákat is működésbe hozták. A Ranger 7. hivatalos közlések szerint kiválóan teljesítette feladatát. A rakéta csak 12—16 kilométerre tért el kijelölt célpontjától, a Felhők tengerének egyik északi kiszögellésétől. (Ez mintegy 1500 kilométerre van attól a helytől,ahová 1959. szeptember 14-én a Lunyik 2. szovjet holdrakéta becsapódott). A pasadénai központban pénteken délután közleményt adtak ki, amely szerint a Ranger 7. kamerái által készített felvételek megvilágítási szintje, a továbbított képjelek jók voltak , s az első, sebtében előhívott másolatok kiválónak bizonyultak. Az első képeket szombaton, magyar idő szerint hajnali 5 órától hozzák nyilvánosságra. A kísérleti központban bejelentették, hogy amenynyiben a képfelvételek kontraszthatásai megfelelnek, a felvételek tárgyait alig néhány méteres közelségből is megmutatják majd. A közvetlenül a becsapódás előtt kis látószögű optikával készült felvételek például — közölték Pasadenában — körülbelül hat négyzetméteres területet fognak be. A Ranger 7. sikeres küldetése nagy érdeklődést keltett az egész világon, elsősorban a Szovjetunióban. A TASZSZ hírügynökség gyorsan és részletesen számolt be a Ranger 7. híreiről, s azoknak a szovjet tudósoknak a nevében, akik 1939. szeptember 14-én elsőként juttatták el a Holdra a Föld üzenetét, a Szovjetunió felségjelét — kijelentette: — A szovjet adósok örömmel állapítják meg, hogy a Ranger 7. fellövése az Egyesült Államok holdkutatási programjában új eredmény, s jelentős hozzájárulás a kozmikus térség tanulmányozásához. Új szovjet kozmikus rakétákat próbálnak Az űrkutatási programnak megfelelően, a Szovjetunió kozmikus objektumok hordozórakétáinak új változatait fogja kipróbálni. A rakéták az Egyenlítő csendes-óceáni körzetében az alábbi földrajzi pontoktól számított 65 tengeri mérföldnyi sugarú körben csapódnak majd be: 1. az északi szélesség 0 fok 37 perc — nyugati hosszúság 165 fok 40 perc, 2. északi szélesség 7 fok 15 perc — nyugati hosszúság 172 fok 35 perc. Az előbbi területet augusztus 4—november 1 között, a második területet október 1—december 30 között használják fel rakétakísérletekre. A rakéták becsapódási övezetében a szovjet flottának a szükséges műszerekkel felszerelt speciális hajói hajtanak végre méréseket. A hajózás és a légiforgalom biztosítása érdekében a Szovjetunió kormánya felkérte azoknak az országoknak kormányait, amelyek csendes-óceáni tengeri és légi utakat vesznek igénybe, adjanak utasítást a megfelelő szerveknek, hogy hajók és repülőgépek az említett időszakban naponta déli 12 órától éjfélig ne vegyék igénybe az említett körzeteket. Készül a Rákos-patak új medre Az elmúlt másfél évben háromszor lépett ki medréből a Szilas- és a Rákos-patak, mert a nagy vízgyűjtő területről lezúdult víztömeg elvezetésére szűknek bizonyultak a patakmedrek. A fővárosi tanács elhatározta, hogy három év alatt mintegy 80 milliós költséggel véglegesen rendezi a két patak medrét, s egyes szakaszokon új mederbe tereli a vízfolyást. A Rákos-pataknál az idén 3994 méter hoszszúságban a X. kerületi Váltó utcától a XIV., Egressy útig hozzák rendbe a medret, s az Egressy út—Remény utca közötti új nyomvonalon hamarosan új mederben folyik a patak. 1966-ig egészen Budapest határáig rendezik a patakmedret. A Szilas-pataknál a külső Váci út és a rákospalotai Határ út közötti szakaszának átépítésére a következő években kerül sor, az idén a rákospalotai Határ út—Kerepesi út között húzódó mederszakaszt bővítik, mélyítik. Immár hagyomány . .. Kora reggelre megtelik minden váza, az öblös is a csokrosnak, a keskeny is, a hoszsúszárúaknak. A kirakatokban minden tenyérnyi helyen cserepesek pompáznak ezer és ezer színben. Az idén meg éppen nagyon gazdag ez a virágünnep, mert 50 000 szál rózsát, szegfűt és gladióluszt ígértek a fővároskörnyéki kertészek, s el is küldték mind, megtoldva tízezernél is több cserepessel s vagy ötezer csokorral ... — Elég lesz? — Talán — mondják a Fővárosi Kérészetnél. — Reggel óta nincs Viza(U*&\(a megállás. Csöngettek a telefonok, percenként nyitnak az ajtók. Megkezdődött a különleges világnap. — Ennyi a feledékeny férj, vagy inkább a figyelmes vőlegény? — Szó sincs róla. Ilyenkor nemcsak az elfelejtett név- és születésnapi, házassági évfordulók jókívánságait pótolják az »illetékesek», hanem főleg azokat ünnepeljük, akiknek nevét a naptárból felejtették ki. Igaz, egyre kevesebben vannak. Tavaly még nem volt a naptárban Emese, az idén már neki is van névnapja. Egyszóval, ma annak van a névnapja, vagy születésnapja, aki éppen akarja. Valóságos virágdömping mai, a választék káprázatos, egymás után kelnek el a nagyfejű szegfűk, az elegáns gladioluszok. Sok helyen már reggel »erősítést» kértek. A virágboltok küldöncei megrakodva szállítják az illatos jókívánságokat, megszámlálni sem lehet, hányszor fordulnak. S ezen a napon minden, minden virág olcsóbb, a virágnap tiszteletére díjtalan a küldés is! (kovács) A CSEPELI FÉMMŰ üzemrészeinek fejlesztését 1968 végére fejezik be. Ezután a színesfém-félgyártmányok termelése az 1962. évi mennyiségnek mintegy két és félszeresére emelkedik. Befejezés előtt áll a készáruraktár építése, megkezdték a csőhúzó, rúdhúzó, présmű és öntöde építését. A képen: Megkezdték a helyszínen az előre gyártott vasbetonelemek felállítását (MTI Fotó : Mező Sándor felv.)