Népszava, 1964. augusztus (92. évfolyam, 179–203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

Ha tudásuk és szorgalmuk legjavát adják, nem elérhetetlen a cél, az elmaradás pótlása és a kétheti nyereségrészesedés A Péti Nitrogénművek dolgozói ebben az évben nem kaptak nyereségrésze­sedést, mert tavaly nem tettek eleget a rájuk rótt kötelezettségeknek. M­­últ évi teljes termelési érték­­tervüket csak 88 százalék­ra teljesítették. Követke­zésképpen költségszint­­tervük is (3,5 százalékkal) gyengébben alakult a ter­vezettnél. Hogyan zárták az idei — Ezen a munkán áll, vagy bukik, hogyan zárjuk az esztendőt — mondják. Folytonos üzem vagyunk, év közben egy percre sem állhatunk le. Ha nagyjaví­tás minősége nem üti meg a kívánt színvonalat, eb­ben az évben is baj lehet. Fél évi eredményeinkkel ugyanis most sem dicse­kedhetünk. A számok, sajnos, igazol­ják a hamarjában kapott tájékoztatást.. A tervezett költségszinttől (előzetes számítások szerint) 2,6%­­kal elmaradtak. Igaz, a ta­valyi tényszámhoz viszo­nyítva, nincs lemaradás, de ez gyenge vigasz. Tel­jes termelési értéktervüket sem­ teljesítették. A lema­radás több mint 18 millió forint. Nitrogénműtrágyá­ból 5737 tonnával marad­tak adósok, de nagyobb mennyiségű zsíralkohol, szorbit és ammónia is ter­heli számlájukat. Pillanat­nyi, helyzetükön, az,, sem sokat változtat, hogy nagy­év első fel­ét, számí­that­­nnak-e az üzem dolgozói, jö­vőre nyereségrészesedés­re? E népgazdasági szem­pontból is jelentős gyár­ban viszonylagos csend fo­gad. Áll az üzem, a beren­dezések nem működnek. Az emberek túlnyomó többsége azonban bent dolgozik. Javítják a gépe­ket, a berendezéseket, finomságú argongáz-ter­­vüket 70 százalékkal, szén­­kéneg-tervüket pedig 200 tonnával túlteljesítették. — Mi a magyarázata a kedvezőtlen helyzetnek? — Sajnos, sok összete­vője van — magyarázza dr. Veszprémi Ferenc fő­osztályvezető. — Kezdjük talán az elején... Az üzem egy része való­ban elöregedett. Lépten­­nyomon a fáradtság jelei láthatók. Amikor megsza­badultak a s tél szorításától, repedés támadt az­ egyik magasnyomású berendezé­sen. Megfeszített munká­val, viszonylag rövid idő alatt helyrehozták,­­ de a nyolcnapos leállás (a fent említett és egyéb okok következtében) 700 ton­na ammóniakiesésben je­lentkezett. Később a kompresszor­ meghibáso­dása miatt gyártottak 280 tonna­­ammóniával keve­sebbet, amely a nitrogén­műtrágya alapanyagát ké­pezi. néve a pétiek közel állnak a teljesítés lehetőségéhez. A kétheti fizetésnek meg­felelő nyereségrészesedés tehát nem elérhetetlen cél. — Részletesen megbe­széltünk mindent — ér­velnek.­­ Mint látja, a ja­vítási munkák órama­pon­Persze, hogy az üzem dolgozói körülbelül 14 nap fizetésnek megfelelő nye­reségrészesedést kapjanak, ahhoz a maguk módján, más vegyi üzemeknek és kereskedelmi szerveink­nek is hozzá kell járulni. Zsíralkoholból például a berendezések 50 százalé­kig sincsenek kihasználva, megrendelés híján. Érthe­tetlen ez, hiszen a zsíral­kohol a szintetikus mosó­szerek alapanyagát képe­zi. Márpedig mindenki tudja, hogy jó minőségű szintetikus mosószerekből nálunk­­eléggé keveset gyártanak. Nagyobb meny­­nyiségben importra szoru­lunk. Megfontolandó lenne tehát, hogy milyen import­csökkentési lehetőségek vannak kész mosószerek­ből. Ugyanakkor piacot kellene keresni alapanya­tossággal folynak. S hogy milyen minőségi színvona­lon végezzük el, annak le­hetősége a mi kezünkben van. Vezetőink pontos szá­mításokat végeztek, nitro­gén-műtrágyából és egyéb nitrogéntermékekből túl­teljesíthetjük a tervet ... gokra — a hazai szinteti­kus mosószergyártás foko­zása mellett. Hasonló a helyzet a Péti Nitrogénművek másik je­lentős termékével, a nagy­tisztaságú argongázzal. Argongázból nemrégiben még behozatalra szorul­tunk s köbméterenként négy dollárt fizettünk ér­te. Most — megrendelés híján — nagy mennyiség­ben a levegőbe kell enged­ni a nemes védőgázt. Az üzem dolgozói nin­csenek könnyű helyzetben. Szorgalmuk és tudásuk legjavát kell adni, hogy a jelenlegi mélypontból ki­jussanak. De felülről is segítségre van szükség, mert nemcsak a nitrogén­­műtrágyától függ, hogyan alakul az év végéig a vég­leges önköltség. Zsidai Pál 18 millió forint A műtrágyát várja a mezőgazdaság . Már minden tartalé­kot »bedobtunk«. Nitro­génműtrágyából a teljesí­tőképesség maximumát adjuk. Sőt, megítélésünk szerint — és felettes ható­ságu­nk szakemberei meg­ítélése szerint is — az op­,­timális teljesítőképesség fölött vagyunk. Bármilyen h­estéryhibásodás veszélyezte­ti céljaink megvalósítását. De a nitrogén-műtrá­gyára nagy szüksége van mezőgazdaságunknak. A mérsékelten­­ megállapított szükséglet felét még így is importból­ kell beszerez­nünk. Szerencsére, az üzem dolgozói jól ismerik a rájuk rótt kötelezettsé­geket, s tudásuk, szorgal­muk legjavát adják.­­ A nagy leállás előtt a legkülönbözőbb szintű tanácskozásokon beszéltük meg a tennivalókat — in­tézkedési tervek készül­tek, s ha sikerül azokat maradék nélkül megvaló­sítani, úgy 14 nap nyere­­sé­sre ^számítunk. A fő optimizmus dicséret­re méltó. A többoldalas intézkedési terv azonban még csak sejteti a lehető­ségeket. A Vegyipari Tröszt tájékoztatása sze­rint is a Péti Nitrogénmű­vekben nagyon is határ­esetről lehet szó, hiszen ebben az évben kell be­hozni a múlt évi, körülbe­lül 2 millió forint értékű lemaradást is. Ennek ellen Felülről is segíteni kell llllllllllllllllllllllllllllllllllllllilmlllllii­liimilil..il Hegedűs Géza: Az életművész hagyatéka Ha a győzelmes forra­dalom, ki is mondotta, hogy m­indenki, ép ember, a­mliunkája után éljen, sajnos, az új törvény sza­va magában nem válthat­ta m­eg a világot. Még az embertelen , tegnapokból meg a véres nyilas időkből miat más volt a levegő. Óriási erőfeszítésnek, ha­talmas küzdelemnek kel­lett jönnie, hogy a csalás­ra, hamisságra, alattomos­ságra szokott sehonnaiak, az »életművészek«, akik persze, nem művészei, ha­nem gátlástalan, elbitan­­gult fosztogatói voltak a vajúdó életnek, valaho­gyan becsületre, ember­ségre kényszeríttessenek. Ebben­ a, pompásan perge­tett mulatságos könnyed ,hangon írt s mégis döb­bentően megrázó regény­ben az ragadja meg leg­mélyebben az olvasót, hogy züllött hőse elundo­rodva gyalázatos tetteitől, önmagától, maga ellen küld névtelen feljelentést, mert úgy érzi, elveteme­dett életéből csak a bör­tönön keresztül meneked­­het ki. A vergődő ember­ről vallott mély optimiz­musát hirdeti az író eb­ben a megoldásban, hogy még a gonoszságban el­merült lélek is képes rá­eszmélni az erkölcsi jóra s kész érte vállalni a meg­nyugvást hozó szenvedést is. (Szépirodalmi) V. Gy. Stéphane Mallarmé költeményei Mai irodalmi életünk kiszélesedését bizonyítja ez a Weöres Sándor pom­pás fordításában kiadott első magyar Mallarmé­­kötet, amely a múlt szá­zad egyik legjelentősebb francia költőjének mun­kásságát tárja az olvasó elé. Kétségtelen, hogy nem a mi valóságot meg­ragadni akaró s az élet pozitív értelmét kereső vi­lágunkat tükrözik ezek a »többsíkú«, homályos, sza­vú, merő szimbólumokban lebegő, különös muzsikájú verseik. Mégis hozzánk tartozóak írásai, hiszen a költő erőfeszítései mögött a »látni és tudni« akaró ember magasodik fel. Ma­gányos volt, távol állt tő­le korának értetlen polgá­ri társadalma. Elzárkó­zott, pedig a kozmoszba tárulkozó lélek. Költemé­nyeit a századnyi messze­ségből mi is csak­ jó kommentátorral, a bonyo­lult zseni elmélyült isme­rőjének vezetése mellett tudjuk teljes egészében élvezni. Dobossy László jegyzetei s szellemes ta­nulmánya kitűnő, szaksze­rű eligazítónk, Weöres Sándor, a fordító, magyar szavú, mégis Mallarmé módján csodálatosan éneklő versei muzsikájuk­ban rásejtetnek a magá­­nyos francia költő titkai­ra. (Helikon) V. Gy. Sipkay Barna: Messzi harangszó Egy Szabolcs megyei homokos falu parasztjai e szatirikus regény hősei, akik a felszabadulást­ kö­vető társadalmi átalakulás fortyogásában élnek — persze, szatírához »méltó« különös és derűs kalandok közepette — tudatos, jövőt formáló embereikké. A fél falu­ e hónapokban pálin­kafőzésből él; a »gyár« termékeit részben eladják a városban, de jobbára maguk isszák meg. A kö­zös ivászatok azonban túl­nőnek a puszta időtölté­sen; ez alkalmakkor tár­gyaltatnak meg a falu dolgai, egyesek különös balesete, mások hirtelen megvagyonosodása, és hogy ki huhog éjszakán­ként a temető halmai közt... A tragikomikus és bohózati elemekből fel­épített mese groteszkül kacagtató világa mélyen hiteles, a múltbeli parasz­ti elmaradottság mélysé­geibe világít be. Jó ízű népi humor,­­ gazdagon árnyalt nyelv, szellemes dialógusok jellemzik a tehetséges fiatal író regé­nyét. A szatíra és a reali­tás avatott kézzel vegyí­tett közegében remekül megrajzolt figurák közve­títik a haladó mondaniva­lót. A kötetet Kondor La­jos rajzai élénkítik. (Mag­­vető) K. Gy. Fá Modern táncjáték — modern drámai oratórium­­ Bartók- és Honegger-mű Szegeden Láttuk az idei év és megítélésünk szerint a szegedi játékok egész ed­digi történetének legna­gyobb figyelmet érdemlő kettős bemutatóját. Ezt a rangot természetesen nem az adja meg, hogy valami tökéletes-e, előadói világ­­nagyságok-e , hanem az: képviseli-e, vagy legalább igyekszik-e képviselni ön­nön­ műfaját, jelen eset­e szintén jóleső dolog a pécsi balettet látni Sze­geden (hát még ha az ember Gyuláról érkezett előző nap, ahol ugyancsak­­kulturált produkciót lá­tott,-, békéscsabai művé­szekkel). A táncéletünkbe új vérkeringést hozott pécsiek amúgy is kezdet­től szívügyünk. Újból él­veztük érdekes, változatos táncolásukat, amelynek minden mozdulatán fe­gyelmezettség, kifejeződni akarás, az újfajta mozgá­sokban való öröm érző­dik. Eck Imre egész moz­­dulatvilágában ezek a fiatal táncosok félreérthe­tetlenül jól, immár ott­hon érzik magukat. Elis­merjük: ez az anyag — a mozdulatanyag csakúgy, mint­ az emberanyag — megfelel Bartók Béla zenéjének frappáns kife­jezésére. .. ben a sajátos követelmé­nyeket támasztó szegedi játékokat? Helyes irány­ban mutat-e a játékok egész jellegének, további útjának meghatározásá­ban? Másként-másként — de mindkét mű helyes irányba mutat. Így igaz akkor is, ha a »Királyfi«-t megvalósult formájában nem fogadjuk el. Mint már fentebb előre bocsátottuk, A fából fara­gott királyfi -koreográfiai elképzelését mindezzel együtt nem tudjuk elfo­gadni. Alig hinnénk, hogy mindeddig­ »a konzerva­tív ízlés utóvéd-állásai­ból« ítéltük volna meg ifjú és életerős együtte­sünk egész létét és tevé­kenységét (az idézetet a játékok prospektusában közölt nyilatkozatból vet­tük) —de A fából fara­gott királyfit ezúttal csak nyomokban láttuk. S ak­kor hiába a legátgondol­­tabb szövegi alátámasz­tás — mert ilyent most többet és többfélét olvas­hattunk­­ —,­ a táncnak magáért kell beszélnie. Márpedig ennek a mű­nek bármiféle értelmezé­se,­­ vagy átértelmezése, sem lehet híjával a meg­hatottságnak, a csendes és mély lírának, nem nél­külözheti a figurákban — légióként a királykisasz­­szonyban — végbemenő lelki folyamatok végig­vitt, világos, jól árnyalt egészét. Persze, persze, a teljes bartóki életművön átvonul az elembertelene­­dett valóság és a humá­nus­ illúzió ellentétje, de azért például a »Király­fi«-t és a »Csodálatos mandarin«-t zsánerben, s gondolatban is roppant távolság választja el egy­mástól. Ez a koreográfia elidegenült önmagától, ér­dekes tán maradt (bár né­hány esztétikumbeli fo­gyatékosságát is említhet­nénk) — de belső szép­sége, poézise jórészt el­veszett. Az efajta szép­ség számonkérése sem­Ezt a produkciót fenn­tartás nélkül fogadjuk el — s ha már elfogadjuk, nem is lehet másként. Mert az egyetlen fenntar­tás ez lehetne: szabad és lehet-e egyáltalán létre­hozni ilyesmit egy bonyo­lult szerkezetű, önmagá­ban komplett oratórium­ból? A vaskalapos válasz: nem­ szabad, nem lehet, miben sincs ellentétben a modernséggel. Miért mertük hát elöl­járóban azt állítani, hogy a kísérlet helyes irányba mutat? Mert igenis, mo­dern tánc-megfogalmazá­sok (esetleg Bartók-ko­­reográfiák) az egyik út, amelyen a játékoknak tovább kell haladniuk. Fülöp Zoltán díszleté­vel, Gombár Judit jelme­zeivel helyesen vette át a koreográfus­ koncepciót — más kérdés, vajon A fából faragott királyfi morális tartalmát fejezi-e ki mindez így együtt? A te­hetséges ifjú táncosok egytől egyig kimagaslóan jó és nehéz művészi mun­kát végeznek. Árva Esz­ter, Bretus Mária, Szi­­mácz Gabriella, Csifó Fe­renc és Tóth Sándor ez­úttal is kivételes tehetsé­güket bizonyítják. Csakhogy nem vaskala­pos válaszokra, hanem jó, megragadó, nem hatást vadászó, hanem hatást ki­váltó művészi élmények­re van szüksége vala­mennyiünknek — itt pe­dig ezt kapunk, mind ze­nei, mind drámai érte­lemben. Alig hisszük, hogy a zseniális szerzőnek, Ho­­neggernek magának, kifo­gása lenne a sajátos sze­gedi színrevitel ellen , ha bizonyára meg is le­pődnék az első pillanat­ban. A szegedi játékok ed­digi legmerészebb és mindjárt legjobb művészi teljesítménye a sok elem­ből álló, megragadó est, zenének, éneknek, prózá­nak, s ezúttal táncnak is ez a nagyszabású ötvöze­te, lenyűgöző hatású együttes kifejeződése. Va­lahány új elem került az alapjában is sokhangú műbe — s ez éppen Szi­­netár Miklós rendezői el­képzelésének legnagyobb dicsérete — mind a mű lelkéből, s az adott hely lelkületéből­­leledzett, mind a remekművet szol­gálja, méghozzá kiválóan. A kivételesen sok és sok­féle szereplő közül ezút­tal még a jeles zenei rész­vevők előtt is indokoltnak érezzük kiemelni Bakó József rendkívüli fantá­ziára és kiváló ízlésre valló szcenikai munkáját, benne a bravúros világí­tási megoldásokat, ame­lyek a zene ritmusával vetekedő módon szolgál­ták az est felemelő össz­hatását. Mindemellett — tehát a vizualitás helyes és stí­lusban mértéket sosem tévesztő hatásai mellett, sőt, felett —, a zenemű megmaradt zeneműnek. Henrik Czyz, a jeles lengyel karmester (akit néhány hangversenyről már kiváló mesterként ismertünk) tökéletesen uralta a század zenéjének ezt a minden tekintetben rendkívüli, nagyszabású alkotását, a jól játszó zenekart, a Budapesti Kó­rust (karigazgató Kere­csényi László), a gyer­mekkórust, a zenei és a kivételes ritmikai felada­tokat adó prózai szólistá­kat. A hatalmas szereplő­­gárda méltó értékelése itt képtelenség. Horváth Teri máglyához kötözött Jo­hannája olyan volt, mint ennek a kitűnő színész­nőnknek egész tehetsége: átfűtött, őszinte, eredeti, a népi ízeknek olyan fel­hangjaival teli, amilyene­ket kölcsönkapni nem le­het. »Originál« oratóriumi változatban ez a Johanna nem volna jó — itt vi­szont másmilyen nem volna jó. Szabó Gyula fráterje is nagyon tetszett, végletes egyszerűségével. Énekesek és színészek szépen és érthetően mon­dották Paul Claudel emelkedett szövegét Raics István szép fordí­tásában. A grandiózus összkép fontos része Márk Tivadar valamennyi jel­meze (az énekkar vizuális megoldása bravúr), s az Eck Imre koreográfiáját a megfelelő pontokon tán­coló pécsi balett. Az éne­kes szólisták közül Réti Józsefet mindenképpen nagy hangsúllyal kell ki­emelni. A Johanna a máglyán szegedi előadása megér­demli a nagy művészi él­mény rangját, amelyre igen sokáig emlékszik majd a néző-hallgató. Rajk András A fából faragott királyfi Johanna a máglyán NÉPSZAVA A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Ludwig von Moost, a Svájci Állam­­szövetség elnökét, Svájc nemzeti ünnepe alkalmá­ból.* Dobi István távirat­ban köszöntötte Sourou- Migan-Apithyt, Dahomey Köztársaság elnökét, Da­homey nemzeti ünnepe alkalmából.* Kállai Gyula pénteken délelőtt fogadta R. K. A. Gardinert, az ENSZ afri­kai gazdasági bizottságá­nak főtitkárát. A baráti légkörben lefolyt megbe­szélésen eszmecserét folytattak hazánk és az afrikai gazdasági bizott­ság közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetősé­géről.* Kállai Gyula, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese pénteken fogadta Zsam­­balin Banzart, a Mongol Népköztársaság rendkívü­li és meghatalmazott nagykövetét, aki a közel­jövőben végleg elutazik Budapestről. I. Baudouin, belga ki­rály táviratban fejezte ki köszönetét Dobi István­nak, a belga nemzeti ün­nep alkalmából tolmá­csolt jókívánságaiért. W. V. S. Tubman, a Li­bériai Köztársaság elnö­ke táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak, Li­béria nemzeti ünnepe al­kalmából kifejezett jókí­vánságait.* Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köz­társaság elnöke távirat­ban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az EAK nemzeti ünnepe alkalmá­ból kifejezett jókívánsá­gaiért Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere Péter János külügymi­niszternek mondott kö­szönetet jókívánságaiért. * Pénteken magyar—ku­­bai barátsági napot tar­tottak Salgótarjánban. Ebből az alkalomból a városba érkezett dr. Juan José Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete is, aki­ emlék­beszédet mondott az díszünnepségen. Dr. Adalbert Koch rend­kívüli és meghatalmazott nagykövet, Svájc nemzeti ünnepe alkalmából péntek este fogadást adott a Táncsics hajó fedélzetén. Megjelent a fogadáson dr. Beresztóczy Miklós és Pó­lyák János, az országgyű­lés alelnökei, Szilágyi Bé­la külügyminiszter-helyet­tes, Baczoni Jenő külke­reskedelmi miniszterhe­lyettes, Naményi Géza, a Tájékoztatási Hivatal ve­zetője, továbbá a Kül­ügyminisztérium, a Kül­kereskedelmi Miniszté­rium, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének több vezető munkatársa, a po­litikai, a gazdasági és a kulturális élet több is­mert személyisége. Ott volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos veze­tője és tagja. (MTI) Strauss-est Szegeden A szegedi ünnepi he­tek alkalmából pénteken Strauss-estet rendeztek az­­ új szegedi liget szabadtéri­­ színpadán. A közönség­­ több mint két órán át gyö­nyörködhetett a közked­velt melódiákban. Az es­ten a Budapesti MÁV Szimfonikusok Zenekarát vendégként a neves bécsi karmester, Dietfried Ber­nét vezényelte. A szólókat Gencsy Sári és Bartha Al­fonz énekelte. Az összekö­tő Szöveget Rácz György mondta el. Salamon Pál: A tábornok lánya A regény arról szól, ami a címe, ám a tábor­nok horthysta tábornok, s a lánya, Misley Klára a személyi kultusz éveiben nő felnőtté, és keres ma­gának hivatást, kenyeret biztosító munkát. Ezen a talajon sarjad ki a regény konfliktusa. Misley Klára érthető, minimális emberi igénye is hajótörést szen­ved — az osztályharc ál­landó éleződésének hamis sztálini elmélete kifica­mít egy jobb sorsra érde­mes emberi sorsot. Hazug­ságok immorális védfala, egy házasság legális pros­titúciója, ital — a züllés szirtkövei közt vergő­dik a lány. A bátor han­gú regény nem szánalmat akar kelteni a burzsoá­­ivadékok iránt, hanem — az ellenségek és jóbarátok hiteles portréján keresztül — érzékelteti a mi fele­lősségünket, a szocialista humanizmus helyes gya­korlatát. (Szépirodalmi) B. Gy. F. 1964. augusztus 1

Next