Népszava, 1964. szeptember (92. évfolyam, 204–229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

Cikkünk nyomán? A Nehézipari Minisztérium intézkedései a szabálytalan külföldi utazásokkal kapcsolatban A Népszava július 9-i számában »Magánutazás — vállalati költségen« címmel cikk jelent meg, amelyben megírtuk: vál­lalati és tröszti vezetők eldöntötték, hogy Heitz Ferenc, a volt Bányagép­gyártási Tröszt főmérnö­ke, Szikora Ferenc, a ter­melési és műszaki osz­tály vezetője, Kováts László kutatómérnök, Ju­tás Titusz, a volt Buda­pesti Bányagép és Bá­nyavillamossági Vállalat főmérnöke és Csontos Jó­zsef, a volt Salgótarjáni Bányagépgyár főmérnöke utazzék Belgiumba egy kiállításra, miután , ott bányagépeket is bemu­tatnak. Tekintve, hogy az uta­zás hivatalos szolgálati útlevéllel nem volt lebo­nyolítható, turista útle­velet kértek és »maszek« turistaként hagyták el az országot. Az utat oda­­vissza repülőgéppel tet­ték meg és pár nap múl­va vissza is tértek. Vizs­gálódásunk időpontjáig nem készült jelentés, sem úti elszámolás. Ennek el­lenére a volt Bányagép­gyártási Tröszt, illetve a hozzátartozó vállalatok fizették ki az útlevelek, a vízumok, a 70 dollárok, a repülőjegyek árát, az összes felmerült ki­adásokat az érintett ve­zető beosztású dolgozók helyett. (Kivéve Jutás Tituszt, aki a NIKEX költségén utazott és je­lentését, valamint elszá­molását a NIKEX-hez adta le.) Cikkünkre Haracska Imre nehézipari minisz­terhelyettes válaszolt. «... Vizsgálatot végeztettem a volt Bányagépgyártási Tröszt — jelenleg Orszá­gos Bányagépgyártó Vál­lalat — területén a kül­földi utazásokkal kapcso­latban. Az 1962. évig visszanyúló vizsgálat megállapította, hogy a tröszt területén két eset­ben történt kiutazás tu­rista útlevéllel, vállalati költségek terhére: 1964. május 1-től 7-ig Hanno­verbe 2 személy 9018,40 forint költséggel és 1964. június 3-ától 10-ig Liege­­be 4 személy 25 788,80 fo­rint költséggel. Megállapítást nyert, hogy szabálytalanul járt el a tröszt igazgatója, mert a külföldi kikülde­téshez a minisztérium en­gedélyét nem kérte; a ki­küldöttektől visszatérésük után jelentés elkészítését nem követelte meg és ez­által nem biztosította, hogy az utak tapasztala­tai hasznosításra kerül­jenek; egy-egy vásár meglátogatására a szük­ségesnél több személynek adott utasítást...« Szabálytalanul járt el a tröszt főkönyvelője is — írja a miniszterhelyet­tes, mert »... a Pénz­ügyminisztérium Ipari Főosztályának 1962. jú­nius 22-én a Pénzügyi Közlöny 15. számában megjelent külföldi utazá­sok költségeinek elszá­molására vonatkozó köz­leményét helytelenül ér­telmezve, az utazások en­gedélyezésére az igazga­tónak helytelen felvilá­gosítást adott; a kikül­dötteket visszatérésük után nem számoltatta el, holott azok 14 napra szó­ló valutaellátmányt kap­tak, de négy-öt, illetve hét nap múlva vissza­tértek. A vizsgálat megállapí­tásai alapján Morgen­stern Gyula volt tröszt­igazgató és Táborffy Ist­ván volt tröszt-főkönyve­lővel szemben a felelős­­ségrevonási eljárást meg­indítottam; utasítást ad­tam arra vonatkozólag, hogy az utazásban részt vevő személyek a jogta­lanul felhasznált valuta­­ellátmány forintértékét... fizessék vissza ...« A miniszterhelyettes a »­magánutazás« jelleggel kapcsolatban ugyanakkor megjegyzi, hogy »a ki­utazást nem az érdekel­tek kezdeményezték, ha­nem még az év elején — a Gépipari Tudományos Egyesület tájékoztatója alapján — a tröszt igaz­gatója az általa erre a célra összeállított bizott­ság javaslata alapján rendelte el, hogy melyik ipari vásáron ki fog részt venni«. Csupán Ko­vács Lászlóról tudták megállapítani, hogy hét napot magánjellegű tevé­kenységgel töltött Bel­giumban. ». .. Természetesen fe­lelősséggel tartoznak a kiküldöttek azért, hogy a rendelkezésükre bocsá­tott pénzellátmány fel nem használható részét sem devizában, sem fo­rintban nem fizették vissza. Ez ügyben beje­lentést tettem a Magyar Nemzeti Bank deviza­igazgatóságánál. Megjegy­zem, ez a nem egészen szabályos kiutazás az or­szágban eléggé elterjedt, a Pénzügyminisztérium­nak e tekintetben rendet kellene teremteni.A Haracska Imre nehéz­ipari miniszterhelyettes utasítására végzett vizs­gálat alapos volt és a megtett intézkedések is példamutatóak. Úgy gon­doljuk, azzal is egyet le­het érteni, hogy a Ma­gyar Nemzeti Bank de­vizaigazgatósága is sze­rezzen érvényt a rendel­kezésnek, amely szerint, akik a tervezettnél rövi­­debb ideig tartózkodnak külföldön, azok a vissza­járó összeget devizában fizessék vissza. (zsidai) Jogszabály-magyarázat Olvasóinknak már ré­gebben jeleztük, hogy is­mertetjük a Magyar Nép­­köztársaság Legfelsőbb Bírósága 3. számú irány­elvét a HÁZASSÁGI KONTÓFEREKRŐL, illetve az ezekkel kapcso­latos általános szempon­tokról és az e perekben folytatott bírósági gya­korlat egységesítéséről. Az irányelv első pont­ja megállapítja, hogy népköztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és család intézményét. A házasságot azonban nem tekinti felbonthatat­lannak, a reménytelenül megromlott, társadalmi rendeltetésének betölté­sére alkalmatlanná vált házasság felbontását meg­engedi. A házasságot komoly és alapos ok esetén bár­melyik házastárs kérel­mére fel kell bontani. Olyan egyedi ok (abszolút válóok) azonban nincs, amelynek fennállása ese­tén a bíróságnak a há­zasságot minden további vizsgálat nélkül fel kel­lene bontania. A bontó­perekben azt kell első­sorban vizsgálni, hogy a házastársak közötti vi­szony véglegesen meg­­romlott-e és reményte­­len-e az életközösség helyreállítása. A házastársaknak a házasság felbontására irá­nyuló szabad, befolyás­mentes, komolyan meg- Hlitmoi­m­mmmmmmz fontolt végleges elhatá­rozáson alapuló közös akaratnyilvánítása a há­zasság felbontása szem­pontjából lényeges körül­mény. Ebből ugyanis egyéb tényekkel összefüg­gésben többnyire a há­zasélet végleges és teljes megromlására lehet kö­vetkeztetni. Ha a házas­társak az életközösséget megszakították, és az együvétartozást minden vonatkozásban felszá­molták, az rendszerint a felek egyetértő válási szándékának megfontolt­ságára és véglegességére mutat. Eddig a peres feleket a bírói eljárásba­n, a válásra irányuló eltökélt elhatáro­zásuk figyelmen kívül ha­gyása nemegyszer arra kész­tette, hogy meg nem tör­tént tényekre hivatkozzanak a házasság felbontása érde­kében. Ilyen esetekben a bí­róságok nem ismerhették meg a házas élet megromlá­sának valódi okait. Más esetekben az okok részletek­be menő felesleges feltárása oly mértékben felzaklatta a feleket és feldúlta a kö­zöttük levő viszonyt, hogy tartós gyűlölet és ellenséges­kedés támadt bennük egy­más iránt amelynek követ­kezményeit a házasságból származó gyermekek síny­lették meg. A házasság felbontásá­ra irányuló közös kére­lem esetén is gondos kö­rültekintést kíván a bon­tóper lefolytatása a bíró­ságoktól. Elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a felek elhatározása alapo­san megfontolt, végleges, kényszer- és befolyásolás­mentes volt-e. Vizsgálni kell tehát, hogy például rendezték-e a gyermek elhelyezését, tartását, a lakás és vagyonközösség kérdéseit, egyik, vagy másik fél nem használ­ta-e fel zsarolásra a gyermekelhelyezés, vagy tartásdíj kérdését. Mert a gyermekelhelyezés kérdé­sében történő intézkedés során nem lehet a gyer­mek alku tárgya, a há­zassághoz való ragaszko­dás, vagy a házasság fel­bontásához való hozzájá­rulás feltétele. A közös kiskorú gyer­mek érdeke, hogy szülei együttesen neveljék, azonban a helyrehozha­tatlanul elrontott házas­élet a gyermek fejlődé­sére káros hatással le­het. A különélés időtarta­mának jelentősége van a házassági bontóperben, de még a tartós külön­élés sem minden esetben bizonyítja a házasság tel­jes megromlását. Erre ál­talában csak a házastár­saknak a különélés alatti magatartása ismeretében lehet alaposan következ­tetni. Annak elbírálásá­hoz, hogy a házastársak különélése tartós-e, nem csupán annak időtarta­mát, hanem a házastár­­sak közötti viszony mi­­­den jelentős mozzanatát vizsgálni kell. Ha a felek egyezően kérik a házas­ság felbontását, vagy az alperes a bontást nem el­lenzi, akkor a tartós kü­lönélés a közös elhatáro­zás alapos megfontoltsá­gát bizonyító jelentős tényként jöhet számí­tásba. A bontást kérő házas­társ kötelességsértő ma­gatartása alapján is fel kell bontani a házassá­got, ha az már teljesen és véglegesen megrom­lottnak tekinthető. Ha viszont a házastárs a bontást kérő másik há­zastárs kötelességsértő magatartását megbocsát­ja, a házasság fenntartá­sához ragaszkodik és még van is remény a házasság megmentésére, akkor a keresetet el kell utasíta­ni. A házasság fenntar­tásához való ragaszkodás esetén azonban körülte­kintően vizsgálni kell a nyilatkozat őszinteségét, azt, hogy a házasfél va­lóban őszintén akarja, vagy csupán bosszúból, az esetleges újabb házas­ságkötés megakadályozá­sa érdekében teszi nyi­latkozatát. Az irányelv végezetül ki­mondja, hogy a családjogi perekben a pervezetésnek és az egész tárgyalás légköré­nek szolgálnia kell a felek nevelését, a szocialista er­kölcsi, társadalmi együttélé­si szabályok megtartását, s a társadalommal és a csa­lád intézményével szembeni felelősségtudat fokozását. Törekedni kell arra, hogy a házassággal összefüggő ösz­­szes vitás kérdéseket lehe­tőleg egy per keretében döntsék el. Il íl IL PI 2 --------------------------------------­Kitünt. A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Dille Dénes professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia Bartók-archívuma tudo­mányos osztályvezetőjé­nek a Bartók-kutatásban elért jelentős eredmé­nyeiért a Munka Érdem­rend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára nyújtotta át. ülések A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa dr. Bereczky Endre Kossuth-díjas egye­temi tanárnak kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága elismeréséül nyugdíjba vonulása alkal­mából a Munka Érdem­rend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke nyújtotta át. A közélet eseményei­n Kádár János, a magyar forradalmi munkás-pa­­­­raszt kormány elnöke hét­főn fogadta K. P. S. Me­­nont, aki 1953-tól 1959-ig az Indiai Köztársaság kö­veteként, 1959-től 1961-ig pedig nagykövetként mű­ködött hazánkban. K. P. S. Menon feleségével né­­hány napos látogatásra ér­kezett Budapestre. Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese ebéden látta vendégül K. P. S. Menont és feleségét, este pedig S. V. Patel in­diai nagykövet adott foga­dást tiszteletükre. (MTI) * Vas-V­itteg Miklós or­szággyűlési képviselő, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alel­­nöke hétfőn Berlinbe utazott, ahol részt vesz az NDK népi kamarájának a második világháború ki­törése 25. évfordulója al­kalmából rendezendő ülésszakán. NÉPSZAVA ­ Toldalék a martonvásári zárókoncerthez Szombaton, 29-én este, eszményien szép időben volt az idei martonvásári »szezon« nagyon szép zá­róhangversenye a Beetho­­ven-emlékekben gazdag k­astély parkjában. Az Ál­lami Hangversenyzenekar Kórody András vezényle­tével a III. Leonóra nyi­tányt, majd az életművet s tán a muzsika művésze­tét koronázó IX. szimfó­niát játszotta a Budapesti Kórus, továbbá a nagyon szépen éneklő Dunszt Má­ria, Szőnyi Olga, Ilosfalvy Róbert és Jámbor László közreműködésével. A hangverseny után éjszaka a magyarországi Beetho­­ven-emlékekről készülő dokumentumfilm záróje­lenetének forgatására ke­rült sor ugyanitt. Értékelés helyett egy gondolatot hadd vessünk fel itt — újból! Évekkel ezelőtt, amikor a martonvásári Beetho­­ven-koncertek nagyon üd­vös rendszere bontakozni kezdett, nyilvánvaló volt: íme, lám, ez mindeét te­kintetben olyasvalami, ami nemzetközi érdekes­­ségűvé, túlzás nélkül mondható, akár világhírű­vé fejleszthető. Túlmegy megjegyzésünk méretén az okok elemzése: Beet­hoven vonzerején, s a megnyerő hely effektív Beethoven-vonatkozásain túl még mennyi más ok­ból. A többi között a kis Martonvásár szerencsés Pest-közelsége megköny­­nyítheti sok technikai ne­hézség áthidalását. Derék és tiszteletet ér­demlő a Fejér megyei ta­nács minden erőfeszítése, amelyet a nagyjelentőségű ügy érdekében tett és tesz (utak rendbehozása, a ta­vi híd kiszélesítése stb.) — ilyen módon azonban meg sem közelíthetjük az ügy­ben rejlő, kiaknázásért kiálló tartalékokat. Na­gyobb szabású beruházás volna szükséges és érde­mes, hogy a Brunswick-kastély és park megfelel­hessen az örvendetesen tapasztalható, spontán nö­vekvő érdeklődésnek. Martonvásár lehet egyik színhelye a Budapesten oly sokat és joggal szá­­m­onkért, magas színvona­lú nyári kulturális ese­ményeknek , ami idegen­­forgalmi szempontból is mind sürgetőbb és elen­­gedhetetlenebb. Ehhez persze három koncert a szezonban édeskevés, eh­hez a jövőben jeles ven­dégek hívása is szükséges — és így tovább. Meg­előzően azonban egy sor feltételt kell Martonvásá­­rott megteremtenünk. S ehhez Budapestnek, s az országnak hozzá kell já­rulnia. Nem sorolhatjuk, legfeljebb jelezhetjük itt a legelemibb szükségleteket: a megfelelőbb autóparko­lástól (szombaton már ko­csik százaival volt gond) a higiéniai követelménye­kig, nívósabb vendéglátó jellegű létesítményekig stb., végül pedig igenis a vasútvonalnak a park lá­bától történő távolabb helyezéséig (erről már sok szó esett) több munkát el kell végeznünk az ügy ér­dekében. Nem akármilyen ügy­­ilyen miliöjű, ilyen érté­kű, ilyen jól felhasználha­tó objektum a világ leg­nagyobb és legnépszerűbb zeneszerzőjével kapcsolat­ban nem sok van. Pazar­lás és rövidlátás Marton­­vásárt nem jobban felfe­deznünk. Ne késlekedjünk hát vele! (rajk) Szomorú, végtelenül szomorú dolog kimondani, leírni róla a »volt« szót. A »fiatal öreg«-ről, aki évei számát és sok keserű élet­­tapasztalatát meghazud­tolva, maga volt a jóhi­szemű lelkesültség, a mű­vészetében is mindig meg­újuló töretlen ifjúság. A hónapok óta, sajnos, már sejthető, mégis várat­lan, megdöbbentő hír any­­nyi személyesen átélt és hallomásból tudott mozza­natot kavart fel, hogy na­­gyon-nagyon nehéz rendet teremteni közöttük és el­mondani azoknak, akik nem ismerték, ki is volt Pór Bertalan, a 84 éves korában elhunyt festőmű­vész. Nagy idő ez a nyolc­vannégy esztendő, még ha egyszerűen az emberi élet átlagos mértékével mér­jük is. És még sokkal több, ha a művészeti fej­lődés mérföldköveivel, amelyek közül nem egyet ő maga állított fel. Idősebb volt Medgyessy Ferencnél — igaz, csak egy évvel —, akihez a ma­gyar szobrászat új kor­szakának megindulása fű­­ződik, és idősebb Derko­­vits Gyulánál, akinek szü­letésekor ő már a maga lábán álló fiatalember volt. Mint arcképfestő, már húszéves korában ál­talános elismerést aratott. A korai siker ellenére volt ereje, hogy gyökeresen szakítson mindazzal, amit addig elért és a század el­ső évtizedeiben bekapcso­lódjék az egész európai művészetet megújító, friss áramlatokba. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy egyike legelhivatottabb monumentális festőink­nek. Méltó feladatokhoz csak a tizes évek elején jutott, főként a Tanács­­köztársaság idején, ami­kor pedig ereje megosz­lott az alkotó munka és a művészeti direktórium festő szakosztályának ve­zetése között. A Tanács­­köztársaság bukásakor a fehér terror megtorlás­képpen megsemmisítette műveit. Elképzelhető, mit jelentett ez a pusztítók számára, aki úgy szerette képeit, mintha édes gyer­­m­ekei lettek volna — ké­pes volt visszavásárolni i - , őket, ha nem tudta jó he­lyen. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Ettől fogva kis rajzokba sűrítette nagy erejű vízióit, ame­lyekben gyermekkori em­lékei éledtek újra. Hegyi pásztorok és túlfeszített energiától duzzadó állatok jelképpé fokozott alakjai­val fejezte ki lázadását, kétségbeesését és bizako­dását, amikor a fasizmus előretörésével az ember­telenség lett úrrá Európá­ban. A fasizmus bukását a franciaországi ellenállási mozgalom harcosaként ér­te meg, és hamarosan ha­zatért, hogy harminc évi távollét után töretlen len­dülettel és bizalommal folytassa a munkát, amellyel a Tanácsköztár­saság idején vállalt vég­érvényesen közösséget. »Berci bácsi«, aki szem­üvegével, pipájával, min­dig szenvedélyes és min­dig őszinte megnyilvá­nulásaival azóta elmarad­hatatlan résztvevője volt mindannak, ami az elmúlt másfél évtizedben nálu­nk a képzőművészeti életben történt, most már csak maradandó önarcképeiről tekint a világba, amelyet annyira szeretett. (havas) * Pór Bertalan festőmű­vészt, a pert és a mun­kásmozgalom régi harco­sát, kétszeres Kossuth­­díjast, a Magyar Népköz­­társaság kiváló művészét a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsé­ge és a Művészeti Dolgo­zók Szakszervezete saját halottjának tekinti. Te­metése 1964. szeptem­ber 3-án, csütörtökön dél­után 2 órakor lesz a Ke­repesi temető Munkás­mozgalmi Pantheonjában. • Megérkezett a Kínai Népköztársaság új nagykövete Han Ke-hua, a Kínai Népköztársaság új ma­gyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete hétfőn megérkezett Budapestre. Fogadására a Keleti pályaudvaron meg­jelent Gergely Miklós, a Külügyminisztérium pro­­tokollosztályának vezető­je, a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képvise­letek több vezetője, vala­mint Tsung Ke-wen, a Kínai Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat A VEKM 2-ES SZ­­ANÓD- ÉS ÁRAMIRÁNYÍTÓ GYÁRA, A CSEPEL FÉMMŰ ELEKTRÓDAGYÁRA, A MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET ÉS A GÉPIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET DEBRECENI CSOPORTJÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL hegesztőgép- és elektróda-bemutatót rendez Debrecenben 1964. szeptember 8—11-ig a METESZ helyiségeiben (Kossuth utca 8.). Bemutatásra kerülnek a germán tumdiódás és a leg­újabb szilíciumdiódás ír hegesztőgépek és hegesztő elektródák A gépek üzemeltetés közben megtekinthetők és azokról ismertető előadásokat tartunk mindennap 11 és 15 órai kez­dettel. A kiállítás 9—16-ig nyitva. A kiállított gépekről megrendelést a helyszínen felvesz a T­ILLER T 1964. szeptember 1

Next