Népszava, 1964. november (92. évfolyam, 257-280. sz.)

1964-11-01 / 257. szám

A sepregetéstől a mágneskapcsoló-javításig Csökkent munkaképességűek a Csepeli Erőműben Egy rendelet nyomában jártam Csepelen, kutatva, hogyan gondoskodnak a gyárban megbetegedett, megrokkant embereknek megfelelő munkahelyről. Hivatalosan így formu­­lálnak: csökkent munka- 4200 ember 11 — A bizottságok gyár­egységenként alakultak — mondják a Vasmű szak­­szervezeti területi bizott­ságán —, felmérték, hogy 1466 embert kell egészsé­gi állapota miatt másho­vá elhelyezni. Az ered­mény azután attól függ, hogy milyen szemléle­tűek az illetékes vezetők, és milyen lehetőségekkel rendelkeznek. Az erőmű­ben például, ahol nagyon jó az igazgató, az üzem­orvos kapcsolata­i meg­oldották a kérdést. Az erőmű, vagy aho­gyan Csepelen mondják, a CSESZÓ (Csepeli Erőmű és Szolgáltató Üzemek) csak részlege a gyáróriás­­nak. De nem akármilyen részlege. — Az itt dolgozó 4200 ember 180 szakmát kép­visel — magyarázza dr. Erhardt Ottó, üzemorvos. — A szénlapátolóktól, sa­­lakozóktól kezdve, az anyagmozgatókon keresz­tül a kőművesekig, bádo­gosokig, csaknem minden szakma képviselve van nálunk. Tehát itt sem volt könnyű megoldani a rehabilitációt. Főként Mit csináljon a­ z!— Ha itt­ tegyük fel, egy festő nem dolgozhat a magasban, 3 hónapra könnyebb helyre kell ten­ni, erre általában van mód — mondja az orvos. — De mit csináljak a se­gédmunkással, aki szív­baja miatt nem emelhet, s akinek semmi szak­­képzettsége sincsen? Ilyenkor rendszerint az történik, hogy művezető­je tudomásul veszi, hogy beteg és megszületik a kompromisszum, elcsel­lengi a nyolc órát. A mű­helyek jó részében így bújtatják ezeket az em­bereket. Ezért, kifejezetten a csökkent munkaké­pessé­gűek foglalkoztatására jött létre a mágneskap­­csoló-javító részleg a CSESZÜ-ben. Még a télen a munka­ügyi osztály felszólításá­ra a művezetők összeállí­tották azoknak a névso­rát, akik egészségi állapo­tuk miatt nem képesek ellátni munkakörüket,­­ összesen 12 nevet adtak. Júliusban ismét felszólí­tották őket, de most már arra, hogy küldjék a 12 főt az orvosi rendelőbe, mert új, megfelelő beosz­tást kapnak. Mintha fel­szívódott volna a tucat­nyi ember. — A művezetők ragasz­kodtak a létszámhoz, nem akarták kiadni a »bújta­tott« embereket — ma­gyarázza Pető István munkaügyi előadó. De neszét vették ennek a munkások is. ők pedig az új, a megfelelő mun­kához ragaszkodtak, és jelentkeztek az üzemor­vosnál. Többen is, mint 12-en. — Most már új »figu­rával­« találkoztunk — folytatja nevetve Löwen­­sohn Béláné, a bizottság elnöke. — Fékezni kellett a jelentkezéseket. Mert a művezetők — szakítva a korábbi gyakorlattal — azt is hozzánk küldték, akitől valami okból sza­badulni akartak. Az orvost azonban nem lehet megtéveszteni. Is­meri gondozottjait, isme­ri azokat a nőket, férfia­kat, akiket megillet a csökkent munkaképessé­képességűeik rehabilitáció­ja. Csökkent munkaké­pességűekkel foglalkozó bizottság a neve annak a három emberből álló cso­portnak, amely az érde­kükben dolgozik. Hogyan? azoknál nem, akiknek szakmájuk sincs. Mert ilyen is van bőven. A rehabilitáció tehát általában nem könnyű, de különösen nehéz, ha a munkásnak nincs szak­mája, vagy ha csak át­meneti időre kell másho­vá helyezni. Mert mi a teendő pél­dául a terhes nők eseté­ben? Rendszerint az öl­tözőbe, vagy a takarító­nők mellé osztják be őket. Igen ám, de a fizikai erő­kifejtéstől kímélni kell őket, a takarítás viszont nem könnyű munka. Az eredmény: ellófrálják a napot, várják az idő mú­lását. És akaratukon kí­vül, önkéntelenül rontják a fegyelmet maguk körül. Nagyjából ugyanez a helyzet a különböző mű­helyekben dolgozgató csökkent munkaképessé­gűekkel is. A szocialista humanizmus megkívánja, hogy kenyérhez jussanak. De mit csináljanak, mi­lyen munkát végezzenek, amely nemcsak az egyén­nek, hanem a társadalom­nak is hasznos? segédmunkás ? gyek részére létesített munkahely. Ők, tizenki­lencen, dolgoznak a mág­neskapcsoló-javítóban. Mindannyian megkap­ják régi bérüket Hét'' egészséges munkás tanítja, illetve kiszolgálja őket, hogy a munkadara­bokat se kelljen arrébb tenniük. S a műhely — amely egyébként közben kibővült, újabb 40—50 fő részére — valóban ideális munkakörülményeket nyújt, világos, tágas, ké­nyelmes. — A megfelelő munka kialakításán állt, vagy bukott az egész — mond­ja Erhardt doktor. És ez várakozáson felül sike­rült. A mágneskapcsolók javításának minősége megfelel a legmagasabb követelményeknek. A csel­lengő, elveszett, megtűrt emberek hasznossá váltak. Ez pedig nem mellékes sem az egyén, sem a tár­sadalom szempontjából. De ... az élet mindig bonyolult dolgokat produ­kál. Akadnak, akik jobb’ szerettek csellengeni. Az egyik idősebb munkásról mondják, hogy neki pél­dául nem tetszik az új munkahely. — Eddig semmit sem kellett csinálnom — szo­kott dohogni —, legfel­jebb ha egy-kétszer nap­jában kezembe vettem a seprűt. * Érdemi Igen. Ennyiben a mal­terhordás könnyebb volt. De — amint a példák bizonyítják —, mindennél nehezebb az emberekkel bánni. Bár — és ez a lé­nyeg — a többség örül és fiálás ezért a műhelyért. A­ többségen azokat kell érteni, akik szívelégtelen­ Egy fiatal nő akit ré­­gen lezajlott tpc-s fertő­zése miatt — saját kíván­ságára — maierhordás­­tól tettek ide, nekem pa­naszolta: — Amúgy könnyű munka lenne ez, hiszen még felállni sem­ kell az asztal mellől. Mégis ne­héz, mert közben speku­lálni kell, volt... lég, légzőszervi baj, mű­tét utáni állapot miatt kerültek ide, s akik tud­ják, értik, érzik, hogy mi a különbség az időt mu­lató sepregetés és a ter­melő munka között. Értük volt érdemes a műhelyt létrehozni­ Lukács Mária a szakmából Cemal Gürsel török köztársasági elnök, táv­iratban mondott köszöne­tet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, Törökország nemzeti ün­nepe alkalmából küldött jókívánságaiért. * Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, kétnapos A közélet eseményei látogatást tett Baranyá­ban. Pénteken megtekin­tette a pécsi Szrénbányá­szok modern meszesi la­kótelepét, az itt felépült 500 személyes munkás­szállót, majd a Baranya megyei pártbizottság ak­tívaülésén beszámolót tar­tott az időszerű gazdasági kérdésekről, valamint a kül- és belpolitikai hely­­zetről. Szombaton a szi­getvári járásba látoga­tott. * Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, aki Jacques Marette francia postaügyi miniszter meghívására néhány napos hivatalos lá­togatást tett Franciaor­szágban, szombaton este hazaérkezett Párizsból. Sz. Zoltán telje-­­­­ sen gyanútlan, jóhi- WA szemű fiatalember '//A volt mindaddig, y//, amíg nyári munka- íV helyén, egy közteke- wk­dési vállalatnál be nk nem piszkolódott a v/m munkaköténye. VM Ekkor kezdődött a történet. A munkakötény bepis amikor idénymunkája vér forint 90 filléres tisztítást b­pította­k meg terhére. Készséggel nyúlt pénzt sietve is kissé, hiszen egy kozás, könyvek vétele, tan szogatta. A pénzt azonban ták el. »Majd a hivatalos solyogtak rá a raktárban , munkaügyi osztályra. Itt két példányban felt, könyvet, amely szerint Sz.­lalatnak 4,90 forint erejéig Utána néhány beléggel egy tályra küldték. E szobába jegyzőkönyv egyik példány újabbat is elkészítettek. S küldték Sz. Zoltánt a ruhm Leadhatta itt az aláirt, Ű­zőkönyvet, s egy kartoték ki mér­t a korosztályra. Lei­lát kérték ehelyt, el is újabb két írással elindítotti ilyen k­amas­zkolódott. S Pál Majd a lén leadta, 4 vagy öt írót költséget álla- lakkal, pecsé Mindez kö áreája után, de- időnként etemi beirat- forint 90 fill­érkezdés no- et óra el­­ nem fogad- munkaügyi­­ úton­ — ma- masára. Le i­s elküldték a kilónyi aktát biztató válás: ettek jegyző­­m Zoltán n­emi- zalált­­kárt okozott. Azóta soka ott a károsz­­talán az oko n aláírták a maga után is fát, majd egy Nem ti az utóbbival egy hivatali osztályra. kikecmeregni­egújabb jegy- Viszont fia 11 elindult is- ban- h°ey eg szerelési lap- forint 90 filli vették, majd a »károkozó« ík a könyve­lésbe. A könyvelés n azonban megtaga­dott mindennemű I aláírást mindaddig, s amíg Sz. Zoltán nem igazolja, hogy I tartozása, fizetésle­­tiltása nincs. Néhány szobát vé­gigjárva, szerzett is itt, persze tanúk aláírása­­bérelszámolás következett, isztal, különböző beosztot­­tekkel és aláírásokkal, rülbelül öt órát vett igény­­megpróbálta kifizetni a­z­ért, de sehol sem fogadták ítéltével érkezett vissza a osztályra, ugye kezdő áll o­ldhatta a mintegy másfél­­ beléget, jegyzőkönyvet, s­őt kapott: néhány nap múl­­mikor fizetheti be a tarto­t töpreng. Lehetséges, hogy izott kár nagysága von­yen, térítő célzatú kálvá­­ndja. Szembetalálta magát útvesztővel, s nehéz belőle 4­. tál és egészséges. Bízik ag­­yszer mégis kifizetheti a 4 irt valahol. S megszabadul bélyegétől. Várkonyi Margit KÁR 12____________________________________________________ ............................................................... ....... ....... »I ■! Ili— Ördög MÉG SZÓ SEM VOLT a Madách-évfordulóról, de Grábóczy Gergely igazga­tó már sűrűn idézte a ne­vezetes mondást: »Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.« Nem az emberiség vé­géről volt szó. A végszereidéről, ahol a Gledicsiába és Petúniá­ba irányuló export leg­fontosabb gépeit, a­z auto­matikus távirányító bal herkentyűjét szerelték, s ahol évnegyedről évne­gyedre ismétlődtek a skandalumok. A szereldével tulajdon­képpen nem lett volna komolyabb baj. Vagy ösz­­szeszerelték a bal her­kentyűt, vagy nem szerel­ték össze, ha összeszerel­ték, megint két eset volt lehetséges, vagy jól sze­relték össze, vagy rosz­­szul. Ez lett volna a leg­kisebb hiba. A nagy hiba a három végellenőrben volt, akiket Grábóczy igazgató és Szálkai fő­mérnök röviden »a há­rom sátánnak■» hívott. fűzés HOGY KERÜL SÁTÁN a Herkentyű Művek vég­­szereldéjébe? Nem kell a bibliára gondolni, a sátá­noknak rendkívül prózai nevük volt, az egyiket Szűcsnek hívták, a mási­kat Simonnak, a harma­dikat Sásnak. Sátáni mi­voltuk abban nyilvánult meg, hogy görcsösen igye­keztek. Stréber disznók — mondta rájuk egy lel­ki finomságokkal megál­dott mérnök olyankor, amikor hajlandó volt nyomdaképes jelzőket használni a Sátánok te­vékenységére. Hogy egyéb­ként hova kívánta őket, azt nem írom meg, de el­képzelhető. Hogy a fené­be ne! A három Sátán folyton beleköpött a levesbe. NE TESSÉK az üzemi ebédlőre gondolni. A Sá­tánok a negyedévi terv­­teljesítések levesét ron­tották meg. Ha már min­den úgy festett, hogy si­ma lesz a teljesítés és ennek megfelelően a pré­mium, valamelyikük biz­tosan kiszúrta, hogy a 5455. sorszámú herkentyű automatikájában a szélső billentyű nem billen, vagy ha valójában billen is, nem felel meg a nemzet­közi szabványnak. Mi­kor már az egész műsza­ki gárda keresztet vetett az év végi hajrára, Szűcs talált egy lehetetlen apró hibát: hét herkentyű nem működött. Merő rosszin­dulatból próbálta ki ezt a hetet is, amit az is bizo­nyít, hogy megtalálta őket egy ponyvával letakart ládasor fenekén. Bizonyá­ra mefisztói módon kaca­gott, hogy íme, megint sikerült! Ugrott a prémium és ebben a sötét hangulat­ban ült össze a Nagyve­zérkar, hogy kidolgozza a stratégiát a távolabbi jö­vőre. Szálkai azt javasolta volna — ha lelke mélyén fortyogó indulatainak en­gedelmeskedhet —, hogy a három sátánt szabályos ördögűzéssel távolítsák el, az exorcixálás minden kö­zépkori külsőségével, de hát szentelt vízik nem volt. GRÁBÓCZY arcát a tenyerébe temetve tűnő­dött. Impulzust várt, hogy megmozdulhasson — ebben hasonlított az 5455. számú herkentyű­széria gépeihez, hogy ne­ki is impulzusra volt szüksége, az eltérés csak annyi volt, hogy a her­kentyűk nem mozdultak. Impulzusra se. Palatinczai-Pauer­­schmidt, a tervosztály öreg rókája szólalt meg elsőnek. — Miért vannak ezek mindig itt? — Mert ez a munkahe­lyük — mondta gúnyo­san Szálkai. — Arra van­nak rendelve, hogy eltol­ják az ügyet. Tudsz va­lami jobbat? — Agyon nem üthetem őket — vallotta be tehe­tetlenségét a Góré.­­*■ De nem lehetne valami jutal­mat? Agyonütni, az is jó -!- idézte Karinthyt Pala­­tinezai. — Ha nem, Dezső­kéTM (ez a Górénak szólt), úgy is távol lehet vala­ki valahonnan, ha él. — Lecsukatni nem le­het — vágta el az admi­nisztratív gondolatok út­ját a főmérnök. — Ki beszél ilyesmiről? — fuvolázta Palatinezai. — Jutalmat a fiúknak! Itt a negyedév vége, hát nem szolgáltak rá ezer­szeresen egy kis Galya­tetőre vagy akár Parád­ra? És menjenek együtt, mind a hárman, hogy érezzék: együtt becsüljük meg őket, azt a kis kol­lektívát, amely annyit tett és tesz a minőségért! A KÖRÜLÜLÖK bólin­tottak. — Palatinczainak tulaj­donképpen célprémium ■járna az ötletért — szó­lalt meg az igazgató. — A tipp remek. Nem vol­tál te valamikor stratéga? Hallatlan meglátásaid vannak! — Borügynök voltam — mondta szerényen Pa­­latinczai. Mást aztán nem mon­dott, mert nekiláttak a gyakorlati kivitelezésnek. Azon a héten ünnepélye­sen adták át a Három Sátánnak a jutalomüdü­lésről szóló papírt. A Gó­ró kezet rázott velük és kifejtette, a mi társadal­munkban a jó munka ju­talma nem marad el, ki mint veti ágyát, úgy arat, néhány közmondás után jó utat kívánt. Elmentek. A KÖVETKEZŐ NE­GYEDÉVBEN a szétszó­rás stratégiája került elő­térbe. Szűcs, az 1. számú sátán, IBUSZ-utat kapott Reykjavikba, hogy az iz­landi herkentyű-meósok­­kal is találkozhasson. Si­mon (Sátán II.) dél-gledi­­csiai túrát tehetett, előre befizettek neki még egy öszvérre is, mert Gledi­­csiában vulkánok vannak, jót tenne neki egy kis hegyi kirándulás. (A vul­kánok mostanában nyug­talanok.) Sós, azaz Sátán III. a következő negyed­évi végellenőrzés kriti­kus időszakát arizonai rokonainál tölthette, en­gedélyt kapott, hogy akár egy újabb negyedévig is ott maradhat.. — Nagyon köszönöm — mondták mind a hárman és a re­pülőgép, az öszvér és a gőzhajó hátán most már külön-külön gondolkod­hattak azon, milyen ma­gasra ivett a Herkentyű Műveknél az emberről való gondoskodás. Nem is szólva az ör­dögűzésről. Magyar-osztrák közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) Mamentáris Unió magyar tagozatának rendezésében a Magyar Tudományos Akadémián előadást tar­tott Ausztria külpolitikai alapelveiről. Az Osztrál­ Köztársaság f­ülügyi mansztere meg­ Dr. Bruno Kr A magyar—osztrák tár­gyalások befejeztével dr. Bruno Kreisky szombat este a városligeti Gundel- étteremben fogadást adott, amelyen megjelent Kállai Gyula miniszterelnök-he­lyettes, Biró József külke­reskedelmi miniszter, Tí­már Mátyás pénzügymi- Az osztrák ki sajtóér. Dr. Bruno Kreisky oszt­rák külügyminiszter szom­baton este a Gellért Szál­­lóban sajtókonferencián találkozott a magyar és külföldi újságírókkal. Az értekezleten az osztrák külügyminiszter a sajtó hívta a Magyar Népköz­­­társaság külügyminiszte­rét Bécsben teendő vi­­­szontlátogatásra. A meg­­­hívást a magyar külügy­miniszter köszönettel el­­­fogadta. Ezen látogatás időpontját diplomácia­i úton fogják megálapí­­ tani. Visky fogadása­ iniszter, Benkei A­nd­rás belügyminiszter, Péter Já­nos külügyminiszter veze­tésével a magyar küldött­ség, valamint a magyar gazdasági és társadalm élet számos képviselője és a fegyveres erők több tag­ja, valamint a diplomáciai testület vezetői k­ ülügyminiszter­­ekezlete képviselőinek kérdéseire válaszolva aláhúzta, hogy az osztrák és magyar fé­l tárgyalásainak eredmé­nyeként aláírt egyezmé­nyek fontos lépést jelen­tenek a két ország kap­csolatainak fejlődésében Hozzáfűzte: Olyan kérdé­­­­seket sikerült rendezni,­­ amelyek hosszú ideje­­ megoldásra vártak, öröm­­­mel állapította meg, hogy­­ az eszmecsere őszinte­­ nyílt légkörben zajlott ,­­ és mindkét részről pozi­­­tív törekvés nyilvánul­­ meg a kapcsolatok továb­­­bi fejlesztésére. A kül­ügyminiszter ezután be­számolt arról, hogy ha­sonló légkör jellemezte találkozásait a magyar ál­­­lamférfiakkal. Különösen mély benyomást gyako­rolt rá a Kádár Jánossa­l folytatott mintegy más­fél órás beszélgetés. En­­­nek során a magyar mi­­­­­niszterelnök számos idő­­szerű kérdésben fejtette ki véleményét, s hangsú­lyozta, hogy a Magyar Népköztársaság ugyanazt a politikát követi a jövő­ben is, amelyet eddig folytatott.­­ Dr. Bruno Kreisky­­ sajtókonferencia végén el­­­ismeréssel beszélt a ma­■­gyarországi látogatás eredményeiről, tapaszta­latairól, s mint mondta az osztrák delegáció a jól végzett, sikeres munka tudatában utazik majd vissza Bécsbe. (MTI) 1 Dr. Bruno Kn a Duna­­ Szombaton dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köz­társaság külügyminisztere látogatást tett a Duna Bi­zottságban dr. Simon Kol­ler, az Osztrák Köztársa­ság magyarországi köve­te, a Duna Bizottság he­lyettes elnöke kíséreté­ben. Kreisky külügyminisz­tert G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarorszá­gi nagykövete, a Duna Bizottság elnöke, Franti­­sek Pisek, Csehszlovákia magyarországi nagyköve­te, a Duna Bizottság tit­kára, s dr. Nae Androne­­ t­sky látogatása Bizottságnál­ ­ a Duna Bizottság igazga­­­tója fogadta. , Az osztrák külügymi­­­niszter kíséretében voltak­­ az osztrák delegáció tag­­­jai közül: dr. Hans Bog, ■ burgenlandi tartományfö­■ nők, dr. Carl H. Boble­­ter külügyi államtitkár dr. Erich Bielka-Karltreu ■ az osztrák külügyminisz-­­ térium főtitkára, H. Hay­■ merle külügyminisztérium­­­mi főosztályvezető, H. ■ Standenat külügyminiszt­­­tériumi főosztályvezető. A találkozás szívélyes, baráti légkörben folyt le. (MTI) NÉPSZAVA___________________________________________ Kitűnt A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa dr. Beretzk Péter főorvosnak, a bioló­giai tudományok kandi­dátusának több évtizedes tudományos munkássága elismeréséül 70. születés­napja alkalmából a Mun­ka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Fe­hér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a magyar kőolajkutatás fej­lesztése érdekében kifej­tett értékes munkássá­gáért a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntette ki G. I. Bobri­­ etcsek­ sev szovjet mérnököt. Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete, szombaton délben ünne­pélyes keretek között ad­ta át a kitüntetést Bobri­­sev mérnöknek, aki me­leg szavakkal köszönte meg munkájának elisme­rését. (MTI) --------*--------—— A bolgár nagyköve­tség fogadása A Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövet­ségén szombaton fogadá­son látták vendégül a fiatal balettművészek el­ső várnai nemzetközi fesz­tiválján részt vett ma­gyar művészeket. 1964. november 1

Next