Népszava, 1965. május (93. évfolyam, 102–126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Vtlág protettársai, egyesüljetek? NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 93. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1965. MÁJUS 1. SZOMBAT Májusi seregszemlénk *írta: Brutyó János Hetvenöt esztendeje annak, hogy a II. Inter­nacionálé párizsi kongresszusának felhívására a világtörténelem legforradalmibb osztálya, „minden nemzet proletársága” először vonult fel, hirdetve a munkásság nemzetközi összefogását, tüntetve az elnyomás, a kizsákmányolás ellen, a szebb, jobb, szabadabb, emberibb életért. Május elseje azóta is a nemzetközi munkás­szolidaritás legnagyobb ünnepe, százmilliók se­regszemléje. Százmilliók tesznek ma bizonyságot arról, hogy a munkásság fajra, nemzetiségre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül együvé tar­tozik, együtt halad, együtt harcol a végső győze­lemig. S hogy ez a győzelem nincs elérhetetlen messzeségben, arra bizonyság a szocialista tábor léte, a nemzetközi munkásmozgalom erősödése, a gyarmati igát lerázó népek diadalmas harca. Hetvenöt év alatt nagyot változott a világ. Amiért a munkásság háromnegyed évszázaddal előbb sortüzekkel, kardlapokkal szembeszállva tüntetett, az ma a Föld egynegyed részén való­ság. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megkezdődött az emberi történelem új fejezete, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Új jelszavakkal, új tartalommal gazda­godott május elseje. Az elnyomás és kizsákmá­nyolás ellen küzdő népek előtt ott áll a példakép: a munkások és parasztok egyre izmosodó, gyara­podó hatalma, s a vörös zászlókra a szocializmus eszméje mellé felkerült a béke jelszava. A békeszerető népek aggódva figyelik az ame­rikai imperialisták újabb gyalázatos provokáció­ját a vietnami nép, a békés építőmunkát végző Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az agresszorokat, akik ismét lángba akarják borí­tani a világot, csak a békéért, a haladásért har­coló népek összefogása állíthatja meg. A szocializmus, a haladás, a béke eszméje nap mint nap újabb tömegeket, újabb, népeket hódít. Nap mint nap újabb százezrekkel és mil­liókkal érteti meg, hogy az ellenség közös, hogy a dolgozó ember szabadságát, jobb életét, az em­beriség békés, boldog jövőjét csak a dolgozó tö­megek nemzetközi összefogása biztosíthatja. A mi népünk küzdelme is szorosan összefo­nódik, része a munkásság nemzetközi összefogá­sának, harcának, melyet a szocializmus győzel­méért folytat. Tapasztaltuk ezt 1919-ben, a di­csőséges Tanácsköztársaság idején, amikor né­pünk történelmében először ünnepeltük szabadon május elsejét. Tapasztaltuk ezt 1945-ben, amikor a világ első munkásállamának katonái elhozták részünkre a szabadságot. Tapasztaltuk a nemzet­közi összefogás erejét 1956-ban, amikor a Szovjet­unió és a testvéri népek segítségével úrrá lettünk a reakció által szervezett ellenforradalom felett. Tapasztaljuk nap mint nap a testvéri szovjet nép és a szocialista tábor többi országainak segítségét társadalmi, politikai és gazdasági életünkben. Dolgozó népünk mai májusi seregszemléjét alig pár hét választja el felszabadulásunk 20. év­fordulójától. A magunk életén, a magunk sorsán mérhetjük le, mit jelent a május elsejék harci jelszavainak valóraváltása, mit tud viszonylag rövid idő alatt alkotni, teremteni a nép, ha ke­zébe veheti sorsának irányítását. Évszázadok so­rán nem fejlődtünk, nem gyarapodtunk annyit, mint az elmúlt 20 év alatt Bármerre járunk szer­te az országban, mindenütt megtalálhatók a mun­káshatalom kétévtizedes tevékenységének nyo­mai : új házak, új lakások, iskolák, kórházak, kul­­túrházak, új gyárak, üzemek, erőművek, kultu­rális és szociális létesítmények, s ami a legfonto­sabb: felszabadult, egyre öntudatosabbá váló és egyre kulturáltabban élő, bizakodó munkás- és parasztemberek. Népünk ma erősebb, gazdagabb, jobban él, mint eddig bármikor, s hogy idáig ju­tottunk, azt a saját munkája mellett a Szovjet­unió segítségének, a testvéri szocialista országok­kal való együttműködésnek, a proletariátus nem­zetközi összefogásának is köszönhetjük. Ezért van az, hogy a mi mai ünnepünk egy­úttal annak az örök, megbonthatatlan testvéri­ségnek az ünnepe is, amely egybefonja a szocia­lista tábor országait, amely a reményt, a győzelem biztonságát nyújtja a ma még elnyomás alatt élő tőkés és gyarmati vagy félgyarmati sorban élő népeknek. A fennállásának 20. évfordulóját ün­neplő Szakszervezeti Világszövetségbe tömörült több mint százmillió dolgozó ma még szorosabbra zárja sorait és testvéri kezét nyújtja a világ min­den dolgozójának, aki ma még­ az elnyomás, a ki­zsákmányolás ellen küzd a szabadságért, a bé­kéért, az emberek egyenjogúságáért. Május elseje a munka ünnepe is, és tenni­valóinkról azért is szólni kell, mert ez a mi leg­fontosabb hozzájárulásunk ahhoz a harchoz, amely a szocializmus világméretű győzelméért folyik. A szocialista forradalom hazánkban még nem zárult le, hanem folytatódik az emberek fe­jében a kapitalista kispolgári maradványok ellen a szocialista tudat, a szocialista gondolkodás ural­kodóvá tételéért, és folyik a termelés frontján népgazdasági terveink teljesítéséért Közvetlen tennivalóinkat pártunk Központi Bizottságának decemberi határozata, és az 1965 évi népgazdasági tervünk határozzák meg. Leg­fontosabb feladataink közé tartozik a gazdasági, állami fegyelem megszilárdítása, a vezetés szín­vonalának emelése, a takarékosság pénzzel anyaggal,­idővel, mert a legcsekélyebb pazarlás is dolgozó népünket rövidíti meg, és mert a jólét megszilárdítására, illetve további emelésére vo­natkozó terveink csak a gazdaságos termelés út­ján valósíthatók meg. Társadalmi fejlődésünk alapvető kérdése volt és marad is a termelékenység emelése, a tár­sadalmi munkával való takarékoskodás. Vonat­kozik ez nemcsak a közvetlen termelőmunkára, hanem egész gazdasági és társadalmi életünk minden területére. Ebben a munkában az eddi­gieknél is jobban kell támaszkodnunk a dolgozók öntudatában, kezdeményező­készségében rejlő tartalékokra. Jobban kell kihasználnunk a kor­szerűbb termelőeszközök, a fejlettebb technika által adott lehetőségeinket, magasabb színvonalra kell emelnünk a munka- és üzemszervezést. A munka Ünnepén illő megemlékezni arról is, hogy az öntudatos munkás büszke a munkájára. És méltán büszke, hiszen minden érték a munká­ból fakad, az egész emberi élet alapja és forrása a munka. De az öntudatos munkás nemcsak a munkájára, hanem a munkája minőségére is büszke. A selejtgyártóknak, a hanyag, felületes munkát végzőknek még a kapitalizmusban sem, saját munkatársaik előtt sem volt becsületük. Tudjuk, hogy iparunk jelenlegi fejlettsége nem teszi lehetővé, hogy minden terméket világszín­vonalon gyártsunk. De arra van lehetőségünk, hogy mindinkább korszerűbb termékeket állít­sunk elő, arra pedig a munkásöntudat kötelez, hogy amit csinálunk, azt csináljuk jól. Álljon példaképül előttünk a szocialista mun­kaversenyben részt vevők nagy száma és ezen belül a szocialista brigádmozgalom félmilliós tá­bora, akiknek fő törekvésük: szocialista módon dolgozni és élni, akik érzik a felelősséget nem­csak a saját munkájukért, hanem a közösség ügyéért, gondjaiért is, akik május elseje jelsza­vait, céljait megértve, tudatosan tevékenykednek családjuk, népük és az egész nemzetközi munkás­­osztály boldogulásáért. A magyar szervezett dolgozók már az első május elsején is bizonyították hovatartozásukat A magyar szakszervezeti mozgalom hű őrzője és folytatója a magyar szervezett munkások harcá­nak, forradalmi hagyományainak. A szakszerve­zetek megtisztelő feladatuknak érzik, hogy szer­vezzék, mozgósítsák a dolgozó tömegeket a szo­cializmus építéséből adódó feladatok megoldá­sára. Minden eszközzel támogassák a szocialista brigádok tevékenységét, segítsék a munkások szocialista versengését, nem feledkezve meg ar­ról, hogy érdekvédelmi hivatásuknak megfele­lően, sokoldalúan gondoskodjanak a dolgozók egészséges, biztonságos munkakörülményeiről, életviszonyainak javításáról. Segítsék a minden­napi ügyes-bajos gondok megoldását s mindezzel együtt neveljék a tömegeket a szocializmus ügye iránti odaadásra, május elseje jelszavainak meg­értetésére és megvalósítására. A májusi ünnep több és jobb munkára hívja egész népünket, mert ezáltal válik valósággá a munkásnemzetköziség magasztos jelszava: a ki­zsákmányolásmentes, szabad, boldog élet, a szo­cializmus győzelme. A szocializmus, a haladás, a béke jelszavait képviselő vörös zászlók alatt ennek jegyében vo­nul fel ma a szervezett munkásság, a dolgozó nép, hitet téve a munkásosztály nemzetközi együvétartozása mellett, bizakodva nézve a jö­vőbe, mert tudja, hogy pártunk vezetésével az eddiginél nagyobb feladatokat is képesek va­gyunk megoldani. (Gonda György felvétele) Szakszervezeti küldöttségek utaztak el és érkeztek május elseje alkalmából A világ dolgozóinak nemzetközi ünnepe alkal­mából a baráti szakszer­vezeti központok meghívá­sára magyar szakszerveze­ti küldöttségek utaztak több külföldi fővárosba. Magyar delegáció utazott a Szovjetunióba Thurzó László, a bőripari szak­­szervezet főtitkára vezeté­sével, Bulgáriába Pálfalvi András, a Fejér megyei Szakszervezeti Tanács ve­zető titkára vezetésével, Csehszlovákiába Varga József, a ruhaipari dol­gozók szakszervezetének főtitkára vezetésével, Ju­goszláviába Kiss Tibor, a KPVDSZ osztályvezetője vezetésével, Kínába Vinsz­­lay Gyula, a HVDSZ főtit­kára vezetésével, Kubába Terényi László, a nyom­dászszakszervezet főtit­kára vezetésével, Lengyel­­országba dr. Darabos Pál, az orvos-egészségügyi szakszervezet megbízott főtitkára vezetésével, Mongóliába Szabó Lajos, a Bács megyei Szakszer­vezeti Tanács vezetőtitká­ra vezetésével, az NDK- ba Horváth József, a Tol­na megyei Szakszervezeti Tanács titkára vezetésé­vel, Romániába dr. Né­meth Lajos, a Csongrád megyei Szakszervezeti Ta­nács megbízott vezetőtit­kára vezetésével, és Ghá­nába Panturovics József, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának titkára vezetésével. Számos országból érkez­tek szakszervezeti kül­döttek Budapestre a SZOT meghívására, hogy a ma­gyar dolgozókkal együtt részt vegyenek május 1-e megünneplésében. A Szak­­szervezeti Világszövetség küldöttségét Raul Silvest­­ri, az SZVSZ titkára, a szovjet küldöttséget L. Ny. Kurzin, a Kemerovi Szak­­szervezeti Tanács elnöke (Magyarország felszabadí­tásában is részt vett), a bolgár küldöttséget Szto­­janov Volkan, a várnai Kerületi Szakszervezeti Tanács elnöke, a csehszlo­vák küldöttséget Mach Miroszláv, területi szak­­szervezeti titkár, a jugo­szláv küldöttséget Petar Dzakulin, a vajdasági Te­rületi Szakszervezeti Bi­zottság elnöke, a kínai küldöttséget Tien Dam­ning, a nankingi Szakszer­vezeti Szövetség elnöke, a koreai küldöttséget Pak Cen-Csan, a Szakszerveze­ti Tanács munkaverseny­­osztályának vezetője, a kubai küldöttséget Aldo Pruna Machado, a CTC(R) Santa Clara­­ megyei bi­zottságának nevelésügyi titkára, a lengyel küldött­séget Rataj Marian, a Pe­dagógus Szakszervezet el­nök­helyettese, a mongol küldöttséget Lam Avar, területi szakszervezeti el­nök, a német küldöttséget Helmut Thiele, az FDGB elnökségének tagja, a ro­mán küldöttséget Cons­tantin Tudor, a Szakta­nács elnökségének tagja, a vietnami küldöttséget Nguyen Kong Khos, a Szakszervezeti Szövetség vb-tagja, vezeti. A ghanai szakszervezeteket L. S. Mensah, a ciprusi szak­­szervezeteket Haralambos Pastalides, az uruguayi szakszervezeteket Luis Iguini képviseli. Részt vesz a május 1-i budapesti ünnepségeken 80 olasz munkásturista is. Íl szocialista országok közgazdászainak tanácskozása Moszkvában A KGST közgazdasági állandó bizottsága mun­katervének értelmében Moszkvában április 22-től 28-ig tanácskozást rendez­tek a beruházások gazda­ságossági normatívájának kérdéseiről. A tanácskozás munká­jában Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köz­társaság, Románia és a Szovjetunió közgazdászai vettek részt, s széleskörű eszmecserét folytattak a beruházások gazdasági hatékonysága elemzésé­nek elméletéről és mód­szertanáról. Valamennyi kérdést a barátság és az egyetértés légkörében vi­tattak meg.

Next