Népszava, 1965. július (93. évfolyam, 153–179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
(folytatás az 1. oldalról) kiürítettek, három városból a lakosság zöme kiköltözött. Az árvízvédelmi szervek szerint további 35 000 személy kilakoltatására kell számítani. Eddig a becslések szerint a víz által okozott kár a Vajdaságban eléri a 80 milliárd dinárt. A jugoszláv szakemberek hangsúlyozták, hogy a szomszédos országok messzemenően segítik a Jugoszláviában folyó védelmi munkálatokat, így a magyar műszaki alakulatok munkáját is nagyra értékelik. A szolnoki árvízvédelmi osztag eddig Apatinban dolgozott, most az újvidéki szakaszon vesz részt a gátak megerősítésében. Románia és az NDK is technikai segítséget nyújtott Jugoszláviának s a Szovjetunió is bejelentette, hogy jelentős eszközöket bocsát rendelkezésre. (M. T.) A Vöröskereszt főtitkára az árvízkárosultak megsegítésére indult társadalmi aktióról Az árvízkárok helyreállításáért, a károsultak megsegítéséért megmozdult az egész társadalom. A segélyakció lebonyolításáról Rostás István, a Vöröskereszt főtitkára, a társadalmi bizottság elnöke a következő tájékoztatást adta: — A segélyakcióban munkafelajánlással és közvetlen pénzfelajánlással lehet részt venni. Az üzemi munkafelajánlásokat a helyi szakszervezetek irányítják és a Szaktanács fogja össze. A leghatékonyabb segítséget természetesen azok a vállalások nyújtják, amelyek teljesítése hozzájárul népgazdaságunk további fejlődéséhez, kielégíti az időszerű szükségleteket. A tsz-tagok munkafelajánlásánál a végzett munka ellenértékét, az üzemekhez hasonlóan, a tsz vezetősége a 10 200-as számú »Árvízkárok helyreállításáért» elnevezésű csekkszámlára fizethetik be. A támogatás másik módja az egész országra kiterjedő társadalmi gyűjtés, amelynek céljára a Vöröskereszt 5, 10, 50 és 100 forintos bélyegeket bocsát ki. A bélyegeket az Állami Nyomda dolgozói soron kívül készítik el, sőt külön műszakokat is vállaltak, hogy a bélyegeket minél előbb közreadhassák. A beérkező pénzt nem használják fel semmiféle hitel nyújtására, a teljes összeget a népgazdasági károkon kívül a több ezer kiköltöztetett család személyi tulajdonában, ingatlan és ingó felszereléseiben bekövetkezett károk helyreállítására fordítják. A helyreállításhoz államunk is jelentős összegekkel járul hozzá. (MTI) Az árvízkárosultak javára A Győr-Sopron megyei KISZ bírókezdeményezésére a megye fiataljai társadalmi munkát vállalnak, a téglagyárakban és az építőipari üzemekben dolgozó fiatalok árvízi műszakokat szerveznek, az állami gazdaságok KISZ-istái heti szabadnapjukon is munkába állnak és bérüket az árvíz-, károsultak támogatására fordítják. A megye KISZ-szervezetei határozatot hoztak, hogy zenés műsorokat, sportvetélkedőket rendeznek, melyek bevételét az árvízszámlára fizetik be. Részt kívánnak venni az árvízvédelem során felhasznált anyagok, a homokzsákok, a kő visszanyerési munkálataiban. A Veszprém megyei Szigeti József Faárugyár munkásai vasárnapi műszakot tartanak, jövedelmüket az árvízkárosultaknak juttatják. A Veszprémi Állami Gazdaság gépészei az egynapi bérüket fizetik be a 10 200-as számlára. Az úrkúti ércelőkészítő mű dolgozói egynapi jövedelmüket utalják át az árvízkárosultaknak, a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek dolgozói egynapi fizetésüket adják a rászorulóknak és pluszmunkákat is vállalnak, amelynek bérét szintén erre a célra fordítják. A Hejőcsabai Cement- és Mésizmű dolgozói terven felül 500 tonna cementet készítenek a helyreállítási munkálatokhoz. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói, dolgozói eddig 40 000 forintot ajánlottak fel, a hallgatók pedig 5000 forintot gyűjtöttek. A Lenin Kohászati Művek dolgozóinak felajánlása eddig meghaladja a 700 000 forintot. A Szerencsi Csokalád egy ár munkásai, alkalmazottai június 29-i bérüket utalták át az árvízkárosultak számlájára. A szocialista brigádok kezdeményezésére a Komárom megyei tanács építőipari vállalatánál 400 dolgozó ajánlotta fel egynapi keresetét. A Csongrád megyei üzemek dolgozói közül sokan nemcsak egynapi bérüket ajánlották fel, hanem azt is, hogy részt vesznek a helyreállítási munkálatokban. Sokan szabadságidejük egy részét szánják erre a célra. A hódmezővásárhelyi Marx Tsz fiataljai vasárnapi műszakot tartanak, a pusztamérgesi KISZ-isták pedig egynapi aratási keresetüket juttatják az árvízkárosultaknak. A földeáki termelő szövetkezet tagjai egy-egy munkaegység értékének megfelelő összeggel segítenek. Vasárnapi árvízi műszakot tartanak Bács-Kiskun megyéiben, az ÉM Lakatosipari Vállalat Kecskeméti Parkettgyárának dolgozói is, felajánlották, hogy soron kívül 20 000 négyzetméter padlót készítenek a tönkrement házak újjáépítéséhez. A gátéri Aranykalász Tsz gazdái 100 mázsa árpát és nagyobb mennyiségű szálastakarmányt juttatnak el az árvízkárt szenvedett Dunamenti termelőszövetkezeteknek. A tsz asszonyai közölték, szívesen vendégül látnának a veszélyeztetett területekről kiköltöztetett családokat, gyerekeket. A kecskeméti városi tanács dolgozói havi fizetésük 4-6 százalékát ajánlották fel. A Béke Termelőszövetkezet tagjai 30 000 forintot, fizetnek be az árvízi károsultak javára, a Törekvés Tsz-ben pedig 16 300 forint gyűlt össze. A hartai Lenin Termelőszövetkezet a szomszédos sorti Szikra Tsarnok nyújt közvetlen segítséget, így a többi között 50 holdat adnak át, hogy takarmányt termeszthessenek rajta. A martfűi Tisza Cipőgyár 4000 dolgozója szerdai bérét, mintegy 200 000 forintot fizet be a 10 200-as számlára. (MTI) A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Georges P. Vanier főkormányzót, Kanada nemzeti ünnepe alkalmából, Grégoire Kayibandát, Rwanda Köztársaság elnökét, Rwanda nemzeti ünnepe alkalmából, táviratban fejezte ki jókívánságait IV. Mwami Mwambutsának, Burundi királyának, országa nemzeti ünnepe alkalmából, és A. A. Osmannak, Szomáli Köztársaság elnökének, országa függetlenné válásának ötödik évfordulója alkalmából. Magalzsavin Zsamszran, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete szerdán este filmbemutatóval egybekötött fogadást rendezett a közelgő mongol nemzeti ünnep alkalmából a Gundel-étteremben. Az esten megjelentek Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai is. A jelenlevők nagy tetszéssel fogadták a »Daloló Mongólia« című színes dokumentumfilmet. Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte Brutyó Jánost és Gáspár Sándort, a Szaktanács újonnan megválasztott elnökét, illetve főtitkárát. A Vöröskereszt megyei titkárai Rostás István főtitkár elnöklésével kétnapos értekezletet tartottak. Megvitatták az alkoholizmus elleni társadalmizottságok munkáját, az egészségügyi felvilágosítás, az ifjúsági munka, a véradó- és a tisztasági mozgalom, az árvízvédelem és a nyári mezőgazdasági munkák vöröskeresztes feladatait. Vendégkönyv a kiállításon örvendetesen szaporodnak országszerte azok a helyi megyei, városi kezdeményezések, amelyek utat-módon keresnek, hogy jeles képzőművészeti alkotások és a közönség minél többször és minél természetesebben találkozhassék. Az ünnepi alkalmakon túl, a hétköznapok rendjébe is beleillesztve. Miskolc, Szeged, Fehérvár példái után most itt egy újabb: Tihany. A Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság a tihanyi apátságban levő állandó múzeumban külön termeket nyitott Borsos Miklós szobrászművész számára. Az alkotó, aki nyaranta maga is itt él és itt formálja csodálatos tisztaságú köveit, az elmúlt öt év műveit tette közszemlére. A kiállítás a fehérre meszelt falak közt tartalmában mindenképp, de rendezésében is nagyszerű. Mindegyik szoba éppen — nálunk még szokatlan — egyszerűségével hat lenyűgözően. A művész és a rendezés szerencsésen teremtett meg minden feltételt, hogy az egész nyáron nyitva levő kiállításon megfordulóknak zavartalan élményben legyen részük. A kora délelőtti órákban még meglehetősen kevesen járják a termeket. Az emeleten elhelyezett helyiségekben ünnepélyes csend fogad. A napfény szabadon ömlik be az ablakokon, játékosan csillanva a simára csiszolt köveken, behozva a természetet az alkotások közé, amelyek anyagban, művészi elképzelésben szorosan odatartoznak. A szobrok után egy folyosó mindkét fala végig a művész rajzaival. Akárcsak szobrai, ezek sem a részletekben merülnek el, hanem néhány vonással jelenítik meg izgalmasan a lényeget. Szép ajándék ez a kiállítás — gondolja önkéntelenül az ember —, amikor a végéhez érkezik. Valahogyan tisztábbnak, mindenképpen többnek érzi magát a látottak közvetlen hatása nyomán. Általában így van mások esetében is. A látogatók bejegyzéseit őrző vendégkönyv tanúsíthatja. Sajnos azonban nemcsak erről vall minden megjegyzés. Egy házaspár áll mellette, forgatván a lapokat. Időnként bosszúsan csóválják a fejüket. Mögéjük lépve, látom, nincs olyan oldal, amelyen az elismerés vagy az elragadtatás szavai mellett ne találnék súlyosan elmarasztalókat. Egyik-másik szavainak közönségességével, sőt durvaságával mellbe üt. Ezekről nincs mit beszélni. Annál inkább azokról, amelyek értelmesen fogalmazva ugyan, de arról árulkodnak, hogy mennyire elképesztően alacsony ma még nálunk a képzőművészeti közízlés. S nem is elsősorban a legegyszerűbb emberek körében. Szép, szálkás betűk vetik például szemére a kiállító művésznek, hogy azért mégsem annyira sivár a mi világunk, mint amit ezek a kövek tükröznek. Egy másik durva lélektelenséggel vádolja meg az alkotót. Egy — aláírása szerint mérnökember — krix-kraxoknak minősíti a rajzokat. (Van, aki azt írta be: ilyeneket az elemista kislánya is tudna csinálni.) Az effajta megjegyzéseket bőven szaporíthatnánk. De ez csak egy eset. Más kiállítások naplóit is megidézhetnék tanúnknak arra, hogy meglehetősen nagy tömegek állnak értetlenül és idegenül a képzőművészet magas színvonalú alkotásai előtt. Az Élet és Irodalom nemrég tett egy hasonló esetet szóvá, a fiatal művészek kiállításával kapcsolatban. Ebben, akár a Borsos-kiállítás esetében közös, hogy az alkalom és a hely nemcsak műértőket vonzott és vonz, hanem — méghozzá többségükben — alkalmi látogatókat. A vendégkönyv tapasztalatait könnyű volna tárgyintéssel elintézni: jó, hiszen tudjuk, hogy mennyi a gond a képzőművészeti kultúra terjedésében. Nem lehet egyhamar a pallérozatlan tömegeket megbízható, helyes ízlésre nevelni. De a bejegyzések nemcsak arról vallanak, hogy vannak sokan, akik nem értik, mi a szép, és ezért tanácstalanul állnak előtte, s ebből következően várják az eligazító szót, készen az élmény befogadására. A legbántóbb az, hogy a legtöbbnek igenis van véleménye és igénye; nem tanácsot kér, hanem elutasít mindent, a művészettel szemben a giccsért perel. S ezek — mint eseiben említettem — jobbára nem a legegyszerűbb emberek közül valók. A Borsos-kiállítás vendégkönyvében például nem áll társtalanul ez a betűhöz nem szokott kézzel itt pár sor: »Nem nagyon értem, mit is láttam, azt hiszem, azért szép ez, jó nézni mindent.« A giccs közönsége tehát azokból verbuválódik elsősorban, akiknek ízlését a múltból a jelenbe átélő giccsipar rontott meg. Akik hallottak a szépről, vágynak is rá a maguk módján. Ezt Pedig kora ifjúságuktól csupán a művészeteknek álcázott kontármunka sietett elsősorban kielégíteni. Mit lehet tenni? Semmiképpen sem beletörődni az adott állapotokba, és a jótékony időre bízni, hogy majd csak csoda történik. Elodázni már eddig is sok mindent elodáztunk. Képtelenség, hogy világviszonylatban is jelentős művészi alkotásaink élvezete hosszú idő után is csupán kevesek magánügye legyen. A változás természetesen sok mindennek az összhatását igényli. Néhány közülük önként kínálkozik a papírra, így például az említett kiállításon nem volt senki emberfia odaállítva, hogy az értetlenkedők kezét megfogja és visszavezesse őket, s megmagyarázza, mi miért szép. De gondolom másutt is elkelne a kiállító tárgyakat vigyázó teremőr mellé a jelenlevő művészi értékek szellemi vigyázója, nehogy éppen azok sikkadjanak el. Az ízlésnevelés érdekében vajmi kevés a művészetek népszerű propagandája. Nincs egyetlen egy széles körben terjesztett művészeti folyóiratunk, amely megfelelő eszközökkel szolgálná a tömegízlés csinosodását. Ennek érdekében — többek közt — meg lehetne szervezni az üzemi és hivatali tárlatok rendszerét. Akár a Képzőművészeti Alap segítségével, nemcsak eladásra kínálva a portékát, hanem beavatva csoportonként a dolgozókat a művészet titkaiba is. És még sok mindent sorolhatnánk, amivel az igazi művészettel szembeni értetlenség talán újabb meg újabb réseket vághatnánk. Nem is beszélve az alapvetőről, hogy az iskoláinkban jelenleg oly mostohagyerekként kezelt esztétikát, a művészet érzésének tanítását, végre legalábbis örökbe kellene fogadni. Azért, hogy a giccs dudváival jelenleg benőtt igények talaját mielőbb felszántva, az elszórt nemes magvak erős gyökeret ereszthessenek. Szombathelyi Ervin HmitMm ............................................»■ffTTTTTTTTT?.........................................................................A UHFI Robbantsunk bankot A cím kissé megtévesztő. Az ember holmi játékkaszinóbeli bankrobbantásra gondol, a francia filmvígjáték pedig egy műkedvelő kasszafúró mulatságos bankrablási kísérletéről szól. Egy köztiszteletben álló polgár spekuláción elveszti vagyonát és úgy véli, ez erkölcsi alapot ad neki arra, hogy pénzét a banktól visszarabolja. Családjával együtt hozzálát, hogy alagutat fúrjon, robbantson pincéje és a szomszédos bank páncélterme között. Az amatőr rablók képtelen kalandjai sok derűs percet szereznek, de a film humorban, ötletekben nem éri el a legjobb francia vígjátékok színvonalát. Az igazi szellemesség helyett inkább a helyzetkomikumon alapuló »blődlizés« érvényesül. Jean Girault rendező a lendületes indulás után mintha elfáradt volna, ötletei megfogyatkoztak és ismétlődtek. Ezúttal Louis de Funes, a nálunk is népszerű, kitűnő komikus se remekelt, nem éreztette eléggé a műkedvelő bankrabló jelleméből fakadó komikumot. Annál jobban tetszett George Wilson egy rendőr rövid szerepében: pompás epizódalakítás. A mostani vígjátékínségben ez a nem éppen nagy igényű kommerszfilm is jobb a semminél, de rosszabb annál, amit a franciáktól és különösen Louis de Funes-től, a nagy mulattatótól várnánk. A magyar szinkron sem a legjobban sikerült, hangtorzulások zavarják a szöveg megértését. Szerelmesek vannak köztünk Jan Rutkiewicz lengyel rendező filmje egy tengerparti üdülőhely fiatal vendégeinek egy napját mutatja be. Szerelem, nyár, napsütés — derűsen, könnyedén indul a film és váratlanul tragédiába csap át. A vihar, amely nemcsak a fiatalok szívében, hanem a tengeren is fokozatosan úrrá lesz, halálos áldozatot követel. Vége a flörtnek, a féltékenységnek, elmúlik a nyári szerelem, amely nem volt eléggé mély ahhoz, hogy a vihart kiállja. A film érdekes, de fiatalosan szertelen alkotás. Tempója sem egyenletes, helyenként vontatott, üresjáratokkal terhelt, másutt viszont — s éppen a drámai pillanatokban — feszült, jól pergő. Szereplői ifjú, rokonszenves színészek, elsősorban Magdalena Zawadska és Krzysztof Kalczynszki nyújt árnyalt alakítást. Nem remekmű ez a film, de jó szándékú, kulturáltan rendezett alkotás. Ha nagy élményt nem is, de kellemes időtöltést szerez. (v. v.) NÉPSZAVA NAGY SIKERŰ HANGVERSENY az Állami Operatívban az árvízkárosultak megsegítésére Az árvízkárosultak megsegítésére az Operabarátok Köre és a Budapesti Nőtanács szerda este nagy sikerű hangversenyt rendezett az Állami Operaházban. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Ott volt számos ismert közéleti személyiség, továbbá a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A műsoron az operairodalom legszebb alkotásaiból hangzott el részletek Agay Karola Bódy József, Domahidy Lszló, Házy Erzsébet, Ilossyy Róbert, Jámbor László,Kelen Tibor, Komlóssy Erzsébet, Koltay Valéria, Cordován Stefánia, Melis György, Orosz Júlia, Rasz Magda és Udvardy Tibor tolmácsolásában. Az Állami Operaház zenekart Kamer Vilmos, illetve Kórody András vezényel ( MTI) „Művészek a békéért"*■ Helsinki »nyitánya« — Beethovenhangverseny az Erkel Színházban »Művészek a békéért« címel szép hangversenyt rendezett az Országos Béketanács elnöksége és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az Erkel Színházban. Művészek és közönség együttes demonstrációja volt ez a hangverseny — vele köszöntöttük a Helsinkiben összeülő béke-világkongresszust, amelyen több mint száz ország küldöttei tárgyalnak majd az emberiség legfontosabb ügyéről. A szabadság és emberség nagy poétája, Beethoven szólt ezúttal a zsúfolásig telt színházterem közönségéhez. A szabadulás boldogsága zengett a III. Leonóra-kiyitány hangjaiból, s a jó, az igaz, a békére vágyó ember tiszta öröme sugárzott a IX. szimfóniát betetőző örömódából. Az embermilliókat átkaroló szeretet, a humánum elysiumi ragyogása különös értelmet kapott ezen az estén: a nagy alkotások örökléte, mondanivalójának mindenkori érvényessége tündökölt, teljes mértékben igazolva a rendezők szándékát, amikor a mélyen emberi beethoveni gondolatvilággal akarták átvilágítani a béke napjaink gondolatait kifejező tartalmát. A hangverseny valamennyi résztvevője művészete teljével vett részt a reprezentatív hangversenyen. Az Állami Hangversenyzenekar és a Forrai Miklós karigazgatása alatt működő Budapesti Kórus épp oly remekül helytállt, mint az öröm-oda szóló-kvartettje: Szecsődy Irén, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Jámbor László, s az egész műsort nagy szuggesztivitással vezénylő Kórody András. Somlyó György »Csak a béke ...« című szép, közvetlen hatású versét ihletetten tolmácsolta a hangversenyműsor élén Bánky Zsuzsa. Raics István Új magyar filmek A Magyar Filmgyártó Vállalat 1-es számú csoportjában jelenleg két filmen dolgoznak, kettőt pedig előkészítenek. Bacsó Péter rendező a Balaton partján forgatja a »Szerelmes biciklisták« című, mai fiatalokról szóló alkotását. Novák Márk rendező a napokban kezdett hozzá első játékfilmjének, a Galambos Lajos kisregényéből készülő »Szent János fejevétele« című munkájának felvételeihez. Révész György rendező legközelebb Komlós János forgatókönyvét viszi filmre. A forgatókönyv címe: »Minden kezdet nehéz«. Kosztolányi Dezső regényéből Ranódy László rendezi az »Aranysárkány« című játékfilmet. A 2. számú csoport két rendezője forgat jelenleg. Bán Róbert—Huszty Tamás »Játék a múzeumban« című kisregényét, Mamcserov Frigyes pedig Fekete Gyula »Az orvos halála« című regényét viszi filmre. Rényi Tamás rendező következő munkáját »Tilos a szerelem« címmel készíti majd. A 3-as számú csoportban két »elsőfilmes« rendező, Kardos Ferenc és Rózsa János, most dolgozik közösen »Gyermekbetegségek« című munkáján. A stúdióban most készítik elő Gyárfás Miklós »Butaságom története« című forgatókönyvéből a filmet. A forgatókönyv alapjául szolgáló kisregényt a Film, Színház, Muzsika közölte. A filmet Keleti Márton rendezi. A 4-es számú csoport munkái közül hamarosan bemutatják a mozik Szinetár Miklós rendezésében a »Háry János«-t. Gaál István rendező is befejezte a »Zöld ár« című játékfilmjének forgatását. Kása Ferenc rendező még dolgozik a »Tízezer nap« című alkotásán. Jancsó Miklós rendező jelenleg Apajpusztán forgatja a »Szegénylegények« című, a kiegyezés után játszódó történet felvételeit. Fehér Tamás rendező a napokban kezdett hozzá a katonaélet örömeit, bánatait elleső »Patyolatakció« című filmjének munkáihoz. IlllilllllllllllllliM Elutazott az Alekszandrovegyüttes A Szovjet Hadsereg Vörös Zászlórenddel kitüntetett Alekszandrov ének-, zene- és táncegyüttese befejezte magyarországi vendégszereplését. A világhírű szovjet katonaművészek — akiknek nagy sikerű előadásait több mint 22 000-en tekintették meg hazánkban — szerdán reggel elutaztak Budapestről. Az együttest a Nyugati pályaudvaron ünnepélyesen búcsúztatták. A Károlyi-kertben szerdán megkezdődtek a nyári idény hangversenyei. A Magyar Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével Berlioz »Requiem«-jével nyitotta meg a hagyományos zenei programsorozatot. A műsorban közreműködött Szabó Miklós operaénekes és a Budapesti Kórus. A Vígszínház szerdai évadzáró társulati ülésén Lenkei Lajos igazgató értékelte az évadot, majd ismertette az új szezon feladatait. A társulat elhatározta, hogy előadást tart az árvízkárosultak javára, s ezen túlmenően még egynapi fizetésének megfelelő összeggel is hozzájárul az árvízkárosultak megsegítéséhez. 1965. július 1