Népszava, 1965. szeptember (93. évfolyam, 205–230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
Állas üzemre is keresik a megoldást Még nem sikerült leküzdeni a kénhidrogéngáz-veszélyt Az Egyebütt Izzó vági Televízió Képcsőgyár fénypár részlegének helyiségébe lépve, néma csend fogad. Mint a csatatér, olyan a műhely: a betonpadlózat feltörve, az alatta húzódó csatornahálózat árka felásva. A gépek, ülepítő — Itt álltunk Szilágyvári János művezetőnkkel — mutat a munkaterem közepe tájára Almási József csoportvezető. — A napi munkáról folyt a szó, amikor kénhidrogéngázszagot éreztünk. Azonnal odatekintettünk, ahol a gyártás kénhidrogénnel folyik. De ott az emberek rendesen dolgoztak. A munkaterem másik sarkában azonban észrevettük, hogy két munkás összeesett. És most már egyszerre többen is közbeszólnak, Zeller István üzemtechnikus, Loska Sándor szbmunkásvédelmi felügyelő, Csizi Pál műszerész, Berki Sándor munkás és még mások is. Mindenki emlékezett annak a nehéz két percnek valamilyen töredékére. Valaki felkiáltott: »Vigyázz! Kénhidrogén« A csoportvezető odarohant a két összeesett emberhez, Bayer Miklóshoz és Kurdi Jánoshoz. Tudta, hogy az élete veszélyben forog, hiszen az alattomos kénhidrogénből néhány Szippantás halált jelenthet. Nagy nehezen kicsüstök s egyéb gépi berendezések elárvultan állnak, nem működteti őket az életet adó emberi kéz. Július 10 óta van ez így, s nem tudni még, hogy mikor indulhat meg itt ismét a munka. De mi is történt, ami miatt most kihalt a munkaterem? Vigyázz! Kénhidrogén séges berendezésekre sok millió forintot fordítottunk és a drága berendezések kihasználatlanul állnak már több mint másfél hónapja és állhatnak még ki tudja meddig. Mert csakis egyet lehet érteni a gyár vezetőinek azon törekvésével, amelyben az anyagi erőtette az első embert a szabad levegőre, közben mások is segítettek. Ugyanakkor a művezető, bizonyára a nagy ijedtségtől, nem vette fel a gázálarcot és úgy próbálta a csapokat elzárni, gondolva, hogy azok valamelyikén ömlik a kénhidrogén. De pillanatok alatt ő is összeesett. A második ember is a szabadba került. A műszerész pedig semmivel sem törődve rohant a munkaterembe, hogy a művezetőt kimentse. Néhány métert vitte, de megszédült, elhagyta ereje, még a folyosóra kiérve, annyit tudott mondani: »A Jancsi még bent van«, azután ő is elájult. A többiek berohantak és kihozták a művezetőt is. Mesterséges légzéssel próbáltak magukhoz térítési, közben jöttek a riasztott mentők és kórházba szállították a két munkást és a művezetőt. A két munkás három nap múlva egészségesen távozott a kórházból, munkatársaik önfeláldozása és a gyors orvosi beavatkozás megmentette életüket, forrásokra és időre való tekintet nélkül — vállalva ennek anyagi hátrányát is —, csak akkor indítják meg újból a fényporgyártást, ha és már semminemű módon nem veszélyezteti a dolgozók egészségét, életét. Taray László még nem tudták megállapítani.. Szilágyvári János művezető azonban nem térhet vissza többé oda, ahol a kis kollektíva tagjai életük kockáztatásával is '' próbálták megmenteni a haláltól. Nem rajtuk múlott, hogy ez itéik" kifeérült. — Talán, ha nem hagy el az erőm, s az első kísérletre sikerül kihoznom a szabadba, akkor talán most is itt lehetne közöt- tü mnk — ismételte el azóta többször is elkeseredetten Csiki Pál műszerész. Fáj neki és munkatársainak is, hogy Szilágyvári János »eltávozott« közülük. — Vállalatunk egész kollektíváját nagy részvéttel tölti el a tragikus eset — mondja Sugár György, a központi gyár szb-titkára. — Különösen szomorú a dologban, hogy alig egy éve egy fiatalasszony esett a kénhidrogén áldozatául. Mégpedig a fényporgyártó munkateremtől egészen távol álló helyiségben. A vizsgálat akkor azt állapította meg, hogy a csatornán keresztül ömlött a helyiségbe a kénhidrogén. — És mit tettek akkor? — A gyártás három hónapig állt. Ez alatt az idő alatt különböző szakértők és munkásvédelmi szervek javaslatai alapján több mint 700 000 forint összegű beruházást fordítottunk a munkásvédelmi berendezések tökéletesítésére.Átépítettük az egész csatornahálózatot, amelyben biztonságot szolgáló vízzáró derítőket is elhelyeztünk. Így a fényporgyártás az épület többi helyiségétől teljesen különválasztott csatornahálózatot kapott, 16 000 forintos jutalmat is kitűztünk olyan berendezés készítésére, amely időben jelzi a kénhidrogén jelenlétét. Az egy évvel ezelőttinél most nehezebb helyzetben vannak a gyár vezetői. A különböző hatóságok mindenre kiterjedő vizsgálata még ma sem tudta feltárni, hogy a három ülepítő üst alá, ahol a baleset történt és mérgező anyaggal nem dolgoznak, miként kerülhetett kénhidrogéngáz... — A vezérigazgató utasítást adott, hogy a gyártás csak akkor indulhat meg, ha minden feltételt megteremtettünk a biztonságos munkavégzéshez — mondotta — Kozmics László biztonsági megbízott. Csak akkor, ha nincs veszély — A Nehézipari Kutató Intézettel kötöttünk szerződést — tájékoztatott Tóbik János, a központi gyár fővegyésze. — Vállalták, hogy megvizsgálják: miképpen lehet megoldani a szennyvíz és a levegő kénhidrogénmentesítését. Több neves szakértőt is felkértünk, hogy e gondunk megoldására tegyenek javaslatot. Emellett az Egyesült Izzó mérnökei is részletes kutatómunkát végeznek a fénypor biztonságos gyártására. Mert fényport gyártani kell és számos országban gyártják is. Ebben az esetben talán nem lenne haszontalan valami módon külföldi tapasztalatokat szerezni — még devizaáldozatok árán is —, már csak azért sem, mert a fényporgyártáshoz szük. 2 MŰVELŐDÉSI HÁZAK, KLUBOK részére használt rex-asstalokat olcsó áron eladunk Cím: Belkereskedelmi Kölcsönző V. Bp., IX., Közraktár u. 30. Tel.: 336—499 Átadta megbízólevelét az ú#/ angol nagykövet Dobi István kedden fogadta Sir Alexander Francis Morley rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság új magyarországinagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevele átadásakor mondott beszédében a többi között hangoztatta: — Elődöm budapesti szolgálatának ideje alatt országaink kapcsolatai fejlődtek. Évről évre bővült a kereskedelmi és kulturális csere. Péter János miniszter úr legutóbbi londoni látogatását kormányom és Magyarország számos hazámbeli barátja nagyra értékelte. Úgy tudom, hogy Michael Stewart külügyminiszter úr nagy örömmel tekint magyarországi látogatása elé, amelyre a magyar kormány meghívása alapján kerül sor. Teljesen világos előttünk: közös érdekünk, hogy kapcsolataink ilymódon tovább fejlődjenek. Biztosítani kívánom önt, erőmtől telhetően mindent megteszek, hogy hozzájáruljak ehhez a fejlődéshez, és tovább erősítsem a kormányaink és népeink közötti bizalmat és megértést. Dobi István válaszában hangsúlyozta: — A Magyar Népköztársaság külpolitikáját az a törekvés vezérli, hogy megőrizze a békét és erősítse a népek közötti barátságot. Meggyőződésün, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság kapcsolatainak bővülése ezeket a nagy célokat szolgálja. Mindez népeink és országaink közös érdeke. Ennek megfelelően, az utóbbi években kapcsolataink valóban kedvezően fejlődtek nemcsak gazdasági és kulturális, hanem politikai téren is. Mi is fontos állomásként értékeljük a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Londonban tett hivatalos látogatását. Az Egyesült Királyság külügyminiszterének várható budapesti látogatása és itteni tárgyalása további hasznos hozzájárulást jelenthet a világbékét veszélyeztető problémák megoldási módozatainak felkutatásához. A nagykövet bemutatta az Elnöki Tanács elnökének a kíséretében megjelent H. A. Carless nagykövetségi elsőtitkárt, Archibald Rae Connock ezredes, katonai attasét, R. J. H. Uprichard ezredes légügyi attasét, F. R. Bruce kulturális attasét, F. E. B. Ide nagykövetségi elsőtitkárt, és C. B. Dowds kisaszszony nagykövetségi másodtitkárt. Dobi István ezután szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel. * Sir Alexander Francis Morley nagykövet megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. (MTI) HORIZONT uiiimiiiminniniii — Az Építők Vadrózsák Táncegyüttese a szófiai Dimitrov kultúrház vendégeként ma, szerdán tíznapos vendégszereplésre Bulgáriába utazik. Az együttes részt vesz és fellép a szeptember 9-én, Bulgária felszabadulásának 21. évfordulóján tartandó ünnepségeken a bolgár fővárosban. — Tízezer hazai és külfödeli vendég vett részt vasárnap Szombathelyen a hagyományos Savaria-karneválon. — A magyar irodalom — húsz év könyvkiadása tükrében címmel prózailírai kötet- és albumkollekciót válogat össze a könyvkiadók és terjesztők tájékoztató központja. Az anyagból szeptember 4- én, szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílik. — Munkácsy Mihály szobrát avatták vasárnap Kazincbarcikán. A szép műalkotást Pátzay Pál Kossuth-díjas művész készítette. — A hagyományos bányász kulturális napokat ezen a héten rendezi Tatabányán a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete. — Tafner Vidtor ötvösművész kiállítása 5-én nyílik a székesfehérvári Csók István Képtárban. — Mező László, az 1963. évi nemzetközi gordonkaverseny győztese, sikeres bayreuthi szereplése után hazatért. Szeptember 7-én Ford-ösztöndíjasként tíz hónapra New Yorkba utazik. — Bod Éva keramikusművész kiállítása 5-án nyílik a Fényes Adott-teremben. „ — Ünnepi filmbemutatót rendez ma este a filmfőigazgatóság és a Hazafias Népfront a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi évfordulója alkalmából a Puskin-moziban. Bemutatásra kerül A Dien Bien Phu-i győzelem című vietnami dokumentumfilm. — Korniss Dezső festőművész kiállítása vasárnap nyitt meg Székesfehérvárott, az István király Múzeumban. — Versenyen kívül, nagy sikerrel mutatták be a velencei filmfesztivál közönségének Fábri Zoltán rendező Húsz óra című filmjét. — A kisvárdai járási művelődési ház amatőrfilmesei kisfámét készítettek Gárdonyi Géza novellájából, A parasztlányból. — Irina Petrescu román filmszínésznő lesz Keleti Márton Butaságom története című új filmjének egyik szereplője. — Két új magyar filmet mutatnak be szeptemberben. Fejér Tamás rendezte a Patyolat-akció című új zenés filmvígjátékot. A Vízivárosi nyár című televíziós filmet is bemutatják, Fábry Zoltán rendezésében. — 20 ország 240 fiatal művésze jelentkezett a szeptember 11-én kezdődő 8. budapesti nemzetközi zenei versenyre. Várakozáson felüli a jelentkezők száma az ária- és dalversenyekre is. NÉPSZAVA Kulcs a viilághoz — Nehéz, fojtó meleg. Kusza liánok, áthatolhatatlan dzsungel... Majmok, színes madarak hangversenye, s a felelet: a szuszu tamtamok ritmi- kus, vad pergése ... Nem oroszlánvadász, Afrika-kutató élménybeszámolóján ülünk, hanem Szigethalmon, a Csepeli Autógyár szakszervezeti bizottságán a világjáró szerelők, gépkocsivezetők között. Az ő élményeik legalább olyan izgalmasak, mint a híres vadászoké és felfedezőké. Tulajdonképpen ők is felfedezők: vízszállító tartálykocsijaikkal, lánctalpasaikkal, teherjárműveikkel világokat fedeznek fel saját maguk — és a magyar ipar számára. Skandináviából az afrikai dzsungelbe Éppen Gállos Lajos szerelőé a szó, aki a szőke Skandinávia Után a fekete, titokzatos Guinea őserdei útjait rótta évekig a megrendelt Csepel gépkocsikkal. — A művelt élet kellős közepéből, Svédországból, Dániából — a dzsungelbe. Óriási kontraszt: a franciák nem adtak ipart, kultúrát vélt gyarmatuknak ... Huszonhét törzs huszonhét nyelvé, szuszok, molenkók, fullakok, ősi szokások, régi babonák béklyóiban. Nem embernek Való élet az... Gállos Lajosnak módja volt alaposan megismerni ismeretlen népek életét, nemcsak azért, mert hoszszú időt töltött körükben, főleg azért, mert többségükkel beszélni is tudott: már évekkel ezelőtt megtanult franciául. — Nagy hasznát vettem, hiszen az uralkodó nyelv Guineában ma is a francia. Családokhoz juthattam el, megismertem szokásaikat, gondolkodásukat, s tanúja lehettem a változásnak: hogyan lesz a fájóan alázatos, primitív népekből önérzetes, magára eszmélő nemzet... Guineában nincs színház; amikor eljöttem, akkor kezdtek építéséhez. Örömüket, bánatukat tánccal fejezik ki, elég egy tamtam hogy egy egész falut szórakoztasson. De már tért hódít a fúvószenekar, s a gyermekek írni-olvasni tanulnak franciául... „Ta pice“, a „nagy orrú“ malájul is megtanul Fekete József szerető még fiatalember, de élményei bölcs élettapasztalattal vértezték fel. Sok ezer kilométert autózott a hatalmas Kínában. Nehéz a kínai nyelv, tán a világon a legnehezebb, Fekete József az angol mellett ezzel is megbirkózott. Ha nem is tökéletesen, de jól meg tudta értetni magát. Ennek köszönheti, hogy bepillantást nyerhetett olyan dolgokba, amilyenekre nem sok honfitársának volt módja. — Peking, Sanghaj, Vuhan, Kanton mellett olyan dél-kínai vidékeken is jártam, ahová még fehér ember nem tette be a lábát. Előfordult, hogy a kíváncsi gyermekek gyűrűjéből csak riadókocsival tudták kiszabadítani »tapiét«, a »nagy orrú« embert ... Az élmények kifogyhatatlanok. Áradatukat csak az idő tartóztatja fel: Fekete Józsefnek készülődnie kell, a napokban indul az előre csomagolt tehergépkocsik után Indonéziába. Úgy véli, kezdetben angol nyelvtudásával jól elboldogul, de hogy még közelebb kerülhessen vendéglátóihoz, megkezdi a maláj nyelvleckéket. Egyelőre utazás közben, angol—maláj tankönyvből . .. Többet mint amit a szem mutat — Egymás között mi, magyar szeretők is csak lengyelül beszéltünk, mert nincs rosszabb annál, mintha az ember szája helyett csak kezét-lábát használhatja — mondja Koszler Antal szerelő, aki három évet töltött kiküldetésben Lengyelországban. — Eleinte csak németül beszéltem — folytatja. — De ahhoz, hogy hosszabb időt itt töltsek, feltétlenül meg kellett tanulnom lengyelül. Megint jönnek az élmények: ének- és táncfesztivál a chorzowi parkban, lengyel dráma a katowicei színházban, lengyel festészet a Wawelstől, lengyel muzsika, lengyel irodalom — lengyel szív és lengyel barátság. S mindehhez a kulcs: a nyelv. — Én is többet láttam Németországból, mint amit a szemem mutatott, mert jól megtanultam németül — mondja Zádor Gyula próbamester. — De most angolul is tanulok, mert a saját bőrömön tapasztaltam: ahány nyelv, annyi ember, vagyis anynyi a világ. Az idén érettségizett, esti iskolán. Beiratkozott a könyvtárba, s most, egy ghánai körutazás előtt nemcsak az egzotikus élményeket — a művelődés, a kultúra izgalmas élményeit is gyűjtögeti. Párduckalandtól a technikumig Pápai István szerető magnetofonja segítségét --------— - ..... ......— is igénybe vette az angol nyelv elsajátításához. S mire a teherautó fülkéjében Ghánába, majd Nigériába ért, élményei a nyelvtudás, a beszéd birtokában rendkívüli mértékben meggazdagodtak. — Az embernek megváltozik az életről alkotott egész képe, részben a „felfogása is. Tulajdonképpen Nigériában ismertem ieg a kapitalizmust — és itt erősödött meg a hitem a mi társadalmunkban. Javarészt ezt is a nyelvtudásomnak köszönhetem. Tanúja volt egy ország újjászületésének: szeme előtt épült Tema, Ghana új kikötője, ipar- és lakótelepestül, örök barátságot kötött a kumasi néger szeretőkkel, akik kezet szorítva, egyenrangú munkatársai voltak, de a másik országban hétrét görnyedtek pusztán arcszíne előtt. Látta az accrai nemzeti múzeum ősi szobrait, múmiáit, járt zsúfolásig telt afrikai iskolákban ,s járt olyat a városban is, ahol csak a hindu nagykereskedő mert szóba állni a szocialista országból érkezett »Vörös« felforgatóval. Ült a kunyhó szőnyegén szárított hál előtt és órákig beszélgetett a modern leprakórház bennszülött orvosaival. A tenger élmény, amit szorgalmának, egy idegen nyelv elsajátításának köszönhet, egyetlen következtetésbe torkollik: — Tanulni. Enélkül nincs tovább ... Míg itthon leszek, elvégzem a technikumot. És megtanulok egy további nyelvet — hiszen oly nagy a világ... Győri Illés György Kondor Béla és Dabóczi Mihály kiállítása Kiállítás ritkán váltott ki ilyen nagy érdeklődést és ritka alkalom, hogy ilyen elmélyülten nézzenek képeket a látogatók, mint az Ernst Múzeum legutóbbi — még a nyárvégi »uborkaszezonban« rendezett — tárlatán, melyet Kondor Béla képeiből és Dabóczi Mihály szobraiból rendeztek. A két kiállító két ellentétes művészalkat. Dabóczi Mihály szobrain a formálás és az anyag szépségei állnak előtérben; a fa és a márvány finom erezete, a csiszolt felületek hajlékony egymásba simulása a tapintás izgalmát és örömét idézik fel — Kondor Béla festményei és grafikái a szellemet hozzák izgalomba, amellett mesterségbeli biztonságban ugyancsak a legmagasabb fokon állnak. Kondor Béla, aki kilenc éve végezte a Főiskolát, máris érett, saját művészi világot teremtett, saját és ugyanakkor általános érvényű jelképekkel. A sok összetevő közül, amely ezeket a grafikai lapokat és festményeket jellemzi, a leglényegesebb az egyetemesség. Mindegyikben, még a legvázlatosabban is, az egész alkotó ember jelen van, gondolatainak, érzésvilágának, benyomásainak és látomásainak teljességével. A képek többsége gazdag motívumokban, azonban még az egyszerűbbekben is jelen van az egész kulturális örökség és a mai élet egész valósága, amellyel az alkotó állandó, eleven párbeszédet folytat. Végül: mindezt a humorral és fájdalommal teli küzdelmet a világgal, átfogó, természetes kötetlenségében is fegyelmezett esztétikai rend teszi műalkotássá. Ez az egyetemesség, a felülemelkedés minden lényegtelen jelenségen és szemponton, a felszín alatt rejlő belső valóság feltárásáért, a legnagyobbak sajátja. És korántsem elhamarkodott dolog ismét közéjük sorolni gyűjteményes kiállítása alkalmából Kondor Bélát. (havas) A fővárosi színházak „nyitánya“ A Vidám és Kis Színpad már megnyitotta kapuit, s megkezdte évadját a Fővárosi Operettszínház is. A József Attila Színház 4-én először fogadja újjáépített épületében a nézőket a Keménykalaposok bemutatóján. Az Állami Déryné Színház 7-én kezd Az ezred lánya című darabbal, míg a Nemzeti Színház 11-én Az ember tragédiájával, a Katona József Színház a Villámfénynél című színművel, a Madách Kamaraszínház pedig az Ex bemutatójával indítja az évet. Az Állami Bábszínház művészei 12-én az Ellopták a Holdat című bábjátékból tartják idei első előadásukat. A Vígszínházban kettős évadnyitásra készülnek: a nagy színházban 9-én Az udvari kalap kerül bemutatásra, kamaraszínházuk egyelőre az Ódry-színpadon 17-én nyílik. A Madách Színház 23-án a Hamlettel, a Thália pedig az Alkony című drámával nyitja kapuit. Az Operaház is és az Erkel Színház is szeptember 16-án nyit, a három Bartók-művel, illetve a Hunyadi Lászlóval. 1965. szeptember 1