Népszava, 1965. október (93. évfolyam, 231–257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Alap a gondoskodáshoz Hír a Magyar Távirati Iroda közleményei kö­zött: a Somogy megye több termelőszövetkeze­tében a közelmúltban le­zajlott közgyűléseken alapszabálymódosításo­­kat fogadtak el, amelyek főleg a szociális segélyre vonatkoznak. Az orszá­gos hírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetke­­zetben azok az öregségi járadékosok, akik a 65. életévüket betöltötték és akiknek legalább két közvetlen leszármazott­juk vagy hozzátartozó­juk rendszeresen dolgo­zik a közösben, 80 forint járadékkiegészítést kap­nak.­ Más termelőszövetke­zetekből is felsorolják a határozatok lényegét, s valamennyit — bár egy­mástól eltérően valósít­ják meg — a szociális gondoskodás szelleme hatja át. Van olyan tsz is, ahol ebből az alapból a tanulásra serkentik a tagságot. Ez a sokféleség arra hívja fel a figyelmet, hogy a termelőszövetke­zetekben az adott körül­ményeket figyelembe vé­ve, számtalan módja van a segítésnek, az öregek felkarolásának és a fia­talok lelkesítésének. Ahol keresik, meg is találják a lehetőséget és mint a példák bizonyítják, a szorgalmas közösségek­ben megteremtik hozzá az alapot is. Az anyagi fedezet biz­tosítása alapvető felté­tel, mert hiába vannak szép elképzelések a szo­ciális gondoskodásról, ha cselekedetekkel nem te­remtik meg a feltétele­ket. Ezekben a szövetke­zetekben a jó munka jó közösségi szellemet is te­remtett És a sorok között azt is ott találjuk, hogy a nagyüzem megtanítja a tagjait, hogyan kell gon­doskodni az emberekről. (lendvai) Hogyan kerül szembe egy apa saját nevelési elveivel? A kék borítású levelet egy apa írta. Azt teszi szóvá, hogy gyermekét a Gamma Optikai Művek­ben ez év júniusában avatták szakmunkássá és máris segédmunkásként foglalkoztatják. Úgymond, ez nem becsületes dolog és nem törvényes eljárás a vállalat részéről. Érthe­tő, hogy fia elkeseredett, hiszen most indult az életbe és már az első lé­pésnél pofon érte. A levél »... Fiamat arra nevel­tem, hogy becsülje meg munkahelyét és ne legyen vándormadár. Most szem­be kerültem saját neve­lési elveimmel és majd­nem a fiammal is. Ő ugyanis azt mondta: apám, arra tanítottál, hogy minél tovább dol­gozzak egy helyen. Tudo­másom szerint meg van­nak velem elégedve, még­is mást kell csinálnom, mint amit tanultam. A vállalatnál arra hivatkoz­nak, hogy nincs munka.« Azután beszámol arról, hogy fia emiatt felmond­ta munkaviszonyát, majd így folytatja: »A Gamma jól jár, mert megszabadul a felesleges létszámtól, a gyereket viszont bünte­tik, mert az új Munka Törvénykönyve szerint hat hónapig nem kaphat béremelést, szabadságot, munkaruhát, egy évig pe­dig nyereségrészesedést, s megszakad a jogfolytonos­sága is...« Az apa arra kért, hogy foglalkozzunk az üggyel, de mellőzzük a nevét, mert nem szeretne a fiá­nak kellemetlenséget A fiú vállalta, én mégis... — Néhány esztergályost valóban át kellett irányí­tani a műszerészekhez, de nem,, segédmunkára és mindössze két hétre — tájékoztat­ott István gyárrészlegvezető. — A forgácsolóban átmeneti­leg munkahiány volt, a műszerészeknél torlódás.­­Ha a forgácsolóban hagy­juk őket, 80 százalékos bért kaptak volna, a mű­szerészeknél viszont át­lagbérrel fizettük őket. Az eljárást helyesnek íté­lem meg, mert így jól járt az üzem és jól jártak az esztergályosok is. Valóban, a műszeré­szeknél túlóráztatni kel­lett volna, a forgácsoló­ban pedig munka nélkül 30 százalékos bér fizeté­sére kényszerült volna az üzem. Személyesen is meggyőződtünk róla, hogy az esztergályosok átcso­portosítása rövid időre szóló, átmeneti intézkedés volt. Az üzemekben olykor előfordul, hogy az egyik részlegben megcsappan a munka, másutt pedig fel­halmozódik. Nem örül­nek ennek az üzemek ve­zetői, de az adott hely­zetben nem tehetnek mást, mint átcsoportosít­ják a munkaerőt. Az üzem vezetője — figyelembe véve a szak­­szervezeti bizottság intel­meit — annyira körülte­kintő volt, hogy minden érintett esztergályossal külön is megbeszélte, miért a kényszerű intéz­kedés. Ezt valamennyien megértették. A szóban forgó esztergályos is vál­lalta a nem egészen szak­ba vágó munkát, ennek ellenére felmondta mun­kaviszonyát, ahol apám dolgozik, és — Nem értettem, miért a hirtelen pálfordulás — mondja Müller Ferenc üzemvezető. — Én ugyan­is szeretem ezt a fiatal­embert, jó munkás vál­hat belőle. Amikor az át­irányítás miatt szót emelt, azonnal visszahe­lyeztem a forgácsolóba, régi munkahelyére. Így mindössze négy napot dolgozott a műszerészek­nél ... A fiatal esztergályost azonban ennyi figyelmes­ség és jóindulat sem ha­totta meg. Nem hallga­tott mesterére sem, aki­nek pedig ifj. S. T. na­gyon sokat köszönhet. Nem hallgatott rá, mert kiderült, hogy a néhány napos átirányítást csak ürügynek használta mun­kaviszonyának felmondá­sához. — Miért mondott fel? — Őszintén szólva, nem akartam én munkahelyet változtatni, de megbeszél­tük a barátommal, hogy elmegyünk. — Hová akar menni? — Oda, ahol az apám dolgozik ... A fiatalember elharap­ja a szót, majd így folytatja: — Lehet, hogy a Finommechanikai Ktsz­­hez megyek.­ ­Ve a vállalatot okolja ! A fiatal esztergályosnak tehát szakmunkássá ava­tása után három hónap­pal kitelik az esztendő. Felmondással távozik, ha­csak a nyilvánosság ere­je nem téríti jobb be­látásra. A Gamma vezetői hiába akarják a legjobbat, nem hall­gat a jó szóra. Pontosabban szólva — mint később kiderült — édesapjára hallgat, aki már korábban azt akarta, hogy fiát helyezzék át abba az üzembe, ahol ő dolgozik. Müller Ferenc üzemvezető azonban (he­lyesen) az áthelyezéshez nem járult hozzá, hiszen az üzemnek szüksége van az esztergályosokra. Emberileg teljesen ért­hető, ha egy apa szeret­né, hogy a fia is az ő üzemében dolgozzon. De akkor miért íródott a le­vél? Miért írja azt, hogy: »... Fiamat arra nevel­tem, hogy becsülje meg munkahelyét és ne legyen vándormadár ...« Ugyan­akkor apai befolyásával arra készteti, hogy még­is e felé tegye meg az első lépéseket. Ebben az értelemben valóban igaz, amit írt, hogy­ szembe került önmagával, elvei­vel és nevelési módszeré­vel is. De ezért ne a vállalatot okolja! Zsidai Pál Átadta megbízólevelét •A közélet az új kambodzsai nagykövet Kisházi Ödön, ,az Elnö­ki Tanács helyettes elnö­ke csütörtökön fogadta Koun Wick rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetet, a Kambodzsai Ki­rályság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Koun Wick megbízóle­vele átadásakor a többi között hangoztatta: — Szeretném kifejezni hálánkat a magyar nép­nek és kormányának azért a támogatásért, amelyben bennünket részesít az amerikai imperialisták és kiszolgálóik ellenünk irá­nyuló agressziójával, fe­nyegetéseivel szemben. Biztosíthatom önt, hogy nagy erőt merítünk ebből a támogatásból.­­ Nem kételkedem ab­ban, hogy az országaink viszonyát jellemző kölcsö­nös megértés, megbecsü­lés és barátság a jövőben számos területen együtt­működésünk további erő­södéséhez vezet. Biztos vagyok abban, hogy a kambodzsai államfő elkö­vetkezendő magyarorszá­gi látogatása fontos hoz­zájárulás lesz kereskedel­mi és kulturális kapcsola­taink fejlődéséhez, vala­mint antiimperialista szo­lidaritásunk erősödéséhez. Kisházi Ödön a nagykö­vet beszédére válaszolva hangsúlyozta: " Egyetértünk a Kam­bodzsai Királyság kormá­nyának az ország határai­nak szavatolására vonat­kozó konstruktív javasla­taival, s továbbra is tá­mogatásunkról biztosítjuk az imperialista hatalmak és lakásaik ellen, az or­szág függetlenségének és területi sérthetetlenségé­nek megőrzéséért vívott hősies harcában. — Biztosíthatom önt, hogy a magyar kormány mindent megtesz az or­szágaink közötti együtt­működés elmélyítéséért. Meggyőződésem, hogy No­rodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő kö­zelgő magyarországi láto­gatása jelentős hozzájá­rulás lesz a két ország közötti barátság és meg­értés erősödéséhez, vala­mint gazdasági és kultu­rális kapcsolataink fejlő­déséhez. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemu­tatta Kisházi Ödönnek a kíséretében megjelent Nou Hoch nagykövetségi tanácsost. Az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke ezután szí­vélyesen elbeszélgetett a nagykövettel. Koun Wick megbízóle­velének átadása után a Hősök terén megkoszorúz­ta a magyar hősök emlék­művét. (MTI) eseményei Abdullah Al-Szalal, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke táviratban mon­dott köszönetet Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács elnökének a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából küldött jókívánságaiért. * Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Nnamdi Akikiwet, Nigéria Szövet­ségi Köztársaság elnökét az ország függetlenné vá­lásának ötödik évforduló­ja alkalmából. * Mód Péter, a külügy­miniszter első helyettese bemutatkozó látogatáson fogadta Kuon Wicket, a Kambodzsai Királyság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagy­követét.* Dr. Jindrich Dohnal­­nak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság fő döntőbírójának vezetésé­vel küldöttség járt ha­zánkban, és tárgyalásokat folytatott a Központi Döntőbizottság vezetőivel. * A Német Nemzeti Néphadsereg Erich Wei­­nert Művészegyüttese egy hete járja az országot. Csütörtök délelőtt a Hő­sök terén megkoszorúz­ták a magyar hősök em­lékművét . BUDAPESTI ZENEI HETEK Ünnepi Bartók­­koncert Az idei budapesti ze­nei hetek középponti kon­certjére érthető mód szeptember 25-én este, Bartók halála huszadik évfordulójának előestéjén került sor. A világ sok rádióállomásán sugárzott hangverseny méltó volt az alkalomhoz. Az Állami Hangversenyzenekar Fe­­rencsik János vezényleté­vel a bartóki muzsika végtelen világából igye­kezett annyit bemutatni, amennyi egyetlen koncert keretei közé fér, a Négy zenekari darabtól a »Ze­nén« át a XII. zongoraver­senyig (nem ebben a sor­rendben). Az utóbbi szó­lamot Gabos Gábor ját­szotta, akinek Bartók tol­mácsolása már jogos megbecsülésnek örvend külföldön és idehaza egy­aránt. Ezúttal talán nem is a részletező értékelés kí­vánkozik a tollra, hanem az öröm hangja afelett, hogy Bartók, e szép kon­cert tanulsága szerint is, mindinkább­­hazaérke­zett, de végleg«. Ez vo­natkozik az előadás szín­vonalára is. Megszűnt a hosszan tartó időszak, amikor minden egyes Bartók-hangverseny fel­adat volt és vizsga, mind a zenekarok, mind a pub­likum szempontjából. Gyakran többé-kevésbé sikerült a nehéz vizsga — ez azonban még nem azo­nos a felszabadult, szív­ből jövő muzsikálással. Elérkezett ez az idő. Bar­tók nem zseniális kurio­zitás többé Magyarorszá­gon, hanem »zene«, — ahogy egyik leghíre­sebb, ezúttal is elhangzott művét tömören nevezik. A közönség, mintha nem is csak a nagyszerű bar­tóki életművet éltette vol­na, hanem az önmaga örömét, hogy csakugyan, visszavonhatatlanul ráta­lált e mélyről feltörő, örök szépségre. Sibelius muzsikájánál még a szokottnál is fontosabb, hiszen a finn mester ki­vételesen nagy és fontos szerepet biztosít ennek a hangszercsoportnak. Elra­gadó és tanulságos is egy­ben, hogy a leg­»vasta­­gabb« rézhangzatok is mennyire a tiszta muzsi­ka keretei közt marad­nak, ha kiváló fúvós­­művészek szólaltatják meg őket Magyarországi bemuta­tó volt a néhány részlet a Pelléas és Mélisande-ból, s a Luonnatar című szim­fonikus költemény. Mind­ez együtt a romantikus­ból, huszadik századiból­ és sajátosan finnből ér­dekesen keveredő nagy mester új arcát is meg­mutatta a magyarországi közönségnek. Az est leg­nagyobb élménye Jorma Panula, a fiatal karmes­ter ragyogó, természetes és szabad, kifejező, póz­mentes dirigálása. Ezt az ifjú mestert szeretnénk még sokszor viszontlátni és hajlatni. A Helsinki Városi Zenekar A Bartók-évforduló mellett az idei év másik nagy zenei évfordulója testvérnépünk, a finnek halhatatlan zeneköltője, Sibelius évszázad előtti születésére emlékezteti a világot. A jubileum nap­ja december 8. — a nagy finn komponistáira azon­ban egész évben emléke­zett a világ. Nagyon ked­ves vendégünk, a Helsin­ki Városi Zenekar, Sibe­­lius-művek előadásával, részben bemutatásával mutatta be egyúttal ön­magát is a magyar fővá­rosban. A zenekar a leg­jobb európai együttesek­kel vetekszik vonós-hang­zás dolgában, rézfúvósaik pedig a világ legkivá­­lóbbjaihoz tartoznak. Ez NÉPSZAVA Tegnapi számunkban vezércikket írtunk a pe­dagógusok iskolán kívü­li felelősségéről, különös tekintettel a népművelő munka segítésére. Hang­súlyoztuk, hogy messze­menően figyelembe kell venni a nevelők teher­bírását az iskolai okta­tó-nevelő tevékenység elsődlegességét. Ezután került kezünkbe a Nép­művelés című folyóirat, amely egy szabolcsi fa­lucska áldozatkész pe­dagógusát állítja példa­képül olvasói elé, ki­emelve azt az önzetlen­séget, amellyel immár hosszú évek óta fárado­zik faluja szellemi éle­tének fellendítésén. Őszinte meggyőződé­sünk, hogy a kis Sza­­mosújlak tanítója peda­gógusnak is, népművelő- A példakép is ember neve is igazi példakép, s jól tette a lap, hogy méltatta munkáját és eredményes módszereit. Az írásnak egy bekez­dése olvasása után azon­ban aggódnunk kell —­­az emberért. De itt a — minden: az V—VIII. osztály tanító­ja, a színjátszó csoport vezetője, a sportkör ve­zetőségi tagja, VB-el­­nökhelyettes, tanácstag, a földművesszövetkezet felügyelő bizottsági tag­ja, alapszervezeti párt­titkár, a járási pártbi­zottság tagja, az úttörő­­csapat vezetője, a , tsz vezetőségének tagja, mindezeken felül köz­ségi könyvtáros és a művelődési otthon igaz­gatója­­ — írja a Nép­művelés. S amit csinál — teszi hozzá —, csi­nálnia kell, nincs kire bízni. Tizenkét tisztség egyetlen ember, egy pe­dagógus vállán. Fur­csálljuk, hogy a lap ezt minden megjegyzés nél­kül hagyja, sőt az amúgy is közismert pe­dagógus-túlterheltség el­lenére, még követésre méltónak ajánlja. Akkor is, ha Szamosújlak nép­művelése — az említett pedagógus jóvoltából —, kitűnő kezekben van. Mert arról azért nem feledkezhetünk meg hogy a példakép is — em­ber ... _________________________/ (k. gy. j.) Októberben 175 éves a magyar nyelvű színjátszás Csütörtökön a Művésze­ti Szakszervezetek Szövet­ségének házában Kazimir Károly, a Színházművé­szeti Szövetség főtitkára ismertette a szövetség idei programját, valamint a következő időszak terveit Október 25-én országszer­te megemlékeznek a hi­vatásos magyar nyelvű színjátszás 175. évfordu­lójáról. A színháztudo­mányi intézet »175 éves a magyar színjátszás« cím­mel szép kivitelű albumot bocsát ki. A Színművészeti Szö­vetség 1966-ban tartja közgyűlését. A színész­szakosztály tagjai megbe­szélik a televíziós, rádiós és filmbeli alakítások problémáit. 1966. március 27-én, a színházi világna­pon az ország minden színházában ünnepségeket rendeznek. Afj­k Bartók Béla halálá­nak 20. évfordulójára koncertet rendeztek az ukrán fővárosban. A mű­soron a művész kamara­művei szerepeltek. Hét tv-játék, új sorozatok, vetélkedők Haynal Kornél, a Ma­gyar Rádió és Televízió elnökhelyettese csütörtök délelőtt sajtótájékoztatón ismertette a tv negyedik negyedévi programját. A művészeti és szórakozta­tó műsorok között hét tv-játékot mutatnak be: Szophoklész Antigonéjá­nak tv-vá­ltozatát, Kertész Magda Délután 5-kor cí­mű vígjátékát, Konyeckij A távirat, Mocsár Gábor A pirostövű nád, és egy jugoszláv szerző tv-játé­­kát, jugoszláv rendező vendégrendezésében. Kép­ernyőre kerül Bornemisz­­sza Magyar Elektrája és az Irodalmi Képeskönyv sorozatban Molnár Ákos Boldog újévet, Rüdiger úr című novellájának tv-vál­­tozata. A mai magyar no­vellairodalom terméséből ad ízelítőt a Mai történe­tek sorozat, amelynek ke­retében Berkesz András Matematika és Fekete Gyula Édes mama című elbeszélését viszik képer­nyőre. Vidám irodalmi összeállítás készül Rideg Sándor műveiből, Kristóf, a magánzó címmel. A könnyű műfaj bará­tai számára a többi kö­zött két cirkuszi előadást terveznek, a Nótaszó cí­mű népzenei műsor az év végéig hat alkalommal jelentkezik. Kamara Va­rieté címmel artistamű­sort közvetítenek a stú­dióból, és a Bóbita báb­együttes is a kamerák elé lép. A komoly­zenei műsorok közül kiemelke­dik a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekarának hangversenye. A negyedévben a kisfil­­mek mellett 24 játékfil­­met mutatnak be. A Vasárnap délutáni családlátogatás című új sorozat egy-egy családi otthonba viszi el a néző­ket. A másik új sorozati a Sorsok, emberek, riport­­filmek keretében az élet hétköznapjait mutatja be. Lexikon címmel új isme­retterjesztő sorozat je­lentkezik. (V) Ifjú dal- és operaénekesek Emlékezetes hangverse­nyek, illetve egy Erkel­­színházi est együttes él­ményéről számolunk be itt néhány rövid sorban. Emlékezetes, mert az idei budapesti dal- és ária­­versenyről alighanem több jelentékeny tehetség indult el nevezetes művé­szi pályán — egyik-má­siknál cseppet sem ki­zárt, hogy a világhír felé. Igazságtalan volna azt mondani, hogy az átlagos színvonal meghaladta az öt esztendő előtti, első Er­kel énekversenyét. Ez nincs így. Ellenben fi­gyelmet keltő, kivételes adottságú ének­ (vagy még nem kész énekes, de káprázatos hanganyag) ezúttal több tűnt fel. Nagy örömmel mondhat­juk a dalverseny tapasz­talatai és helyenként meg­ragadó élményei alapján: a győztes magyar Hámori Júlia a zenei veresenyek, valamennyi kategóriájá­nak egyik legjelentéke­nyebb tehetsége. Magas intelligenciájú, nagyon szép hangú dalénekes mű­vész már most — és ez az ő kor­ában igen nagy szó. De további, legalább három név is kiemelést kíván, mert a jövendő alighanem nagy hibaként könyvelné el említetten hagyásukat. A bolgár Pavel Gerdjikov ugyan csak jutalmat kapott, s éneki kultúrája alapján nem is méltánytalan ki­záródása a dalverseny helyezettjei közül — az azonban kétségtelen, hogy a budapesti versenyek egyik legszebb hangja. Szerencsésebb lett volna az áriaversenyben indul­nia. Ez utóbbi mezőnyben kimagasló tehetség a má­sodik helyezett, görög származású lengyel te­nor, Paulos Raptis és a teljesen jogos győztes, az ifjan is érett román ba­ritonénekes, Vasile Mor­tmanu. Vajha tanácsolhat­nánk a kiemelkedő adott­ságú ifjú művésznek, hogy ne szálljon a fejébe a korai dicsőség (aminek sajnos színpadi, pódiumi magatartása számos jelét adja) — akkor karrierje művészi értelemben sem törik meg. Sikeres pályá­ja iránt kétség így sem fér —, de ez egy művész­nek nem lehet elég. A budapesti zenei ver­senyek minden ágon tel­jes győzelmet hoztak a művészet általános ügyé­nek. Rajt András: 1965. október 1

Next