Népszava, 1965. október (93. évfolyam, 231–257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
Alap a gondoskodáshoz Hír a Magyar Távirati Iroda közleményei között: a Somogy megye több termelőszövetkezetében a közelmúltban lezajlott közgyűléseken alapszabálymódosításokat fogadtak el, amelyek főleg a szociális segélyre vonatkoznak. Az országos hírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben azok az öregségi járadékosok, akik a 65. életévüket betöltötték és akiknek legalább két közvetlen leszármazottjuk vagy hozzátartozójuk rendszeresen dolgozik a közösben, 80 forint járadékkiegészítést kapnak. Más termelőszövetkezetekből is felsorolják a határozatok lényegét, s valamennyit — bár egymástól eltérően valósítják meg — a szociális gondoskodás szelleme hatja át. Van olyan tsz is, ahol ebből az alapból a tanulásra serkentik a tagságot. Ez a sokféleség arra hívja fel a figyelmet, hogy a termelőszövetkezetekben az adott körülményeket figyelembe véve, számtalan módja van a segítésnek, az öregek felkarolásának és a fiatalok lelkesítésének. Ahol keresik, meg is találják a lehetőséget és mint a példák bizonyítják, a szorgalmas közösségekben megteremtik hozzá az alapot is. Az anyagi fedezet biztosítása alapvető feltétel, mert hiába vannak szép elképzelések a szociális gondoskodásról, ha cselekedetekkel nem teremtik meg a feltételeket. Ezekben a szövetkezetekben a jó munka jó közösségi szellemet is teremtett És a sorok között azt is ott találjuk, hogy a nagyüzem megtanítja a tagjait, hogyan kell gondoskodni az emberekről. (lendvai) Hogyan kerül szembe egy apa saját nevelési elveivel? A kék borítású levelet egy apa írta. Azt teszi szóvá, hogy gyermekét a Gamma Optikai Művekben ez év júniusában avatták szakmunkássá és máris segédmunkásként foglalkoztatják. Úgymond, ez nem becsületes dolog és nem törvényes eljárás a vállalat részéről. Érthető, hogy fia elkeseredett, hiszen most indult az életbe és már az első lépésnél pofon érte. A levél »... Fiamat arra neveltem, hogy becsülje meg munkahelyét és ne legyen vándormadár. Most szembe kerültem saját nevelési elveimmel és majdnem a fiammal is. Ő ugyanis azt mondta: apám, arra tanítottál, hogy minél tovább dolgozzak egy helyen. Tudomásom szerint meg vannak velem elégedve, mégis mást kell csinálnom, mint amit tanultam. A vállalatnál arra hivatkoznak, hogy nincs munka.« Azután beszámol arról, hogy fia emiatt felmondta munkaviszonyát, majd így folytatja: »A Gamma jól jár, mert megszabadul a felesleges létszámtól, a gyereket viszont büntetik, mert az új Munka Törvénykönyve szerint hat hónapig nem kaphat béremelést, szabadságot, munkaruhát, egy évig pedig nyereségrészesedést, s megszakad a jogfolytonossága is...« Az apa arra kért, hogy foglalkozzunk az üggyel, de mellőzzük a nevét, mert nem szeretne a fiának kellemetlenséget A fiú vállalta, én mégis... — Néhány esztergályost valóban át kellett irányítani a műszerészekhez, de nem,, segédmunkára és mindössze két hétre — tájékoztatott István gyárrészlegvezető. — A forgácsolóban átmenetileg munkahiány volt, a műszerészeknél torlódás.Ha a forgácsolóban hagyjuk őket, 80 százalékos bért kaptak volna, a műszerészeknél viszont átlagbérrel fizettük őket. Az eljárást helyesnek ítélem meg, mert így jól járt az üzem és jól jártak az esztergályosok is. Valóban, a műszerészeknél túlóráztatni kellett volna, a forgácsolóban pedig munka nélkül 30 százalékos bér fizetésére kényszerült volna az üzem. Személyesen is meggyőződtünk róla, hogy az esztergályosok átcsoportosítása rövid időre szóló, átmeneti intézkedés volt. Az üzemekben olykor előfordul, hogy az egyik részlegben megcsappan a munka, másutt pedig felhalmozódik. Nem örülnek ennek az üzemek vezetői, de az adott helyzetben nem tehetnek mást, mint átcsoportosítják a munkaerőt. Az üzem vezetője — figyelembe véve a szakszervezeti bizottság intelmeit — annyira körültekintő volt, hogy minden érintett esztergályossal külön is megbeszélte, miért a kényszerű intézkedés. Ezt valamennyien megértették. A szóban forgó esztergályos is vállalta a nem egészen szakba vágó munkát, ennek ellenére felmondta munkaviszonyát, ahol apám dolgozik, és — Nem értettem, miért a hirtelen pálfordulás — mondja Müller Ferenc üzemvezető. — Én ugyanis szeretem ezt a fiatalembert, jó munkás válhat belőle. Amikor az átirányítás miatt szót emelt, azonnal visszahelyeztem a forgácsolóba, régi munkahelyére. Így mindössze négy napot dolgozott a műszerészeknél ... A fiatal esztergályost azonban ennyi figyelmesség és jóindulat sem hatotta meg. Nem hallgatott mesterére sem, akinek pedig ifj. S. T. nagyon sokat köszönhet. Nem hallgatott rá, mert kiderült, hogy a néhány napos átirányítást csak ürügynek használta munkaviszonyának felmondásához. — Miért mondott fel? — Őszintén szólva, nem akartam én munkahelyet változtatni, de megbeszéltük a barátommal, hogy elmegyünk. — Hová akar menni? — Oda, ahol az apám dolgozik ... A fiatalember elharapja a szót, majd így folytatja: — Lehet, hogy a Finommechanikai Ktszhez megyek. Ve a vállalatot okolja ! A fiatal esztergályosnak tehát szakmunkássá avatása után három hónappal kitelik az esztendő. Felmondással távozik, hacsak a nyilvánosság ereje nem téríti jobb belátásra. A Gamma vezetői hiába akarják a legjobbat, nem hallgat a jó szóra. Pontosabban szólva — mint később kiderült — édesapjára hallgat, aki már korábban azt akarta, hogy fiát helyezzék át abba az üzembe, ahol ő dolgozik. Müller Ferenc üzemvezető azonban (helyesen) az áthelyezéshez nem járult hozzá, hiszen az üzemnek szüksége van az esztergályosokra. Emberileg teljesen érthető, ha egy apa szeretné, hogy a fia is az ő üzemében dolgozzon. De akkor miért íródott a levél? Miért írja azt, hogy: »... Fiamat arra neveltem, hogy becsülje meg munkahelyét és ne legyen vándormadár ...« Ugyanakkor apai befolyásával arra készteti, hogy mégis e felé tegye meg az első lépéseket. Ebben az értelemben valóban igaz, amit írt, hogy szembe került önmagával, elveivel és nevelési módszerével is. De ezért ne a vállalatot okolja! Zsidai Pál Átadta megbízólevelét •A közélet az új kambodzsai nagykövet Kisházi Ödön, ,az Elnöki Tanács helyettes elnöke csütörtökön fogadta Koun Wick rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Kambodzsai Királyság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Koun Wick megbízólevele átadásakor a többi között hangoztatta: — Szeretném kifejezni hálánkat a magyar népnek és kormányának azért a támogatásért, amelyben bennünket részesít az amerikai imperialisták és kiszolgálóik ellenünk irányuló agressziójával, fenyegetéseivel szemben. Biztosíthatom önt, hogy nagy erőt merítünk ebből a támogatásból. Nem kételkedem abban, hogy az országaink viszonyát jellemző kölcsönös megértés, megbecsülés és barátság a jövőben számos területen együttműködésünk további erősödéséhez vezet. Biztos vagyok abban, hogy a kambodzsai államfő elkövetkezendő magyarországi látogatása fontos hozzájárulás lesz kereskedelmi és kulturális kapcsolataink fejlődéséhez, valamint antiimperialista szolidaritásunk erősödéséhez. Kisházi Ödön a nagykövet beszédére válaszolva hangsúlyozta: " Egyetértünk a Kambodzsai Királyság kormányának az ország határainak szavatolására vonatkozó konstruktív javaslataival, s továbbra is támogatásunkról biztosítjuk az imperialista hatalmak és lakásaik ellen, az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének megőrzéséért vívott hősies harcában. — Biztosíthatom önt, hogy a magyar kormány mindent megtesz az országaink közötti együttműködés elmélyítéséért. Meggyőződésem, hogy Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő közelgő magyarországi látogatása jelentős hozzájárulás lesz a két ország közötti barátság és megértés erősödéséhez, valamint gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlődéséhez. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Kisházi Ödönnek a kíséretében megjelent Nou Hoch nagykövetségi tanácsost. Az Elnöki Tanács helyettes elnöke ezután szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel. Koun Wick megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. (MTI) eseményei Abdullah Al-Szalal, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. * Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Nnamdi Akikiwet, Nigéria Szövetségi Köztársaság elnökét az ország függetlenné válásának ötödik évfordulója alkalmából. * Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese bemutatkozó látogatáson fogadta Kuon Wicket, a Kambodzsai Királyság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét.* Dr. Jindrich Dohnalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fő döntőbírójának vezetésével küldöttség járt hazánkban, és tárgyalásokat folytatott a Központi Döntőbizottság vezetőivel. * A Német Nemzeti Néphadsereg Erich Weinert Művészegyüttese egy hete járja az országot. Csütörtök délelőtt a Hősök terén megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét . BUDAPESTI ZENEI HETEK Ünnepi Bartókkoncert Az idei budapesti zenei hetek középponti koncertjére érthető mód szeptember 25-én este, Bartók halála huszadik évfordulójának előestéjén került sor. A világ sok rádióállomásán sugárzott hangverseny méltó volt az alkalomhoz. Az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével a bartóki muzsika végtelen világából igyekezett annyit bemutatni, amennyi egyetlen koncert keretei közé fér, a Négy zenekari darabtól a »Zenén« át a XII. zongoraversenyig (nem ebben a sorrendben). Az utóbbi szólamot Gabos Gábor játszotta, akinek Bartók tolmácsolása már jogos megbecsülésnek örvend külföldön és idehaza egyaránt. Ezúttal talán nem is a részletező értékelés kívánkozik a tollra, hanem az öröm hangja afelett, hogy Bartók, e szép koncert tanulsága szerint is, mindinkábbhazaérkezett, de végleg«. Ez vonatkozik az előadás színvonalára is. Megszűnt a hosszan tartó időszak, amikor minden egyes Bartók-hangverseny feladat volt és vizsga, mind a zenekarok, mind a publikum szempontjából. Gyakran többé-kevésbé sikerült a nehéz vizsga — ez azonban még nem azonos a felszabadult, szívből jövő muzsikálással. Elérkezett ez az idő. Bartók nem zseniális kuriozitás többé Magyarországon, hanem »zene«, — ahogy egyik leghíresebb, ezúttal is elhangzott művét tömören nevezik. A közönség, mintha nem is csak a nagyszerű bartóki életművet éltette volna, hanem az önmaga örömét, hogy csakugyan, visszavonhatatlanul rátalált e mélyről feltörő, örök szépségre. Sibelius muzsikájánál még a szokottnál is fontosabb, hiszen a finn mester kivételesen nagy és fontos szerepet biztosít ennek a hangszercsoportnak. Elragadó és tanulságos is egyben, hogy a leg»vastagabb« rézhangzatok is mennyire a tiszta muzsika keretei közt maradnak, ha kiváló fúvósművészek szólaltatják meg őket Magyarországi bemutató volt a néhány részlet a Pelléas és Mélisande-ból, s a Luonnatar című szimfonikus költemény. Mindez együtt a romantikusból, huszadik századiból és sajátosan finnből érdekesen keveredő nagy mester új arcát is megmutatta a magyarországi közönségnek. Az est legnagyobb élménye Jorma Panula, a fiatal karmester ragyogó, természetes és szabad, kifejező, pózmentes dirigálása. Ezt az ifjú mestert szeretnénk még sokszor viszontlátni és hajlatni. A Helsinki Városi Zenekar A Bartók-évforduló mellett az idei év másik nagy zenei évfordulója testvérnépünk, a finnek halhatatlan zeneköltője, Sibelius évszázad előtti születésére emlékezteti a világot. A jubileum napja december 8. — a nagy finn komponistáira azonban egész évben emlékezett a világ. Nagyon kedves vendégünk, a Helsinki Városi Zenekar, Sibelius-művek előadásával, részben bemutatásával mutatta be egyúttal önmagát is a magyar fővárosban. A zenekar a legjobb európai együttesekkel vetekszik vonós-hangzás dolgában, rézfúvósaik pedig a világ legkiválóbbjaihoz tartoznak. Ez NÉPSZAVA Tegnapi számunkban vezércikket írtunk a pedagógusok iskolán kívüli felelősségéről, különös tekintettel a népművelő munka segítésére. Hangsúlyoztuk, hogy messzemenően figyelembe kell venni a nevelők teherbírását az iskolai oktató-nevelő tevékenység elsődlegességét. Ezután került kezünkbe a Népművelés című folyóirat, amely egy szabolcsi falucska áldozatkész pedagógusát állítja példaképül olvasói elé, kiemelve azt az önzetlenséget, amellyel immár hosszú évek óta fáradozik faluja szellemi életének fellendítésén. Őszinte meggyőződésünk, hogy a kis Szamosújlak tanítója pedagógusnak is, népművelő- A példakép is ember neve is igazi példakép, s jól tette a lap, hogy méltatta munkáját és eredményes módszereit. Az írásnak egy bekezdése olvasása után azonban aggódnunk kell —az emberért. De itt a — minden: az V—VIII. osztály tanítója, a színjátszó csoport vezetője, a sportkör vezetőségi tagja, VB-elnökhelyettes, tanácstag, a földművesszövetkezet felügyelő bizottsági tagja, alapszervezeti párttitkár, a járási pártbizottság tagja, az úttörőcsapat vezetője, a , tsz vezetőségének tagja, mindezeken felül községi könyvtáros és a művelődési otthon igazgatója — írja a Népművelés. S amit csinál — teszi hozzá —, csinálnia kell, nincs kire bízni. Tizenkét tisztség egyetlen ember, egy pedagógus vállán. Furcsálljuk, hogy a lap ezt minden megjegyzés nélkül hagyja, sőt az amúgy is közismert pedagógus-túlterheltség ellenére, még követésre méltónak ajánlja. Akkor is, ha Szamosújlak népművelése — az említett pedagógus jóvoltából —, kitűnő kezekben van. Mert arról azért nem feledkezhetünk meg hogy a példakép is — ember ... _________________________/ (k. gy. j.) Októberben 175 éves a magyar nyelvű színjátszás Csütörtökön a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének házában Kazimir Károly, a Színházművészeti Szövetség főtitkára ismertette a szövetség idei programját, valamint a következő időszak terveit Október 25-én országszerte megemlékeznek a hivatásos magyar nyelvű színjátszás 175. évfordulójáról. A színháztudományi intézet »175 éves a magyar színjátszás« címmel szép kivitelű albumot bocsát ki. A Színművészeti Szövetség 1966-ban tartja közgyűlését. A színészszakosztály tagjai megbeszélik a televíziós, rádiós és filmbeli alakítások problémáit. 1966. március 27-én, a színházi világnapon az ország minden színházában ünnepségeket rendeznek. Afjk Bartók Béla halálának 20. évfordulójára koncertet rendeztek az ukrán fővárosban. A műsoron a művész kamaraművei szerepeltek. Hét tv-játék, új sorozatok, vetélkedők Haynal Kornél, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese csütörtök délelőtt sajtótájékoztatón ismertette a tv negyedik negyedévi programját. A művészeti és szórakoztató műsorok között hét tv-játékot mutatnak be: Szophoklész Antigonéjának tv-változatát, Kertész Magda Délután 5-kor című vígjátékát, Konyeckij A távirat, Mocsár Gábor A pirostövű nád, és egy jugoszláv szerző tv-játékát, jugoszláv rendező vendégrendezésében. Képernyőre kerül Bornemiszsza Magyar Elektrája és az Irodalmi Képeskönyv sorozatban Molnár Ákos Boldog újévet, Rüdiger úr című novellájának tv-változata. A mai magyar novellairodalom terméséből ad ízelítőt a Mai történetek sorozat, amelynek keretében Berkesz András Matematika és Fekete Gyula Édes mama című elbeszélését viszik képernyőre. Vidám irodalmi összeállítás készül Rideg Sándor műveiből, Kristóf, a magánzó címmel. A könnyű műfaj barátai számára a többi között két cirkuszi előadást terveznek, a Nótaszó című népzenei műsor az év végéig hat alkalommal jelentkezik. Kamara Varieté címmel artistaműsort közvetítenek a stúdióból, és a Bóbita bábegyüttes is a kamerák elé lép. A komolyzenei műsorok közül kiemelkedik a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye. A negyedévben a kisfilmek mellett 24 játékfilmet mutatnak be. A Vasárnap délutáni családlátogatás című új sorozat egy-egy családi otthonba viszi el a nézőket. A másik új sorozati a Sorsok, emberek, riportfilmek keretében az élet hétköznapjait mutatja be. Lexikon címmel új ismeretterjesztő sorozat jelentkezik. (V) Ifjú dal- és operaénekesek Emlékezetes hangversenyek, illetve egy Erkelszínházi est együttes élményéről számolunk be itt néhány rövid sorban. Emlékezetes, mert az idei budapesti dal- és áriaversenyről alighanem több jelentékeny tehetség indult el nevezetes művészi pályán — egyik-másiknál cseppet sem kizárt, hogy a világhír felé. Igazságtalan volna azt mondani, hogy az átlagos színvonal meghaladta az öt esztendő előtti, első Erkel énekversenyét. Ez nincs így. Ellenben figyelmet keltő, kivételes adottságú ének (vagy még nem kész énekes, de káprázatos hanganyag) ezúttal több tűnt fel. Nagy örömmel mondhatjuk a dalverseny tapasztalatai és helyenként megragadó élményei alapján: a győztes magyar Hámori Júlia a zenei veresenyek, valamennyi kategóriájának egyik legjelentékenyebb tehetsége. Magas intelligenciájú, nagyon szép hangú dalénekes művész már most — és ez az ő korában igen nagy szó. De további, legalább három név is kiemelést kíván, mert a jövendő alighanem nagy hibaként könyvelné el említetten hagyásukat. A bolgár Pavel Gerdjikov ugyan csak jutalmat kapott, s éneki kultúrája alapján nem is méltánytalan kizáródása a dalverseny helyezettjei közül — az azonban kétségtelen, hogy a budapesti versenyek egyik legszebb hangja. Szerencsésebb lett volna az áriaversenyben indulnia. Ez utóbbi mezőnyben kimagasló tehetség a második helyezett, görög származású lengyel tenor, Paulos Raptis és a teljesen jogos győztes, az ifjan is érett román baritonénekes, Vasile Mortmanu. Vajha tanácsolhatnánk a kiemelkedő adottságú ifjú művésznek, hogy ne szálljon a fejébe a korai dicsőség (aminek sajnos színpadi, pódiumi magatartása számos jelét adja) — akkor karrierje művészi értelemben sem törik meg. Sikeres pályája iránt kétség így sem fér —, de ez egy művésznek nem lehet elég. A budapesti zenei versenyek minden ágon teljes győzelmet hoztak a művészet általános ügyének. Rajt András: 1965. október 1