Népszava, 1966. március (94. évfolyam, 50–76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
ÜZENET VIETNAMBA Vasárnap nem jártam még az Orionban. A kapuban teljes szolgálat, de az öreg portás ma nem kéri az igazolványomat. Előzékenyen nyitja a kaput és derűs mosollyal az irodákhoz irányit. — A vezérkart a pártirodán találja. Arcának redőit nevetésbe gyűjti a jókedv, tömött bajusza fiatalosan mozdul minden szóra. Eltűnődnék rajta, hogy a gyári rend máskor nemcsak szigorú, de meglehet vezérkar másik tagja is hasonlóan fiatal, a KISZ-bizottság ifjúmunkás titkára, Csató József. Azzal kísérletezik, hogy a helyzethez szerinte illő komolysággal és megfontoltan nyilatkozzék, de szerencsére ez nem megy. Szavain átsüt az elégedettség és az izgalom. — Ezerkétszázan jöttek be dolgozni. Az Orion Televízió és Villamossági Vállalatnál hatszáz fiatal tagja a KISZ-nek. Ezért nagy e vezérkar öröme, hogy nemcsak ők, de a KISZ-en kívüli fiatalok és az idősek közül is nagyon soHamar Jánosné, a város széléről, Rákoscsabáról jár be az Orionba. Brigádjával, a szocialista címet többszörösen elnyert Kállai Éva ifjúsági brigáddal a múlt héten délelőttös volt. Szombatra kérte, hogy tegyék át délutáni műszakba, mert a kisfiát kellett orvoshoz vinni. Tizenegyre került haza este, volt már éjfél, mire lefeküdt. És reggel fél ötkor kelt. — Szóltak, hogy jöjjön be? — Nem szóltak. De olyan ez a lányokból, asszonyokból álló brigád, hogy ha valamit közösen határoznak el, az mindennél fontosabb. Erre a műszakra is közösen jelentkeztek. A brigádvezető j egytősen morc őrén mivel tudott ekkorát változtatni ez a tavaszi ízekkel teli vasárnap, amikor kivágódik a pártiroda ajtaja. Fekete pulóveres, vékony arcú fiatalember robban a folyosóra. A harminc évtől még messze van, telve mozdulatokkal, feszültséggel, darabos energiával. Nyomában fotósok, filmesek. A mai különleges munkanap, a vietnami műszak kéttagú vezérkarának egyik tagja, a KISZ-titkár, Imre Ferenc, han mondtak le a vasárnapi pihenésről. Pedig a hét közepén még nem számítottunk többre, mint hatszáz emberre. Látták a tv-ben a Dunakeszi Járműjavító szolidaritási vasárnapját. A televíziószerelő és mikrohullámú gyáregység fiataljai már másnap szóltak Imre Ferinek: — Ehhez nekünk is csatlakozni kell. Az egyik előkészítő műhelyben Csató József egy sima hajú, csöndes fiatalasszonyt mutat: — Tegnap éjszaka nem sokat aludt, ben a műhely KISZ-titkára —, Juhász Ilona, amikor a másik műszakban dolgozók felől érdeklődöm, helyettük mentegetőzik: — Jöttek volna ők is, de ha mi így együtt itt vagyunk, nincs hely, ahová leülhetnének. Sokat egyébként a brigádvezető sem aludt, gyanítom, hogy le se hunyta éjjel a szemét. Szombaton volt a hagyományos Goli-bál, ahová minden évben hivatalosak az orionosok is. És Juhász Ica még egyetlen Goli-bálról sem hiányzott. A műhelyben jókedv pezseg. A férjek rovására, akik ma várnak a vasárnapi ebédre, vagy maguk látnak főzéshez. jó a nyelvtanulás, magnózás. Utazni akar. Tavaly a Szovjetunióban járt, az idén Olaszországba megy. Szakmája műszerész, de érdekli minden, ami szép. Sokat olvas. — A kamu gyermekeit tegnap fejeztem be. Az amerikaiak hirosimai kegyetlen bombázásáról, most Vietnamról, az esztelen amerikai gyilkolásról beszél. — A magam egyszerű logikájával azt keresem, kinek lehet jó és miért ez az értelmetlen pusztítás. A forrasztópálca alól keserű fehér füstpontok szállnak fel, mint légifelvételen a sorozatbombák füstje. A fiatal műszerész egy ideig csöndesen dolgozik, majd ezt mondja: — Ha nem, itt találkozunk, akkor is beszéltünk volna a háborúról. Nem tudom, nem számoltuk meg, végül is mekkora a végösszeg, amit a vasárnapi műszak bére tesz ki, s amelyet munka végeztével röpgyűlésen ajánlottak fel a gyár dolgozói a vietnami nép szabadságharcához. Hatvanezer forint lehet? Vagy talán hetven? Nem jutott eszébe egész nap, senkinek a számolgatás. De eszébe jutott ezerkétszáz Orion-gyári munkás közül nagyon soknak a tőlünk messze zajló népirtó háború. A mindennapi munka megszokott mozdulataival üzentek ezen a vasárnapon Kőbányáról Vietnamba. Barátságukat, együttérzésüket, segítségüket küldték. A vezérkar elégedett Délutáni műszak után Mégis ötvennyolc A televíziószerelő műhelyben, a szalag végén, a vizsgáló asztalokon, tizenöt-húsz készülékből is hallom Vitray hangját: — Nagyszerű volt ez az axel... A képernyőn a davosi műkorcsolya-világbajnokság pereg. Fiatal szerelő csavarhúzóval babrál a készülék hátlapján. Beállítja a képet, nézegeti egy ideig. Otthon most elnyúlna kényelmesen a karosszékben és Almássy Zsuzsiért izgulna. Sóhajt, azután fogja a csavarhúzót és a következő készülékhez lép. Az Előkészítő VII-esben a művezető a létszámot írja. — ötvennyolcan jöttek be. Megnézi még egyszer, most is annyi jön ki. A hét elején, amikor bejelentették ezt a műszakot, a vietnamiak megsegítésére éppen ötvennyolcan jelentkeztek a műhelyből, de közülük négyen szombatra beteget jelentettek. Most mégis megvan az ötvennyolc. Nem számítottak arra, hogy lesznek olyanok, akik, bár vidékről járnak dolgozni, a délutáni műszak után a hajnali vonattal újra bejönnek, mint például László Béláné. Az asszonyoktól jól elbarikádozva, borostás fiatalember dolgozik. Végigsimít az arcán, és nevetve mondja: — Ennyit átmentettem mára a vasárnapi szokásból, hogy reggel nem borotválkoztam meg. Hosser László huszonöt éves, ötéves volt, amikor véget ért a második világháború. Nem emlékezik rá, milyen volt. Szokásos vasárnapi program 1966. március 1 Budapesti és vidéki üzemekben dolgozók ezrei álltak a munkapadok mellé vasárnap, hogy szabad idejükben végzett munkájuk ellenértékével is támogatást nyújtsanak a vietnami népnek. Győr megyében az első vietnami vasárnapi műszakra a győri Kisalföldi Gépgyárban került sor. Szombathelyen a MÁV Járműjavító Vállalatnál ezren tartottak vietnami műszakot. A Szegedi Ruhagyár szentesi telepén a gyár félezer dolgozója közül 243-an vettek részt az önként vállalt munkában. Benépesültek a Pécsi Kesztyűgyár, és a hozzá tartozó siklósi és dombóvári üzem szabász- és varróműhelyei. Borsod megye öt üzemében csaknem kétezer fiatal vett részt vietnami műszakon. A Borsod megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat fiataljai jelentős mennyiségű tartalékalkatrészt készítettek vasárnap. A Dunai Vasmű lemezfeldolgozó üzemében a kokszvegyészet, a hengermű és az igazgatóság fiataljai dolgoztak. Debrecenben a Medicor Művek gyáregységének dolgozói közül vasárnap négyszázan vettek részt a vietnami műszakban. Budapesten a többi között a Lőrinci Fonóban, a Lőrinci Hengerműben, a Vörös Csillag Traktorgyárban, az ÉVIG Dinamógyárban tartottak vasárnapi műszakot a fiatalok. Az önkéntes műszak keresetét valamennyi üzem dolgozói a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel. (MTI) Diósdi László 99Vietnami vasárnap az üzemekben a Tanácskozások a gazdaságirányítási rendszer reformjának kiinduló irányelveiről Az MSZMP Győr-Sopron megyei végrehajtó bizottsága hétfőn Győrött kibővített ülésen tanácskozott gazdaságirányítási rendszerünk reformjának kiinduló irányelveiről. Az ülésen részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Hétfőn a Földművelésügyi Minisztérium pártvégrehajtó bizottsága és kollégiuma — a minisztériumi részlegek és a minisztérium felügyelete alá tartozó főbb szervek bevonásával —, kibővített ülésen megtárgyalta a gazdaságirányítás reformjának kiinduló irányelveit. A bevezető tájékoztatót Losonczi Pál földművelésügyi miniszter tartotta, és ő vezette a vitát is. A vitán részt vett és felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. Nagy S. József: KEZEK Kegyes sorokban gyakran tett hitet az emberiség, embertársai mellett Bán Balázs, a fiatal költő. Még csak azt se kívánta, hogy hálásak legyenek érte — ugyan —, jól tudta, olyan missziót teljesít, amiért nem jár köszönet. A tépelődést, a merengést érezte hivatásának, fejtegetni a szavak talányát, s ha mindezt néha terhesnek is érezte, nem mutatta, némán hozta meg a világért áldozatát. Bármikor s bárhol hajlandó volt erre, utcán, kávéházban, autóbuszon vagy akár — mint éppen most — a csepeli gyorsvasúton. Egy-egy opálosan fénylő szót keresett verse számára, mely kivetné mohosnak tűnő elődjét, elkeseredetten gyötörte magát a megfelelő kifejezésért. S akkor még küzdenie kellett a helyszínnel, a lélek roszszul szigetelt, képtelen volt megbirkózni a zavarosan úszó, nyers hangokkal, átható szagokkal, ócska viccek, fakó párbeszédek törték meg gondolatait. Érzett is cseppnyi, megbántódást e zaklató köznapiság miatt, bár jól tudta, nem sejthetik, hogy angyal szállt közéjük, mégis neheztelve dajkálta sérelmét. Lehangoltan dőlt hátra az alaposan legyalult ülésen, tekintetében vád kerekedett, mintha csak mondaná: — közétek viszem a világosságot, ti cserébe nem hagytok dolgozni. S akarva, akaratlan hallotta, mit mondanak, min vitatkoznak, rágódnak, derülnek együgyűen fontoskodva a nagy vasgyár felé tartó emberkék. Vele szembe kocka fejű középkorú férfiú, minden szót jelentős bólogatással kisérve, hordozta körül hangját, nehogy bárki is kételkedhessék benne. — Mit... — mondom — mit, hogy tetszik mondani? Én, aki húsz esztendőt nyomtam le itt, ötven fillér emelést kapok — tegnap jótt jankók meg forintot? Na jó, hát akkor menjünk csak a munkaügyie ... Két keskenyebb kivitelű ember fogta körül a háborgót, az egyikük, röppedt, csontjait ráncos bőrbe rejtő, helyeslően közbegöcögött: — Hehe, ja bizony, aztán az ilyen kovácsokat meg is nézhetik ... Az egészen másfajta kovácsot megerősítette hitében a közbevetés, felfrissülve folytatta: — ... fönn a munkaügyin azt mondja a főnök: nézze, Kovács ... Elfordult. Ezt az üzemi giccset, még a neve is Kovács. Ötven fillér, forint, micsoda zabszem problémák! Úgy érezte, oroszlánként mélázik e mütyürke dolgaikat lelkesen tárgyaló törpék között. Amott hatalmas zsírtömb hullámzik a padon, a kövér asszony mégis széles felkiáltójellé élénkül, ahogy elképedve magyarázza valakinek: — Jaj, aranyoskám csak ne bántsa a házinyülhúst! Jobb az c. csirkénél! Na, várjon csal, evett már belőle fasirtot? Balázs, mintha neki szólnának, gonoszkodva felel magában. — Nem ettem és nem is fogok. Föltámad és elkezd a gyomromban nyávogni. Mögötte bánatos dalt pengetnek: — Hát most ezt a pechet! Veszem a Milánt X-re, a Spalt kettesre és megvan a tizenhármas ... Hátra néz, érdes arcban mohón csillogó szemek, nem, ez sem úgy fest, mint akivel St. John Perse-rel lehetne vitatkozni. Fülét tovább csípi a csalán. — Na, vigyázz, vigyázz! Furnérlemezzel vigyázni kell. Amikor az enyv ... Enyv — szeretne ismét az ihlet kincses szigetére evezni a ragadós tengerről. Nem megy, erőlteti, hiába, a zsivaj hálójába feszülnek gondolatai. — A feleségem tegnap jött meg Cseszkóból... — Borzasztó ez az idő, mindig csak eső, eső . .. — Miért bántja az égi vizet? — idegenkedve néz az eső ellenségére. Milyen szép is egy nyári zápor, az országos eső — ballada. Kinn zuhog, s ez valahogy lecsillapítja, már csak azért is, mert sokan annyira utálják. Homályt szitálnak a sűrű cseppek az ablakra, de benne kigyújtják a lámpást. S már benn jár a poézis Tahitiján, mikor sáros csizmával mindent letipor a kalauz. — Szabad a jegyeket ? Az inkább felszólításra, mint kérésre a kocka fejű befejezi mondókáját nyújtja jegyét, de még így is harsogva kacag, a kettő másik vele — nyilván, amíg a költő álmodozott, addig alaposan elbánt a munkaügyissel. S kinyújtott jobbja egy pillanatra megmerevedik a levegőben Balázs orra előtt, mintha csak őt akarná összemorzsolni. Viszszahököl, aztán nem tudja róla elvinni tekintetét. Akárha torzója lenne egy igazi kéznek, rozsdásan és csonkán várja vissza a jegyet. Fél ujjak, kusza göbök, az egymásra torlódó bőr kékes hegekkel teli, csuklóját karperecként szorítja a vöröslő égés sikító öve. És mégis erős lehet, az inak rugósán rángatlak rajta, az áramot közvetítő kar duzzadtan repeszti a rosszul szabott ruhát. Balja sem kisasszonykéz és nem az a töppedt Jiss emberé sem. Csak kicsi, sapkaszerűen lehajló körmökkel, az egyiken — mintha már kipihente volna fájdalmát — megszáradt véraláfutástól feketéiik a köröm. A jobb kisujj egészen kicsi, hiszen hiányzik belőle, a balkézen daliásan fityeg, az ötödik, mintha büszkélkedne: látod, én jobban csináltam. A tenyér vonalai itt is kemény hullámhegyeket alkotnak, alattuk fuldokolnak a pórusok. Most már rabja lett a kezeknek — ide-oda repked tekintete: mind-mind ilyen lenne? Nem, de sok tenyéren, csuklón, ujjon ott volt a gyári összetartozás jegye, a gyáré, amely már mutatta kéményeit s mind érezhetőbb lett a füst, oxidált, vas, vegyszerek, mész fojtó s valahogy mégis családiasnak ható szaga. A nyúlrajongó asszony csatarászó hangjába már belebödültek a sürgető gyári szirénák — ahogy megigazította kabátját, bal hüvelykjén látszott a ki tudja, mitől, kel fél darabra hasadt köröm. .. leszállók szedelőzködni kezdtek, a kovács és társai meg utoljára valamin döbbenetesen összekacagtak, szemük vidám könnyel verejtékezett, Balázs irigyen gondolt arra, ő milyen falsul nevel. Inkább csak mosolyog, az arcbőrt az ideg rázza s nem a test adja belé telivér erejét. A kovács Kovács kifelé menet ránézett, mint akit tetten értek, elpirult, mintha tartozna neki, nehezen állta meg, hogy le ne süsse szemét, pedig hát az minden érdeklődés nélkül mérte végig, belenyugodva, hogy ilyen emberek is utaznak a gyorsvasúton. De ő, mintha tűz égetné, kapta el előle provánszirénaillat pácát lehelő kezeit. Ezeket a habfehér, ernyedt, márványsima végtagokat. Hibátlan ujjakat koronázó, szabályossá csiszolt körmökkel, amelyeket most egyszerre kiábrándítóan utálatosnak, letörni valónak érzett... NÉPSZAVA Február elsején, tehát pontosan egy hónappal ezelőtt lépett életbe a húsárakat is érintő ármódosító rendelkezés. Az elmúlt hetekben — főleg a hónap elején — több olyan panaszt kapott a KERMI, s továbbítottunk magunk is, amelyek szerint az árváltozások után a húskészítményeknél, de különösen az olcsóbb kolbászoknál, felvágottaknál egy időben nagyobb minőségi romlást tapasztaltak. A KERMI a bejelentések alapján február 1—1. között a jelzett árukból 57 húsmintát kért be és vizsgált meg. A többi között mintát vizsgáltak a Budapesti Húsipari Vállalatnál, a pápai, a kapuvári, valamint a soproni húsüzemekben készült termékekből. A szigorú laboratóriumi ellenőrzés után megállapították: a vásárlói észrevételek jogosak voltak. A beküldött mintákból negyven — tehát mintegy hetven százalék — nem volt megfelelő. Különösen az úgynevezett vörösáruknál és felvágottaknál tapasztaltak hibákat. A vizsgált párizsiban például nagyobb volt a víz- és zsírtartalom az értékesebb fehérje rovására, mint amennyit a szabvány előír. A mortadella vizsgálatánál kiderült: kevesebb benne a húspép, több a szalonna és magasabb a víztartalma is az előírásnál. Több felvágott, például a veronai, az olasz kolbász, a szafaládé, a krinolin már a külső »érzékszervi« vizsgán is megbukott, a bennük felhasznált tőkehúsról ugyanis nem fejtettek le kellő gonddal a zsírréteget. Amint az intézet megállapította, a minőségi hibák gyenge nyersanyag felhasználásából és a technológiai előírások be nem tartásából eredtek. Az intézet részletes és intézkedést sürgető jelentést küldött észrevételeiről nemcsak az érintett vállalatok vezetőinek, hanem a felettes szerveknek is. Tájékoztatták például a tapasztalt hibákról a Belkereskedelmi Minisztérium élelmiszeripari főigazgatóságát is. Az intézet gyors intézkedése dicséretre méltó. Helyesen értelmezték a Szaktanács állásfoglalását, amely éppen arra mutat rá különös nyomatékkal: a legszigorúbb ellenőrzésekkel kell megakadályozni a vásárlók károsodását, s biztosítani, hogy a pénzükért megfelelő, jóminőségű árut kapjanak. A szigorú vizsgálatok s a figyelmeztetések máris eredménnyel jártak — jelzi a KEKMI tegnap adott jelentése. Február 17-től ismételt vizsgálatot végeztek hasonló termékekkel s a kifogásolt áruk alig tettek ki néhány százalékot a hónap második felében. Mivel pedig az ellenőrzés nem kampányszerű, hanem még több szakember bevonásával további vizsgálatokra kerül sor, a vásárlóközönségnek is megnyugtató ez az eljárás. Az illetékesek szigorúan őrködnek azon, hogy a vásárlók ne károsodjanak. (kovács) Dicséretes gyorsaság A téli ruházati holmik mostani szezon végi kiárusítása ismételten tanúsította, hogy a vásárlók igénye nem minden esetben egyezik az ipar gyártási készségével, vagy lehetőségével. De a kereslet és a kínálat ellentmondásaira az iparcikk-területen is bőségesen akad példa. A belkereskedelmi forgalom jelenlegi összetételét inkább az ipar kissé elmaradt árukínálata, mint — az életviszonyok javulása következtében állandóan fejlődő, változó — vásárlói kereslet alakította ki. Így azután a lakosság igen gyakran »eszi, nem eszi, nem kap mást« alapon kényszerül vásárolni. A belkereskedelem felmérése szerint a kelleténél kevesebb a korszerűség követelményeinek megfelelő árucikk. A bőrből készült cipőknek valamivel több mint harmadrésze, a pamutalapanyagú textíliáknak 5—6 százaléka minősíthető korszerűnek. A szintetikus jellegű szövetek forgalma alig haladja meg a fésűsgyapjú-szövetek forgalmának 10 százalékát. A férfiingeknek csupán mintegy 15 százaléka nemes kikészítésű. Nagyjából hasonló a helyzet a műszaki cikkeknél is. A viszonylag korszerű termékekből — az ipar korlátozott szállítóképessége folytán — szinte rendsze- ROSSZ FELFOGÁS res a hiány. A választék nehézkesen bővül. Az árukínálat zöme a hagyományos technológiával és kivitelezéssel készül. Az ipar — többi között — évek óta korszerűtlen kerékpárokat és motorkerékpárokat is gyárt. Az elektromos gépek, hőtechnikai cikkek teljesítménye alacsony, súlyuk túl nehéz, az indokoltnál több anyag felhasználása miatt. A felső kötöttáruk tekintélyes hányada (40 százaléka) pamut-alapanyagú. A férfi télikabátok kétötöd része még mindig a »hagyományosan« nehéz szövetekből készül. Miért van ez így? Az áruellátás hiányosságainak megszüntetését a belkereskedelem csak kis mértékben képes befolyásolni. Nem rendelkezik ugyanis a külkereskedeleméhez hasonló lehetőségekkel, nem segítheti az ipart a korszerű termékek gyártásához szükséges gépek, berendezések importálásában. Tetézi a problémákat, hogy az exportpiacon legtöbbször az itthon is legkapósabb árucikkek a keresettek. S bár ez a folyamat természetes, az ipar fejlesztésénél, kapacitásának bővítésénél eddig nem mindig számoltunk vele. Az exportszállítások — egyébként örvendetes — növekedése azután lefoglalja a korszerű termékek gyártására alkalmas gépek, berendezések jó részét, akadozóvá teszi a belföldi ellátást. Kapcsolódó nehézség az anyagellátás és a devizagazdálkodás jól ismert helyzete is. Jól tudjuk, az elmondottakon lehetetlenség egyik napról a másikra alapvetően változtatni. A gyártási kapacitás korszerűsítése, az alapanyagok és a választékot bővítő fogyasztási cikkek importjának növelése csakis a népgazdaság mindenkori teherbíróképességének figyelembevételével történhet. Észrevételeink tüzét nem is ide szándékszunk irányítani. Inkább az olyan régi keletű hibás felfogás ellen kívánunk hadakozni, mely szerinta lakosság választéki és minőségi igényeinek hiánytalan kielégítése nem elsőrendűen fontos, sokáig halasztható feladat. Mert e hamis felfogás és az ipar néhány vállalatának mindennapi tevékenysége között okozati összefüggés van. És az előbbi a veszélyesebb, mert gazdaságilag és politikailag egyaránt káros következtetések származnak belőle. Macsari Károly