Népszava, 1966. május (94. évfolyam, 102–127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
A szocialista munka vállalata Ahol közüggyé vált a termelés, a vezetés, az üzemi élet minden gondja Mint mindig az elmúlt nyolc esztendő folyamán — amióta megújhodva és minden korábbinál gazdagabb, emberibb formát, tartalmat és erőt kapott a kilenc üzem és a hozzájuk tartozó irodák dolgozóinak szorgalma, összefogása — most is »fürdetik, tisztába teszik« a nagy gyárat. Hagyomány Az idén azonban más oka, indítéka is van annak, hogy ünnepi rendben, »vasalt« külsőben pompáznak az ismét jó hírnek örvendő és készítőik szakmai tudását a nagyvilágban szertehordozó Pannónia motorkerékpárok rangot, becsületet szerzett műhelyei. Nyolc esztendeje annak, hogy három kisebb mun... __mektíva, a párt VII. kongresszusának eszméitől fűtve, elhintette az akkor még sokak számára csak jelszónak tűnt gondolatot: »Szocialista módon élni és dolgozni.« A mag jó talajba hüllött. Féltő gonddal ápolták, s mind többen álltak köréje, megsejtve benne azt a hatalmas formáló erőt, amely megmentette az időközben veszélybe került gyártmányt és azelőtt leküzdhetetlennek hitt feladatok elvégzéséhez, bonyolult termelési, gazdasági gondok megoldásához segítette a gyár dolgozóit. A nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének előestéjén a tovatűnt esztendők küzdelmekben és sikerekben egyaránt gazdag győzelemsorozatának méltó koronájaképpen a »Szocialista Munka Vállalata« megtisztelő címmel tüntették ki a gyárat. A nagy csata történetét megidéző ünnepi beszéd filmkockáin felvillant tények és jelenetek az összefogás, az egymásra való utaltság felismerésének nagy erőforrását, valóságos diadalát példázzák. Valahogyan újjá ez már itt, Csepelen, a Motorkerékpárgyárban is, hogy május 1-ét várva, a munkások, mintha csak otthonuk volna, megtisztítják a műhelyek berendezéseit, falait, ahol kívánatos, átfestik a gépeket. Teszik ezt a nagy ünnep tiszteletére, s a magukénak érzett és megszeretett munkahely megbecsülésére, latba hullott élet itt minden — summázza az évek múlását Kontra Lajos, a speciál III. üzem régi munkása, nem találva szavakat, jelzőket arra, hogy mit fed a szocialista cím, melynek pedig nem is sima útját maga is végigtaposta az esztendők során. »Jó itt most« — vélekednek a társak, azt fejtegetve, hogy ismerik egymás gondjait, megértő, emberi törődést, éreznek vezetőik részéről is. »Közösen teszünk, ha baj, gond van valahol« — villan fel a gyár uralkodó szelleme, amely a gépszerelők munkásait nem egyszer átcsalta az előkészítő üzem műhelyeibe segíteni. Mert a program, a határidő itt szent, tudják, hogy kinek-kinek a tevékenysége egy-egy fogaskerék az össztevékenység gépezetében. És ez a gépezet jó. Vagy ahogyan Makk Sebestyén, a gyári pártbizottság titkára mondja: a szervezet egészséges és jelzi, nem tűri a rendellenességet. Az egymásra és önerejére talált munkás- és műszaki gárda több változatát megalkották, újjá varázsolta a korábban hírében és »fészkében« is megbolygatott Pannóniát, amely ma már nemcsak a gyárnak, hanem a magyar iparnak is jó hírét öregbíti szerte a világban. A »P—20-as« típus például paramétereit tekintve, felveszi a versenyt a világhírű japán motorkerékpárokkal, keresik Amerikában, a Szovjetunióban egyaránt, hanem az összdolgozókat, az ország sorsát is érintő közügy, azt szolgáljuk...« »Mindent jó előre és széles körben megtanácskozunk, a kínálkozó lehetőségek, vélemények számba vétele, mérlegelése után pedig együttesen határozunk, hogy mi a teendő. Minden intézkedésnek, határozatnak ez a mód, és morál adja az erősségét...« »Nemcsak az üzemvezető vagy művezető dolga a munka jobb megszervezés A pártkongres ume a szemlélet, a már mély gyökeret eresztett mozgalom tápláló, ötvöző hatása, amely embereket képes átformálni, felemelni vagy törvényes szigorral is regulázni a haladás rendbontóit. Mert akad még ebben a közösségben is, akiknek a magatartása, ténykedése olykor bajt, zavart okoz, de erős már a gyökér és terebélyes a mozgalom fája, amely a csepeli gyárban is évről évre gazdagabb termést hoz, régi munkásálmokat, emberi vágyakat teljesítve be. És most összegezve, mérlegelve a megtett út gazdasági, emberi sikereit, a párt IX. kongreszszusára készülve, a mégse, de kinek-kinek személyes érdeke, közügy, hogy ne legyen semmiben fennakadás, hogy jó legyen minden, amit csinálunk ...E zus tiszteletére többet ígérő jövő reményében előretekintenek a munkásmozgalom csepeli fellegvárának motorkerékpár-készítői is: hogyan koronázhatja teljes siker az esztendő fáradozásait, miként válhat még inkább közüggyé a termelés, mások gondjával-bajával való törődés, mi módon tehetnének még többet harmadik ötéves tervünk célkitűzéseinek, emberi, családi törekvéseik valóra váltásáért. Ez ad témát, programot az embereknek, a motorkerékpárgyári munkásoknak, műszaki dolgozóknak, kik becsülettel teljesítették az esztendő termelési, gazdasági célkitűzéseinek esedékes hányadát. Fekete Béla A szocialista típusú vezetés elvei De nemcsak a gyártmány tulajdonsága, esztétikája, hanem előállítási ideje, költsége is »forradalmian« módosult. Ma fele annyi időt igényel egy motorkerékpár előállítása , mint öt évvel ezelőtt. Annak ellenére, hogy lényegesen csökken az állományi létszám, csaknem tízezer darabbal gyártanak többet , évente az öt év előtti mennyiségnél — darabonként 1220 forinttal olcsóbban. »Elismerés és tisztelet« — nyugtázzák a motorkerékpár-gyáriak nagy művét, amellyel bajlódva, megváltozott, a kor követelményeihez igazodott maga a kollektíva is. A gyár valamennyi (kilenc) üzeme és két osztálya »Szocialista Munka Üzeme« címet nyert, illetve a munkásoknak csaknem száz százalékát tömörítő 146 brigádból 122 többszörös tulajdonosa, a többi pedig versenyez a szocialista címért. Valamennyi műszaki dolgozó rendelkezik a munkaköréhez szükséges állami iskolával és elvégezték, illetve most járnak magas szintű politikai iskolákra. Az összdolgozóknak pedig csaknem a fele jelenleg is állami, szakmai oktatásban vesz részt. De ki tudná felsorolni mindazt a sok tényt, a változás megannyi adatát amelyek a közszellemről a gondolkodási módról, termelés vezetésének szocialista módszereiről, gondolatokat, törekvéseket oltogató és nemesítő demokratizmusról vallanak? »A termelésben nem néhány ember ügye dől el AZ EGÉRFOGÓIPARI Igazgatóság megszüntetésétől illetékesek nagyon sokat vártak. — Vízfej volt — mondta minden kegyelet nélkül Durczás miniszterhelyettes. — Vízfej, amelynek a történelmi fejlődéssel el kellett tűnnie, s mint látják, volt elég határozottságunk ahhoz, hogy el is tüntessük. Azok az erők és energiák, amelyek most felszabadulnak, áldásosan és jótékonyan befolyásolják majd a termelés ütemét abban az irányban, hogy népgazdaságunkban soha nem remélt szintet érjen el az egérfogótermelés minősége, a termelékenység pedig elérje a világszínvonalat. Vége a felduzzasztott központok korának. — Most megmutathatják az elgondolásaikat — tette hozzá. Az igazgatóság ezt dicséretes buzgósággal meg is kezdte. DACZOS Dénes főigazgató még aznap széles körű tárgyalásokat folytatott a vezető káderek jövőjéről. Az igazgatóság egyik üzemét, amely az egérfogók lecsapódó rácsait gyártotta, a Csapóajtó Tröszthöz profilírozták. Itt Morgót trösztvezérigazgatóval tárgyalt. Rövidesen megértette vele, hogy a további sikerek alapfeltétele, ha a Csapóajtó Trösztnél létrejön egy igazgatási csoport, amely kifejezetten az egérfogóajtókkal foglalkozik. — Helytelen is lenne, ha zűrzavart okoznánk a korábbi termelési profilok közt — mondta megértően Morgás Mór, s a csoport csakhamar működni is kezdett. Ide került főnöknek Daczos Dénes, továbbá az igazgatóság előző három igazgatóhelyettese. Munkát azonnal találtak maguknak: meg kellett indokolni, miért vannak ott. Erről számtalan érdekes tanácskozás folyt és a sajtó számára is rendeztek egy kisebb tanácskozást, ahol bemutatták az egyszerűsítés eredményeként létrejött új főosztály kis fogadóhelyiségét. AZ A GYÁR, amely az egérfogókban a szalonna lecsíptetéséhez szükséges csiptetőket gyártotta — az EFOGCSIP — a Csiptető Tröszthöz került. Két nappal később ugyanez a tröszt megalakította speciális exportcsiptető-ügyekkel foglalkozó központi aligazgatóságát. Ez is Daczos Dénes ötlete volt, erre a posztra már az igazgatóság megszüntetéséről szóló első hír hallatán kiszemelte Ideges Imrét, korábbi harmadik helyettesét, aki nyíltan megmondta: számára lelki törést jelentene, ha nem lehetne vezeti beosztásban, mert mást még sohasem próbált. Az egérfogók tetején levő, a megfogott egér kibúvását megakadályozó zárókarika gyártásával együtt (a Karikák és Kerekek Gyárának hozománya révén) a sárosberényi ipartelepek megkapták a maguk új felettes alközpontját. Itt Klimax Klementin, az Egérfogóipari Igazgatóság korábbi munkaügyi főelőadója létesített munkapszichológiai kutatóállomást s annak helyettes igazgatójául egyhangú szavazással korábbi helyettesét, Csömör Csillát hozta magával. ELTELT még egy fél év és az Egérfogóipari Igazgatóság úgy eltűnt, hogy már csak a régi telefonkönyvben volt meg. Csak a miniszterhelyettes volt ideges. Kapott egy hosszú, gépelt levelet, amely leírta az igazgatóság volt főnökeinek jelenlegi beosztását és feltette a kérdést, nancs-e itt valami bibi? Durczás magához kérette Daczos Dénesi. .A tárgyalás nagyon nyomasztó légkörben folyt le. A levelet elolvasva, Daczos a homlokához kapott, s így referált: — Kérlek, nem tudom, mennyire ismered az ügyet, de úgy gondolom, ez a legnyilvánvalóbb demagógia. Példás megnyilvánulása az ügyek túlzottan éles felvetésének. Te mondtad, beszédedet soha el nem felejtem, hogy vége a felduzzasztott központok korának. És igaz volt. Hát mit tehettem egyebet? Ha a vizet felduzzasztják, valahová le kell folynia, nemde? És elbűvölően nézett Dorczásra. AZ ÜGY, mint rendszerint, jól tájékozott körök mondják, stagnál. A Dacros létesítette új alközpontok megszüntetése ugyanis most már többe kerülne, mint a megtartásuk. Bár, lehet, hogy nem is egészen így van. Olyan ez, mint az egérfogó. Se kí, se be. Jól emlékszik oky//r//MV////^///^.w. tatója szavaira. A szakmunkás-iskola ^ első óráján hang- ' * /zott el a mondat: 1 *A korszerű építés- csl / technika, az új szer- mkkezetek alkalmazása és az új építési mód a kőművesektől nagy szakmai tájékozottságot, alapos tudást igényel.« Ennek már három éve, de most, amikor kézhez kapta a szakmunkás-bizonyítványt, talán még élénkebben él benne az útravalónak szánt figyelmeztetés. Sokat tanult, igyekezett az elméleti és gyakorlati tudnivalókat a legjobban elsajátítani. Nemcsak azért forgatta a szakkönyveket nagy érdeklődéssel és leste el az idősebb kőművesek munkamódszereit, mert így akart méltónak bizonyulni oktatói bizalmára. Számára még egy jelentős körülmény is közrejátszott abban, hogy az elsők között szerepeljen. Apja és nagyapja is kőműves volt, így családi hagyomány náluk ez a szakma. Méltó utódként ő sem akart egyebet, mint azt, hogy minél több új lakóházat építsen, keze munkájával hozzájáruljon a város szépítéséhez, új arculatának kialakításához. Közeledett a nagy nap, amikor az első »felnőtt« fizetését veszi fel. Sokféle tervet forgatott fejében, hogy mit is csinál majd a pénzzel. Szüleivel megbeszélte: ezt az összeget saját magára költheti. Azt vesz rajta, amit akar, de a továbbiakban ő is hozzájárul a család és a háztartás fenntartásához szükséges anyagi »fedezet« biztosításához. Mert így teszi ezt édesapja, és így cselekedett nagyapja is. Ez is családi hagyomány náluk. Az építőipari vállalatnál az igazgató köszöntötte az ifjú szakmunkásokat. Róla külön is megemlékezett. Példának állította lelkiismeretes tanulásáért és a %%&%%% gyakorlati foglalkozó''""' ”Trásokon elért kitűnő eredményeiért. A -a _ | S meghatódottságtól S tudott szóhoz r “ ^ S futni, mikor megkö____I szőnte tanulótársaimtOfHJJJP1****** nevében is az oktaw//////wízfők és az idősebb szakmunkások jóindulatát, önzetlen segítségét. Másnap már új munkahelyén, az egyik lakótelep gombamódra szaporodó torényházainak építkezésénél dolgozott. Vidáman, jókedvűen vette tudomásul, hogy egy jórészt fiatalokból álló brigádba került, melynek vezetője baráti hátbaveréssel avatta fel őt, az új fiút... Pénteken friss tavaszi zápor áztatta mindnyájukat. Nem is gondoltak arra, hogy félbehagyják a munkát, mert a hetedik emelettel végezni akartak. Mire délután elállt az eső, brigádjuk az utolsó simításokat végezte az égnek meredező falakon. A műszak befejeztével elérkezett számára a nagy pillanat: névre szóló borítékban átvette fizetését, az elsőt, amelyet munkájával keresett, s amelynek ellenértéke ott magasodik a mész- és cementszagú épület alakjában. Míg a százasokat számolta, arra gondolt, hogy az elmúlt évek alatt sokszor akadtak nehéz órái, fáradságos napjai. Keze nehezen szokta meg a szerszámokat, s a szabadban végzett munkához szervezete csak hosszú hetek múltán alkalmazkodott. Nem volt könnyű eljutni idáig, de megérte. Íme, itt az eredmény. Amit eddig elért, csak az a kezdet, a jövő nyitva áll előtte is, s csak rajta múlik, hogyan halad tovább a megkezdett úton. Hazafelé menet elhatározta, hogy az új ház első lakójának ajándékkal kedveskedik majd. Emlékül első fizetéséért, s hálából a kőművesszakmának amelylyel egy életre elkötelezte magát... Samarjai Tibor AI NÉPSZAVA Szakasits Árpádról nevezték el a MOM művelődési házát Bensőséges névadó ünnepséget tartottak szombaton a Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett Magyar Optikai Művek művelődési házában: a budapesti munkásság nagyhírű kulturális intézményét Szakasits Árpádról, a munkásmozgalom egy évvel ezelőtt elhunyt hűséges harcosáról, a hazai és a nemzetközi békemozgalom kiváló képviselőjéről nevezték el, s emlékére márványtáblát lepleztek le az épület előcsarnokában. Az ünnepségen a névadó családtagjain kívül részt vett Apró Antal, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, a Politikai Bizottság póttagja, a Szaktanács elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Sik Endre, az Országos Béketanács elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront, országos tanácsának főtitkárhelyettese, Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára. Ott voltak az ünnepségen a régi harcostársak és jóbarátok, a budapesti békemozgalom, a szakszervezetek képviselői, a MOM sok dolgozója, a XII. kerületi üzemek küldöttségei. A gyár énekkarának munkásmozgalmi dalaival kezdődött az ünnepség, majd Horváth Ferenc érdemes művész József Attila: Munkások és Szakasits Árpád: Emlékezés című versét szavalta el. Ezután Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. A párt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében üdvözölte az emlékünnepség részvevőit, s a régi küzdőtárs, jóbarát meleg szavaival emlékezett Szakasits Árpádra : — Építőmunkás volt, egész életén át becsülte, védelmezte osztályát és népét. A munkások szabadságáért küzdött, s különösen sokat tett népünk politikai és kulturális neveléséért, mint munkásmozgalmi vezető, mint tömeggyűlések szónoka, mint újságíró és lapszerkesztő egyaránt. Emlékét tiszteljük meg azzal is, hogy a munkáskultúrának ezt a szép palotáját Szarkasits Árpád Művelődési Otthonnak nevezzük el — mondotta. A jelenlevők egyperces néma tisztelgéssel adóztak a névadó emlékének, lehullt a fehér lepel a márványtábláról, majd az Internacionálé hangjaival ért véget az ünnepség. (MTI) Vándorzászló-átadási ünnepségek Az előző napokhoz hasonlóan szombaton is több üzemben adták át a Minisztertanács és a Szaktanács vörös vándorzászlaját. Miskolcon az SZMT székházában Haracska Imre, nehézipari miniszterhelyettes és Blaha Béla, a Bányász Szakszervezet elnöke, a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozóinak, Budapesten az Állami Pénzverőben dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter és Háner József, a vasasszakszervezet elnöke adta át a dolgozóknak a zászlót. A MÁV debreceni Járműjavító Üzemi Vállalatának kocsijavító osztályában tartott ünnepségen Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója és Gulyás János, a vasutasszakszervezet titkára nyújtotta át a vándorzászlót. A Szabók Minőségi Ktsz tagjainak a budapesti Thália Színházban rendezett ünnepségen Erdős József, az OKISZ elnöke, a minőségi Cipőgyár dolgozóinak a Ganz- MÁVAG Művelődési Házában Pesti Ernő könynyűipari miniszterhelyettes és Csákó Mihály, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke adta át a zászlót. Megemlékezések a viharsarok földmunkásmozgalmairól A történelmi nevezetességű véres május elseje 75. évfordulója alkalmából szombaton Orosházán, a városi tanács dísztermében emlékünnepséget rendezett a MEDOSZ elnöksége, az MSZMP orosházi városi bizottsága, a városi tanács, a hazafias népfront és a KISZ. A 75 év előtti eseményekről Hunya István a MEDOSZ elnöke, a viharsarki földmunkásmozgalom egykori vezetője mondott emlékbeszédet. Délután nagyszabású ünnepségen emlékművet lepleztek le a járási tanács előtti téren, a véres május elsejei események színhelyén. Az emlékmű avatáson jelen volt id. Boros Ádám, aki annak idején személyes résztvevője volt a történelmi nevezetességű orosházi eseményeknek. Szombaton délelőtt Békésen ünnepséget rendeztek a főtéren, az egykori emberpiacon. A hajdani aratósztrájk résztvevőire, az agrárszocialista mozgalom vezetőire emlékeztek. A jubileum alkalmából a MEDOSZ elnöksége emléktáblát helyezett el a volt emberpiac legmagasabb épületének falán. A jubileumi ünnepségen Hunya István, a MEDOSZ elnöke mondott beszédet. Az emléktábla leleplezésén ott voltak a híres aratósztrájk még élő résztvevői: Deák István, Kispál János és Kiss Gábor. Magyar javaslatot fogadott el az Interparlamentáris Unió Dr. Molnár Erik a Canberrai tanácsülésről Az Interparlamentáris Unió tanácsának legutóbbi ülését a közelmúltban tartották az ausztráliai Canberrában. A csaknem egyhetes tanácskozássorozatról adott nyilatkozatokban dr. Molnár Erik, a magyar delegáció vezetője a többi közt elmondotta, hogy az unió jugoszláv javaslatra egyhangú döntéssel foglalt állást az európai országok közötti sokoldalú kulturális, tudományos és gazdasági kapcsolatok fejlesztése mellett, mert — ahogy az indokolás hangsúlyozza — az ilyen jellegű együttműködés hatékony eszköze a nemzetközi feszültség csökkentésének, a népek közeledésének. — Delegációnk, munkájaival kapcsolatban anynyit, hogy a legutóbbi konferencián elhangzott magyar javaslat alapján a végrehajtó bizottság az unió politikai bizottságának napirendjére tűzte a nacionalizmus és az internacionalizmus témakörének vizsgálatát. Élénk érdeklődés kísérte Barcs Sándor felszólalását, aki a parlamenteknek a külpolitikára gyakorolt befolyását fejtegette. Népköztársaságunk nemzetközi tekintélyének elismeréseként könyvelhetjük el azt is, hogy az Interparlamentáris Unió gazdasági bizottsága az előző évekhez hasonlóan — személyemben — ismét magyar alelnököt választott. (MTI) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* 1956. május 1